Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

PXHT .uh or 1991. JANÜÄR 29., KEDD 5 Örülnek, ha fagy. Rilkán örvendezhetnek a korcsolyázás szerelme­sei. hiszen az utóbbi időkben egyre kevesebb a jégpálya. Hol az időjárás nem kedvez, hol a megfelelő terület, hol pedig a rendszeres locsolást végző munkáskéz hiányzik. Gödöllőn alig több mint egy hete valamennyi feltétel együtt volt a GSC-nél. Azóta a kézilabdapályát a kor­csolyázni vágyak birtokolhatják, amennyiben megfizetik a húsz.forintos belépőt. A város leg­távolabbi pontjairól érkeznek a fiatalok, s szép számmal köröznek az idősebb korosztály tagjai is. A ritka lehetőség ahhoz ugyancsak alkalmat teremt, hogy az óvodás korúakkal is meg­kedveltessék e remek sportot. S miközben a hangszórókból szól a zene, a pálya „gondnokai” az illő fegyelemről gondoskodnak. Ök azok — Hevél Mihály. Szlifka Pál. Jászi Géza. Virág István, Tóth Attiláné —. akik a jégfelület tisztításáról, vastagításáról rendszeresen gondoskod­nak. Mindenesetre itt ezekben a napokban mindenki annak örül. hogy a meteorológus éjsza­kára fagyokat ígér. (Kép és szöveg: Győri András) Vállalati kereskedelem drágítja az árut Kis boltban az üzlet Több mint négy hónap telt el azóta, hogy az Országgyűlés elfogadta az előprivatizációs törvényt. Akkor a szakembe­rek azt ígérték, hogy egy­másfél év alatt mintegy tíz­ezer kiskereskedelmi és . ven­déglátóipari üzlet kerülhet magánkézbe. A törvény életbelépése után nem sokkal az Állami Vagyon­ügynökség nyilatkozata is megjelent, miszerint az érin­tett üzleteket üzemeltető álla­mi vállalatoknak október vé­géig fel kell mérniük, hány egységüket érinti a privatizá­ció. A felmérések ugyan el­készültek. de ettől a privati­Júniustól távhívás is Szinte alig múlik el nap, hogy ne számolnánk be újabb távbeszélő-konténerek vásár­lásáról. a megye településein lakók telefonigényeinek kielé­gítéséről. Az elmúlt hét végén írtunk Hernád község távköz­lésének fejlesztéséről, s a nagy­kovácsi Telefon Részvénytár­saság munkába állásáról. Most ugyancsak jó hírrel szolgá­lunk a kiskunlacháziaknak. Ott ugyanis eddig körülbelül kétszázhúsz telefon-előfizetőt — magánszemélyeket és közü­­leteket egyaránt — tartottak nyilván. Mint Kocsis Mihály polgármestertől megtudtuk, a helyzet hamarosan változni fog. A település volt tanácsa, im­máron polgármesteri hivatala régóta folytat tárgyalásokat a postával, illetve a Magyar Távközlési Vállalat illetéke­seivel egy hatszázvonaias tele­­tónkonténer vásárlásáról. A megállapodás — ha hosszú idő után is —. de végül megszüle­tett. Ennek eredményeként a napokban szállítják Lacházái a az új központot, mely közel tíz­millió forintba került. Kocsis Mihály elmondta, hogy ezt az összeget részben a helybéli la­kók, a támogató vállalatok és az önkormányzat adta össze. Eddig körülbelül háromszázan jelezték igényüket. A szakemberek szerint ta­vasszal megkezdődhetnek a szerelési munkák. Az üzembe helyezésre — az előzetes ter­vek alapján — júniusban ke­rül sor. Várhatóan ugyanab­ban az időpontban kapcsolják be a távhívóhálőzalba is a te­lepülést. m. i. záció ügye nem kapott na­gyobb lendületet, s még döcö­gős haladásról sem beszélhe­tünk, inkább egy helyben to­­pogásról. A Nyugat-Pest Megyei Élel­miszerkereskedelmi Vállalat igazgatója, Horváth József például elmondta, hogy a Va­gyonügynökségtől nem kaptak semmiféle választ. A hivatal illetékeseit nehéz megtalálni, s mivel sok a munkájuk, le­terheltségre hivatkozva inkább kerülik a találkozást. Az igaz­gató szerint a fö probléma az, hogy a hitelben igényelhető milliók még mindig nem hoz­záférhetők a vállalkozók szá­mára. Az embereknek pedig nincs annyi pénzük, hogy zseb­ből előteremtsenek 50-60 mil­liót egy élelmiszerbolt megvé­telére. A vállalatnál 122 üzletet érint a privatizáció, s az azokban dolgozó 360 ember sorsa is addig függőben van. míg nem lehet tudni, ki lesz az új tulajdonos. Az igazgató sze­rint ma még nehéz felmérni. milyen igény lesz a csemege­üzletek iránt. A tapasztalat az, akadnak komolytalan ér­deklődők. akik azt hiszik, hogy olcsón hozzájuthatnak egy-egy üzlethez. A Nyugat-Pest Megyei Élel­miszerkereskedelmi Vállalat kötelékéből már mintegy tíz üzlet kikerült, ezek magánhá­zakban működtek, s a ház­­tulajdonosok a bérleti viszonyt nem hosszabbították meg. A vállalatnál nem kísérik figye­lemmel, hogy mi lesz ezeknek az üzlethelyiségeknek a sorsa, s élelmiszerboltként működte­ti-e tovább a tulajdonos, vagy más célra használja fel. Horváth József elmondta azt is, a vállalati szervezet fennmarad akkor is, ha elin­dul a privatizáció, mert a legnagyobb negyvenöt ABC- üzlet a kezelésükben marad, azok, amelyek összesen 3 mil­liárdos forgalmat bonyolíta­nak le. A magánkézbe adás ugyanis a kis létszámú, kisebb forgalmú boltokat érinti. II. £. TÁPIÓSZENTMÁBTON IS TÉVÉZNI ÜK AB Behozni a világot Megyénkben is több szerve­zet, önkormányzat várja, hogy végre megszűnjék a sokat szi­dott frekvenciamoratórium, és akár háromezer lélekszámú kistelepüléseken is tévé- vagy rádióadások indulhassanak. Dr. Eiselt Bélánál, a Frek­venciagazdálkodási Intézet osztályvezetőjénél is több Pest megyei kérelem fekszik. Ök csak „frekvenciaszempontból” veszik nyilvántartásba, bírál­ják el a kérelmeket, és nem vizsgálják, hogy az adott tele­pülésnek megvan-e a megfe­lelő anyagi és technikai le­hetősége. Okét az sem érdek­li, hogy kereskedelmi vagy netán egyházi műsort kíván­nak sugározni az éterbe a vállalkozók. mm rádiózni SZERETNÉNEK Aki ma országos tévéadásról álmodik, annak 4-5 milliárd forintot is elő kell teremtenie. De helyi, kisvárosi vagy köz­ségi méretekben akár két-há­­rorn millió forinttal is el lehet indulni. Mindenképpen fon­tos azonban leszögezni, hogy a televíziózás kétféle technikai rendszerben valósulhat meg adó és vevő között: sugárzás­sal vagy kábeles továbbítás­sal. Az előbbi nyitott rendszer, mindenki számára elérhető, az utóbbi viszont zárt láncolat. Most a hazai alternatív tele­víziózás sugárzásos rendsze­rére, illetve önálló rádiósugár­zásra beadott kérelmek iránt a legilletékesebbeknél, a helyi kérelmezőknél érdeklődtünk. Szentendrén Tegzes László, a városi önkormányzat mű­szaki osztályának vezetője így összegzi a mostani állapotot: — A városfejlesztési és mű­szaki bizottság távolabbi el­képzelései között szerepel egy városi televíziós sugárzás megteremtése. Q Átgondolták már, hogy egy ilyenfajta műsorszórás milyen költségekkel jár? Ne­tán szponzorokat, mecénáso­kat vagy külföldi tőkét vár­nak? — Ilyen, részletességgel még nem gondoltuk át a városi műsorszórás feltételeit. Mi a szándékunkat azért erősítettük meg, hogyha megalkotják a frekvenciatörvényt, akkor a szándéknyilatkozatunkkal he­lyet „követeljünk” magunk­nak. Mi mindenképpen érez­zük ennek a médiának a fan­tasztikus lehetőségét: a la­kosságnak így tudunk a leg­könnyebben és a leghatáso­sabban információt szolgáltat­ni. Terveink szerint mi csak a város lakosaihoz akarunk szólni, így a műszaki kidolgo­zásnál is csak szerényebb rá­fordítást tervezünk. Gödön Lelekác Sándor fog­ja össze az önálló rádió meg­teremtésének ügyét: — A Frekvenciagazdálkodá­si Intézethez az MDF gödi szervezete nyújtotta be a ké­relmet. Először csak Göd nagyközséget jelöltük meg működési körzetként, de azóta ismét meg kellett erősíteni szándékunkat, és ekkor már jeleztük, hogy alkalmasint na­gyobb körzetben is sugároz­nánk. Q A gödiek miért a rádió mellett szavaztak? Ha jók az értesüléseink, Pest megyében egykének számítanak. — Be kell vallanom, én is a tv-ne.k vagyok a híve, de ob­jektív tény, hogy már jelen­leg is rendelkezésünkre áll a műszaki feltételek többsége, elsősorban lelkes amatőrök segítő szándékával. ® Mi a céljuk: közszolgála­ti tevékenység, kereskedelmi vállalkozás? Vagy egyes értel­miségi csoportok, helyi elitek önérvényesítésének kifejezője lesz a rádió? — Határozott döntés még nincs. Sokan a kereskedel­mi rádiózásban látnak lehe­tőséget, de ehhez tőkére is szükség van. Én villamosmér­nök vagyok, és egyelőre a sa­ját szakmámmal kapcsolatos kérdésekben igyekszem ösz­­szehang'olhi a különböző véle­ményeket. LEGFELJEBB A TÁPIÓ MENTÉN Ráckevén Stálly István, a polgármesteri hivatal jegyzője így tájékoztat: — Mi közel tíz kilométeres körzetben, hetente kétszer sze­retnénk saját adón televízióz­ni. Szó van arról is, hogy az üdülőövezetben pihenők is szí­vesen „vennék” az adásunkat. ® A nyugati világban az ilyen televíziók többnyire rek­lámbevételekből finanszíroz­zák működésüket. A rácke­veieket nem foglalkoztatja a kereskedelmi televíziózás? — Egyelőre várjuk az enge­délyt, hiszen a médiatörvény még mindannyiunk számára tartogathat meglepetéseket. Mi elsősorban közösségi tele­víziózást szeretnénk, de ar­ról még nem tárgyaltunk, hogy kifejezetten különüljenek el például az oktatás célját szol­gáló vagy az egyházi műsoro­kat sugárzó csatornák. Van­nak jelentős ipari üzemeink, amelyeknek nemcsak buda-FIZETN! MEG NEM AKARNAK Kell a segély, de miből ? A minap hangzott el a Par­lamentben. hogy év végéig ovatos becslések szerint a munka nélkül maradottak aránya elérheti a 4-4,5 száza­lékot, jövőre pedig még töb­bet. Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi foglalkoztatási esz­közrendszer alkalmatlan a tö­meges munkanélküliség keze­lésére, s szükséges, hogy a honatyák minél előbb megal­kossák a foglalkoztatási tör­vényt. A törvénytervezet fontos pontja hogy megszűnne a fi­nanszírozásban az állami költségvetés kizárólagossága, s a munkaadók és munkavál­lalók is fizetnének július else­jétől 1,5-0.5 százalékot. Mint sok mindenről, erről is meg­oszlanak a vélemények. Pest megyében is röpke közvéle­­ménv-kutatást végeztünk a szakemberek, munkaadók és -vállalók körében, ők hogyan ítélik meg e kérdést. Dr. Szabó Ferenc, a Pest Megyei Foglalkoztatási Köz­pont helyettes vezetője: Min­denképpen szükséges. hogy biztosítási alapra helyezzék a finanszírozást. Máskülönben elképzelhetetlen, hogy csak a költségvetésből a munkanél­küliség kezelésének aktív esz­közeit — átképző tanfolya­mok, közhasznú munka szer­vezése — fedezni tudnák. Iia a munkavállalók és munka­adók is fizetnének járadékot, akkor elképzelhető, hogy na­gyobb felelősséggel foglalkoz­nának a munkanélküliség kérdésével. Persze szükség lenne arra is, hogy valódi er­­dekegyeztetö munka alakuljon ki. Baj az is, hogy tényleges piacgazdaság kialakulásáról még nem beszélhetünk, csak a gazdasági ellehetétíenülést tapasztaljuk magunk körül. A jövőben úgy gondolom, az önkormányzatoknak is na­gyobb szerepet kell vállalniuk a munkanélküliség kezelésé­ből. Boczheim Györgyné, a pi­­lisvörösvári élelmiszerbolt ve­zetője: én nyugdíj előtt állok, közelről nem érint a kérdés, de azért a tévében, rádióban figyelem az eseményeket Jobb lenne, ha nem lenne munkanélküliség, de ha már van, segíteni kell azokon, akik bajba jutottak. Nem lehet várni, hosv ennek a költségeit csak az állam fedezze. Persze senki sem örül, ha fizetnie kell, de mindenkinek arra kell gondolnia, lehet, hogy holnap én kerülök az utcára. Szitás né Tálas Emília, a du­­navarsányi Texgráf Szövetke­zet adminisztrátora: Én már megkóstoltam a munkanél­küliséget, kilenc hónapig vol­tam segélyen. Pesten dolgoz­tam a Társadalombiztosítási Főigazgatóságon, ahol lét­számleépítés volt. Egyébként sem tudom vállalni az ingá­zást. mert két óvodás gyer­mekem van. Vidéken pedig nem, könnyű munkát kapni. Ennek ellenére én megszigo­rítanám a segélynyújtást. Nem egy embert láttam már, aki felvette a munkanélküli­­segélyt, s mellette feketézett. A járadékfizetésről még nem gondolkodtam, mindenesetre, ha fizetni kell. lehetőleg mi­nél kevesebbet Nehéz a meg­élhetés, a férjem is keveset keres, s gond az is, hogy vesz­­szük meg a tüzelőnket. Laczonyi László, a kistar­­csai Fésűsfonógyár Kft. ügy­vezető lp?P7®fltó1a: Az emberek érzik, tudták, hogy senkinek nincs bebiztosítva a munka­helye, mindenkinek áll a zászló. Ugyanakkor, ha fize­tésről van szó, mindenki azt emlegeti, hogy amúgy is na­gyon sok a levonás, az adóter­hek tetemesek. Vannak, akik a létminimum körül keresnek, ők azt mondhatják, én fizes­sek, hogy más segélyt kap­jon?! Őszintén szólva nem tudom hogy mi lenne a meg­oldás, biztos, fel lehetne hasz­nálni azokat a tapasztalatokat, amelyeket más országokban szerezhetnek, ahol már régeb­ben szembe kellett nézni ez­zel a problémával. Ügy gon­dolom, ha bevezetik a járadé­kot. egyre többen kilépnek a szakszervezetből, mondván, annyival is kevesebb lesz a levonásuk. Laczkó István, a Váci Kö­töttárugyár szb-elnöke: Erről a kérdésről már beszélget­tünk a dolgozókkal, s a rea­gálás egyértelműen negatív volt. Hangsúlyozták, nemcsak ök nem akarnak járadéklevo­nást, hanem azt sem szeret­nék, ha a vállalatnak fizetnie kellene, hiszen úgy gondolják, az valahol rájuk is visszahat. Azt mondják, elég nekik az árhullám, a kamat- és gépko­­csiadó-emelés. Ügy vélik, a gondokat oldja meg az állam Tudja, hogy van ez, akinek van munkahelye, az sokszor nem gondol arra, ő is segítség­re szorulhat. Az emberek a napi problémáik megoldásá­val vannak elfoglalva. Hargitai Éva pesti, hanem külföldi kapcso­latai is jelentősek, így viszont nincs kizárva a kereskedelmi televízió sem. Mindenesetre sok minden függ a költségek­től, például, hogy mennyit kérhet a műsorszóró vállalat. Turóczi Zoltán, a tápiószent­­mártoni művelődési ház veze­tője így summázza az előz­ményeket: AZ ÖNKORMÁNYZAT NEVÉBEN — Mi már régóta tervezzük az önálló műsorszóró tv ki­építését, A frekvenciamorató­rium feloldásáig azt a javas­latot kaptunk, hogy létesít­sünk kábeltelevíziót. Telepü­lésünk sajátos széttagoltsága közismert, és úgy érezzük, hogy a tájékoztatásban igen sokat segít már a kábelteleví­zió is. A múlt év végéig száz­negyven lakásba kötöttük ba a kábeltévét. Tavaszra elérjük a kettőszázadik lakást is. @ Egy közel hatezres lélek­számú település miért nem elégszik meg a kábeltévével? — Nálunk több mint húsz kilométer csak az úthálózat, nagyszámú üdülőtelek veszi körbe a községet, ami nyaran­ta különösen megnöveli az itt tartózkodók létszámát. Nekik például egyáltalán nem érné meg, hogy beköttessék a ká­beltévét. Viszont mi közénk tartozónak érezzük őket is, és a gondjainkat velük is sze­retnénk megosztani. A műsor­szórót minden víkendházban lehet majd díjmentesen fog­ni. Ö Ki fedezné majd a költ­ségeket? Végeztek már előze­tes számításokat, hogy mibe kerül az önálló műsorszórás? — Mi az úgynevezett regio­nális műsorszórónál is kiseb­bet szeretnénk, nem az egész megyében, legfeljebb csak a Tápió mentén lehetne fogni az adásainkat. Mi szeretnénk az önkormányzatokra támaszkod­ni. De sok minden függ a törvényalkotóktól is: nekünk az a véleményünk, hogy ha mi nem kereskedelmi, hanem informatív adót akarunk, ak­kor adjanak kedvezményt. Ha azt mondják unos-untalan, hogy a kisközségek öntudatra ébredését fel kell karolni, ak­kor támogassanak bennünket. Ha egy esztendőre százezer forint frekvenciadíjat állapí­tanak meg, azt a járulékos költségek mellett a községünk, vagy a TáDió mente községei vállalni tudnák. 9 Miért van ilyen nagy vá­rakozás a közösségi tévék iránt? — A pártállam sajtóirányí­­tása megakadályozta a közös­ségi sajtó kialakítását, s úgy tűnt, a kábeltévé az, ami „át­csúszhat”. Most az új önkor­mányzatok alakulásánál érez­tük meg a szabadság valódi lehetőségeit. Mi a sugárzót valóban az önkormányzat ne­vében rendeltük meg, de a pártoknak is lehet majd önál­lóan szerkesztett műsora. Ső? nálunk az önkormányzat is több pártból tevődik össze, így garanciák is vannak. A nyilvánosság előtt akár a pol­gármestert is felelősségre le­het vonni. Mint hírlik, a magyar adá­sok helyett — akinek pénze van — hamarosan foghatja a pályára bocsátott Astra mű­hold újabb adásait, amellyel 32-re nő a hazánkban nézhe­tő külföldi égi tévéműsorok száma. Csakhogy a mi tele­püléseinken élő emberek több­sége másfajta információra vágyik: „nekünk és rólunk szólót” — ahogy a tápiószent­­mártoni népművelő fogalma­zott. Jelenleg a műsorszórás­ban rengeteg jogi és etikai el­lentmondás található. Nyoma sincs az óhajtott piacgazda­ságnak. Most még a frekven­ciamoratórium megakadályoz­za a dzsungeltörvények el­uralkodását. Azt, hogy a tö­megbefolyással bíró eszközök milyen feltételekkel és kinek a kezébe kerülnek, a vilá­gon mindenütt törvények sza­bályozzák. Ezért is várják so­kan, hogy a Parlament végre tűzze napirendre a frekven­­cia-csomagtervet. Deák Attila

Next

/
Thumbnails
Contents