Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-29 / 24. szám

1991. JANUÁR 29., KEDD 3 O mondta Lefeküdni Nem először írjuk le la­punk hasábjain: tisztelői vagyunk Konrád György­nek. Az író-politikus a Heti Világgazdaságnak (91,4.) interjút adva ismét arról győzött meg bennünket, hogyha ebben az országban kávéházi Konrádok helyett Konrád-Konrádok adnák meg a vélemények, viták alaphangját, akkor nem olyan légkörben élnénk, mint amilyenben élni kénysze­rülünk. Annyi maga csinál­ta hős, ellenálló, ellenzéki stb. okulhatna, tanulhatna abból, ahogyan K. Gy. pél­dául a politikáról, a párt­állami idők ellenzékiségé­ről, ehhez kapcsolódó saját tevékenységéről beszél. El­ismeri, távollétében, tudta nélkül választották be az SZDSZ országos tanácsába, s bár ódzkodik a politikai funkcióktól, szervezetektől, „utólag elfogadta” a tisztet. Mások milyen csinos mesét kanyarítanának az ilyen helyzetből...! Amint bizony csinos me­sékkel traktálnak bennün­ket elismerésekkel elhalmo­zott művészek is arról, mi­ként voltak ők a pártállam kisemmizettjei, s különben is, csalóka a látszat, ők va­lójában mindig is ... Erre fel mit mond K. Gy., ami­kor az újságírók arról kér­dezik, „hogyan vélekedik azokról a művészekről, akik karrierjük érdekében »lefe­küdtek« a hatalomnak?” Mire a válasz: „Én nem tartom lefekvésnek, ha egy tehetség a maga javára használja a hatalmat. Min­denki a maga útját kö­veti ...” Na ugye, miket beszél ez a K. Gy.?! Miket: igazat. Persze, a mondatban alig­ha a „lefekvésre” jut a hangsúly a magunk olva­sata szerint, hanem — vél­hetően K. Gy. értelmezése szerint is — a tehetség­re. Mert ez a vízválasztó. Ma mellüket döngetők, hör­gő torokkal elégtételt, kár­pótlást, megkövetést köve­telők hada okítja ki a tár­sadalmat, hogy itt minden­ki bűnös, mert együttmű­ködött ... ők bezzeg! Bi­zony, meglehet, csak azért nem jött össze az az együtt­működés, mert az illetők­ből hiányzott a tehetség az első sorba kerüléshez. Ma jó néhány ilyen művész az első sorba tülekedett. Van már tehetségük! De ne fir­tassuk, hogy — mire ... KLIENS Kapjon-e a szegény — bizonyítványt? Éhen azért ne haljon a polgár „A fővárosi közgyűlés legutóbbi ülésén levette a napirendről a sze­génységi bizonyítványt.” Ezt kommentálva a Népszava január 26-i számában mondta el Soós László képviselő: „Az emberi jogokhoz az is hozzátarV»zik, hogy az állam ne hagyná éhen halni az állam­polgárt, ilyenformán megmarad az élethez való joga. Az elkövetkező időkben olyan súlyos helyzetbe sodródhatnak családok, hogy elemi létszükségleteik alapját sem fogják tudni előteremteni. A szegény­ségi bizonyítvány, bár tudom, hogy az elnevezés pejoratív, aria szolgálna, hogy az illető, aki rászorul, a különböző szervezeteknél, magánszemélyeknél igazolhatná, hogy valóban jogosult a segít­ségre ...” — A legelfogadottabb ál­láspont (mert nincs steril helyzet, éles határvonal a szegénység és a gazdagság között), hogy adott jövede­lemszinthez kötjük, a létmi­nimumhoz, vagy a társadalmi minimumhoz A probléma Magyarországon éppen az, hogy ezek is rendkívül ala­csonyak, szintjük alatt van legalább a lakosság negyede, ötödé. Az pedig aligha vél­hető komolyan, hogy minden negyedik, ötödik állampolgár jelentkezne szegénységi bi­zonyítványért, vagy hogy el­tűrné ezt a megbélyegző ira­tot . . V. G. P. Nem fogy, gyarapodik Az adósok listáin Vajon terveznek-e Pest me­gyében az önkormányzatok hasonlót? Be szeretnék-e ve­zetni a szegénységi bizonyít­ványt? Dunaharaszti, községháza Luttenberger Gusztáv polgár­­mester: — Egyelőre nem tervezzük. Nem is gondol­tunk rá. Vannak szociális se­gélyezettek, és sokan most az OTP-kamat miatt keresnek minket. Ügy érzem, a faluban sok olyan ember van, aki segélyre szorulna, de gyak­ran épp a legszegényebbek túl szemérmesek, nem akar­nak kérni. Cegléd, polgármesteri hiva­tal, Kovács Erzsébet jegyző: — Szegények persze vannak, de jómagam nem is tudom elképzelni az effajta bizonyít­ványt. Talán úgy alkalmaz­nák, mint egy bónt, amely feljogosítja a szegényt a kü­lönböző szolgáltatásokra? Fel is kellene mérni az emberek szociális helyzetét. Mi erre az évre tervezzük egy szociális térkép elkészítését. — Van azután más is. Min­den embernek, minden csa­ládnak más lehet a problé­mája, más az igénye, van, aki egyszeri, van, aki rend­szeres támogatásra szorul. Ezért nem is hiszem, hogy valamiféle egységes „szegény­ségkezelés” megoldaná a gon­dot. Talán ezért nem jutott eszünkbe a bizonyítvány. Más viszont igen. A Tigáz adta az ötletet, s azóta kezdeményez­zük a többi közszolgáltatónál is, hogy azok, akik önhibáju­kon kívül nem képesek kifi­zetni a közüzemi díjakat, kaphassanak segítséget a vá­rosi önkormányzattól, mely szociális támogatásként, a számlák alapján rendezné a díjat. Régebbi gyakorlat, hogy a gyámhatóság fizette a gyermekek napközitérítését, ha erre a családnak nem futotta. Tehát természetbeni segítsé­get is lehet adni. — Hogy ki is a szegény? Pillanatnyilag a jogszabályok szerint ezt a családban az egy főre jutó havi jövedelem alapján lehet megállapítani. Azaz figyelmen kívül marad: az emberek zöme adósságok­kal terhelt. Most a város 38 ezer lakosa közül 207-en vol­tak, akik rendszeres szociá­lis segélyt kaptak, s ezernél többen alkalmit. A rendsze-EGY CSENDES NAP PARLAMENTBEN Torgyánban rekedt a szó Hétfőn 14 óra után néhány perccel plenáris tanácskozással folytatódott az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka. Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésére Strasbourgba utazott Szabad György házelnök helyett Dörnbach Alajos alelnök nyitotta meg a plenáris ülést. Bejelentette, hogy Bossányi Katalin (MSZP) képviselő február l-jével lemondott képviselői mandátumáról. gyar Köztársaságot. Gál Zoltán hangsúlyozta, hogy az ese­mény önmagában szót érde­mel, illő róla méltón megem­lékezni. Azok a politikai törek­vések, és az az eszmeiség, amelyek létrehozták ezt a tör­vényt, jó fogódzók lehetnek a mai, politika számára is. Torgyán József FKgP frak­cióvezető az önkéntes földfog­lalásokkal kapcsolatos, a saj­tóban megjelent miniszteri nyilatkozatok ügyében kért szót, szintén a napirend előtt. A Házbizottság korábban úgy foglalt állást: ilyen napi­rend előtti felszólalásnak nem ad. helyt, mert az érintett ügy napokon belül a Parlament plenáris ülése elé kerül. így az elnök nem adott engedélyt Torgyán Józsefnek a felszóla­lásra. A kisgazdapárti frak­cióvezető azonban kitartott szándéka mellett, így az Or­szággyűlés voksolt: 133 igen, 75 nem és 68 tartózkodás mel­lett elutasította a képviselő ké­relmét. Az elfogadott napirendnek megfelelően, törvényjavaslatok vitájával folytatódott a plená­ris ülés. Parlamenti jegyzet A T. Házb an nincs büdös Felszámolás alatt van 405 cég, ezek tartozása 2,8 milliárd fo­rint. Egy sor vállalkozásnál már megkezdődött a későbbi fizetésre vonatkozó megállapo­dások megkötése, ez a kör 2 milliárd forintos tartozás. A közzétett listára a na­gyobb adósok kerültek, akik tartozása 1990. december 31-én meghaladta az 1 millió forin­tot, és a háromhavi járulék­­előírás összegét, tartozásukat pedig január 15-ig nem ren­dezték, a későbbi rendezésre sem kötöttek megállapodást, il­letve az előző megállapodás kötelezettségeit nem teljesítet­ték. Azok is szerepelnek a listán, akiknél a felszámolási eljárás megindítása folyamat­ban van. Ismét közzétette nagyobb adósai listáját az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság. A múlt év őszén 61, most 293 adós nevét hozták nyilvánosságra. A 293-böl 41 már az előző listán is szere­pelt. Akkor 394 millió, most 3,2 milliárd forint össztartozást képviselnek ezek a cégek. Mint hétfőn, a lista közre­adása alkalmából megrende­zett budapesti sajtótájékozta­tón elhangzott: ez a 3,2 mil­liárd csak kis része a társa­dalombiztosítás ellátási lehető­ségeit korlátozó 22 milliárd fo­rintos tartozásnak. Ami a korábbi tartozásokat illeti: megállapodást kötöttek 614 céggel a későbbi fizetésre, ez 3 milliárd forintot jelent. rés támogatásra szorulók nyilván szegények. Dunakeszi, dr. örményi László polgármester: — Ed­dig nem gondolkoztunk raj­ta. Vannak szegények, hogy­ne, de hogy még meg is flep­­nizzük őket?!? Akad amúgy is elég bajuk... A rászoru­lóknak inkább gyógyszert vásárolunk. Ingyenkonyhát állítottunk fel, jórészt a vál­lalkozók felajánlásaiból, s most törjük a fejünket, mi­ként enyhíthetnénk azok sor­sán, akik a kamatterhek emelkedése miatt kerültek sú­lyos helyzetbe. Megkérdeztük a szakembert is, nevezetesen dr. Máté Já­nost, a Pest Megyei önkor­mányzati Hivatal szociálpoli­tikai csoportvezetőjét: — Tud-e a megyében sze­génységi bizonyítványról? — Hál’ istennek én még egyetlen ilyen kezdeményezés­ről sem hallottam a megyé­ben. A véleményem az: már maga az ötlet felvetése is ti­pikusan a rossz lelkiismeret jele... -— Amennyiben? — Amennyiben nem az a szegény, és a valamilyen el­látásra jogosult, aki megkap­ja a „szegény”-címkét. Nem attól kell az illetőnek mond­juk segélyt kapnia, hogy ő ezt egy bizonyítvánnyal iga­zolja, hanem attól, hogy rá­szorul. S a bizonyítványt a szegénységről szerintem az ön­­kormányzatoknak kellene kapniuk, tekintettel a költség­­vetés „bőkezűségére”, amely­nek köszönhetően nem jut elegendő minden rászoruló­nak. Megfordítanám a dol­got azért is, mert meggyőző­désem: nem a rászorulónak kellene igazolnia, hogy a helyzete sanyarú, és már ka­pott emiatt valamilyen se­gítséget, hanem a hivatalnak kellene hivatalból tudnia, hogy már adott! És ön szerint egyáltalán milyen alapon lehet eldönte­ni, ki szegény, ki nem? egyes hatáskört megállapító jogi rendelkezések módosításá­ról szóló törvényjavaslat. Megtárgyalják a társadalmi szervezetek költségvetési tá­mogatására szolgáló pénzesz­közök előzetes és részleges el­osztásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A na­pirenden szerepelnek még: in­terpellációk, kérdések, továbbá személyi javaslatok, új bizott­sági tagok megválasztása. Ahogyan az már hagyomány hétfőnként, ezúttal is rendkí­vüli ügyben kértek szót a ple­náris ülés napirendje, előtt a képviselők. Gál Zoltán, az MSZP frak­cióvezetője arra emlékeztette képviselőtársait, hogy 1946. ja­nuár 31-én, éppen 45 esztendő­vel ezelőtt hirdették ki az az­­évi 1. törvénycikket, amely megteremtette a második Ma-Döntott a Ház arról, hogy sürgősséggel tárgyalják a kor­mány által benyújtott törvény­­javaslatot a társadalmi szerve­zetek kezelői jogának meg­szüntetéséről szóló 1990. évi LXX. törvény módosításáról. Ugyancsak sürgősséggel ke-, rül majd napirendre a kül­ügyi bizottság által elkészített határozati javaslat arról: elfo­gadja-e a Parlament az Észak- Atlanti Közgyűlés által a Ma­gyar Országgyűlés részére fel­ajánlott társult tagságot. Az ülés tárgysorozata a kö­vetkező: a helyi önkormány­zatok és szervei, a köztársasá­gi megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szer­vek feladat- és hatásköreiről szóló törvényjavaslat; a fővá­rosi, a fővárosi kerületi önkor­mányzatokról szóló törvényja­vaslat; az állami népegészség­ügyi és tisztiorvosi szolgálatról szóló törvényjavaslat; a me­gyei (fővárosi) földművelés­­ügyi hivatal létesítéséről és Meg aztán azt is megszok­tuk már az átkos pártállam­ban, hogy azok ott odakint mindent jobban tudnak, mint mi itt idebent. Erre én is tanú vagyok. Ott ültem egykor egész nap az MSZMP Fehér Házban, amikor az utolsó nagy jelen­tőségű KB-, meg PB-üléseket tartották. Aztán a Berecz elv­társ meg a Grósz elvtárs el­mondta, hogy ők nagyon egy­ségesen, megfontoltan, párt­­szerűen, meg vita után, de tel­jes egyetértésben, A Kasza meg ott röhögött rajtuk. Mire elkezdődött a sajtótájékoztató, ők már beolvasták az egész jegyzőkönyvet. Szóval azt mondja a Pető Iván, hogy ami a pártközi kap­csolatokat illeti, kimondottan kedvező helyzetben vannak. Aztán elemzi tovább. „Nem érzik elszigetelve magukat.” Miért is éreznék. „A szocialis­tákkal álláspontunk nem mó­dosult.” Nem bizony. Szobásé állnak. A Fidesz? — így Pe­tő. — Riválisok. Az önkor­mányzatokban egymás alpol­gármestereit csinálják ki. A kisgazdákkal? Őket ugye — mondja az SZDSZ-frakeióve­­zetö — egyetlen párt se kíván­ná partnerül. Keresztényde­mokraták? Az egy kicsi párt, meg nagyon kötődik az MDF- hez, meg azért mégiscsak más az eszmerendszer. No és az MDF? „Még előkészületben sincsenek találkozásaink, vi­táink, megbeszéléseink, .. .csú­nyán megsértettek bennünket.” Igaz, az SZDSZ-frakcióvezető azt azért nem mondta, hogy kifejezetten utálják egymást. Egyébként a szabaddemokra­ták kapcsolatai a parlamenti pártokkal jók. Ezt mondta Pe­tő Iván. Ha ő mondta, akkor biztosan úgy van. (Csulák) Előre kívánom bocsátani, hogy a Parlamentben egyálta­lán nincs büdös. Sőt igen jó illatok uralkodnak. Olyan a légkör, mintha templomban lépdelne az ember. S ez azért nagyon megnyugtató. Megnyugtató, már csak azért is, mert ismerőseimtől, akik ritkán fordulnak meg a magyar törvényhozás ódon fa­lai között, mostanában egé­szen furcsákat hallok. A közvélemény formálásá­ban mindeddig igen aktív sze­repet vállaló idős barátom, aki a váci benzinkútnál nyug­díjasként a kerekek felpumpá­lásában jeleskedik, legutóbbi kérdésemre — hogyan érté­keli a törvényhozók teljesít­ményét — tőle szokatlan rö­vidséggel azt találta mondani, hogy le van ... az egész. Én ugyan próbáltam magyarázni neki. hogy kijelentése eltér az Európában szokásos parla­mentáris formáktól, de ő csak makacsul kitartott eredeti ál­láspontja mellett. Szókimondásáról ismert el­lenzéki képviselő ismerősöm, akit természetesen most nem fogok megnevezni, szintén azt találta mondani valamelyik nap, amikor többen azt latol­gattuk, hogyan szavaznak majd a kormánypárti hon­atyák egy bizonyos módosító javaslatára, hogy ezek — mármint politikai ellenfelei — ilyenkor mind összecsinál­ják magukat. Arról is beszélgettek tegnap a parlamenti folyosókon, va­jon loptak-e, csaltak-e a szo­cialista párti politikusok. Én ezt persze nem tudhattam, de egy kisgazda honatya azt súg­ta fülembe, hogy büdös ez mind. Nem értem. Tisztelettel je­lentem az olvasónak, tegnap jártam a magyar törvényho­zásban. Én nem vettem észre, hogy büdös lenne. Sőt. Ugyan­olyan jó illatok terjengtek, mint néhány évvel ezelőtt. ★ Komolyan mondom, megáll az ember esze. Hogy mit meg nem enged magának néhány újságíró? Történt pedig, hogy vasárnap késő délután A hét műsorának két széltoló ripor­tere, Franka Tibor és Juszt László oly bárdolatlanul esett neki Torgyán József képviselő úrnak, hogy a tv elnöksége hétfő délután külön nyilatko­zatban volt kénytelen elnézést kérni. Más esetben talán bocsána­tos lehetne a bűn. De hogy pont Torgyán. urat érte ez a súlyos atrocitás ... Ezt a nagy tekintélyű politikust, aki mint tudjuk, inkább a nyelvét vá­gatná ki, mintsem, hogy bántó szóval illessen akárkit. Ezt az embert, aki már maga is jel­kép, akit apjaként tisztel sok­ezernyi kisgazda. Akire párt­állásra való tekintet nélkül néz fel minden becsületes magyar ember. Egy olyan honatyával bántak ilyen go­rombán, aki maga a béke apostola. Egyszerűen meg vagyok botránkozva. Bár mindeddig soha nem sértettem meg a képviselő urat, a tv elnöké­nek csatlakozva, magam is elnézést, sőt mit több, előre bocsánatot kérek. Velem is megtörténhet még, hogy elfe­ledkezem magamról. S ahogy sajtókörökben az utóbbi idő­ben emlegetni szokták: eltor­­gyánosodok. ★ „Az SZDSZ kimondottan kedvező helyzetben van most, ami a pártközi kapcso­latokat illeti.” Ezt a frappáns mondatot Kasza' Lászlón és a Szabad Európa Rádión ke­resztül Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője üzente bele a magyar közvélemény fülébe. Biztosan azért mondta ott, mert azt gondolta, másként itthon nem hallja meg senki. Pető úr csak tudja, hogy a Szabad Európára oda szok­tunk figyelni. Mert München­ből nem szoktak mellébeszél­ni. Azt is megmondták 56-ban, hogy jön az ENSZ felmentő se­rege. Tudja azt jól Pető Iván, ha azt akarja, hogy az agyunkba gyorsan eljusson a gondolat, jobb, ha a Szabad Európából üzen haza. Arra már csak azért is jobban odafigyelünk, mint a Napzártára, mert késő este már nagyon álmos a dolgozó ember. Polgári áldozatok Vöröskeresztes kampány A II. világháború óta 105 háborús konfliktus volt a föl­dön; húszmillió embert öltek meg, hatvanmilliónyian sebe­sültek meg vagy váltak haj­léktalanná. Jelenleg harminc­nál több helyen zajlik fegy­veres harc, ezekben mintegy 200 ezer, 15 év alatti gyermek­­katona vesz részt. A háborúk tíz áldozata közül kilenc civil lakos. Éppen egy hete, január 22-1 lapunk 3. oldalán közöltünk interjút Légrádi Eszterrel, a Magyar Vöröskereszt szóvivő­jével, aki elmondotta: az öböl­­háború kapcsán a Vöröske­reszt nemzetközi bizottsága tábori kórházak felszerelésé­hez kér segítséget mindkét ol­dal polgári sebesültjeinek el­látása érdekében, s a célra már ezer svájci frank értékű hozzájárulást adott a magyar humanitárius szervezet. Tegnap Sztuchlik Rezső, a Magyar Vöröskereszt főtitkára tartott sajtótájékoztatót, ahol bejelentette: a háborúk áldo­zatainak védelmére indított, az egész világra kiterjedő s a vöröskeresztes mozgalomban eddig példa nélküli program­hoz a Magyar Vöröskereszt is csatlakozott. A részt vevő országok kü­lönféle rendezvényekkel — jótékonysági estek, kiállítá­sok, bélyeg- és képeslapki­bocsátás, szervezett törődés — szolgálják az akció célját. A program csúcspontján, május 8-án, a vöröskeresztes világ­napon fáklyák, fények gyúj­tásával egybekötött nemzetkö­zi demonstrációt rendeznek a kampány jelmondatának — Gyújts fényt a sötétségben! — jegyében. Elhangzott: a magyar prog­ramhoz nem pénzt kérnek a lakosságtól, hanem erkölcsi támogatást. Olyan akciókra hívják fel a közvéleményt, amelyek nem igényelnek anyagi áldozatot. így a Ma­gyar Vöröskereszt gyermek­raj zpályáza tot hirdet (február 15-i beküldési határidővel), a legjobb 15 pályamunkát to­vábbítja Genfbe; csatlakozik a fényláncakcióhoz, s az oszt­rák Vöröskereszttel közösen, a határ mentén szervezi meg a május 8-i demonstrációt; nyáron jótékonysági koncertet szervez, és tervezi háborús ár­vák fogadását is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents