Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-26 / 22. szám

*tr.erki 1991. JANUÁR 26., SZOMBAT IFJŰ FEJJEL Az egészségtan egészsége A biológia! műhely központja Gödöllőn Speciális tápoldatban fejlődik a szántóföldi paradicsom Radies Ágnes tudományos segédmunkatárs, egy újszülött transzgénikus fekete nyuszival Szemünk fénye a gyermek. Érték a* ember, érték az élet. i az egészséges életmóddal meghosszabbítható. A felnövekvő nemzedék legyen minden oldalúan fejlett, s az egyes ember le­gyen ugyanilyen személyiség. Ismerősen csengő elvek. Szépek is. Csak hát a gyakorlat... Az bizony felemás volt. A társa­dalom diktálta tempó miatt az utóbbi időben a családokban is egyre kevesebb idő és figyelem jutott egymásra. Szociológusok mondják: jó esetben napi háromperces a szülő-gyermek együtt - lét. Pedagógusok döbbennek rá a továbbképzéseken a pszicho­­rirámajáték során: többet törődnek saját problémáikkal, azo­kat vetítik a gyerekekre, s nem rájuk magukra, a konfliktusa­ikra kíváncsiak. Az iskolarendszer oktatás- és tantárgyközpontú. A jó tanuló: kiváló matematikus, nyelvzseni, általában jók az osztályzatai. S vajon ki mondaná, hogy példakép a csemete, ha hármasokat kap és egyszerűen: egészséges ember. Mens sana in corpore sano — ép testiben ép lélek . . . — Pedig lehet, hogy éppen 6 a példakép — vallja Szöllősi Zsuzsa, a Pest Megyei Pedagó­giai Intézet munkatársa, aki mellesleg a megyei iskolai egészségnevelés módszertani bázisának koordinátora. 9 Mit is koordinál és kik­kel? — Az egészségnevelésben ér­dekelt pedagógusok, orvosok, védőnők, egészségnevelők, vö­röskeresztesek képzését. S ta­lán majd azotoét, akik még megjelennek a mi horizontun­kon, s akikkel szívesen együtt­működnénk. Az egyházakra, az önszerveződő csoportokra, egyesületekre, közösségekre gondolok. 9 Hogyan képzik, mire ké­szítik fel a szakembereket? — Van kurzusunk kezdők­nek és haladóknak. Mindket­tőn az első szempont: miként fejlesszék saját nevelői szemé­lyiségüket, s majd a neveltjei­két. a jobb önismeret, a lelki egészség kívánalmai alapján. A módszer összetett. Korszerű pszichológiai ismeréteket nyúj­tunk, majd lehetővé tesszük, hogy ezeket saját élményük alapján meg Is tapasztalják a már említett csoportos pszi­­chodrámában. A résztvevőket — eddig hatvanan voltak — én úgy tekintem, mint egy új egészségnevelő aktívahálózat magját... 9 Ilyen lenne az önöké is? — A miénk még csak most épülget. Hadd beszéljek— bár távol álljon tőlem a Nyugat fetisizálása — arról, amit ma­gam tapasztaltam, ősszel egy hónapot töltöttem Pennsylva­nia államban, Harrisburgban. Először is rácsodálkoztam, hogy a hétköznapokon, ha vendégül látnak, nem kínálnak szesszel, hogy a dohányzók (köztük jó­magam is) közmegvetésben ré­szesülnek, vagy, hogy aki egészségesen akar táplálkozni, az tud: van elég fizetése, s választék, is bőven. Aki nem versenyszerűen akar sportolni, csak épp egészségesen élne, gyakran kezdeményez, szervez maga sportklubot, aerobic­­csoportot. Az iskolákban kultu­sza van a testnevelésnek, az egészségről szőlő ismereteknek. Aki mégis a drogokhoz fordul, az önsegítő csoportban meg­szabadulhat a káros kötődés­től. Talán ezért nem bélyegzik meg őket,''nem számítanak kri­minális esetnek. Persze az igazság része az is, hogy ép­pen akkor jártam Washington­ban, amikor egy 30-40 tagú hippitársaság a szabad drog­használatért tüntetett. Tény, hogy ott a kábitószerélvezet gyakoribb, mint nálunk. De a vele kapcsolatos tapasztalat is több. S a jelek szerint nálunk is fenyeget a veszély. 9 Gondolom, nem üres kéz­zel jött vissza ... — Valóban. Az első a tapasz­talat, amit hoztam. Nos, azt a fajta szabadosságot, amiről so­kat hallottam, amit filmen is láttam korábban, azt nem lel­tem. Igaz viszont, hogy sok a naivitás, az álszemérem. Pél­dául a magyar vöröskereszte­sek AIDS-ellenes plakátját „szégyellőségből" leszedették a falról. De a gyerekek egészen fiatal koruktól az oktatási rendszerben vállalt értékek szerint nevelkednek. Ilyen ér­ték a személyiség és az egész­ség. Az osztályban testnevelő tanár oktatja az egészségtant, minden iskolában van — ugyancsak órákat adó — ál­landó egészségnevelő. Az okta­9 Ezek szerint a végső cél­juk az egészségnevelés? — Igen. Pontosabban egy új szemléletű, az eddigiektől sok­ban eltérő egészségnevelés. Nem az intelmek, szentenciák, jó tanácsok formális intézmé­nyi közvetítőit képezzük. Gon­doljon csak arra, hogy koráb­ban sok osztályfőnök hogyan nevelte több-kevesebb sikerrel a rábízottakat az egészséges életvitelre, vagy a káros szen­vedélyektől való tartózkodásra. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az egymásról sokszor nem is tudó szakemberek megtalálják egymást, leljék meg az ered­ményt is adó módszereket, esz­közöket, az utóbbiakat adják össze — a felnövekvő nemze­dék érdekében. Részint ezért szerveztünk kurzust két éve az országban „futó” iskolai egész­ségnevelési kísérletek ismerte­tésére. $ Tehát ön szerint a mód­szerek java eddig eredmény­telen volt, akárcsak a sok pe­dagógusi és egészségnevelöi buzgalom? — Nem tagadom, hogy vol­tak nevelési eredmények, hite­lesek is. Csak éppen túl sok volt az esetlegesség, túl sok függött attól, milyen em­ber is a pedagógus. Az intéz­ményi szerveződések nem ga­rantáltak eredményt. Erről még annyit: ismeretesek a ma­gyar felnőtt és fiatal népesség egészségi állapotával, káros szenvedélyeivel kapcsolatos statisztikák. Hadd ne részle­tezzem, a mélyponton va­gyunk ... A világban vannak sikeresebb egészségnevelő rendszerek. tási intézmények munkakap­csolatot tartanak az ottani kö­jállal, a droghálózattal, s a Vö­röskeresztnek megfelelő Va­­lentine-mozgalommal. Ott kér­deztek meg: a saját céljaink érdekében mit kívánunk tenni, s mennyi pénz kell hozzá? Pá­lyázatot írtam arról, hogy új­ra meg kell teremteni a ma­gyar egészségtan tantárgyat. Beadtuk a New York-i Soros­alapítványhoz ... 9 Akkor tehát pénzt íj ho­zott? — Kora! lenne még erről be­szélni, de tény, hogy elvi tá­mogatást már kap az ügy. Hi­szen az egészségtanban nem csak a drogmegelőzés, hanem az egészségismeret, az önisme­ret, a táplálkozási kultúra, a stresszkezelés is benne foglal­tatik. Most egy hazat alapít­ványt szeretnék létrehozni a gazdálkodók, a vállalkozók, a biztosítótársaságok és a hason­ló célú alapítványok támogatá­sával. Ami viszont már kézzel fogható: megjelent a progra­munkhoz az egyik taneszköz. Monspart Éva újságíró hozta el Pennsylvaniából, s a Nem­zeti Egészségvédelmi Intézet adta ki magyar •nyelven, mi terjesztjük. A címe: Egészsé­ged .testben, lélekben. A hét­­száz oldalon — csak a drog­­megelőzésről szól — tanári ké­zikönyv található, s módszer­tani útmutatók az általános is­kola első osztályától a közép­iskolai negyedikig. A tervünk az, hogy itt a Pest Megyei Pe­dagógiai Intézetben ennek az anyagnak az alapján szerve­zünk tanfolyamokat. Az egész­ségtan többi témájához szin­tén szeretnénk megjelentetni a tananyagokat v. a. p. Minden korosztályt keserve­sen, de mindegyiket másféle­képpen sújt a munkanélküli­ség. Pszichológiailag minden­kinél közös ebben a helyzet­ben a létbizonytalanság, az egzisztenciális szorongás, a türelmetlenség, a tehetetlenség, a csalódottság, a harag érzése. Megjelenik a negatív önértéke­lés is: az ember hajlamos ér­téktelenebbnek tartani magát azért, mert nem termel, és nem keres; álláskeresés közben pedig minden elutasítást nem­csak anyagi, hanem személyes belső kudarcának él meg. A fiatalok fiatalos lendület­tel lépnek ki az iskolából, kí­váncsisággal, aktivitással, egy részük kifejezett alkotásvágy­­gyal — és nem utolsósorban üres zsebbel, az önálló élet megalapozásának halasztást nem tűrő igényével. És már előre szorongva, átélve a tehe­tetlenséget és, a keserű csaló­dottságot. Mert amikor elkezd­ték az iskolát, még azt ígérték nekik, hogy szükség lesz rájuk, a lehetőségek adottak lesznek, és csak rajtuk — tehetségükön, szorgalmukon, lelkiismeretes­ségükön — múlik, mire halad­nak. Azt tanulták, hogy a munka tesz emberré, a munka nemesít (ez valóban így is van). Ha ez a tettvágy és lendület már csírájában megtörik a külső alcadályokon, akkor félő, hogy később nehéz lesz újra összeadni az elvesztett energiát. A tétlen életmódot vagy a las­súbb életritmust, az igénytele­nebb munkát meg lehet szok­ni, később nehéz átállni aktív tempóra és „alkotói fokozat­ra”. Az ifjúkori csalódottság mély nyomot hagy az ember­ben, később nehéz lesz hittel és szívvel-lélekkel belevetni magát értékes tevékenységbe. Az értékvesztés következtében lazul az erkölcsi tartás, és így az unalom, a társadalom elle­ni harag és lázadás rossz út­ra, antiszociális irányba sodor­hatja a munka nélkül hányó­dó fiatalt. Az érett és énerős személyiség ezt természetesen ellensúlyozni tudja. A munkanélküliség hónap­jaiban sose maradjon az em­ber tétlenül. Még ha nehezére esik is, erőlködve is ki kell tölteni a kéretlen szabad idő minden óráját. Elsősorban az álláskereséssel kell állandóan foglalkozni valamilyen formá­ban. Hasznos a tanulás (még ha éppen most úgy érzi is, hogy hiszen hiába tanult), a szabad időt jól ki lehet hasz­nálni nyelvtanulásra vagy más egyéb ismeretek elsajátításá­ra. Ha szépirodalmat olvas, az is hasznára válik. Apróbb-na­­gyobb tevékenységek, például kerti munka, kézimunka stb. többszörösen is hasznosak: az órák is gyorsabban szaladnak, ugyanakkor érezheti, hogy nem semmittevéssel telt az idő, ráadásul anyagi előnye is van. Időt kell fordítani a csa­ládi, baráti kapcsolatok ápolá­sára is — amikor lesz majd munkája, úgyis rohanó tempó­ban fog élni. Lehetőleg ne maradjon to­káig egyedül a munkanélküli. A magányos emberben óhatat­lanul előtörnek a rossz gondo­latok, a szorongás és a kétség­­beesés, és ez hosszú időre el­ronthatja a közérzetét, gátol­hatja. az értelmes tevékenysé­get. A családban vagy megér­tő baráti társaságban kelleme­sebben telik az idő, és együtt­érzést, biztatást kaphat gond­jaiban. Nem a munkanélküli-segély a megoldás a problémára (az egyébként is csak véges ideig adható), hanem a munka. Ha nem kínálnak a végzettségnek megfelelőt, akkor marad az új út keresésére. Például átkép­zéssel vagy vállalkozással. A fiatalok életkori sajátosságai mindkettőnél lehetővé teszik, hogy könnyebben megfelelje­nek az új követelményeknek, mint a korosabbak. Az ifjú ember agya az új ismeretek befogadására (ha maga is akar­ja) és nyitottsága, kezdemé­nyezőkészsége, bátorsága, ak­tivitása folytán (remélhetőleg ezeket még nem vesztette el) vállalkozásra is képes. Felad­ni sosem szabad. Dr. Ignác* Piroska A biotechnológia és a holnap tápláléka Alig fél éve kezdte meg működését Gödöllőn a Biotech­nológiai Kutató Központ, ahol e furcsa fedőnév alatt olyan kutató biológusok dolgoznak, akik a népélelme­zésben használatos növények és állatok tápértékét örök­letes úton kívánják növelni. E tevékenység annál is fon­tosabb, mert vegyszerrel szennyezett ételeink világszerte veszélyessé válnak. Ezentúl a genetikusaknak érdekes feladatokait nyújt, anyagi támogatást pedig a Földmű­velésügyi Minisztériumtól kapnak. A növénykutatók pél­dául olyan vírusbetegségre érzéketlen burgonya-, para­dicsom- és egyéb fajta kísérletezésén dolgoznak, amelye­ket szántóföldi kiülietéskor semmilyen betegség nem tá­mad meg. Nyilvánvaló, hogy így is mi esszük meg a fel­halmozódott vegyszereket, és a termés is jóval több le­het. Az állatház-laboratóriumban úgynevezett transzge­netikus kísérleteket végeznek, amelyeknek egyik alkal­mazási módja.a genetikailag kedvező egyedek petesejtjei­nek mesterséges megtermékenyítése, valamint a technika fejlettsége adta lehetőség, amikor egyetlen sejtbe viszik be a tulajdonságot hordozó DNS-molekulát, vagyis a gént. A kutatók bíznak abban, hogy amikor a megváltoz­tatott tulajdonságú molekulák eredménye beérik, ami legalább öt-tíz év, a magyar mezőgazdaság elsőként al­kalmazza azokat. (Kép és szöveg: Vlmola Károly) A tetőtérben flveghá*, abban pedig a dohánypalánta, nya­rat idéző fényben és melegben Eózsa Gyula kertész kezeiben A mikroszkóp alatt a sejtbe hatolás, amelyet tv-képernyőn figyel dr. Vajta Gábor AMERIKÁBÓL JÖTTEM...

Next

/
Thumbnails
Contents