Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-08 / 288. szám

Rendőrállomás Aszódon Lelkes munka - technika nélkül Meggyőződésem, hogy a biztonságukat féltő polgárok a Galga mentén örömmel nyugtázták az aszódi rend­őrállomás megalakítását. Ezzel egy olyan folyamatnak a végére tettek pontot a rend őréi, mely igen fájdalma­san érintette az elmúlt években a térség lakóit. A hat­vanas évek végén, a lakosság tiltakozása ellenére, Gö­döllőre költöztették az akkori rendőrőrsöt. A magá­ra maradt épületet utolérte a sorsa: évek alatt siral­massá vált az állapota! Nos, a Csipkerózsika-álmá­ból felébresztett rendőrállo­más kezdeti, mostoha körül­ményei mára már gyökeresen megváltoztak. A falakat újra­festették, a padlót műanyag­gal borították. Az irodákban villanykályhák ontotta meleg­gel várják az ott dolgozó rendőröket, g azokat is, akik köztudottan nem szívesen kérnek a rendőrség vendég­szeretetéből. Szűcs László állomás vezető­helyettes nem kis büszkeség­gel mutatta be új munkahe­lyét, amikor felkerestük hiva­talában. Ottjártunkkor éppen útra készülődtek Pethő Ferenc és József Ferenc törzsőrmes­terek. Amikor megtudták jö­vetelünk okát, kérték, hogy feltétlenül jegyezzük le: ta­pasztalataik szerint az embe­rek bizalmatlanok a rendőrök­kel szemben. Sőt, már meg is fenyegették őket intézkedés közben. Pedig a népszerű­ségüknél már csak a fizetésük kevesebb. Egyébként az új szolgálati helyükön jól érzik magukat, mert, szinte ottho­nos a légkör. Ezt erősítették meg az időközben odaérkezett rendőrök is: Dudás István és Tóth János. E kis társaság­ban érdeklődtünk tehát to­vább tapasztalataikról, gond­jaikról. ben kísérleteztek azzal, hogy a rendőrkapitányságok egy nyomozót helyeztek ki a kör­zetmegbízott mellé, de így sem tudtak hatékonyan dol- gózni. Elsőként Monoron hoz­tak létre rendőrállomást. Ez a kísérlet bevált, s ennek a pél­dájára alakították meg Aszó­don és Kerepestarcsán ezt a rendőrhatósági intézményt. Tájékoztatásukból többek között megtudtuk, hogy az ál­talános bűnügyi helyzet tette szükségessé az említett rend­őrállomás létrehozását. Régeb­— Főleg olyan rendőrök dolgoznak itt, alkik azelőtt a Gödöllői Rendőrkapitányságon szolgáltak. Munkájuk egyelő­re a bűnügyekkel, a közrend­del, s a közlekedéssel kapcso­latos teendők ellátására irá­nyul — jegyezte meg Szűcs László. — Csaknem féléves műkö­désünk óta felére csökkent a bűncselekmények száma! így is 40-50 ügyben kell nyomoznunk. Kiemelkedőnek ítéljük meg azt, hogy például az elmúlt négy éjszaka nem volt bűncselekmény a hoz­zánk tartozó tizenhárom köz­ségben. A lakosság egyébként hiányolja a körzetmegbízottak jelenlétét a községekből, de ez látszólagos hiány, hiszen ben­nünket napközben mindig el­érhetnek. Nemcsak napköz­ben, hanem éjszaka is járőrö­zünk. Főképp ennek tulajdo­nítjuk a bűncselekmények csökkenését. Fájó, hogy rend­őreink egy része a saját ko­csijával végzi ezt a bűnmeg­előző tevékenységet. Annak ellenére, hogy a megalakult önkormányzatok ígéretet tet­tek a gépkocsiparkunk fejlesz­tésére. Sajnos ez idáig még nem történt semmi. Reményt ad azonban az, hogy több magánszemély segített már rajtunk. Bereczki László ma­gánfuvarozó például portala- nította az udvart. Mint szerte az országban nálunk is előkelő helyet foglal el a betöréses lopás, az idő­szaktól függően az üzlet- és a víkendházbetörések. Köztu­dott, hogy a-víkendház-tulaj- donosok jelentős összegű adót fizetnek az önkormányzatok­nak, de figyelemre méltó adó folyik be a termelőszövetkeze­tek bérleti szerződéseiből is. Éppen ezért sokszor fájlaljuk, hogy az állampolgárok nem az említett adóbevételi ható­ságokat kérik számon káru­kért, hanem a rendőrséget okolják mindenért. A Galga mente számos pi­henésre is alkalmas területtel rendelkezik. A sors fintora: nem rendelkezünk terepjáró gépkocsival, így sáros időben lehetetlenség arrafelé járőröz- nünk. Tehát újra csak vissza­térek az alapvető technikai gondunkhoz : égető szükség lenne a megígért gépkocsikra — mihamarabb. — A frissen született de­mokrácia néhány állampolgár fejét megzavarta, ők azok, akik tökéletesen tisztában vannak a jogaikkal, de a kö­telességeikről megfeledkeznek. Legutóbb például egy rutin­igazoltatás során nem igazol­ták magukat az állampolgá­rok, mert nem a helyi rendőr intézkedett. Máskor sértésnek vették a rendőrök figyelmez­tetését azok, akik közfelhá­borodást okozva, levizelték egy közintézmény falát. Olvasóink fóruma Köszönet a segítségért A gödöllői Damjanich utca lakói nevében köszönetét sze­retnék mondani Bakonyiné Schubert Évának azért a ki­tartó, többéves munkájáért, mellyel segítette az utca asz- faltburkolatának kiépítését. Ez R fáradhatatlan, minden anya­gi ellenszolgáltatás nélküli, önzetlen munka szinte példát­lan a mai életünkben. Az ezredforduló küszöbén megértük, hogy Gödöllő ily hátrányos, kieső területén nem kell félni a téltől, a sár­tól, nem áll le a forgalom (mint már annyiszor az el­múlt években) az útviszonyok miatt. Az ott lakóknak több (tíz) éves álma valósult meg. Köszönjük, hogy nem tor­pant meg a bürokrácia útvesz­tőiben, hogy nem fáradt bele az ügyintézések, utánjárások sokaságába, hogy rászánta a család mellett szabadidejét több éven át arra, hogy embe­reket győzzön meg pró és kont­ra ennek az ügynek. Kívánunk elkövetkezendő munkájában hasonló kitartást, és sikereket az új esztendőben ! A Damjanich utca lakói nevében: Kiss Jánosné Általános tapasztalatunk szerint azonban a közrendet sértő cselekmények elhanya­golhatók. A nagyobb tömege­ket megmozgató rendezvénye­ket rendszeresen ellenőrizzük. Megítélésünk szerint példa­mutató a kapcsolatunk a mű­velődési házak igazgatóival, így eddig rendzavarással még nem találkoztunk. Munkánk hatékonyabbá tétele érdeké­ben közös járőrszolgálatokat szervezünk az aszódi honvéd­séggel. Az eddigi tapasztalatok is bizonyítják: szükség van az önvédelmi csoportokra. A do- monyiak például tetten értek egy betörőt, aki CB-rádió hiá­nya miatt tudott csak elme­nekülni. Beszélgetésünk végén meg- ígértették velünk, hogy feltét­lenül megemlítjük: az eddigi eredményeiket ideig-óráig még tartani tudják a lelkese­désükkel. Ám ez hosszabb tá­von nem pótolhatja a tech­nikai felszerelést. Kovács I. Csaba ^ András az idén fehér lo- ^ von érkezett, mondják a ba­5 giak. ha az András-napi bú- I csukor esik a hó. így volt I ez az idén is, és ha nem csal ^ az emlékezetem, akkor 1980- 8 ban olyan nagy hóesés volt, § hogy a vasúti forgalom is 6 megbénult. óvatos, tapogató lépésekkel kapaszkodók fel az autópálya hídjára, hogy onnan leeresz­kedve megnézzem, mi maradt meg és mi változott egy em­beröltő alatt a bagi búcsúból. Szeretek az utcákon jármi-ikel- ni, mert minden lépésen a rég­múlt idők történelme vagy mindennapi életünk visszássá­gai tárulnak fel előttem. így történt ez most is. Az egyik ház előtt elhalad­va, eszembe jutott gyermekko­rom egyik szellemi játéka, me­lyet úgy hívtunk, hogy Most jöttem Amerikából, az én ne­vem ... párosával játszottuk. A kérdező egy ismert falubeli nevének csak a kezdőbetűit mondta ki, és a válaszadónak kellett kitalálnia, hogy pél­dául a K. B. Könczöl Borbála. A játéknak volt valós alap­ja is, mert Bagról a század- forduló után sokan a jobb megélhetés reményében batyut kötöttek, és kivándoroltak az ígéret földjére, Amerikába. A kivándorlók közül sokan soha nem tértek vissza, sőt volt nem egy olyan, akiről a családja sem hallott többé. Ki emlék­szik ma már Magyar Katona Andrásra, Káré Jánosra, Haj­dú Gáborra, Dudás Mártonra? Soha nem tértek vissza! A «ors kegyetlensége, hogy Du­Gondolatok a búcsú napján Most jöttem Amerikából das Marton unokája nagyap­jának vándorbotjára támasz­kodik messze idegenben. Az utolsó Amerikából visz- szatért bagi Palya Péter volt. ö mondta el, hogy az Újvilág­ban gyárban dolgozott, s egy délután, munka közben olyan honvágy fogta el, hogy har­madnap már hajón ült, haza­felé tartva. Ma Bagón az ame­rikai kivándorlók közül csak Katona Jánosné, Könczöl Bo­ris néne él, aki szüleivel 1911- ben vándorolt ki, hároméves gyermekként. A háború kitö­rése előtt tértek vissza. Egy alkalommal betértem hozzá lá­togatóba, s ahogy megláttam, eszembe jutott Rippl-Rónai. Amikor az ember visszaemlé­kezéseiből él című festménye. Boris néne ült maga elé néz­ve, s ki tudja, hányadszor gon­dolta át gyermekkori emlékeit. Beszélgetés közben megkövet­ve kérdeztem tőle — s mivel engedélyt adott rá, leírom —, hogy a család kitől vagy miért kapta a Dollár ragadványne­vet. Csak mesélt és mesélt, s én meg csak hallgattam, hallgat­tam. A végén már nem is jegyzeteltem, mert amit el­mondott. azt itt még röviden sem lehet leírni. Amikor ha­zajöttek, a vasútállomásról Jiákerrel tették meg az utat a szülők házáig, sok dollár volt az apa kabátujjába bevarrva. Mivel Bagón akkor is sok Kön­czöl nevezetű élt, őket min­denki csak Dolláréknak hívta. Öt természetesen Dollár Boris­nak. A kegyetlen sors új ameri­kai magyarokat, közöttük ba- giakat is teremtett. Jó ideig számon tartottam őket. Sajnos a számuk nem csökken, hanem állandóan nő. Minden kiván­dorlást meg lehet indokolni, s hogy a felhozott indok meny­nyire valós, mennyire lehet oka a kivándorlásnak, azt csak az egyén döntheti el. Éppen ezért egy kivándorló Jeleit sem le­het pálcát törni. Nem én mondom, már ré­gen leírták; itt élned, halnod kell. Az igazi fájdalom az, hogy az újkori kivándorlók kö­zül Bagra még egy sem tele­pült vissza. A kapcsolatok ezért vagy azért, de előbb-utóbb gyengülnek, s minden bizony­nyal meg is szűnnek. Nekem is van egy barátom, aki negyven éve él Argentí­nában. Felesége már ott szü­letett, de magyar szülőktől. Négy leánygyermekük van, s mind anyanyelvi szinten be­szél magyarul. Amikor utoljá­ra találkoztunk, a legnagyobb bánata az volt, hogy egyik lá­nya sem magyar fiúhoz ment férjhez. Barátommal minden karácsonykor találkozom. Már jó régen levélben megállapod­Összmagyar Testület Mi és a szomszédaink Szomszédaink és Magyaror­szág 1990-ben címmel vitaestet tart december 10-én, hétfőn 18 órakor az ősszmagyar Tes­tület gödöllői szervezete. A polgármesteri hivatal nagy­termébe meghirdetett prog­ramon a testület bel- és kül­földi szakemberei tartanak majd vitaindítót. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak. Mi újság a KDNP-ben ? A választó képviseletében Gödöllőn az önkormányzati testület tagja dr. Mészáros Gyula, a KDNP gödöllői szer­vezetének —, egyben a me­gyei szervezetnek — a titká­ra. Hogyan látja lehetőségeit az önkormányzati munkában? — Az, hogy egyáltalán be­került valaki ebből a pártból is az önkormányzatba, már örvendetes, ennek jelentősége van. öröm számomra az is, L.L.OI áz a Palotakertnél Magánvállalkozók felépítették Gödöllő második bevásárló- központját, a Palotakert üzletházat. Karácsonyra talán már ez az ablak is kirakat lesz (Erdősi Ágnes felvétele) hogy két olyan tagja is van a városi önkormányzatnak, akik ugyan nem pártunk tagjai, de támogattuk őket. A lehetőségeink ugyanolya­nok, mint másokéi. Jómagam úgy gondolom, a testületben a várost, a választóimat kél 1 kép­viselnem, és nem a pártomat. Amikor ellenszavazok, ezt sem a pártállásom diktálja, hanem a polgárok érdeke. — Kérem mondja el, a kör­zetben működő KDNP-szervé- zetek hogyan végzik munká­jukat. Milyen arányban vesz­nek részt az önkormányzatok tevékenységében? — A körzet hat településén van KDNP-szervezet, a leg­erősebb a kerepestarcsai és a veresegyházi, s őket követi Pécel, Csömör, Iklad és Mo­gyoród, hogy a taglétszám sze­rinti felsorolásnál maradjak. Nehézkes volt a szervezés. Fontos, hogy minden esetben a legalkalmasabb ember kezd­je el a szervezőmunkát, mivel köztiszteletnek örvendő sze­mélyek köré csoportosulnak a többiek. Szerintem volt ée van egy kis időzavar, no meg az is probléma, hogy sokan úgy gondolják, ha belépnek ebbe a pártba, akkor máris temp­lomba kell járniuk. Tudatosí­tani kell, hogy a keresztény- demokrata elvek vallása nem azonos feltétlenül a templom­ba járással. A körzet KDNP-szervezetéi közül kiemelkedő a péceli. Ke­vesen vannak még, de nagyon dinamikus csapat s az alpol­gármester is a KDNP-ből ke­rült ki. Erős a párt befolyása Kerepestarcsán, ahol ugyan­úgy, mint Veresegyházon, töb­ben kerültek a vezetésbe. á. m. Lassan szétszerelik ? Mosdóval karatézó „vendégek'’ Most egy esztendeje annak, hogy ünnepélyes kere­tek között átadták Kerepestarcsán az ott élők által ku­kacnak nevezett tanuszodát. Az építkezés időszakában, a teho behajtásának idején, s még azt követően is sok bírálat érte a beruházás miatt a tanácsot. Mások pedig, főleg a pedagógusok, a kisgyermekesek és az úszósport szerelmesei igen nagy dolognak tartották, hogy falujuk­ban végre van egy uszoda. Mi történt az egy év alatt? Erről kérdeztük az uszoda vezetőjét, Országh Lászlót. — Mint ismeretes, mind a technikai, mind a műszaki tervezésnél a tanuszoda jelle­get vették figyelembe a szak­emberek, és azt, hogy egy is­Vajon hányán gondoltak a bú­csút intők közül a bagi búcsú­ra, melyre András ismét fehér lovon érkezett? (Balázs Gusztáv felvétele) tunk, hogy pontban 10 órakor egymásra gondolva itt és. ott a karácsonyfán meggyújtottunk egy szál gyertyát. Közeledve a karácsonyihoz, ismét gyertyát gyújtok, azzal a kívánsággal, hogy a távolban levő bagiak minél előbb visszatelepülje­nek. Félek, hogy ez csak kí­vánság marad. Balázs József kola szomszédságában épül. Ebből adódik az egyik legna­gyobb gondunk, hogy a sze­mélyzet részére nincs szociá­lis helyiség, s az iroda is tá­vol, egy volt felvonulási épü­letben kapott helyet, így nehéz hatékonyan ellenőrizni, és mindig ott lenni, ahol éppen kell. Nagy gondokról azonban szerencsére nem számolhatok be — kezdte a beszélgetést Országh László. — A tanuszodának a fő cél­ja az oktatás. Szeretnénk el­érni, hogy a településen élő gyermekek valamennyien megtanuljanak úszni, egészsé­gesebb felnőttekké váljanak. Az első évben itt megfordult 160 ezer vendég nagy része tanuló. Csoportosan járnak ide a gyerekek, és az iskolák is hozzák őket szervezetten, testnevelési órák keretén be­lül. Az általános iskolák, ame­lyek Kerepestarcsán vannak, ingyenesen vehetik igénybe szolgáltatásainkat, míg a kör­nyező településekről, például Pécelről, Nagykátáról, Csö­mörről és a főváros peremke­rületeiből érkezők bérleti díj fizetése után hozhatják ide ta­nulóikat. Az uszoda a fizetővendégek szép számú látogatása és a bérleti dijak fizetése ellenére veszteséges. A szakemberek s a jól tájékozottak tudják, így van ez a világon mindenütt. Egy tanuszoda nem tud nyere­séget produkálni — legalábbis forintban mérhetőt nem —, s nem is ez az elsődleges felada­ta. A kerepestarcsai uszoda üzemeltetési költsége az első évben 6.1 millió forint volt. Bevételnek terveztek 500 ezer forintot, de mint megtudtuk: ennek a háromszorosát pro­dukálták. Az uszoda vezetője gondjai között megemlítette, hogy a helyi általános iskolák több­szöri kérés ellenére nem egyeztették sem vele, sem egymással az órabeosztásokat, így előfordul, hogy néha dél­előtt vannak kihasználatlan órák, amelyek más iskoláknak kiadva pénzt hozhatnának. Szomorú továbbá az is, hogy a gyerekek nem kímélnek semmit. A zuhanyozók mű­anyag válaszfalai több helyen át vannak lyukasztva, sok a hiányzó csaptelep, vagy zu­hanyrózsa. Vannak, akik ere­jüket fitogtatva lekaratézzák a mosdót, s még sorolhatnánk. Országh László úgy látja, a pedagógusok nagyban felelő­sek, hiszen sok esetben nem kísérik figyelemmel a csopor­tok váltását, újságot olvasva várják, míg egy-egy húszfős csoport átöltözik. A kabinos nénik figyelmeztetése pedig a masukat erősnek képzelő ti­nédzserek számára mit sem ér. Az ötvenmilliónál is többe került uszodában az első év­ben komoly meghibásodás nem volt. Mindössze a medence fűtését szolgáltató egyik be­rendezés romlott el, amelynek cseréje gvakorlatilag észrevét­lenül történt, nem kellett egyetlen napra sem bezárni. A víztisztító berendezés műkö­désében nem volt kivetnivaló a feszített víztükrű medence táplálásában. A tervekről a vezető a kö­vetkezőket mondta el: — Mi­nél előbb szeretnénk, ha len­ne egy masszőrünk és pedikű­rösünk. akár félállásban is, hiszen igény van rá. Nemrégi­ben adtam át a polgármester­nek azokat a dokumentumo­kat, amelyek egy esetlegesen kialakítható szauna terveit és árajánlatait tartalmazzák. Igaz, tudom: a hivatal komoly anyagi gondokkal küzd, ezzel a 130 ezer forintos beruházás­sal azonban azt hiszen, újabb vendégeket csábíthatnánk ide — érvelt Országh László. Az uszoda egyéves fennállá­sa alkalmából a település álta­lános iskolái között úszóver- senyt rendeztek. A gyerekeket Rapavi József polgármester köszöntötte, s buzdította őket: használják ki az uszoda adta lehetőségeket, sportoljanak, küzdjék le lustaságukat, hogy Kerepestarcsa edzett, egészsé­ges polgáraivá válhassanak. (ÁRVÁI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents