Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-12 / 291. szám

mr MH. VU 1990. DECEMBER 12., SZERDA Meg fui ámították az ál sátánokat Vörös, mint a pokol tüze Lapunk els5 oldalán beszámolunk róla, hogy országszerte, s természetesen Pest megye településein is egyre nő a félelem a sátánistáktól. De kik is azok a sátánisták, ha lennének, ha vannak nálunk is ilyenek, miről ismerhetnénk fel őket? Az Űj magyar lexikon sze­rint a sátánizmus „ördögimá- dds, ördöngösség, ördögimá­dóknak nevezik az Irak, Szíria, Törökország, Irán és a Szov­jetunió egyes területein élő jezidák felekezetéhez tartozó kundokat. A jezidák vallásá­ban a Zoroaszter-vallás, vala­mint a zsidó, keresztény és mohamedán vallás elemei keverednek, s istenként vallá­suk megalapítóját és névadó­ját, Jezid Omajjád kalifát, va­lamint a madár alakú Meiek Tanzt, az ellentmondás szel­lemét tisztelik. — A középkor idején a katolikus egyház a boszorkányságokat, a javas- asszonyokat, a varázslókat ül­dözte ördöngösségükért.” Az Új magyar lexikon ne­vével ellentétben meglehető­sen régi, 1962-ben adták ki. Éppen ezért szerkesztői nem tudtak vagy nem akartak tu­domást venni arról, hogy új világunkban is akadnak az ör­dögnek, a sátánnak tisztelői, sőt vannak beteges, aberrált, bűnöző figurák is, akik örö­müket lelik mások szenvedé­sében, megfélemlítésében. És még inkább léteznek hiszé­keny, babonás emberek, akik minden hírnek és álhírnek könnyen bedőlnek. ★ Az Interpol adatai szerint tavaly és az idei év első hó­napjaiban száznál több áldo­zatot szedtek a Sátán hívei Észak-Amerika és Nyugat- Európa államaiban. S sajnos már nálunk is történt meg­döbbentő tragédia: a mező­kovácsházi középiskolás fiú kishúgát áldozta, míg egy má­sik ifjú ember édesanyját ölte meg a Péntek 13. című film álarcos hősének „parancsára”. Ezek az események figyelmez­tető jelnél többet mondónk a magyar társadalom számára. Világszerte igencsak elsza­porodtak már az ördögi szek­ták, tagjaik démonian, meg­szállottként hadakoznak Is­ten és országa ellen. Ezeken a — számunkra olykor — ne­vetséges hókuszpókuszokkal körített fekete szertartásokon talán mosolyogni is tudnánk, ha... Azonban vérfagyasztó Hagyomány és piaci szemlélet Megunták, kiváltak möti hagyománya, mit fognak termelni? — Visszakerül hozzánk a harminchektáros szőlőtelepítés. Mienk az őszibarackos. A tra­díció folytatása mellett olyan termékekkel igyekszünk je­lentkezni, amit a város szí­vesen megvesz. Például ter­melünk csemege kukoricát, nyitunk terményboltot. — Bízik benne, hogy ered­ményes lesz a működésük? — Nézze! Nálunk egyetlen „függetlenített” vezető lesz, a számokra figyelő főkönyvelő. K. T. I. Huszti Gábor, a Rozmaring Termelőszövetkezet cérna- és fonalfeldolgozó üzemének ügy­vezető igazgatója. Dolgoznak és szállítanak az Újpesti Cér­nagyárnak. a Hazai Fésűsfo­nónak, ' az Újpesti Gyapjú- szövőnek. Az ügyrendi előadó­kon kívül ő volt az egyetlen hozzászóló a tegnapi közgyűlé­sen, ahol az ürömiek és a pi- lisborosjenőiek kiválását in­dokolta. Ezt az elhatározásu­kat szeptember 25-én a két falu jelenlévő aktív téesztag- jainak ott lévő 90 a 93 nyug­díjasa közül résztvevő 37 sze­mély, egyhangúlag hozta meg. — Mekkora területen gaz­dálkodnak majd és mennyi lesz az induló vagyonuk? — kérdeztük. A 820 hektárnyi területből 570 hektár a szántóföld. Körül­belül 60 millió forintra be­csülhető a közös tulajdon ér­téke. Ezt a lépést kénytelenek voltunk megtenni, mert a nagy gazdaság áttekinthetet­lenné vált. A hetvenes évek mâsçdik felében többszöri át­szervezés után vontak össze bennünket a Rozmaringgal. Akkor 12 milliós vagyont hoz­tunk be, amiből azóta csak vit­tek tőlünk. Ebbe untunk be­le. — Mennyien lesznek együtt az új szervezetben? — Hatvankét aktív tagunk­ra és a nyugdíjasainkra szá­mítunk. Az ipari tevékenysé­gen kívül, melyben alkalma­zottak is résztvesznek, a me­zőgazdaságot is kft.-be akar­juk szervezni. — Minek van Jenőn és Ürö­Polgármesterek tanácsa Budapest agglomerációs gyű­rűjében sok közös gond ter­heli a községek, kisvárosok vezetőit. Ezekről volt szó de­cember 11-én, azon a gyáli ta­lálkozón, ahol az érdekelt pol­gármesterek konzultatív ta­nácsot hoztak létre. Egyebek közt napirenden szerepelt az MO-á autópálya szakaszának építése, a számításba jöhető nyomvonal, a jelenlegi köz- igazgatási határok kérdése. Foglalkoztak a BKV által közlekedtetett személyszállító járatokkal, melyek költségeit át akarják ruházni-a helyi ön- kormányzatokra. Elhatározták, hogy a jövőben rendszeres ta­nácskozást tartanak minden agglomerációt érintő kérdés­ről. tragédiákba torkollnak. Saj­nos többnyire kiskorúak kö­zül szedi gyanútlan áldozatait Belzebub. Bár előfordul, hogy a megszállottság mámorától kapnak agyvérzést, esetleg szívrohamot. A leggyakoribb mégis, hogy a leszúrt, trancsi- rozott áldozati emberek földi maradványait fölkoncolják, szívet esznek, vért isznak. S hogyan ismerhetők föl? A nyakláncukon fordított keresz­tet viselnek. Kedvelik a vö­rös és fekete színű holmikat. Ugyanis a vörös a pokol szí­ne, olyan mint a tűz, míg a fekete az ördög megjelenítése. Több „híres” szektájuk időn­ként véres csatározásokban küzd egymás ellen. Emlékez­zünk például Sharon Tate-re, a gyermeket váró színésznő is a szomorú küzdelmek áldozatá­vá vált. Kern beszélve a sátá­nisták egyéb szolgáltatásairól: szívesen követnek el szexuális erőszakot is. Nem lehet ujjal mutogatni, felelősök után kutatni, vajon ki vonható kérdőre azért, hogy a századvég, ezredforduló táján újjászületett ez az iszo­nyat. Egyesek még magát a katolikus egyházat is hibáz­tatják. Tudniillik ők hiszik és vallják, hogy az ördög léte­zik, s így persze akármelyi­künk lelkét megszállhatja. Az ördög kozmikus ellenségnek tekinthető szerintük. Jóllehet ördögűzők végeznek külön­böző gyógyító tevékenységet, mégis úgy tűnik, tehetetlenek vagyunk. Akin már a szen­teltvíz sem segít, s úgy érzi, a „kisördög bújkál benne” — ma még nehezen gyógyulhat ki szörnyű bajából. Serdülő fiatalok labilis lel­ke, a mai családok gyermek- nevelési szokásai, a hozzánk begyűrűzött különböző lélek- mérgezö dolgok: a videofil­mek és egyéb kiadványok tö­meges terjesztése, mind-mind csúnya táptalajt szolgáltat eh­hez. A társadalom közönye miatt a sátánizmus könnyen jelent­het komoly fenyegetést. (csulák—fékete) Az ellenzék koncentrált támadása Vihart aratott a költségvetés Egyezségre tutottalc — a független képviselők különvéleményének fenntartása mellett — a hétfő esti rendkívüli házbizottsági ülésen a rendkívüli ülésszak napirendjét illetően — mondta Szabad György, az Országgyűlés elnöke kedden, a plenáris ülés megnyitóján. A Ház el­nöke arról tájékoztatta a megnyitóra érkezett 213 képviselőt (55 szá­zalék), hogy a miniszterelnök luisz fontos, még az idén megalkotan­dó törvényjavaslat megtárgyalását kérte a Parlamenttől, a Házbizott­ság ebből az első kilenc/ napirendre tűzését fogadta el. Ha december 23-án, estig nem végeznek e törvényjavaslatok megtárgyalásával, ak­kor a két ünnep között, december 23-én, 28-án és 29-én is tartanak üléseket. Napirend előtti felszólaláso­kat követően Botos Katalin pénzügyminisztériumi állam­titkár tartotta meg a kormány expozéját az 1991. évi állami költségvetési törvényjavaslat­ról. Általánosságban is, részletei­ben is ismertette a kormány törekvéseit annak érdekében, hogy a magyar gazdaságra zú­dult negatív hatások felét sa­ját erejéből, másik felét nem­zetközi pénzügyi hitelek segít­ségével feldolgozza, s ennek ré­vén biztosítsa az ország tal­pon maradását, fizetőképessé­gének fenntartását. Az előter­jesztés — bár az államtitkár nem csupán a kormány szem­pontjait, hanem az eddig is­mertté vált ellenvéleményeket is beépítette mondandójába — lényegében új információkat nem tartalmazott. A megszo­kottnál kétségtelenül több volt az egyes számokhoz, előirány­zatokhoz kapcsolódó indoklás, magyarázat, ennek azonban az az oka — miként azt a pénz­ügyi tárca képviselője is elis­merte —, hogy a költségvetés­ben nagyon sok a bizonytalan­ság. Ezt erősítette meg Hagelma- yer István, az Állami Számve­vőszék elnöke, aki mondandó­jában igyekezett némiképp enyhíteni azt az éles kritikát, amelyet az ÁSZ a költségve­tésről készült jelentésében megfogalmazott, s ámely lé­nyegében minden egyes téte­lében cáfolja a kormány állí­tásait, rámutat az ismétlődően elkövetett hibákra. Kibékíthetetlennek tűnő vé­lemények, alapvető nézetkü­lönbségek jellemezték a költ­ségvetés általános vitájának első szakaszát a frakciók ve­zérszónokainak felszólalása után. Becker Pál, az MDF frak­ciójának véleményét képvi­selve, kifejtette: az összes gond között a legnyomasz­tóbb, hogy a nyugati kölcsö­nökből megfinanszírozott vi­szonylagos jólét árát most kell megfizetni. Ezt követően részletesen elemezte az egyes új költség- vetési tételek indokait, az intézményi struktúra változá­sából következő költségvetési módosulásokat. Külön szólt arról, hogy a korábbiaktól el­térően, a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a nor­matív állami hozzájáruláso­kat, valamint a személyi jö­vedelemadókból származó bevételeket. Szólt arról is, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Változatlan szer­kezet mellett a volumen- és árváltozások eredményeként nő a fogyasztási adó, s az ál­talános forgalmi adó is. A személyi jövedelemadó is je­lentősen növeli a befizetési kötelezettségeket, a társada­lom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzet­be. A legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka, Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője leszö­gezte: pártjuk semmiféle aka­dályt nem gördít az elé, hogy még az idén elfogadható le­gyen a költségvetés, azonban ezt a költségvetést megsza­vazni nem tudják, mert nem vállalhatják érte a felelőssé­get. Vincze Kálmán, a Kisgaz­dapárt frakciója nevében a költségvetési javaslat beter­jesztését mérföldkőnek mond­ta az Országgyűlés életében. Véleménye szerint a tervezet nem tudott eltérni a bázis- szemléletű gyakorlattól, ezt azonban egyebek között a gazdaságot érintő objektív té­nyezőknek tulajdonította. A PARLAMENTI JEGYZET Nem könnyű a barátokkal a kormányfő. No és az ellen­zék. Antall József helyében én is előbb meghallgatnám ellen­feleimet, mit szólnának a je­löltemhez? Persze nem a je­lölthöz, hanem a költségvetés- ház, jövőnkhöz, országunk sorsához szóltak hozzá. Amiről Antall József egy hete másfél órát szónokolt. Békési László az MSZP nevében például mindössze negyven perc alatt olyan költségvetést kanyarított, amilyet a kormány ezer olda­lon sem bírt. S Békési első ne­kifutásra megtakarított ne­künk 20 milliárdot. Azért ha én volnék a kormányfő helyé­ben, elgondolkodnék azon, ki legyen a pénzügyminiszterem. Persze, szigorúan szakmai szempontból, szigorúan a be­vétel és kiadás rubrikák fé­nyében. Antall József azonban nem volt az ülésteremben, miköz­ben a frakciók vezérszónokai véleményt nyilvánítottak a költségvetési elképzelésekről. Nincs kizárva, hogy a koalí­ciós kérdésekkel, pártja szét­hullásának veszélyeivel vagy éppen a saját helyzetével fog­lalkozott eközben. Mert re- cseg-ropog a miniszterelnök is. Legalábbis a tekintélye, az iránta táplált bizalom. Palotás János, aki ugyan az MDF-frak- cióban ül, de nem párttag, azt mondja, csokomyakkendőjé- hez méltó finom megfogalma­zásban, hogy csorbul a biza­lom. Ám azt is mondta a képvi­selő, hogy a kormányfő ellen ő nem szervezhet bizalmatlansá­gi indítványt, nincs is szándé­kában. (Viszont miniszteri tár­cát sem fogadna el ebben a ka­binetben.) Zsíros Gézának azonban nincsenek ilyen aggá­lyai. ö azt mondja, ez is egy lehefőség, s ők élni fognak ve­le; Majd a jövő héten. És hogy kit ajánlanak helyette? Majd bolond lesz elárulni. Még An­tall elhappolná tőlük. Jakubovits Anna Zsíros Géza megint beindult. Szervezkedik, pusmog, ide-oda ül az ülésteremben, aztán ki­rohan, s kézzel írott cetlijével magához inti az újságírókat. A cédulán slágvortokban a legújabb kompromisszumos javaslat. Mármint az MDF-től kicsikarandó engedmények, hogy a 47-es tulajdonviszonyok mégiscsak érvényre jussanak. — Ezekben a pontokban ál­lapodtam meg az MDF frak­ciójának jelentős számú kép­viselőjével, s most már semmi sem menti meg a kormányt, hogy mégiscsak a mi elképze­lésünket hajtsa végre. S mindez azután, hogy a hétfői ülésnapon Torgyán Jó­zsef a kisgazdák frakciója ne­vében visszautasította a kár­pótlási törvényjavaslatot, majd annak napirendre tűzését a T. Ház a többség — közte Nagy Ferenc József miniszter, kis­gazdapárti elnök — szavazatá­val elfogadta. — Ez lesz a svédcsavar — mondja a lánglelkű, példáit a Boccaccio-mesékből merítő kisgazda képviselő. Zsíros Gé­za. — Az MDF-es képviselők­kel úgy egyeztem meg, hogy én benyújtom a módosító in­dítványomat, s ezzel éppen el­lenkezőjére fordítjuk a kor­mány javaslatát. Ehhez meg­ígérték a támogatásukat — ön már kísérletezett ha­sonlóval a földtörvény kap­csán. Akkor önként állt el, s éppen a kormányfő kérésére, saját indítványának benyújtá­sától. Most nem történhet meg ugyanez? — Most egészen más a hely­zet. Az MDF-nek szüksége van ránk, s ezért hajlani fog arra, hogy a mi elképzeléseinket tá­mogassa. — Ha ennyi támogatója van, miért tűzték egyáltalán napi­rendre a kormány kárpótlási javaslatát? Miért nem mind­járt önök nyújtották be elkép­zeléseiket? — Mert ez egy szörnyű, bü­rokratikus társaság. Hétfőn délelőtt megállapodtunk a kis­gazdákkal, az MDF-esekkel, államtitkárokkal, hogy a napi­rendre tűzés ellen szavazunk. Erre éppen a mi pártelnökünk szavazott mellette. Azt gondol­hatták az MDF-frakcióban, hogy változás történt. S ők is igennel szavaztak. Olyan részletekbe már nem bocsátkozunk, hogy honnan látták az MDF-esek, hogy ho­gyan szavaz Nagy Ferenc, hogy miért vártak volna a gomb­nyomással éppen az ő jeladá­sára, s hogy mindez hogyan zajlott le 10 másodperc, a sza­vazásra rendelkezésre álló idő alatt. Inkább Kónya Imrét kérdeztük minderről. Az MDF frakcióvezetője tel­jes értetlenséggel állt a kér­dés előtt, ö semmi ilyesmiről nem hallott, nem tud arról, hogy egyezkedne a kisgazdák­kal, véleményét pedig Torgyán József szenvedélyes felszólalá­sa után elmondta már. Esze­rint remélik a további együtt­működést a kisgazdákkal, de reális kiindulópontnak a kor­mány előterjesztését tekintik, Torgyán József azt mondta, hogy ők a parasztokat soha el nem hagyják, s a kisgazdák egységesek érdekeik képvisele­tében. Bogárdi Zoltán szerint viszont Torgyán József csak önmagával egységes, pártja a parasztokat csomagolópapír­nak használja a hatalmi törek­véseihez. S ez a kisgazdákkal való koalíció már csak árt az MDF-nek. Ugyanakkor elis­merte, hogy a nélkülük való, a kisebbségi kormányzás vá­lasztása még korai, mindennek dacára is. Recsegett-ropogott a koalí­ció kezdettől fogva, de még­sem szakadt szét. Valószínűleg a kisgazdák e hét végi nagy­választmányukon inkább ön- magukon változtatnak, mint­sem lemondanának kormány­zati pozíciójukról. S nincs ki­zárva, hogy az MDF ismét „benyomja a cumit” a kisgaz­dáknak, hiszen a költségvetési törvény szavazásánál szüksége lesz rájuk. Ezenközben Zsíros Gézát fűti a tenni akarás, jár- kel, szervezkedik, pusmog, és azonnal tájékoztat. És azt monja, ez alkalommal nem ők lesznek, akik „beveszik a cu­mit”. Hát nem könnyű a barátok­kal. Sőt a kormány önmagá­val is nehezen bír. Antall Jó­zsef például nem bírja átala­kítani a kormányát, most ép­pen a költségvetés akadályoz­za ebben. Hogy nézne ki, hogy éppen a beterjesztés napján fogadná el pénzügyminisztere lemondását? Ámbár egyesek tudni vélik, hogy Rabár Fe­renc éppen azért nem volt je­len az általános vitán, mert már leendő utódját, Botos Ka­talin államtitkárt vizsgáztatta lakáshitelek kamatairól szól­va, a kisgazdák álláspontját tolmácsolva kijelentette: rész­ben a költségvetési kiadások között kell meghagyni, de a lakosság sem vonható ki a terhek vállalása alól. Békési László, az MSZP vezérszónoka, elöljáróban le­szögezte: a képviselők olyan csapdába kerültek, amelynek féloldására nincs lehetőségük. A költségvetési törvényjavas­lat nem konzisztens. Renge­teg hibát tartalmaz, s megvi­tatására kevés az idő. A frak­ció tudatában van annak, hogy a még oly megalapozott és konstruktív módosítások sem teszik lehetővé a tervezet alapjainak gyökeres megvál­toztatását, a Szocialista Párt képviselői megkísérelnek hoz­zájárulni a lehető legkisebb rosszhoz, a költségvetés elfo­gadásához. Békési László a rossz előkészítéséért a kor­mányt tette felelőssé, mert koncepcionális alap híján nem adott lehetőséget arra, hogy az Országgyűlés érdemben vi­tatkozzék. Az önkormányzatok helyzetét érintve a képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a költségvetés belehajszolja őket az elvisel­hetetlen mértékű adók kiro­vására. A nem egészen egy eszten­deje működő Antall-kormány megfosztotta annak lehetőségé­től az Országgyűlést, hogy költ­ségvetést meghatározó és el­lenőrző jogát gyakorolhassa — jelentette ki Fodor Gábor a Fi­desz hevében, a jövő évi költ­ségvetés vitájában. A képviselő hozzászólásá­ban mindvégig keményen os­torozta a jelenlegi kormányt, amely — véleménye szerint — eddig csak súlyos hibákat követett el. A Fidesz úgy vé­lekedik — mondotta —, hogy a kormánynak enyhén szólva fésületlen elképzelései van­nak arról: itt és most miit kellene tenni. Rámutatott: a kormány konfliktuSkerülő és halogató magatartásának az állami politika rangjára eme­lése azt jelenti, hogy a vál­ság kezelése lehetetlenné vá­lik, s ez alapvető bizalom- vesztéssel párosul. A Fidesz- frakció megítélése szerint a költségvetési javaslat — részleteik hiányában — alkal­matlan az érdemi vitára. A Kereszténydemokrata Nép­párt képviselői, bár látják a költségvetés minden ellent­mondását, meg fogják sza­vazni azt — mondta Füzessy Tibor, a KDNP frakcióveze­tője. Javasolta, hogy kidolgo­zatlansága, ellentmondásai miatt nagy vonalakban, álta­lánosságban és csak egyes részleteit figyelembe véve tár­gyalják a költségvetést, gon­dolva a sürgető időre, és ar­ra, hogy az év végéig min­denképpen dönteni kell er­ről a törvényről. Kállay Kristóf a független képviselők vezérszónokaként elsősorban azt rótta fel a költ­ségvetés hibájául, hogy a for­rások nem tükrözik a várha­tó költségvetési bevételeket. A költségvetés jövő évben várható hatásairól szólva Kál­lay Kristóf azon az álláspon­ton volt, hogy a tervezet sze­rinti 8-10 százalékos reálbér­csökkenés drasztikusan érinti a társadalom középrétegeit. Az ebédszünet utáni inter­pellációk közül a legnagyobb érdeklődés Pap János Fidesz- es képviselő felvetését kísérte, aki a bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer tárgyában inter­pellált több tárca vezetőjéhez. Siklós Csaba közlekedési, hír­közlési és vízügyi miniszter válaszában kijelentette: a kor­mány Nagymarosnál az erede­ti állapot visszaállítását, Bős­nél az üzem behelyezés elkerü­lését tűzte ki célul. Este hat óra után pár perc­cel kezdődött meg a helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája. A kormány nevében a törvényjavaslatot Botos Katalin terjesztette elő. Az ülésnap a frakciók vezér­szónokai és további képviselők hozzászólásaival zárult.

Next

/
Thumbnails
Contents