Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-12 / 291. szám

rrsr un. if: 1990. DECEMBER 13., SZERDA r a I \Üjra megnyílt a fiatalok közkedvelt helye, a Vá­I Aj rs Vrï Ç 7 ôfï H rosligeti Műjégpálya. Aki kilátogatott, az tapasz­* I a ▼ U<JA>WtJl I. falhatta, hogy minden a régi: az épület, a jég, a figurák, a citromos tea, csak a belépő ára növekedett 40-ről 70 forintra. Nagy lába vágták fejszéjüket A Taurus bezár Péteriben Hajdanában, amikor még a Monori Közös Tanács társ­községként kezelhette a tőle 8 kilométerre fekvő, főként szlovákok lakta Péterit, már az a hír járta, baj van az ot­tani munkalehetőségek egyiké­vel. A Taurus Műszaki Gumi­gyár fel kívánja számolni üzemegységét. így hát 32 em­ber máról holnapra az utcára került volna. S mivel a Mo­nori Költségvetési Üzem be­látta, ezzel a döntéssel kilá­tástalan helyzetbe kerülnek nemcsak azok. akik a részleg­ben dolgoztak,' hanem azok' családtagjai is, ezért hát gon­doltak egy merészet, s meg­próbálták (azóta már kiderült) a lehetetlent, átvették a Tau­rustól a részleget mindenes­tül. Alapszerződést kötöttek egymással, s ebben kimond­ták, addig fogják üzemeltetni, amíg a fenntartása gazdaságos. A gumigyár vállalta a megál­lapodás évenkénti felülvizsgá­latát, s maximális támogatást ígért. A kezdeti remények az idő haladtával sajnos oszla­dozni kezdtek. A részleg mun­katársi gárdája időközben 20 főre csökkent, aki talált má­sutt helyet, elbúcsúzott tőlük. Az ott maradók legtöbbje asz- szony, a gumi utómegmunká­lásán dolgoznak. Egyebek kö­zött autószifonhoz, gépkocsi­hoz készítenek tömítőgyűrű­ket, lábtörlők, gázálarcrészeket gyártanak. S tennék ezt to­vábbra is, ha ez nyereséges üzemág lenne. Azonban nem bizonyult si­keresnek a vállalkozás. A Monori Költségvetési Üzem mindhiába tájékoztatta arról az anyagyárat, hogy nem kap­nak folyamatos munkát a dol­gozók, a számlakiegyenlítések pedig idestova hosszú hónapok óta késnek. Kétségtelen, a Taurus az itt dolgozóknak föl­ajánlott budapesti gyárában munkahelyet, ez mégsem jár­ható út mindenki esetében. Családanyák, kisgyermeket gondozók, idős szülőket ápolók számára ugyanis meggondo­landó a bejárás. Megemlíten- dők az idősebbek, a nyugdíj előtt állók is. Számukra az életmódváltozás jószerivel ka­landos vállalkozásnak tűnhet. Korántsem csillagászati össze­geket keresnek, de a minimál­bér fölötti fizetést mindig ha­zavitték. A Monori Költségvetési Üzem — Takács Endre igaz­gató vezetésével — eddig is jó szándékú igyekezetéről tett tanúbizonyságot, bár profil­jukba — főleg építőipari és némiképp kommunális tevé­kenység — eddig sem illett igazán a maroknyi részleg irányítása. Az idő ezúttal sem áll meg, sőt rohan. Közeleg december 31., a Taurusszal kötött szerző­désük lejár. A kapcsolatot te­hát megszakítják. Tizenöt nap felmondási idő jár a dolgozók­nak, munkaviszonyuk január 15-ével megszűnik. Péteri ja­nuár 1. után elszakad Monor- tól, önálló életet kezd. A la­kosság minden bizodalma dr. Szászik Károly polgármester­ben van, akinek az új tisztség­gel együtt megannyi gond sza­kadt a nyakába. Ügy hírlik, szerelne mielőbb munkalehe­tőségeket is teremteni. (fekete) Mit tesz a belügyminiszter? 'a jön a szovjet menekültárját A hétvégén a városháza dísztermében az MDF hely­béli szervezete rendezett fórumot, amelynek vendége volt dr. Horváth Balázs belügyminiszter és dr. Réti Miklós országgyűlési képvi­selő. Az esemény előtt Hor­váth Balázs interjút adott lapunknak. — A közelmúltban egy há­romnapos dráma idegtépő, nemegyszer ijesztő óráit élte át az ország. A taxisblokád idején az ön tevékenykedését... sze­replését jó néhány bírálat és támadás érte. Nem érzi-e, hogy zuhant az ázsiója? — Én nem vagyok kompe­tens megítélni, hogy zuhant az ázsióm vagy sem. Ügy gon­dolom, azt tettem, amit ebben a szituációban kellett. A há­rom nap egy nagy tragédia volt az ország életében. Már csak azért is, mert ilyen 1918 óta nem fordult elő. Ezt követően minden hasonló nemzeti drá­ma eseményénél tisztán kiraj­zolódtak az erővonalak. A túl­oldalra tekintve mindegyik félnek volt ellenségképe. Most pedig nem. S ez rettentően megkeverte az embereket. Az­zal együtt, hogy véleményem szerint itt egy bűncselekmény­sorozat valósult meg. Amire a legfőbb ügyész úr érdemben nyilatkozott. Az ő álláspontja, hogy számos bűncselekmény történt. Hatásában pedig azért iszonyatos ez a három nap, mert nem vagyok abban biz­tos, hogy nem tört-e össze a magyar jogállamiság. Amikor valaki efféle eszközöket hasz­nál vagy használhat fel politi­kai céljai elérésére, az mindig nagy bajt jelent. S amilyen egyértelműnek tűnt számomra a koalíciós pártok, valamint a fiatal demokraták állásfoglalá­sa, ugyanolyan megdöbbentő­nek éreztem a szabaddemok­raták, az MSZP és MSZMP gondolkodását. Nem tudom, nem is akarom azt mondani, hogy puccskísérlet volt. Remé­lem, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy ez egy feltételezés lehet. De azt tudom, amikor a kor­mány és a koalíciós pártok a demokratikus jogszabályokat betartva — rendkívül nehezen, a rájuk pakolt súly alatt va­lóban meggörnyedve — min­denképpen alkotmányos mó­don próbálják a nemzetet ve­zetni, az országot kormányoz­ni, akkor valamennyi lépés, amely az alkotmányosságtól, a jogszerűségtől messze van, s attól eltér: beláthatatlan kö­vetkezményekkel jár. — Az elmúlt egy évben több tízezer külföldi ragadt itt, akik nálunk remélnek jobb életet vagy innen szándékoznak to­vábbindulni. Közben Ausztria megszigorította a beutazásokat. Jövőre valószínű, hogy a Szov­jetunióban az emberek világ- útlevélhez jutnak. Ez a hír máris nyugtalanítja a magyar állampolgárokat. Mekkora ve­szélye van az esetleges szovjet menekültáradatnak? Egyálta­lán megakadályozhatjuk-e ezt? — A Belügyminisztérium már hosszabb ideje számol az­zal a lehetőséggel, hogy a szovjet világútlevél bevezeté­sét követően jelentős számú menekült jönne Magyaror­szágra. Egy hónappal ezelőtt ennek szellemében tárgyaltam a lengyel, két hete Prágában a csehszlovák belügyminiszter úrral, a napokban a holland belügyminiszter asszonnyal. Ilyen alapállásból fogok kon­zultálni most Párizsban a fran­cia kollégámmal, Jauss úrral. A Pentagonale létrehozott egy emigrációis munkacsoportot, amelynek az a feladata, hogy egységes irányelveket készítsen a menekültáradat kezelésére. A lengyel és csehszlovák bel­ügyminiszterrel abban álla­podtunk meg, hogy megkísére­lünk egységes elveket és tech­nikát kidolgozni. Eszerint tár­gyalok majd az osztrák kollé­gámmal. Nagyon bízom ab­ban, hogy kezelni fogjuk ezt a gondot. Kétféle módon lehet: diplomáciai eszközökkel, vala­mint a belső menekültrend vé­delmével. Utóbbit a zöldhatá­rok megerősítésével, a hozzánk érkezőktől egy esetleges ösz- szeg megkövetelésével, a meg­hívólevelek ellenőrzésével, természetesen bizonyos mene­külttáborok kiépítésével, a fe­ketemunka drasztikus bünte­tésével. És még számos admi­nisztratív technikai megoldás áll a rendelkezésünkre. Nem kétséges, nagyon nehéz lesz dönteni abban a kérdésben — ha bekövetkezik ezeknek a szovjet állampolgároknak a bejövetele —, hogy ki a gaz­dasági és ki a politikai mene­kült. Hiszen a genfi menekült- ügyi egyezmény aláírásával mi is olyan kötelezettséget vállal­tunk, amely az utóbbiaknak megfelelő védettséget garantál. Ezt mint .európai gyakorlatot kell kövétni. Hangsúlyozni szeretném, hogyha az esetle­ges menekülthullám hazánkba való bejövetele kitapinthatóvá válik: hogy országunk a cél, akkor ez már nem a mi fel­adatunk lesz; európai összefo­gást igényel. Akkora tömegről lehet szó. — A belügyminiszteri tárca a jövő évi költségvetésből tu­dott-e akkora szeletet vágni, amivel reménye lehet arra, hogy az apparátus technikai felszereltségét és személyi állo­mányát javíthatja? Annál is inkább, mert a hazai bűnül­dözés és a békés állampolgá­rok védelmének színvonala megnyugtató változást ettől várhat. — Még nem fogadta el a Parlament a költségvetési tör­vényt. Én őszintén remélem, hogy egy olyan költségvetést szavaz meg az Országgyűlés, ami lehetőséget ad a rendőrség fejlesztésére. Fehér Ferenc Rossz felszerelés, alacsony fizetés Sapkacserét terveznek a rendőrautó helyett A rendőrök nem engednek a 30 milliárdból. A Független Rendőrszakszervezet siófoki kongresszusának hétfői záró­ülésén határozatba foglalták: ké — Beszélhetnék a vb-titkár- ral? — kérdeztem. — Vb-titkárunk lemondott, és munkakörét november 30- án Tóth Lászlónénak, a pénz­ügyi csoport vezetőjének adta át. Tóth Lászlóné - az ő jegyzői pályázatának támogatására gyűjtött össze a lakosság 1104) aláírást — két kisgyermeket nevel és tart el egyedül, mivel férje meghalt. — Nem en vagyok a vb-tit­kár— mondja —, a munkakört ugyan valóban átvettem, de a kulcsokat visszavették tőlem, december 3-án pedig nekem is felmondtak, úgy mint a többi­eknek. Azóta Dudok Illés ül a jegyző szobájában. Nem tud­juk miért, talán öt nevezték ki most vb-titkárnak, a jegyző beiktatásáig. — ön most a vb-titkár? — rdem Dudok Illést.- Nem. nem — tiltakozik Nagy Lászlóné az, ö vette ezt a munkakört november LAKITELEK UTÁN TÁPIÓSZENTMÁRTON (II.) Hirtelen elvágni, újrakez at 30-án. A visszavont döntés — Igen, de neki fölmond­ták. Önnek is fölmondták? — Nem. — Akkor csakis ön lehet a vb-titkár, különben miért ülne itt? — Dudok Illés nem vállalja a vb-titkárságot, meg külön­ben is látszik rajta, ő maga sem érzi jól magát abban a székben. Ki is jön, és a továb­biakban a titkárságon foglal helyet, átadva a szobáját a polgármestertől épp távozó küldöttségnek. Érezhető, hogy valami itt készül. Az épületben már terjed is futótűzként a hír: Tóth János hívatja a dol­gozókat. A kicsiny előtér pil­lanatok alatt megtelik, feszült arccal várakoznak, majd hir­telen amilyen gyorsan össze­gyűltek, elnyeli őket a kitárt ajtó. Odabent a polgármester be­jelenti, megváltoztatta elhatá­rozását. A felmondást vissza­vonja, mindenki marad a he­lyén, majd elnézést kér a tör­téntekért. Pár perc az egész. Hogyan lehet ezek után el­kezdeni egy beszélgetést? — töprengek magamban, miköz­ben belépek hozzá. Minden bi­zonnyal emberi nagyság kell hozzá, hogy egy vezető be mer­je látni, hogy tévedett. Embe­ri nagyság kell ahhoz is, hogy ezután vállalni merje, hogy félresikerült döntését visz- szavotija, megváltoztassa. Ezért őszinte szívvel mondom neki: „Gratulálok!” Rögtön megérti, hogy mihez. — Van is miért, hiszen ne­héz döntés volt, majdnem olyan nehéz, mint az első. És bármennyire is ellenem szól a látszat, a dolgozók érdekeit szolgáltam volna azzal is. Túl korán lépett ? — Az átmeneti törvény sze­rint új szervezetet kell létre­hozni, ehhez pedig nem elég csak automatikusan átkeresz­telni a gyereket, majd várni, hogy minden megváltozzon. Esélyt kellett volna adni má­soknak. akik esetleg jobban tudnának itt dolgozni. — De hát jól-ismeri az ap­parátust, 5 éve együtt vannak. — Nincs kizárva, hogy a megmérettetés után maradt volna mindenki, hiszen min­denütt előnyt élveznek azok a pályázók, akik addig is azt a munkát végezték. Sehol nem szeretnek új emberek beta­nításával bajlódni. Különben tényleg elégedett vagyok ve­lük. Az 5 év alatt 3-4 kiváló dolgozó kitüntetést adtunk át, fegyelmi pedig egy sem volt. — Ha ennyire elégedett volt velük, nem félt, hogy ^el­veszíti őket., hogy a rossz han­gulat miatt esetleg nem is pá­lyáznák? — A rossz hangulatot nem az én döntésem váltotta ki, ér­lelődött az már az elmúlt 6 hónapban. Ez most csak egy égő gyufa volt a puskaporos levegőben. Tudom, az eset sokáig benne marad most majd az emberekben. Lesz, akit doppingol és lesz. akiben dacot szül, biztos, sok ellenál­lásba ütközöm majd. — Melyik döntése után tölti el jobb érzés? — Az elsővel én dolgozni akartam, kiutat keresni, meg­oldást egy újszerű munka megszervezéséhez. Most to­vább kell ezt a megoldást ke­resnem. Ez a kísérlet zsákutca volt, de nem kudarc. Etikusabb lett volna, mint azt mondani egyeseknek, menj innen el, mert nem szeretlek. Nem be­szélve arról, hogy az ilyen pá­lyázati rendszert a közszolgá­lati törvény úgyis tartalmazni fogja, én mindössze csak ko­rábban léptem, nem vártam meg a törvény megszületését. — „Túl korán lépett”, el akarta kerülni, hogy mondva­csinált ürügyekkel kelljen az embernek „felmondani”, „valószínű a helyén maradt volna mindenki”, „új munka­rendet kell kialakítani” — ne haragudjon, de ezek egy az egyben Anka Balázs szavai. Öt kívánta követni ezzel? Nem a hatalmi szó... — Nem, mert Lakitelek rossz példa, főleg így, hogy már az utóhangját is ismer­hetjük. Bár rajtam kívül még sok polgármester jár hasonló cipőben, keresve a megoldást, érdeklődve a felmondási le­hetőségek iránt. — ön a hivatal átszervezé­sével indokolta a felmondáso­kat. Van már valamiféle ki­dolgozott koncepciója az új rendszerről? — Keverednek a hatáskörök, ezeket szerettük volna tisz­tázni. Az igazgatási osztályon belül el lehetne képzelni más berendezkedést. Az új feladat­köröket pedig arányosan szét kéne osztani, még az is elkép­zelhető, hogy további embere­ket kell felvenni. — Én úgy látom, nincsen igazán elképzelésük, sőt, némi fejetlenség tapasztalható a házban. Az emberek nem tud­ják, ki a vb-titkár. még azok sem, akiket mások annak vél­nek. Pedig például ilyen ese­tekben az ő feladata lenne a törvényesség védelme. — Valóban sok a bizonyta­lanság, éppen emiatt láttam én is célravezetőnek a mód­szert: hirtelen elvágni, majd újrakezdeni, tiszta lappal. Hiszen a régi rend szerint nem dolgozhatunk, ezt követeli minden és mindenki. — Az elmúlt öt évben nem követelte? — Kisebb lépéseket - már akkor is tettünk. Most azon­ban új testületeknek, új jog­szabályoknak kell megfelel­nünk, a lakosság sem ugyan­az már, aki volt, és a polgár- mester most egy személyben felelős mindenért, nem úgy, mint eddig, amikor a tanács­elnök mögött ott állt a me­gyei tanács. — Befolyásolta önt kedve­ző döntésében az, hogy mi ide­jöttünk? — Igen, de nem a hatalmi szó. hanem a szakértelem, Er­délyi László jogi tanácsai és Horsik József rábeszélése — magam is szakszervezeti tag vagyok — győzött végül meg. Ezt az utat azonban talán már nem kell végigjárniuk utánam azoknak a polgármestereknek, akik hasonló lépéseket fontol­gatnak. izegő Krisztina követelik, hogy a Parlament az 1991. évi költségvetési terv el­fogadásaikor biztosítsa számuk­ra ezt az összeget, amely elen­gedhetetlenül szükséges az or­szág közrendjének és közbiz­tonságának fenntartásához. Tudomásukra jutott ugyanis, hogy a rendőrség kérése elle­nére, a 30 milliárd forintból a költségvetési tervezet mintegy 7 milliárdot lefaragott. Az állásfoglalást 3 napos részletes vita előzte meg. A példák sokaságát sorolták fel a küldöttek helyzetük ecsetelé­sére. Több helyütt — mint mondották — termelőszövet­kezetek. ipari üzemek „dobják össze” a rendőrautó vételárát, a kommandósok egy részének pedig a külföldi barátok és ro­konok szerzik be a megfelelő védőruhát. Ilyen körülmények között felháborítónak tartják, hogy a legelemibb eszközök pótlása helyett az illetékes belügyminisztériumi állam­titkár-helyettes kezdeménye­zésére sapkacserével kísérle­tezgetnek. Szóvá tették többen azt is, hogy a rossz technikai felszereltség és az alacsony fi­zetés mellett, a 12-14 órás napi munka után csak ritkán kap túlórapénzt a rendőr, és ha kap is, óránként mindössze bruttó 70 forintot. A szakszervezeti kongresz- szuson részletesen kifejtették, hogy milyen rendőrségi tör­vényt szeretnének: olyat, ame­lyik figyelembe veszi az Euró­pa Tanács rendőrségre vonat­kozó határozatát. Egy sajátos jelenségről is szóltak a rendőr­szakszervezet vezetői. Mint mondották, az ál'am polgári jo­gok megnövekedtek, ugyanak­kor hiányzik az a törvény, amely egyértelműen lefekteti a rendőr jogait. Ennek h'ánya az intézkedések során bizonyta­lanságot okoz: ezért fordulhat elő. hogy kisebb esetekben in­kább „félrenéz” a rendőr.

Next

/
Thumbnails
Contents