Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
1991. JANTJÄR 19., SZOMBAT ^Sbiao 9 Széttárt kard:, üres zsebek „KISZÁMOLTAM: KÉSZEN VAGYUNK...” Széttárják a kezűket. Kifordítják a zsebüket. Hadd lássuk: nem cincog benne már fillér sem. ök a nem fizetők. Pontosabban: ők a fizetni már ’képtelenek. Mert tudjuk, hogy van, aki gond nélkül postára adhatná lakbér-, vágj' adóhátralékát, tartozását, de ez a cikk most nem róluk szól. Nem a kisebbségről, a fizetőképes, ám „huncut” törpe minoritásról, hanem azokról, akik restellik: nem futja már többre... A levelet még tavaly Budaörs Város Tanácsának adóhatóságához címezték. Írójának nevét tapintatból nem adjuk közre: J^ézhez vettem az augusztus 15-én az építményadóról határozatot, amelyben 1990. kelt, szóló évi 2 ezer 320 forinttal vagyok megterhelve. Eddig befizettem 1160 forintot. Kérem az illetékes adóhatóságot, hogy méltányosságból mérsékelni szíveskedjenek. Én 37 éves asszony vagyok, elhalt férjem, utáni nyugdíjam 4 ezer 681 forint. Ezenkívül megemlítem, hogy úgy az üzlet-, mint a lakóhaztetőt javíttattam, ami már esedékes volt. Szeptember hónapban az üzlet raktárjaiét kell megvakoltatnom. Ezeket a munkákat nagy nehézségekkel és lemondással tudom elvégeztetni. Kérem, a fentieket szíveskedjenek figyelembe venni.” Gácsér Csaba a budaörsi lakótelepen él családjával tízemeletes panelben, a Lévai utca 33. alatt. így beszél: — Épp tegnap számolgattuk a felesegemmel: a teljes keresete elmegy a kifizetendőkre, a rezsire, a vételártörlesztésre. Fél éve vettük meg az 52 négyzetméteres tanácsi bérlakást, ahol a két gyerekkel lakunk. Azután tovább is számoltunk. Van egy 250 négyszögöles telkünk Érd-Parkvárosban, négyzetméterenként 100 forint is lehet az adója, az évi 80 ezer lehet. Kereskedelmi ügynök vagyok, az elmúlt évi jövedelmem 75 ezer bruttó. S még mm adóztam, nem számítottam a tízéves, lerobbant Wartburgom kötelező biztosítását, adóját, üzemanyagát, s azt, hogy a gyerekeknek a napköziben térítést kell fizetni, s hogy öltözni, enni kell. Akkor jönnénk ki, ha a mainak háromszorosa volna a jövedelmem. így készen vagyunk. Ha minden úgy lesz, ahogyan ígérkezik, mehetek az adósok börtönébe. Fizetni már nem tudok. És ugyan kinek adnám el ezt a kocsit, ki venné meg most a telkemet? ... — és széttárja a kezét. A városi önkormányzat ** hivatalában adatokat böngészünk Horváth Györgyné adócsoport-vezetővel: — Hatszázmillió a város költségvetése, de a helyi adókból származó bevétel — a ház és építmény után, vagy a földadó, a gépjárműadó, boradó és egyebek alapján — összesen is csak 6 millió 745 ezer forint adóbevételt kellett volna kaszszírozni. A hátralék és a nem fizetés 10 százalék körüli, kerekítve 686 ezer forint. De tudni kell: a tartozások kétharmada 23 kisiparos és magánkereskedő általános jövedelemadó-hátralékából származik. Közülük kerültek ki azok is, akiknél — összesen két ízben — Ingatlan-végrehajtást kezdeményeztünk. Olyanokról van szó, akik megszüntették a kisipari tevékenységüket, de nem tudták rendezni az adótartozást. Azért, hogy teljesebb legyen a kép, még elmondom, hogy az év során 640 felszólítást postáztunk ki azoknak, akik adósak maradtak az adóval. Ruppe János, a pénzügyi osztály vezetője folytatja: — A városban az elmúlt év elején 320 tanácsi lakás volt, több mint a felüket év közben eladták a lakóknak. Talán ha 150 maradt. S most, az év elején minden harmadik bérlő lakbérhátralékos. Vagy vegyük például a társulatokat. Tudja, létkérdés az, hogy legyen gáz, vízvezeték, csatorna. Ezek nálunk mind társulati vagy önerős formában épülnek. A csatornatársulat tagjai például évi 7 ezer 600 forintot kellene hogy fizessenek, de tavaly a jó egyharmaduk vagy egyáltalán nem fizetett, vagy olykor egész évi késéssel. Így lassul 'és drágul a beruházás. A munka alig halad, hitelt kell felvenni, kamatot fizetni... — S mi lesz, ha bevezetik a helyi adókat? — Annak idején a tehát sem szavazták meg az emberek, az újab adók sem kecsegtetnek sikerrel. Gondoljunk csak utána! A lakótelepiek zöme automatikusan mentesül a ház- és lakásadó alól, mert kicoi a lakások alapterülete. A város régi részén pedig ésszerűtlen és erkölcstelen dolog lenne adót fizettetni azokkal az öregekkel, akik többnyire egyedül élnek az elaggott, vizes, salétromos, de nagy alapterületű házakban. Már ott élni is büntetés egy nyugdíjasnak. Az újonnan épülő házak ugyan elég nagyok, de az építtetőik, a tulajdonosaik az utolsó fillérjükig eladósodtak. Maradnának az üdülők, a telkek, , a zártkert. A tulajdonosok zömmel — sőt szinte kizárólag — pestiek. Lehet, hogy van köztük fizetőképes, de itt meg az a baj, hogy milyen alapon adóztatnánk meg mi őket, ha ugyanakkor a fővárostól meg azt kérjük, ne kelljen többet fizetni a kék buszért, vagy a vízért. Ördögi kör ez. — Hogy mekkora is lenne a nem fizetők tábora? Ügy 8 ezer lakás van a városban. Legalább 2 ezernek a tulajdonosai, a lakói — főleg a gyermekes fiatal családok, i az egyedül élő idősek — szerintem idén fizetésképtelenné válnak... ... — Akárcsak én — mondja Kolorits György, az önkormányzat független képviselője. — Vállalkozó vagyok, fémtömegcikkek préselésével foglalkozom. A vállalkozáson van 700 ezer forint adósságom, banki kamattal, s építkeztem, 187 ezer forint még az OTP-hi telem, ugyancsak banki kamattal. Fölemelték az összes árakat szinte, a villanyáramét, a víz- és csatornadíjat, a segédanyagokét. S úgy hírlik, bevezetik idén a vállalkozási adót. Nem vitás: így tönkremegyek. Most tizenegy embert látok el munkával. El kell őket bocsátanom, felszámolom az ipart. Talán, ha mindent eladok, ki tudom majd fizetni a lakástartozást. De beszélhetnének mások is a választókörzetemből. Fővárosi üzemek dolgozói, akik bérből élnek, és nincs sepimi más mellékjövedelmük ... Dr. Csathó István — még egy ideig Budaörs polgármestere — sajnálkozik. Mivel a magánbeszélgetésekben, a hivatali szóbeli és írásbeli megkeresésekben elkeseredetten panaszolják a lakosok, hogy az áremeléssel a teherbíró képességük kimerült. A létminimum határára süllyedtek, sokan már az OTP-tartozást, a lakbért, a távfűtést, a kommunális szolgáltatáapkat sem tudják megfizetni. És félnek a további anyagi megterheléstől, a helyi adóktól. A polgármester kijelentette: ha így megy tovább, nem három-, hanem ötmillió koldus országa lesz Magyarország. S még hozzátette: lemondott a polgármesterségről, igaz, más ok miatt, de lemondana újra, mert nem lenne hajlandó helyi adókat kivetni... V. G. P, Tél Dobogókőn. Dobogókő 700 méteres hegycsúcsán más Időjárási viszonyok uralkodnak, mint s városban. Amikor mi itt lent nyomát sem látjuk hónak, odafent Igazi tél van. Vége a kelet-európai turizmusnak? Siófok nem tud versenyezni Mallorcával Sajnos minden jel arra mutat. hogy az idén az idegenforgalmunk is válságágazattá süllyed. Amiről a szakemberek évtizedekig csak álmodtak, az mára valóság lett, konvertibilissé váltak a szocialista országok egymás közötti elszámolásai. Csakhogy ennek a lényegében örvendetes változásnak egy sor igen romboló, káros mellékhatása is van. A változások ráadásul az idegenforgalomban is olyan gyorsak, hogy az idén szinte biztosan még csak a hátrányok jelentkeznek. A hátrányok pedig igen számosak. Mivel ezután dollárral kell fizetni a zlotyért, leváért, forintért, a lengyel, magyar, bolgár turista az egykor olcsó, de mára méregdrágává lett testvérországok helyett az m Mesetáj. Nem akar esni a hő, az Istennek se akar. Pedig hideg van, nagyon hideg, már-már szokatlanul. S ha már fázunk, a legkevesebb az volna, hogy örömünket is leljük a télben, a hóesésben, a fehér tájban, a szánkózásban, síelésben. De nem esik a hó. Messzire kell utaznunk, ha hófödte hegycsúcsokat akarunk látni, ha téltelenül felnövő gyermekeinknek nem csak a tévében akarjuk megmutatni: látod, ilyen a hó. Még jó, hogy a zúzmara hasonlít rá valamennyire, s a képen is látható meseszép tájat a hideg hajnalok is elő tudják varázsolni Tél apó zsebéből. Felvételünk Gödöllő környékén készült, azon a tájon, amelyet a zúzmara és a hó még szebbé tud — ha akar — varázsolni. (Yimola Károly felvétele) ugyancsak drága, de legalább „valódi nyugati” üdülőhelyeket keresi fel. A kelet-európai országok két fő vonzereje szűnt meg egyik pillanatról a másikra: az egyik az itteni nyaralás olcsósága, a másik pedig a politikai ok, azaz, hogy nem lehet máshová menni. A mi egyik legfőbb turistaforrásunknak számító Csehszlovákia polgárai ugyan még hozzájuthatnak a forinthoz koronáért is — hiszen egyedül velük sikerült megállapodnunk —, de az oly rég áhított Olaszország, Spanyolország vagy az NSZK bizonyára erősebb vonzást jelent majd a csekély számú kelet-európai tehetősebb turista számára. Ugyanis azzal is számolni kell, hogy a szerény jólétben élő középrétegek a volt szocialista országokban, csakúgy mint nálunk, gyorsan szegényednek, így sokan közülük az idén már akkor sem jönnének a Balaton mellé, ha semmi sem változott volna az országok közötti elszámolásban. A forgalomkiesés nagyságát egyelőre becsülni sem lehet. A volt szocialista országok turistái az elmúlt két évtizedben nagyjából kétharmados arányt tettek ki a hozzánk érkezők között, és az idegenforgalmi bevételek mintegy fele származott ebből a térségből. Hasonló arányban oszlottak meg a kiutazó magyarok is a rubeles a nem rubelelszámolású célországok között. Mivel azzal nem biztathatjuk magunkat, hogy a keletről elmaradókat „valódi’’ dolláros turisták pótolják, várhatóan drámai bevételcsökkenésre kell számítani. Az idegenforgalmi hivatalok közül máris jó néhány a teljes profilváltás gondolatával foglalkozik. Persze talán még nincs minden veszve. A szocialista áruforgalom összeomlása sem lett volna ilyen váratlan, és nem járt volna ekkora veszteségekkel, ha előre látjuk azt, amit lehetett előre látni. Ha idejében megkezdtük volna a tárgyalásokat elsősorban a szovjetekkel, de a többi keleteurópai partnerrel is, ha mi javaslunk áthidaló megoldásokat, ha nem várjuk tétlenül az eseményeket. Az idegenforgalomban sincs ez másként. A volt szocialista országoknak továbbra is közös érdekeik fűződnek ahhoz, hogy az egymás országaiba irányuló turizmust fenntartsák. Hiszen jórészt olyan szállásokról, olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek színvonaluk miatt, legalábbis egyelőre, egyébként nem versenyképesek a turizmus világpiacán. P. É. »
