Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-28 / 303. szám

1990. DECEMBER 28.. PÉNTEK 5 WT yj/h Mht.retW W.'Jr £ítia^ ÜNNEPI SZOKÁSAINK A szeretet ünnepének szokásait leghitelesebben a gyermek­kori élmények alapján mondhatom el. November végén tar­tottuk az utolsó bált, mert „Katalin és András vágta a húrt”. Az advent — hajnali misék sorával — lelki előkészület volt a Messiás fogadására. Mikilós — a gyermek sere? várva-várt Mi­kulása — Tápiószecső idén 200 éves templomának védőszentje. Ekkor volt régebben a búcsú, de a célszerűség érdekében egyik ősi Mária-képünk tiszteletére, szeptemberre tették át. Ezután jött a Luca napja rengeteg szokással: nem volt sza­bad varrni ... mosni annál inkább . . . mert az előbbi elzárja, az utóbbi bővíti a tyúkok tojókáját. Cserépbe ültették a kará­csonyra zöldPÜő búzát, s faragták a Luca székét, amelyet el­vittek az éjféli misére, hogy ráállva meglássák a boszorkányo­kat. A lányok ilyenkor helyiséget béreltek a fonóházak részé­re, ahol a téli hosszú estéken játszadoztak, és még az egyházi tilalmat megszegve, táncolhattak is. A karácsony előtti böjti napon az ebéd fokhagymával kezdő­dött, bablevessel és mákos tésztával folytatódott. Aznap főzték a kocsonyát, a káposztát, sütötték a kalácsot. Ünnepek alatt csak a „készet” ették, hogy mindenki munka nélkül ünnepel­hessen, elmélkedhessen. Persze vendégfogadás, családlátogatás is volt. Éjféli mise estéjén szép szokás volt a pásztorjárás, amelyre főleg azért mentek, mert a nyáron őrizték a gazda jószágait a mezőn. Vesszőkötegekkel járták, és minden háznál hagytak né­hány szálat. Ezt össaef onva meg veregették a gyerekek vállát, és megkérdezték: „Hányán vannak az aprószentek?” Azok fe­lelték: „Háromszázhatvamöiten, vagy annál is többen.” A gazd- asszony kolbászt, kalácsot, bort ad ilyenkor a pásztoroknak, és a vesszőköteg hetekig ott volt az asztalszügben a gyerekek meg- regul ázására. Második harangszókor tettük a piros almát a vizes vödörbe, amelyből az ünnepek alatt ittunk, még az állatok ivóvizébe is öntöttünk a szaporodás érdekében. Aprószentek napján a karácsonyi morzsákat etettük az ap- rójószággál, és a vessző fonattal a fejüket ütögette a gazdasz- szony, hogy egészségesek segyenek. Szilveszterkor az „Ó-Ve- csernye” ailatt ismertették a község születési, halálozási ada­tait, és kívántak az emberek egymásnak — amit mi is kívánunk — BOLDOG ÛJ esztendőt: Ofella Sándor Requiem egy harangért A bankházi faluszélen, pár kilométernyire a megyehatár­tól, árván és szomorúan ka­paszkodnak össze a magányos haranglábak. A puszta egy­hangúságát csak a süvítő szél hasítja. Eltűnt a harang. És fel sem tűnt, hogy nincs töb­bé. Hová lettél? Kinek hiány­zol? Ki volt a gazdád? Miért nem válaszolsz? ... Emlékezz csak, emlékezz a tavaszi szél­ben, lágyan ringó orgonabok­rokra! A csicsergő, csivitelő madarakra: a széki lilére, a nagy godára, meg a pacsirtá­ra: És arra, hogy utoljára jó néhány esztendővel ezelőtt ve­tődött hozzád közel ember. Az utazó, aki az Apaj felé vezető út mentén, tőled alig pár mé­ternyire állt meg, hogy kopot­tas. tépett térképét kiterítse. S a gazdáid? Hogy kik? — hát a falu népe! Azok, akik hosszú ideje feléd sem néztek. Bezzeg annak idején — ha kellett — szóltál, dübörögtél. Kondultál. ha valahol tűz ütött ki, amikor kitört a há­ború és amikor a szomszédod­ba költöztek az usánkások. Akkor maradtál igazán ma­gadra. Kinek árthattál? Kinek ken­hettél? Mit csináltak veled? Lehet hogy soha nem tudjuk meg, milyen sorsot szántak neked. Valahol, valakinek a kertjét díszíted, netalán be­öntöttek. Telik az idő. Lásd, a szomszédaid is ha­zafelé készülődnek. Megszapo­rodtak a házalók: kínálnak színes tévét, sörétes és riasztó puskát, raktári számmal ellá­tott — a laktanya tulajdonát képező — lepedőket. A kopott forintokkal azután betérnek a falu parányi kocsmájába. Hát ennyi, köszönet a hosz- szú évek, évtizedek néma helytállásáért. Hemingway ré­gen papírra vetette az Akiért a harang szólt. Tudom, isme­rem a tartalmát, de most azon tűnődöm: ki az, aki a harang­ért szól? Molnár Ildikó VÁLÁS UTÁN, GONDOK ELŐTT Göbölyjárás gazdát cserélt Farmostól jó két és fél kilo­méternyire, Tápiószentmárton- tól, eddigi anyaközségétől több mint négy kilométernyire esik Göbölyjárás. A településrész két évtizede Farmosról kapja az orvosi s az állatorvosi ellá­tást, a gyerekek negyedszázán ugyancsak a farmost iskolába járnak elkészülte, a 80-as évek közepe óta. Farmosra jobb a közlekedés, hiszen csak a 311- es út választja el Göböly-já- rástól, így érthető, ha vásá­rolni is inkább oda járnak az emberek. Akik azt is sérel­mesnek találták, hogy az el­múlt évtizedekben bizony nem sokat fejlődött ez a tápiószent- mártoni körzet. Ezért is fogtak tollat majd kétszázan a 310 lakos közül, hogy kérjék a farmosi önkor­mányzatot — még november elején — hadd tartozzanak oda. A farmosi képviselő-testület már november 6-án megtár­gyalta az óhajt, s úgy határo­zott: ha a településrész lakói elhatározásukban hajthatatla­nok, s ha törvényes úton el tudják érni a célt — befogad­ják a göbölyjárásiakat. Ami a törvényességet illeti, az ön- kormányzati törvény lehetősé­get ad a válásra. A lakott te­lepülésrész átadásához az ott élő választópolgárok népszava­zással vagy falugyűléssel kii^ nyilvánított többségi támoga­tása szükségeltetik, s ami még nem mellékes: az átadást az anyatelepülés — a korábbi — nem tagadhatja meg, ha az érintettek népszavazása így dönt. December 15-én megtartot­ták a falugyűlést. Nem akár­milyet: Száznál is többen vet­tek részt rajta, ötször-tízszer annyian, mint bármikor az­előtt. S egyértelmű volt a dön­tés: legyen népszavazás! Erre is sor került a karácsony kü­szöbén, december 23-án. Gö­bölyjárás választásra jogosult kétszázötvenkét polgárából 177 adta le voksát, s közülük 162- en igennel válaszoltak a kér­désre: akarja-e ön, hogy Gö­bölyjárás településrész Far­mos községhez tartozzon köz­igazgatásilag? Ritka, hogy Pest megyében egy falu népessége egyik nap­ról a másikra 310-zel nőjön, mint Farmosé, ahol most már 3 ezer 952 lelket számlálnak. Dr. Bencze József polgármes­ter azonban a derűs hír mel­lett hétköznapibb részletekkel, aggályokkal is szolgált szer­kesztőségünknek. Elmondta : valószínűleg viták lesznek majd a módosuló településha­tárok felett, s ők azt szeret­nék, ha Göbölyjárásből nem csupán a házakat és kertjei­ket kapnák meg, hanem a te­lepülésrész kissé tágabb kör­nyezetét, életterületét is. Felajánlottak: ha igénylik a göbölyjárásiak, települési ön- kormányzatot hoznak létre. Őik azonban egyelőre beérik azzal, hogy állandó megbízottjukat delegálják a farmosi önkor­mányzatba, amely ígéretet tett arra: a népességszám-gyarapo- dásból származó bevételeit az évtizedeken át hátrányos hely­zetű Göbölyjárás felzárkózta­tására fordítja a közeli jövő­ben. MUKKÁ BAH A DCMSÖSI POLGÁRŐRSÉG Fegyver nélkül Nem titok, ma Magyar- országon elképesztően rossz a közbiztonság. Több települé­sen maguk a lakók fogtak össze, s szerveztek például éj­jeli őrjáratokat. Néhányan gyalogosan, illetve saját sze­mélyautójukkal cirkálnak, s ha valami gyanúsat észlel­nek, azonnal kérdőre vonják a fondorlatoskodókat, s érte­sítik a rend őreit. Dömsödön már az első ön- kormányzati ülésen felvető­dött: a faluban is egyre sza­porodó vagyon elleni bűn- cselekmények visszaszorítása érdekében állítsanak fel pol­gárőrséget. A képviselő-testü­leti tagok a tavaszra várható rendőrségi törvény megjele­néséig ezt a megoldást talál­ták a legjobbnak arra, hogy a — szerintük — tarthatatlan­ná váló éjszakai betöréshul­lámot megállítsák. Az elmúlt hetekben törték fel az ABC- áruházat, az ÁFÉSZ-irodát és se szeri, se száma a magán­lakás-feltöréseknek. Értesülé­seink szerint testületi ülésen dr. Biró László rendőr őrnagy, a ráckevei kapitányság ve­zetője előadást tartott a kör­nyező községekben működő polgárőrségek megszervezésé­ről, működési szabályzatukról és természetesen eddigi ta­pasztalataikról. A homályos pontok’ tisztázása, a feltett kérdésekre adott válaszok után a polgármester, dr. Sit- nikiewicz László javaslatára megalakult a helyi polgárőr­ség. Miután az alapító tagok az alapszabályt elfogadták, titkos szavazással három esz­tendőre megválasztották ügy­vezető elnöküket, a vezetőségi tagokat és a számvizsgálót. Az őrség tagjai segítik a nagyközség közrendvédelmi, közbiztonsági és vagyonvédel­mi feladatait ellátók munká­ját. Rendszeresen és folyama­tosan tartanak figyelőszolgála­tot. Ennek eredményeképpen már sikerült lefülelniük né­hány garázdát. A sikeres ak­ció után azonnal értesítik a rendőrséget, s az illető vagy illetők kezén szinte néhány perccel később már kattan is a bilincs. Dr. Gergely Imre képviselő- testületi tag tájékoztatása szerint az eddigi tapasztala­tok jelzik: csökkent az éj­szakai betörések száma, keve­sebb a randalírozó. A polgár­őrség további tagok jelent­kezését várja a község polgár- mesteri hivatalában. A dömsödiek összefogása példamutató, és nemcsak a közvetlen környéken lévő tele­pülések polgárai számára. Egy ilyen szervezet létrehozásához nem kell más, mint az ember­társakért való áldozatvállalás­ra kész, vállalkozó szellemű emberek önkéntes szabadidő­felajánlása. S ha a fagyos, kö­dös éjszakában sikerül egy betörőt, vagy garázdát elkap­ni, netán csapdába csalni, ak­kor már érdemes volt vállalni a kockázatot. Ám ez a tevé­kenység sem jár veszélyek nélkül, a polgárőrségek tagjai ugyanis fegyver nélkül va­dásznak. Naiv művészek pályázhatnak Képi szobrászat Az Országos Népművészeti Egyesület és a Magyar Naiv Művészek Múzeuma pályáza­tot írt ki azzal a céllal, hogy ösztönözze az előképzettség nélkül alkotó szobrászokat megfelelő színvonalú munkák megalkotására, nyilvános sze­replésre. Pályázni 3-5 darab 80 centiméternél nem nagyobb szoborral lehet, amely bár­mely anyagból készülhet. A pályaműveken fel kell tüntet­ni az alkotó nevét, címét, va­lamint a szobor fontosabb adatait. A pályaműveket 1991. janu­ár 8—11. között gondos cso­magolásban postán, vagy na­ponta 10—14 óra között sze­mélyesen kell beküldeni: Kecskemét, Gáspár András u. 11. (Naiv Múzeum) címére. A nyilvános zsűri időpontja: 1991, január 14., 13 óra. az el­fogadott munkákból álló ki­állítás március 15-én nyílik meg. MIÉRT SZÓLALT MEG? Vészcsengő Színes borítójú, 48 oldalas füzet jelent meg a Raszter- Prlmt Kft. gondozásában a közgazdasági szakkönyveket árusító hálózatban. Címe: Vészcsengő, és Gellért Andor Tamás három közgazdasági és két irodalmi jellegű, korábban szakfolyóiratokban — Új Fó­rum, Tőzsde Kurír, Pénzügyi Szemle — megjelent írását tartalmazza. Tekintettel a gaz­dasági-társadalmi környezetre, indokoltnak tűnik az írások gyűjteményes kiadása napja­inkban annak ellenére, hogy a tanulmányok 1984. és 1989. között készültek. Bár külön­böző témakörökben íródtak, közös vonásuk, hogy szellemi­ségüket a humanista közgaz­dász gondolkodásmódja jel­lemzi. Hogy miért időszerű most ezt a gyűjteményt elolvasni? Mit jelent a cím? Miért szól a vészcsengő? Az új — társa­sági és átalakulási — törvé­nyek adta lehetőségek növelik a csődközeli állapotba, vagy effektiv a csődbe jutás lehető­ségét egyes kisvállalkozások — a kft.-k, kisszövetkezetek — esetében. Ennek megelőzé­sére és átvészelésére keresi a receptet a szerző, egyben el­oszlatva a nézetet, amely sze­rint a csőd végzetes, elkerülé­se pedig politikai kérdésként kezelhető. Sz. MÉRGELŐDÉSSEL IS LEHET FŰTENI? „A szén elfogyott!" Három hete üres a sziget- szentmiklósi Tüzép-telep. Mintha kisöpörték volna, egy gramm szenet se látni, csupán fűrészelt tűzifát ájulnak a ke- délytelen alkalmazottak. Ke- délyíelenségük érthető, mert ha nincs szén, nincs vevő, és akkor persze a bolt se megy, amit a zsebük bán. Igazából azonban a hoppon maradt vá­sárlóknak van okuk a kedvet­lenségre, hiszen az ostor első­sorban rajtuk csattan. Szén hí­ján ők dideregnek odahaza a fűtötten lakásban. Szigetszentmiklós csak egy a sok közül, ahol mostanában ez a helyzet kialakult. Sajnos egyre több Pest megyei Tüzép- telep ajtajára teszik ki A szén elfogyott! táblát. A sziget- szentmiklósi telep vezetőhe- lyettese, ifj. Németh Zoltán szerint a náluk kialakult szén­hiány oka, hogy az őket ellátó Dorogi Szénbányák nem küld eleget a tüzelőből. A vevők az üres udvar láttán elmaradoz­tak, úgy látszik, feladták a re­ményt, hogy mostanában szén­hez jutnak. Utoljára december elején kaptak egy kicsit a me­cseki fajtából, azóta szenet nem láttak. Üjabb telefon Dorogra, a szénbányák igazgatóságára. Csak a bríkettüzem vezetőjét, Kontsek Tamást sikerül elér­ni. ö elmondja, hogy az egesz országot látják el brikettel, megrendelőket és készpénzzel fizetőket egyaránt. A hirtelen megnőtt vásárlási igényeket úgy próbálják kielégíteni, hogy fokozták a termelést. Míg au­gusztusban 20 ezer, november­ben már 80 ezer tonna briket­tet gyártottak, és decemberben is ennyit szándékoznak készí­teni. A kapacitásuknak majd­nem a csúcsán vannak, és no­vember eleje óta szombaton is dolgoznak. A kapacitást csak egy módon növelhetnék, ha vasárnaponként is munkana­pot tartanának, erre a heti egy leállónapra azonban a gépek karbantartása miatt feltétle­nül szükségük van. A két ün­nep közti napokat már előre ledolgozták a bánya alkalma­zottjai, ennek ellenére decem­ber 27-étől újévig túlmunká­ban termelnek. A bríkettüzem vezetője sze­rint a bánya előtt hetek óta hosszú sorok kígyóznak. A ve­vők általában 18—20 órai vá­rakozás után jutnak szénhez. A sor mégse fogy el. Többnyi­re egy-egy teherautóra valót vesznek az államiak, de sok a magánember is. Az egészen kis tételek vevői, az egy-két kan­na szénért sorba állók még nem jelentek meg, remélhetőleg er­re nem kerül sor. A szénhisz­téria oka nem titok: a várható áremelés, ami ha pánikba nem is sodorta az embereket, de lá­zas fölvásárlásra mindenkép­pen késztette őket. A szigethalmi polgármester. dr. Úri József már megtette az első lépést szénügyben. Egy hónapja, amikor a gamesz je­lezte. hogy kifogyott a szén a helyi I. Számú Általános Isko­lában, utánajárt a dolognak. Végül egy szigetszentmiklósl magánkereskedőnél talált spe­ciális kazánszenet, amit a he­lyi Tüzép-telepen nem kapott meg. A polgármester tehát levág­ta a sárkány első, nem is túl nagy fejét, azonban az érte jo­gosan járó dicséretet elhárítot­ta, mondván, nem ez a felada­ta. Követendő példaként se szeretne ez ügyben állni a töb­bi polgármester előtt. Hogy mégis mit tehetne, mint a te­lepülés első közigazgatási em­bere a szénellátás javításáért? Erre azt válaszolta, reméli, hogy a mesterségesen fölszí­tott szénhiány hamarosan meg­oldódik. Valószínűnek tartja, mások is látják a mostani ál­datlan helyzetet előidéző okok igazi mozgatórugóit, vagyis a tervezett áremelést. Ennek be­következte után valószínű, hogy a szénhiány magától megszűnik. Bizakodni persze jó dolog, miként azt a szigetszentmikló- si polgármester teszi. Mert ahogy az lenni szokott, a dol­gok előbb vagy utóbb maguk­tól is megoldódnak. Addig meg marad a divatos magyar módi: a kályha melege helyett a szénhiány okozta mérgelő- déstől pirul ki az arcunk. K. K. Előnyös feltételekkel bérbe adó a termelőszövetkezetünk tulajdonát kénező, az 51-es út mentén, Kiskunlacházán, a Dózsa György u. 168. szám alatt levő, közművesített, telefonos ingatlan Az épület raktározásra, élelmiszer-ipari termékek csomagolására, tárolására kiválóan alkalmas. Irodahelyiségek is vannak. Bérelhető alapterület: az alagsorban 300 m2, a földszinten 500 m2. Érdeklődni lehet Szikora Jánosné elnökhelyettesnél vagy dr. Fodor Cecília jogtanácsosnál, mindennap 7.30 és 16.15 óra között, telefonon: (26)-85-304, telexen: 22-5024 vagy személyesen. Kiskun Mgtsz Kiskunlacháza, Dózsa György u. 168. 2340.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents