Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

A Mag yar Chopin I ársaság sorozata Programok Pesten, helyben Margó Ede Chopin-szobra a művelődési központ udvarán (Győri András felvétele) Elkészült a Magyar Chopin Társaság téli-tavaszi prog­ramja. február 1-jén és 6-án a zon­goristák számára rendezett vi­lághírű varsói Chopin-verseny­­röl számol be — mintegy pó­tolva a nyomtatott és elektro­nikus sajtó ez irányú mulasz­tásait — a társaság tagja, Bé­­csy Attila. A video- és hang­anyag bemutatásával egybékö­­tött beszámoló mindkét alka­lommal Budapesten lesz a Lengyel Kultúra Nagymező u: 13. sz. alatti épületében 9 órai kezdettel. Február 24-én 16 órakor a gödöllői zeneiskolában ad hangversenyt Fábián Márta és Szakály Ágnes cimbalmon, va­lamint Gyöngyössy Zsolt fuvo­lán. Március 24-én a Gödöllői ta­vaszi napok rendezvénysoro­zatának keretében ad hang­versenyt Szokolay Balázs a vá­rosi művelődési központban. Várhatóan ugyancsak március ban tartják a lengyel Elzbieta Karas-Krasztel zongoraművész Chopin-művekből összeállított koncertjét is a gödöllői zeneis­kolában. Április 10-én a Lengyel Kul­túra budapesti, Nagymező ut­cai épületében Póczonyi Mária tart előadást Chopin-hatások a századforduló és a XX. szájad zenéjében címmel. A programsorozat természe­tesen májusban is folytatódik, az ekkori rendezvényeket meg­lepetésnek szánják a szerve­zők. A magyar és lengyel nép ba­rátságát a művészet terén ápolni hivatott, Gödöllő szék­helyű Chopin Társaság minden érdeklődőt szívesen lát rendez­vényein, ugyanakkor tagjai sorába várja mindazokat, akik tagdíjukkal is szívesen támo­gatnák az ügyet, a társaság céljait. P. É. Magyar filmek múzeuma Februártól áprilisig Érdekesnek ígérkező prog­ram várja mindazokat a gö­­döllőieket, akik február elejé­től április végéig szabaddá tud­ják tenni hétfő délutánjaikat 17 és 19 óra között. Ezen idő­pontokban ugyanis régi, zöm­mel 1943-ban készült filmeket mutatnak be a Magyar filmek múzeuma sorozatban a Petőfi Művelődési Központban. A vetítések február 4-től áp­rilis 29-ig, hétfőnként 17 óra­kor lesznek, a következő sor­rendben: Futóhomok, Az ör­döglovas, A viharbrigád, A Be­nedek-ház, A menekülő ember, Ragaszkodom a szerelemhez, Nemes rózsa, Futótűz, Kettes­ben, Magyar sasok, Nászindu­ló, Majális, A királyné hu­szárja. Utóbbi film érdekessé­ge, hogy eredeti gödöllői hely­színeken forgatták 1935-ben. A filmek főbb szerepeit Szörényi Éva. Sárái János, Tplnay Klá­ri, Pataky Jenő, Szeleczky Zi­ta, Fényes Alice, Ajtay Andor játssza. A vetítések csak bérlettel lá­togathatók, amely ára 250 fo­rint. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVIU. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM •..... .---------------. 1991. JANUÁR 29.. KEDD Kemény viták kastélymúzeumügyben Az államiság megtestesítője? Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdte meg munkáját az a múzeumi tevvezőcsoport, amelynek fölállítását a decemberi gödöllői tanácskozáson határoz­ták el a részt vevő szakemberek. Céljuk, hogy a kastély rehabilitációs és hasznosítási programján belül egy kas­télymúzeum szakmai koncepcióját, valamint a megvaló­sítás paramétereit — például szervezeti, működési javas­latokat, tervezhető költségeket — meghatározzák. Várható volt,- hogy a vita először a szakmai kérdések körül csúcsosodik ki, s ez be is következett: melyik korra súlypontozódjon az enteriőrök kialakítása? Egyetértés volt abban, hogy a belső tereket egy funkcionalitáson alapuló elv szerint kell megidézni, s ennek három tömbje lehet.,, Egyrészt a családi élet hely­színei, másrészt a vendég já­rda egységei, harmadrészt pe­dig a kastély beli élet egyéb elemei, mint' például a kiszol­gálás és működés terei. Hogy mindebben mekkora arány­nyal szerepeljen a XVIII. szá­zadi főúri életmód bemuta­tása a kastély fő szárnyán kí­vül más terek bekapcsolásá­val (fürdő, narancsház, szín­ház) alapkérdésnek számít a királyi, időszak, tehát á XIX. század végéhez viszonyítva. A kastély ugyanis rendkívül al­kalmas arra, hogy a barokk kori arisztokrácia mentalitá­sát enteriőrökben visszatük­rözze, s ugyanakkor egy műve­lődéstörténeti hiányt is pótol­jon ezzel.,Nem kevésbé fehér folt azonban a dualizmus ko­rának bemutatása sem, s ha a hangsúly erre tevődne, a Bu­dai Palotához, illetve a bécsi Burghoz hasonló berendezé­sekben kell gondolkodni. Mozi Petőfi: Cadillac Man. Színes, ma­gyarul beszélő amerikai vígjá­ték. 6 és 8 órakor. Frekvencia video: Katonai akadémia. Feliratos amerikai vígjáték 10 órakor. Tangó és Cash. Színes, ameri­kai akciófilm, 16 órakor, Sas­szárnyakon. Színes amerikai háborús film, 18 órakor. Szex­rajzfilm, 20 órakor. A szakemberek kivétel nél­kül fontosnak ítélték, hogy a kastélymúzeum anyagát, az enteriőrök bútorzatát köz­gyűjteményi összefogáasal kell összeállítani. Az országos múzeumokban vagy azok rak­táraiban őrzött értékek mellett vannak olyan rejtőzködő em­lékanyagok — például a volt Elhagyott Javak Kormánybiz­tosságának nem éppen áldá­sos tevékenysége révén —, amelyeket számításba érdemes venni. Ezek felderítését és lajstromozását a csoport tag­jai elvégzik. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a gö­döllői múzeum, mint illetékes közgyűjtemény, folytassa a kastélybéli berendezések gyűj­tését. (Itt jegyezzük meg, hogy a gödöllői múzeum az elmúlt években 13 barokk és XIX. századi kastélybútort tudott begyűjteni vásárlás és ado­mány révén. Jelen pillanat­ban pedig 3 magántulajdon­ban lévőről tud, amelyet anya­gi okokból nem tud megvá­sárolni.) Fölmerült az a gondolat, hogy valószínűleg elkerülhe­tetlen lesz bizonyos berende­zések vásárlása, s amennyiben fedezet teremtődne, a beszer­zésnek ezt a formáját külföld­re is ki kellene terjeszteni. Érdekes eszmecsere bonta­kozott ki arról, hogy mivel tá­masztható alá az állam azon kötelessége, hogy a kastéllyal, mint a nemzeti kincs egyik fontos részével központilag is törődjön. Voltak, akik a kas­télyt a magyar államiság egyik megtestesítőjeként érté­kelték, és mint ennék konti­nuitását biztosítandó, érveltek az állam meghatározó szere­pe mellett. Mások éppen azt emelték ki, hogy sem a XVIII század, sem a Habsburg-éra nem volt az önálló magyar ál­^ A disznóölés évente visz­­^ szatérő nosztalgiám. 1964- ^ ben vonszoltuk az utolsó ^ hízónkat a kés alá, de ek- i kor már én is felnőtt férfi ^ voltam. Inkább valami ös- 5 régi adventi hajnalokra ^ emlékszem, kis csizmámon ^ a tűz pirosára, melyet lát­­^ hattam, s arcom boldog hő­­^ ségére, melyet örömmel | éreztem. Hát igen, ötven esztendővel ezelőtt minden portán hizlaltak disznót, hiszen zsírral, szalon­nával. hússal el kellett látni a családot egész esztendőre. Friss hús csak disznóöléskor, csirkevágáskor akadt, egyéb­ként a falusi családok füstöli disznóhúst fogyasztottak. Még néhány évvel ezelőtt is gyakran ébredtem a téli haj­nalokon, hogy sivalkodott az utcánkban a malac, s tudtam, vaiahol disznót szúrtak le. de mára megritkult a disznók ha­lált kiváltó sivalkodása. Szög­belövő pisztollyal veszik el az állat életét, s nincs annak ide­je egy horkantásra sem. Azo­kon a régi havas hajnalokon négy-öt ember összejött : test­vérek. ' sógorok, komák — mind ott segítettek. A disznó­ól kis udvarán lekapták a négy körméről a disznót, ki­­ráncigálták a megfelelő helyre s a beller (nálunk mindig a nagyapám látta el ezt a hozzá értést igénylő tisztet), meg szúrta, miközben egy nagyot kiáltott anyámnak: — Ide azt a vérestálat! Jobban tartsd alá, mert mellémegy. Minden portán hizlaltak disznót Ma már csak leölik Felfogták a kifolyó vért, kel­lett a véres hurkába. Amikor a leszúrt disznó nem moccant, szalmát dobtak rá, meggyújtották. Hogy a szőr mindenütt leégjen. villára szúrt zsarátnokkal végiglegel­tették a malac minden porci­­káját. tgy történt, ha nem jött köz­be valami. Emlékszem, hogy Kovács sógoroméknál apám odaállt a disznóól ajtaja elé. hogy egy résnyire megnyitja, ahol az állat kibújhat és el­kapják. Két mázsán fölül volt a hízó, s teljes erővel nekiron­tott a - kapunak, menekült, közben a sógorom alászaladt — lovagolt rajta vagy tíz lé­pést. Máshol megtörtént, hogy azt hitték, már nem él a disz­nó. Meggyújtották a szalmát, a hízó felugrott, neki a kertnek a .szalmakazalnak. Az biztos — emlegette Ban­kó Gábor a múlt heti disznó­­vágáskor —, hogy valamikor disznóöléskor mindenki vidám és jókedvű volt. Égett a tűz. Piros szikrák pattogtak a hideg hajnali ég­re Olyan szépek voltak, hogy a szikraözön mellett: el,sápad­tak a csillagok: hajnalodott Amikorra kivilágosodott a reg­gel, ropogós rózsaszínűén fe­küdt a malac. Alaposan meg­mosták, sikálták. Nagyapám egy nyisszentéssel levágta az illatosra pirult fúlét-fárkát. Tülekedtünk érte: mert valami csodálatos, máig megőrzött íze volt a lángolt porcogónak. Következett a disznó felbon­tása. Ekkor dőlt el. melyik beller mennyit ér. Az igazi mester gyönyörűen kimetszet­te a karajt, és szögletesre vág­ta a szalonnát. A tüdőt, májat külön tálba emelték ki, mert az kellett a hurkához. A belet az udvai végében mosták. Nagy munka volt. A csikorgó hidegben órá­kon át dolgoztak a bélmosók Az asszonyok egy másik cso­portja főzte a kását, a belsősé­get, abálta a szalonnát. A? emberek — férfiak — is tették a magukét. Vagdalták a zsír­nak valót, mások darálták a kolbászhúst. Nagy teknő kásá­ba rakták a fűszereket meg a többi hozzávalót májas hur­kának. véres hurkának. — Sok kell, nagy a rokonság meg a szomszédoknak is jut­tatni kell a kóstolóból — mon­dogatta édesanyám. Az apák legény fiaikkal együtt egyre gyakrabban kós­tolgatták a forralt bort és évődtek, tréfálkoztak egymás­sal. A gyors ebéd után töltötték a hurkát, kolbászt, gyömöszöl­ték a sajtot. Estére minden elkészült. Ettük a disznótoros levest. Ami pálinkafőzésnél a rézele­je, az a disznótorban a leves — erős és növeli az éhséget. És hogy rezgeti, remegett az orjacsonton a puhára főtt hús! Kívánta, követelte a tor­mát. Utána már hozhatták a májas és véres hurkát a tep­siben, amint éppen kivették a kemencéből; pezsegve, for­tyogva, tepsiken feketedve egyik-másik szál előre kinyíl­va a kés után. A hurkához ké­pest vadítóan csábított min­denkit a sült kolbász fokhagy­­maill.ata meg a rezgő bélű fe­hér kenyér A disznót ma lelövik, gáz­zal megpörzsölik, a belet mo­sógépben mossák, húsát mély­hűtőbe teszik. Délután kettőre végeznek, és ki-ki siet a dol­gára. A disznótor általában el­marad. Nem érünk rá ... koc­cintani, vidám szóval, dalos kedvvel a családot, rokonságot együtt tartani. Fercsik Mihály GÖDÖLLŐI hírlap Gödöllő, Szabadság tér 10. A szerkesztőség vezetője: Ba­lázs Gusztáv. O Munkatársak: Árvái Magdolna és Pillér Éva. Postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. 9 Szerkesztőségi foí?a­­dóóra: hétfőn 10-tőI 13 óráig. 9 Hirdetésfelvétel: munkana­pokon 8.30-tól 13 óráig a szer­kesztőségben. (ISSN: 0133— 1957) Talán ez a kép is csak rossz álomnak fog tűnni néhány év múlva... (Balázs Gusztáv felvétele) lamiság kora... legföljebb a két világháború közötti évek­re gondolhatunk ilyen szem­pontból. Még az a kissé korlá­tolt felvetés is elhangzott, hogy ha majd mi magyarok érdekeltek lehetünk mondjuk a versailles-i kasétlyiban mint üzleti vállalkozásban akkor fogadhatunk el külföldiektől ajánlatot Gödöllő vonatkozá­sában. Varga Kálmán Képviselő-testületi ülés A gödöllői képviselő-testü­let soros ülését*tartják a vá­rosházán január 30-án, szer­dán este fél hattól. A megbe­­szélendők között szerepel a szervezeti és működési sza­bályzat megvitatása, előadó dr. Nacsa János. Javaslat« hangzik el a szociális segítőszolgálat kialakításáról Six Edittől. A testőrlaktanyában, a gö­döllői művészek által bérelt termek bérleti díjának megál­lapításáról, illetve mérséklésé­ről, a városi múzeum igazgató­jának kinevezéséről, a város önkormányzatához tartozó költségvetési szervek 1991. évi béralap-előirányzatáról, ön­­kormányzati terület hasznosí­tásáról is szó esik, valamint javaslat hangzik el arra vo­natkozólag, hogy Gödöllő csat­­lakozzon-e az Egyesült Váro­sok Szövetségéhez. Alsó Galga mente Gáz Zsámfsakról? Nem tudni, álom marad-e, vagy megvalósul a Galga menti településeken élők egyik vágya, a vezetékes gáz­hálózat szolgáltatásainak igénybevétele. Egyelőre úgy tűnik — mondta Jamrik Lász­ló, Bag polgármestere a kép­viselő-testület ülésén —, hogy a Hatvan felől kiépítendő ge­rincvezetékre egészen Váceg­­resig rácsatlakozhatnak a községek. A gerincvezeték megépítésére viszont — a ko­rábbi hírekkel ellentétben — mégsem valószínű központi tá­mogatás elnyerése. Lakásonként 50—60 ezer fo­rintot kell azért fizetni, bogy az utcákban elkészüljenek a gázvezetékek — amennyiben ez a variáció valósul meg. Kedvezőtlen az az információ, hogy az ikladi Ipari Műszer­gyár visszalépett, és nem kí­ván csatlakozni a gázvezeték­hez. Ez természetesen növeli az egy-egy lakásra jutó költsé­geket. Négy alsó Galga menti tele­pülés — Tura, Galgahéviz, Hé­­vízgyörk és Bag — önkor­mányzata más megoldást is kutat. Űj tanulmánytervet ké­szítenek. Egy ellenőr naplójából (II.) Az egészségügyi könyvről Tehát folytatom: az élel­miszeriparban, a kereske­delemben, a vendéglátásban az egészségügyi törvény szerint az áruval és a ve­vőkkel foglalkozóknak ér­vényes egészségügyi könyv­vel kell rendelkezniük. A gyakorlat manapság a következő. A vállalkozó az egészségügyikönyv-nyom­­tatvánnyal bemegy az SZTK-ba, vérvizsgálatra. Odaadja a papírt a doki­nak, aki előveszi a tollat és a pecsétet, beírja, hogy ne­gatív, és pecsétel. Tudomá­som szerint és a törvény szerint is vizsgálni kellene, hogy a páciens nem vérbe­teg és nemi be<teg-e. Nem vizsgál, nem vesz vért, nem nézi az AIDS-t, minek? Hiszen nincs a vizsgálódá­sokra sem idő, sem pénz! Azért reménykedik a do­ki, hogy nem neki fogja ké­szíteni a szaloncukrot, füs­tölt kolbászt vagy a pala­csintát a páciens Tessék mondani, jól van ez így. A bürokráciát én is utá­lom, de ha a lezserség vagy pénztelenség miatt beteg­séget kap a jóhiszemű kun­csaft, tessék mondani: a Jóistenen kívül kihez for­dulhat panaszra? Ügy hal­lottam. hogy a Köjálra sincs már pénz, nevetséges bérért, éhbérért dolgoznak egészségünk őrei, nincs szolgálati gépkocsijuk, vagy csak sokkal kevesebb ben­zinnel, mint amennyire szükségük lenne. Gyalogol­nak, szenvednek és elhúz­nak mellettük az álomau­tók, reméljük most még AIDS nélkül! Éjszakai ellenőrzésünk felfedte egy pékségben — a település neve nem fon­tos —, hogy a tulajdonos bejelentés nélkül foglalkoz­tat legalább öt főt. Egész­ségügyi könyv nincs, kal­kuláció, bizonylat sehol, a vállalkozó sincs jelen. A bejelentés szerint táppén­zes dolgozót is foglalkoztat! Kérjük a személyi igazol­­vá.nyt, ami ugye nincs a helyszínen. Hazamegy érte, csak azután elfelejt vissza­jönni. Más . .. ostyasütő kisipa­ros. A vállalkozó leszázalé­kolt nyugdíjas, a település nevét fedje homály! Vállal­kozónk elmondása alapján maga és családtagja segít­ségével készíti a finomságo­kat. Ellenőrzésünkkor meg­állapítjuk, hogy idegen, csa­ládon kívüli személlyel dol­goztat, egészségügyi könyv, SZTK-bejelentés, öltöző és mosdó nélkül. A kisegítő utcai ruhái, csizmája a fris­sen kisült ostyákkal egy légtérben, igen közel egy­máshoz, hiszen szűk a hely. Mondja a vállalkozó a magáét, kicsi a nyugdíja, el kell tartania a családját, az idegen dolgozó csak vélet­len, hogy itt van, most elő­ször és csak végszükség esetében kell. Mi azonban látjuk, hogy a kisegítő ru­tinosabb, a családtagok csak ott vannak és asszisz­tálnak neki. Hadarja a vállalkozó a magáét, nem lehet leállíta­ni a panaszáradatot, én meg közben legeltetem a szemem az udvaron álló vadiúj japán autócsodán és igazán sajnálom őt. ★ Folytatás következik a pénznyerő automatákról. — m. a. —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents