Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
A gyerek a törvény, utána a tanterv pedagógiai műhiba Népszerűtlenségüknek nincs határa Az időnek is adózni kell... Az adó hallatán az emberek többsége ideges lesz, s ^ nyomdaiestéket alig tűrő kifejezéseket használ. Az adó ^ napjainkban egy szükséges rossznak tartott valami. A ^ bérből és fizetésből élők úgy vélekednek, számukra nincs ^ kiskapu, míg az iparosok, vállalkozók, s a borravalós ^ területeken dolgozók időnként megtalálják a kibúvót. ^ Az utca emberét kérdeztük a városban és a körzetben, ^ mi a véleménye, mit tart jónak és rossznak. Beszélgettünk továbbá Csikós Csabával, a Vállalkozók Pártjának * helyi vezetőjével. A bukás 5 Sokáig éltünk abban a ^ tudatban, hogy a falvak al^ sóbb rendűek, mint a vá^ rosok, és azt a községet | igazán lesajnáltuk, ame§ lyikbcn nem volt számot^ tevő üzem — még ha olyan ^ gazdaságtalanul működött ^ is, hogy az már szégyen. Minél többünknek minél í gyorsabban be kell látnunk, ^ hogy szinte valamennyi fa^ lunak van egy bárminél ^ fontosabb nem ipari, ha^ nem szellemi üzeme — intézménye: az általános is§ kola! Nem esett túl feladata nehezén a hírlapíró, amikor a bevezető sorokat' megfogalmazta. Három órán át tíz oldalt jegyzetelt, egyórás magnetofonfelvételt készített a bagi képviselő-testület kihelyezett ülésén az általános iskolában az általános iskoláról. Ehhez még hozzá kell számítani az írásos előterjesztéseket... A több mint négyszáz nebulót okí tó tanoda gazdasági - műszaki viszonyairól most nem írunk. Azok olyanok, mint más iskolákban, még akkor is, ha a közelmúltban vezették be a központi fűtést, vakolták újra a falakat, hiszen most újabb munkálatok igénye merült fel. A bagi iskola azért különös — és most ezt próbáljuk közkinccsé tenni —, mert olyan pedagógiai programmal, célrendszerrel dolgozik, amilyennel az országban csak néhány tíz a több ezer közül! A Bagi Általános Iskola értékközvetítő és képességfejlesztő iskola. Azért esett erre a választás, indokolta Fodor Mihály igazgató, mert az úgynevezett ’78-as tantervkoncepciót nem tartják jónak, a hagyományos „szocialista” pedagógia számos vonatkozásban üres, távol áll a gyakorlattól. Ezért kerestek gyakorlatközeli pedagógiai programot függetlenül a rendszerváltástól, hiszen már 1985-ben működött egy osztály e pedagógia alapprogramjával, a nyelvi, irodalmi és kommunikációs neveléssel. (A hírlapíró megjegyzése: tagadhatatlan, hogy ez a szerény, de jelentős tehetséget igénylő próbálkozás is aláásta az évtizedekig megszokott rendszert...) Ma az első és másodikos diákok tanulnak e program tantárgyrendszere szerint környezet' és vizuális kultúrát, néptáncot, bábot, tárgyi néprajzot, embertant, termeszetismeretet. Csak néhány jellegzetesség! A bagi gyerekek az irodalmat már az első évtől tanulják. A tanítók a diákokkal az irodalom valós értékeit igyekeznek megtanítani. Akik így tanulnak, könnyebben megszeretik és megértik a verseket, s más alkotásokat. Tanulják az emberi érintkezést, tudják, hogy a költő üzenetét nemcsak a szavak, verssorok rejtik, hanem azok az arcjátékkal is kifejezhetek. A másodikosok már híreket írnak, a hatodikosok egészen jól jegyzetelnek. Az értékközvetítő és képességfejlesztő iskolában a gyerek a törvény, utána a tanterv. Itt tudják, hogy nem lehet mindenkivel azonos módon foglalkozni az órákon, egyénre szabottan fejlesztik a kis- és nagydiákok képességeit. Ebből következik, hogy az e brogram szerint munkálkodó pedagógusok műhibájuknak tekintik, ha valaki megbukik. A képviselő-testület tagjai megismerkedhettek azokkal az alapértékekkel, amelyek szellemében a bagi iskolát működtetni szeretnék a pedagógusok. A műveltséget értékké kívánják emelni. Ügy vélik, hogy a műveltség, a kultúra a cselekvés módjában mutatkozik meg, abban, ahogyan az ember egy dolgot megcsinál. Igyekeznek felhívni a figyelmet az emberi lényeget megvalósító és bemutató tevékenységekre, s e tevékenységek igényes kivitelezésére ösztönöznek. Namármost, ha visszatérünk a bevezető gondolathoz, az olyan iskola, mint a bagi, hasonlatos egy fejlődő üzemhez, amely mindig űj és újabb beruházást kíván. Minél többet képesek nyújtani az önmagukat is fejlesztő tanítók, tanárok. annál több teremre, szemléltetőeszközre, audiovizuális berendezésre lesz szükség. Igen ám, de amíg az ipari üzemek saját maguknak termelik a nyereséget, az iskolák a társadalomnak. Mit kapnak vissza abból a nyereségből — ami talán csak tíz év múlva könyvelhető el? Miből fejlesztenek holnap a holnapután képződő nyereségért? Ezek nagy, és ma még megválaszolatlan kérdések. Balázs Gusztáv — Mi az ön véleménye, mint magánembernek úgy általában az adókról? — Az adókat súlyosaknak tartom, nagyon magasan vannak megállapítva a kulcsok. A vállalkozásbarát politika, úgy vélem, teljes mértékben elmaradt. A jelenlegi adórendszer egyáltalán nem ösztönző — válaszolta Csikós Csaba. — Hogyan segíti a párt a vállalkozókat, tudnak-e tanácsot adni arra, hogyan kell kiszámolni, illetve elszámolni az adókat? — A Gödöllő és Vidéke Ipartestület rendszeresen tart tájékoztatót, segít az eligazodásban. s ez ingyenes. Az idén úgy tervezzük, hogy az APEH vezetői érkeznek ide és tartanak tájékoztatót. A Vállalkozók Pártja hetilapjában folyamatosan tájékoztat, és a központ szakértői, jogászai is segítenek minden hozzájuk fordulónak. — Gödöllőn, az adóhivatal előtt minden nap hosszú sorban állnak az emberek. Nagy részük áfát igényel vissza, s olykor ez több napot is igénybe vesz. Járt-e ön a közelmúltban magánemberként vagy vállalkozóként e célból a gödöllői adóhivatalban, s mi a véleménye a munkájukról, a szolgáltatásukról? — A tömeget, az olykor 6-7 órás várakozási időt rettenetesnek tartom, s úgy látom, az ott dolgozó szakemberek nem jól képzettek, sok esetben — ezt mások véleményére is alapozom — a legalapvetőbb dolgokban sem tudnak tanácsot adni. Ugyanez a véleményem a megyei APEH-ről is, hiszen volt eset, hogy az ügyintézőnél magam is jobban ismertem az éppen érvényben levő rendeletet. — Feltételezem, hallott a most megjelent könyvről, melynek az a címe: Mit kell tenni, ha jön az adóellenőr? Mi a könyvről a véleménye, ön szerint szükség van-e effajta könyvekre? — A könyvről hallottam — nem tudom, ki adta ki —. de sajnos még nem olvastam, bár nagyon érdekel. Ha kiadták, bizonyára szükség van rá. — Mi a véleménye a Vállalkozók Pártja egyik vezetőjeként az adócsalásokról? ön szerint mennyi lehet ma Magyarországon az adócsalók száma, s ezt hogyan és miért csinálják az emberek? — Adócsalók mindig és minden rendszerben voltak és lesznek. Aki ma Magyarországon bérből és fizetésből él, az nem válhat adócsalóvá, hiszen minden forintjából levonják az adót. A többiek véleményem szerint mind adócsalók — gondolok itt nem csak a vállalkozókra és a kisiparosokra, mert a korábbi években csak őket gyanúsították ezzel. Ma már számtalan szakmát találunk, ahol csúszópénzek, be nem vallott mellékes jövedelmek vannak. Ezt mindenhol megpróbálják eltitkolni, de azt hiszem, csökkenne az arány, ha megváltoztatnák az adórendszerünket. Nem szűnne meg a jelenség, de kevesebben vállalnák, hogy rajtakapják őket a stiklin. ★ Az utcán megkérdezettek jó része, megtudva, hogy az adóról óhajtok beszélgetni, elküldött melegebb éghajlatra. Mások úgy vélekedtek, semmi értelme, hogy bármit is mondjanak, hiszen úgysem fog semmi változni, belekerültünk egy darálóba, amiből nincs kiút. A helyi adókról még nem döntöttek az önkormányzatok, de főleg a falvak lakói úgy vélik, hogy a telek- és a házadó már elviselhetetlen lesz. Szabó Tibor elmondta, hogy ma Magyarországon már minden meg van adóztatva, hogy mást ne említsen, csak a benzin áráról beszélt. Idegesen idézte a minapi kommentárt, amelyben azt hangsúlyozták, hogy a hazai benzinár még a magas adóval együtt sem éri el a nyugati szintet. Hozzátette, arról nem beszélnek, hogy az emberek bére mikor éri el az állandóan emlegetett nyugati színvonalat. A vállalatok, a gazdálkodószervezetek, a termelőszövetkezetek, a kft.-k és gmk-k mind-mind sújtva érzik magukat a jelenlegi adórendszertől, és mielőbbi gyökeres változást várnak. A tékozló fiú példázata A Biblia megismerése címmel a tékozló fiú példázatáról tart előadást a gödöllői könyvtárban január 31-én, hétfőn 18 órakor dr. Reisinger János irodalomtörténész. Az előadás során Jézus példázatán kívül annak irodalmi, zenei és képzőművészeti feldolgozásaival is megismerkedhetnek az érdeklődök, fgy például Rembrandt A tékozló fiú hazatérése című, 1636-ban készült rézkarcával Árvái Magdolna Hétköznapi bosszúságaink A gödöllői OTP bejáratát láthatják felvételünkön. A kép önmagáért beszel, s úgy gondoljuk, aligha kell kommentár ahhoz, hogy az embereknek mi a véleményük a lakáskölcsönök kamatadóját illető intézkedésről. Ha valakit mégis érdekelne, úgy vegyüljön el a hosszú sorokban ácsorgók között, s hallgassa meg, mit mondanak az érintettek (Vimola Károly felvétele) Veresegyház Nagy sikerű teadélután Rosszkedvűnk forrásai K csapdák Mint arról már hírt adtunk, a veresegyházi Keresztény Női Kör programjában szerepelt a víakeresztre meghirdetett teadélután. A Váci Mihály Művelődési Házban rendezett társas, nyilvános összejövetel nem várt sikerrel járt: 330 néző tapsolta végig a változatos, színes műsoros délutánt, majd 220 résztvevő ült le a teázóasztalok mellé, a többiek a színházterem széksoraiban és karzatán foglaltak helyet, hála Huszainé Hajdi Margiték jó szervezésének. (Mellékesen: a 25 ezer forint bevétel a helyi katolikus és református ifjúsági klubok kulturális fejlesztését szolgálja.! A nagyszabásúnak ígérkező műsor jól sikerült: a benne szereplők száma elérte a kétszázat! A karácsonyi jellegű műsort Leszák Vilmos műsorközlő igényes szöveggel kapcsolta egybe. Színre került a református klub katolikus fiatalokkal kibővített közösségének modern hangvételű és hangszerelésű Háromkirályok pásztorjátéka, a Molnár—Prehoda kettős vezetésével. Ezt a napközisek fenyőíadiszítő játéka követte. Nagy sikert aratott Gyenizse Ferencné Ausztráliából itthon tartózkodó kis Ákos unokájának hibátlan magyar nyelven előadott különleges karácsonyi dala. László Domokosáé vezetésével karácsonyi pásztorjáték került sorra a gyerekek ének zene és szavalat előadásában. A Cantemus kamarakórus Vadász Ágnes karnagy vezetésével a megszokott magas színvonalon karácsonyi dalblokkot adott elő. Nagy sikere volt a nyilvánosság elé most lépett református templomi énekkarnak is, Koczó Pálné tiszteletes asszony dirigálása mellett. A műsort a művelődési ház népdalköre és citeraegyüttese zárta, Pataki István karnagygyal az élen. A kör tagjai nem nyugszanak a babérokon, már készülnek az (ezúton is) meghirdetett menyecskebálra. Talán titkot írunk le, ha eláruljuk, hogy a bálnyitóra veresegyházi népi táncot tanulnak be. —kas UTÁNLÖVÉS. Ezzel a kifejezéssel szoktuk kísérni mozdulatunkat, mellyel papírkosárba dobjuk az időszerűségüket vesztett észrevételeket, akár olvasónk, akár munkatársunk késett el dolgozatával. Az önkormányzati képviselőtestületek több hónapja felálltak, az önkormányzati törvényt még régebben megalkották a honatyák. Néhány időzített bomba mégis csak napjainkban robban, néhány vírus csak most fejti ki szemmel látható hatását. Ha viszszautalunk a múlt nyárra és őszre, utánlövésről most nem beszélhetünk. Rosszkedvűnknek sok forrása fagad. Még mindig szinte kötelező emlékeztetni a letűnt (?) rendszer hibáira, átkos örökségére, de akad bőven, ami már az új időszámítás számlájára írható. A közügyekkel valamit is foglalkozó lakosság legalábbis így vélekedik. Említsünk meg egyet! BÉREK. Lehet, hogy igazán európai módon gondolkoztak a Parlamentben, amikor a polgármesterek bérhatárait olyan szabadon határozták meg. ahogyan tették. Lehet, hogy a 40- 50 ezer forintos bruttó fizetés a tisztséghez rendelt, amely tisztség pedig a nyolc órát messze meghaladó munkát igényel. Az átlagember nem ezt figyeli, nem erre gondol. A képviselő-testületekkel lenyelették azt a keserű pirulát, hogy szinte minden egyéb feladat előtt meg kellett határozniuk a polgármesterek fizetését. Nem is lett volna ebből baj, ha nem közelítik meg néhány száz forinttal a felső határt, a bér plafonját, a miniszteri fizetés 80 százalékát. Nagyon sok esetben gavallérok voltak a képviselők, de olyan eset is előfordult, hogy amikor a tanácselnöki fizetésre ráígértek kétezer forintot, a polgármester venni akarta a kalapját. A nép által választott képviselők ezután még egy nullát illesztettek a számjegyek után. Napjainkban főtt meg a feketeleves: lehet, hogy a községek, városok helyi adók kivetésére kényszerülnek, mert hiányos lesz ' a költségvetés. Persze nem közvetlenül azért, mert magas a polgármester javadalmazása, hanem, mert kevés a bevétel. De közvetve .. PLAKÁTOK. Kinek nagyobb a felelőssége? A képviselő-testületeknek. melyek megszavazták a magas fizetést, vagy a honatyáknak, akik a törvényben európai szintre emelték a polgármesterek bérét. Szemlélet kérdése. Mindenesetre az utóbbi megelőzte az előzőt. Az emberek arról is beszélnek — és ez demokráciában nem csak természetes, hanem szabad is, hogy itt-ott a közéleti matadorok nem annyira a község szolgálatáért indultak harcba szeptemberben. mint inkább az Ígéretes tízezrekért. Ezt persze ma még nehéz bebizonyítani, de egykét év múlva látható lesz, majd a következő választáson számon kérhető is. Ha tizenöt-húszezer forintos polgármesteri székeket hirdettek volna meg — mondja az igennel, nemmel vagy távolmaradással szavazó polgár —, akkor kevesebb karrierista indul a küzdelemben. Ki tudja? Hiszen kis pénzből is lehet nagyot csinálni, sőt a nagyból is adakozni. De azért... Persze nem csak a pénz számít, hanem a rang is. Ha elnyertük, miért foglalkoznánk a választási plakátok eltávolításával? — gondolhatja egyikmásik tavaszi vagv őszi jelölt. E sorok írója a buszmegállóban még 1991 januárjában is naponta találkozik egy komoly férfiember portréjával egy villanyoszlopon. Minőségi munkát végeztek a nyomdászok. Az országgyűlési képviselőjelöltből azóta polgármestei lett a körzet egyik taiujában, de talán már a Kóvelnezo parlamenti választásra készül prolongált, továbbra is műsoron tartott plakátjával. Ha megemlítenem előtte, biztosan azt telelné: tépd le. De én nem tépem, akkor sem téptem sem kiét, amikor még időszerű volt. ELLENŐRÜK. Sosem voltak népszerűek, talán nem is váltnak azokka. Űk azok, akik jótett helyébe jót nem várhatnak a közvéleménytől. Na, de az önkormányzatoktól sem? Kallóm egyfelől az ellenőrök panaszát, másfelől a községi szenátorok döntését. Az idén már nem tartanak igényt az ár- és kereskedelmi társaság ellenőreinek munkájára, Sajnálják a 20-40 ezer forintot évente erre a célra, pedig nem kellett minden fajúnak különkülön ellenőrt tartani a kereskedőig, vendéglősök figyelemmel kísérésére. Kötve hiszem, hogy ezután tartani és fizetni fognak. A polgármesteri hivatal dolgozója megy át majd a szomszédba ellenőrizni esetleg a rokonát? Ugyan! Mondják: az ÁFÉSZ-barát képviselő-testületek döntenek így. Mondom én — tisztelet a kivételnek. amelv hatékonyabb megoldást talál az ellenőrzésre — az ilyen döntés fogyasztóellenes És kik a fogyasztók? A választók Ugye nem kel! száiba rágnom a végkövetkeztetést ? B. G.
