Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-16 / 13. szám

A Print et Publishing című nyomdaipari magazin 2. szá­ma tulajdonképpen véletlenül jutott hozzám; borsos áron kí­nálják. osztrák érdekeltségű lap valójában. Az említett de­cemberi különszám 14. olda­lán érdekes ceglédi vonatko­zásra bukkantam. Megnyilat­kozott ugyanis a lapban C. Oláh György, akinek a nevét a ceglédiek és az Élet és Iro­dalom olvasói bizonyára is­merik. Mit mondhat többet olyan ember C. Oláh Györgyről, aKi iránt csak elfogult lehet, aki­nek génjeiben a nyomódúcok iránti tisztelet gyermekkora óta megvan? Igen, az értékek körülöttünk, környezetünkben vannak, ígv nagyon példamu­tatónak érzem — hál' isten­nek —, hogy a Kossuth Műve­lődési Központ nyomdaüzemé­nek megteremtője nyilatko­zott. És ebben semmiféle hi­valkodást, tolakodást nem ér­zek; szerencsénkre mindazok­nak tanulság, akik eddig éle­tükben a falsokkal és sunyi­ságokkal haladtak előre. ö viszont istenadta tehet­séggel és szorgalommal, a tes­ti szenvedések, méltatlanságok áradatában is ember maradt. Olykor ez sem akármilyen bá­torság volt és lesz ebben az országban. Nincs másodrendű szakma, nincs másodrendű ember, legalábbis nem lenne szabad, hogy legyen. Hisz meg a cipőjavítást is lehet művészi színvonalon reparálni, a köte­let kiváló minőségben készí­teni vagy éppen a téglákat maradandóan falba építeni. A nyomdászszakma egészen más. Más, mert közvetlenül kultúrát közvetít. Oláh György most nagy dol­got vállalt magára, hisz mint vallomásában leírta, a régi ótomdíszeket gyűjti, és auten­tikus művész módjára dolgoz­za fel és teszi közzé lapokban „Tudom, hogy a számítógépek világában az én szisztémes óiomdíszeim elavultak; az azokból összeállított tipográfia a múlté. Mégis küldök néhány mintát (amelyek nem szakmai lapokban jelentek meg), kérve önöket arra, írnák meg: elhe­lyezhetők lennének-e lapjuk­ban ezek vagy ezekhez hason­ló tipográfiák. Sok-sok szép ólomdíszt gyűjtöttem már ösz­­sze, megvédve őket a teljes pusztulástól." Élete olyan, mint a leges­legújabb kori történelmünk, a véletleneknek is nagy volt a szerepe sorsa alakulásában. Salgótarjáni tanulóévek, majd nagyatádi katonáskodás és az itteni hasznos időtöltés után ugyancsak a nyomda maradt az éltető eleme, hisz Siófokra került. Majd a hívatlanul ér­kezett betegség beleszólt éle­tébe. ismét fel kellett kere­kednie. Visszatért Ceglédre, fe­lesége kötődési pontjainak te­rületén jobban megtalálta he­lyét. Legfőbb célja a hagyomá­nyok (meg)őrzése, amit el le­het felejteni — és érték —, azt el kell kerülni. C. Oláh György tudja, hogy világítani csak ak­kor lehetséges, ha van elégsé­ges mennyiségben olaj, a jó mécses neki nem hiányzik. Fé­nye és értéke van a munkájá­nak, ezért érzi annak jelentő­ségét, hogy a nyomdászszak­­ma értékei és értéket adó munkásai ne hagyják elveszni alkotásaikat. Az említett fo­lyóiratban erről is voltak C. Oláh Györgynek figyelemre méltó gondolatai. Amit sokan ugyanis egyszerű ólomlemez­­kének vélnek, az valóban re­mek is lehet, de csak szoba­­hőmérsékleten — néhány száz fokon viszont cseppé lesz... (Surányi) A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXV. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1991. JANUÁR, 16., SZERDA Szerszámra, energiára kell „Túlélési" kölcsön az iparosoknak A megsárgult fénykép tanúsága szerint Cegléden már 1884-ben működött az Ipartestiilct, mint iparható­ság. A dokumentumok bizonyítják, hogy az iparosság mindig aktívan részt vett a város közéletében. Az „Ipa­rosok Kultúrháza” — a mai művelődési központ — való­di kulturális központtá fejlődött. A háború, majd a koa­líciós időszak utáni államosítások erre nem voltak te­kintettel, mint ahogy magára a szervezetre sem. A he­lyébe lépő KIOSZ a múlt évben szűnt meg. s IPOSZ — Ipartestületek Országos Szövetsége lett belőle. A városi szervezet pedig ismét az Ipartestület nevet vette fel. — A cégbíróság tavaly szep­tember 23-án jegyezte be egve­­sületünket — mondta Mester Mihály, akit az átalakuló kül­döttgyűlésen választottak meg elnöknek. Az Ipartestület jegyzői állására ismét Nagy Lajos kapott megbízást, aki korábban a KlOSZ-alapszer­­vezet titkári teendőit látta el. A 11 fős elnökség azóta folya­matosan bővül, — A területi (megyei) szö­vetségnek nem vagyunk tag­ja, közvetlenül az Iposzhoz tartozunk. Fölöslegesnek tűnt ez a közbenső lépcső, már csak azért is, mert a tagdíjakat oda fizettük be, nálunk mindössze 45 százalék maradt. Ez azt je­lenti, hogy csupán 1980. ja­nuár 1-jétől számítva 9,5 mil­lió forintot fizettünk be a me­gyei kasszába, aminek jelentős részét már ott költötték el. — Amikor a jelenlegi szék­házunkat 1975-ben megvettük, azért jelentős támogatást kap­tunk — jegyezte meg a jegy­ző —, bár ahhoz, hogy ilyen jó állapotba hozzuk az épületet, nagyon sok társadalmi mun­kát végeztek iparosaink. Mos­tani értéke már * *6 millió forint fölött van. — Ipartestületünkből két fő bekerült a városi önkor­mányzatba, ami a korábbi időszakhoz képest haladás, hiszen a testület kisebb lét­számú. mint az egykori tanác$, amelyben szintén volt két ta­gunk. Ecseri Ferenc autósze­relő és Gór Mátyás géplakatos jó! ismeri a városban élő ipa­rosok problémáit, gondolkodá­sát — folytatta ismét Mester Mihály elnök. — Hogyan alakult a létszám az elmúlt években? — Korábban felment 900-ra, ezen belül Cegléden 700 ta­gunk volt. Az iparosengedély kiadásához a múlt év áprili­sától nem kötelező a KIOSZ- tagság, így akkoriban körülbe­lül 10 százalékkal kevesebben lettünk. A tagsági díj is vál­tozott, míg régen az adóalap függvénye volt, előfordult 1000 forint feletti tagsági díj is. Most önkéntes alapon 2-300 forintot fizetnek havonta. Ez­zel együtt jelenlegi létszámunk 75 fő. közülük 500-nál többen vannak ceglédiek. Sokan visz­­szajönnek, de az újak közül is akad jelentkezőnk, amit szívesen elfogadunk. Sajnos azonban még ma is az a jel­lemző, hogy mi már csak az iparossal találkozunk, pedig mielőtt valaki vállalkozáshoz fogna, nem lenne haszontalan, ha megkeresne bennünket. Mi tudjuk, hogy milyen szak­mákból túltelített a város, s miből van hiány. A piac fel­mérése ugyanis ma e'enged­­hetetlen a sikeres vál’alkozás­­hoz. lev van például a város­ban sok taxi?, vagy a termelői szférában többen próbálkoz­FMsoknak zörej a kerekek csattogása És búcsút intett a vonatoknak Véget ért egy fejezet. Ja­nuár elsején megszűnt Ceg­léden a MÁV-üzemfőnök­­ség. Ezzel egy időben az üzemfőnök is búcsút intett a vonatoknak. Az 56 éves Cseh Benő korengedmény­­nyel vonult nyugállomány­ba. Pontosan 37 évet, két hónapot és 22 napot szol­gált a vasútnál. Soha má­sutt nem dolgozott. — Holott gyermekkorom­ban nem vasutas akartam len­ni — emlékszik —, hanem közlekedési mérnök. Tősgyö­keres ceglédi vagyok, az újvá­rosban születtem. Nyolcán voltunk testvérek, én a legki­sebb. Apám 1945 előtt rend­őrként szolgált. Utána béüs­­tára tették. Favágóként keres­te kenyerét. Később portás lett a ruhagyárban. Onnan ment' nyugdíjba. Sajnos szü­leim már meghaltak. Heten élünk testvérek. Évente egy­­szer-kétszer összejövünk. A gyerekekkel együtt legutóbb 24-en voltunk. Visszatérünk a gyermekkor­ra. — Az elemi iskolát Cegléden végeztem. Utána a Kossuth­­gimnáziumban érettségiztem. Jól tanultam. Szolnokra akar­tam menni, a Műegyetem köz­lekedési mérnöki karára. Nem vettek fel. A szegedi egyetemre irányítottak, matematika—fi­zika szakra. Felvettek, oda én nem mentem el. Nagy volt a család, és szegényen éltünk. De hogyan tett vasutas? — Heten, volt gimnáziumi osztálytársak összebeszéltünk. Kellett a pénz. jelentkeztünk. Egyéves tanfolyamra beisko­láztak. Nyolc hónap alatt letet­tem a hat szakvizsgát. Forgal­mi, kereskedelmi, távírdái tud­nivalókat sajátítottam el. Csak utána lehettem a ceglédi állo­máson váltókezelő. Fiatalem­berként havi 8-900 forintot kerestem. ami akkor nagy pénz volt. Később forgalmi szolgá­lattevő lettem. Utána rendel­kező szolgálattevő. Magyarul: ha a főnökök nem voltak benn (éjjel, vagy ünnepnap), akkor én irányítottam 40-50 ember munkáiát. — Később beiskoláztak a MÁV tisztképző intézetébe. Budapesten végeztem el 15 hó­nap alatt. Kineveztek vasúti tisztnek. Ekkor éreztem elő­ször igazi vasutasnak magam. Visszajöttem Ceglédre. Állo­mányi tartalékos lettem. Olyan mindenes. Tudtak ve­lem sakkozni, bármire befog­hattak, ha a helyzet úgy kíván­ta. Harmincéves korában meg­nősült. — Lakásunk viszont nem volt. Ezért 1964-ben elmentem a Veszprém megyei Balinkára állomásfőnöknek. Szép, két­szobás szolgálati lakást kap­tunk. Négy éven át 41 ember munkáját irányítottam. A bá­nyászok életét akkor ismertem meg. Kitűnő kapcsolatba ke­rültem velük. A föld alá is le­vittek. Szóval jól megvoltunk. Ám az asszony állandóan „rág­ta a fülem”, hogy menjünk haza, mert hiányoznak a roko­nok. a barátok, az ismerősök. Ismét Cegléden kötöttek ki. — Pár hónapig tartalékos voltam. Utána a MÁV Buda­pesti Igazgatóság forgalmi osz­tályán vonalbiztos lettem. A Budapest—Hegyeshalom vo­nal rendjéért lettem felelős. Később tíz évig a Budapest— Szajol vonalat felügyeltem. E vonalon Szolnok állomás nagy falat volt. óriási forga­lommal. Egy évtized múltán ugyancsak a forgalmi osztá­­lvon ellenőrzési csoportveze­tőnek neveztek ki. Három évig csináltam. Csaknem tíz évvel ezelőtt kerültem vissza Ceglédre mint üzemfőnök. Budapest és Cegléd között tizenkét vasút­állomás munkáját irányítot­tam. Hat-hétszáz vasutas min­den öröme-gondja a nyakam­ba szakgdt. Sajnos sok súlyos balesetet is átéltem, bár nem mi voltunk a hibásak. De hát a ceglédi deltán haladtak át a berlini, a moszkvai, a belg­rádi expresszvonatok is. Azt hiszem, a főnökeim elégedettek voltak a munkámmal. Kiváló vasutas kitüntetést kaptam 1988-ban. A 125 ezer vasutas­ból csak 150-en rendelkezünk vezető mérnök főtanácsos rang­jelzéssel. A vasúti szabadjegyet ala­posan kihasználta. — Bejártam egész Európát. Nyaranként már „hazajártunk” Splitbe és Dubrovnikba. Az_ utazás a hobbim. Van más hobbija is. — Igen. Nyársapát határá­ban egy 400 négyszögeles hob­bitelkem, betelepítve szőlővel. Egy mutatós házat is építettem rá. Most már több időt tölthe­­tek ott. A búcsú megható volt a vas­utasklubban. — Több mint ötvenen vol­tunk. Szép ajándékokat kap­tam. Saját termésű borral kí­náltam a vendégeimet. Nehéz volt a válás. Hiába, másoknak zörej a kerekek csattogása, számomra viszont muzsika. Tréfásan azt szokták monda­ni: „Azért jó a vasutasnak, mert éjszaka is ehet.” ' Cseh Benő sokszor evett éj­szaka a 37 év alatt. Rozgonyi István nak, miközben a szolgáltatás­ban még mindig van bőven hiányszakma. — Milyen az érdeklődés a Budapest Bank és az Iposz ve­zetősége által a napokban in­dított hitelkonstrukció iránt? — Eddigi tapasztalataink szerint nagy. Az iparosok 100- 150 ezer forint hitelt igényel­hetnek, melyet most 35 száza­lékos kamattal fél évre kölcsö­nöznek nekik. Kemény feltétel ez, mégis amolyan túlélési köl csönneíc tartjuk. Ugyanis sok vállalkozónak van jelentős kintlévősége, a vállalatok sem tudják kifizetni a munkáju­kat. A lényeg tehát az, hogy ne kelljen leállnia, mert nem tud energiát, anyagot venni. Vagyis nem kezdő kisiparo­soknak való ez a hitel. Feltétel az ipartestületi tagság, mivel mi vállalunk garanciát a köl­csön törlesztése fölött. Mi pe­dig csak annak adunk igénylő­­papírt, akit ismerünk, akiről tudjuk, hogy nem lesz vele gond. Egyéb vállalkozásbarát in­tézkedéseket is el tudunk kép­zelni a kormányzat részéről. Például az SZTK-hozzájáru lást csökkenteni, differenciál ni lehetne. Persze legyen kö­telező valamennyi, de válasz­tási lehetőség sem ártana! A fiatalnak még szerszámot kell elsősorban vennie, beru­háznia, hogy bírja a ver­senyt, a fejlődést. Ráadásul adózott pénzből vásárolják az eszközöket. Mi támogatjuk az Iposz álláspontját: aki több tb.-járulékot fizet, az kapjon több nyugdíjat is! Nyilván az idősebb mesterek már erre tö rekednének — fejezte be Mes tér Mihály, a ceglédi ipartes­tület elnöke. (tóth) HELYŐRSÉGI KLUB Kamarakiállítás Január 17-től 26-ig a hely­őrségi klub emeleti termében tekinthető meg Végh Hajnal­ka, Eke Zsolt és Matetits László amatőr alkotóművészek kamarakiállítása. A tárlat hét­köznapokon 9-től 17 óráig, kedden 8-tól 15 óráig, látogat­ható. A ceglédieket is érdekelheti Bizonyára a ceglédi hívőket is érdekli IX. János Pál pápa közelgő magyarországi látoga­tásának programja, hiszen a városban több mint 15 eeer gyakorló római katolikus hívó él. A szentatya ötnapos prog­ramja augusztus 16-án Eszter­gomban kezdődik. Másnap dél­előtt Pécsett, délután Buda­pesten lesz egyházi szertartás. Augusztus 18-án délelőtt Má­­riapócsra, délután Debrecenbe látogat a szentatya. Augusztus 19-én délelőtt Szombathelyen misézik, délután Budapesten találkozik az ifjúsággal. Au­gusztus 20-án délelőtt a fővá­rosi Hősök terén búcsúzik el a magyar néptől. Művelődési központ Esztrádműsor Zenés esztrádműsort rendez a Magyar Honvédség ceglédi alakulata. Lebonyolítására a Kossuth Művelődési Központ­ban január 17-én (csütörtökön) 18 órától kerül sor. Közremű­ködik a Sziléziai Katonai Szín­pad művészegyüttese. Fellép még a kiskunfélegyházi Tisza 83 citerazenekar, a hódmező­vásárhelyi Piros Rózsa cigány folklóregyüttes és Csadó Lász­ló honvéd, amatőr bűvész. A belépés díjtalan. Hibaigazítás A január 14. számunkban jelent Felelősség a városért írásunkban két hiba történt egyik mondat így hangzik: ilyetén minőségünket és az ön akkori ígé­retét. komolyan vettük, és kiciol­­góztunk egy szakértőkkel egyezte­tett programot az önkormányzat munkájának segítésére. A másik: Az SZDSZ felelősséget érez a vá­ros sorsáért, jövőjéért, és ha úgy látjuk, hogy ez nem jó irányban halad, akkor kötelességünknek érezzük, hogy figyelmeztessük a lakosságot. A hibákért elnézést ké­rünk. meg­című Az Ez sem leket varázsszer • fiz átképzések időszaka A munkanélküliség réme a ceglédi kertek alatt ólálkodik. Sőt lassan mór az ajtókon ko­pogtat. Az egyre mostohább életkörülmények viszont ked­veznek a bűnözésnek, szinte törvényszerűen növekszik a bűnözők száma. A munkanél­küliség ellen különböző esz­közökkel, például átképzések­kel igyekeznek küzdeni — A tanyasi gyerekek iskolája Cegléd határában, a Küliső Törtei! út mellett működik egy kül­területi iskola. Az egyetlen tanteremben Varga Ildikó taní­tónő nyolc kisdiákkal és két iskola-előkészítős csemetével foglalkozik. A tanyavilágban még vannak olyan iskolák, ahol együtt tanulnak az 1—4. osztályos apróságok (Erdüsi Ágnes felvételm) y nem éppen áttörő sikerrel. Van viszont egy javaslatunk, amely ugyan nem varázsszer. de meg lehetne próbálni a be­vezetését. Az átképzéshez hasonló módszerrel meg kellene olda­ni a visszaképzést. Hogy mit is értünk ezalatt? Az egyre szem­telenebb gépkocsitolvajokat vissza kellene képezni autó­­, mentőkké. Elvégre nekik már van gyakorlatuk, hogy kell „elkötni” az őrizetlenül ha­gyott gépkocsikat. Az áruházi és piaci tolvajokat vissza kel­lene képezni áruszállítóvá, hi­szen továbbra is az' árut vin­nék, csak éppen ellenkező irányba. A' vadorzókból lenné­nek vadőrök, a falbontó betö­rőkből szorgos kőművesek, a fanyűvőkből csemetekerti szakmunkások, a gyújtogatók­­ból tűzoltók, az örömlányok­ból áj tetős nővérek és így to­vább. Ügy véljük, a társada­lom támogatná az effajta el­képzeléseket. Most már minden csak azon múlik, hogy az érintettek is áldásukat adják az ügyhöz. Ám attól félünk — negyven év ateizmus után —. *zt sem tud­ják, mi is az áldás ... ír.) CEGLÉDI HÍRLAP Cegléd, Kossuth tér 1. • A szerkesztőség vezetője: Fehér Ferenc. 9 Munkatárs: Rozgo­nyi István és Tóth Ferenc. 6 Postacím: Cegléd, Pf. 19. 2701. Telefax és telefon: (20) 11-400. • Telex: 22-6353. 4» Hirdetés­­felvétel: Hírlapkiadó Vállalat Közönségszolgálata, Cégléd, Te­leki u. 30.: kedd, osütörtök, péntek 9-tól 12-ig, szerdán: 10— 11 óráig. Telefon: (20) 10-763. (ISSN: 0133—2600) A hagyományok szolgálatára Olomdíszek bűvöletében

Next

/
Thumbnails
Contents