Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-12 / 10. szám
Visszavont segélyek, elmaradt támogatás A válóper hatodik hónapja Az újságíró szívesen ringatja magát abban a hitben, hogy meglehetősen tájékozott. Aztán egyszer csak a kezébe kerül egy bérlista, és nem hisz a szemének. Hihetetlennek tartja, hogy egy szakmunkás — 174 ledolgozott óra után — 6800—7000 forint bruttó bért kapjon, egy betanított munkás szintén bruttó bére 6300—6400 forint legyen. Nincs ebben valami tévedés? — kérdezi az érdekelteket. Kiderül, hogy nincs. Ám hall még cifrább dolgokat is... —• A múlt év őszén összehívták a vállalati szakszervezeti bizottságot, s megszavaztatták, hogy a már korábban elosztott jóléti alapot, lakásvásárlási alapot vonják meg tőlünk — közölte a megdöbbentő tényt Fördős Attila, a Penorriah váci gyárának dolgozója, a Szolidaritás helyi szervezetének egyik ügyvezetője. — Két dolgozónk ezért nem kaphatott támogatást a lakáshoz jutáshoz, és ezért nem tudtunk azóta segélyt fizetni indokolt esetekben sem. Ezt kénytelenek’ vagyunk öszszefüggésbe hozni azzal, hogy szeptemberben megalakult a gyárban a Szolidaritás Munkásszakszervezet, s a dolgozók ezt választották. — Mit tettek vagy tesznek e nyilvánvalóan jogtalan intézkedés ellen? — Miután ez egyértelműen diszkriminatív intézkedés, jogtalan lépés volt, munkajogászhoz fordultunk, s tanácsára munkajogi pert kezdeményezünk a szakszervezeti bizottság titkára, Nelhieber Gábor ellen ... Egyébként bizonyítékunk van rá, hogy ő volt az egyetlen szakszervezeti titkár, aki nem. szavazta meg a húszszázalékos bérfejlesztést a húsiDarban. Tette ezt akkor, amikor hat-hét-nyolcezer forintos bruttó bérek vannak, s a nettó bérek, az a pénz, amit kézhez kapnak a dolgozók, alig haladja meg a létminimumot! — Önök készültek egy érdekegyeztető értekezlet összehívására ebben az ügyben? — Igen, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség váji csoportjának kezdeményezesére a napokban lett volna egy ilyen értekezlet — folytatta immár Pintér Sándor, a szakszervezet másik tisztségviselője. — Sajnos a gyáregységi titkárok közül csak a balassagyarmati kolléga jött el, viszont itt volt a Munkaügyi Minisztérium képviselője, a Húsipari Dolgozók Szakszervezetének titkára, a Szolidaritás elnökhelyettese és egy elnökségi tagja. A megjelentek nehezményezték is, hogy a munkavállalókat érintő -kardinális kérdések megvitatása egyesek érdektelensége miatt meghiúsult. Az én véleményem szerint, ebben a központ nyomása is közrejátszott. — Melyek voltak vagy lettek volna a témák? — A bérfejlesztés, a kollektív szerződéssel kapcsolatos elképzelések egyeztetése, és a prémium-visszafizetés. — Kinek és milyen prémiumot kellene visszafizetni? — A szeptemberi munkássei eljátszották Gluck Alcestis c. operájának a nyitányát, Bartóktól Este a székelyeknél. En írtam és olvastam lel az 'SsSéékő'to szövegét. ' Férencsik János többször fogadta Póhl Gyulát, aki tanácsokat kért, bár akkor kiváló karmesterünk a daléneklésben kísérőként volt inkább elismert. Régi napilapokat olvasva kerül a kezembe a Szabad Nép 1947. január 26-i száma. A 8. oldalon „A legújabb módszerekkel tanítják énekelni és vezényelni a jövő munkáskórus-vezetöit” c. fejezetnél Póhl Gyulára és zenei kvalitásaira vonatkozó fejezettel találkoztam. — Idézek belőle: „Kodály »HUSZT«-jának keményfaragású ütemei, Sugár Rezső kórusgyakorlat óráján a haladottabb tudású hallgatók jelváltva vezénylik a maguk alkotta kis kórust, s beszélik meg észrevételeiket, javítják a hibákat. Éppen Póhl Gyula bőrdíszművest?) vezényel. Pompás lendülettel, vezénylésre termett kézzel, értelmesen dirigál. A tanfolyam egyik legtehetségesebb növendéke — mondják. Olyannyira, hogy nemrég rábízta az egyik budapesti üzem vegyes kórusának karmesterségét és együttesével vasárnap a Városi Színházban szerepel.” Az írást annyiban kell kiegészíteni, hogy Póhl Gyula mint „növendék”, akkortájt már a 35. éve felé járt; s már Vácott sem volt „bőrdíszműves”, hanem zenekari vezető. Nemrégiben halt meg. Petővári Gyula A város zenei életének jelen állapotából tudjuk: van Vácott egy reprezentatív állami zeneiskola, népes tanári karral; tanáraiból alakul! égy szimfonikus zenekar, két vegyes kara időnként és alkalmanként hangversenyeket is ad a városnak. Azt is tudjuk, itt él Lehotka Gábor nemzetközi és hazai kitüntetésekkel rendelkező orgonaművész, számtalan a lemezfelvétele. Innét származott el Szabadi Edit, az Állami Operaház primabalerinája. Itt él a városban Makiári József tanszékvezető főiskolai tanár, remekívű kórusvezető. De az is tény: Lehotka Gábor csaknem 10 éve nem adott Vácott nyilvános hangversenyt, Szabadi Edit egyáltalán nem táncolt még a városban, annak ellenére, hogy időnkénti fellépésekre mindkettőnek a lehetőség biztosítva van. Eme kiemelteken kívül már kevesebbet tudunk azokról, akik korábban ehhez a zenei graduálékat megteremtették. A kiemelkedő teljesítményekhez előzmények is kellettek! Gondolok itt a Bruckner-életutat járt K. Pikéthy Tiborra, a kántortanítóból lett orgonásra és zeneszerzőre. Schaffer Klára hegedűoktatóra, több templomi kórus szervezőjére és kórusvezetőjére, Tóth Ilonkára, aki nemzedékeket nevelt kitűnő zongoraiskolájával. De még náluk is kevesebbet tudunk Póhl Gyuláról, aki a két világháború között a hadiárvák intézetében fúvós- és zenekari együttest szervezett és működtetett. Az emlékezés Póhl Gyulánál kíván időzni. 1938-ban a m. kir. 15. honvédgyalogezred zenekara Fogarassy József rozettás zenekari tisztségviselővel áWományilag Vácott helyezkedett el. Térzenét és nemzeti ünnepeken katonaindulókat játszott professzionista módön. Míg ők Vácra nem érkeztek, mindezt a zenei szolgálatot Póhl Gyula és hadiárva-együttese látta el. A karmester küllemével nem alakul át tamburmajorrá. a fúvósegyüttes előtt lépdel, ütemre, tején a Bocskai- és a leventesapka között húzódó alkalmiéi védi kátonasapkával, kissé hátralibbentve, toll. Póhl Gvula szimfonikus zenekara eljutott Beethoven V. szimfóniájáhdk első tételéig. Ő adta az első kamaraestet Vácott, lakásán. Bartók—Gluck-esltel, Makiári Józseffel, négvkezes-Zebegényben Időközi választás Időközi választást tartanak vasárnap Zebegényben. Mint már hírt adtunk róla, a megválasztása után néhány héttel lemondott a község polgármestere. Kemenczik István. E tisztet ideiglenesen Krebsz Ferenc alpolgármester látta el, aki most maga is a polgármesterjelöltei; között kerül a listára, A másik jelölt Dobróti László, több évtizedet töltött az államigazgatás területén, jelenleg nyugdíjas. Mindkét jelölt függetlenként indul. A település lakói egy szavazókörben, a polgármesteri hivatalban reggel 6-tól este 6-ig adhatják le voksukat. gyűlésen, amelyen önállósági törekvésünket kinyilvánítottuk, kifogásoltuk, hogy egyesek jogtalanul vették fel a prémiumot a Penomahnál — vette át a szót Fördős Attila. — Akkor Mátyus Ferenc igazgató kijelentette, hogy amenynyiben a vállalat vagy a gyáregységek veszteségesek lesznek, ezt a prémiumot vissza kell fizetni. Mi úgy gondoljuk, hogy ha ez bekövetkezik. az igazgatónak tartania kellene a szavát. — Igen, az önállóság... Ha jól számolom, öt hónap telt el szándékuk kinyilvánítása óta. öt hónap küszködés, s ahogy mesélik, nem éppen jó szándékú beavatkozásokkal... Mikor lesz döntés végre? — Ügy látszik, öt hónap nem volt elég a leváláshoz. Közben egy év alatt kilencvenen mentek el tőlünk, harmincán éppen ez alatt az öt hónap alatt. Ilyen fizetések mellett a legjobb, legkeresettebb szakmunkások nem tudtak ellenállni a csábításoknak — mondta Pintér Sándor. — Levelek jönnek, levelek mennek — folytatta Fördős Attila —, a város polgármesterének levelére maga a miniszter válaszolt, aki támogatta az önálló városi vágóhíd létrehozásának gondolatát, de azt is közölte, hogy előtte le kell folytatni a már megkezdett vizsgálatot. Mi nem tudjuk, hogy mikor kezdtek vizsgálatot, s pláne nem tudjuk, mikor fejezik be ... — T ellátj öt hónap után esetleg még öt hónapot ebben az átmeneti állapotban kell tölteniük? — Elhatározott szándékunk, hogy ha rövid időn belül nem lesz eredmény, mi is felkérünk szakértőket a leváláshoz szükséges vizsgálat elvégzésére. — Más eszközük nincs? — Január tizedikén tiltakozásul a minisztérium elé akartunk vonulni, és egy petíciót átadni a miniszternek. De erről hagytuk magunkat lebeszélni: beláttuk, hogy ezzel egy megállíthatatlan lavinát indíthattunk volna el, s lehet, hogy perceken belül nem csak mi, háromszázan lettünk volna ott, a Kossuth téren. Borsó János Megszűnik a fellebbezés Esélyek és lehetőségek Még néhány hét és felelősségteljes döntés elé kerül szülő-gyermek egyaránt, mivel nagyon nehéz alig 14 éves korban csalhatatlanul megítélni a helyes pályaválasztási irányt, a megfelelő életpályát. A pályaválasztás gondjait még tovább fokozza az, hogy demográfiai dagály végén vagyunk, s az idén is rendkívül magas lesz a 8. osztályt végzettek száma, valamint ez évtől (minisztérium tájékoztatója alapján) megszűnik a fellebbezési lehetőség, mely korábban 10-15 százalék körül mozgott Az üzemek is egyre kevesebb tanulót tudnak a tanműhelyekben foglalkoztatni, hiszen a szorító gazdasági kényszerrel ez ellentétesen ható folyamat. (A munkaügyi miniszter legutóbb úgy nyilatkozott; a szakmunkásképzés nem lehet szociális jótékonykodás, csak annyi szakmunkástanulót lehet képezni, amennyire az üzemek, vállalatok, intézmények igényt tartanak). A demográfiai „dagállyal” nem tud lépést tartani a középfokú intézményhálózat, valamint az előbb említett „friss” tényezők nyomására mást nem tud tenni, mint azt, hogy fokozottabban iktatják be a „szűrőket”, azaz a felvételi vizsgákat, a képességeket megállapító teszteket. Ez az átlagos tudású tanulóknál (alattiról nem is beszélve) mindenképpen rontani fogja a bekerülés esélyeit. Erre jó előre fel kell készülni! A veszély még két ponton is tetten érhető. A szülőt gyermeke iránti szeretete sok esetben elfogulttá teheti, ez a pályaválasztás tekintetében veszélyes is lehet. Elég gyakori eset, hogy a szülő egyoldalú látásmódja következtében káprázat áldozata lesz, és gyermekének valamely jobb vagy átlagon felüli adottságában máris „tehetséget” vél látni. Ennek nyomán a vélt tehetség részére különleges elbánást követelnek vagy kikövezett utat várnak el az élettől. A káprázatnak mindig valóságra ébredés a vége. Ez pedig már nemcsak a szülőknek kellemetlen, hanem olyan törést is okozhat, mely kedvezőtlenül hathat ki a gyermek további sorsára. A túlzott szülői értékeléssel szemben másik elég gyakori hiba a tanácstalanság. Egyesek rendkívüli adottságok hiányában, vagy esetleg egyszerű „pályaéretlenség” esetén kilátástalannak látják a gyermek jövőjét. Ilyen esetekben kiváltképpen indokolt a pedagógus véleményét meghallgatni, vagy esetleg a pszichológus véleményét is kikérni. Teljes tanácstalanság esetén pedig venni kell a fáradságot és felkeresni a Pest Megyei Pedagógus Intézetben működő pályaválasztási tanácsadó szolgálatot. (Cím: PMPI 1117 Budapest, Karinthy F. u. 3.) Dr. Bartha Gyula iskolaigazgató Belűéhség? Azt hiszem, abúzusnak hívják a már-már visszaélést jelentő beteges ragaszkodást valamihez. Lehet, hogy ez a kiirthatatlan vonzódás megnyilvánulhat a betű, az írott szó, az újságok, folyóiratok Iránt is. Ha erről nem rendelkezne még ismeretekkel az orvostudomány, akkor nagyon is itt lenne az ideje, hogy a kutatásokat ez irányban is folytassák. Ugyanis, a hét elején, egy ködös reggelen, eltűnt egy újságokkal, folyóiratokkal teli zsák. Gazdája nyitás előtt hiába kereste megszokott helyén. Szerencsére akadt nyomravezető — a nyomok pedig a MÉH-hez vezettek. Ott meg is került a csomag — pontosabban, nagyobbik része. A hétezer forint értékű sajtótermékekből mindössze ezer forint értékű hiányzott. Semmi kétség, az abúzus az oka. Valaki vagy valakik, miután már képtelenek megvásárolni az újságokat, nem tudván ellenállni a sajtótermékek iránti vonzódásnak, rávetették magukat a csomagra. S rövid idő alatt ezer forint ér tékűt fel is „habzsoltak”. Aki újságot árul, nyil ván „hivatalból” is szimpatizál az újságot, a betűt kedvelőkkel. Érthetően azonban, a mi árusunk nem volt boldog. —-no« Tizennégy forintos vonatjegy? Érdemi döntés nélkül Inkább csak információkban lettek gazdagabbak a gazdasági és városgazdálkodási bizottság tagjai legutóbbi ülésük után, ugyanis a napirendjükre felvett három kérdésben érdemi döntés nem született. Nem is nagyon születhetett volna... Az első, a szociális és karitatív bizottsággal közös téma a „hajógyárban” kialakult válsághelyzet volt, s ebben még kérdéseikre sem kaphattak kimerítő választ a bizottságok tagjai, mivel a hajógyár (.konténergyár) vezetői csupán Tragor kajánsága % abdcrai történet Tragor könyvét, az Abderai történetek című íüzetecskét lapozgattam a minap. Mondhatom, breviáriumom lett e mulattató szatíra, nem csak a valamikori, de a mai Vác tükörképe. Mindenre találok példát és feleletet a negyvennyolc oldalon. A butaságra és restségre csakúgy, mint a város őszinte szeretetére, mert nem epébe mártott tollal írt Tragor, hanem megértő mosollyal és elnézéssel. Ügy, hogy önmagát sem emelte azok fölé, akik különböző pártcsatározásokkal töltötték idejüket, s nem „Abdera” javára ... Nézzük csak az alábbi történetet 1 „ ... volt e jeles thrák városkának egy még jelesebb szülötte, Paurosz (Pauer Imre, 1845—1930. Cs. L.), aki a filozófiát tanulta és művelte. Magas tudományát az egész ország elismerte, és a hellén akadémia tagjának választotta ... mikor a derűs aggkor küszöbén köszvénytől iildöztetve nyugalomba vonult, szomorúan kellett tapasztalnia: nemo propheta in patria sua. (Senki sem próféta a maga. hazájában.) ... nem ezért volt. philosophus. hogy ez legkevésbé is bántsa . . olyan fejedelmi módon gondoskodott polgártársainak szellemi szükségleteiről. hogy nekik ajándékozta kincseket érő szülőházát, hogy a kultúra emléktárgyait hordják benne öszsze ... (Azóta is abban a házban van a múzeum! Cs. L.) ... az abderiták erre a nemes cselekedetre elvállalták magukénak a nagy tudományit férfiút, díszpolgárul fogadták, és egy utcát is elneveztek róla ... nem az ő szülőházának utcáját adták neki, mert azt már egy másik pontifex parvulus (Galcsek György) elfoglalta, hanem elvették egy másik pontifex parvulus (Gasparek Kázmér) utcáját. .. mikor ezt a papi testület megtudta, összegyülekeztek, és nem engedték a másik pontifex utcáját sem, hanem kényszerítették a nomofülaxot (a polgármestert), hogy azt az utcát adják vissza ... a vitás kérdést a százak tanácsa elé vitték. Az agorán ádáz vita indult, de abderita szokás szerint csak azt a határozatot hozták, hogy másszor határoznak ...” Nos, ennyi a történet Pauer Imre utcájának eseményeiről. A százak tanácsa (az akkori képviselő-testület) kiérdemelte Tragor kaiánságát. . . Miért mondtam el mindezt? Azért, mert a hetven évvel ezelőtti krónika egy kicsit ránk is hajaz. Gondoljunk csak például . . . mire? például a Széchenyi utca sorsa fölötti „abderai” vitára. — csankó — a január 2-i dátummal elküldött meghívóból értesülhettek, hogy „napirendre kerültek” ... A gazdasági és városgazdálkodási bizottság saját napirendjén szerepelt a helyi adókról megalkotott törvény alkalmazásának lehetősége, ám a törvény szövege még nem állt rendelkezésre. így csak feltételezésekbe bocsátkozhattak a bizottság tagjai, illetve összegezhették, mi az, amit már tudni lehet erről a törvényről. Abban azonban egyetértettek, hogy a helyi adókkal elsősorban a vállalkozókat, a gazdasági tevékenységet végzőket kellene „megcélozni”, nem a lakosság bérből, fizetésből élő részét... A harmadik, mondhatnánk a fő téma a helyi autóbusz-közlekedés dijainak megállapítása, pontosabban, a Volánbusz váci üzemigazgatósága javaslatának megvitatása volt. Az üzemigazgatóság egy ártáblázat-tervezetet is átadott a bizottságnak. Ennek lényege, hogy a helyi közlekedés menetdíját 8 forintról 14-re, az egyvonalas bérlet árát 300 forintra. az összvonalasét 420-ra kívánják emelni. Indoklásuk szerint ezek azok az árak, amelyek biztosítják a fedezetet a költségekre, az eszközpótlásra és valamennyi tisztességes nyereséget is tartalmaznak. Ez 60 forint kilométerenkénti költséget jelent, a bizottság pedig csak 45 forintót tartana indokoltnak a saját számításai alapján. A nézetek nem közeledtek egymáshoz: a Volánbusz üzemigazgatóságának képviselői szerint a számított kilométerenkénti fajlagos önköltség, az 58 forint 50 fölél? a jelenlegi struktúrában nem csökkenthető, a gazdasági bizottság szerint pedig ez elfogadhatatlan. Nem lehet megoldás a vegyes szolgáltatás sem, hiszen a vállalkozók nyilván a nyereséges járatokat vennék át. A bizottság mindenképpen szükségesnek tartotta, hogy időt nyerjen, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy más vállalkozókkal is tárgyaljon. Erre lehetősége van, a törvény a javaslat benyújtásától számított 30 napig lehetőséget ad a döntésre. A képviselő-testület dönt majd természetesen abban, hogy kér-e újabb információkat a Volánbusztól (hogy megalapozottabban dönthessen), s állást foglal abban is, hogy a bizottság javaslatának megfelelően jóváhagyja-e a tanuló- és nyugdíjasbérletek új, 105 forintos árát. Ehhez állami támogatást kap a vállalat, mint ahogy visszatérítik számára az ingyen utazó 70 éven felüliek utaztatási költségét is. A Volánbusz—önkormányzat párbeszéd egyelőre megfeneklett: az üzemigazgatóság szerint, ha veszteséges lenné a helyi közlekedés, nem folytathatnák ezt a tevékenységet, a képviselő-testület mellett működő bizottság véleménye viszont az, hogy ezt az árat nem lehet, nem tudják elfogadni. B. J. Menjünk moziba! ... és nézzünk például, amerikai filmeket. No nem azért, mert az USA-ban gyártják az igazi művészfilmcket, inkább tapasztalatszerzés céljából. Lehet, hogy Solt Ottilia képviselőnő is innen meríthette ötletét — neki feltűnt, másnak nemigen. Ugyanis, az amerikai filmek tekintélyes részében szerepel a mosoda — vagy inkább mosóhelyiség —, mint a társasági élet egyik fontos helyszíne. A filmek cselekménye szempontjából talán közömbös, hogy a háttérben dolgoznak a mosógépek, a mi szempontunkból viszont nem. Mint ismeretes, az automata mosógépek ára valahol 30 ezer forint körül lesz, s ha az átlagjövedelem nem emelkedik ezzel arányosan, akkor bizony sok családnak csak álom marad a korszerű mo«óautomata. Solt Ottilia szerint ezt az álmot el kell kergetni, hiszen itt van az amerikai példa. S ez a példa, szinte változtatás nélkül felhasználható nálunk is, akár falun, akár városon. Akár egy lakótömb, akár egy falu önkormányzata vásárolhat nagy teljesítményű mosógépet, kikalkulálhatja, hogy mennyibe kerül egy adag ruha mosása — áram, víz, mosószer, amortizáció, a felügyelő és pénzt beszedő nyugdíjas vagy munkanélküli díjazása —, s máris egy egész falu hordhatja oda a mosnivaiót. Talán helyiség is akadna mindenhol — ha más nem, egy helyiség a községi óvodában vagy iskolában, amelyet délután, este úgysem használ senki... Amikor meghallottam a rádióban a javaslatát, elhatároztam. hogy újra elkezdek moziba járni. S talán ez a kis kikapcsolódás nem lenne haszontalan az Önkormányzatok tagjainak sern. fiatba merítünk újabb ötleteket? . .. — nos Akikre büszkék lehetünk Városunk és a zene
