Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-08 / 288. szám
Az Árpád-ház nem halt ki A Váci Hírlap december el- $ jei számában Csankó Lajos tollából megjelent „Az utolsó Árpád-házi trónkövetelő" c. cikk. Ezzel kapcsolatban szeretném tudomásukra hozni, hogy a Crouy-Chanel család 1956-ban Franciaországba távozott, Párizsban éltek. A jelenlegi családfő, Crouy-Chanel Imre francia nőt vett feleségül, az 1980-as évek elején még Párizsban, a rue du Colisée-ban (8. kerület) ' laktak. Onnan vidékre távoztak. Idén, az év elején, amikor a romániai eseményekkel kap- c :olatosan a Máltai Lovagrend adományai Magyarországon keresztül jutottak el rendeltetési helyükre, Crouy- Chanel Imre feleségével együtt járt Budapesten. A televízió adásában láttam őket, a riporter szerint Brüsszelből érkeztek az adományok fel- használását ellenőrizni, és meggyőződni a helyszínen a valós állapotokról a lovagrend részéről. A cikket író Csankó Lajos úrral szeretném tudatni, hogy a Vácott eltemetett Croy grófnő nem az utolsó Árpád-házi leszármazott volt, utódok élnek még, ha igaz, akkor most Belgiumban. Crouy-Chanel Imrének egy fiú- és egy leánygyermeke volt ekkor, amikor még Párizsban laktak. A fenti körülményeket azért ismerem, mert a leányom egy évig nevelőnőként dolgozott a Crouy-Chanel gyerekek mellett nyelvtanulás céljából. Krichhofer Józsefné ny. tanár Megfagy a levegő és törik a fog Szabadult bűnöző piti Amerikája Ez egy igazi riporttéma — telefonálta be egy jóakaró hangja valahonnan « városból. Elég volt . két-három mondat, hogy az újságírónak fönnmaradjon a szemöldöke. Hogy mondta? Kergetik az eladókat? Kiverték a boltvezető fogát? És ez még nem minden? Hisz ez tiszta Amerika! Na; ott egészen még nem tartunk, de az tény, hogy ebben a bizonyos váci boltocskában ijesztgetik az eladókat. Szándékosan nem úgy fogalmaztam, hogy félelemben tartják, mert annál sokkal el- szántabbak az eladónők. mintsem hogy olyan könnyen inukba szállna a bátorságuk, a bűnöző pedig túl pitiáner. De még így is elegendő ahhoz, hogy megzavarja az életüket. s ha megjelenik, megfagy a levegő... — Elmondaná, hogy is tört ki az a bizonyos fog? A taxisblokád napján történt. Nagyon sok munkánk volt, mindannyian benn voltunk az üzletben. Beállított az a férfi, és csak arra lettünk figyelmesek, hogy megütött egy vásárlót, egy idős nénit. A főnök asszony azonnal közbelépett, de alig tudott szólni, ő is kapott egyet. Persze, ököllel! Akkor hagyta ott az egyik alsó fogát. — Mit tettek ezután? Csak nem hagyták annyiban a dolgot? — Telefonálni akartunk a rendőrségre, de tudja akkor nem nagyon működtek a telefonok, mi se kaptunk vonalat, hát annyiban maradt a dolog. De nem a félelem, mert az az ember újra és újra megjelent. Nem verekedett mindig, szerintem csak ha iszik. Mert ki az, aíki szántszándékkal keresi magának a bajt? Hiába mondja, hogy neki mindegy hol van azért csak jobb szabadon. Nem? Délután fél öt, az utcán már sötét, a boltban alig van vásárló. A vezetőt keresem, de csak a helyettesét találom. Beinvitál az irodájába, s miközben az első mondatokat váltjuk, folyton a fogsorát fürkészem, de semmi feltűnő. — Az nem én vagyok, akinek a fogát kiverték, hanem a vezetőnő. Engem csak megkergettek és a pulóveremet tépték el rajtam. — Tudják, ki volt az? — Persze, itt laknak a közelben. Az egész családot ismerjük. Ez a fiatalember nemrég szabadult a börtönből, és talán éppen ezért érzi magát törvényen kívülinek. Mondja is, hogy neki semmi se számít. ha visszavisziik, hát visz- szaviszik, nem érdekli. Mindegy. hogy hol van. Bejár ide, Egyesület alakul A polgárok megvédik magukat ! Vác! polgárok kl« csoportja Úgy véli, az egyre terjedő bűnözés ellen, a vagyonvédelem érdekében tettekre van szükség, Ügy gondolják, a rendőrséggel együttműködve, munkájukat segítve egyesületet alapítanak. Tagjai csak azok lehetnek, akik a felállított szigorú mérce követelményeinek megfelelnek. konkrét program meghatározásában nem vehet részt. Ha pedig valaki a próbaidőt sikeresen letöltötte, a vele szolgálatot töltött tagok és az ajánlók nyilatkoznak, hogy megilleti-e az illetőt a teljes jogú tagság. Mindezekre az igen szigorú követelményekre azért van szükség, mert nem akarják az alapító tagok, hogy az egyesületbe bűnözők, illetve olyan emberek kerüljenek, akiknek a személyisége, vérmérséklete olyan, hogy agresszivitásukat akarják kiélni ezen a területen. Aki egyesületi tag szeretne lenni, az nagyon pozitív, emberi megfontolásból lépjen be. Nos, ez az állampolgári kezdeményezés csak akkor lesz igen hatékony, ha a váciak is segítik munkájukat, érzik a segítő szándékot, és nem úgy veszik, hogy a régi önkéntes rendőri szervezetet akarják az egyesület tagjai helyettesíteni. Nem szeretnék, ha félreértenék azt, hogy pártoló tagokat keresnek, mert azokat a helyeket is figyelemmel kísérik, ahonnét nemdámogatják anyagiakkal munkájukat. A jövőben segítséget szeretnének nyújtani kollektív biztonsági rendszerek beépítéséhez, .összehangolnák az igényeket, és kialakítanának egy figyelő- rendszert. A polgári önvédelmi egyesület tehát alakulóban van. várják a jelentkezőket. Az alakuló közgyűlést mihamarabb szeretnék megtartani, az idő sürgetése miatt megkérték a helyi MDF-szervezetet, hogy a jelentkezők leveleiket pos- tafiókuk számára küldhessék. Aki tehát szeretne az egyesület munkájában részt venni, s úgy érzi, a szigorú követelményeknek meg tud felelni, s szeretne a városért, a város jobb közbiztonsága érdekében dolgozni — akár rendes, akár pártoló tagként —, az levelét Vác, Postafiók 146 címre küldje. Az egyesület alapításának kezdeményezői kihangsúlyozzák: semmilyen politikai háttér, vagy szándék nem fűződik az egyesület alakulásához. Halász Erzsébet Az egyesület szervezői előzőleg tájékozódtak, megkeresték a Váci Rendőrkapitányságot, valamint, a város polgár- mesterét, elmondták terveiket, hogy egy polgári önvédelmi egyesületet szeretnének életre hívni. A fogadtatás mindkét részről kedvező volt. Hogy milyen feladata lenne az egyesületnek? Elsősorban az éjszakai járőrözés a város különböző területein, megelőzve a bűneseteket. Tagjai önként és díjazás nélkül dolgoznának, esetleg rendelkezésre bocsátva gépkocsijukat, illetve, ha van, CB-rádiójukat. Az egyesület szponzorálására szeretnének megnyerni magánszemélyeket és gazdálkodó szervezeteket, hogy legalább a benzin- költségek megtérüljenek. S ha marad pénz, azt a technikai felszereltség fejlesztésére fordítanák. Milyen feltételekkel lehet valaki tagja az egyesületnek? Mint az előbb már említették, várnak anyagi segítséget, ezért lennének pártoló tagjai, valamint rendes tagjai, akik a reájuk bízott feladatokat ellátnák. Tag persze nem lehet akárki, hiszen nagyon szigorú erkölcsi normák és emberi tulajdonságok szükségesek. Többek között, aki az egyesület tagja lesz, annak előzőleg személyiségvizsgálatnak kell alávetnie magát — ezt a kitételt már a jelentkezési lapon és az alaoszabályban is rögzítik. Emellett be kell szerezni erkölcsi bizonyítványt, és az alapító tagok közül legalább kettőnek kell ajánlást adni. Aki az előbbi feltételeknek megfelelt, az egy bizonyos időre ideiglenes tagja lesz az egyesületnek, ami azt jelenti, hegy azonos jogokkal rendelkezik az állandó tagokkal, ugyanúgy részt vesz a munkában, ugyanannyi munkát kap, ám a vezetőség-, vagy tisztségviselő-választásnál s a — Ha nem is minden vásárláskor, de okozott még gondot? Mesélte, hogy önt megkergette és eltépte a ruháját. Ez hogyan történt? — Akkor, pontosan emlékszem a napra, november 26-án volt, beállított, hogy hívjunk neki taxit. Nem akartam újabb bajt, hát fölhívtam a taxiiközpontot, de amikor be kellett mondanom, milyen névre kérik a kocsit, a hölgy azt felelte, erre a névre ők nem küldenek. Ismerik már az illetőt, és nem vállalják a fuvart. De úgy látszik, mégis szólt az egyik taxisnak, mert nemsokára megállt 'egy-.ko esi az üzlet előtt, rámutatott, . hogy ő vá® taasira % * És« közölte,, hegy nem viszi el. így, arcról megismerték. akkor tudták, hogy biztosan ő. Mert ugye a név az lehet ugyanaz, de az arc nem. Hát, ez az volt. Az indulat is ismerős volt, de már én szenvedtem tőle. mert szidalmazni kezdett, megfogta a vállamon a ruhát, mire én kitéptem magam a kezéből, és a raktárba szaladtam. Jött utánam, ahogy mondtam is, kergetett, de szerencsére én jobban ismerem a járást, és két kijáratunk is van, hát megúsztam, így történt. A kereskedő elmondta azt is, hogy előfordult: szemrebbenés nélkül elvett két üveg bort, és kisétált vele, természetesen fizetés nélkül. Amikor hőzöngend kezd, a vevők is elszaladnak, senki nem áll a pártjukra. Szerinte nem ők az egyedüliek, akiket valaki így terrorizál. Hallott már effélét kollégáktól, akik szintén így a város peremén dolgoznak. Rendőrséghez igazán félnek fordulni, ugyan előfordult már, hogy betelefonáltak segítségért, de ha éppen nem volt szabad járőrkocsi, akkor később már nem is szorgalmazták. Feljelentést se tettek eddig. Kíváncsiak voltunk, mit szól mindehhez a rendőrség tisztje. Hegedűs Imre őrnagyot kerestük meg, a bűnügyi osztály helyettes vezetőjét. — Feljelentés nélkül nem szerzünk tudomást az ilyen ügyekről. Kérem azokat az üzletvezetőket, ahol ehhez hasonló félelemben dolgoznak, keressenek meg. Tudom, hogy tanácstalanok, ha idejönnek. Nem tudják, kinek is mondják el a bajukat. Én kérem őket, hogy keressenek engem, vagy erre az ígéretre hivatkozva, az ügyeletes tisztet. Tudnunk kell az ilyesmiről. — Akkor is lesz rá idejük és szabad emberük, ha csak két üveg borról van szó, amit lehet, hogy régen elfogyasztott az elkövető? — Igen, lesz. Ezt határozottan állíthatom. Megtaláljuk rá a megfelelő időt. Nekünk is jól jön, ha akár ilyen kis értékű lopás után is kutatunk. Más esetekben már nemegyszer találtunk így különböző bűntényekből származó értékeket. — Azt hiszem, ezekben az üzletekben azzal is megelégednének, ha időnként, hetente akár csak egyszer-kétszer betérne hozzájuk a járőr. Vásároljon ott be az a rendőr, ők biztosítják, hogy maximálisan ki lesz szolgálva. — Tudja, milyen sokan kérik, hogy nézzünk be hozzájuk? Rengetegen. Igyekszünk is eleget tenni mindennek, de újra kérem, először keressenek fel — válaszolta az őrnagy. (dudás) Vidám koldusok Túl a századik előadáson Burns—Villon: Vidám koldusok. Signor Hegedű szerepében Kocsis György, a Tolvajnő alakítója, Vavrik Éva A Fiesta Színház Vidám koldusok produkciója túl van a századik előadáson, s mint a színház vezetője, az előadás rendezője, Németh Péter Mi- kóla állítja, ez már több, mint önművelődés. A színház eljutott arra a szintre, hogy másoknak is élményt szerez. Kell egy kamaraszínház, vonja le a következtetést a rendező, és erre lehetne építeni úgy, hogy ismert művészeket hívunk meg vendégszereplésre. Színházi kultúrát kell teremteni — ez pedig csak úgy lehetséges, hogy a városnak érzelmi kötődése legyen a színházhoz —, erre pedig a befogadó színház (amely mindig más idegen színházak produkcióit mutatja be) nem alkalmas. A város és művészei A hívó szó elhangzott Igaz, hogy Mantegna, az északolasz quattrocento kétségtelenül legnagyobb festője is a mantovai őrgróf szolgálatában alkotta fő műveit, valamiben azért különbözött mai festő utódaitól. Műveit, freskóit mindenki megcsodálhatta. A mantovai őrgrófnak tehát nem kellett alkalmat keresnie, hogy a művész és a város lakói egymásra találjanak, nem kellett törtnie a fejét, hogyan lehet a találkozást rendszeressé tenni. Még egy esetleges mantovai. rendszerváltás után sem lettek volna olyan gondjai, mint Vác polgármesterének: hogyan találhatja meg a művész — újra — szerpét a város életében. Tudtommal a váci művészek nem festenek freskókat, s akik megrendelésre dolgoznak, azoknak műveit nemigen csodálhatják meg a váciak. Legfeljebb azok, akik az ügyA kultúraellenesség — tragédia A lét vagy nemlét kérdése Nem hiszem, hogy ma valaki is vitatná; az információhoz jutás alapvető állampolgári jog. Rögtön azt is tisztáznunk kell, hogy az információ hordozói nemcsak a tömegtájékoztatási eszközöknek nevezett médiák, hanem — legalább annyira — a „város dolgozószobájának” is tekinthető könyvtárak, a könyvek. És most ezek a legfontosabb és legelterjedtebb tájékoztató, értékközvetítő intézmények — a közkönyvtárak — kerültek veszélybe. Természetesen nem arról van szó, hogy a Katona Lajos Városi Könyvtár egyik napról a másikra kénytelen bezárni kapuit, az a veszély azonban fennáll, hogy egyre hiányosabbak lesznek az általa nyújtott információk. Érthetőbben; anyagiak híján képtelen lesz minden megjelenő újdonságot: beszerezni. A lét vagy nemlét kérdése a községi könyvtáraknál merül fel. Ha van olyan intézményrendszer Magyarországon, amely elismerésre és megtartásra méltó, az a közkönyvtárhálózat; nincs olyan település hazánkban, ahol ne lehetne könyvhöz jutni, könyvet kölcsönözni. A községi könyvtárakat fenyegető Veszély már akkor ismertté vált, amikor kiderült, hogy a városnak az úgynevezett térségi feladatok ellátására nem lesz pénze. Még ez ;év elején a városi tanács elnöke levelet írt a vonzáskörzet községeinek vezetőihez, hogy ezt közölje velük... Az akkori vé; rehajtó bizottság is megerősítette, hogy — többek között — a városi könyvtár is csak úgy tudja ellátni térségi feladatait, akkor képes szolgáltatásait nyújtani, ha a községek hozzájárulnak a költségekhez. Elvben persze, a községekben tevékenykedő tiszteletdíjas könyvtárosok is gondolkodhatnának a könyvtárak gyarapításáról — természetesen, ha a települések áldoznának erre —, gyakorlatban viszont nem lehet tőlük elvárni, hogy új kiadványok felkutatásával, beszerzésével, az állományba vétel kapcsán jelentkező rengeteg adminisztrációval foglalkozzanak. Erre szolgált az eddig jól működő ellátószerve- zetS hogy mi most a helyzet, arról Weisz Gábort, a városi könyvtár igazgatóját kérdeztük meg; Nagy kérdés, mondta az igazgató, hogy az, új önkormányzatok áldoznak-e nyilvános könyvtáraikra, és ezt milyen formában teszik. Ugyanis a közművelődés feltételeinek biztosítása nem tartozik az önkormányzat törvényben előírt, így központi dotációval is támogatott kötelező feladatai közé ... Éÿ a kultúrára fordított pénz megtérülése, közgazdasági értelemben, nem mutatható ki rövid távon. Weisz Gábor azt is elmondta, hogy a városi könyvtárhoz csatlakozó hálózat harmincöt községi könyvtárból áll, közülük tizenhetet láttak el eddig újdonságokkal, viselve a szolgáltatás minden költségét Folytatni ezt csak akkor tudják, ha ehhez anyagilag a községi önkormányzatok hozzájárulnak. Tavasszal jelezték ezt a tanácsoknak, a válasz tások után pedig megkeresték az új polgármestereket aján latukkal. A városi könyvtár igazgatójától megtudtuk azt is, hogy az ellátószervezet működéséhez — amelynek olyan prózai feltételei is vannak, mint például a szállító gépkocsi üzemeltetése — évi 10 ezer forinttal kellene hozzájárulniuk az egyes településeknek (természetesen kifizetve a könyvek árát is). Ezt az óriásinak nem mondható összeget több képviselő-testület nem vállalja. Félő, hogy nem a 10 ezer forintot találják soknak, hanem a könyvtárak fenntartását, gyarapítását. És ha ez így lesz, akkor ezek gz intézmények el fognak sorvadni, meg fognak szűnni. Weisz Gábor úgy fogalmazott, hogy a vonzáskörzetben lévő nyilvános könyvtárak hálózata érték, amelynek esetleges széthullását egyszer még bánni fogjuk. Mi talán megengedhetjük magunknak, hogy kevésbé finoman fogalmazzunk: a könyvtárak elhanyagolása kultúraellenes magatartás, következménye pedig tragédia. Búcsú Európától... <B. J.) nöki hálózaton keresztül megveszik — s azok, akiket az új tulajdonosok meghívnak képnézőbe. Ezért is volt elyan lelkes Bartos Ferenc polgármester, amikor — a Karolina kórus kis hangversenye után — megnyitotta a váci képző-, ipar- és fotóművészek karácsonyi tárlatát. Itt végre együtt voltak a „nagyok” — és ismerjük el, valóban élményt jelentettek a másfél tucat alkotó' kiállított művei. Hogy hány embernek jelentenek élményt, hányán csodálják meg a festményeket, fotókat, bőrképeket, ötvösmunkákat, nem lehet tudni. Sajnos. valószínűleg nem fognak sorban állni a látogatók a Madách-galéria ajtaja elölt. Tulajdonképpen — Mantegna művészete kivételével — mindenről szó volt a kiállítás megnyitását követő beszélgetésen (amelyre a polgármester invitálta a művészeket). Er dekli-e a várost művészei, érdekli-e a művészeket a városi közönség, kell-e kiállítóterem a váci művészeknek? Ha a Hincz- gyűjtemény képeire egyetlen látogató sem nyitja rá az ajtót, kiönthetjük-e a fürdővízzel a gyereket — a mester adományát —, hogy helyette városi képtárat hozzunk létre? Ha hívnak, jövünk — mondta az egyik részt vevő művész, s a beszélgetés során úgy tűnt, hogy o hivő szó elhangzott. A polgármester készségét fejezte ki, hogy mint a Dunakanyar Fotóklubnak, a művészek más csoportosulásának is lehetőséget nyújtson az önkormányzat egy galéria létrehozására. A fotóklub ígéretet kapott, hogy helyiségének bérleti díját mindaddig magára vállalja az önkormányzat, amíg a galéria nyereségessé nem válik — ugyanezt vállalná egy másik szervezet, művészcsoport esetében is. Akkor pedig Vác polgármesterének — ugyanúgy, mint a mantovai őrgrófnak — nem kellene törnie a fejét a város és a művészek egymásra találásának lehetőségein. Ha a művészeknek egyáltalán fontos a város, s a városiaknak egyáltalán fontosak művészei. (Borgó) Ismét Ut a Reflolron A Hajós Alfréd Ifjúság Centrumban december 12-é ismét lehetőség nyílik Reflot ron készülékkel a vérzsírvizs gálatra. A Senior támogatásé val 9—18 óráig végzik a vizs gáiatokat, aki szeretne ebber részt venni, az telefonon vagi személyesen kérjen sorszámo az ifjúsági centrumban.
