Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-10 / 289. szám

1990. DECEMBER 10.. HÉTFŐ 5 r*’vr .»ifi. rki. Ki menti meg a hegyi mentőket, Nem gőzölik, így nevelik Az egyetemista társaság sítúrára indult. Velük a fiú is, aki azt hitte: ért a futóléchez. Nem értett. Lemaradt, de nyugtat­gatta a többieket, majd utoléri őket. Azután elveszett. Meg a léc is eltörött. Rá alkonyod ott a mínusz tizfokos hidegben. A tár­saság este kilenckor riasztotta a nagy-hideg-hegyi mentőszolgá­latot. Hétköznap lévén véletlenül voltak épp ott, s véletlenül a rádiójuk is működött akkor. Néhány óra múltán télszáznál több ember kereste éjjelig az eltűnt egyetemistát. Talállak már így meg másokat. Azután eleredt a hó, elfedte a nyomokat ... Ez az eset végül nem tragédiával zárult. A fiatalember az er­dőben egy vadetetőre bukkant, magára húzta a szénát, s reggel eljutott az erdészházig, ahol „kiolvasztották”. séből csak az elmúlt szezonra kaptunk pénzt, idén már a Belügyminisztériumhoz tarto­zik, onnan pedig még egy fil­lért sem láttunk ... — Akkor most gazdátlanok. Felhagynak a mentéssel? — Vitán felül áll: gazda­ügyben bajok vannak. Voltak is persze. Létezik ugyanis egy KPM—BM rendelet, amely sze­rint a síliftek üzemeltetői kö­telesek az elsősegélynyújtó szolgálatot megszervezni, és a mentéshez szükséges felszere­lésről gondoskodni. De mert ezt tíz éve sem tették, vállalta ál az ügyet a polgári védelem és a Vöröskereszt. Talán mon­danom sem kell, hogy a két erdőgazdaság ma sem akar hajlani a pénzelésünkre. Any- nyira nem, hogy a Pilisi Park­erdő még a dobogókői fahá­zunk villanyát is kikapcsoltat­ta. S hogy mi lesz idén télen? Vállalja, aki tudja, aki győzi anyagilag... Amatőrökre bízni — Ez úgy hangzik, mint va­lamelyik irgalmas rend credó- ja... — Hm. Van a dologban valami. Tudja, a hegyimentők — a megyénkben harmincán — eltökélt emberek, akad kö­zöttük orvostanhallgató, hegy­mászó, aki megjárta a Himalá­ját,. lglk.es .amatőr, és .profi, sí- verseny«ői'«Wt1atá'is,,ÍÍ2 a.szol- . gálát nem olcsó. Két évé, a csúfcspoiíton *'a ' Vöíö'ákereszt például darabonként több ezer koronáért vásárolt cseh fa mentőszánokat. Azért ilyen drágát, mert ezen a szánon az ívelőrészek nem gőzölt vagy rétegelt és ragasztott fából vannak, hanem olyanból, amit lekötve nevelnek, hogy íveljen. Így a teherbíró képessége meg­sokszorozódik. A rádiógondra is van részleges megoldás: mentőhívásra, riasztásra hasz­nálhatjuk a vízügyesek készü­lékét, hálózatát. Azt már tud­ja: eddig is áldoztunk időt, pénzt, energiát a mentésre. És most is úgy gondoljuk: kár lenne otthagyni a bázist a he­gyen, s az amatőrökre bízni a mentést. Minket felkészítettek, és a mentők evente tovább is képeztek. Szponzort kellene ta­lálni ... Önvédelmi reflex — Vállalkozásra nem gon­doltak? — Ugyan már! Csak nem képzeli, hogy a síelőktől mi fogunk forintokat kéregetni, hogy menthessük őket?! Erre különben sem lenne mód. Egy- egy váltásban két-három em­berünk ad ügyeletet a dobogó­kői és a nagy-hideg-hegyi bá­zison. Ritka, hogy a saját szó­rakozásukra van idejük lesik- lani. Jön a fejfájós csillapí­tóért, a mama a csikaró hasú gyerekkel, a cukorbeteg, fica­modon ujjú síelő, a lehorzsolt bőrű szánkózó... S ha súlyo­sabb a baj, szállítani kell a sé­rültet, keresni az elveszettet. Azt hiszem, ide komoly szpon­zor kell. Olyan, amelyik az egységes mentőrendszer részé­nek tekinti a hegyi szolgála­tot. — S van ilyen? — Ausztriában igen. Igaz, ott is harminc évig tartott, mi­re az egész katasztrófa- és bal­eseti ellátás egységes rendjét kialakították. Én azt hiszem, íjálunk is elkelne az ilyesfajta polgári védelmi rendszer. $zükség van rá, csak kérdés, hogy a társadalom életösztöne, önvédelmi reflexe mennyire sürgeti megszületését. Mi na­gyon várjuk... V. G. P. Más: elromlott a sílift, s a kezelője úgy gondolta, hogy az áramtalanításnak jó módszere lesz, ha a két légvezetéket egy gallyal összeköti. Az majd rö­vidzárlatot okoz, s amíg a lenti transzformátorházban ki­cserélik a biztosítékot, ő meg­javíthatja a berendezést. Nem tévedett, csak részben. Volt zárlat. De mert a gally s a tartóoszlop is nedves volt, ö nem javíthatott. Átégett a ke­ze, s eszméletét vesztve az oszlop tetején a szerelőállásban maradt. A hegyimentők hozták le, eszméletre térítették, majd Királyrétig szállították, amed­dig a mentőkocsi eljuthatott. Sajáf zsebükből A hasonló eset nem ritka. Évente 10-15 sérülés történik a Börzsönyben, zömmel csont­törés, s Dobogókőn is hasonló a szám. Nincs abban túlzás: egy évtized során kétszáznál többször mentettek életet, lát­tak el és szállítottak szaksze­rűen sebesülteket Pest megyé­ben a hegyimentők. Akik most azon morfondíroznak: hogyan tovább? S miből? Maradjanak, akik voltak, csak a saját zse­bükből? Vagy vállalkozzanak — mentésre? Lássuk csak. hogyan is véle­kedik Beke György, a Pest Megyei Hegyimentő Szolgálat technikai vezetője: No, az azért tülzás. hogy lerongyolódtunk, de tény, hogy • az eredeti, tíz éve kapott fel­szerelésünk sok darabja he­lyett már a saját zsebünkből vásároltunk újai. S igaz az is, hogy a többinek az állapota gyatra, kivéve talán a rádió­két. Azokat a polgári védelem­től kaptuk, de olyan vacakok voltak, hogy inkább visszaad­tuk. Hiányzik persze a hasáb­rádió, amivel a bázison s a pá­lyán levő hegyimentő beszél­het egymással. És igaz az is, hogy a Vöröskereszt segített, amiben tudott — fedezte az útiköltséget és az étkezést —, ám ma már ez is a múlté. Épp a napokban értesültem arról, hogy a Vöröskeresztnek sem a megyében, sem az országban nincs pénze a hegyimentés fi­nanszírozására, legföljebb a saját költségünkre folytathat­juk, Korábban a már említett polgári védelem s vele a had­sereg volt a hátterünk. De a polgári védelem most van át­szervezés alatt, a költségveté­Oktafóház Gödön Télen sem csendes latok — egyelőre azonban nincs pénz az épületek, csónak­házak kialakítására. A téli hó­napokban sem marad azonban kihasználatlanul az oktatóház: például most a Tungsram szer­vezett házi nyelvi tréninget, s ezt megelőzően is szakmai tan­folyamokat tartottak a vállala­tok. A nyári gyakorlatok kez­detéig ez folyamatosan így lesz — elsősorban az üzemi és az intézményi képzések színhelye a gödi oktatóház. Nehéz körülmények között, de hivatását teljesítve műkö­dik a Budapesti Műszaki Egye­tem gödi oktatóháza. Amióta jó egy éve, a Bős—Nagymia- ros vízlépcsőépítés leállása miatt megszűnt az egyetemi képzésben oly fontos marosi mérőtelep, a Gödre költözött nyári gyakorlat sok tárgyi fel­tételt nélkülöz. Pedig a híd- és metróépítő mérnökök oktatá­sában számottevőek a gyakor­A polgár tanácstalan • Az adatok ijesztőek Amíg nem lesz több rendőr Alig szürkült még az este, amikor a feleség elköszönt. A férje csak a dombról levezető lépcsőig kísérte. Onnan tíz perc a vasútállomás. — Tízkor kimegyek eléd a pályaudvarra — ígérte az asszonynak, aki alig jutott túl a hallótávolsá­gon, amikor három alak meg­támadta. Karjáról leszakítot­ták a retikült, és befutottak a közeli temetőbe. Zsebmetszők garázda tettei. Lopás, rablás, nemi erőszak. Egy polgármester meséli, mi minden fordul elő a faluban. A három körzeti rendőr már nem győzi a jegyzőkönyvek írását. Különben is nagy a te­rület, amit be kell járniuk. Rá­adásul akkora az adminisztrál- nivaiójuk, hogy foglalkozásuk természetével ellentétesen ide­jük nagy részét íróasztalnál töltik. Megírtuk Főt tipikus bűn­eseteit, hírt adtunk az önvé­delmi, azaz közbiztonsági egye­sület ténykedéséről. Ha a szak­képzetlen cigányokat elbocsát­ják a munkahelyi létszámok „karcsúsítási” hulláma követ­keztében, akkor veszélyes útra sodorhatja őket a kétségbeesés, az élni akarás, a család nyo­mora — nyilatkozta lapunknak nemrég Mezei István, az MCDSZ volt főtitkára. Ijesztő adat. Amint hallom, jövőre 300 ezer bűncselek­ményre számítanak a közbiz­tonságért felelős kevesek. Igen. Mert valóban kevés a rendőr. Illetékesek nyilatkozták, hogy még amikor a választások előtt rendőrállamnak titulálták az országot, akkor is kisebb volt a polgárokat védő egyenruhá­sok száma a modern nyugat- európai átlagnál. Joguk, tekin­télyük is kevesebb, mint az ott működő kollégáiké, akik rá­adásul modernebb, hatéko­nyabb hírközlő és közlekedési eszközökkel dolgoznak. Ott senkinek sincs oka szidni a rendőrt, hogy nem mert egy­maga szembeszállni, intézkedni a csoportosan renitenskedőkkel. A jeladás és a segítők helyszín­re érkezése ugyanis rendkívül gyorsan történik. Változás kell, no meg sok pénz, de ezt majdnem minden tárca követeli. Addig viszont kell valamilyen pótmegoldás. Még a híres angol rendőrség mellett is jól jön, hogy a szi­getországiak szokásuk szerint figyelnek egymás portájára. Ma már nemcsak Foton, Du- naharasztiban, hanem össze­sen 27 Pest megyei településen alakult valamilyen elnevezés­sel önvédelmi kör. Eszközük a saját autó, saját benzinnel. Helyenként sikerül URH-rá- diót szerezni. Módszerük több­nyire a megfigyelés, a jelzés, a rendőrökkel való kapcsolat. A helyzet ismeretében azt mondhatjuk: tisztelet az ilyen áldozatot vállalóknak, munka után vagy előtt éjszakázóknak. Másrészt régi emlékek, mai tünetek késztetnek bennünket szorongásra. Két nagy fehér kuvaszt tart pórázon két tagbaszakadt fia­talember a vasúti pénztár előtt. Sok munkával nagyot bukni Kevesebb marha zörgeti a láncot Lorántffy Zsuzsanna, Erdély fejedelemasszonya a Móses és a Prophéták című művével írta be nevét kora neves tolllorgatói közé, azt csak kevesen tudják, hogy volt még egy írásos alkotása: az er­délyi étkeket gyűjtötte csokorba. E jeles mű kézirata ma is megvan, a marosvásárhelyi Teleki-tékában őrzik. Az ebben található húsos ételek receptjeinek nagy többsége az ökört, tulkbt. barmot, tehenet — egyszóval a szarvasmarhát Ttommendálja, a disznót csak vad for­májában. Sóhoz, borshoz, fűszerpaprikához szokott ízlésünknek nyilván szo­katlan (volna) egy mézes áfonyával leöntött ökörsült. Pedig nem vi­tás, a korabeli gasztronómia ezen remeke korántsem volt olyan káros az egészségre, mint egy bő szaftban úszó sertéspörkölt. Nem állítom, hogy nagyasz- szonyuink tudatosan részesítet­te a marhahúst előnyben, ma viszont tudatos, sőt tudomá­nyos ismereteink ellenére is egyre ritkábban kerül marha­hús a fazekunkba. Az ok egy­szerű: a sertéshús olcsóbb (ol­csóbb, de nem olcsó!). Egy ki­logramm színtiszta, I. osztályú marhahús ára megegyezik egy átlag keresetű munkás egy na­pi nettó bérével! Az árból következtetve a laikus joggal hinné, hogy a marhatartás, vágóállat-hizla­lás nagyszerű üzlet. — Pró­bálja ki, majd megtudja — ajánlja leplezetlen kajánsággal T. Zoltán. — Keljen fel haj­nalban, feküdjön , éjfélkor. Nyáron a port rúgjuk, ősszel a sarat dagasztjuk. A ganéj az egyforma — mutat a mocskos csizmákra. — Tapad és büdös. T. Zoltán rendihagyó műve­lője a szakmának, nem főállás­ban, csak mellékesként tart bikákat. Teszi ezt egy Sorok­sár és Ócsa közti kis tanyán, melyhez viszonylag közel van a kék busz végállomása. Mert T. Zoltán Pesten lakik, a IX. kerület sűrűjében. S Pesten dolgozik, három műszakban. — Nem csak én, a gyerek is — int hátra a kazlak irányá­ba. A „gyerek” nagydarab, lángvörös hajú legény, mázsás zsákokat cigöl az istállóba. — Csak ilyenkor, hétvégén va­gyunk együtt, különben más- más váltásban dolgozunk. Hogy délelőtt, délután legyen itt valaki. Nem mert félünk a tolvajtól. Egy bikát nem köny- nyű elvinni, kivált nem ezek­ből — mutat a gazda a három borjú nagyságú, vicsorgó ku­tyára. — Éjjel, ha nem va­gyunk itt, szabadon vannak. Próbáljon meg valaki bejönni. (Isten bizony, nem próbálom meg!) — Mennyit utaznak napon­ta? — Háztól idáig másfél óra, jövet-menet három. Háromszor kell átszállító. No meg a gya­loglás a busztól idáig. A jó­Allítólag testőrök, a kutyáik olykor vagonőrzők. — A bará­tomnak fegyvere is van — ál­lítja egyikük, de elég borsza- gú. Ijeszt a modora, a feltéte­lezett ereje, no meg a kutya. Borízű hangja van a magát önvédelmisnek mondó egyik falusi atyafinak is. Emlékszem, fontoskodó, „civilben” apró előnyöket kicsikaró önkéntes rendőrökre. Volt ugye, a mun­kásőrség, s visszafelé mesz- szebbre tekintve az időben, voltak más párthadseregek. Ügy kezdték, mint rendezők a gyűléseken, aztán a diktátorok támaszai lettek. Nem csoda hát, ha a polgár tanácstalan, örüljön, mert fél a bűnözők­től? Ellenkezzen, mert vannak rossz tapasztalatai? A megoldás az, hogy legyen több rendőr, s akinek vaj van a. fején, az tartson tőle. Addig viszont olyan emberek kaphas­sanak törvényileg is alaposan szabályozott megbízást, a la­kosságtól nagy tiszteletet, akiktől távol áll a cezaromá- nia, az önkényeskedés, a kor­rupció. Akik munkában, csa­ládi életben, környezetükben bizonyították tisztességüket, önmérsékletüket. Akik másra nem használhatók, csak a köz- biztonságot hajlandók szol­gálni. Kovács T. István szággal elbajlódunk két-három órát, van úgy, hogy többet. Számolja ki, mennyi időt töl­tök az asszonnyal... — Ismeri a mondást: ki mit főz, azt eszi ebédre... — Inkább azt mondja meg, maga mit eszik majd, ha én meg a hasonló jó bolond meg­unjuk, aztán firhang le, a bolt bezárva! Mert ha tovább is úgy megy, mint most, hát be­zárunk. Ezt a nyolc bikát még készre hizlalom, de új borjakat nem veszek. Teld a hócipőm az egésszel! A nyolc bika csendesen ké­rődzik, az istállóban kellemes meleg van. Amikor ide kerül­tek, még kint is meleg volt, s mindössze 60 kilót nyomott egy-egy kisborjú. A nyolc da­rabért 42 800 forintot fizettek. — Akitől vettem, azt mondta, már eszik a szálastakarmányt. Ették egy frászt! Csak durkál- taik benne. Amiért is még há­rom hétig tejen tartottam őket, 15-20 liter 14 forintos tejet le­fetyeltek be naponta. — Ahogy elnézem, manap­ság többet esznek... — Meghiszem azt! Nap!’ négy-öt kiló darát, ugyaneny- nyi szénát. Fejenként — teszi hozzá a gazda. — Egy mázsa dara 1100-1200 forint, a széna bálája (300 kg) 1400-ba kóstál. Plusz a szállítás. A szalmát nem számolom, az ingyen van. Cserébe a trágyáért. — És az orvos, orvosság? — Hogy lekopogtassam, én csak egyszer hívtam orvost. Az is régen volt. Megnézte a fel­fújódott bikát, aztán azt mondta: ez bizony megdöglik. Mikor elment, könyékig be­nyúltam a seggibe, a pofám is teli lett szarral. De megma­radt. Azóta nem hívtam or­vost, magam kúrálom őket. Hizlalt bikát könnyű eladni, csak az nehéz, hogy pont A Pevdi bőrdíszmű gyáregysége (Pillsszentiván, Bányatelep 14.) fel­vételre keres gyakorlott raktárost, raktári adminisztrátort és varró­gépműszerészt. Budapestről a Mó­ricz Zsigmond körtérről vállalati autóbuszok közlekednek Pilisszent- ivánra. Érdeklődni lehet személye­sen a Pevdi bőrdíszmű gyáregy­ség munkaügyi osztályán. Pénzes- né 2084 Pilisszentiván, Bányatelep 14.) Telefon: 06-26-30-244, 30-256, 20-345/15 mellék. A TECHNOBAU Kft. Budapest, Szirmai u. 18. nyugati munkára keres burkolőt, asztalost, kőmű­vest, ács-állványozót, csőszerelőt, hegesztőt, építőipari technikust és mérnököt német nyelvtudással. Érdeklődni a kft. elmén, illetve az 1660-253 telefonon lehet. A Pevdi műanyag épületszerke­zetek gyáregysége gyors-gépírót keres felvételre, titkárnői felada­tok ellátására. Érdeklődni a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ, Bp. XI., Karinthy F. u. 3. Telefon: 185-2411/100-es melléken. A Volánbusz számviteli osztálya pénzügyi és számviteli főiskolát végzett munkatársat keres elemzé­si és számlarendezési feladatok el­végzésére, főmunkatársi munka­körbe. Pályakezdők jelentkezését is várják. Rugalmas munkaidő, olyanra sikeredjen a hizlalás, amit az extrém kategória kí­vánalma előír. — Magyar tar­ka legyen, nem több másfél évesnél, az élősúly 450-től 550 kilóig. Ez számít I. osztályú árunak, ezért fizetnek 92,50 fo­rintot kilómként. (Ez megy exportra kemény devizáért.) A II. osztályúért már csak 75 forint jár. (Ezt vesszük meg mi drága forintért.) Vagyis, egyetlen bikán 8750 forintot lehet nyerni vagy buk­ni, attól függően, hogy az átve­vő hová sorolja. (Ennyi a két ár közti különbség egy 500 ki­lós bikánál.) — Azzal eleve számol az em­ber, hogy nem mind a nyolc lesz extrém bika. Mi átlag 85 forintban számoljuk kilóját, s egy bikát 450 kilósnak. Ez nyolc bikánál 300-310 ezer fo­rint. Ha összeadom az eddigi kiadásokat, meg a várható ár­emelésekből adódó pluszt,, kö­zel 300 ezer lesz. Rámegy li hónapi munkám a semmire! — Induláskor mennyi ha­szonra számított? — Tizenötezerre bikánként. Ez szorozva nyolccal, 120 ezer forint. És ha elosztom kettő­vel, 60 ezer jut fejenként. Olyan sok ez 14 hónapi mun­káért? Nem ez a sok, hanem ami még rárakódik, amit az értéke­sítő rátesz az átadás és eladás közti rövid időben. — Na látja, egyre gondo­lunk. Azt az összeget kéne megosztani, hogy mi is jól jár­junk. Vagy ha nem is jól, de egy Ikicsit" ;jobban. Akkor nem siránkoznának az okosok, hogy napról napra csökken az ál­latállomány, egyre kevesebb istállóban zörget láncot a hí­zó marha. Magának meg azt mondom, ha van ideje, nézzen már utána, vajon annak ide­jén mivel ösztönözték a pa­rasztot, amikor a sült ökröt áfonyával ették Erdélyben. Igaz ás, miért nem adta Zol­tán gazda a nevét a riporthoz : — A gyárban nem tudnak erről. Eddig nem szóltam, most meg pláne hallgatok. Húsz embert elbocsátanak. Majd még azt mondják, nekem van miből megélni. És szépen kitesznék. Pedig ha hiszi, ha nem, ebből nem lehet megélni. Matula Gy. Oszkár utazási kedvezmények. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni le­het Nagy Péter osztályvezetőnél (1134 Budapest, XIII., Szabolcs u. 17. Telefon: 140-1720 245.) A Volánbusz jogügyi és igazga­tási osztálya (Budapest, XIII., Sza­bolcs u. 17.) felvételt hirdet jogi előadói munkakör betöltésére. Je­lentkezni lehet szakmai önéletrajz­zal, előzetes egyeztetés alapján az osztály vezetőjénél: 120-2375, vagy 140-1720/262 melléken. Az állás azonnal betölthető. A Volánbusz gödöllői üzemigaz­gatósága különjárati irodavezetőt keres. Feladata: az üzemigazgató­ság idegenforgalmi, különjárati, piacszervezési és szervezési tevé­kenységének eredményes ellátása. Forgalmi szolgálattevőt is, felada­ta: az üzemigazgatóság közlekedé­si feladatainak napi operatív irá­nyítása. Érdeklődni a gödöllői autóbusz-állomáson a forgalmi osz­tályvezetőnél. A Sütőipari Vállalat Méta úti kenyérgyárába felvételre keres ve­zetői gyakorlattal rendelkező ke­reskedelmi osztályvezetőt, felsőfo­kú pénzügyi, számviteli vagy ke­reskedelmi, vendéglátó-ipari vég­zettséggel. Jelentkezni lehet: Bu­dapest XXI., Kossuth L. u. 131. Szabó Gergely munkaügyi osztály­vezetőnél a 157-0022 telefonon. Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy az Álláskereső című hetilap kedden megjelenő számában további Pest megyei és budapesti munkalehetőségeikről olvashatnak részletes infor­mációt. Az alábbi állásajánlatokról részletes felvilágosítást ad a Pest Megyei Foglalkoztatási Központ (Budapest XI., Karinthy Frigyes út 3.). Telefonon: 185-2411, a 149-es és a 191-es mellék­állomáson.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents