Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-16 / 13. szám
’0O1. JANUAR. 16.. SZERDA 5 Autóalkatrészek Szentendréről. Hiánycikknek számító autóalkatrészeket gyártanak a volt szocialista gépkocsikhoz a TECHNOMARK szentendrei gyártelepén. Az üzemben mintegy 50-t'éle részegységet állítanak elő, t'ibbek között gömbi'ejeket, szivattyúkat, kormányszerkezeti elemeket. Németh Éva Daciagömbfejeket fest Értékesítik Százhalombattán a házingatlanokat Fejük felölném adható el A tanácsi lakások értékesítéséről szóló első bejelentésekkel szinte egy időben nyomban fölütötték fejüket Százhalombattán a mendemondák is. Jói'értestűtek és a biztos forrásból mindent tudók hozták-vitték a híreket hónapokon át. Ám ettől a kérdés még nyitott maradt: hogyan dönt majd a helyhatóság, mit tesznek majd a bérlők? A mandátumokért folyó versenyfutásban innen is, onnan is felhangzottak, ugyan reményt keltő, konkrét utalások vagy ígéretek — bizonyosat azonban sokáig senki nem tudott. Az ügyletben leginkább érintett bérlők egy része kétségek közt hányódva máris azt kezdte latolgatni: vajon meddig is terjedhet a takarója hossza? Más részük viszont semmit sem fontolgatott. Ök úgy vélték, hogy annak idején éppen azért juttatott nekik tanácsi bérlakást a gondviselés; mert az egy főre eső jövedelmük után arra jogosultak voltak. Ez a jövedelem pedig az idő múlásával nemhogy nőtt volna, inkább devalválódott. Ezért hát csöndben vártak, abban bízva, hogy a majdan megszülető rendelkezések talán mégsem elsöpörni, hanem odaszögezni készülnek fejük fölé a tetőt. Ilyen előzményeket követően, jelfokozott várakozások közepette született meg tehát Százhalombattán az a rendelet, amely az önkormányzati tulajdonban lévő házingatlanok értékesítését — szakszóval: elidegenítését — hivatott szabályozni. Az intézkedés két korábbi — kormány, illetve minisztériumi szintű — rendeletén alapszik, ezért elsősorban a helyi viszonyoknak megfelelő módosításokat és kiegészítéseket kellett tartalmaznia. Lényeges eleme, hogy kimondja: a nem lakás céljára szolgáló helyiségek (üzletek, műhelyek, üdülők, raktárak, garázsok, műtermek) nem idegeníthetők el. Vagyis: csak a bérlakások értékesíthetők, míg a többi ingatlan továbbra is reális árán bérbe adható. Ami a lakókat illeti, a rendelkezés védi a vásárlási lehetőségükkel élni nem akaró vagy nem tudó bérlőket is. A lakások megvétele ugyanis nem kötelező érvényű. Számítva arra, hogy sokan úgysem kívánnak vásárolni, elsősorban az ő lakásaikat tekintik olyan cserealapnak. amely — megüresedés esetén — kiutalási és szolgálati célra hasznosítható lesz. A rendelet kimondja azt is, hogy kívülálló részére lakottan nem adható el lakás, ily módon tehát senki sem kényszeríthető annak elhagyására. A testület arról is határozott, hogy egyetlen lakóépületet sem tartalékol, nem zár ki senkit a vételi lehetőségből. A vételár megállapítását olyan százalékost mérték segíti, amelyet az épületek állagának ismeretében határoztak meg. Jelenleg a lakások forgalmi értéke átlagban 20 ezer forint lakásnégyzetméterenként. A százalékos mértékkel számolva tehát a 25 éves vagy annál idősebb épületek esetében, a vételár a mai forgalmi’ érték 15 százaléka lesz. Ahány . évvel fiatalabb ennél egy lakóház, annyi százalékkal emelkedik a vételár összege, amely végül így maximum 35 százalékot érhet el. A vételárat a vevőnek egy összegben kell befizetnie, de ehhez igénybe vehet hitelt, míg a nagycsaládosok és a lakbérpótlékra jogosultak számára részletfizetési kedvezmény adható. A most életbe léptetett lakásprivatizáeiós rendelet minden bizonnyal sok érintett lakó elképzeléseivel találkozik majd. A városi önkormányzat azonban még sincs könnyű helyzetben, hiszen bevezetésével is csupán enyhíteni lehet azon az áldatlan állapoton, amely a lakásbérlők és lakásfenntartók viszonyát hosszú ideje jellemzi. Ez a kapcsolat ugyanis korántsem volt eleddig felhőtlen. A városi költségvetési üzem évek óta kilátástalan küzdelmet folytat a lakbérhátralékok beszedésére. Két éve még úgy tűnt, sikerrel teszi. Ám mostanra ezek összege meghaladta a négy és félmillió forintot, s ezt a negatívumot csak növelik az egyéb bérlemények hátralékai. Abban a folyamatban, amelyet valamennyien — bérlők és tulajdonosok — mint fokozatos elszegényedést élünk át, kétséges, hogy a költségvetési üzem adósságállománya a közeljövőben csökkenthető-e egyáltalán. Ügy tűnik, a létminimum késhegyén egyenoúlyo- Zóknak előbb-utóbb csak egy választásuk marad: vagy fedezik a létfenntartáshoz szükséges "alapvető kiadásokat, vagy törlesztik a fenyegetően föléjük tornyosuló befizetési kötelezettségeket. A hátralékok bár kényszerrel behajthatok lennének — letiltással, foglalással, pereskedéssel, kilakoltatással —, de a város vezetői joggal úgy vélik, hogy vannak más lehetőségek is. Ezeknek csak egyike a lakbértámogatás vagy a privatizációs rendeletben foglalt kedvezmények sora. A mindenki számára elfogadható megoldások kutatásáról már csak ezért sem mondhatnak le. Mégis elgondolkodtató, hogy vajon a vásárolni szándékozók köréből hány család engedheti meg magának, hogy a méltányos vételárat — akár hitel formájában is — előteremtse? Mi több: törleszteni tudja majd, ha már a lakás birtokában annak karbantartási költségei is rá hárulnak. Különösképp elgondolkodtató, ha tudjuk — márpedig tudjuk —. hogy az értékesítés lebonyolításáról és a lakások forgalmi értékének változásáról áprilisra új jogszabály is várható. Sz. Gy. EGÉSZSÉGES TÁPLÁLKOZÁS MEG A NORMA Jó tanácshoz pénz sem árt Hétfőtől ismét — rövid időn belül ki tudja már hányadszor — meg kell tanulnunk az új élelmiszerárakat. Az áremelés miatt várható, hogy az oktatási, egészségügyi és szociális intézményekben is emelkednek majd a térítési díjak. A Népjóléti Minisztérium az elmúlt hét végén közleményt adott ki, amely tartalmazta, hogy a tárca a korszerű és egészséges táplálkozás alapkövetelményének biztosítása érdekében az élelmezési nyersanyagköltségek megállapításáról és a hozzá kapcsolódó térítési díjakról kormányrendeletet készít elő. Az élelmezési nyersanyagköltséget a tervezet szerint a jövőben az önkormányzatok határoznák meg, a közzétett kötelező minimum vagy iránynormák alapján. A kormányrendelet megjelenéséig is módjuk van azonban az intézmények vezetőinek a meghatározott normáktól való eltérésre. A Népjóléti Minisztérium javasolja, hogy az intézmények, a fenntartó önkormányzatok a szolgáltatóvállalatokkal és az igénybevevőkkel, illetve képviselőikkel az új szabályozás hatálybalépéséig terjedő időre állapodjanak meg a többletterhek viseléséről. A közlemény megjelenése után körkérdést intéztünk az önkormányzatok néhány vezetőjéhez. mi a véleménye a tárca indítványáról. A tököli polgármester, Hoffmann Pál elmondta, hogy ők szerencsés helyzetben vannak, hiszen a községben van saját konyhájuk, amely ezer embert képes ellátni, s innen’ viszik az ebédét az iskolák és az öregek napközi otthonaiba. A konyhát a gamesz működteti, s bár a polgármester szerint ezeket a szervezeteket már sok támadás érte, Tökölön nem szereztek velük kapcsolatban rossz tapasztalatokat. A költségvetés elkészítésénél szükséges lesz, hogv megbeszéljék a nyersanyagárak emelkedésének következményeit. A polgármester szerint elképzelhető, hogy a jövőben teljes mértékben kihasználják a konyha kapacitását — jelenleg csak hatszáz személyre főznek —, s így a rászorulóknak szociális támogatásként önköltségi áron biztosíthatnának ebédet. Biatorbágyon is a napokban tárgyalják a költségvetés tervezetét. Akkor látják majd, mire mennyi pénz jut. Palovics Lajos polgármester elmondta, most örülhetnek annak, hogy több mint tíz éve kényszerűségből — a községben csak egy étterem működött — saját beruházásból egy konyhát építettek, ahol négyszáz emberre főznek. Az üzemeltetés? mégiscsak gazdaságosabb, mintha több helyről kellene rendelniük a helyi intézményeknek. A dunakeszi polgármesteri hivatalban dr. Hajas István jegyző elmondta, nem tudnak arról, hogy a ISIép jóléti Minisztérium kormányrendeletet készítene elő. A többletterhek elviseléséről annyit jegyzett meg, ha a minisztérium a jó tanács mellé pénzt is ad, akkor minden rendben van, s köszönettel veszik a segítséget. Enélr kül viszont a pluszterhek vállalása nehezen fog menni, lévén az önkormányzat is anyagi gondokkal küszködik. Pomázon Kulin Imre polgármester sem hallott még a tervezetről. Csak annyit tudott, hogy az óvodának a Budakalászi Lenfonóból hozzák az ennivalót, a három iskolát pedig a helyi gamesz konyhája látja el. Az árváltozásokról még nem tudott semmit, igaz, a főváros közeli községben sincsenek még túl a költségvetési tárgyalásokon. A polgármester — érzékeltetve cseppet sem könnyű helyzetüket — gyorsan hozzátette, nagy gondjuk, hogy a Volán is támogatást kér az önkormányzatoktól. Arról nem beszélve, hogy a községben ijesztően romlik a közbiztonság is. az elmúlt néhány nap alatt tizenöt betörést könyvelhettek el. A lakosság pedig nemcsak a betörőktől, az adókivetéstől is retteg. Légből kapott információkkal riogatják egymást, s egyesek már nemcsak a kivetett adók mértékéről beszélnek, hanem arról is, hogy az önkormányzat már el is költötte a még be sem szedett pénzt. Egy biztos, a nyersanyagköltség megállapítása nem az egyetlen gondjuk az önkormányzatoknak. H. É. A NYOMOR ROSSZ TANÁCSADÓ Jelek az alagútban A közlekedési csomópontok alagútjaiban ma mór semmi sem lepi meg az embert. Ponyvairodalom, szerencsét vadászó sorsjegyvakarók, áruikat kínáló feketézők. Egykedvűen ballag vagy inkább botladozik köztük az ember, s még az olyan vitatkozó csoportok mellett is ritkán áll meg, amilyen a minap hívta Jel magára a figyelmet. Az EMKE-aluljáró felfelé vezető lépcsőjéhez igyekeztem. Embergyűrű közepén, fiatal cigányasszonyok álltak és kiabáltak, kicsinyeikkel a karjukon: — Értsék meg, nincs nálunk! Értsék meg 1 — Adjátok vissza — követelték a kört alkotók. — Azért fogják ránk, mert cigányok vagyunk. — Valamelyik már elinalt vele — vélekedtek valamiről, s mint kiderült, pénzről, amit valakitől valakik elloptak. — Ha egyszer nincs nálunk — tiltakoztak a szinte lányanyának látszó fiatal nők. A pár hónapos kicsik ’ egykedvűen nézték a körülöttük gyülekezőket, nem nagyon tudták felfogni, mi történik. — Ti voltatok, rafináltak vagytok — süvítette egy idős férfi, mire az egyik fiatalaszszpny a már ismert clgányos indulattal ráripakodott. — Miért mondja ezt? Kutasson ki! Ha akarja. levetkőzöm magának, hogy lássa, nincs nálam a pénz. — Még az hiányozna! — Hát akkor tessék! — jött még nagyobb indulatba az asszony, és társának átnyújtotta a karján ülő gyereket. — Győződjön meg a saját szemével! Gyors mozdulatokkal letépte magáról a felső ruhát, a melltartót, aztán a szoknya következett, majd a bugyit tolta le, egészen bokáig. Ott állt a tömeg előtt, elszántan, dacosan. — Tessék! Láthatják, hogy nincs nálam semmmi! Tágult a kör, zavartan léptek tovább az emberek, érkeztek és kérdezősködtek a rendőrök. Honnét jöhettek ezek a fiatalasszonyok? Talán Kerepestárcsáról? Netán Dömsödről vagy Ráckevéról? Mindegy. Tartok tőle, hogy lesz még ilyen látványban részük a pestieknek. Munka nélkül, szakmai tudás nélkül egyre nehezebb lesz a cigánycsaládok élete. A nyomor pedig rossz tanácsadó. Tizenkilenc cigányszervezet mondja ez ügyben a magáét. Jó lenne, ha megtalálnák egymással a közös hangot, a közös utat, ami a telepekre vezet. A módszert, amely az előítéletek ellen való erkölcsi önvédelmet is szolgálja. A többségi társadalom érdeke, erkölcsi kötelessége, hogy ne bagatellizálja el a cigánykérdést. A cigányság pedig ne utasítsa vissza a segíteni szándékozókat. Az alagútban történtek a közeljövő tragédiáira figyelmeztetnek. Anekdotázni lehet az ilyen történetekkel, bár egyáltalán nem olyan viccesek, mint inkább véresen komolyak. Ott, és abban a pillanatban nem tudtam, ki volt a leginkább megalázott: a meztelen testű leányanya vagy az őt gyűrűbe fogók többsége. Kovács T. István Hazánkban a takarékszövetkezetek nagy általánosságban, az elmúlt évet eredményesen zárták. A lakosságot ért anyagi megpróbáltatások ellenére, amelyeket a mind gyakoribb áremelések váltottak ki, számottevően növekedett a betétállomány. És nemcsak a módosabbak, a kispénzűek, köztük a nyugdíjasok is egyre többen keresték fel ezeket a pénzintézeteket. Utóbbiak különösen kedvelik a részjegyeket, hiszen egy hónapos lekötésnél már 22,4 százalékot kamatozik, s akik gyakrabban megszorulnak, rákényszerülnek a megtakarított pénzre, azoknak különösen jól jön egy kis pluszbevétel. Tzunyi Ildikó, a ráckevei takarékszövetkezet vezetője lehangoltan mondta, hogy mind több az olyan ügyfelük, akik halottaik tisztességes eltemettetésére vesznek fel kölcsönt, 35 százalékos kamatra, s gyakran 30—50 ezer forint közötti összeget. Népszerű a kincstárjegy és létra szóló Kölcsön kell a temetéshez is Az elmúlt évet eredményesnek ítélte meg, bár a betétállomány növekedése mellett jelentősen emelkedett a különböző kölcsönökért kilincselök száma. Időpont említése nélkül szólt arról, hogy talán már a közeli jövőben érdemes lesz részjegyekre fordítani a megtakarított pénzt, mivel azok kamatának jelentős emelése várható. Bernecebarátiban, a Drégelypalánk és Vidéke Takarékszövetkezet fiókkirendeltségében viszonylag csendesen telnek az esztendő első hetei. A szövetkezet egyik dolgozója, Kalácska Dénesné arról számolhatott be, hogy tavaly megközelítette a 40 milliót ennek az alig másfél ezer lelket számláló községnek a takárékos lakóitól befolyt betéti összeg. Ámde mind többen vannak olyanok is, akik inkább kiveszik betétjüket, különösen az idősebbek. Azon egyszerű oknál fogva, mert az élelmiszerárak drasztikus növekedését talán ők, a kis keresetűek érzik meg a leginkább. Akadnak olyan nagyszülők is, akik az unokáknak gyűjtenek, s az anyagi megpróbáltatások időszakában is azon vannak, hogy tovább növeljék szerény tőkéiket. Dunaharasztin, a Dunaharaszti és Vidéke Takarékszövetkezet kirendeltségén Kosztos Sándorné adott tájékoztatást arról, hogy náluk a kincstárjegy a legkedveltebb befektetési forma. A három-hat és kilenc hónapra jegyezhető betét kamata 28 és 30 százalék között ingadozik. Különösen a kispénzűek körében népszerű. Ennél a kirendeltségnél is eredményes évet zárhattak, de Kosztosné szerint az életszínvonal romlásának hatására nagy volt, s nagy jelenleg is a betéti mozgás, a kivéti forgalom. Népszerűek a takarékszövetkezetnél a látra szóló betétek, hiszen ezekre 15 százalékos kamatot fizetnek, míg az OTP-nél csak 14-et. A lekötött betéteknél is legalább két százalékkal nagyobb a kamatozási lehetőség, mint a rivális OTP- nél. Gy. L. Elfogták a betörőket Nagy zsákmányból költekeztek Karácsony és szilveszter között, akkor még ismeretlen tettesek, betörtek Százhalombattán a Százhalom étterembe és a Vasútállomás presszóba. Gazdag zsákmánnyal távoztak, mert a vendéglátó helyeken nemcsak márkás italokat találtak, hanem nagy összegű készpénzt is. Az egyik helyen 100 ezer a másikon 200 ezer forint kárt okoztak. Mint az Érdi Rendőrkapitányságon megtudtuk, több irányban is folyt a nyomozás, míg sikerült kézre keríteni a tetteseket. A százhalombattai rendőrállomás dolgozói felfigyeltek három fiatalkorúra, akik hirtelen rendkívül költekező életmódot folytattak. A gyanú beigazolódott, lakásukon megtaláltak több olyan holmit, amit a Százhalom étteremből és a Vasútállomás presszóból vittek el. Január 8-án, kedden elfogták N. Lászlót, V. Károlyt és T. Tamást, akik őrizetben vannak. Gá. J.
