Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-04 / 284. szám

nrsr » um. » #;#] 5 1390. DECEMBER 4., KEDD Felmérik az igényeket Saját boltot nyitnak A textilipari cégek gyakori panasza, mióta csökkent az életszínvonal, az emberek egy­re kevesebbet költenek ruház- kodásra. A megváltozott helyzetben a gyártóknak is új fogásokat kell kieszelniük, hogy becsalo­gassák a vásárlókat. Erre jó példa a pomázi Szövő és Fonó Kft. esete is. A pomáziak új­ságokban hirdettek meg egy akciót, s kérték az ügyes kezű lányokat-asszonyokal; a kjt.- ben gyártott fonalakból készít­senek pulóvert, s azt küldjék el a gyár címére, hogy a pá­lyamunkákból kiállítást ren­dezhessenek. Az ötlet sikeresnek bizo­nyult, s több mint hetven pá­lyamunka érkezett Pomázra. Ezekből rendeznek most kiál­lítást december 4—6. között a gyárban. A látogatók rangso­rolják majd a pulóvereket, s a legszebbek készítői jutalmat is kapnak. Matuz Perencné ügyvezető igazgató elmondta, remélik, hogy az akció segítségével megtudhatják, a vevők milyen színű és minőségű fonalat lát­nának szívesen az üzletek pol­cain. Az igényfelmérés azért is fontos a pomáziaknak, mi­vel a közeljövőben saját bol­tot nyitnak. Itt nemcsak szö­vetet és fonalat kínálnak majd a vásárlóknak, hanem egyéb kiegészítőket — cipzárt, cér­nát — is. Gondolva arra, hogy a butikok árát sokalló, de a divattal lépést tartó asszonyok közül egyre többen otthon készítik majd ruháikat, puló­vereiket. H. É. RAZZIA A GYALI PIACON Behinteni sóval, mint Karthágót! Karthágó az óvilág egyik legpompásabb és leggazdagabb ke­reskedővárosa volt. Hatalma csúcsán lakosainak száma megha­ladta a 700 ezret, s már Jézus előlit fél ezer évvel szerződéses vi­szonyban állt Rómával. Rá is fázott, két dudás nem fért egy csárdában. A pun háborúk néven ismert hadviselésben végül is Karthágó húzta a rövidet, s ha hinni lehet a krónikának, a győztesek nem elégedtek meg azzal, hogy a várost földig le­rombolták. Utána felszántották, majd behintették a földjét só­val. Hogy még az élet írmagját is kiirtsák Karthágó helyéről. Araszolunk az Xdv Endre utcában, az egysávos, két irá­nyú úttesten nem lehet halad­ni, az útpadkán nem lehet le­állni. A környező utcákban ugyanaz a kép; tetőzik a zsú­foltság. A BYD-27-CZ rend­számú lengyel busz sofőrje egy román Daciással ordítozik, a Dácia, meg a hátul álló B— 7869—OC rendszámú bolgár Lada úgy közrefogták a buszt, hogy nem tud a padkáról le­állni. Mellesleg kinn a parkol­ni tilos jelzés, ám Senki nem hederít rá. — Ha csak ennyi volna a szabálysértés — mond­ja két útitársam, Molnár Jenő és Jessenszki József rendőr törzsőrmester. — Ez csak csepp a tengerben. Nomád tanya a Dáciában A két altiszt Dobásról jött át Gyálra. Ladájuk és ők egyik láncszeme a piacot razziázó közös csapatnak. A csapatban van pesti civil ruhás nyomozó és gyáli, dabasi rendőr. Hogy összesen hány, azt nem tudom, Se autó, se lelkesedés Egy renitens falu ÍSJI A szentendrei járási tanács vb-elnökétől a következő le­vél érkezett valamennyi köz­ségi, városi tanács vb-elnöké- hez: „Értesítem elnök elv- társat, hogy a megyei 5 éves terv kiállítás Alkotmányunk ünnepén, 1952. augusztus 20-án délelőtt 10 órakor lesz meg­nyitva ünnepélyes keretek kö­zött. A kiállítás képekkel, szám­adatokkal mutatja be. miként fejlődik mezőgazdasági jelle­gű megyénk fejlett mezőgaz­dasággal rendelkező ipari me­gyévé. A kiállítás augusztus ■11-ig, naponta 9—20 óráig te­kinthető meg. a váci általános gimnáziumban. Fölhívom elnök elvtársat, hogy a kiállítás megtekintésé­re községe területén szervez­zen látogató csoportokat. (...) Fölhívom elnök elvtársai, hogy tegyen hozzám f.évi aug. 26-ig jelentést arról, hogy az 5 éves megyei tervkiállítás lá­togatottságát hogyan szervezte meg, és a jelentésben számol­jon be arról, hogy községe te­rületéről hányán vettek részt a kiállításon. Aláírás: Varga Ferenc sk. vb-elnök.” Pilisszentiászlóról az akkori vb-elnök, Dombai János ha­táridőre, augusztus 25-i kel­tezéssel küldte el jelentését a járási elnöknek, Szentendrére: „Jelentem, hogy a váci me­gyei 5 éves terv kiállítást a la­kosság körében tudatosítottam. Csoportos látogatást nem tudtam szervezni, mert a köz­ségben nincs üzem vagy más közület, ahonnan gépkocsit tudtam volna biztosítani. A községben a lakosság egyéni­leg, tudomásom szerint, nem ment el, ez ideig. Aug. 31-re azonban a köz­ségből kb. 20 fő fog Vácon a vásáron részt venni, akik egy­idejűleg e tervkiállítást is meg­tekintik, velük erről a kér­désről már részben beszéltem. A községből az útiköltség elég nagy, így részben ennek tudható, hogy kevesen láto­gatták a kiállítást'’ Egy rövidke levélváltás 1952- bői, amelyet a pilisszentlászlói — most már — önkormányza­ti hivatal irattárának becé­zett kamrájából kotortunk elő a. poros aktákból a mostani — még — vb-titkárral. S meny­nyi mindent meg lehet tudni ebből a pár sorból. Hogy azok­ban az időkben, Rákosi ural­kodásának idején szívükön vi­selték a népnevelési, ezt a tör­ténelemkönyvekből is tudjuk. Hogy nemigen lehetett ellen­állni az ilyen fölszólitások- nak, azt is tudjuk. De hogy mégis megtalálta az ellenál­lás módját a nyolcszáz lelkes kis község, s ezt szentesítette a vb-titkáruk — ki gondolta volna? Pedig milyen egyszerű! A faluba akkoriban még nem járt busz. ha ezért megrótták volna őket, esetleg szembeta­lálkoznak a kérdéssel: miért nem oldják meg Szentlászló közlekedését? De, ami talán a legérdeke­sebb a kibúvóban: teherautón sem mehetnek — hiszen a fa­luban sem ipari üzem, sem semmilyen közüzem, mondjuk téesz, sem pedig autó nem volt. S ez az egy mondat sok­kal jobban illusztrálja, hogy hogyan fejlődött a megye me­zőgazdasági jellegűböl ipari megyévé. Legalábbis Pilis- ssentlászlón. ahol mind a mai napig nem honosodott meg egyetlen ipari ágazat sem. Miért érdekelte volna őket a megye többi területe, pél­dául Vác. ahol sikerült az erő­szakos iparosítás. Persze azt nem. lehet biz­tosra venni, hogy Dombai vb- elnök mit kapott ezért a le­vélért, s mit asért, hogy nem mozgatott meg hegyet-völgyet a nemes ccl érdekében. Lehet, hogy néhány nap múlva feke­te autó jött érte? Tudjuk, ilye­nekre mindig volt kapacitás. Lehet, hogy csak megrovást kapott, bizalmas beszélgetésen közölte volna vele a párttit- Icár: nem lesz így jó, Dombai elvtárs, nem lesz igy jó. De nem valószínű. Pilisszentlászló úgy él a megyében, mint zár­vány a növény testében. Kit tettek volna a helyére? Csakis egy másik szentlászlóit. Az meg november 7-éré válaszolt volna ugyanilyeneket. Ez a falu nem sokat zavart a rend­szerben. Talán nem is nagyon számítottak rá. El váltak — vannak — szigetelve, jó és rossz példának egyaránt mesz- sze voltak. Vagy csak annyiról volt szó, hogy Rákosiék tudták, hol van hatalmasságuk erejük határa? J-.A­zsebmetszőbanda. A gyáli rendőrök hetek óta figyelték a Sztojka családot, most végre csőbe futottak. Három „hölgy” és egy „úr”. Családi kft., bár nem teljes, az egyik férfi tag lelécelt. Rác­kevén laknak, onnan járnak át Gyálra — no meg ahol nagy a sokadalom; vásárra, búcsú­ra, körmenetre. Szóval ahol sok a teli zseb. Ez alkalommal Bencze Zol­tánt szúrták ki, aki Pilisről jött át a feleségével „nézelőd­ni”. Venni valóban nem vet­tek semmit, mert mire sor ke­rült rá, már nem volt miből. Szerencsére a cselekmény és az észlelés oly gyorsan követ­te egymást, hogy a tettesnek nem volt ideje lelépni, Bencze lecsapott Sztojka Marira. A Sztojka fiúk próbálták men­teni, de már késő volt, az öt tagú bandából csak a Gyuri ugrott meg. azt viszont igen, hogy kevesen vannak. Mert ide nem elég 20- 30 ember. Ahhoz, hogy egy razzia eredményt hozzon, mi­nimum 100 emberre van szük­ség. A kaotikus képpel csak a sár veteszik, öt-tíz négyzetmé­teres víz- és sártócsán capla- tunk keresztül, a hideg lé be­folyik a cipőnkbe. A vásáro­sokat szemlátomást nem za­varja, az egyik „tavacska” partján románok „kempingez- nek”. A Dáciák belseje nomád tanya; pléd, párnák és mű­anyag heveder. Ezek itt alusz­nak. A portéka a motorházte­tőre kirakva, illetve ömleszt­ve. Az egészből egyetlen da­rab ér valamit, egy új ARO tengelykapcsoló. Amit odaát, üzletben nem lehet megkap­ni, megdűteni viszont igen: Cimpulung-Muscelben ... (itt gyártják az ARO-t). Egymásra tornyozott kar­tondobozok. Alig egy perce még embergyűrű vette körül, az „itt a piros, hol a piros” zsonglőrködőjét bámulták, a kartondobozok árnyékában ez­resek cseréltek gazdát. — Eze­ket maga nem tudja lefény­képezni — mondja a két rend­őr közül az egyik, a két rend­őrt — biztonságom érdekében — testőrként rendelték mel­lém. — liamarébb lefényké­pez egy szerelmeskedő bolhát — teszi hozzá a társa. — Egy ügyködik, három falaz. Meg figyel és adja a drótot. Száz az egyhez az esély, hogy .va­lakit rajtakapjunk. Rádión a rendőrállomásra hívnak: horogra került egy Egy ügyködik, három falaz Mire beérek, már folyik a ki­hallgatásuk. Marinál 8600 fo­rintot találtak. Esküszik, hogy az övé, ő nem nyúlt a Bencze zsebébe. Csakhogy Bencze is állít, sőt bizonyít: az egyik ezresre tintával rá van írva egy 71-es szám. — Lebuktam, viszem a bal­hét — jelenti ki Mari flegma pofával. — A többi ártatlan! A többit kiterejik, készül a jegyzőkönyv. Közben a nyo­mozót kihívják, kettesben ma­radunk Marival. — Ha segít, meghálálom — mondja halkan, s hozzáteszi azt is, hogy mivel. Sietek kö­zölni: nem az esetem, ráadá­sul nem az vagyok, aminek gondolja. — Akkor meg mi a francnak van itt?! — néz rám villámló szemekkel. — Őrizetbe veszik? — kér­dem az egyik rendőrtől. — Ugyan! Nem látja, hogy szop­tat? Azért vállalta magára az egész balhét, mert szoptatós anyákat — ilyen bagatell lo­pásért — nem lehet előzetes­ben tartani. Jobban ismerik ezek a törvényt, mint maga. A másik szobában Kótai Jó­zsef Attilát és feleségét „nyag- gatják” — üzérkedésért. Kótaiék — saját bevallásuk szerint — azelőtt való nap Bécsben jártak, s „szuvenír­ként” 50 kiló kávét, 8 darab International magnós rádiót és 7 darab fali telefont hoztak magukkal, viszonteladási cél­lal. Gyors fejszámolás: a le­foglalt áru forgalmi értéke kö­zel 100 ezer forint, még gyáli áron is megér 70-75 ezret. Kő taiék aláírják a jegyzőkönyvet és dühösen távoznak. Nem tu­dom, sejtik-e, hogy a kár nem csupán az elkobzott áru. Errs még rájön a vámhivatali bír­ság. Igaz, Kótaiék azt sem tud­ták, hogy tilos üzérkedni. Pe­dig három nyelven írt falra­gaszok hirdetik a piac környé­kén. Hétről hétre megismétlődő cirkusz, a gyáliak hovatovább rettegnek ezektől a napoktól. Az önkormányzat és a rendőr­ség tehetetlen. Mit is tehetne? Szervezett turista-úticéf A lengyel Turysty Czny társa­ság eleve gyáli úticéllal szer­vezi a turistautakat, s még a BKV ide irányított buszain is így szerepel a végcél: Gy. Gyá li piac. — Soha nem szabadulunk meg ettől a fertőtől — pana­szolja az egyik tanárember. ' — Az új polgármester ígér­te, keres rá megoldást. — Nehéz lesz. Mindenesetre ajánlja figyelmébe Kárthágó esetét — teszi hozzá fanyar mosollyal. Azt azért nem ajánlom. Mert a gyáli kágéestépiac a gyáli sportpályán üzemel, s ha fel­szántják és lesózzák, ugyan hová mennek focizni a gyáli gyerekek? Matula Gy. Oszkár AZ OLASZOK A MELLÉT SZERETIK Áz exportcsirke itthon sem fogy Idén a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet baromfi­feldolgozó üzeméből 1500 ton­na csirkemellet, valamint több mint háromezer tonna bontott csirkét szántak ex­portra. A cég számára hosszú évek óta potenciális vevőnek számító szovjet piac pillanat­nyilag pang. Jelenleg, tudtuk meg Oláh Istvántól, a tsz ba­romfi-feldolgozó üzemének vezetőjétől, 250 tonnás tétel várja, hogy útra keljen, s ebből jelentős hányadot tesz ki a csirkecomb. Érthetően az üzem szeretne megszabadulni a kész­leteitől, most a belföldi forgal­mazásban bízik. Jelzések sze­rint azonban hazánkban ma a csirkecomb értékesítése re­ménytelen vállalkozásnak tű­nik, ezért a hernádiak kényte­lenek több baromfit darabolni, s a kevésbé értékes részeket is piacra dobni. Természetesen a nemzetközi felvevőpiac is észreveszi, ha a szállító értékesítési gondokkal nyűglődik. Érthetően ilyenkor könnyen előhozakodhat azzal, hogy csak olcsóbban hajlandó átvenni a baromfit. A herná­diak ennek ellenére optimis­ták, hiszen ez a helyzet mind­össze egy hete állt elő. Optimiz­musukat a szovjet exporttal kapcsolatban is arra alapoz­zák, hogy előbb-utóbb az árut mindenképpen át fogják ven­ni, hiszen a lakosságot élel­mezni kell. Ha pedig a comb drága, akkor a csirkének azon részeit szállítják, amelyek job­ban megfelelnek a felvevőpiac igényeinek. Az olaszok példá­ul a baromfi mellét szeretik, ezért számukra a Hungavis Külkei'eskedelmi Vállalat azt szállít. I Gy. L. 4 POLGÁRMESTER VÁROSID EÁLJ A fem okvetlenül szép, ami drága — A kásahegyen át kell rágni magunkat. Ez a kijelen­tő mondat még sztereotip mó­don ismétlődik a polgármes­teri hivatalokban. Meg kell értenünk az első hetek gond­jait, amikor legfontosabb a dolgok áttekintése. Szóba hoz- hathá persze valaki a konkrét kérdések kapcsán azt is, hogy aki közszolgálatra készül, an­nak előre is tájékozódnia keil. ták a választási viták idején Dunakeszi lakói, hogy sokba került, eladósodott a város, nem kellett volna ekkora hi­telt felvenni. Erre az iskola vezetői azt mondják: nélkülöz­hetetlen volt az új intézmény, de az más kérdés, hogy a be­ruházási költségeket megdup­lázta a sportcsarnok építése. A léte megduplázza majd a fenn­tartási kiadásokat is. Ezzel kapcsolatban már ha­tározott véleménye van ör­ményi Lászlónak — Én a gim­názium építésével mindig egyetértettem. A szellemi ér­ték megtérül. Az adósságter- het elosztva az évek között, 1993-ra ki lehet fizetni. Jó üz­letpolitikával kell úgy irányí­tani a sportcsarnok működé­sét, hogy visszaadja a megnö­vekedett költségeket. Ha pe­dig különálló egységként ke­zelné a város, a testület át is adhatja a többletbevételt. Alap az induláshoz Csakhogy a mostani váltásban reszt vevők egy csoportjára az is jellemző, hogy nem éltek aktiv közéletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdekelte őket a politika, he foglalkoztat­ták volna őket a helyi meg­oldások szándékai. Ez utóbbit dr. Örményi László bizony­gatja, elsősorban a saját vál­lalkozásával kapcsolatban. Konkrét kérdésekkel nem is nagyon szeretnénk az új vá­rosatyát zavarba hozni, bár van téma, amiben már partner lehelne. Egyebek közt például a Keszi Valóság című helyi lap sorsa, melyről az új testület vitázott. Erről olvasóink is ér­tesülhettek. Am a polgármes­ter úr azt kéri, ha lehet, hagyjuk, mert ezzel újabb in­dulatokat szabadítanánk el. Majd a megalakult bizottság megbeszéli, mi legyen a foly­tatás jövőre. Itt van még a másik eset, ami aktuális dilemma forrása lett a hetvenezer telkes von­záskörzetben: ki képviselje a dunakeszi térséget az új me­gyei választmányban, ahová csak egyetlen személy került be Gödről. Ezt jól kitárgyal­juk. aztán az új gimnázium körül kialakult ellentmondá­sokról beszélgettünk. Kritizál­Mősként építkezni A középiskola tehát nem az adósságcsapda fellegvára. A várossá válás folyamatának újabb állomása lesz ezenkívül, hogy a jövő év közepére vár­ható a bíróság helyi intézmé­nyének létrehozása, nem kell többé Dunakesziről, Gödről, Fótról peres ügyek miatt Vác- ra utazgatni. Az új polgármester az alagi városrész körzeti orvosa volt a választásokig,. egy évtizedes praktizálás után lépett a helyi közélet első számú posztjára. Mint mondja, érzelmi okok is motiválták. Az igaz ugyan, hogy a gyermekkorát Dunaha- rasztiban töltötte, de úgy járt a szintén aktív közéleti sze­replő, alagi nagypapa házához, mintha haza jönne, s most már végleg helyi származású­nak tekinti magát. Ez tehát alapot ad a soron következő kérdéshez. — Milyennek látja ezt a vá­rost? Milyen lehet a jövője? — Sok a tennivaló. Itt van nekünk egyelőre a városon átvezető 2-es főút. Felépült a panelkolosszusokból álló lakó­telep. Én bevallom, az Ilyen megoldásokkal nem szimpati­zálok. Időközben rá is jöttünk már, hogy lehetne másként építkezni. Nem okvetlenül drá­ga az, ami szép. Én úgy gon­dolom, hogy ennek ellenére le­het még Dunakesziből egy em­beri léptékű, szép és nyugodt, csendes kisvárost csinálni. A nagy házak körzete lényegében kiépült, a környéket kell most már úgy kialakítani, hogy jól érezzék benne magukat az em­berek. Ahhoz, hogy ezek a szándékok megvalósuljanak egy idő után, még sok minden kell. Az is, hogy rajongásig szeressük városunkat, jobbá tegyük, elmélyítsük az emberi kapcsolatokat. Ez nem megy gyorsan. Évekig tart, icipicit jutva előre, olyan időszakban, amikor a gazdasági klíma nem éppen kedvez ennek. A Szabad Demokraták Szö­vetségének tagjaként, pártja támogatásával az önkormány­zatba jutott orvosnak nyíltan meg kell mondanom: — a köz­véleményt foglalkoztatja az a szokatlan jelenség, hogy mint orvos feladta a hivatását, és politikai pályára lépett. — Ebben a már említett okok játszottak közre. Ameny- nyire jut rá időm tanulok, ké­pezni fogom magam, és persze, egyelőre csak négy évre szá­mítok. Ámbár semmit sem le­het előre tudni. A hivatással nem akarok végleg szakítani. — Demokrácia és nyilvános­ság. Nem gondolja, hogy az előbbi feltétele a másik? Ha az emberek nem lehetnek ta­núi a folyamatoknak, ismerői a tényeknek, akkor nem is ak­tivizálódnak. Legközelebb te­hát ismét otthon maradnak, amikor szavazni kellene, mert nem tudják, kit és mit válasszanak. — Egyetértek. A kábeltévét csak a lakótelepen élők kap­csolhatják be. Az emberek nem eléggé tájékozottak. Ezen változtatni kell. — Az újság viszont mégis megszűnik. Anyagi feltételek hiányában vagy politikai okok miatt? Bizottság dönt a lapról — Nem politikai okokból. .De mondom, azt majd a meg­alakult bizottság dönti el, hogy jövőre milyen megoldást javasol az önkormányzatnak. Udvarias és kellemes légkö­rű beszélgetésünknek a végé­re értünk. — Visszaolvasná nekem te­lefonon a kész cikket, mi­előtt megjelenik? — kérdezi rám tekintve a polgármester úr. — Nem. Azaz igen — mon­dom akadozó szavakkal, mert interjúformát tervezek a fel­dolgozáshoz. s azt kötelező bemutatni. Végül mégsem azt alkalmaztam, s most tűnődöm: — Mikor lesz ebből publikáció, ha napokig körözzük egymást, ha költjük a pénzt a drága távbeszélőszámlára. Talán meg kell értenem a kezdeti bi­zalmatlanságot, ami, remélem, tényleg csak kezdeti. Hiteles emberről szereztem benyomást, s nem hinném, hogy dr. Ör­ményi László barmit is leta­gadna a beszélgetésünkből, hogy oka lenne rá. Jómagam az elmúlt tíz év alatt is kor­rekt kapcsolatokra töreked­tem Dunakeszi városával. Se én nem olvastam vissza, se nekem nem olvastak be az írásaim miatt. Kovács T. István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents