Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-12 / 291. szám
mr MH. VU 1990. DECEMBER 12., SZERDA Meg fui ámították az ál sátánokat Vörös, mint a pokol tüze Lapunk els5 oldalán beszámolunk róla, hogy országszerte, s természetesen Pest megye településein is egyre nő a félelem a sátánistáktól. De kik is azok a sátánisták, ha lennének, ha vannak nálunk is ilyenek, miről ismerhetnénk fel őket? Az Űj magyar lexikon szerint a sátánizmus „ördögimá- dds, ördöngösség, ördögimádóknak nevezik az Irak, Szíria, Törökország, Irán és a Szovjetunió egyes területein élő jezidák felekezetéhez tartozó kundokat. A jezidák vallásában a Zoroaszter-vallás, valamint a zsidó, keresztény és mohamedán vallás elemei keverednek, s istenként vallásuk megalapítóját és névadóját, Jezid Omajjád kalifát, valamint a madár alakú Meiek Tanzt, az ellentmondás szellemét tisztelik. — A középkor idején a katolikus egyház a boszorkányságokat, a javas- asszonyokat, a varázslókat üldözte ördöngösségükért.” Az Új magyar lexikon nevével ellentétben meglehetősen régi, 1962-ben adták ki. Éppen ezért szerkesztői nem tudtak vagy nem akartak tudomást venni arról, hogy új világunkban is akadnak az ördögnek, a sátánnak tisztelői, sőt vannak beteges, aberrált, bűnöző figurák is, akik örömüket lelik mások szenvedésében, megfélemlítésében. És még inkább léteznek hiszékeny, babonás emberek, akik minden hírnek és álhírnek könnyen bedőlnek. ★ Az Interpol adatai szerint tavaly és az idei év első hónapjaiban száznál több áldozatot szedtek a Sátán hívei Észak-Amerika és Nyugat- Európa államaiban. S sajnos már nálunk is történt megdöbbentő tragédia: a mezőkovácsházi középiskolás fiú kishúgát áldozta, míg egy másik ifjú ember édesanyját ölte meg a Péntek 13. című film álarcos hősének „parancsára”. Ezek az események figyelmeztető jelnél többet mondónk a magyar társadalom számára. Világszerte igencsak elszaporodtak már az ördögi szekták, tagjaik démonian, megszállottként hadakoznak Isten és országa ellen. Ezeken a — számunkra olykor — nevetséges hókuszpókuszokkal körített fekete szertartásokon talán mosolyogni is tudnánk, ha... Azonban vérfagyasztó Hagyomány és piaci szemlélet Megunták, kiváltak möti hagyománya, mit fognak termelni? — Visszakerül hozzánk a harminchektáros szőlőtelepítés. Mienk az őszibarackos. A tradíció folytatása mellett olyan termékekkel igyekszünk jelentkezni, amit a város szívesen megvesz. Például termelünk csemege kukoricát, nyitunk terményboltot. — Bízik benne, hogy eredményes lesz a működésük? — Nézze! Nálunk egyetlen „függetlenített” vezető lesz, a számokra figyelő főkönyvelő. K. T. I. Huszti Gábor, a Rozmaring Termelőszövetkezet cérna- és fonalfeldolgozó üzemének ügyvezető igazgatója. Dolgoznak és szállítanak az Újpesti Cérnagyárnak. a Hazai Fésűsfonónak, ' az Újpesti Gyapjú- szövőnek. Az ügyrendi előadókon kívül ő volt az egyetlen hozzászóló a tegnapi közgyűlésen, ahol az ürömiek és a pi- lisborosjenőiek kiválását indokolta. Ezt az elhatározásukat szeptember 25-én a két falu jelenlévő aktív téesztag- jainak ott lévő 90 a 93 nyugdíjasa közül résztvevő 37 személy, egyhangúlag hozta meg. — Mekkora területen gazdálkodnak majd és mennyi lesz az induló vagyonuk? — kérdeztük. A 820 hektárnyi területből 570 hektár a szántóföld. Körülbelül 60 millió forintra becsülhető a közös tulajdon értéke. Ezt a lépést kénytelenek voltunk megtenni, mert a nagy gazdaság áttekinthetetlenné vált. A hetvenes évek mâsçdik felében többszöri átszervezés után vontak össze bennünket a Rozmaringgal. Akkor 12 milliós vagyont hoztunk be, amiből azóta csak vittek tőlünk. Ebbe untunk bele. — Mennyien lesznek együtt az új szervezetben? — Hatvankét aktív tagunkra és a nyugdíjasainkra számítunk. Az ipari tevékenységen kívül, melyben alkalmazottak is résztvesznek, a mezőgazdaságot is kft.-be akarjuk szervezni. — Minek van Jenőn és ÜröPolgármesterek tanácsa Budapest agglomerációs gyűrűjében sok közös gond terheli a községek, kisvárosok vezetőit. Ezekről volt szó december 11-én, azon a gyáli találkozón, ahol az érdekelt polgármesterek konzultatív tanácsot hoztak létre. Egyebek közt napirenden szerepelt az MO-á autópálya szakaszának építése, a számításba jöhető nyomvonal, a jelenlegi köz- igazgatási határok kérdése. Foglalkoztak a BKV által közlekedtetett személyszállító járatokkal, melyek költségeit át akarják ruházni-a helyi ön- kormányzatokra. Elhatározták, hogy a jövőben rendszeres tanácskozást tartanak minden agglomerációt érintő kérdésről. tragédiákba torkollnak. Sajnos többnyire kiskorúak közül szedi gyanútlan áldozatait Belzebub. Bár előfordul, hogy a megszállottság mámorától kapnak agyvérzést, esetleg szívrohamot. A leggyakoribb mégis, hogy a leszúrt, trancsi- rozott áldozati emberek földi maradványait fölkoncolják, szívet esznek, vért isznak. S hogyan ismerhetők föl? A nyakláncukon fordított keresztet viselnek. Kedvelik a vörös és fekete színű holmikat. Ugyanis a vörös a pokol színe, olyan mint a tűz, míg a fekete az ördög megjelenítése. Több „híres” szektájuk időnként véres csatározásokban küzd egymás ellen. Emlékezzünk például Sharon Tate-re, a gyermeket váró színésznő is a szomorú küzdelmek áldozatává vált. Kern beszélve a sátánisták egyéb szolgáltatásairól: szívesen követnek el szexuális erőszakot is. Nem lehet ujjal mutogatni, felelősök után kutatni, vajon ki vonható kérdőre azért, hogy a századvég, ezredforduló táján újjászületett ez az iszonyat. Egyesek még magát a katolikus egyházat is hibáztatják. Tudniillik ők hiszik és vallják, hogy az ördög létezik, s így persze akármelyikünk lelkét megszállhatja. Az ördög kozmikus ellenségnek tekinthető szerintük. Jóllehet ördögűzők végeznek különböző gyógyító tevékenységet, mégis úgy tűnik, tehetetlenek vagyunk. Akin már a szenteltvíz sem segít, s úgy érzi, a „kisördög bújkál benne” — ma még nehezen gyógyulhat ki szörnyű bajából. Serdülő fiatalok labilis lelke, a mai családok gyermek- nevelési szokásai, a hozzánk begyűrűzött különböző lélek- mérgezö dolgok: a videofilmek és egyéb kiadványok tömeges terjesztése, mind-mind csúnya táptalajt szolgáltat ehhez. A társadalom közönye miatt a sátánizmus könnyen jelenthet komoly fenyegetést. (csulák—fékete) Az ellenzék koncentrált támadása Vihart aratott a költségvetés Egyezségre tutottalc — a független képviselők különvéleményének fenntartása mellett — a hétfő esti rendkívüli házbizottsági ülésen a rendkívüli ülésszak napirendjét illetően — mondta Szabad György, az Országgyűlés elnöke kedden, a plenáris ülés megnyitóján. A Ház elnöke arról tájékoztatta a megnyitóra érkezett 213 képviselőt (55 százalék), hogy a miniszterelnök luisz fontos, még az idén megalkotandó törvényjavaslat megtárgyalását kérte a Parlamenttől, a Házbizottság ebből az első kilenc/ napirendre tűzését fogadta el. Ha december 23-án, estig nem végeznek e törvényjavaslatok megtárgyalásával, akkor a két ünnep között, december 23-én, 28-án és 29-én is tartanak üléseket. Napirend előtti felszólalásokat követően Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár tartotta meg a kormány expozéját az 1991. évi állami költségvetési törvényjavaslatról. Általánosságban is, részleteiben is ismertette a kormány törekvéseit annak érdekében, hogy a magyar gazdaságra zúdult negatív hatások felét saját erejéből, másik felét nemzetközi pénzügyi hitelek segítségével feldolgozza, s ennek révén biztosítsa az ország talpon maradását, fizetőképességének fenntartását. Az előterjesztés — bár az államtitkár nem csupán a kormány szempontjait, hanem az eddig ismertté vált ellenvéleményeket is beépítette mondandójába — lényegében új információkat nem tartalmazott. A megszokottnál kétségtelenül több volt az egyes számokhoz, előirányzatokhoz kapcsolódó indoklás, magyarázat, ennek azonban az az oka — miként azt a pénzügyi tárca képviselője is elismerte —, hogy a költségvetésben nagyon sok a bizonytalanság. Ezt erősítette meg Hagelma- yer István, az Állami Számvevőszék elnöke, aki mondandójában igyekezett némiképp enyhíteni azt az éles kritikát, amelyet az ÁSZ a költségvetésről készült jelentésében megfogalmazott, s ámely lényegében minden egyes tételében cáfolja a kormány állításait, rámutat az ismétlődően elkövetett hibákra. Kibékíthetetlennek tűnő vélemények, alapvető nézetkülönbségek jellemezték a költségvetés általános vitájának első szakaszát a frakciók vezérszónokainak felszólalása után. Becker Pál, az MDF frakciójának véleményét képviselve, kifejtette: az összes gond között a legnyomasztóbb, hogy a nyugati kölcsönökből megfinanszírozott viszonylagos jólét árát most kell megfizetni. Ezt követően részletesen elemezte az egyes új költség- vetési tételek indokait, az intézményi struktúra változásából következő költségvetési módosulásokat. Külön szólt arról, hogy a korábbiaktól eltérően, a költségvetés az egyes helyi önkormányzatok szintjén tervezi meg a normatív állami hozzájárulásokat, valamint a személyi jövedelemadókból származó bevételeket. Szólt arról is, hogy ez a költségvetés súlyos terhet ró a lakosságra. Változatlan szerkezet mellett a volumen- és árváltozások eredményeként nő a fogyasztási adó, s az általános forgalmi adó is. A személyi jövedelemadó is jelentősen növeli a befizetési kötelezettségeket, a társadalom széles rétegeit sodorva ezzel nagyon nehéz helyzetbe. A legnagyobb ellenzéki párt vezérszónoka, Pető Iván, az SZDSZ frakcióvezetője leszögezte: pártjuk semmiféle akadályt nem gördít az elé, hogy még az idén elfogadható legyen a költségvetés, azonban ezt a költségvetést megszavazni nem tudják, mert nem vállalhatják érte a felelősséget. Vincze Kálmán, a Kisgazdapárt frakciója nevében a költségvetési javaslat beterjesztését mérföldkőnek mondta az Országgyűlés életében. Véleménye szerint a tervezet nem tudott eltérni a bázis- szemléletű gyakorlattól, ezt azonban egyebek között a gazdaságot érintő objektív tényezőknek tulajdonította. A PARLAMENTI JEGYZET Nem könnyű a barátokkal a kormányfő. No és az ellenzék. Antall József helyében én is előbb meghallgatnám ellenfeleimet, mit szólnának a jelöltemhez? Persze nem a jelölthöz, hanem a költségvetés- ház, jövőnkhöz, országunk sorsához szóltak hozzá. Amiről Antall József egy hete másfél órát szónokolt. Békési László az MSZP nevében például mindössze negyven perc alatt olyan költségvetést kanyarított, amilyet a kormány ezer oldalon sem bírt. S Békési első nekifutásra megtakarított nekünk 20 milliárdot. Azért ha én volnék a kormányfő helyében, elgondolkodnék azon, ki legyen a pénzügyminiszterem. Persze, szigorúan szakmai szempontból, szigorúan a bevétel és kiadás rubrikák fényében. Antall József azonban nem volt az ülésteremben, miközben a frakciók vezérszónokai véleményt nyilvánítottak a költségvetési elképzelésekről. Nincs kizárva, hogy a koalíciós kérdésekkel, pártja széthullásának veszélyeivel vagy éppen a saját helyzetével foglalkozott eközben. Mert re- cseg-ropog a miniszterelnök is. Legalábbis a tekintélye, az iránta táplált bizalom. Palotás János, aki ugyan az MDF-frak- cióban ül, de nem párttag, azt mondja, csokomyakkendőjé- hez méltó finom megfogalmazásban, hogy csorbul a bizalom. Ám azt is mondta a képviselő, hogy a kormányfő ellen ő nem szervezhet bizalmatlansági indítványt, nincs is szándékában. (Viszont miniszteri tárcát sem fogadna el ebben a kabinetben.) Zsíros Gézának azonban nincsenek ilyen aggályai. ö azt mondja, ez is egy lehefőség, s ők élni fognak vele; Majd a jövő héten. És hogy kit ajánlanak helyette? Majd bolond lesz elárulni. Még Antall elhappolná tőlük. Jakubovits Anna Zsíros Géza megint beindult. Szervezkedik, pusmog, ide-oda ül az ülésteremben, aztán kirohan, s kézzel írott cetlijével magához inti az újságírókat. A cédulán slágvortokban a legújabb kompromisszumos javaslat. Mármint az MDF-től kicsikarandó engedmények, hogy a 47-es tulajdonviszonyok mégiscsak érvényre jussanak. — Ezekben a pontokban állapodtam meg az MDF frakciójának jelentős számú képviselőjével, s most már semmi sem menti meg a kormányt, hogy mégiscsak a mi elképzelésünket hajtsa végre. S mindez azután, hogy a hétfői ülésnapon Torgyán József a kisgazdák frakciója nevében visszautasította a kárpótlási törvényjavaslatot, majd annak napirendre tűzését a T. Ház a többség — közte Nagy Ferenc József miniszter, kisgazdapárti elnök — szavazatával elfogadta. — Ez lesz a svédcsavar — mondja a lánglelkű, példáit a Boccaccio-mesékből merítő kisgazda képviselő. Zsíros Géza. — Az MDF-es képviselőkkel úgy egyeztem meg, hogy én benyújtom a módosító indítványomat, s ezzel éppen ellenkezőjére fordítjuk a kormány javaslatát. Ehhez megígérték a támogatásukat — ön már kísérletezett hasonlóval a földtörvény kapcsán. Akkor önként állt el, s éppen a kormányfő kérésére, saját indítványának benyújtásától. Most nem történhet meg ugyanez? — Most egészen más a helyzet. Az MDF-nek szüksége van ránk, s ezért hajlani fog arra, hogy a mi elképzeléseinket támogassa. — Ha ennyi támogatója van, miért tűzték egyáltalán napirendre a kormány kárpótlási javaslatát? Miért nem mindjárt önök nyújtották be elképzeléseiket? — Mert ez egy szörnyű, bürokratikus társaság. Hétfőn délelőtt megállapodtunk a kisgazdákkal, az MDF-esekkel, államtitkárokkal, hogy a napirendre tűzés ellen szavazunk. Erre éppen a mi pártelnökünk szavazott mellette. Azt gondolhatták az MDF-frakcióban, hogy változás történt. S ők is igennel szavaztak. Olyan részletekbe már nem bocsátkozunk, hogy honnan látták az MDF-esek, hogy hogyan szavaz Nagy Ferenc, hogy miért vártak volna a gombnyomással éppen az ő jeladására, s hogy mindez hogyan zajlott le 10 másodperc, a szavazásra rendelkezésre álló idő alatt. Inkább Kónya Imrét kérdeztük minderről. Az MDF frakcióvezetője teljes értetlenséggel állt a kérdés előtt, ö semmi ilyesmiről nem hallott, nem tud arról, hogy egyezkedne a kisgazdákkal, véleményét pedig Torgyán József szenvedélyes felszólalása után elmondta már. Eszerint remélik a további együttműködést a kisgazdákkal, de reális kiindulópontnak a kormány előterjesztését tekintik, Torgyán József azt mondta, hogy ők a parasztokat soha el nem hagyják, s a kisgazdák egységesek érdekeik képviseletében. Bogárdi Zoltán szerint viszont Torgyán József csak önmagával egységes, pártja a parasztokat csomagolópapírnak használja a hatalmi törekvéseihez. S ez a kisgazdákkal való koalíció már csak árt az MDF-nek. Ugyanakkor elismerte, hogy a nélkülük való, a kisebbségi kormányzás választása még korai, mindennek dacára is. Recsegett-ropogott a koalíció kezdettől fogva, de mégsem szakadt szét. Valószínűleg a kisgazdák e hét végi nagyválasztmányukon inkább ön- magukon változtatnak, mintsem lemondanának kormányzati pozíciójukról. S nincs kizárva, hogy az MDF ismét „benyomja a cumit” a kisgazdáknak, hiszen a költségvetési törvény szavazásánál szüksége lesz rájuk. Ezenközben Zsíros Gézát fűti a tenni akarás, jár- kel, szervezkedik, pusmog, és azonnal tájékoztat. És azt monja, ez alkalommal nem ők lesznek, akik „beveszik a cumit”. Hát nem könnyű a barátokkal. Sőt a kormány önmagával is nehezen bír. Antall József például nem bírja átalakítani a kormányát, most éppen a költségvetés akadályozza ebben. Hogy nézne ki, hogy éppen a beterjesztés napján fogadná el pénzügyminisztere lemondását? Ámbár egyesek tudni vélik, hogy Rabár Ferenc éppen azért nem volt jelen az általános vitán, mert már leendő utódját, Botos Katalin államtitkárt vizsgáztatta lakáshitelek kamatairól szólva, a kisgazdák álláspontját tolmácsolva kijelentette: részben a költségvetési kiadások között kell meghagyni, de a lakosság sem vonható ki a terhek vállalása alól. Békési László, az MSZP vezérszónoka, elöljáróban leszögezte: a képviselők olyan csapdába kerültek, amelynek féloldására nincs lehetőségük. A költségvetési törvényjavaslat nem konzisztens. Rengeteg hibát tartalmaz, s megvitatására kevés az idő. A frakció tudatában van annak, hogy a még oly megalapozott és konstruktív módosítások sem teszik lehetővé a tervezet alapjainak gyökeres megváltoztatását, a Szocialista Párt képviselői megkísérelnek hozzájárulni a lehető legkisebb rosszhoz, a költségvetés elfogadásához. Békési László a rossz előkészítéséért a kormányt tette felelőssé, mert koncepcionális alap híján nem adott lehetőséget arra, hogy az Országgyűlés érdemben vitatkozzék. Az önkormányzatok helyzetét érintve a képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy a költségvetés belehajszolja őket az elviselhetetlen mértékű adók kirovására. A nem egészen egy esztendeje működő Antall-kormány megfosztotta annak lehetőségétől az Országgyűlést, hogy költségvetést meghatározó és ellenőrző jogát gyakorolhassa — jelentette ki Fodor Gábor a Fidesz hevében, a jövő évi költségvetés vitájában. A képviselő hozzászólásában mindvégig keményen ostorozta a jelenlegi kormányt, amely — véleménye szerint — eddig csak súlyos hibákat követett el. A Fidesz úgy vélekedik — mondotta —, hogy a kormánynak enyhén szólva fésületlen elképzelései vannak arról: itt és most miit kellene tenni. Rámutatott: a kormány konfliktuSkerülő és halogató magatartásának az állami politika rangjára emelése azt jelenti, hogy a válság kezelése lehetetlenné válik, s ez alapvető bizalom- vesztéssel párosul. A Fidesz- frakció megítélése szerint a költségvetési javaslat — részleteik hiányában — alkalmatlan az érdemi vitára. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselői, bár látják a költségvetés minden ellentmondását, meg fogják szavazni azt — mondta Füzessy Tibor, a KDNP frakcióvezetője. Javasolta, hogy kidolgozatlansága, ellentmondásai miatt nagy vonalakban, általánosságban és csak egyes részleteit figyelembe véve tárgyalják a költségvetést, gondolva a sürgető időre, és arra, hogy az év végéig mindenképpen dönteni kell erről a törvényről. Kállay Kristóf a független képviselők vezérszónokaként elsősorban azt rótta fel a költségvetés hibájául, hogy a források nem tükrözik a várható költségvetési bevételeket. A költségvetés jövő évben várható hatásairól szólva Kállay Kristóf azon az állásponton volt, hogy a tervezet szerinti 8-10 százalékos reálbércsökkenés drasztikusan érinti a társadalom középrétegeit. Az ebédszünet utáni interpellációk közül a legnagyobb érdeklődés Pap János Fidesz- es képviselő felvetését kísérte, aki a bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer tárgyában interpellált több tárca vezetőjéhez. Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter válaszában kijelentette: a kormány Nagymarosnál az eredeti állapot visszaállítását, Bősnél az üzem behelyezés elkerülését tűzte ki célul. Este hat óra után pár perccel kezdődött meg a helyi adókról szóló törvényjavaslat általános vitája. A kormány nevében a törvényjavaslatot Botos Katalin terjesztette elő. Az ülésnap a frakciók vezérszónokai és további képviselők hozzászólásaival zárult.
