Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-23 / 19. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XII. ÉVFOLYAM. 4. SZÁM 1991. JANUÁR 23.. SZERDA Néhány hektárnyi szemétierakóheiy A környezetszennyezők köztünk vannak? Mindjén bizonnyal még sokan emlékeznek rá: néhány evvel ezelöU az akkori városi tanács akkori vezetőit a környezetvé­dők, a helybeli lakosok ugyancsak sarokba szorították. em túlzás, de szintié országos botrány leit abból, hogy krd-l'arkvá­­ros egyik látványosságát, a Fundoklia-árkot Budapest egyik szemétlerakó helyévé akarták tenni, idézem, az akkori bot­rány az elképzelésnek, a városi tanács vezetőinek megálljt pa­rancsolt. Sokan akkor úgy gondolták — mégpedig joggal — Érd megmenekült a főváros szeme­tétől. S hogy mennyire így volt ez, semmi sem bizonyítja job­ban, mint az: a környezetvé­dők is visszavonulót fújtak. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, évek teltek el, megnyugodtak a kedélyek. S talán a figyelem sem a régi. Mert ha az lenne, akkor a dédelgetett álom má­ról holnapra nem foszlana semmivé. Mármint az az álom, hogy a parkvárosi részben ter­mészetvédelmi terület legyen. Mostanában riasztó hírek keltek lábra a Fundoklia-árok környékéről, az ott uralkodó állapotokról. Volt. aki tudni vélte, beépítésre, ítéltetett a terület, a tervezők asztalán már kirajzolódott egv újabb villanegyed képe. Mások el­hanyagoltságról. szennyről, fertőzésveszélyről beszéltek. Arról, hogy az utóbbinak ho­vatovább melegágya lesz a te­rület. ' Az ember sohase higti­gyen a szóbeszédnek — véltük fotós kollégámmal —, egysze­rűbb, ha nyakunkba vesszük a lábunkat. Hideg időben sem árthat egy kis parkvárosi sé­ta. Először az Iparos utca felé vettük az irányt, az M7-es autópályán jobbra. A látvány felüdítő. Szebbnél szebb házak, takaros hétvégi porták. Majd az út vége, a for­duló. A csodálatos fenyvesek melleit a látvány minden kép­zeletet felülmúlt. Mert mi ta­gadás, több hektárnyi terüle­tet borít szemét-, papír-, mű­anyaghulladék. Ha nyár vége lenne, nem látszana az árvalányhaj — mely itt termett s megterem­ne —. az errefelé honos bú­bosbanka, a pacsirta is el­szánna, menekülne innen. Mert szemét, szenny borítja a területet, mindaz, aminek az égetőkben lenne a helye. Azokban az égetőkben, melyek se távol, .se.közel.nem lelhetők Február elsejétől Tarifaváltozás a Volánnál Még véletlenül sem sorolha­tó a jó hírek közé: a Volán­buszokon a díjtételek megvál­toznak. Kényszerű, kelletlen lépés ez. ám az újságolvasók, a rádióhallgatók, a tévéné­zők előtt nem ismeretlen, hogv a helyi s a helyközi forgalom fenntartása érdekében az utazást lebonyolítók erre kény­szerülnek. Mint T. Mészáros András alpolgármester el­mondta: az 1990. évi LXXXVII. törvény úgy ren­delkezik. hogy a helyi közle­kedés tekintetében a hatósági ár megállapítója az önkor­mányzat képviselő-testülete. Éppen ezért a Volánbusz Az oldalt Irta: Varga Edit Fotó: Hanrv'vszki János ISSN 0209—.HŐT (trrti Hírlap» fel. Csak egy természetvédelrrii szempontból értékes terület pusztulásának lehetünk tanúi. Pedig megérne egy misét a terület sorsának alakulása is. Hiszen nem is olyan rég még errefelé egy autó sem állhatott meg. Nemhogy sittet, háztartá­si hulladékot, szemetet rakod­hatott volna zavartalanul. A terepen a honvédség volt az úr — itt található még a lőtér. Ma már azonban nem használ­ják. Talán ez bátorított fel helybélieket vagV messzebbről jött, ám a terepet ismerő ide­geneket arra: ide szórják a szemetet, az elégethetetlen anyagokat. Ám a környéken sem jobb a helyzet. A Fun­­doklia-völgynek csak annyi a szerencséje, hogy o meredeken a gépkocsik nem tudnak lehaj­tani, s így nem tudják kiön- 1eni bűzölgő rakományukat. Ezért aztán az út mellé borít­ják . .. Nagy fába vágja a fejszéjét, ki itt rendet, tisztaságot akar teremteni. Bár ami azt illeti, még mindig nem késő. A fo­lyamat visszafordítható, a kör­nyezetszennyezés megállítható Csakhogy cselekedni nem hol­nap, hanem már ma kell. fí" . A gáz főz, fűt. gáz főz, fűt. Mert hiszen a gázzal főzni, fűteni le rint. De félre a csúfolódással. Az utóbbi hetek gyobb vihart kavart téma kétségtelenül a tava csak volt. mert a Tigáz százhalombattai szolgál bekötötték, illetve felszerelték a mérőket. Ily mó Már ott. ahol be akarták, be tudták vezettetni a háromszáz otthonban használhatják a tiszta, a jós és Fiilöp Zoltán szerelők a Thököly utcában Még reklámszlogennek is — márpedig az volt. ahogy például a fővárosban máig hirdetik az éj­szakai fények — buta volt ez a megállapítás: a hét. Legalábbis a magyar nyelv helyessége sze­­ben Postástelepen és Tusculánumban a legna­­sz óta épülő gázvezeték ügye volt. Szerencsére tató üzemének szakemberei egy-két hét alatt dón is bekapcsolva a hálózatba a háztartásokat, gázt, rendben volt a szerelés. Mostanra mintegy kényelmet adó energiát. Képünkön Kovács La­­„teszik helyére”, állítják be a mérőórát, Februártól; újság kérésére 1991. január 21-én rendkívüli testületi ülésen fog­lalkoztak a tarifaváltoztatással. S jogkörénél fogva az alábbiak szerint fogadta el a képviselő­­testület a helyi autóbusz-köz­lekedés viteldíjait: a menet­jegy 12, az egyvonalas dolgo­zóbérlet 300, az összvonalas 420, az ugyancsak összvonalas tanuló- és nyugdíjasbérlet 95 forintba kerül havonta. Az utóbbiból az érdi Volánbusz húsz forint üzletpolitikai ked­vezményt ad. T. Mészáros András azt is elmondta: amennyiben a meg­állapított hatásági ár a Volán­busztól független okok miatt nem bizonyul rentábilisnak, úgy legkésőbb 1991. július 20- ig a hatósági ár felülvizsgála­tát a vállalat a testület elé terjeszti. Arra, hogy hogyan, miért alakul a felsoroltak szerint az ár, mi a lépések háttere, ja­nuár 30-i számunkban vissza­térünk, arról részletes tájé­koztatást adunk. A tizenharmadik havi... Az érem másik oldala Irigylem azolcat az embereket, akiknek idejük jut a strigulázásra. Mondjuk arra, hogy a szomszéd hányszor áll ki a kocsijával hetente, mire jutotta a felvégen lakó Marosának abból az ellenőrizhetetlen jövedelméből. Irigylem, mert sokszor azt sem tudom, hogy aki az előbb a szobámban járt, milyen színű pulóverben virított, s örülök, ha nagy nehezen észreveszem, hogy valaki konty helyett mára már afrofrizurát visel. Nehezen esik le a tantuaz, mert amikor az ember a munkából, a napi fel­adatokból ki sem látszik — ha idegesen reagál telefo­nokra —, intéznivalóit nem tudja sorbaszedni. akkor nem ér rá azzal foglalkozni, ki mit csinált, hova hány­szor kopogtatott be, miből mennyire futotta. Képtelen vagyok a körülöttem lévő világ ellenőrzésé­re — a pletykálkodásra. S mégis, hajdanvolt, ma rangos írónő szobatársamat idézem: „mindegy, hogy ki mit mond rólam, fő hogy beszéljenek, hogy forogjon a ne­vem. Mert míg ez így van, nem írtak le, valamit szá­mítok ...” Hát ezért nem haragszom, sőt örülök annak, hogy számon tartják Érden, hogy mióta rendszerváltás, vezetőváltás történt, hányszor is fordultam meg a pol­gármesteri hivatalban. Nem tagadom, többször, jóval többször, mint a tanácsi rendszer utolsó másfél évében. Mint mindennek, ennek is oka van. Mégpedig nagyon egyszerű. Mint a vezetett, több millió magyar állampol­gár döntő többsége, jómagam is azt vártam egy város vezetőjétől: amit ma mondott, azt holnap is vállalja. Mint ahogy erkölcsi, etikai kérdés volt, »■ ma is az ná­lam: amit leírtam, ami a véleményem, azt vállalom. Ahol viszont a mondtam valamit, de ha sarokba szorítanak, nem vállalom elvvel találtam szembe magam — onnan elmaradtam. De hagyjuk a múltat. Nézzük a jelent, melyben min­denkinek állampolgári joga. ha ráér — szóljon. S ha az érem másik oldalára kíváncsi? Azt is nézze meg. Mint ahogy Sz. A. néni is azt szeretné tudni, „mire költik azt a rengeteg pénzt az új vezetők, akik kapják". Neveze­tesen a tizenharmadik vagy tizennegyedik havi fizetést. Mert levélírónk, választ várónk a rádióban hallotta: a Miniszterek, az államtitkárok, a közigazgatási vezetők tavaly kétszer kaptak nem létező tizenharmadik, tizen­negyedik havi bért. „Ügy. mint régen a pártállam­ban . Szeretné tudni, hogy a naptár állal nem jel­zett tizenharmadik, tizennegyedik haviból mire futotta például a polgármesternek, a hivatal vezetőjének? A kérdésemre adott válasz kategorikus volt: „Mi az, hogy tizenharmadik hónap? Nem vettem fel. mert sze­rintem nem is dolgozhattam meg érte ilyen rövid idő alatt . . .” Az már csak a hivatal egyik dolgozója által derült ki: a nevére kirótt összeget katolikus .alapítványnak utal­tatta át. Nem ö az egyetlen — bár a kevesek közé tar­tozik. Aztán mint minden kákán, ezen is lehetne csomót keresni. Csak azt nem tudom, hogy ez hova, merre visz? ... ÜLskertlren, ház körül Pörkölni is lehet A kiskertekben és a ház kö­rül sok faanyagot használunk fel karónak, kerítésoszlopnak, különféle kerti berendezésnek. Ezek korliadása meglehetős többletkiadást jelent, a korha­déit sokféle módon igyekeznek megakadályozni, sajnos nem mindig eredményesen, néhány esetben pedig olyan módon, hogy a fa megmarad ugyan, de a környezete károsodik tőle. A kiskertben felhasznált-impreg­­hálószernek olyannak kell leír-” ni, hogy azt eső, hóié, öntöző­víz ne tudja feloldani, mert ha feloldódik, az impregnált faanyag mellé kerülő növé­nyek az impregnálószertől el­pusztulnak. A talajba kerülő impregnálószer a talajt is mérgezi, az ilyen talajba ül­tetett növények még évek múlva is viselik a szakszerűt­len fakezelés következmé­nyeit. A faanyagot csak akkor kenjük be tartósítóval, ha a fa teljesen száraz, a vizes fa ugyanis nem tudja magába­­szívni a tartósítóanvagot. a kezelés nem éri el a célját. Ugyanez vonatkozik a frissen vágott nyers fára is. A kereskedelemben többfé­le impregnálószert árusítanak, ezeket azonban nem ilyen cél­ra gyártják, hanem a drága épületelemek tartósítására és gombamentesítésére. Az ilyen tartósítószerek ára is olyan, hogy kerti felhasználásuk ese­tén többe kerülne a leves! mint a hús. A kertben használatos faanyagok tartósítására rég­óta alkalmazzák a kátránnyal, bitumennel való telítést. A szá­raz faanyagot (karót, oszlopot) belemártják a meleg, olvadt anyagba, vagy a folyékonyra feloldott anyagot rákenik a fá­ra. Ez a módszer azonban nem minden célra alkalmazható. Kátránnyal, bitumennel imp­regnált karót vagy oszlopot csak olyan helyre tegyünk, ahol a növények nem érint­keznek az impregnált fával, nem alkalmazható tehát para­dicsomkarónak, szőlőkarónak vagy egyéb, növények közelé­ben levő támasznak. Támasz­tókarónak rézgálicoldattal kon­zervált karókat használjunk, a rézgálicoldat nem károsítja a növények gyökereit. Esővízben (!) oldjunk fel 3 százaléknyi rézgálicot, ebből kitűnő imp­regnálóoldatot kapunk. (A ke­mény, meszes vízben oldott rézgálicból színréz válik ki, emiatt csökken az oldat kon­zerváló hatása.) Régi, jól bevált módszer a karók vagy oszlopok földbe kerülő részének megpörkölése is, az égetett rész jól ellenáll a gombák támadásának, ez a módszer azonban rövidebb ideig nyújt védelmet, mint a fentebb említettek, előnye vi­szont, hogy jóval olcsóbb azok­nál. Széli László Parkváros Csak az egyik Magyarázom a bizonyítványom Karinthy óta nem az első s nem az utolsó vagyok, aki ebből a zseniális gondolatból, írásból indul ki. Mert hi­szen olykor szavakon múlik, hogy magyarázni kényszerü­lünk a bizonyítványunkat vagy sem. Ebben az esetben félreértésre, netán a „nép aka­ratából választott funkció” megrnásítására való törekvést jelenthet bárki számára a ja­nuár 16-i, szerdai számunkban közölt cikkből — Mit akar a pedagóguskamara? — ki­maradt egyetlen szó. Az, hogy Fóti Ákos a helyi peda­góguskamara egyik vezetője. Ez. az egyik szó elmaradása okozhatott s okozott is gon­dot. Az alaposan megrágott mondanivaló ellenére is min­den baj oka innen ered. Szó­val csak egyik vezetője vagy felkent apostola annak a szak­mai tömörülésnek, mely sze­retné visszaszerezni a peda­gógusok rangját, az oktató­munka becsületét. A kettőt együtt, s nem egymástól el­választva. Harcolva az okta­tási törvényért, mely a peda­gógusok — a kamarákba tö­mörültek — véleménye. a „hozzáadott érték” nélkül aligha születhetne meg. Az „egyik” szó elmaradása nem jelentett s nem jelent „trónfosztást”. Igenis az érdi pedagógusok — azon kevesek, akik felismerték a kamara je­lentőségét, értelmét — vezető­jüknek Antalné Szomszéd Annát, a négyes számú isko­la pedagógusát választották meg. ö az. aki a szervezéssel járó nehézségeket vállalta, s vállalja — Fóti Ákos „csak' az egyik segítőtársa. Bár az utóbbi sem lebecsülendő! Hi­szen időt. energiát nem kí­mélve a megyei tagozat elnö­kével. Kopcsik Istvánnal min­denkit megpróbálnak az ügy szolgálatába állítani. S ha va­lami igazán becsülendő, elis­merésre méltó, akkor ez az. Mondom még akkor is. ha egyetlen szó miatt magyaráz­nom kell a bizonyítványom ..

Next

/
Thumbnails
Contents