Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-07 / 287. szám

199(1. DECEMBER 7.. PfiNTEK 5 Az első kongresszus színhelye Budaörs Összefogott tizenöt magyar kisváros Aki nem tudná, az „elhuny­tat”, teljes nevén Tanácsi Ön- kormányzatok Országos Szö­vetségének hívták, s a „halál oka” mindenki számára vilá­gos: egy több évtizedes köz- igazgatási intézmény megszűnt létezni. A KÖOSZ a Települési ön- kormányzatok Országos Szö­vetségének rövidítése, ez az intézmény viszont azért nem ismert még a köztudatban, mi­vel mindössze pár napos. Az újszülöttre Jászberényben hin­tettek keresztvizet a névadók, 15 magyar kisváros polgármes­tere. Köztük Budaörs színei­ben dr. Csathó István, akit be­választottak a héttagú ideigle­nes intézőbizottságba. □ Mi hívta életre a KÜOSZ-t? — kérdeztük Buda­örs városatyjától. — A megértés okául vessünk egy pillantást a térképre, no meg a legutóbbi statisztikai év­könyvbe. Magyarországon 144 olyan kisváros van, melynek a lakossága 50 ezren aluli. Ez a szám az ország összvárosainak 80 százaléka, az országos né­pesség 16 százaléka, a város­ban, élő össznépesség 26 szá­zaléka, de ami a leglényege- gesebb, az ország összterüle­tének 65 százaléka tartozik hozzájuk, illetve a vonzáskör­zetükhöz tartozó falvakhoz. Egészen pontosan 68 445 négy­zetkilométer. Nos, bár e szá­mok önmagukért beszélnek, a kormány által létrehozott 30 decentralizált szervezetből a kisvárosok teljes egészében ki­maradtak, magyarán, nincs képviseletük. Szélesebbre bont­va a kérdést: az önkormány­zatokat, s ezen belül is a pol­gármestereket, megbízatásuk első napjaitól kezdve a válasz­tók ezernyi megoldatlan gond­jai sarkallták tettekre, de már az első lépéseknél szembetalál­koztak a ténnyel, tisztázatla­nok a feladatok, a hatáskörök, a működés majd minden fon­tos kérdése. — Az önkormányzati lét pe­remfeltételeit meghatározó törvényekről még nem is tár­gyalt a Parlament! Nincs közmegegyezés az önkormány­zati- tulajdon, a gazdaság és gazdálkodás, az államháztar­táshoz való viszony alapkér­déseiben sem. Ebben a hely­zetben fel kellett tennünk ön­magunknak a kérdést: csupán címzettjei vagy alakítói le­szünk-e az önkormányzatokat érintő jogalkotásnak, és az önkormányzati gazdaság tár­gyi feltételei meghatározásá­nak. Konkrétan válaszolva az ön kérdésére: a KÖOSZ lesz az az érdekvédelmi képviselet, mely felvállalja a közvetítői szerepet a kisvárosok és a kormány, illetve a Parlament között, nemcsak óhajtjuk, de ott is akarunk lenni a jogal­kotásban! □ Országos intézményről lévén szó, miért pont Jász­berényben tartották az ala­kuló közgyűlést? — Egyrészt, mert a jászbe­rényiek voltak a kezdeménye­zők, másrészt, mert ők vállal­ták a házigazda szerepét, s ennek a legmesszebbmenőkig eleget is tettek, amiért külön dicséret illeti dr. Magyar Le­vente polgármestertársunkat. □ Ezek szerint Jászberény lesz a KÖOSZ központja? — Az alakuló közgyűlés úgy határozott, hogy Jászberény marad a protokoláris központ, ám az adminisztratív tevé- kinységet Budaörsön gyako­rol júk. Az'ok kézenfekvő: Bu­daörs kisváros, tehát jelképe és részese is a KÖOSZ-nak. Ugyanakkor mindössze né­hány kilométerre van a fővá­rostól, és minden lényeges fó­rumtól, mindezekhez a meg­CÍM NÉLKÜL TÁVOZOTT Masszázsszalonba indult, Becsben kötött ki Eltűnik egy ember... Két­ségbeesett hozzátartozók köve­telik a rendőrségtől, hogy azon­nal mozgósítsanak, tegyék érte tűvé az országot, és hozzák vissza. Jogosnak is tűnhetnek az ilyen és hasonló igények, de a körözési ügyek intézői tudják legjobban, hogy nem minden eltűnés hozható össze­függésbe bűncselekménnyel. Sőt, az esetek jelentős részé­ben családi perpatvar, rossz bizonyítvány vagy más, vi­szonylag egyszerű, nem rend­őri ügy van a háttérben. Tim- kóné Szatmári Ilona törzsőr­mester, a Dunakeszi Rendőr- kapitányság körözési ügyinté­zője mondta el ezzel kapcsola­tos tapasztalatait. Nemrég egy tizenkilenc éves lány szülei keresték nyomta­lanul eltűnt gyermeküket. A lány — nevezzük Henriettnek — már két éve nem dolgozott, amit a család nem is vett rossz néven tőle. Jómódban éltek, elegendő jövedelmük származott az állattartásból Azután egy alkalommal Henriett mégis elhatározta, hogy úgymond, munkába áll, Első lépésként elindult a nagymama kíséretében Buda­pestre. Megérkeztek a Nyugati pályaudvarra, ahol az ifjú hölgy kijelentette, hogy vess egy újságot, mert olvasgatni akarja az álláshirdetéseket. A nagyi csak várjon nyugodtan majd visszajön. Teltek-múltai a percek, egy óra is kikereke­dett, de hiába várt az idős asz szony, hiába kereste az unoká ját. kénytelen volt egyedül ha­zamenni. A család szeme fénye nen került elő másnap, sőt har­madnap sem, és a szülők ek­kor már a rendőrséget ostro­molták. Anyuka bevitte a fényképét a kapitányságra, majd amikor ott visszautasí­tották, a televízióba is. A kö­rözést ez esetben nem akarták kiadni, mert az előzményeket megismerve, nyilvánvalóvá vált, hogy a lány saját akara­tából távozott otthonról. Ere­detileg ugyanis határozottan kijelentette, hogy egy masz- százsszalonban óhajt dolgozni. Ott csinos, fiatal hölgyeket al­kalmaznak, ígéretük szerint magas fizetésért. A szülők azonban semmiképpen sem akartak beleegyezni a dologba. Így került sor arra, hogy Hen­riett, aki már nagykorú — cím nélkül távozott. Ám de­cember elején mégis jött a hír: Bécsben látták. Az utazáshoz nem kellett szülői engedély, és ahhoz sem, hogy masszázs­szalonban dolgozzon. Persze más a helyzet az el­tűnéseknél, ha kiskorú fiúról vagy lányról van szó. Néhány héttel ezelőtt egy tizennégy éves kislányt kerestek — valóban nagy erőkkel —, aki eltűnt otthonról. Végül ön­ként jelentkezett, nem a szü­leinél, hanem Dunakeszin, a rendőrkapitányságon. Rossz társaságba keveredett, már el­tűnése előtt is kimaradt az is­kolából, de a szülei ezt nem vették észre. Persze az ilyen és hasonló eseteket országos körözéssel nem lehet elintézni. A megoldás pedig nem rendőri feladat. Ga. J. közelítési adottságok is hoz­zájárulnak. Egyébként a ja­nuárra tervezett első kong­resszust is Budaörsön tartjuk, s gondolom, ezen menet köz­ben már nem változtat az in­tézőbizottság. □ Mennyien társultak eddig a KÖOSZ-hoz? — Mint mondottam, az ala­kuló közgyűlésen 15 kisváros képviseltette magát, és 35-en jelezték csatlakozási szándé­kukat levélben. Azóta újafib 50-en zárkóztak fel mellénk, tehát a kisvárosok kétharma­da már „beiratkozott” hoz­zánk. □ Mi szerepelt az alakuló közgyűlés programjában? — Megvitattuk az alapsza­bályokat, mely többék között kimondja: a KÖOSZ önfenn­tartó, az önfenntartás költsé­geit a tagdíjakból kell fedezni. Ezt lakosonként kettő forint­ban állapítottuk meg, ami, ha nem is sok, de fedezni fogja az előre látható költségeket, például a budaörsi adminiszt­ratív központ bérleti díját. Itt működik majd az alföldiek és dunántúliak regionális al­bizottsága is egy-egy alelnök- kel. Rajtam kívül Nagykáta polgármesterét, Bodrogi Györ­gyöt is beválasztották a hétta­gú intézőbizottságba, tehát Pest megyét ketten is képvi­seljük a vezetőségben, mely­nek ideiglenes ügyvezetője dr. Szarvas Attila mezőko- vácsházai polgármester. |~] Polgármester úr! A múlt­ban számos intézmény, volt, mely lényegében nem sok vi­zet zavart, csupán egyik szócső volt a sok közül, melyen ké­résziül a fentről érkező irány­elveket sugallták. Mi a garan­cia, hogy a KÖOSZ végül is nem lesz egy ilyen „jogutód”, mivel igazolják a létjogosult­ságukat a továbbiakban? — Válasz helyett dr. Csatá­ri Lajost idézem, az MTA te­lepüléskutatási csoportvezető­jét: A fejlett világ urbanizá­ciójának a kisvárosok az el­sődleges szférái, ezek műkö­dése, működtetése elképzelhe­tetlen érdekképviselet nélkül. Mint ilyen, a KÖOSZ nem fantomszervezet lesz, de a szócső szerepét igenis vállal­ja. A szó valódi és nem pejo­ratív értelmében. Rajtunk ke­resztül jut majd el a kisem­berek gondja, problémája, ja­vaslata a magasabb körökhöz, például a törvényhozókhoz. Már ez önmagában igazolja a KÖOSZ létjogosultságát. (—matula—) Szájtótva Fatolvajok Kiejti a szót a száján az em­ber, erdő, s csendet gondol hoz­zá, karcsú fatörzseket, susogó lombot, avagy éppen most ro­pogó havat, jó levegőt . .. Azt mondja az erűőkerület vezetője, ha így megy tovább, akkor akár háború is lehet. Háború az erdészek meg a fatolvajok között. Mert újabban — hallom szájtátva — feltámadt egy ré­gi-régi, múlttá szenderült szo­kás, a falopás. Nem csináltak ők gondot ab­ból — folytatja a kerületvezetö —; ha a sokat emlegetett öreg nénék az ingyen gyűjthető ro­zsé közé „véletlenül” vasta­gabb ágakat is tettek. Még ak­kor is behunyták a szemüket, amikor valaki a vásárolt nye- sedék belsejét megtámasztotta egy-egy méteres darabbal, ha módjával csinálta. Ami azonban mostanában divatba jön ... ! Van a megyének több mint 117 ezer hektárnyi erdőterülete. Ami nem csekélység. Ezer hek­tárnál valamivel nagyobb rész a kistermelés köre, azaz döntő mértékben állami vagy szövet­kezeti gazdaságok az erdők tu­lajdonosai, kezelői. S még ott is, ahol rendszeres az ellenőrzés, azaz az ún. üzemi utakon is fel-feltartóztatják a szállító jár­műveket, megtörténik, tolvajo­kat fognak! Mi lehet akkor ott, ahol nincsen ellenőrzés, ahol szabad az erdő, lélek sem jár benne, csak a tolvajok ... ?! Ahogyan emelkedtek-emel- kednek az energiaárak, úgy szaporodott meg a falopások­nak a száma, s a szakemberek szerint aligha van a végénél a dolog . .. Fogtak már el profi felszereléssel dolgozó, rönkszál­lító kocsival is felkészült tol­vaj csapatot, ám szinte szokvá­nyos esetnek tudható be a sze­kérre lökött, kézzel elfűrészelt három-öt lenagyolt törzs ,.. A kár kár, így megrövidítése a tulajdonosnak, a szakemberek mégsem ezt tartják az igazi bajnak. Hanem azt, hogy míg ők átgondolt kitermelési terv szerint dolgoznak, a tolvajok onnét viszik a fát, ahonnét ép­pen gondolják, belenyesnek nö­vendék ültetvényekbe, gyakran a környezeti kár sokszorosa az elvitt fa értékének. Aki fát ül­tet, a jövőnek üzen. Kinek-mi- nek üzen azonban az, aki fát lop? • MOTTÓ Nem lesz rt. a Duna menfén Felerészben tulajdonosok A Dunakanyar bal partját lényegében két nagy mező- gazdasági termelőszövetkezet uralja. Egyikük átalakulásáról a közelmúltban írtunk. Mási­kuk, a gödi Dunamenti Ter­melőszövetkezet mintegy 7 ezer hektár földön gazdálko­dik. Szervezetébe körülbelül háromezren tartoznak. Az idők változása során a nem túl bő- 1 ségesen termő földek mellett szükség volt a melléküzem- ágak kialakítására. Igen erős gazdasági pozíciót tölt be eb­ben a szerkezetben például a tűzvédelmi eszközöket gyártó részleg. ® A most folyó, különböző községekben és a Budapesten működő részlegek közgyűlései­ről értesülve úgy tudtuk, a részvénytársasággá alakulás javaslatát vitatják? — Szó sincs róla — cáfolta a szóbeszédet Murvai Zoltán el­nök, aki szerint jelenleg a va­gyonnevesítés szerepel napi­renden. Ez azt jelenti, hogy a szövetkezet 1988. december 31-i mérlegében szereplő vagyon féle képezheti a tagok rész- tulajdonának az alapját. A földtulajdont nem kell figye­lembe venni, az érvényben lévő rendelet szerint viszont számít az arányok megállapí­tásában, hogy ki, hány éve tartozik a tagok sorába. # Ha tehát nem alakulnak át részvénytársasággá, marad­nak a mai szervezeti keretek? — Ebben a kérdésben meg­határozó lesz az új föld­törvény és a szövetkezeti tör­vény. Biztos, hogy igazod­nunk kell az ország gazdasági átalakulásához, de az emlí­tettek nélkül nem tehetünk még lépésekét. A közgyűlést előreláthatólag februárban tartjuk. ® Esetleg kft.-ket javasol­nak a fótiak példájára, vagy mégis'foglalkoztatja önöket a részvénytársaság gondolata? — Erre mint mondtam, ma nem tudunk konkrét választ adni. % És a Dunakeszi-alsó mel­letti bányató sorsa? Szép ter­vek készültek a hasznosításá­ra. Nemzetközi kajak- és vízi­sportpálya, szabadidőpark, motel? — Igaz, de amíg a morató­rium érvényben van, nem ad­hatjuk át a területet, noha ko­moly érdeklődés van. Talál­nánk olyan partnert, akinek van tőkéje. K. T. I. A Család Alapítvány szép hagyománya Élő nemzeti kincs kerestetik A Család Alapítvány szép hagyománya az Elő nemzeti kincs-díjra felhívó pályázat. Ezt olyan családok, közössé­gek és személyek számára alapították, akik a családi élet értékeinek felmutatásá­ban — adott időszak alatt — a legtöbbet tették. A díjat évente egyszer — a beérkezett javaslatok alapján — az ala­pítvány kuratóriuma osztja ki. Az elmúlt esztendőben tíz család, illetve személy kapta meg az elismerést, s az ezzel járó 25-25 ezer forintot. Ebben az évben is kérték az ország valamennyi lakóját a telekommunikációs eszkö­zök segítségével, hogy adjon hírt arról a másik emberről, arról a másik családról, aki vagy amely számukra, de má­sok számára is, az elmúlt és jelen időben példaértékűen élt és él. Az alapítvány létre­hozói szerint az elidegénedett, hamis ideákat kínáld vilá­gunkban vágyunk az ilyen igaz emberarcokra. Az idén a november 30-i határidőre összesen 65 sze­mélyt, közösséget, illetve csa­ládot ajánlottak a kuratórium figyelmébe az ország szinte minden tájáról. A kuratórium tagjai december 15-ig fölke­resik ezeket az embereket, s beszélgetnek velük. A díjazot­tak számáról és jutalmukról a kuratórium december köze­pén dönt. !. m. Teli szatyrokkal Nincs, aki ne kezdte volna már meg az ünnepekre való készülődést. Mi sem bizonyít­ja jobban, minthogy nap nap után a piacokról teli cekke- rekkel indulnak haza a bevá­sárlók, a nagymamák. Mert a legtöbb családban — ha tehe­tik — a bevásárlás minden örömét, nyűgét rájuk hárítják át. Mert ha valaki, hát a nyug­díjas nagyi esetleg képes le­alkudni néhány fillért a csil­lagászati zöldség-gyümölcs árakból... dolgozótól válnak meg. A lis­tán olyanok is szerepelnek, akik züllött, italozó életmódot folytatnak, tisztességes munka nem várható tőlük. A kilenc dolgozó között három nyugdí­jas portás is található. Az ő munkaviszonyuk is megszűnt december elsejével. Kvassay Sajó András két évtizede került kapcsolatba a vízgazdálkodással, s 1986 óta áll a KDVT élén. Az utóbbi fél év feszültségekkel terhelt volt. A háta mögött sokan zsarnoknak minősítik, s rá­adásul számára még nem le­futott a mérkőzés, félszáz vál­lalati dolgozó beadványban kéri, követeli lemondását. Mint említette az igazgató, a hát­térben a vállalaton belüli el­lentábora áll. A már említett novemberi termelési tanács­kozásokon és a vállalati inté­zőbizottsági ülésen kívül több alkalommal is leült a szak- szervezettel és a munkásta­náccsal tárgyalni. A november 27-én megkötött egyezség sze­rint az azt aláírók elismerik, hogy támogatják az igazgatót az elkezdett vállalati gazdál­kodást korszerűsítő munkájá­ban. Ennek ellenére a jövő hé­ten, pontosabban december 15-én ismét tárgyalóasztalhoz ül a vszb, a munkástanács és vállalatvezetés, hogy egyebek között személyi ügyekről is döntsenek. Kvassay igazgató továbbra is eltökélten vallja, hogy a KDVT talpon maradá­sához elengedhetetlenül hoz­zátartozik az, hogy a lehető legkisebb létszámmal, nagy ér­tékeket produkáljanak. A jö­vő év első felében tehát elke­rülhetetlenné válnak a továb­bi létszám-leépítések, amelyek az alkalmazotti, az adminiszt­rációs területeket érintik. A KDVT-nek az alaptevé­kenység ellátásán kívül mind­össze egy hónapra való mun­kája van. Ami jövőre biztos­nak látszik, az az, hogy a tár­sulat kapta Nógrád megyében öt falu és Szigethalom vízellá­tási gondjainak megoldását, valamint a győri autópálya vízrendezését. Ha a tervezett jövő évi munkáknak csak egy része is bejön, már megnyer­hetik a gazdasági évet. A KDVT azonban csak úgy ké­pes sikerrel jelen lenni a kiírt versenytárgyalásokon, ha leen­dő partnerei a megbízható ki­vitelezőt, és nem a belharcok- tól meggyengített vállalatot lgtják benne. , Gyócsi László Belviszály dúl Pomázon Vízben vannak a vizesek Több mint négy évtizede 54 jogi személy alapította meg Pomázon a Közép-Duna-menti Vízgazdálkodási Társulatot. Az egyébként jó hírű vállala­ton belül ez év nyarától olyan feszültségek voltak tapasztal­hatók, amelyeknek a kiváltó oka, a cég belső gazdasági át­szervezése és az ezzel sajnála­tos módon együttjáró létszám- leépítés. A vállalat szakszervezeti bi­zottságának titkára, Tamasi József a témával kapcsolat­ban arról szólt, hogy a vszb és a vállalati munkástanács kez­dettől fogva arra törekedett, hogy mielőtt Kvassay Sajó Andrásnak, a KDVT igazga­tójának jóváhagyásával elkül­denek a közel hetvenfös kol­lektíva felének a felmondóle­velet, üljenek, ha kell több­ször is tárgyalóasztalhoz. Tamási József megítélése szerint a létszámcsökkentések valóban elkerülhetetlenek, de alapos mérlegelést igényel, hogy kikre lehet a jövőben a vállalatnál számítani és kikre nem. Augusztus végén még úgy tűnt, hogy 34-en kényszerül­nek más munkaterületen ka­matoztatni szaktudásukat. Az elmúlt hónapban két terme­lési tanácskozást is tartottak Pomázon : az egyiket november 8-án, míg a másikat november 29-én. Előbbin egyebek között elhangzott, hogy a cég jelen­tős létszámleépítés mellett is képes lenne a jövőben alapte­vékenységét folytatni. A KDVT igazgatója ugyanakkor utalt arra is, hogy befejezés előtt áll a speciális gépek eladására és forgalmazásukra szakosodó osztrák—magyar Poville Kft. megalakítása. Szólt a tanács­kozáson arról is, hogy felfüg­gesztik viszont egy újabb kft. szervezését, amely mélyépítési területen biztosíthatott volna a cégnek piacot, vállalkozási lehetőségeket. A november végi intézőbi­zottsági tanácskozáson azután érdemi kompromisszum szü­letett. A vszb, a munkástanács és a vállalati intézőbizottság együttesen arra az álláspontra jutott,' hogy mindössze kilenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents