Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-19 / 16. szám
4•EST a MMi YE! 1991. JANUAR 19., SZOMBAT HÉT VÉGIVILÁGPOLITIKAI KITEKINTÉSI Most a fegyvere Az öbölháború első napiéiban meghatározó a koalíció fölénye Bagdad rakétatámadásaival ki akarja szélesítem a konfliktust Moszkvai halogató taktikázás a balti államok ügyében ? ÁLTALÁNOS PILLANATKÉP Miután szerdán magyar idő szerint reggel hatkor lejárt az a határidő, amelyet Szaddam Husszein rendszere a Biztonsági Tanácstól kapott Kuvaitból való kivonulására, vagy ennek megkezdésére, 19 óra is alig telt el, s rakéták, repülőbombák csapódtak be az iraki hadvezetés számára életbevágó katonai létesítményekbe. A történelem eddigi legnagyobb légitámadása során, amelyben a 28 nemzetiségű koalíció harci repülőgépei 18 ezer tonnányi robbanóanyagot dobtak le az ellenséges célpontokra, a vártnál nagyobb mértékben érvényesült az agresszió ellen felsorakozott szövetséges haderők hatalmas haditechnikai fölénye. Már ezzel az első napi csapással megsemmisítették a kémiai fegyvereket előállító iraki laboratóriumokat és azokat a felderítés által megjelölt raktárakat, amelyekben a bagdadi vezetés e tömegpusztító hadieszközök készleteit felhalmozta. Ugyancsak elpusztították azokat az üzemeket is, amelyekben gőzerővel zajlott az eljövendő iraki atombombák gyártása. Az iraki hadsereg hétszáz harci repülőgépe képtelen volt a magasba emelkedni, mert a Sivatagi Viharnak elnevezett koalíciós hadjárat légitámadásának első hulláma — amelyben több száz bombázó, hajókról elindított cirkáló rakéta szállította pusztító terhét — már a földön megsemmisítette e harci eszközöket, vagy a felszállópályákat rombolta annyira öszsze, hogy Bagdad képtelen volt légi harcot kezdeményezni. Megsemmisítették ugyancsak a légelhárító rakétákat és azokat a föld-föld ballisztikus fegyvereket, amelyeket a mesterséges holdak felderítettek, és amelyek kilövőhelyeiken csak a bagdadi hadvezetés parancsára vártak, hogy gombnyomásra elinduljanak több száz kilométerre, izraeli és szaddi célpontokra beprogramozott robb anótölte tűkkel. ÓVATOSSÁGRA INTENEK A rendkívüli célzási pontosságú fegyverek sikeressége láttán egyes hírmagyarázóik már azt jósolgatták, hogy a „háborúnak tulajdonképpen már vége is van”, s csak az kérdéses, hogy az elkövetkező napok melyikén omlik össze a Szaddam Husszein-rendszer. Katonai szakértők azonban óvatosságra intettek. Egyrészt megjegyezték, hogy csupán a Szaddam Husszein-rendszer eddig felderített, legveszélyesebb támadó eszközeit sikerült kiütni. Vagyis megvan arra a lehetőség, hogy silókban rejtett rakéták és olyan álcázott, vagy mozgatható kilövőállások, amelyeket a szövetségesek nem ismernek, épségben maradtak, s ezekről később Szaddam Husszein képes lesz csapást mérni. Másrészt — mint figyelmeztettek — más dolog, hogy egy háborúban az egyik fél ura a légtérnek, és ismét más, hogyan alakulnak a szárazföldi hadviselés körülményei. Bár kétségtelen, hogy a technikai fölény hatásos ebben az offenzívában is, de minden azon múlik, hogy a gyalogságnak mekkora áldozatokkal sikerül elfoglalnia és később megtartania egy-egy területet. JOG AZ I ÖNVÉDELEMHEZ 1 A túlzott optimizmus valóban korai volt, mint azt az eseményék bebizonyították. Valószínű, hogy Bagdadot nem _ az akadályozta meg, hogy beváltsa fenyegetését, s már a háború első óráiban elindítsa rakétáit izraeli célpontokra, hogy ezek a pusztító harci eszközök megsemmisültek, hanem a szövetségesek elektronikus zavaró rendszere tette lehetetlenné az erre vonatkozó parancsok megvalósítását. így történhetett, hogy később, pénteken, a hajnali órákban, nyilván mozgatható rakétaállványokról elindítottak 7 Scud föld-föld rakétát, amelyek mindegyike a sűrűn lakott izraeli nagyvárosok lakónegyedeire volt irányozva, hogy a a maximális pusztítást okozva, belerántsák a tel-avivi kormányzatot az öbölháborúba, s ezzel új dimenziót adjon az ellenségeskedésnek. (Szerencsére ezek közül csak 2*jutott lakott területre, s mindössze 15 sebesülést okozhatott, hála az elővigyázatossági intézkedéseknek.) Tekintve azonban, hogy Egyiptom és Szíria jelentős erőkkel vesz részt a kuvaiti agresszió ellen felsorakozott koalíciós csapátokban, a bagdadi vezetés arra számít, hogy ha Izraelt, amely eddig óvakodott attól, hogy ■ belekeverjék a konfliktusba, sikerül harci cselekményekre kényszeríteni, zavar támadhat a szövetségesek körében. Szaddam Husszein és rendszere ugyanis úgy gondolkodik, hogy egyetlen arab kormány sem vállalkozhat arra, hogy Izrael oldalán vegyen részt egy hadműveletben. Vágyis ha Jeruzsálem ellencsapást mér Bagdadra, s ezzel bekapcsolódik a háborúba, akkor Egyiptom és Szíria és az arab világ más, a kuvaiti agresszió ellen felsorakozott államai Irak oldalára állnak át a konfliktusban, s ettől csak egyetlen lépés vezet addig, hogy „megindítsák a második frontot”, amely Bagdad elképzelése szerint az lenne, hogy támadást indítanak Izrael ellen. Különösen akkor, ha az 1967-ben Tel-Aviv által megszállt arab területeken új felkelések robbannak ki, amelyeket Izraelnek ugyan e forgatókönyv szerint a legvéresebben kellene elfojtania. Washingtonban mindezt jó előre látták, s még a Sivatagi Vihar kezdete előtt, arra kérték diplomáciai úton Izraelt, hogy ne kockáztassa a kuvaiti agresszió elleni koalíció fennmaradását azzal, hogy belebonyolódik a háborúba, ha a bagdadi vezetés rakétacsapást alkalmaz országa ellen. A jeruzsálemi kormány azonban az önvédelemhez való jogra hivatkozott, s megtagadott minden olyan előzetes kötelezettségvállalást, amely ennek ellenkezőjére vonatkozott. Csupán addig volt hajlandó elmenni, hogy beleegyezett, mérlegeli majd az országának okozott rombolás és az emberéletekben esett áldozat alapján, hogy milyen mértékű, azaz mennyire korlátozott legyen a visszavágás. ismerte Izrael jogát az önvédelemhez, s így eszerint a Kuvai-t elleni koalíció egy korlátozott jeruzsálemi visszavágás esetén, aligha bomlik meg. Viszont a szövetséges erők csütörtökön bombázták azt a kilövőhelyet, ahonnan pénteken hajnalban az iraki rakéták útnak indultak, s így, jeruzsálemi érvelés szerint, talán jobb lenne, ha a térségben nagyobb helyi ismeretekkel rendelkező izraeliek gondoskodnának arról, hogy egy ilyen akció ne ismétlődhessen meg... A háború kiterjedésének másik lehetősége az Irakkal szomszédos Törökországot érinti. Ennek határait teljes hoszszúságban Bagdad elaknásította, miután lezárta az átkelőhelyeket. Korábban 40 német és más NATO-országbeli harci repülőgép érkezett az észak-atlanti allatn védelmére. Az ankarai parlament csütörtökön engedélyezte, hogy harci cselekményekre az amerikaiak igénybe vegyék repülőtereit, s ezért most olyan rakétacsapásokra számit, mint amilyeneket Bagdad Izrael ellen hajtott végre. A török kormányzati körök lehetségesnek tartják, hogy országuk fokozatosan belesodródik az öbölháborúba. ELNÖKI KORMÁNYZÁS? BUSH: FELHÁBORÍTÓ PROVOKÁCIÓ Bush amerikai elnök felháborító provokációnak nevezte a péntek hajnali, izraeli célpontok elleni iraki rakétatámadást. Mérsékletre hívta fel a jeruzsálemi vezetést. A Fehér Ház igyekezett eltanácsolni Samir kormányát, hogy maga vágjon vissza, s azt ígérte, hogy a szövetséges erők vállalják ezt helyette, s Izraelnek nem kell tartania, attól, hogy újabb támadás éri. Washingtonban is jól tudják azonban, hogy a jeruzsálemi vezetés eddig mindig megtorolt minden, állampolgárai elleni terrorcselekményt, így aligha hagyja ezt a provokációt válasz nélkül. Izraelben arra hivatkoznak, hogy Egyiptom elnöke egy korábbi megnyilatkozásában elL itvániában feloldották a kijárási tilalmat, és a vilniusi televízió, amely eddig csak a moszkvai adásokat vette át, ismét önálló műsorokat ad. Ebben azonban egyelőre kevés a köszönet, a helyi függetlenségi erők szerint. Hiszen a tv-állomás első közleményeit a kisebbségben levő, alig 20 százalékos betelepült orosz lakosság soraiból alakult Nemzeti Megmentés! Tanács vezetői fogalmazták. Bár Gorbacsov „építőnek” nevezett tárgyalásokat folytatott Landsbergis litván elnökkel, a helyzet változatlanul feszült a parlament körül, hiszen a moszkvai honvédelmi minisztérium által odavezényelt deszantosokat és belügyi csapatokat nem vonták ki a tagköztársaságból. Ügy tűnt azonban a héten, hogy a feszültségi góc Lettországba helyeződik át fokozatosan, ahol Moszkva számára kedvezőbb a talaj egy kikény~szerített erőpróbára. Itt van ugyanis a függetlenségért harcoló „balti lánc” leggyengébb láncszeme, már ami a népesség összetételét illeti. A lettek aránya ugyanis csak 52 százalékos, amíg a bevándorolt oroszoké 44, a beloruszoké 4 százalékos. Észtországban viszont ugyanez az arányszám 65-35- ös. Nem véletlen ezek utón, hogy a héten Rigában történtek az összecsapások, és halottja is volt a függetlenségért küzdő erők megmozdulásának. Gorbacsov eközben a szovjet katonaság és a kemény vonalas kommunisták kettős nyomása alatt görnyedezik — mint a Reuter moszkvai jelentése jellemzi a helyzetet —, s gyötrő számára a dilemma: bevezesse-e vagy sem a közvetlen elnöki kormányzást a Baltikumban? Ez — mint a hírmagyarázók egyetértenek benne — a függetlenségi mozgalom vívmányainak erőszakos letörését jelentené, s ki tudja, mennyi vérontást eredményezne. Mindenesetre az emberi jogok el’tiprásával járna együtt, és ellentétes volna a párizsi okmánnyal, amelyet Gorbacsov novemberben írt alá. Egyes kommentátorok azonban megjegyzik, hogy Gorbacsov, aki a mindinkább széthulló Szovjetunió szinte bármi áron való összetartására összpontosítja figyelmét, a cél érdekében talán még ezt is vállalja .., Árkus István A vegyi támadás még hátra van ? Naponta kétezer légi bevetés Irak ellen (Folytatás az 1. oldalról) A Palesztinái Felszabadilási Szervezet — a Tel-Avivot és Haifát ért iraki rakétatámadás nyomán — a háború részesének tekinti Izraelt. A WAFA palesztin hírügynökség pénteken közzétett hivatalos közleménye szerint „a háború legutóbbi fejleménye, azaz Izrael voltaképpeni részvétele megerősíti a PFSZ jelzéseit, amelyek arra figyelmeztettek, hogy a közel-keleti helyzet, még robbanékonyabbá válik mindaddig, amig a palesztin probléma nem nyer megoldást. A Tuniszban nyilvánosságra hozott állásfoglalás megismétli az Irakkal közösen vallott tételt, hogy tudniilik az öböl menti válságra nincs megoldás a palesztin ügy rendezése nélkül. Az öböl térségében zajló események veszélyekkel terhes fordulataként fogadták Moszkvában az Izrael elleni iraki támadás hírét. A TASZSZ hírügynökség jól tájékozott forrásokat idéző állásfoglalásában emlékeztet a szovjet politika álláspontjára, amely a Kuvait elleni agreszszió kezdete óta a háború kirobbantásának megakadályozására irányult. Csütörtökön Alekszandr Belonogov külügyminiszter-helyettes méltatta azt az izraeli álláspontot, amely szerint az ország nem óhajt belekeveredni az öböl térségében zajló háborúba. Azt hangoztatta, hogy Izrael hadba lépése minőségileg új jelleget adna a harcoknak. Az rrálr'élléTTTrapöTlta végrehajtott 2000 légi bevetés több mint nyolcvan százaléka eredményes, ám valószínűleg még hetekbe telhet, amíg a további, tömeges bombázások után sor kerülhet szárazföldi hadműveletekre Kuvait ellen — erről tájékoztatta pénteken a sajtót Norman Schwarzkopf amerikai tábornok, az Irak-ellenes szövetséges haderők főparancsnoka. A szaúd-arábiai Rijádban tartott sajtóértekezletén a tábornok közölte, hogy a szövetségesek gyakorlatilag szüntelen légi bevetéseikben eddig hét gépet veszítettek: három amerikait, két britet, egy olaszt és egy kuvaitit. Az Irak által az elmúlt éjszaka Izrael és Szaud-Arábia ellen indított Scud rakéták indítóállásainak egy részét megsemmisítették, a többi felderítése folyik. Ellentétben a korábbi jelentésekkel, a főparancsnok jelezte, hogy Irak egyes területein igen erős légvédelem fogadja a támadó erőket. A tábornok véleménye szerint egyébként az iraki vezetés nem számított a támadás méreteire, és technikai színvonalára: ez magyarázza a nagy fölényt és a viszonylag gyenge ellenállást. A sajtóértekezleten a támadó gépeken felvett videofelvételeket is bemutattak a légitámadásokról: a felvételek tanúsága szerint a lézerirányítású bombák rendkívüli pontossággal találják el célpontjaikat. Rendkívüli tanácskozásra hívta össze péntek délelőtt Alef Szidki egyiptomi miniszterelnök kormánya tagjainak szőkébb körét, hogy áttekintsék az öbölháború fejleményeinek minden vonatkozását. Értesülések szerint kiemelt helyen kezelték az éjszaka folyamán az Izrael ellen végrehajtott iraki rakétatámadás lehetséges következményeit, ideértve az egyiptomi „belső frontra” gyakorolt hatását. Egyiptom, amely a legnagyobb arab csapatkontingenssel — 35 000 katonával — részese az lrak-ellenes, többnemzetiségű koalíciónak, akárcsak a többi arab partner, rendkívül kényes helyzetbe kerülne Izrael válaszcsapása esetén. Hivatalosan meg nem erősített. kairói hírek szerint a reggeli órákban az egyiptomi diplomácia érintkezésbe lépett az amerikaival, hogy. rávegye: kísérelje meg a történtek ellenére is lebeszélni Izraelt a háborúban való részvételről. Nyilatkozzon a lakosság Hajtóvadászat litván sorkötelesek után Jurij Nauman vezérőrnagy, a szovjet védelmi minisztérium képviseletében csütörtöki vilniusi sajtóértekezletén ígéretet tett arra, hogy a szovjet csapatok nem indítanak támadást a litván parlament épülete ellen. A tábornok közölte,' hogy „a hadseregnek nincs szüksége erre a lépésre”, j ■ A parlamentet, amelyben a litván kormányszervek is működnek. a vilniusi televízió ellen intézett hétvégi támadás óta fegyveres civilek őrzik, az épület köré betonbarikádokat emeltek, és árkokat ástak, hogy a harckocsik ne közelíthessék meg. Vergilius Cepaitis, a köztársaság elszakadását követelő Sajudis parlamenti frakciójának vezetője bejelentette: a litván parlament elnöksége ÍGY LÁTJA A SZAKÉRTŐ Merre tart a háború? Az eddig végrehajtott légitámadásokkal — amelyben a szövetséges légierők mintegy 2500 repülőgépe vett részt — sikerült megtizedelni az iraki légierőt, a rakétaindító állásokat, a vegyi, biológiai és atomfegyverek kifejlesztésére, előállítására szolgáló létesítményeket, légi támaszpontokat stb. (az eddig megsemmisített és rombolt objektumok száma meghaladja az 1200-at). Nyilvánvaló azonban, hogy az iraki háború célkitűzései sem teljesíthetők csa*k a légi- és a tengeri erők bevetésével. A háború céljai eléréséhez, Irak térdre kényszerítéséhez szükség van *arra, hogy a hadműveletekbe, harcokba más haderőnemek, fegyvernemek, új csapatok is bevonásra kerüljenek. Mindennek egyenes következménye, hogy a hadi tevékenységek térbeni, időbeni kiszélesítésével és a harcoló felek fokozódó aktivitásával számolhatunk. Ez azt jelenti, hogy ezután számolni kell azzal, hogy a szövetségesek légi tevékenysége, a bombázások még gyakoribbak lesznek, de beindulnak a szárazföldi csapatok és a haditengerészet partra szálló egységei is. Mindez a megsemmisített és megrongált objektumok, haditechnikai eszközök, a harcban elesettek, a sérültek számának további növekedését eredményezheti a szemben álló feleknél egyaránt. Eddig úgy tűnik, hogy a hadműveletek a szövetségesek részéről tervszerűen, az előzetes elgondolásoknak megfelelően, szervezetten, jól előkészítetten folynak. Megvalósulni látszik az az elképzelés és törekvés, hogy a háború minél rövidebb legyen, a lehető legkisebb veszteséggel járjon, és mielőbb megteremtődjenek a válság békés úton való rendezésének feltételei. Látni kell azonban, hogy Szaddam Husszein valamennyi aduját még nem játszotta ki. E pillanatban teljes pontossággal nem ítélhető meg, „mire képesek” a még megmaradt és működő ipari üzemekből kikerülő „termékek”, repülőgépek, rakéták és egyéb haditechnikai eszközök. Továbbra is nyitott kérdés, hogy az iraki hadsereg elveszítette-e támadóképességét, és válaszra vár az is, hogy mi lesz az oka az iraki fél viszonylagos passzivitásának, az elnök kitartó „hallgatásának”, az őt körülvevő „csendnek”. Pontosan nehéz meghatározni azt is, hogy mit jelenthet az a „tartalék”, ami az irakiak vallási kultuszában, fanatizmusában és elszántságában rejlik. Ügy véljük, nem szorul külön bizonyításra, hogy menynyire változtathatja meg a helyzetet, a szemben álló felek „hadrendjét” Izrael belépése a háborúba. Nem valószínű, hogy Izrael hosszú távon válasz nélkül eltűri az ellene irányuló iraki csapásokat. Izrael háborúba való belépése azonban magában hordja egy „összarab” háború kialakulásának lehetőségét. Az eddigi elemzések alapján nyilvánvalóan messzemenő következtetések sem a szövetségesek eddig elért kezdeti sikereiből, sem az iraki fél elszenvedett veszteségeiből nem vonhatók le. Ennek ellenére jelenleg még fennáll az öbölháború területi és időbeni kiszélesedésének lehetősége. Mi jelenthetne ennél lényegesen kedvezőbb megoldást? A válság gyors megoldását, az igazságos politikai, gazdasági, katonai rendezés feltételeinek megteremtését Irak gyors kapitulációja, Kuvaitból való azonnali, feltétel nélküli kivonulása Ezt követően felgyorsult ütemben folvta*nák az arab térség vitás kérdéseinek békés úton való rendezését. Dr. Danyi István alezredes beleegyezett abba, hogy Litvániában népszavazást tartsanak a függetlenségről. Szerinte a 3,7 millió lakosú köztársaság választópolgárainak arról kell nyilatkozniuk, elfogadják-e „Litvániát független, demokratikus köztársaságnak”. A litván ELTA hírügynökség csütörtökön ismertette a litván kormány közleményét a szovjet sajtó Litvániával kapcsolatos „rágalomkampányáról”. A közlemény hazugságnak nevezi azt az állítást, miszerint Litvániában két részre oszlott a lakosság. — Nemzetközi szakértők által könnyen megcáfolható az az állítás is, hogy az új litván törvényhozás lehetővé teszi az emberi jogok megsértését. Az pedig közönséges hazugság, hogy a katonaság önvédelemből lőtt a békés lakosságra és taposott halálra harckocsikkal embereket — hangoztatta a litván kormány közleménye. A UPI hírügynökség litván parlamenti források alapján azt jelentette, hogy Vilniusban csütörtökön szovjet katonák hajtóvadászatot indítottak a katonai szolgálatot megtagadó litván sorkötelesek kézre kerítésére. Nincs helye az elbizakodottságnak Bush józanságra int A hadműveletek eddigi, „rendkívül jó” alakulása ellenére nincs helye elbizakodottságnak, a háború nem lesz könnyű és további áldozatokat fog követelni, figyelmeztetett pénteki sajtóértekezletén George Bush. Az amerikai elnök reményét fejezte ki, hogy Izrael a lehetséges további iraki rakétatámadások ellenére sem kapcsolódik majd be a háborúba. Bush a nap folyamán „hosszú és jó légkörű” beszélgetést folytatott Mihail Gorbacsovval az öbölválságról. Ismét mély aggodalmának adott kifejezést a baltikumi helyzet miatt, s felhívta Gorbacsovot a válság békés megoldására. Az amerikai elnök érezhetően elsősorban azért hívta össze a sajtóértekezletet, hogy óvjon az eufóriától, amely az első napi katonai sikerekről szóló jelentések nyomán Amerikában és világszerte kialakult. — Nem kétséges, hogy Amerika és szövetségesei győzni fognak, de „egy háború soha nem olcsó vagy könnyű” — hangoztatta az elnök, figyelmeztetve: Irak 10 éven át építette ki katonai gépezetét.
