Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-15 / 12. szám

LJ.-Ol A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XVIII. ÉVFOLYAM, 12 SZÁM 1991. JANUÁR 15.. KEDD KULTÚRA ES PÉNZTÁRCA A vízvezetékre sem futja? Legutóbb abban maradt a gödöllői képviselő-testület, hogy a különböző bizottságok külön-külön is tárgyalják meg az önkormányzat szakbizottságainak szervezeti és működési szabályzatát: alakítsák ki és foglalják szabály­zatba a saját működési területükre vonatkozó elképzelé­seket. Az így megalkotott résztervek beépítésével lesz végleges aztán az önkormányzat szervezeti és működé­si szabályzata. A kulturális bizottság éjsza­kába nyúló ülésén a bizottság rendes, és állandó meghívott tagjain kívül részt vett a pol­gármester és helyettese, a. jegyző, az országgyűlési kép­viselők közül Körösfői Lász­ló, valamint a város közműve­lődési intézményeinek veze­tői. A megjelenteket elnöki mi­nőségben dr. Bálványost Kál­mánná köszöntötte, aki ezt kö­vetően rátért az első napirendi pontra: a bizottság munka­programjának megalkotására. Mire terjed ki a bizottság tevékenysége, s mi az, ami nem tartozik feladatkörébe? hz ön­­kormányzat szakértői testüle­tének számít-e, vagy a hivatal véleményezési szervének? Mi­ben tér el feladata a művelő­dési osztály tevékenységétől, s nem lesz-e átfedés munkájuk­ban? Ilyen és hasonló, az alap­vető szerepet tisztázni szándé­kozó kérdések vetődtek fel a megjelentek részéről a vita kezdetén. Az elhangzott vála­szok alapján körvonalazódott a kép, miszerint a bizottság a város jelenlegi, múltbeli és jö­vőbeli szellemi értékeiért fele­lős csapat. Kulturális koncep­ciót határoz meg úgy, hogy előkészíti a képviselő-testület elé kerülő kulturális témákat, hozzáértő állásfoglalásával megkönnyítve a döntéshozást. Az apparátus — jelen esetben a művelődési osztály — pedig végrehajtja a meghozott dön­téseket. Különféle alapítványok — művészeti-közéleti-pedagó­­giai-if.iúsági — létrehozásának gondolata is felmerült. Dr. Bálványosi Kálmánná a bizottság működéséhez alapel­­vekét javasolt, nevezetesen a perspektíva, a kontinuitás, a kollektivitás, az autonómia, a partícipácíó. a nyilvánosság és Kereskedelmi őrjárat A torma ára változatlan Amikor tehetem, szívesen látogatok ki a Volánbusz-pá­lyaudvarra. Nézem az induló és érkező buszokat, az utazó embereket, a két takarító nyugdíjast, Lázár Illést és Dóczi Istvánt, akik dicsére­tes szorgalommal, a falusi ember rendszeretetével végzik munkájukat e szolgáltatás sze­rény láncszemeiként. Innen a Tüzép-telepre vet­tem irányt, de éppen leltá­roztak. A Kiss József ideában új cégtábla fogadott az élel­miszerbolt helyén. Palackozott italokat vásárolhat nagykeres­kedelmi áron a betérő. A kö­zelben épült fel a múlt év végére a Palotakert■ üzletház. Van itt bútik, virág- és aján­déküzlet. Promont Kft.-iroda, Mini ABC, EZ -f AZ üzlet és Orion-mintabolt, ahová Ko­vács László üzletvezető örö­mére szinte a szalagról érke­zik a termék. Sokat dolgoz­tak és fáradoztak, amíg ez az épület elkészült. Segítséget kaptak a Budapest Bank Rt.­­től és a Pécel és Vidéke Ta­karékszövetkezet gödöllői fiók­jától. A kispénzűek hitelre is vásárolhatnak. A Mini ABC csinos üzleté­ben Hajdú Istvánná a pult mögött szorgoskodott. Néhány percig vártam rá, majd be­szélgetésbe kezdtünk. Novem­ber 15-én nyitott és napról napra nő a forgalma. Az üz­let mintha egy szigeten állna társaival együtt a vasút, a 30-as út és a faiskola között, ftjégis szívesen jönnek ide az emberek, ezek az akadá­lyok nem akadályok. Az üzlet a hét minden napján nyitva tart. A HÉV-hez siető embe­rek újsághoz is juthatnak itt és a villamoson már olvashat­nak. A piacon egyes termékek ára emelkedett, de ez télen törvényszerű. Egy barátom mindig azzal cukkol, hogy a torma árát miért nem írom meg? Múltkor már írtam és akkor is annyi volt, mint most, kilója 56 forint. A bur­gonya 19. a káposzta 22, a kelkáposzta 30, a vörös káposz­ta 36, a cékla 19, a zöldség 44, a sárgarépa 28, a zeller 44, a karfiol 96. a vöröshagyma 32, a lila hagyma 34, a fokhagy­ma ICO, a sampinyongomba 180, a laska 140, a paradicsom 260, az alma 24-34', a körte 60, a tojás 5,60 forintba kerül. Csiba József az individualitás elvét. A vi­tát a résztvevők január 15-i ülésükön folytatják. Szintén izgalmas témát je­lentett az idei pénzügyi terv­­javaslat nem iskolákra és óvo­dákra vonatkozó adatainak fel­vázolása. Mint kiderült, az ok­tatási intézmények pénzügyi ellátása normatív finanszírozás alapján történik. Az alapfokú oktatás a legnehezebb anyagi helyzetben is elsőbbséget fog élvezni, ám a közművelődési intézmények az önkormányzat támogatására szorulnak. Szó volt egyebek között a könyvtár tetőfelújításáról is: ha a jelenlegi helyén marad a jövőben az intézmény, akkor érdemes 4.5 millió forintot fordítani a teljes rendbetételre, ha nem, csupán az átmeneti szükségjavításokat végeznék el 1,1 millióért. A jelenlevő szakértők' és intézményvezetők azt javasolják, hogy az utóbbi megoldást válasszák azon meg­fontolásból-, hogy a terület, amelyen-áll az épület, sokkal értékesebb lehet majd a vá­rosfejlesztés során, tehát a könyvtár a jövőben várhatóan máshová költözik. Felmerült az intézmények, önállóságának kérdése is — döntés e téren sem született. Vitatkoztak olyan közműve­lődési feladatokról, amelyek nem., .kötődnek., intézmények­hez, például nemzeti ünnepek, egyházi ünnepek rendezéséről. Mint kiderült, ezek pénzügyi fedezetének előteremtése egye­lőre teljesen bizonytalan, a város költségvetésében nem szerepelnek. Körösfői László felhívta a figyelmet arra, hogy a költségvetésből a Madách Szakmunkásképző Iskola élet­­veszélyessé vált vízvezeték­­rendszerének felújítása is ki­maradt ... Végezetül a kulturális bi­zottság városi műyészetpoliti­­kájának elvi és gyakorlati programját vitatták a részve­vők. A téma megtárgyalása a január 21-én tartandó városi művészeti fórumon folytató­dik. P. É. Zeneiskolai kételyek és remények Elfordultunk a művészetektől Szeptember elején, az újrakezdés évente ismétlődő kellemes izgalmai közepette beszélgettünk a gödöllői zeneiskola szép szakmai elképzeléseiről, s az azok meg­valósulásához szükséges feltételekről az intézmény igaz­gatójával. Ö akkor a pedagógusmunkahelyek betöltését és a hangszerállományt elfogadhatónak, a tantermek kérdését megoldhatónak találta, „csupán” a ‘bérek ala­kulását tartotta rendkívül kedvezőtlennek. Olyannyira, hogy attól tartott: pedagógusai elhagyják az intézményt. Reménykedett abban, hogy az új önkormányzat odafi­gyel majd a tarthatatlan helyzetre ... Fél év elteltével a napokban az akkor megkezdett beszélge­tést folytattuk. — Bizonytalanság minden té­ren, csupa kérdőjel mindenütt — fogadott Pálfalvi Ferenc. — Az érdekeinket képviselni hi­vatott művelődési osztály léte kétséges; nem tudni, az intéz­mények tervezett önállósága gazdasági téren is megvaló­sul-e; önkormányzati költség - vetés hiányában fogalmunk sincs saját anyagi lehetősége­inkről. Csodát nem remélek az új testülettől, hiszen tudom, hogy a város anyagi lehetősé­gei továbbra is korlátozottak, annyit azonban elvárok, hogy munkánkat egyenrangúnak is­merjék el a többi iskola peda­gógusainak tevékenységével, s ez nyilvánuljon meg a fizeté­sekben is. Ez idáig sajnos rend­kívül igazságtalan volt a hely­zet. Az iskolaigazgató nemcsak ilyen prózai téren szeretne po­zitív változásokat.. Mint kifej­tette, újra és újra megdöbben a város lakosságának, a zene iránti közönyén. — Az emberek elfordultak a művészetektől. így a zenétől is. Sokan ráfogták ezt a romló életszínvonalra, nehezedő min­dennapjainkra. Pedig nem lo­gikus ez a következtetés. Ne­héz helyzetben nem magunk­ba kellene fordulnunk; a mu­zsika vigasztalást jelenthet, nyomasztó, rossz érzéseink részbeni feledtetését. A csalá­dok életéből nem maradhat ki az az élmény, amit csakis a zene adhat — a zene, amelv azt mondja ki, ami szavakkal már kifejezhetetlen. — Kérdés, jut-e erre pénz a mai családokban? —- Ez nem pénzkérdés. Jó né­hány ingyenes, vagy szinte jel­képes összegért látogatható rendezvényt szerveztünk az ei­­múlt időszakban. Az ünnepek előtt volt egy csodálatos kará­csonyi zenei est lengyel köz­reműködőkkel — érdektelen­ségbe fulladt. Nagyon szép k-oncertet adott nemrégiben a gödöllői kamarazenekar — két­­ségbesjtően gyér közönség hallgatta. Tehát a lehetőségek rendelkezésre állnak, csak élni kellene velük! Akik sohasem próbálták, nem is tudják, mi­lyen óriási élményt adhat az élő muzsika, egy-egy szép ze­nei est. Kapuink nyitottak. Kínálatunk széles körű — bele kellene kóstolni egyszer... — Talán majd a felnövekvő generáció... — Igen, őket már másfajta életre szeretnénk felkészíteni. Az iskola egyik, célja a tehet­ségek felfedezése, gondozása, pályájuk irányítása. Ennél is fontosabbnak tartom azonban, hogy a többséget, a nem ki­emelkedő tehetségűeket is be­oltsuk a zene szeretetével. Hogy életük során élményt je­lentsen számukra a muzsika. Hogy ne zárják el a rádiót, ha felcsendül egy-egy komolyze- , nei mű, hogy igényeljék az élő zenét, a koncertek hangulatát, hogy életük része legyen a ze­ne. — És az lesz? — Volt növeridékeink eg’y részével a későbbiek során is találkozunk, de legalábbis tu­dunk róluk. Munkánk eredmé­nyének érezzük, ha azt hall­juk, hogy kórusban énekelnek, operabérletet váltanak, gyere­keiket zenére tanítják. A leg­szebb dolog az lenne, ha egy­­egy családon belül újra divat­ja lenne a kamarazenélésnek. Az együttmuzsikálás közösség­­formáló, összetartó erő, s sze­rényebb zenei készségek mel­lett is adhat nagy élményt, iga­zi örömet. — Pillér — A házi vászon múzeumokba került Csattog-e még a csónak? Falum határának; egyik ré­szét még mindig Kenderföld­nek nevezik az idősebbek. Ha a Kenderföld mellé odateszem a napjainkra kiszáradt, de egy­kor a réten elszórtan található kenderáztató gödröket — apró tavacskákat —, akkor nem le­het nehéz arra 'következtetni, hogy a kender termesztésének és házi feldolgozásának fontos szerepe volt a Galga menti községek embereinek életében. ix galgamácsai Vankóné Du­dás Juli festmények egész so­rával ábrázolja a kender ter­mesztésének és feldolgozásá­nak az eseményeit. A zsámboki Lapu Istvánná leírta annak a tevékenységnek a rendjét, amíg á kenderből pendely lett. Van­­kónétól hallottam a kender ve­tésével kapcsolatos hiedelme­ket. Azt tudniillik, hogy a ken­dert mindig magas növésű, szép szál embernek kellett elvetnie, mégpedig azért, mert a ken­der csak olyanra nőtt, amilyen ember a magját vetette. — „Ha kicsi, hát kicsire, ha nagy..ak-i. ■kor nagyra!” Jól emlékszem, hogy a negy­venes években — a második világháború előtt és alatt — a megtermett és- „kinyűtt” ken­dert milyen módon áztatták a kenderáztatóba.n. Az iszapos gödörfenékbe levertek két-két akácfa karót vagy rudat, s e karók közé — a víz alá — be­rakták a kévébe kötött nö­vényt. A víz alá bujtatott ken­derkévéket a gödörfenék iszap­jával fedték be, hogy ne dob­ja fel a víz. Az áztatás után megszárítot­ták. tilolták. gerebenezték, majd' téli estéken a fonóban a láncok, otthon pedig — a ma­sinából kiszűrődő fény mellett — az asszonyok megfohták. A fonás legrégibb eszköze a gu-GÖDÖLLÖI HÍRLAP Gödöllő, Szabadság tér 10. ® A szerkesztőség vezetője: Ba­lázs Gusztáv. O Munkatársak: Árvái Magdolna és Pillér Éva. 0 postacím: Gödöllő, Pf. 14. 2100. Telefax és telefon: (28) 20-796. • Szerkesztőségi foga­dóóra: hétfőn 10-től 13 óráig. • Hirdetésfelvétel: munkana­pokon 8.30-tól 13 óráig a szer­kesztőségben. (ISSN: 0133— 1957) Palócország tájai Szomszédunk, a Mátra-vidék A palócok — akik közé a mi vidékünk lakói is tartoz­nak — földrajzilag rendkívül nagy területen szóródnak szét, és közöttük számos alcsoportot különböztetünk meg. A nép­rajzosok általában nyugati és keleti palócokról beszélnek. Az egyes falvak jelentősen elkü­lönülnek egymástól. A Med­vesalja néhány települése ép­pen úgy elválik környezetétől, akár a Galga mente falvai, melyek gazdag hímzésvilága, népviselete, dalai és táncai messze földön ismertek. A .palócok egyes csoportjai között az eltérések ellenére sok az olyan közös vonás, amely összefogja őket. Nyelv­járásuk jellegzetességét pél­dául meghatározó jelként ér­tékelhetjük. Hazánk Felföldnek nevezett tájegységének — ahol a paló­cok élnek — sok községét fel­kerestem a Garam partjától egészen Borsod megye köze­péig. Az elmúlt héten a Mát­rában jártam, s a vasúton, autóbuszon csivitelő asszo­nyok, csendesen beszélgető férfiak hanghordozása is bizo­nyította, hogy a Zagyva és a Tárná völgyében sorakozó községek majd mindegyike pa­lóc település: nagy közös por­tákkal, hosszan elnyúló házak­kal. A mátrai palócok hímző, szövő és faragó művészete épp oly jeles, mint cserhátbeli társaiké. Táncuk, népzenéjük ősi. Kodály tiszta szépségű kó­rusműve, a Mátrai képek, leg­régibb népi dallamaink gazdag áradásával kísér végig a ba­rátságos arculatú vidéken. Amikor Párád és környéké­nek felfedezésére indultam, Aszód fölött a sápadt eget még. elsimult szürke felhők ta­karták, de Gyöngyösön már néha-néha előbukkant a nap. A borára s a Mátra kapuja címerére büszke kisvárosban autóbuszra ültem. Lassan ha­ladtunk felfelé. A szeszélyes kanyarokban felvillant a Mát­ra meredek falu hegysora, amelynek párhuzamos gerinc­vonulatából kihegyesedő kú­pok, harang alakú ormok emelkednek ki. A Kékes vonulatát — tiszta időben — a Galga menti köz­ségekből is látni. Színváltozá­sából időt jósolt nagyapám, s a népdal is tudja, hogy esőt jelez, ha elfátyolozódik hal­ványszürkés szép vonulata: Ködöllik a Mátra, eső akar lenni, / Csörög a manganyáj, haza akar menni... Most olyan, mintha füstöt eregetne. — Pipál a Mátra — mondják ilyenkor a taraiak. meg a kartaliak, és hosszú esőre készülnek fel. A jeges északi szelet is a Mátra küldi a völgyünkbe, s ilyenkor, ha jajongó hangjával megérkezik a viharos erejű orkán, akaratlanul dúdoljuk: Fúj, süvölt a Mátra szele, / Ingem, gatyám lobog bele! / Kalapom is elkapta már, / Ti­szába vitte a tatár!... Alig valamivel tíz óra után érkezem Parádfürdőre, ahol Várady Géza barátom vár. A szanatórium lakója, s állítása szerint januárban két dolgot tehet az ember a hegyek kö­zött. Olvassa a vidék szépségét feltáró irodalmat és sétál na­gyokat. a völgyekben. Éjjeli­­szekrényén Vörösmarty köte­tét fedezem fel, s máris citál­ja az 1829-ben lejegyzett soro­kat, amelyben a nagy költő emlékezik a Kalló völgyében tett sétájára, amint Párád felé igyekezett: a patakok néhol olyan csekélyek, hogy a kö­vektől, kik között elfolynak, alig láthatók, mégis igen sok malom mozog erejektől... A költő tehát még látta a Kalló völgyében sorakozó ványómal­mokat, melyekre a közeli Gyöngyös posztógyártása épült. Sétálni indulunk. A táj, ahol járunk, az egyik legpatinásabb fürdőhelye az országnak. Tim­­sós, kénes, arzénes gyógyvizét a 18. század végétől használ­ják, s a vidéket, melynek ölén bájos fenyő- és platánligetben a neves fürdő rejtőzik, évről évre ezrek és ezrek keresik fel. Géza barátom elmondja, hogy már 1763-ban feljegyez­te Markhót Ferenc megyei fő­fizikus: régóta isszák étvágy­­gerjesztő, emésztést könnyítő italként. Fáy András 1819-ben „büdösköves vízként” említi. Szerencsénk van. Este Pa­lóc-szőttes címmel népdaléne­kesek, népdalkörök adnak mű­sort a gyógyszállóvá alakított Károlyi-palota klubjában. Űj meglepetés, új csoda: talál­kozás a hegyek közt rejtőző falvakban máig megőrzött népviselettel. Itt,' a mátrai kis házacskákban, mint meseala­kok élnek az asszonyok, aki­ket most fényszóró, ragyogó fé­nye világít meg az apró do­bogón. Színes, különös, ráncos szok­nyák, égő pirosak és mélysé­ges kékek és pántlika az ara­nyos főkötők alatt. Boldogságot érzek. Van lát­nivaló, élnivaló. A hazatalálás öröme járja át egész lényemet. A Galga mellől jöttem, és ott­hon vagyok Parádfürdőn. Pa­lócok dalait hallgatom. F. M. zsaly, melynek többnyire a tal­pára ülnek, s így a fonó tulaj­donképpen maga mellé állítja. A rúd felső részére kötötték a szöszt, melyből a fonónő bal kezével ereszti, és állandóan nyálazva sodorja a szálat, míg jobb kezével egyenesen az or­sóra tekeri. Még ma is őrzöm nagyanyám szépen faragott, festésében ugyan már meghal­ványodott guzsalyát. Ha igaz, hogy valamikor a legény fa­ragta és adta a szeretőjének, akkor néhai nagyapám nagyon szerelmes lehetett, mert igazi remekművet készített. Legénykoromban —> 40-45 évvel ezelőtt — akadt néhány háznál lábbal hajtható rokka is, amivel gyorsabb volt a munka, de ez az eszköz igazán nem terjedt el a faluinkban. És ha már a kender feldol­gozásáról szólunk, említsük meg az egykori fonóházakat is. Erre a célra vagy külön szobát béreltek — kukoricáért, babért, néhány pengőért —, vagy olyan háznál kaptak helyet a lányok, ahol kevés volt a munkaerő, es így a hely fejében feldolgozták a háziak szöszét is. A negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején itt-ott még működő fonókba már inkább varrni jártak a lányok és azt hiszem, hogy az együttlét örö­méért, a vidám beszélgetések­ért. meg természetesen a legé­nyek kedvéért. Az idő vidám beszélgetéssel telt, meg csendes nótázással, amikor pedig a legények ott­hon elvégezték az esti munkát és megjelentek a fonóban, el­kezdődhetett a játék. A leány leejtette az orsóját, a legény, aki felkapta, csak csókért adta vissza. Nem múlt el este, hogy ne játszották volna a Kútba estem, ki húz ki elnevezésű társasjátékot, amit talán azért kedveltek, mert játék közben nyíltan megvallhntták ki, ki­hez tartozik. Ne tartson senki rosszindulatúnak, ha a fonót a falvak házgseágszerző, -köz­vetítő, párválasztó intézményé­nek nevezem. Sokan tanúsíthat­nák. hogy máig ’tartó közös életük a fonóházból indult. Családunk szövőszéke átvé­szelte a háborút, de később ki­dobatott, feldaraboltatott és tűzre vettetett. A kenderrel való munkálkodás többi kellé­ke. mint a tiloló, a gereben szintén elbitangolódtak. Való­di vászongatyát esetleg az aszódi Petőfi Múzeumban lát­hatunk. Igen. A kender termesztése, feldolgozása az olcsóbb és praktikusabb ruhaanyagok, a konfekció megjelenésével gya­korlatilag elvesztette jelentősé­gét. A feldolgozására szolgáló eszközök, s a végtermékből, a házivászonból készült népvise­leti ruhák, térítők múzeumok tárlóiba kerültek. Talán nyolc-tíz évvel ezelőtt Polónyi Péter akkori járási közművelődési felügyelő egy angol egyetemi tanárt kísért Hévízgyörkre. Akkor Angyal Jánosék házában még láthat­tuk a hagyományos szövést és a szövőmunka minden kellé­két. Hogy csattog-e még valame­lyik házban a szövőszékhez tartozó csónak a Galga men­tén? Nem tudom. De ha hírt kapnék róla, odasietnék az unokáimmal együtt. Fercsik Mihály

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents