Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-06 / 286. szám

Nagykőrös mégsem (3. OLDAL) PEST MEGYEI XXXIV. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM Ara: 5,80 farint 1990. DECEMBER 6., CSÜTÖRTÖK Üdv’ Mikulások ■■■ (Vimola Károly felvétele) Az üdvhadsereg után megérkeztek az iidv-Mikulások is a távoli kontinensről. Százhúsz amerikai Nicholaus éne­kelt a Vörösmarty téren a magyar gyerekeknek, akik csak ámultak és bámultak. Azért, mert ennyi Télapóról egy pöttöm gyerek álmodni sem merne, ők még beérik eggyel, ha az időben jön, s tesz valamit a csizmájukba. Elcsodál­kozhattak azért is, mert a puttonyos században Télanyók ■ ii voltak. Ilyet még a rendszerváltásban cseperedő óvodás is meghökkenéssel jogai. Aztán bújik félősen a nagyany­jához, mikor Vörösmarty Mihály bácsi szobra alatt a hó­fehér szakállasok azt mondják neki, hogy Merry Christ­mas. És a gyermek megzavarodva a Mikulástömegtől, kér­dez. Hát nem piros alma, mogyoró? Hát nemcsak apó? Hát a néninek is leng a szakálla? Hát lehet zsák nélkül is? Amerikában lehet. Mert Amerika nagyon nagy, csu­da gazdag és hihetetlenül jóságos ország. Szereti a magyar gyerekeket. Ezért küld. nekik repülőn ilyen sok néni- és báCsi-Mikulást mag lufit meg cukorkái. Hogy ők Js na­gyon boldogok legyenek. jakubovits “--------------------------------------------—-------------------------------­B MPmmMAi KRÓNIKA 1 Antall József miniszterelnök meghívására a Jugoszláv Szö­vetségi Végrehajtó Tanács (kormány) elnöke pénteken egy­napos munkalátogatást tesz Budapesten. © -Kádár Béla, a nemzetközi kapcsolatok minisztere és Konsztantyin Katu- sev várhatóan december 11-én írja alá Moszkvában a jövő évi kormányközi egyezményt a kölcsönös gazdasági kap­csolatok uj mechanizmusára való áttérésrőlv ® Szerdán Budapesten aláírták azt a kormányközi egyezményt, amely a jövő évi cseh-szolvák—magyar kölcsönös kereskedelem­ről és fizetésekről, valamint a transzferábilis rubelelszámo­lásban kialakult tartozások rendezéséről szól. Vácott a helyzet változat­lan. E híres regényeim Du- na-parti adaptálásával jelle­mezhetjük a leglényegre- törőbben a Ganz Danubius Rt. váci konténergyárának helyzetét. Lapunkban is hírt adtunk arról, hogy a gyár csődbe jutott, s október vé­gén a dolgozókat — néhány tmk-s, karbantartó kivételé­vel — kényszerszabadságra küldték. A királyfi a hófehér pari­pán azóta sem érkezett meg, s ez idáig nem vált valóra az a remény, hogy külföldi tő­kével, vegyes vállalat alapí­tásával sikerül megmenteni a céget. Mohary Károly igaz­gató csak annyi információ­val szolgált, úgy tudja, a Go.nz Danubius Rt. és az Ál­lami Fejlesztési Intézet — időközben ők lettek fő rész­vénytulajdonosok — keresik a megoldást, de a probléma feloldása nem egyszerű. A Még kérdéses a szovjet piac fazervÉlíozöa zárt jövő Hazánk tizenkét jelentős­nek számító konzervgyára közül a nagykörösi meg a dunakeszi, valamint a fővá­rosi nyereséggel, míg a töb­bi veszteségesen zárja a gaz­dasági évet. Idén, miként az várható volt, erőteljesen át­rendeződött a felvevőpiac. A vállatok számára évtizede­ken át biztos üzletként ke­zelt szovjet import egyik pil­lanatról a másikra a mély­pontra esett vissza. A külke­reskedőknek ezért érthetően tőkés vevők után kellett nézniük. A nyugati piacon azonban csak azok tudnak tartósan jelen lenni, akik minőségben, választékban és természetesen csomagolás­ban teljesíteni tudják a vá­sárlók igényeit. A Dunakeszi Konzervgyár termékeinek mintegy 25 szá­zaléka éveken át a szovjet VÁLASZ A ZSÁMBÉKI VÁLASZRA Főiskolai oktató nem üt A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola megbízott főigazga­tója az alábbi nyilatkozat közzétételére kérte az Orszá­gos Sajtószolgálatot. Beke Kata, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára az MSZP egyik képviselőjének főiskolánk je­lenlegi viszonyaira vonatko­zó kérdésére válaszolva 1990. december 4-én a Parlament­ben többek között kifejtette elmarasztaló véleményét, ha „oktatási intézményekben az oktatók tettleges összecsapá­sokkal intézik el szakmai vi­tájukat'’. E véleménnyel egyetértve kijelentem, hogy főiskolán­kon egyetlen ok.ató sem ve­temedett tettlegességre, pe­dagógus nem emelt kezet senkire sémi Az államtitkári megnyilat­kozás, melyet az Országház­ban tett, és az ország teljes nyilvánossága előtt hangzott el, alkalmas arra, hogy a kétségtelenül súlyos belső feszültségekkel küszködő in­tézményünk gondjait növel­je. Iloványi Lajos megbízott főigazgató •k A zsámbéki főiskolán A fő­titkár veri a főigazgatót cím­mel először a Pest Megyei Hírlap számolt be az azóta or­szágos botránnyá dagadó kí­nos ügyről. Ismerve a ténye­ket — szemben az egyébként sértett Hoványi Lajos megbí­zott főigazgatóval — egyáltalán nem csodálkozunk azon. hogy Körösfői László gödöllői kép­viselő parlamenti interpellá­ciót nyújtott be az ügyben. S bár mélyen együttéfzünk a felsőoktatási intézmény meg­bízott vezetőjével, aki fájlalja, hogy szennyesüket kiteregetik, nem értjük, hirtelen mitől lett ,ilyen szőrszálhasogató. Mert lehetséges, hogy az annak ide­jén tettlegességre vetemedő Do­mokos Kázmér főtitkár nem tekinthető oktatónak. Való­színűleg az is igaz, hogy a pe­dagógusok: nem, csak a veze­tők verekednek. Ez azonban mégsem teszi feledhetővé a történteket. Éppen ezért nem hisszük el, hogy az államtitká­ri beavatkozás „lenne" alkal­mas arra, hogy „növelje a két­ségtelenül súlyos belső feszült­ségekkel küszködő” intézmény gondjait. Beke Kata, a neves pedagógus ugyanis nem vere­kedett. Csak zavarban volt. Nem számított rá, hogy állam­titkárként oktatáspolitikai kérdések helyett pofozkodási ügyekben kell majd döntenie. (—cs.—) piacokra került. Javarészt savanyú uborkából és gyü- mölcskonzervekből álltak a szállítmányok. Idén azonban a szovjet partner már oly­annyira alacsony áron tud­ta átvenni a magyar árut, hogy az egyértelműen ráfi­zetéses volt a dunakesziek számára. Szerencsére a gyár­nak sikerült megdupláznia dolláros exportját, és jelen­tősen növelnie a belföldi ér­tékesítéseket. Ezzel tudták pótolni a már említett vesz­teségeket. A konzervgyáron belül kialakított két raktár­áruház, amelyekben termelői úron lehet vásárolni, szintén szerencsés beruházásnak bi­zonyult. A Tetrapak csoma­golású gyümölcsitalok ké­szítése megháromszorozó­dott. Olyannyira gördülé­kennyé vált a dobozosgyü- mölcslé-előállítás és -forgal­mazás, hogy januárban már nemcsak félliteres, literes, hanem kétdecis dobozos ita­lok is forgalomba kerülnek. A Nagykőrösi Konzerv­gyár számára ma is poten­ciális felvevőpiacnak számít a Szovjetunió. Annak ellené­re is, hogy idén a tervezett 70 ezer tonnás termékszállí­tással ellentétben csak 50 ezer tonnányi dzsem, vegyes darabos savanyúság és egyéb termék kerül majd a vá­sárlókhoz. Jobbágy Mihály, a / gyár kereskedelmi igazgatója el­mondta, hogy azért a szov­jet piaccal kapcsolatban pil­lanatnyilag teljes a bizony­talanság. Már meg kellene kötniük a jövő évi szerződé­seket, de nincs olyan hiva­talos személy, akivel tár­gyalóasztalhoz ülhetnek. Természetesen a nagykőrö­siek is erőteljesen szorgal­mazzák a tőkés exportot. A dolláros piac örvendetesen kiszélesedett, egyebek között Ausztráliába, Üj-Zélandra és az USA-ba is szállítanak ter­mékeikből. Gj. L. A véd gyér még nom tarthat kézfogát kényszerszabadság és a bi­zonytalanság tovább tart. Dr. Benedek János, az Ál­lami Fejlesztési Intézet fő- munkatársa, az igazgatóta­nács tagja érdeklődésünkre elmondta hogy mindenkép­pen szeretnék újraindítani a termelés a konténergyárban. Valamiféle bérmunka-konst­rukcióban gondolkodnak — legalábbis addig, ameddig egy külföldi tőkebefektető partnert nem találnak. A fő- munkatárs szavaiból azon ban kiderült, ez cseppet sem lesz könnyű. Több külföldi üzletemberrel tárgyaltak, de pénzt még senki sem tett le az asztalra. Amikor meghall­ják, hogy a cég alapítási adóssága 500-600 millióra rúg, még visszaköszönni is elfelejtenek... A Nyugatról jött üzletembereknek se­hogy sem lehet ' megmagya­rázni, hogy egy olyan cég, amely jó minőségű terméket gyárt, ráadásul olyat, amit a piac is elfogad, miért veszte­séges, s miként lehetséges, hogy eleve tetemes adósság­gal alapították? Dr. Benedek János hangsúlyozta, hogy a vegyes vállalat alapítása ha egyáltalán létrejön — még hosszú időt vehet igénybe. H. Ê. A Die Furche című osztrák katolikus lap beszámolt ar­ról, hogy Magyarországon parlamenti bizottság vizsgál­ja az egyházak és az egyházi vezetők szerepét a Kádár- rendszerben. A lap szerint a bizottság arra jutott, hogy Paskai László esztergomi ér­sek „a szükséges mértéken túl” is együttműködött, más magas rangú egyházi veze­tők pedig olyan jelentéseket továbbítottak, amelyek „a kémkedés kategóriájába” tartoznak. A lap szerint Ma­gyarországon most azt fon­tolgatják, hogy vajon ilyen körülmények között Paskai maradhat-e tovább Magyar- ország prímása. Miután a püspöki kar konferenciáján a Belügyminisztériumhoz fű­ződő kapcsolataik okán em­lítették Keresztes Szilárd püspököt, a pápai látogatást előkészítő bizottság elnökét, valamint Szennay András pannonhalmi apátot is, az osztrák lap szerint Keresz­tes püspök bizottsági elnök­sége is kétségessé vált. •k A hírrel kapcsolatban több kérdés is felmerült bennünk. Először is az, hogy vajon mi­lyen kompetenciája lehet egy parlamenti vizsgálóbizottság­nak abban, hogy egy egyházi szervezetben kik töltenek be vezető funkciót. Különösen, ha a katolikus egyházról van szó, amelynek püspökeit nem is itt­hon, hanem a Vatikánban ál­lítják. De ugyancsak furcsa, hogy egy katolikus lap nincs tisztában azzal, hogy — az egy­ház szabályai szerint — ha va­lakit bíborossá kreáltak, ez a rang élethossziglan megilleti. Más kérdés — mint a katona­ságnál — a beosztás; lehet va­laki püspök anélkül, hogy egy­házmegyét vezetne, és az is tény, hogy ma Magyarorszá­gon a katolikus egyház felső vezetésében is van egyfajta funkciómegosztás: a püspök­kari konferencia elnöke jelen­leg nem a bíboros prímás, ha­nem a nemrég választott Sere­gély István egri érsek. AZ AR ELUN ÚSZVA ME GB Él HA I& A polgármester úr javaslatára a városi képvise­lő-testület úgy döntött, rövid úton megszabadul a szakközépiskola igazgatójától. „A kellő jogi formát megkeresve.” „Személye nem garantálja az ifjúság új szellemű nevelését.” Ilyeneket hallva elönti a forróság a hírlapírót, íme ismét a régi ismerős! Ami ellen annyi remény­telen kimenetelű mini hadjáratot folytatott. Akkor is, most is azt tartva, hogy a politikai megbízhatóság értelmezhetetlen fogalom. Értelmezhetetlen, mert teljesen bizonytalan a tartalma. Bizonytalan, hiszen mihez köthető, milyen mérce a mérce? Kinek ki a politikailag megbízható? És elsőként: mi az, hogy politikailag? Ha annak idején a megbízhatóságnak, a „hűségnek” az volt a legfőbb ismérve, valaki hogyan jött ki az adott területet felügyelő pártemberrel, ak­kor most hogyan lesz ez? ! Nem szónoki a kérdés, mert távolról sem az em­lített egyetlen példa mutatkozik válaszútra figyel­meztetőként. Ha majd új összetételű testület lesz, ha többségi jogán majd más párt jelöli-adja a pol­gármestert, akkor ismét kezdetét veszi a méltatlan mérlegelősdi : ki a megbízható és ki nem. Amennyi személyi változás a képviselő-testületek életében, a polgármester posztján, annyi politikai igazolósdi, szá- nonkéretősdi? S ha igen, akkor nem bolondulnak ebbe bele nemcsak az érintettek, hanem a közvetve érin­tettek,, a települések lakói is? Bizony, belebolondul­hatnának, ha ... Ha komolyan vennék ezt a meg­bízhatóság ósdit. Annak idején sem vették komolyan. Most miért tennék? A közvéleménynek nemcsak ér­telmezhetetlen, hanem megfoghatatlan is a politikai megbízhatóság. Párttalálmány ez. Selyemcukorka­ként osztogatott kegy, majd mi megmondjuk, ki az oda illő ... A közvélemény viszont földhöz ragadt. Rá­termettséget, tudást stb. mérlegel. És gyakran meg­bízik a megbízhatatlanban ... (M)

Next

/
Thumbnails
Contents