Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-02 / 1. szám

*901. JANDÄR 2„ SZERDA rvsr MH. YK, BUDAÖRSI TELEFON Márciustól szerelnek Budaörsön is megkezdték a telefontársulás szervezését. A svéd székhelyű, világszerte ismert Ericsson cég jelezte elő­ször, hogy a főváros tőszom­szédságában lévő településen kiépítené a telefonhálózatot. Tarján Ernőtől, a társulás kép­viselőjétől értesültünk arról, hogy a svédek most megnyer­ték az országos pályázatot, s ennek köszönhetően — a bu­daörsiekkel folytatott tárgyalá­sok alapján — az ígéreteknek megfelelően 1992-re kiépítik a teljes hálózatot. Az előzetes terveknek megfelelően a harmadik hónapban elkezdőd­hetnek a szerelési munkák. A telefonhelyzet megoldása azért is szívügye a helybéliek­nek, (főként az önkormányzat­nak), mert ha a hálózat kiépül. a kábeltelevízión lehetőség nyí­lik a lakosság gyors tájékozta­tására. A nagyszámú telefon­­igénylő között található a be­vásárlóközpont is, mely — mint megtudtuk — körülbelül a költségek húsz százalékával járul hozzá a városi telefon íi­­nansz írozásához. —r —ó Határozott az önkormányzat Egy széksor a nyugdíjasoké Az utóbbi időben oly gyak­ran emlegetett szociális védő­hálón egyre nagyobbak már a lyukak. Maholnap csak igen keveseknek van részük abban a tisztességben, hogy biztonsá­gos menedékre leljenek alatta. Nem pusztán csak a munkát keresők száma szaporodik. Velük együtt családtagok, be­teg és rokkant eltartottak, gye­rekek vagy idő előtt nyugdíjba kényszerültei: sokasága is az utcára kerül. Ki segít rajtuk? Tehet-e ér­tük. ha igen. mennyit egy tele­pülés polgármesteri hivatala. A jótékonyságon és humanitá­rius kezdeményezéseken túl, a helyi hatóságok lehetőségei — főképp az anyagi kondíciók te­kintetében — egyfelől megle­hetősen behatároltak, másfe­lől különféleképpen változók. Többnyire annak függvényei, a segíteni akarást is gúzsba köti a szűkös költségvetés, vagy a korái-i tanácsrendszertől öröklött adósságok halmaza. Akadnak persze biztató kí­sérletek is. A százhalombattai képviselő-testület tagjaival be­­szélgeve értesültünk a írói, Üres kézzel ne távozzon vevő Országútinál kisgépcentrum Meggyőző érvek nélkül is közismert: a k.skertek és a hobbitelkek gazdái nemcsak egv ingatlan tulajdonosai, ha­nem egy életforma vállalói is. Csakhogy amíg évekkel ezelőtt elnéző mosoly illette a tenyér­nyi parcellán ásó-lapátoló ke­veseket, ma már senki sem tartja különcnek őket. Sőt. Aki teheti, követi a példát; a gyor­san szaporodó kiskertek azt jelzik, nemcsak r jó levegő, s a hasznos tevékenység lett vonzó, de a megtermelt javak­kal a háztartási kiadások csök­kentésében is jelentős szere­pük van. A kereskedelemnek természetesen fel kellett ké­szülnie az igényekre. Mint Király Istvánná elnök tájékoztatott, egy speciális vá­sár1 ó rétegnek, a kertészeknek, háztáji gazdálkodóknak, s a hobbitelkek tulajdonosainak kínálják portékáikat: a műve­lésben nélkülözhetetlen szer­számokat, gépeket, a szükséges alkatrészeket, illetve az egyéb anyagokat, műtrágyákat, nö­vényvédő szereket. A Hermes­­hálózat nagy hagyományú, ré­gen kiépült szervezet — még 1946-ban a kertészek alapítot­ták —, napjainkra azonban változott üzletpolitikája: hajlé­konyabb, a mindenkori vásár­lói kívánságokhoz jobban iga­zodó kereskedői munkastílust alakítottak ki. S fontos ez azért is, mert várhatóan — a föld­törvény megszületését követő tulajdonrendezés után — lét­rejönnek azok a farmergazda­ságok, amel- k majd teljesen új és nagy vevőkört biztosító formák. Egyelőre azonban a főváros környéki települések jelentik az ellátási területet, illetve Budakalász határában, a 11-es út mellett a Hermes Áruházból történik az ország üzleteinek, gazdaboltjainak ki­szolgálása. A két hónappal ezelőtt itt megnyílt kisgépcentrum jelen­tős állomása az ellátási folya­mat korszerűsítésének. Olyan nagykereskedelmi központot hoztak létre ugyanis, ahonnan a boltok nagyobb mennyiség­ben, ugyanakkor az egyéni vá­sárlók kis tételben is megsze­rezhetik a szükséges cikkeket. S ami ugyancsak említésre mél­tó, szerződéses alapon biztosít­ják a szervizhálózatot, illetve szervezik a felkészítést és ok­tatásokat. Remélhetőleg minél előbb, s minél nagyobb ható­körben érzik a kiskerttulajdo­nosok e szolgáltatás fontossá­gát, az elv ugyanis az, hogy üres kézzel — ha lehet — ne távozzon a vásárló. De lega­lább felvilágosítást és tanácsot mindenképpen kapjon. Va. É. hogy egy sor olyan juttatás kérdésében hoztak határozatot, amely a szociálisan leginkább hátrányt szenvedőket érinti. E döntések elsősorban az oktatási intézmények, a pedagógusok, a gyermekek és a nyugdíjasok helyzetén ki- ánnak könnyíteni. Még akkor is, ha egyik-másik csupán egyszeri alkalomra szói. Elmondták, hogy önkor­mányzatuk az energiaárak és a fenntartási költségek emelke­dése miatt például a Gazda sági Ellátó Szervezet dologi ki­adásait 5 millió forinttal, míg a Széchenyi István Szakkö­zépiskola költségkeretét 1 mil­lió forinttal emelte meg. A pe­dagógusok és oktatási intéz­ményekben dolgozók év végi jutalmazására fordítható össze get ugyancsak 1 millió forint­tal növelték. További 1 milliót arra fordítottak, hogy a városi iskolákba járó gyermekeket személyenként 100 forint érté­kű karácsonyi ajándékban, a 65 év fölötti nyugdíjasokat pe dig egyszeri nyugdíjkiegészí­tésben részesítsék. A városban élő nyugdíjasok és a szociálisan rászorulók Ré­szére, bár korlátozott számban, de bérletet biztosítanak a Bu­dapestre közlekedő autóbusz járatokra. Az önkormányzat támogatásával a Barátság Mű­velődési Központ nyugdíjas­­klubja szintén az időseket se­gíti. Minden mozielőadásra egy sornyi ingyenes belépőjegyet biztosítanak a nyugdíjasoknak. Azoknak pedig, akiknek köz­gyógyellátásra jogosító igazol­ványát a rendelkezések válto­zása következtében október 1- től visszavonták, kérés nélkül téríti meg a gyógyszerek árát a polgármesteri hivatal. '■ A testületi határozatok sorát nézve fölmerülhet a kérdés, vajon sok ez, vagy kevés? Nos. ami a szándékot, a tendenciát illeti — kevésnek épp nem mondható. Részben azért, mert érződik, hogy ezeket az intéz­kedéseket az emberség, a szol­gáltatás igénye, az őszinte tö­rődés motiválja. Ugyanakkor ezek nyomában mintha máris kevésbé tűnne ritkának az a bizonyos védőháló. Sz. Gy. Hatásvadászat nélkül Ä hivatásos A metrón ülünk, talán még e szokásosnál is fáradtabban, álmosabban. Valahogy színte­len és alaktalan, unalmas minden. Ez az időpont nyolc óra után már amúgy is azoké, akik későbbre járnak munká­ba. Vége van a tumultusnak, régen beérhettek a S óraiak. Senki sem olvas újságot. Csak vagyunk, ülünk hát. A Deák tér és Astoria között járhatunk, amikor történik va­lami. Ugyanis felpattan helyé­ről egy asszony, és a hosszú sorban ülőkhöz mindhez oda­megy. Nejlon feikendő, akri-1- kardigán, műbőr .csizma, tulaj­donképpen rendezett a külle­me. Nem látszik koldu nak. De mégis, akihez elsőnek iárult, pénzt vesz elő. fémpénz lehet, marokból marokba tűnik. És így adakozunk szépen egymás után. Közelebb ér. Nagyon halkan beszél, busszal kell el­mennie a négy gyerekéért, ál­lami gondozásban vannak ... Adunk neki. Mindnyájan, Ni, az a kalapos már messziről nyújtja, meg se várja, hogy odaérjen a kéregető. Persze vannak pirulósak, vörösödők. Szomszédom is inkább csak fészkelődik, keresgél összes zsebében, izeg-mozog, matat. Szorosan vagyunk, a télvka-bá­­tok vaskosabbá teszik az em­bert. A nő olyan semmilyen. Nem tehetne könnyen lerajzol ni. Gépiesen elmondja a ma gáét, nyújtja a kezét„ rezze­néstelen. A szemembe se néz igazán. Egykedvűen teljesíti a kötelességét Nem. ez már nem a hatásvadászó, kezét remegte­­tő, könnyfakasztó variáció. Inkább talán hivatalos. Mint minden. (fekete) Roma rádió, pari ament, Eurorom Az államalkotó kisebbség szava Véletlenül sikerült belehall­gatnom a közelmúltban Hor­váth Aladár SZDSZ-képviselő parlamenti felszólalásába. A pillanat történelminek is ne­vezhető. A legnagyobb magyar kisebbség, a cigányság érdekei­ről ezen a helyen így aligha beszéltek még felelős vezetők. Más fórumokon is hallatja hangját e népcsoport értelmi­sége. Oda ká figyelnünk. Míg Pest megyében harmincezren felüli lélekszámút, országosan félmilliót, olykor ennél is töb­bet említenek — Része vagyunk a nemzet­nek, államalkotók — mondta legutóbb épp'egy pcmázi ta­lálkozón Lakatos Menyhért író, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének el­nöke. Ott találkoztunk Daróczi Ágnessel is, a Phralipe Függet­len CigánySzervezet ügyvivő­­testületének tagjával, az Aroa­­lipe Cigány Kultúra és Hagyo­mányőrző Egyesület elnökével, az Eurorom ideiglenes elnöksé­ge tagjával. Kettőjükkel folyta­tott beszélgetésünk, úgy véljük, Pest megye kisebbségi politi­kájával kapcsolatban is fontos tájékozódási pontokra mutat rá. Bár igaz, eltérő nézetek sze­rint. Lakatos Menyhért szavának súlya van, ha népének sorskér­déseiről beszél. Ót elsősorban arról faggattuk, mit lehet tenni a cigányságon belül mutatkozó ellentétele feloldásáért Hiszen a sok szervezet közt nehéz el­igazodni, A helyi önkormány­zatok -nem tudhatják: kik is a valóságos tárgyalópartnereik, s kik a helyi cigányság igazi képviselői? Másrészt az sem érdektelen kérdés: Vajon a többség becsületét megbántó kevesebbek, mondjuk úgy, de­viáns magatartásnak jó irány­ba vezetéséért, neveléséért, le­het-e valamit tenni belülről? Segítheti-e saját értelmiségük a kulturális fejlődésben lemara­dókat? Az író véleménye szerint nem biztos, hogy szükséges az egység. A demokratikus válto­zásokat megelőzően sem volt valóságos. Mint általában az egész társadalom, e népcsoport is sókszínű. Különböző párt­jaik és szervezeteik a kisebb­ség érdekeit próbálják kifejez­ni, die ki-lk-i a maga módján. — Ha egyszerre többen ugranak a mély vízbe, sokuk közül az marad meg, aki úszni tud — idézi a mondást. — Miért várjuk a cigányság­tól, hogy más legyen, mint a társadalom? — kérdezi. — Ha a nemzet része vagyunk, akkor annak minden gcxndja-baja fel­ismerhető közöttünk is. Közös törekvéseink érvényesülnek. Mi azt szeretnénk, ha államal­kotó létünknek megfelelő, a többség és kisebbség egymás­sal szembeni jogait és köteles­ségeit megfogalmazó törvények születnének. □ A kölcsönös előítéletek és a bizalmatlanság? — Ez mindig volt és mindig lesz — válaszolta Lakatos Menyhért. — Ha a nemzetnek kisebbek lennének a gazdasági gondjai, erről akár mint ku­riózumról beszélhetnénk. A morális problémák eredői pe­dig bonyolultak. A szociális terhek, a munka-nélküliség vagy analfabetizmus megszün­tetése nem a cigányságtól vár­ható. Ezektől a gondoktól nem szabadulhat meg az állam. Máskülönben tudomásul k-ell venni, hogy az élet olyasmire is kényszerít, ami normális körülmények közt nem fordul­hat elő. Most borzalmas alá­merülés várható. Pedig az em­berek alkotni akarnak, tisztes­ségesen élni. □ Publikál-e ezekről a kér­désekről Lakatos Menyhért? — A régi mondást idézem — válaszolta az író. — A háború­ban hallgatnak a múzsák. Itt évek óta háború van, bár nem fegyverekkel vívják. Most vi­szont nem csak én mondom, hogy az a politikai harc, amit a humán értelmiség kezdett, új szakaszba érkezett. Vívják to­vább a politikusok. Ügy érzem, nekem is vissza kell vonulnom. Az irodalom egész embert kí­ván. Dolgozom egy köny vön, az újságmüfajokat nem szeretem, ritkán publikálok. A roma parlament ellen semmi kifogá­som — utalt a december ne­gyedikén megalakult új testü­letre —, de én nem akarok részt venni benne. Daróczi Ágnes szerint szük­séges a közös platform, me­lyet nyolc szervezet és párt alapított. Nyitott, várják a töb­biek csatlakozását. Arra kell számítani, hogy Magyarorszá­gon ma erős az előítélet. A ki­rekesz tési szándék sokaik ré­széről tapasztalható. — Új fejezetet kell kezdeni. Nekünk maguknak kell meg­fogalmaznunk, hol szorít a ci­pó — hangoztatja. — Alapve­tő jogok kellenek énképünk meghatározásához. Látnunk kell, mennyire voltunk öngyű­­lölet-be kergetve. Hirdetésekből, alapítványok­ból fenntartott roma rádió, ön­álló tv-műsorok sok zenével, saját folklórból vagy közel álló műfajokból szerkesztve. A ter­vek szerint a bizonyító erejű saját értékek felmutatása a cél. Politikusok, -művészek, alkotó értelmiségiek szereplése, akik vállalják cigány mivoltukat. □ Ezzel is tanúsítva: ez az út járható? — Kevesen tudják — folytatta Daróczi Ágnes —, hogy a Kár­pát-medencében élő cigány­ságból Rákóczinak cigány ez­redéi voltak. Küzdöttünk az 1848-as szabadságharcban. Ci­gány bakák estek el a Donnál, s beszélhetünk 1956 esemé­nyeiről. Igaz, ezt nem tartják számon a történelemben. A roma parlamentről szólva még arról értesültünk, hogy ott az országos fórumok elé kíván­kozó r ilitikai tézisek megfo­galmaz -'sára, egységes fellépés­re törekednek. Az Eurorom ideiglenes tag­jaként Daróczi Ágnes elmond­ta, hogy azt 1990 novemberé­ben 13 ország 18 roma szerve­zete alapította. Célja, az euró­pai cigányok jogainak védel­me. A földrész országai között tapasztalható egységtörekvé­sek mellett ugyanis azt látják: érezhető a kirekesztés tenden­ciája velük szemben. A koszo­vói albán—szerb ellentétek kö­vetkezményeként például fő­leg cigányok kényszerülnek menekülésre. A romániai Constanta mel­lett, Cöbleniceanu faluban 23 cigány házat gyújtottak fel ta­valy októberben. A nemzetközi szervezet el akarja érni, hogy az államok gyakoroljanak po­litikai nyomást a diszkrimina­tív magatartása hatalmakra. Képvise1őit szeretné elküldeni a helsinki konferencia utóta­lálkozóira. Kovács T. István Betyár is meg pandúr is ve it a Pokoltanyán gyűlt a szajré A faluvédő egylet új dolog. öntevékeny szervezet, mely­hez a rendőrség csak szak­mai segítséget nyúlt, tevé­kenységükért az önkormány­zat felelős. De mi van akkor, ha éppen az követ el bűncse­lekményt, akinek — ha ama­tőrként is — a közbiztonságot kellene védenie? Ilyenkor érthető, ha meginog a biza­lom, és lábra kapnak a híresz­telések. Mint Tápiógyörgyén, ahol azt beszélik, hogy a fa­luvédők CB-rádióján adták­­vették a tolvajok az infor­mációkat. ® Mi igaz a híresztelések­ből? Farkas László százados, a Nagykátai Rendőrkapitány­ság bűnügyi osztályvezetője mondja: Akinek vaj van a fején — Büntetőeljárás folyik Rozsos Sándor ellen, aki a tápiógyörgyei faluvédő egylet egyik alapitó tagja. Befejez­tük a vizsgálatot, és a Nagy­kátai Ügyészség vádat emelt ellene folytatólagosan elköve­tett lopás bűntette miatt. Nincs egyedül ebben az ügy­ben, de a társai nem tagjai a faluvédő egyletnek. Az infor­mációcseréhez nem volt szük­ség CB-rádióra, a többiek ugyanis, akik még szerepel­nek az ügyben, az alkalmi munkásai és a felesége. • Hogyan derült fény a lo­pásokra? — Eredetileg Rozsos Sándor tett feljelentést egyik alkalmi munkása, Csuz István ellen, aki több társával együtt kint élt Pokoltanyán. Megromlott köztük a viszony, és Csuz úgy távozott, hogy magával vitte a gazda néhány holmi­ját. Amikor ezt az ügyet vizs­gáltuk, körülnéztünk a por­tán, és megtaláltunk olyan tárgyakat, amelyeket részben a helyi termelőszövetkezettől, részben magángazdálkodóktól addig ismeretlen tettesek el­loptak. Csuz István büntetett előéletű, egyébként ő az első­rendű vádlott ebben az ügy­ben, melyben szerepelnek még Kármán János és Nagy Pál László. A vádirat tizenhárom pont­ban sorolja a lopásokat, ame­lyek úgy bonyolódtak, hogy a gazda utasította a munká­sait, azok meg begyűjtötték más földjéről a terményt, le­szedték és hazavitték a tsz fóliáját s egyebeket. Nagyban űzték az ipart, a tételek között van például tíz mázsa répa, negyven mázsa kukorica, há­rom köbméter fa és hasonlók. De nem kímélték az egyik tanyai szomszéd épületét sem. szabályosan lebontották, hogy kivegyék belőle az ajtó- meg az ablakkereteket, amiket az­után beépítettek a gazda tel­kén. S még egy nem mindennapi história kilenc elkóborolt bir­káról, amiket Rozsos munká­sai befogtak, de nem adtak vissza a tulajdonosnak, hanem elcserélték az állatokat egy távolabbi településen. Így cse­rélődtek a jószágok, hogy ne lehessen azokat felismerni, visszakövetelni. Válogatós cselédek Kerestem Rozsos Sándort, hogy megkérdezzem tőle: mi­ként lehet az ilyen és hasonló dolgokat összeegyeztetni fele­lős társadalmi megbízatásával, de nem találtam otthon. Az idős nagymamával beszélget­tem, aki dicsérte a fiatalokat, akik egyébként •középkorú emberek. Elmondta, mennyit dolgoznak, s milyen szépen gyarapodnak. Nemrég vették meg a második autót, hogy az asszonynak is legyen mivel kimennie a tanyára, mikor ételt visz a cselédeknek. Szid­ta az öregasszony a cseléde­ket, akik mindennel elégedet­lenek. Megnéztem a nagy lá­bosban az előző napi ebéd ma­radékát, a tíz-tizenöt szelet rántott húst. Nem kellett a munkásoknak, a pirított hagy­más vért is visszaküldték, pe­dig az direkt az ő kérésükre készült. Egyikük még a kará­csonyi ajándéknak vásárolt karórát sem akarta elfogadni. Elromlott a hangulat Pokolta­nyán. Felkerestem Józsa Lászlót, Tápiógyörgye polgármesterét, és megkérdeztem tőle: hogyan egyeztethetők össze a történ­tek a faluvédő egylet tekin­télyével? Kinos ügy, mondot­ta, de amikor Rozsos Sándor az elsők között jelentkezett, senki sem tudott rosszat ró­la. Mióta értesültek, hogy milyen gyanú merült fel elle­ne. nem osztották be szolgá­latra. Hasznos dolgot is műveltek Mint a továbbiakban kide­rült, száznyolc tagjuk van a településen a faluvédőknek, és minden éjjel ügyeletet tar­tanak a művelődési házban. Nagy szükség van rájuk, hi­szen kevés a rendőr, és mint mindenütt az országban, a községben is, sokat romlott a közbiztonság. Egyébként azon a napon, mikor ott jártam, ismeretlen tettesek hajnalban betörtek a postára meg egy étterembe. Józsa László beszélt arról is, hogy a faluvédők — akik a művelődési házból CB-ró­­dióit fel tudják venni a kap­csolatot a rendőrséggel — fog­tak már el tolvajt, oltottak el égő gépkocsit — sok hasznos dolgot müveitek. Mindezek mellett is amatőrök, és a falu vezetőinek véleménye szerint a bűnözés visszaszorítására, megelőzésére több profi rend­őrre lenne szükség. Szívesen áldoznának erre pénzt is, ha meglesznek erre a törvényes lehetőségek. Kellenek tehát a faluvédők, de úgy véljük, csak olyan em­berek legyenek a soraikban, akik valóban feddhetetlenek. Betyár és pandúr egyszerre senki sem lehet. Gál Judit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents