Pest Megyei Hírlap, 1991. január (35. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-12 / 10. szám

4

1991. ÍAXUAR 1?., SZOMBAT

**st

MU. I

< • • .«■ ••

csCevétii&ri cJlelt

• /svagjK«wy • y.

emennek

Miért legyez édesapám

örömmel békekölcsönt?

S Ezzel a címmel írattak dolgozatot egy Pest megyei általános S iskola felső tagozatosaival 1954-ben az ötödik békekölcsönjegyx zés alkalmából. Ezekből közlünk részleteket.

„Megkérdeztem apukámtól, hogy miért jegyez szívesen Békekölcsönt. Apukám azt felelte: Minden embernek, aki szereti a hazáját és a békét, azon kell dolgoznia, hogy minél erősebbé és gazdagabbá tegye. Ha a mi hazánk erős és gazdag lesz, az eddiginél sokkal többet nyújt nekünk dolgozóknak és így a gyermekeknek is. Szerte az országban épülnek a szebbnél szebb lakások, iskolák. Amit én is láttam, mikor Esztergomba utaztunk nyári üdülésre. Az üdülést is annak köszönhetem, hogy apuka békekölcsönt jegyzett.”

ményt is, de kaptunk vissza a jegyzett összegből. De leginkább azért jegyzett a béke érdekében kölcsönt, hogy ne legyen többé háború.”

o

o

„Békekölcsönt ötödször jegyiünk. Azért, hogy békében élhessünk, azért, hogy építhessünk iskolákat, ahol békére neveljük gyermekeinket, de építhessünk laktanyákat is, ahol a béke érdekében haditudományokra megtanítják fiainkat. Megkérdeztem édesapámat, hogy ő miért jegyzett örömmel békekölcsönt. Azt felelte, hogy azért, mert megmutatjuk a külföldnek, hogy a saját erőnkből, belső kölcsönnel is meg tudjuk valósítani békés célokat szolgáló terveinket. Örömmel jegyzett édesanyám is békekölcsönt azért is, mert eddig majdnem minden húzásnál, ha kis nyere„Az 1945 előtti Horthy-idöben, ha az államnak pénzre volt szüksége, akkor például bérbe adta az vasutat idegen tőkéseknek. Tehát nem volt elég a magyar uraknak a kizsákmányolása, de még az idegen tőke is a magyar munkást nyúzta. A felszabadulás után is késznek mutatkoztak „baráti” kölcsönt nyújtani az általuk tönkretett hazánknak. A Nagy Ferenc féle klikk el is fogadta volna a kölcsönt, aminek nagy ára volt: a szabadságunk, függetlenségünk. Az MKP ébersége folytán ez lehetetlen lett. A Szovjetunió baráti támogatását választottuk. Példának vettük a szovjet alkotmányt és eszerint rendeztük be új életünket, és kezdtük lerakni a szocializmus alapjait. Az államosítás után 1949 őszén kormányunk felhívással fordult a magyar néphez. Kölcsönt kért az ország újjáépítésére. Először fordult elő népünk történelmében, hogy a néptől kért pénzt a nép javára és boldogulására használják fel, és teljes értékben visszafizették. Mire fordítja

államunk a kölcsönöket? Eb bői épülnek békés alkotó munkánk legnagyszerűbb alkotásai mindnyájunk büszkesége. Sztálinváros, Komló, Inota, Tiszalök, Kazincbarcika, a miskolci egyetem és még sokáig sorol hatnám. Megmutatjuk mindenkinek, hogy mire képes magyar nép, ha olyan baráti segítséget kap, mint mi kapunk a Szovjetuniótól.”

„Az ötödik békekölcsönt nemcsak édesapám, hanem többi dolgozó elvtársak is örömmel jegyezték! Minden dolgozó annyit jegyzett jószívvel, amennyit a keresete meg engedett. Élen a jegyzésben is mint mindenben, a Párt vezetőségi, a Párt tagok és a szta hanovisták jártak. Minden sztahanovista élmunkás és Párttag tudta, hogy hazafias kötelessége példát mutatni jegyzésben. De nemcsak az élenjárók jegyeztek örömmel békekölcsönt, hanem a pártonkívüliek, bányászok, TSZCs tagok, vasutasok, tanárok Édesapám azért is jegyzett örömmel még békekölcsönt, mert kormányzatunk gondolt a kiöregedett dolgozókra, és azok nyugdíját 15—30%-ról 50(’n-ra emelte egységes nyug díjjogosultsági korhatárral.”

o

Veszélyben a kultúra fellegvára ?

Egy mutatós, de elfuserált épület

„Tudod fiam — mondta apám — valamilyért mindenki jegyez békekölcsönt. Azonban a dolgozók legnagyobb része

azért jegyzett, hogy szilárdícsa államunk hatalmát. Oly mindegy már, hogy azzal a pénzel az állam mit csinál, csak az a fontos, hogy államunkat erősíti. • "

A haszfc jawp, a magad hasznára jegyezz békekölcsönt!”

Közli: Hegedűs Zsuzsa

GRAMMY -DÍJAK

Kategóriajelöltek

Phil Collins angol popmuzsikust nyolc kategóriában jelölték a könnyűzene Oscar-díjának számító Grammy-díjra, amelyet az idén immár 33. al kálómmal fognak kiosztani. A jelölés érdekessége még, hogy a veteránnak számító Quincy Jones és az idén fölbukkant Mariak Carey öt-öt jelöléssel szerepéi a várományosok listáján.

A jelöléseket csütörtökön jelentették be New Yorkban, ahol február 20-án, a Radio City Music Hallban osztják majd ki a minden zenész által nagy becsben tartott kis gramofonokat.

Phil Collins többszörös platinalemeze a.......But seriously" a legjobb nagylemez díjáért versenyez, az „Another day in Paradise” című, a hajléktalanokról szóló száma legjobb dal és a legjobb felvétel kategóriájában kapott jelölést, míg Collins a legjobb férfi énekesek között is érdekelt

Mariak Carey, aki már a „Vision of Love” című első dalával felkerült a slágerlisták élére, a legjobb nagylemez, a legjobb felvétel, a legjobb dal, a legjobb új énekes és a legjobb női énekes kategóriában számíthat a kitüntető elisme résre.'

Quincy Jones öt Grammyjelölést kapott a „Back on the Block” című nagylemezének anyagáért, amelyben olyan legendás személyeket hozott öszsze, mint. Ella Fitzgerald és Sarah Vaughan, vagy rap- és rhythm and blues-sztárok sora. A mostani öt jelöléssel Quincy Jones a Grammy történetében a legtöbb jelölést kapott zenész lett,

A komolyzene területén régi nagy nevek tűntek fel ismét. A nemrégiben elhunyt Leonard Bernstein és Vladimir Horovitz kapott jelölést, Bernstein - öt 'kategóriában, míg Horovitz kettőben.

Solti György, aki eddig már 28 Grammy-díjat, mindenkinél többet kapott, a legjobb zenekari előadás kategóriájában került a jelöltek közé.

S Z í N H Á ZI L E V ÉI.

A pénz mint szenvedély

Mert hát Harpagon úrnak, Moliére komédiája, a Fösvény hősének, a pénz a szenvedélye. Mások szenvedélye a kártya, a. nő, az ital — az övé a pénz. Már nem is a megszerzése, a gyarapítása, hanem a birtoklása. Ahogy a féltékeny férfi vagy nő mindent feledve, mindenen átgázolva akarja magáénak tudni a szerelmét, úgy akarja magáénak tudni Harpagon úr a pénzt. Egész létét, egész világát a pénz határozza meg. Mindent ehhez viszonyít és mindenhez ezt viszonyítja. Szerelemhez, családi — atya—gyermek — kapcsolatokhoz, szolgákhoz, cselédekhez, s bárki más emberhez a mérce és a meghatározó tényező a pénz. És ennek a mindent elsöprő szenvedélynek majdnem sikerül is alávetnie mindenkit. Oly mértékben legalábbis. amilyen mértékben függnek Harpagon úr pénzétől s abból eredő hatalmától. Így válhat egyszerre Harpagon úr ellenfelévé és szolgájává Valér, a Harpagon-lány, Eliz szerelmese. így lehet meghunyászkodó cseléd és csípős nyelvű

Hável László (Harpagon) Fösvény egyik jelenetében

kritikus Jakab, a szakács és kocsis. Így mutatkozik bölcsebbnek és ostobábbnak gazdáinál Fecske, az. inas, mikor hogy, ahogyan épp az érdekei diktálják. Igv lesz Eiíz kisaszszony engedelmes leány és szembeszegülő engedetlen teremtés. Így alakul hol Cíéante, Harpagon fia szerelmesévé, hol Harpagon úr jegyesévé Marianne (aki egyébként, mint a játék során kiderül, Valér elveszettnek hitt húga), S így lesz otromba vén kérőből, Élíz kiszemelt férjéből megértő és jóságos atya, elveszettnek hi tt Valér fia és Marianne lánya szerető papája Ahaelm úr. A pénz dróton rángatja mindazokat, akik Harpagon közelébe kerülnek. Nekik csak baj, teher es kellemetlenség az a pénz, ami Harpagonnak mindent elborító szenvedély. S bár a játék végén Ilarpagon úr megszégyenültem marad ott a Színen pénzesládikájával, a többiek sem érezhetnek felhőtlen diadalt, mert így vagy úgy, őket is megfertőzte a pénz.

Az 1668-ban írt Fösvény, ezek után mondani sem kell, hordoz időszerű tartalmakat. Fölösleges még külön agyonaktualizálni, modérnkedő ruhákkal, mint ahogyan a Józsefvárosi Színház új előadásának rendezője, Be ke Sándor teszi. Elég, ha ezt a pénzszenvedélyt eljátsszák. Persze ha van hozzá megfelelő színész. Sajnos a Kálvária téri színházban ez is hiányzik. Hável László jó színész, de Harpagon nem az ő szerepe. Márpedig ha egy Fösvényben nincs megfelelő Harpagon, az olyan, mint ha Hamletet játszanánk erre alkalmas színész. Makrancos hölgyet Katának alkalmas'színésznő nélkül- Viszont ha egy darabot nem lehet jól kiosztani egy. színházban, ak/kor inkább nem kell eljátszani, mert az eleve csak fél (vagy még annyi se) sikert hozhat.

Takács István

SZ&MEMTI MM IMS

Aggasztó híreket kaptunk Budakalászról. A településen elterjedt a hír, hogy az önkormányzat meg szeretné szüntetni a művelődési házat és az ott található könyvtárat. Hogy miért? — nos, erről nem szól a fáma. Nyomozásunkat a polgármesternél kezdtük, akit megkértünk arra, mondja el: milyen sorsot szánnak a háznak.

Budakalász első embere igencsak elcsodálkozott azon, hogy a községben ilyen hírek terjedhettek el. Elmondta, hogy a kulturális intézményt — mely nem egyedüli a településen — egyáltalán nem áll szándékukban megszüntetni. Dr. Vámos Attila leszögezte, csupán arról van szó, hogy a célnak nem megfelelő művelődési házat el szeretnék adni, és helyette egy újat vásárolni. A Felszabadulás úton levő épületet hosszú esztendők óta szapulják. Nincs színházterme, de még egy nagyobb helyisége sem, ahol — mondjuk — falugyűlést vagy egy nagyobb rendezvényt tudnának tartani. A könyvtárosok és az olvasás szerelmesei egyaránt bosszúsak. Alig pár négyzetméter áll rendelkezésükre. Kicsi a hely, nincs hová tenni, nincs hol tárolni az új köteteket.

Az önkormányzati testület végső soron ezért döntött úgy, hogy eladja az épületet. A polgármester tudomást szerzett arról, hogy a Budaflax Lenfonó és Szövőipari Rt. áruba bocsátotta művelődési házát. A budakalásziaknak éppen kapóra jött a dolog, mert az épületet megfelelőnek találták arra, hogy ott a település igazi kulturális életét kialakítsák, felvirágoztassák. Nem tartottak elképzelhetetlennek egy kompromisszumos cserét. Dr. Vámos Attila elmondta, hogy már felvették a kapcsolatot a vállalat vezetésével, s jelenleg is folynak a tárgyalások.

A Lenfonó igazgatónőjétől arra kerestünk választ: vajon miért ilyen sürgős nekik a művelődési ház áruba bocsátása, s reménykedhetnek-e egyáltalán a település önkormányzati vezetői, lakói.

Mint kiderült, már hosszú hetekkel ezelőtt jelentkezett egy vállalkozó — akit az igazgatónő, Jokán Péterné nem kívánt megnevezni —, aki meg szeretné vásárolni a volt munkásszállót, éttermet és a művelődési házat, röviden, a gyár utcai frontján levő létesítményeket. Azt tervezi, hogy az egészet átalakítja és egy kulturális centrumot épít fel. A vállalat vezetésének tetszik az ötlet, mert ahogy mondták: az ő házukat mindenki használja, de eddig még senki sem költött rá egyetlen fillért sem.

Az állaga pedig hétről hétre, sőt napról napra romlik. Többek között ezért örültek úgy a befektetni kívánó vállalkozó ajánlatának.

A végső döntés még nem született meg, vagyis egyelőre nem tudni, hogy kié lesz a szövőgyár utcai frontja, benne a művelődési házzal. (A könyvtár nélkül, mert az a vállalat szakszervezetének tulajdona.) Hogy az ajánlatok közül melyik a kedvezőbb, azt — ezek után — az olvasók is mérlegelni tudják. Mindenesetre várjuk azt, hogy a községnek mikor lesz végre célnak megfelelő kulturális fellegvára.

(molnár)

, C LEMON:

KÍGYÓMARÁS

Forrest kiszállt a terepjáróból és a ház hátsó bejárata felé indult. Lovat látott kikötve, s ez vendéget jelentett. Amint azonban észrevette a ló gazdáját, elkomorodott.

— Mit akarsz? — kérdezte barátságtalanul.

— Üzletet ajánlok — válaszolta vigyorgóan Jeff Manning.

— Veled nem üzletelek.

— Várd ki a végét. A lányodról Joyce-ról van szó.

összerezzent a lány nevének hallatára. A felesége halála óta

életének egyetlen értelmét a lánya és a fia, Larry jelentette.

— A kezemben van a lányod — folytatta Manning.

Nekiugrott az idős embernek.

— Mit csináltál vele?

— Még semmit — nevetett a látogató gonoszul. — Szemed fénye egy elhagyatott bányában csücsül egy platón, ami azonban este hatkor a levegőbe repül. És a lányod akkor egy bányatóba pottyan és megfullad.

— Te vén disznó!

— Igazi ángyai a kicsi, és ha nem lennék ilyen öreg...

— Fogd be a mocskos pofádat! Azt mondd, hogy mit akarsz. — Hirtelen arra gondolt, hogf csupán a közeli hegyekben öt elhagyott ezüstbánya van, a talajvíz mindegyikben feljött. Néhány óra alatt nem lehetne Joyce nyomára bukkanni.

— Ugye a fiad a rendőrség helikopterét vezeti? És minden második pénteken kitérőt tesz, hogy meglátogasson benneteket.

— Igen.

— Na látod. Larry ma nem Meekerbe fog repülni, hanem Rock Springsbe. Két órakor leszáll a börtön udvarán és felvesz két fegyencet.

Forrest mélyet lélegzett.

— Szóval erről van szó. Nyilván az egyik fegyenc a fiad.

—■ Hát persze. Csak nem gondolod, hogy hagyom villamosszékbe ültetni.

— Teljesen megőrültél. Nincs esélyük onnan kijutni.

— Meg kell próbálni.

— Őrültség. Kész öngyilkosság. És Larry sem fogja megtenni.

— Majd te rábeszéled. És ajánlom, hogy beszéld rá, különben ...

Forrest megragadta a vállát és megrázta.

Motorzúgás hallatszott a levegőben.

— A helikopter! — A látogató kiszabadította magát. — Miért nem szállt le?

— Majd visszafelé — felelte Forrest, de ezt az öreg már nem hallotta, mert elrohant a bozótos felé.

Forrest utánanézett és látta, hogy egyszer csak felugrik és vonaglani kezd. Odaszaladt.

— Megmartak a kígyók — rikácsolt az öreg. — Kettő vagy három is megharapott.

— Kicsinyeik vannak. és érzékenyek — mondta nyugodtan Forrest. — Nyilván kígyófészekbe léptél.

— Honnan tudhattam volna, hogy kígyók vannak a birtokodon ? 1

— Mindenütt vannak, jól tudod. Maradj nyugton mert ha ugrálsz, gyorsabban ver a szíved, és a méreg is gyorsabban terjed benned.

Az öreg eltorzult arccal ült a tornác lépcsőjén. Felhúzta a jobb oldali nadrágszárat, s a lábán két csípés nyoma látszott. A bal lábán négy volt.

— Ezt nem élem túl — motyogta. — Azonnal orvoshoz kell mennem.

— A doktor szabadságon van.

— Hagyod, hogy meghaljak?

— Azt akarom, hogy nyugton maradj. A legközelebbi segélyhely autóval is négy óra.

— Addig nem bírom ki.

— Tudom. De én segíthetek rajtad. Megmondod, hol a lányom, és kapsz ellenmérget. Van a házban.

Az Öreg bizalmatlanul nézte.

— Add ide.

— Előbb elárulod, hogy hol a lány.

A megmart ember nem felelt.

— Ahogy gondolod. Végül is a te életedről van szó. — Forrest bement a házba. Amikor visszajött, a kígyómarás elleni szert tartotta a kezében.

Az öreg mondani akart valamit, aztán hirtelen az égre nézett. Forrest is látta, hogy a helikopter közeledik. Elindult felé, és a fiával jött vissza. A fiú odalépett az öreghez és megragadta a vállát.

— Hol a húgom?

— Add ide a gyógyszert!

— Előbb a rejtekhelyen

— Azt nem ... — És fáradtan lecsukta a szemét.

— Akkor megkeressük, te meg itt pusztulsz el.

— Várjatok, megmondom. — A homlokát törölgette. — A folyó melletti bányában, balra a második tárnában.

A fiú azonnal a helikopterhez rohant.

— Az ellenmérget! — követelte az öreg.

— Megkapod, ha Larry rádión jelenti, hogy megtalálta a lányt — mondta fagyosan Forrest és nyomatékül bement a házba.

Talán húsz perc telt el amikor megszólalt a rádió: „Minden rendben, Joyce él, kiszabadítottam és a robbanóanyagot is hatástalanítottam ”

Az öreg megkapta a hatóanyagot. Nemsokára szirénázó rendőrautó kanyarodott az udvarra. Az öreg csak azt látta, hogy a két rendőr és Forrest hangosan nevetnek a kígyófészeknél.

— Ugyan, mi ezen a nevetséges? — kérdezte.

— Az, hogy ezek nem mérgeskigyók voltak, de tény, hogy hasonlítanak rájuk.

— És ezt miért nem mondtad előbb? — förmedt rá Forrestre.

— Akkor talán megmondtad volna, hogy hová vitted a lányomat? — mondta gúnyosan és magára hagyta a megmart embert.