Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-05 / 285. szám

2 1990. DECEMBER 5., SZERDA Újabb elnöki felhatalmazások Hatalmi gát: föderációs tanács At elnöki hatalom további bővítését célzó alkotmánymó­dosításokra kért felhatalma­zást kedden a szovjet parla­menttől Mihail Gorbacsov. A legfelsőbb tanács elvben jó­váhagyta az újabb elnöki elő­terjesztést, és megkezdte a vi­tát annak egyes pontjairól. Gorbacsov a kérést az or­szág súlyos helyzetével indo­kolta, amely — mint mondot­ta — szükségessé teszi az unió egész igazgatási rendszerének átszervezését, hatékonyabbá tételét, valamint a rendfenn­tartó erők és szervezetek sze­repének növelését. Gorbacsov szerint az új struktúrák ki­alakítása már részben meg­felelne az új szövetségi szer­ződés tervezetében felvázolt hatalmi sémáknak. Gorbacsov javaslata lényegében két alap­vető hatalmi gócpontot vázol Stanislaw TyminSiki nem hagyhatja el Lengyelországot, amíg meg nem magyarázza homályos vádjait, nem felel a miniszterelnök megsértéséért, a zsarolásért — jelentette ki Lech Walesa, a Szolidaritás vezetője arról az emberről, aki utolsó vetélytársa a vasárnapi köztársasági elnökválasztáson. Walesa ezt a gdanski rádió Fórum műsorában mondotta, amit az országos harmadik program is sugárzott. Ismét állást foglalva a kor­mány gazdaságpolitikájának módosított folytatása mellett, Walesa közölte, hogy első el­nöki periódusában a lengyelek fel. Az egyik maga az elnök, a másik pedig a köztársaságok képviselőiből álló úgynevezett földerációs tanács lenne. Gorbacsov nagy hangsúly - l.yal beszélt a szövetség má­sik hatalmi gócpontjának szánt föderációs tanácsról, amely a mai, lényegében csak tanács­adói szerepkörből kilépve — az elnök mellett — az unió másik legfőbb államhatalmi és igazgatási testületévé alakulna át. Gorbacsov elképzelései-sze­rint az unióba tömörült köz­társaságok képviselőit tömörí­tő föderációs tanács hatáskö­rébe tartozna minden jelen­tős össz-szövetségi kérdés meg­vitatása. A tanács döntéseit kétharmados többséggel hozná meg, és határozatai az elnök­re is kötelező érvényűek len­nének. tulajdonába akarja adni az ál­lami tulajdon hatvan százalé­kát. Kommentálva a Tyminski legnagyobb választási gyűlé­sén, a varsói Gwardia sport- csarnokban történteket, áhol Walesa-párti tüntetők gyakor­latilag megakadályozták az el­lenjelölt fellépését, a Szolida­ritás vezetője ugyan azt mon­dotta, hogy a választáson kell békés úton győzni, de alapve­tően megértőnek mutatkozott a tüntetők iránt. Mint mon­dotta, érthetően háborodtak fel az emberek a készülő vö­rös ellenforradalmon, amely­nek Tyminski az embere. Kaukázusontúli haderőpótlás Önkéntes tohorzó Grigorij Krivosejev vezérez­redes, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnökének helyette­se kedden közölte a TASZSZ tudósítójával, hogy Dmitrij Jazov marsall, szovjet védelmi miniszter rendelete alapján a kaukázusontúli csapategysé­geket az ország más régióiból önkéntes alapon toborzott sor- állományú katonákkal fogják feltölteni. Krivosejev a döntést azzal in­dokolta, hogy a terület nem­zetiségi viszályai következté­ben nehézségek merültek fel az ott állomásozó haderő utánpótlásában. „A szolgálat a Kaukázusontúlon gyakran élet­veszéllyel jár” — hangsúlyoz­ta a vezérezredes. „Osztály nélküli tésadalcm" Brit zászlóbontás John Major brit miniszter- elnök kormányfőként mondott első nagyobb beszédében ked­den „részvétteljes társadal­mat" ígért honfitársainak, olyat, amelyben a rászorulók megkapják az esélyegyenlőség­hez szükséges támogatást. A miniszterelnök a kormány­zó Konzervatív Párt egy ma­gánjellegű összejövetelén szó­lalt fel, és megerősítette ko­rábbi ígéreteit az „osztály nélküli társadalom” megte­remtéséről az ezredfordulóra. John Major hangsúlyozta, hogy az ország fő ellenségének ő is az inflációt tartja, és ő is a természetes versenyszellemre esküszik a gazdaságban, mint elődje, Margaret Thatcher, de küzdeni fog a származási, csa­ládi háttér, a vallás vagy a bőrszín okozta minden mester­séges akadály ellen. Walesa minősítette Tyminskit A vörös ellenforradalom embere WàJjJMÂL MILYEN MOTOR LESZ? EZÚTTAL NEM folyt szinte patakokban a pezsgő a vasár­napi össznémet választások eredményhirdetése után, mint annak idején, amikor áttörték a berlini falat, vagy az októ­beri egyesülés idején. Pedig ami töytént, betetőzése volt a két országrész politikai egye­sülésének, megteremtődött a voksolással az össznémet par­lament, a majd nyolcvanmillió lelket számláló nemzet legfőbb képviseleti testületé. A vokso­lást azonban, csakúgy, mint a megelőző választási kampányt, nem az ünneplés, hanem a fe­lelősségérzet határozta meg. Azok, akik az urnákhoz járul­tak a volt NSZK-ban és NDK-ban, a jelek szerint úgy vélték, hogy a négy éven át következő hétköznapokon, amelyek kialakítására a poli­tikusoknak mandátumot ad­nak, olyan személyiségeket kell a hatalmi tisztségekbe juttatniuk, akik bebizonyítot­ták, hogy alkalmasak bonyo­lult és nemegyszer rendkívüli diplomáciai érzékét kívánó feladatok kiváló szinten való ellátására. Helmut Kohl kancellár im­már 1983 óta áll a kormány- rúdnál. S ahogyan 1987-ben az NSZK-ban bizalmat kapott másodízben is, úgy vált győz­tessé a mostani össznémet vá­lasztásokon. Politikai vonal- vezetése, rugalmassága, diplo­máciai ügyessége osztatlan el­ismerést aratott a volt NDK- ban is, s így a CDU, a Keresz­ténydemokrata Unió, partneré­vel, a keresztényszocialista CSU-val együtt 43,8 százalékot ért el országosan, s 319 man­dátumot szerzett a 662-ből. Koalíciós szövetsége a Sza­baddemokrata Párt (FDP), amelynek vezére Genscher oly nagy diplomáciai munkát vállalt az egyesülés külső fel­tételemek kivívásából, 11 szá­zalékra növelhette választási eredményét és 79 mandátumá­val az eddiginél több beleszó­lási jogot követelhet a koalí­ciós kormány politikájának kialakításában. Ami a szociáldemokratákat, az egységes Németország má­sodik legnagyobb pártját ille­ti, ők 33,5 százalékos eredmé­nyükkel 239 képviselői hely birtokosai lettek. Ez azt jelen­ti, hogy ez a párt 1957 óta a legrosszabban szerepelt, s eb­ben több tényező játszott sze­repet. Egyrészt az, hogy az NSZK legnagyobb ellenzéki erejének vezetői sokáig azért bírálták Kohl kancellárt, hogy fúl gyors ütemet diktál a német egyesítésnek, s óvták a „siet­ség” káros .következményeitől. Amikor pedig az események túlhaladottá tették visszafo­gottságukat, utóvédharcokat folytattak korábbi álláspontjuk igazolására, s azzal riogattak, hogy a gazdasági és szociális különbségek Kohl—Genscher- féle liberális kezelés visszaüt majd az egységes Németor­szágra. A két Németország gazdasági összegyúrására ők lassítottabb programot aján­lottak. Gyengébb választási eredményükben nemcsak en­nek elutasítása nyilvánult meg, hanem az is, hogy kancellár­jelöltjük, Lafontaine valójában nem volt olyan kápacitású po­litikus, aki versenyre kelhe­tett volna Kohllal. Az NSZK parlamentjében eddig helyeket birtokló kör­nyezetvédők most alulmarad­tak a bűvös ötszázalékos ha­táron, amely mandátumokhoz juttathatta volna őket. Vere­ségüket részben azzal magya­rázzák, hogy a más pártok programjaikba beépítették fő követeléseiket. Sovány vigasz számukra, hogy a volt NDK- ból a környezetvédőknek vi­szont sikerült 7 képviselőt be­juttatniuk az össznémet nem­zetgyűlésbe. Az esélyegyenlőség elvének elfogadása juttatta most mandátumokhoz az egy­kori keletnémet NSZEP meg­újult utódpártját, a Demokra­tikus Szocializmus Pártját (DSZP). Űk az egykori NDK területén megszervezett sza­vazatarányukkal 17 mandátu­mot mondhatnak magukénak. A további belpolitikai me­netrend ezek után az lesz, hogy még karácsony előtt összeül a most megválasztott parlament. De Kohl kancellár nem siet az új kabinet megalakításával. Egy nyilatkozatában azt ígér­te, hogy legkésőbb e hó végéig mutatja be kormányát. A kancellár körültekintése nem­csak annak szól, hogy a sza­baddemokraták jó választási szereplésének a miniszteri tár­cák megnövekedett számában is ki kell fejeződnie ési erre időt igénylő alkudozásra van szükség. A bonni vezetés ugyanis tudatában van annak, hogy súlyos válságok vetítik elő árnyaikat, s olyan kabinet­re van szükség, amely eredmé­nyesen képes szembenézni azokkal a gondokkal, amelyek a két német állam gazdasági, szociális, társadalmi és kör­nyezeti egyesítése nyomán még váratnak magukra a meg­oldásban. Ezek közül talán a legégetőbb, hogy mi történjen a részben használhatatlan vagy teljes átalakításra, illetve fel­számolásra szoruló keleti ipar­ral, s az ezzel összefüggő rend­kívüli arányú munkanélküli­ségre milyen megoldást talál­janak? EZEK AZ ÚJ NÉMET állam hétköznapjainak feladatai lesznek. De van egy másik kérdőjel is Európa többi része számára. A választás lezárta a majd 80 milliós németség po­litikai egyesítési folyamatát. Ezzel — mint a Guardian fo­galmazott — „Európa boldog óriása” jött létre kontinensün­kön, s nem lesz közömbös, hogy Kohl kancellár az új kö­rülmények között milyen poli­tikát folytat majd. A válasz­tási kampányban nem fordul­tak elő nacionalista felhangok, s ez biztató sók kommentátor szerint. Kohl Európa motorjá­nak ígérte az új Németorszá­got. Londonban felvetik a kér­dést, hogy ez a motor vajon milyen irányba igyekszik majd húzni földrészünket. Ami eddig történt, annak alap­ján jogos a remény, hogy szél­sőségektől mentesen, az egyen­jogúság alapján meghirdetett közös Európa ház irányába munkálkodnak majd Bonn­ban ... Árkus István Arsshástsk, vásárlólesen Teli polcok, üres zsebek A lakosság jelentős hányada megélhetési gondokkal küzd. A kormány prognózisa szerint pénzünk romlása jövőre 34-36 százalékos lesz. A kevésbé op­timisták azonban azt jelzik, hogy az infláció az ötven szá­zalékot is elérheti. Az értékét vesztett forintokból egyre ke­vesebbre futja, s ezt jelzik egyebek között a kereskede­lemben dolgozó szakemberek is. A Domus Vállalat százha­lombattai lakberendezési bolt­jában a műszaki áruk forgal­mát az üzletvezető, Dusnoki Zoltánné idén még kiegyenlí­tettnek tartja. Ugyanakkor je­lentős a hanyatlás a bútorér­tékesítésben. Az olcsónak szá­mító garnitúrák is javarészt 50-60 ezer forintba kerülnek, s akik az üzletbe tévednek, zö­mében részletre vásárolnak. Nagyok az eladatlan készle­tek, ezért november 17-én el­indították a Domus-csengő el­nevezésű vásárlási akciót, amelynek az a lényege, hogy akik 20 ezer forint fölött vá­sárolnak a karácsonyi ünne­pekig bezáróan, azok sorsolá­son visszanyerhetik a vásárolt bútorok árát. Dusnoki Zoltán­né szerint jövőre még nehe­zebb lesz a különböző vevő­csalogatókkal is fellendíteni az üzlet forgalmát. Vácott, a Fantázia Kereske­delmi Vállalat idén januárban lett részvénytársaság. Ennek a kereskedelmi rt.-nek tizenhá­rom boltja közül a legna­gyobb egysége a Dunakanyar Áruház. Szikora Gusztáv igaz­gatóhelyettes forgalmukról le­hangoló képet festett. Elmond­ta, hogy minden ruházati ter­mékből teljes a választékuk. A hazai és import holmik, ci­pők legszélesebb skáláját vo­nultatták fel. Forgalmuk idén mintegy 30 százalékkal csök­kent a tervezetthez képest. Vi­szont elmondta, hogy a cipő­osztályukon felállított korsze­rű gép, amelynek segítségével a cipészmesterek az elhasz­nálódott vagy sérült lábbeliket bkiielken pályáztak, s döntöttek Kilencből nyolc nyert A laki telki önkormányzat hétfőn, késő éjszakáig tartó ülésen döntött a polgármeste­ri hivatal munkahelyeire be­nyújtott pályázatokról. A ko­rábbi tanácsi apparátus 12 dol­gozója közül kilencen pályáz­tak, közülük nyolcán nyerték el ismét munkahelyüket a beadott pályázat alapján. Az önkormányzati testület egyéb­ként összesen 27 pályázatot bírált eh A jelentkezők közül végül tízen kaptak álfást. A volt munkakörökhöz képest kettővel kevesebb álláshely­nek az a magyarázata — mint azt Anfca Balázs polgármester elmondta —, hogy megpróbál­ják csökkentett létszámmal el­látni a feladatokat. . A köztisztviselők felmond- dása miatt egyébként nem csupán a szakszervezet fordult a Munkaügyi Bírósághoz, ha­nem a Bács-Kiskun Megyei Tanács köztársasági megbízotti jogkörben eljáró vb-titkára is. A Munkaügyi Bíróság dön­tésének időpontja még nem ismert. Külön bonyodalmakat okozhat az, hogy a pályázatot most elnyert régi dolgozók­kal kapcsolatban dönt-e, s ha igen, hogyan a Munkaügyi Bíróság. javítják, kuncsaftok sokaságát vonzza. A lakosság új cipő he­lyet a régit foltoztatja, Szikora Gusztáv nem titkol­tan beszélt mindezek után ar­ról, hogy bizony szorongva ké­szülnek az új évre, mert a ke­reskedelemnek egyre nehezebb lesz 40-50 százalékos infláció mellett valamit is eladni. Az érdi Szivárvány Kft. jó­részt építőanyagokat, szerelvé­nyeket forgalmazó áruház. Az egykori Fészek Áruházról van szó, amelyet a Tüzép üzemel­tetett, de fél évre az említett kft.-re bízta működtetését. Jé- zsó Emiil áruházvezető és csa­pata 24-25 millió forintos for­galomban bízott, s az esztendő utolsó hónapjában már nagy valószínűséggel megjósolhatta, hogy jó, ha 18 millió körül alakul az évi árbevételük. Pe­dig itt aztán minden találha­tó, amire az építkezőknek, a lakásukat korszerűsítőknek szükségük van. A drága olasz csempék, burkolólapok, a für­dőkádak mellett fellelhetők a polcokon a különböző tartós fogyasztási cikkek is. A csem­péket már régóta 20 százalé­kos árkedvezménnyel forgal­mazzák, mégsem fogy úgy, ahogy szeretnék. Jézsó úr na­ponta találja szembe magát ténfergő, bámészkodó embe­rekkel. köztük olyanokkal is, akik csak szorongatják a ko­sarat, de inkáhb melegednek, mint vásárolnak. Gyócsi László Demokratizálódó hadsereg Sorkatonák érdekvédelme A sorkatonák érdekvédelmi szervezeteinek képviselői ta­nácskoztak kedden Székes­fehérvárott. A fórumon, ame­lyen az ország minden részéből érkezett katona bizalmik, 'fő­bizalmik, valamint parancs­nokok és főtisztek számoltak be az egy éve alakult szerveze­tek eddigi tevékenységéről. A fórumon részt vett Für Lajos honvédelmi miniszter is. Gyuricza Béla altábornagy, felettes parancsnok vitaindító előadásában hangsúlyozta, hogy az érdekképviseleti'szer­vezetek, a katonák által vá­lasztott bizalmitestületek lét­rejötte elengedhetetlen feltéte­le volt a hadsereg demokratizá­lódásának, átalakulásának. Ed­dig 230 alegységbizalmi — 70 főbizalmi — és 43 bizalmi­testület alakult meg a hadse­regen belül, megteremtve a katonák és a parancsnokok közti kapcsolattartás, a fia­talok problémái felszínre ke­rülésének feltételeit és a le­hetőségeken belüli megoldá­sát. Válasz a cikksorozatra „Tények keverednek érzelmekkel” A Pest Megyei Hírlap hétrészes cikksorozatot közölt Faze­kas Eszter—Móza Katalin „Sziklai-dosszié 1956—1990” cím­mel. A szerkesztőség lehetőséget adott számomra hozzászó­lásra. Én, mint érintett és elfogult, nem élek a sorozat minő­sítésével. Részletes véleménynyilvánításra a történelmiet- lenségre, a ténybeli ellentmondásokra, a részrehajló beállí­tottságra stb. — már csak a számomra kikötött terjedelem és at idő rövidsége sem ad lehetőséget. A cikksorozat újságírónői olyan történelmi szakaszba akarnak bepillantani, amit még a szakemberek is csak hosszú, előzetes kutatómunkával ér­hetnek el. Többek között eb­ből is fakad a cikksorozat ren­geteg ellentmondása, melyek közül én most — a fent jelzett korlátok miatt is — csak né­hány tényt szeretnék felsorol­ni. Már mofet, válaszom elején, szeretném leszögezni, hogy ok­tóber 25-én este — édesapám és férjem határozott követelé­sére — nem azért mentünk el otthonról édesanyámmal és két gyermekünkkel, hogy kirán­duljunk vagy vendégségbe menjünk, hanem azért, mert fenyegetettek voltunk. Ezek­ben a napokban a felszított hangulatot már nevesítették, ezt családunk minden egyes tagja bőrén érezte. Azon a tr.agikus napon, ok­tóber 26-án — és ezt még a fiatalok is tudhatják — sok­szor állig felfegyverkezve jár­káltak egyes emberek az ut­cán, vagy mentek az előre ki­jelölt családok- lakására. A cikksorozat azt állítja, hogy a tömeg „kérni jött” házunk­hoz, és csupán fegyvert, de ak­kor megkérdezem, hogy vajon e „békés szándékot” fejezték ki a bedobált kézigránátok és a lövések (ezeknek nyomait ma is tudom bizonyítani). Hogyan kell értékelni azt a tényt is, hogy a kihívott orvos ellátta a sebesült Márity Lász­lót, ugyanakkor sem a férjem­hez, sem az édesapámhoz még csak közel sem mert menni? Ugyancsak felvetődik az a kérdés is: vajon miért éppen ezen a napon, október 26-án került volna sor — mint aho­gyan egyesek állítják — a csa­ládi tragédiára pontosan azok­ban az órákban, amikor javá­ban folyt a tömeg ostroma há­zunk ellen? Az Ausztráliában élő Fehér István a cikksorozatban idé­zett levelében írja, hogy be­szélt édesapámmal, Kiss La­jossal, amikor odamentek a házhoz. Ö jól .ismerhette a a hangját, miután — levele ál­lítása szerint — bejáratos volt a családhoz, mégpedig azért, mert ő is úttörőm volt. Ugyan­csak e levélben állítja, hogy amikor hátrament a konyha­ajtóhoz, onnan egy idősebb asszony jött ki. Ez volt a „ti­tokzatos asszony”, vagyis Var­jaski Milánné suboticai lakos. Sziklai Sándor kinek a gyil­kosa, az őket. megtámadó Má­rity Lászlónak? De hiszen nem Sziklai Sándor és Kiss Lajos ment Márity, Fehér Takács, Barabási és a többiek lakásá­ra, hanem ők vonultak, még­pedig felfegyverkezve a Szik­lai-házhoz, és állítólag „békés” szándékkal. Hogyan állíthatja ilyen ma­gabiztosan Fehér István azt. hogy a halott Sziklai Sándort húzták ki a kocsiútra, és nem a még élő sebesültet? Hiszen Fehér István — mint ahogyan a levelében is írja — azonnal felment a Fodor-szanatórium-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents