Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-12 / 291. szám
rrsr un. if: 1990. DECEMBER 13., SZERDA r a I \Üjra megnyílt a fiatalok közkedvelt helye, a VáI Aj rs Vrï Ç 7 ôfï H rosligeti Műjégpálya. Aki kilátogatott, az tapasz* I a ▼ U<JA>WtJl I. falhatta, hogy minden a régi: az épület, a jég, a figurák, a citromos tea, csak a belépő ára növekedett 40-ről 70 forintra. Nagy lába vágták fejszéjüket A Taurus bezár Péteriben Hajdanában, amikor még a Monori Közös Tanács társközségként kezelhette a tőle 8 kilométerre fekvő, főként szlovákok lakta Péterit, már az a hír járta, baj van az ottani munkalehetőségek egyikével. A Taurus Műszaki Gumigyár fel kívánja számolni üzemegységét. így hát 32 ember máról holnapra az utcára került volna. S mivel a Monori Költségvetési Üzem belátta, ezzel a döntéssel kilátástalan helyzetbe kerülnek nemcsak azok. akik a részlegben dolgoztak,' hanem azok' családtagjai is, ezért hát gondoltak egy merészet, s megpróbálták (azóta már kiderült) a lehetetlent, átvették a Taurustól a részleget mindenestül. Alapszerződést kötöttek egymással, s ebben kimondták, addig fogják üzemeltetni, amíg a fenntartása gazdaságos. A gumigyár vállalta a megállapodás évenkénti felülvizsgálatát, s maximális támogatást ígért. A kezdeti remények az idő haladtával sajnos oszladozni kezdtek. A részleg munkatársi gárdája időközben 20 főre csökkent, aki talált másutt helyet, elbúcsúzott tőlük. Az ott maradók legtöbbje asz- szony, a gumi utómegmunkálásán dolgoznak. Egyebek között autószifonhoz, gépkocsihoz készítenek tömítőgyűrűket, lábtörlők, gázálarcrészeket gyártanak. S tennék ezt továbbra is, ha ez nyereséges üzemág lenne. Azonban nem bizonyult sikeresnek a vállalkozás. A Monori Költségvetési Üzem mindhiába tájékoztatta arról az anyagyárat, hogy nem kapnak folyamatos munkát a dolgozók, a számlakiegyenlítések pedig idestova hosszú hónapok óta késnek. Kétségtelen, a Taurus az itt dolgozóknak fölajánlott budapesti gyárában munkahelyet, ez mégsem járható út mindenki esetében. Családanyák, kisgyermeket gondozók, idős szülőket ápolók számára ugyanis meggondolandó a bejárás. Megemlíten- dők az idősebbek, a nyugdíj előtt állók is. Számukra az életmódváltozás jószerivel kalandos vállalkozásnak tűnhet. Korántsem csillagászati összegeket keresnek, de a minimálbér fölötti fizetést mindig hazavitték. A Monori Költségvetési Üzem — Takács Endre igazgató vezetésével — eddig is jó szándékú igyekezetéről tett tanúbizonyságot, bár profiljukba — főleg építőipari és némiképp kommunális tevékenység — eddig sem illett igazán a maroknyi részleg irányítása. Az idő ezúttal sem áll meg, sőt rohan. Közeleg december 31., a Taurusszal kötött szerződésük lejár. A kapcsolatot tehát megszakítják. Tizenöt nap felmondási idő jár a dolgozóknak, munkaviszonyuk január 15-ével megszűnik. Péteri január 1. után elszakad Monor- tól, önálló életet kezd. A lakosság minden bizodalma dr. Szászik Károly polgármesterben van, akinek az új tisztséggel együtt megannyi gond szakadt a nyakába. Ügy hírlik, szerelne mielőbb munkalehetőségeket is teremteni. (fekete) Mit tesz a belügyminiszter? 'a jön a szovjet menekültárját A hétvégén a városháza dísztermében az MDF helybéli szervezete rendezett fórumot, amelynek vendége volt dr. Horváth Balázs belügyminiszter és dr. Réti Miklós országgyűlési képviselő. Az esemény előtt Horváth Balázs interjút adott lapunknak. — A közelmúltban egy háromnapos dráma idegtépő, nemegyszer ijesztő óráit élte át az ország. A taxisblokád idején az ön tevékenykedését... szereplését jó néhány bírálat és támadás érte. Nem érzi-e, hogy zuhant az ázsiója? — Én nem vagyok kompetens megítélni, hogy zuhant az ázsióm vagy sem. Ügy gondolom, azt tettem, amit ebben a szituációban kellett. A három nap egy nagy tragédia volt az ország életében. Már csak azért is, mert ilyen 1918 óta nem fordult elő. Ezt követően minden hasonló nemzeti dráma eseményénél tisztán kirajzolódtak az erővonalak. A túloldalra tekintve mindegyik félnek volt ellenségképe. Most pedig nem. S ez rettentően megkeverte az embereket. Azzal együtt, hogy véleményem szerint itt egy bűncselekménysorozat valósult meg. Amire a legfőbb ügyész úr érdemben nyilatkozott. Az ő álláspontja, hogy számos bűncselekmény történt. Hatásában pedig azért iszonyatos ez a három nap, mert nem vagyok abban biztos, hogy nem tört-e össze a magyar jogállamiság. Amikor valaki efféle eszközöket használ vagy használhat fel politikai céljai elérésére, az mindig nagy bajt jelent. S amilyen egyértelműnek tűnt számomra a koalíciós pártok, valamint a fiatal demokraták állásfoglalása, ugyanolyan megdöbbentőnek éreztem a szabaddemokraták, az MSZP és MSZMP gondolkodását. Nem tudom, nem is akarom azt mondani, hogy puccskísérlet volt. Remélem, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy ez egy feltételezés lehet. De azt tudom, amikor a kormány és a koalíciós pártok a demokratikus jogszabályokat betartva — rendkívül nehezen, a rájuk pakolt súly alatt valóban meggörnyedve — mindenképpen alkotmányos módon próbálják a nemzetet vezetni, az országot kormányozni, akkor valamennyi lépés, amely az alkotmányosságtól, a jogszerűségtől messze van, s attól eltér: beláthatatlan következményekkel jár. — Az elmúlt egy évben több tízezer külföldi ragadt itt, akik nálunk remélnek jobb életet vagy innen szándékoznak továbbindulni. Közben Ausztria megszigorította a beutazásokat. Jövőre valószínű, hogy a Szovjetunióban az emberek világ- útlevélhez jutnak. Ez a hír máris nyugtalanítja a magyar állampolgárokat. Mekkora veszélye van az esetleges szovjet menekültáradatnak? Egyáltalán megakadályozhatjuk-e ezt? — A Belügyminisztérium már hosszabb ideje számol azzal a lehetőséggel, hogy a szovjet világútlevél bevezetését követően jelentős számú menekült jönne Magyarországra. Egy hónappal ezelőtt ennek szellemében tárgyaltam a lengyel, két hete Prágában a csehszlovák belügyminiszter úrral, a napokban a holland belügyminiszter asszonnyal. Ilyen alapállásból fogok konzultálni most Párizsban a francia kollégámmal, Jauss úrral. A Pentagonale létrehozott egy emigrációis munkacsoportot, amelynek az a feladata, hogy egységes irányelveket készítsen a menekültáradat kezelésére. A lengyel és csehszlovák belügyminiszterrel abban állapodtunk meg, hogy megkísérelünk egységes elveket és technikát kidolgozni. Eszerint tárgyalok majd az osztrák kollégámmal. Nagyon bízom abban, hogy kezelni fogjuk ezt a gondot. Kétféle módon lehet: diplomáciai eszközökkel, valamint a belső menekültrend védelmével. Utóbbit a zöldhatárok megerősítésével, a hozzánk érkezőktől egy esetleges ösz- szeg megkövetelésével, a meghívólevelek ellenőrzésével, természetesen bizonyos menekülttáborok kiépítésével, a feketemunka drasztikus büntetésével. És még számos adminisztratív technikai megoldás áll a rendelkezésünkre. Nem kétséges, nagyon nehéz lesz dönteni abban a kérdésben — ha bekövetkezik ezeknek a szovjet állampolgároknak a bejövetele —, hogy ki a gazdasági és ki a politikai menekült. Hiszen a genfi menekült- ügyi egyezmény aláírásával mi is olyan kötelezettséget vállaltunk, amely az utóbbiaknak megfelelő védettséget garantál. Ezt mint .európai gyakorlatot kell kövétni. Hangsúlyozni szeretném, hogyha az esetleges menekülthullám hazánkba való bejövetele kitapinthatóvá válik: hogy országunk a cél, akkor ez már nem a mi feladatunk lesz; európai összefogást igényel. Akkora tömegről lehet szó. — A belügyminiszteri tárca a jövő évi költségvetésből tudott-e akkora szeletet vágni, amivel reménye lehet arra, hogy az apparátus technikai felszereltségét és személyi állományát javíthatja? Annál is inkább, mert a hazai bűnüldözés és a békés állampolgárok védelmének színvonala megnyugtató változást ettől várhat. — Még nem fogadta el a Parlament a költségvetési törvényt. Én őszintén remélem, hogy egy olyan költségvetést szavaz meg az Országgyűlés, ami lehetőséget ad a rendőrség fejlesztésére. Fehér Ferenc Rossz felszerelés, alacsony fizetés Sapkacserét terveznek a rendőrautó helyett A rendőrök nem engednek a 30 milliárdból. A Független Rendőrszakszervezet siófoki kongresszusának hétfői záróülésén határozatba foglalták: ké — Beszélhetnék a vb-titkár- ral? — kérdeztem. — Vb-titkárunk lemondott, és munkakörét november 30- án Tóth Lászlónénak, a pénzügyi csoport vezetőjének adta át. Tóth Lászlóné - az ő jegyzői pályázatának támogatására gyűjtött össze a lakosság 1104) aláírást — két kisgyermeket nevel és tart el egyedül, mivel férje meghalt. — Nem en vagyok a vb-titkár— mondja —, a munkakört ugyan valóban átvettem, de a kulcsokat visszavették tőlem, december 3-án pedig nekem is felmondtak, úgy mint a többieknek. Azóta Dudok Illés ül a jegyző szobájában. Nem tudjuk miért, talán öt nevezték ki most vb-titkárnak, a jegyző beiktatásáig. — ön most a vb-titkár? — rdem Dudok Illést.- Nem. nem — tiltakozik Nagy Lászlóné az, ö vette ezt a munkakört november LAKITELEK UTÁN TÁPIÓSZENTMÁRTON (II.) Hirtelen elvágni, újrakez at 30-án. A visszavont döntés — Igen, de neki fölmondták. Önnek is fölmondták? — Nem. — Akkor csakis ön lehet a vb-titkár, különben miért ülne itt? — Dudok Illés nem vállalja a vb-titkárságot, meg különben is látszik rajta, ő maga sem érzi jól magát abban a székben. Ki is jön, és a továbbiakban a titkárságon foglal helyet, átadva a szobáját a polgármestertől épp távozó küldöttségnek. Érezhető, hogy valami itt készül. Az épületben már terjed is futótűzként a hír: Tóth János hívatja a dolgozókat. A kicsiny előtér pillanatok alatt megtelik, feszült arccal várakoznak, majd hirtelen amilyen gyorsan összegyűltek, elnyeli őket a kitárt ajtó. Odabent a polgármester bejelenti, megváltoztatta elhatározását. A felmondást visszavonja, mindenki marad a helyén, majd elnézést kér a történtekért. Pár perc az egész. Hogyan lehet ezek után elkezdeni egy beszélgetést? — töprengek magamban, miközben belépek hozzá. Minden bizonnyal emberi nagyság kell hozzá, hogy egy vezető be merje látni, hogy tévedett. Emberi nagyság kell ahhoz is, hogy ezután vállalni merje, hogy félresikerült döntését visz- szavotija, megváltoztassa. Ezért őszinte szívvel mondom neki: „Gratulálok!” Rögtön megérti, hogy mihez. — Van is miért, hiszen nehéz döntés volt, majdnem olyan nehéz, mint az első. És bármennyire is ellenem szól a látszat, a dolgozók érdekeit szolgáltam volna azzal is. Túl korán lépett ? — Az átmeneti törvény szerint új szervezetet kell létrehozni, ehhez pedig nem elég csak automatikusan átkeresztelni a gyereket, majd várni, hogy minden megváltozzon. Esélyt kellett volna adni másoknak. akik esetleg jobban tudnának itt dolgozni. — De hát jól-ismeri az apparátust, 5 éve együtt vannak. — Nincs kizárva, hogy a megmérettetés után maradt volna mindenki, hiszen mindenütt előnyt élveznek azok a pályázók, akik addig is azt a munkát végezték. Sehol nem szeretnek új emberek betanításával bajlódni. Különben tényleg elégedett vagyok velük. Az 5 év alatt 3-4 kiváló dolgozó kitüntetést adtunk át, fegyelmi pedig egy sem volt. — Ha ennyire elégedett volt velük, nem félt, hogy ^elveszíti őket., hogy a rossz hangulat miatt esetleg nem is pályáznák? — A rossz hangulatot nem az én döntésem váltotta ki, érlelődött az már az elmúlt 6 hónapban. Ez most csak egy égő gyufa volt a puskaporos levegőben. Tudom, az eset sokáig benne marad most majd az emberekben. Lesz, akit doppingol és lesz. akiben dacot szül, biztos, sok ellenállásba ütközöm majd. — Melyik döntése után tölti el jobb érzés? — Az elsővel én dolgozni akartam, kiutat keresni, megoldást egy újszerű munka megszervezéséhez. Most tovább kell ezt a megoldást keresnem. Ez a kísérlet zsákutca volt, de nem kudarc. Etikusabb lett volna, mint azt mondani egyeseknek, menj innen el, mert nem szeretlek. Nem beszélve arról, hogy az ilyen pályázati rendszert a közszolgálati törvény úgyis tartalmazni fogja, én mindössze csak korábban léptem, nem vártam meg a törvény megszületését. — „Túl korán lépett”, el akarta kerülni, hogy mondvacsinált ürügyekkel kelljen az embernek „felmondani”, „valószínű a helyén maradt volna mindenki”, „új munkarendet kell kialakítani” — ne haragudjon, de ezek egy az egyben Anka Balázs szavai. Öt kívánta követni ezzel? Nem a hatalmi szó... — Nem, mert Lakitelek rossz példa, főleg így, hogy már az utóhangját is ismerhetjük. Bár rajtam kívül még sok polgármester jár hasonló cipőben, keresve a megoldást, érdeklődve a felmondási lehetőségek iránt. — ön a hivatal átszervezésével indokolta a felmondásokat. Van már valamiféle kidolgozott koncepciója az új rendszerről? — Keverednek a hatáskörök, ezeket szerettük volna tisztázni. Az igazgatási osztályon belül el lehetne képzelni más berendezkedést. Az új feladatköröket pedig arányosan szét kéne osztani, még az is elképzelhető, hogy további embereket kell felvenni. — Én úgy látom, nincsen igazán elképzelésük, sőt, némi fejetlenség tapasztalható a házban. Az emberek nem tudják, ki a vb-titkár. még azok sem, akiket mások annak vélnek. Pedig például ilyen esetekben az ő feladata lenne a törvényesség védelme. — Valóban sok a bizonytalanság, éppen emiatt láttam én is célravezetőnek a módszert: hirtelen elvágni, majd újrakezdeni, tiszta lappal. Hiszen a régi rend szerint nem dolgozhatunk, ezt követeli minden és mindenki. — Az elmúlt öt évben nem követelte? — Kisebb lépéseket - már akkor is tettünk. Most azonban új testületeknek, új jogszabályoknak kell megfelelnünk, a lakosság sem ugyanaz már, aki volt, és a polgár- mester most egy személyben felelős mindenért, nem úgy, mint eddig, amikor a tanácselnök mögött ott állt a megyei tanács. — Befolyásolta önt kedvező döntésében az, hogy mi idejöttünk? — Igen, de nem a hatalmi szó. hanem a szakértelem, Erdélyi László jogi tanácsai és Horsik József rábeszélése — magam is szakszervezeti tag vagyok — győzött végül meg. Ezt az utat azonban talán már nem kell végigjárniuk utánam azoknak a polgármestereknek, akik hasonló lépéseket fontolgatnak. izegő Krisztina követelik, hogy a Parlament az 1991. évi költségvetési terv elfogadásaikor biztosítsa számukra ezt az összeget, amely elengedhetetlenül szükséges az ország közrendjének és közbiztonságának fenntartásához. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy a rendőrség kérése ellenére, a 30 milliárd forintból a költségvetési tervezet mintegy 7 milliárdot lefaragott. Az állásfoglalást 3 napos részletes vita előzte meg. A példák sokaságát sorolták fel a küldöttek helyzetük ecsetelésére. Több helyütt — mint mondották — termelőszövetkezetek. ipari üzemek „dobják össze” a rendőrautó vételárát, a kommandósok egy részének pedig a külföldi barátok és rokonok szerzik be a megfelelő védőruhát. Ilyen körülmények között felháborítónak tartják, hogy a legelemibb eszközök pótlása helyett az illetékes belügyminisztériumi államtitkár-helyettes kezdeményezésére sapkacserével kísérletezgetnek. Szóvá tették többen azt is, hogy a rossz technikai felszereltség és az alacsony fizetés mellett, a 12-14 órás napi munka után csak ritkán kap túlórapénzt a rendőr, és ha kap is, óránként mindössze bruttó 70 forintot. A szakszervezeti kongresz- szuson részletesen kifejtették, hogy milyen rendőrségi törvényt szeretnének: olyat, amelyik figyelembe veszi az Európa Tanács rendőrségre vonatkozó határozatát. Egy sajátos jelenségről is szóltak a rendőrszakszervezet vezetői. Mint mondották, az ál'am polgári jogok megnövekedtek, ugyanakkor hiányzik az a törvény, amely egyértelműen lefekteti a rendőr jogait. Ennek h'ánya az intézkedések során bizonytalanságot okoz: ezért fordulhat elő. hogy kisebb esetekben inkább „félrenéz” a rendőr.
