Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-23 / 301. szám
■ ■ “ -vr ?*r » • 1 ■ Hírlap 1900. DECEMBER 23. Három kettes Totóeredmények 1. Aston Villa—Arsenal törölve t. Chelsea—Coventry 2-1 1 2. Liverpool—Southampton 3-3 1 4. Manchester City— Crystal Palace 8-2 2 5. Norwich—Eveorton 1-0 1 6. Sheffield United— Nottingham 8-1 1 T. Tottenham—Laton 2-1 1 &. Wimbledon— Manchester U. 1-8 * 2. Charlton—Hull 2-1 1 10. Barnsley—W. Ham United 1-0 1 IL Oxford—Sheffield W. 2-2 x 12. Port Vale—Brighton 0-1 2 18. Swindon—West Bromwich 2-1 1 14. Wolverhampton—Millwall 4-1 1 Az utolsó hétre Totótippek 1. Atalanta—Róma x 2 2. Cagliari—Genoa x 2 S. Cesena—Napol! 2 4. Fiorentina—Bologna 1 5. Lazio—Pisa 1 x 6. Lecce—Bari x 7. Milan—Juventus 1 x 8. Sampdoria—Intemazîonale 1 9. Torino—Parma 1 10. B arietta—Messina x 11. Cremosene—Brescia 1 12. Lucchese—Ascoli 2 13. Taranto—Foggia 2 14. Udinese—Verona 2 Ki minden idők legjobbja? Tű a szénakazalban ? „Segítsen ön is, hogy hazánk történetében először megválaszthassuk az évtizedek alatt világszerte dicsőséget szerzett magyar sportnagyságok közül a legkiválóbbat, a MUOSZ sportújságíró-szakosztálya és az Állami Biztosító kezdeményezésére és szervezésében.” Ezzel a mondattal hívja röpke játékra a sportszeretőket az a szavazólap, amelyet az említett szervezetek kérésére lapunk sportoldalán is megjelentettünk. A beküldési határidő lejárt, s bizony számos olvasónk érezte úgy, hogy nemcsak joga, kötelessége is ezt a nemes célú vetélkedőt szavazatával is befolyásolni, egyszersmind az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések mellett voksát letenni. Fecser Gyula, váci olvasónk borítékában a szavazólap mellett egy rövidke levél is lapult, sorai, úgy éreztük, nemcsak szerkesztőségünkhöz, nagyobb nyilvánossághoz szólnak. „Tisztelt szerkesztőség ! Mellékelten megküldöm szavazatomat. Mondhatom, ezt jól kigondolták: »szalma közt tűt keresni«. Hiszen olyan világnagyságok maradnak ki, mint: Kovács Pál, Keleti Ágnes, Papp László, Kárpáti Rudolf, Iharos Sándor, Gyarmati Dezső, Elek Ilona, hogy csak egy párat említsek. Részemről Csányi Béla mellett a mai — számos szaktudománnyal támogatott — világban az szól, hogy Béla (Eger- szegi Kriszti mellett) minden nagy versenyét megnyeri, ahol indul. Sajnos Bozsik Cucu már nem lehet ott a díjkiosztáson, ezért Balczó Bandit jelölöm harmadikként, ha a díj átvéFntó a tábla mellett Mindenki mást csinál p||Ä ? * ■ « ► ♦'»: * « : • '*■ m U ■ : 1 Jm§g Ml ÜSS A Király Tibor, Kandikő János Az a jó, ha valaki több sportágban jártas. Nos, a közelmúltban jó alanyokat találDr. Vágfalvi Béla sakkozik, Pécsi Rezső figyeli (Nagykovácsi) pingpongpáros tunk erre. Dr. Vágfalvi Béla. a hosszú távú futóversenyek elmaradhatatlan szereplője sakfctudását bizonyította. Pécsi Rezső, akivel eddig főleg melegítőben, sportmezben találkoztunk — ő ugyancsak a futásnak, a triatlonnak hódol — most utcai öltözékben figyelte a partit. Vágfalvi doktorról megtudtuk, hogy versenyszerűen sakkozik, éspedig a csepeli OB II-es együttesben játszik. Budaörsön a veterán asztalitenisz-bajnokságon az üitő- forgatók között láttuk Király Tibor, megyei sportvezetőt, ö egyébként a tömeg sportviad a - lók gazdája, s mivel ez az esemény részben a tömegsporto sok szervezésében zajlott, ma g a is jó példával járt elöl. Szó sincs hálószobái«lobról Válás — szép csendben Nemrégiben árért került az újságok címoldalára Sugar Ray Leonard neve, mert az ötszörös profi ökölvívó-világbajnokot vá- lasztották az évtized kokszolójának. Most válása keltett szenzációt — de nem a megszokott előjellel. Tizenegy évi házasságát fejezte be a rockville-1 (Maryland állam) bíróság ítélete. Tvson zajos, botrányokkal kísért válási ügye óta arra számítottak az újságírók, hogy ezúttal hasonló jelenetekre kerül sor, de tévedtek. Juanita asszony ugyanis nagy érdeklődéssel várt könyvében sem hálószobatitkokat szellőztet, nem akarja bemocskolni volt férjét. Szándéka szerint útmutatást kiván adni más feleségeknek, akik híres, sok közszereplést vállaló emberekkel kötöttek házasságot. Több fejezetben foglalkozik a sajat egyéniség megőrzésének fontosságával, a férj árnyékától való szabadulás apró trükkjeivel. Leírja: továbbra is baráti kapcsolatban kíván maradni volt férjével, természetesen megbeszélik a két gyermek nevelésének kérdéseit, sőt Leonard egykori fe- leségének tanácsait is kikéri a februári Terry Norris elleni mér- kőzése előtt. tele »szempont». (Bár el tudom képzelni, hogy síremlékén egy kis táblával ezt is megjelölnék.) Kérem, hadd ragadjam meg az alkalmat és hadd javasoljam, az MTV sportosztályát kérjék meg arra, hogy a még éló olimpiai, világ- és Európa- bajnok magyar sportolók, pályafutásuk befejezése utáni életéről 5-10 perces műsorral kedveskedjenek nekünk, a sportolóinkért rajongóknak! Őszinte szívvel: Fecser Gyula" A meghirdetett akcióra szerkesztőségünkbe negyven — újságunkból kivágott és kitöltött — lapocska érkezett. Valószínűleg ennél sokkal többen voksoltak Pest megyében, s tehették, mert számos más újság is közzétette a szavazócédulát, amelyet az OISH sajtóosztályára is el lehetett küldeni... Néhányon több lapocskát is kitöltöttek, ám igazi érdekességnek az bizonyult, amikor egy-egy borítékban egy család javaslatai érkeztek. Hangulatos este lehetett, amikor férjek, feleségek és gyermekeik, elmondva érveiket, valakire voksoltak. Így összefogva jelentkezett például Szí#«telepről o Kóródi házaspár, a gyömrői Érsek családból hárman, csakúgy, mint Jeszensz- kiéktöl Ócsáról. A sportszerető családok tagjainál egyébként alig akadt jelentős nézeteltérés, > szinte mindegyikük „dobogóján” ott áll Balczó András. És egyetlen Pést megyei sportoló kapott szavazatot — az asztaliteniszező Harczi Zsolt. A szerkesztőségünkbe beérkezett szavazatok alapján ösz- szeállított élmezőny (az első szám azt jelenti, hányán javasolták a sportolót elsőnek, a második — másodiknak, a harmadik — harmadiknak, az utolsó pedig az összes szavazatok számát: 1. Balczó András ta 4 § 80 2. Papp László 9 15 1 25 3. Gerevich Aladár S 2 2 7 4. Darnyi Tamás — 6 1 7 5. Magyar Zoltán — 2 4 « 6. Kárpáti Rudolf — 1 5 6 7. Egerszegi Krisztina 2 2 — 4 8. Puskás Ferenc 1 1 — 2 it. Hargitai András — 1 1 2 lő.-Aranycsapat — — 2 2 Akikre még voksoltak olvasóink; elsőnek javasoltak: Csányi Béla, Ónodi Henrietta, öttusa-válogatott. Másodiknak: Albert Flórián, Elek Ilona, Kulcsár G ózó. Harmadiknak: Bozsik József, Fajkusz Csaba, Földi Imre, Güttler Károly, Harczi Zsolt, Keleti Ágnes, Kozma István, Németh Miklós, Növényi Norbert. Polgár lányok, Pólyák Imre, Székely Éva, Takács Károly, vízilabda-válogatott. Röpke boldogság a sok lemondás után A kaliforniai álom .. Egy 17 évei lfja hölgy és egy § 13 esztendős kislány. A cégié* ^ ni Kossuth Lajos tllmnázium ^ és a Mészáros Lőrinc Altalá- ^ nos Iskola tanulói. Nem ba- ÿ báztak együtt, anuoz túl nagy S köztük a korkülőnbség. Meg- S csak nem is szoktak közösen S tanulni, olvasgatni, vagy akár ^ szórakozni, moziba, színházba § járni. Mégis, lassan már két ^ éve, hogy mindennap, két-há- i rom óra erejéig elváiaszthatat- ÿ lan társak, jóban-rosszban el- S szántan összetartanak. Egy S mindennél erősebb kötelék tu- $ zi őket össze, párt, párost al- ^ kotva, egymásra utalva. Egyi- § kük neve automatikusan vonz- ^ za a másikét, akár testvéreit is v1 lenemének. Sporttestvérek. Sajgál Ágnes és Boros Erika. Vagy ha úgy tetszik, a Sajgál—Boros egység. Súlyzóznak, erősítenek, ugrásokat, szállókat, forgásokat, dobásokat gyakorolnak nap nap után. Hetek, hónapok múlnak, mire egy mozdulat úgy-ahogy a helyére kerül, megközelítően tökéletesedik. A kívülálló (a sport varázsától érintetlen) nem érti, nem is értheti, miért, mire jó ez az önsanyargatással, sok- sok lemondással felszínre csalt harmónia, a sikeres gyakorlat utáni röpke boldogság. Élsportolók. Ifjúsági világbajnokságon ezüstérmet nyertek tavaly Katowicében, idén a kaposvári magyar nemzetközi bajnokságon diadalmaskodtak, Kiváló ifjúsági »portoló díjat kaptak, győztek az első ízben kiírt mesterfokú bajnokságon, Jó tanuló, jó sportoló elismerésben részesültek. Felnőtt világbajnokságon mégsem képviselhették hazánk színeit, mert Boros Erika csak jövőre lesz 14 esztendős, azaz, eddig nem érte el a nemzetközi szövetség által előírt alsó korhatárt. Előttük töháit a lehetőség, s a szakemberek szerint jelenlegi legjobb honi párosként, minden esélyük adott arra, hogy élni is tudjanak vele. Sokan mégis csak lemondóan legyintenek nevük hallatán. Nem értékelik túl nagyra teljesítményűiket. Szűk a hazai és nemzetközi élmezőny, köny- nyű kitűnni — mondják. Választott sportáguk valóban a sport képzeletbeli rangsorának kevésbé dicsőséges, árnyékosabb oldalán parkol. A sportakrobatika egyelőre nem olimpiai szám, s a tornászok családján belül is a perifériára szorul, csak lekezelt mostoha- gyerek. — Bizony visszafejlődtünk tavaly óta. nem csak megtorpantunk. hanem határozottan visszaestünk — értékelte önkritikusan szereplésüket a páros idősebb tagja, és ennek megfelelően vezéregyénisége, Sajgál Agnes. — A ikatowicei világbajnokság jelentette edA ceglédi akrobaták kis csoportja az idei versenyévadban is jelesre vizsgázott (Erdős! Ágnes felvétele) digi csúcspontunkat, ■ míg tavaly minden lehetséges felmérőt megnyertünk, addig idén 'becsúszott egy-egy második, harmadik helyezés is. Az okok között szerepel, hogy már nem bírom el olyan köny- nyedén Erikát, mint a társulásunk utáni hónapokban. Amennyit én súlyzózással erősítek, annyit ő hízik is, közös múltunk két éve alatt Era hat kilogrammal lett súlyosabb. Jövőre azonban új gyakorlatot készítünk, ukrán koreográfus szakmai segítségével, s mindent egy lapra teszünk fel, hiszen lehet, hogy ez lesz az utolsó közös idényünk. Bizony, Ági jelenleg harmadikos a gimnáziumban, közel az érettségi, a felvételi réme, Erika pedig hetedikes, neki is ideje már a továbbtanulás mikéntjével foglalkozni. — Ági a Testnevelési Főiskolán szeretné folytatni, én pedig inkább szakirányban, mint gimnáziumban — vette át a szót félénken Erika, aki a szóvivő szerepét szívesen hárította volna inkább társnőjére. — Az iskolában egyébként nem nagy előny, hogy élsportolók vagyunk, a tanárok nem veszik figyelembe a ver;- senyek miatti távoliét okozta kiesést, de az kétségtelen, hogy az osztálytársaink körében jóval népszerűbbek vagyunk, mióta szép sikereket érünk el. — Hogy megéri-e a sóik szenvedés, kárpótol-e a siker? — kérdez vissza Ági. — Tulajdonképpen nincs Is időnk semmire, a suliból rohanunk edzésre, onnan haza, szórakozásra, diszkóra, mozira nem jut a nap huszonnégy órájából. Családunk, szüléink segítsége nélkül nem Is tudom, hogyan állhatnánk meg a helyünket valamennyi fronton. Otthon alkalmazkodnak hozzánk, az van, amit a kislány akar. És ha ilyenkor eszünkbe jut, hogy nincs elég pénze a szakosztálynak, nem tudják a vezetők, miből telik jövőre is versenyekre, utazásra, hogy rossz a menedzselésünk, vagyis a jövő nem sok jóval kecsegtet. Ha sikerülne találni egy kiváló szponzort, az talán néhány gondunkat megoldaná. Egy tőkeerős támogatóra szükségük is lenne a továbblépéshez a ceglédi akrobatáknak, hiszen a jövő évi versenynaptár számos csemegét ígér. A februári szovjetunióbeli bemutatót lengyelországi nemzetközi verseny követi, s július végén, augusztus elején amerikai, kaliforniai meghívásnak tehetnénk eleget. A feltételes mód azért indokolt, mert egy személy számára a repülőjegy potom 120 ezer forintba kerül, s ezt az összeget egyelőre nem képesek előteremteni. Októberben Portugáliában rendezik az Európa- bajnokságot, Anglia ad otthont az ifjúsági világbajnokságnak, mind-mind pazar helyszín, szép utazás, csakhogy a pénz mindennél hangosabb kulcsszó. Január közepéig kis lazítás, pihenés következik, majd ismét munka, edzés edzés után szakadatlan. De erre Ágiék még csak nem is akarnak gondolni, először a karácsony, majd a szilveszter, s minden egyes éjszaka egy szép visszatérő álom, Kalifornia. Németh Andrea Emlékezik a foci főtitkár a Évtizedek a megyében A 70 éves Saiga Lajos négy évtizeddel ezelőtt kapcsolódott be szűkebb pátriánk sportjába. A jubileum alkalmából beszélgettünk az ismert megyei sportvezetővel. — Bevezetőben mondjon valamit fiatalkoráról? — Sportcsaládban nőttem fel. Édesapám egy kis újpesti csapat intézője volt, két testvérbátyám pedig először itt, majd a BSZKRT-ban futballozott. Fiatalabb bátyám magyar ifjúsági válogatott kapus volt. A sportot számomra akikor a foci jelentette. Mindenhová elkísértem apámat és testvéreimet, magam is a közlekedésieknél és az UTE ifiben játszottam. — Az újpesti gimnáziumban Szepesi Gyurival, a későbbi híres sportriporterrel együtt meccseket szerveztünk, tornákat rendeztünk. — Hogyan kapcsolódott Peat megye sportéletébe? — Munkahelyemen is sport- felelős voltam, majd a két hónapos sportiskola elvégzése után az állami sportvezetés megalakulásával 1951. február 1-jén a Pest Megyei Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettesévé neveztek ki. Az állami sporthivatal neve sokszor megváltozott, de a célkitűzése ugyanaz maradt: a dolgozók széles rétegeit bevonni a rendszeres testmozgásba. Sok ezer embert mozgattunk meg, a megyei spartákiáddöntők szinte ünnepnek számítottak. Azután már nemcsak a részvétel, hanem az eredmény is számított. Ekkor egy rövid ideig a Pest Megyei Hírlap elődjénél, a Népújságnál a sportrovat vezetői tisztet is betöltöttem. — Hogyan lett labdarúgó-ve* sető? — A megyében akkor is a foci volt a legnépszerűbb sportág. Szinte minden városban, községben volt csapat. A mérkőzésekre több százan jártak, ez volt a vasárnapi szórakozás. Bizony egy-két zűrös eset is előfordult. Különösen akkor, amikor forrt a murci. Előadódott, hogy a játékvezető a kukoricásban keresett menedéket. Persze nem ez volt a jellemző, hanem a sportbarátságon alapulő nemes versengés. — A labdarúgással én foglalkoztam a testületnél. Külön öröm volt számomra, hogy egészen kis községekkel is megismerkedtem, rengeteg sportbarátot szereztem, akikkel ma is tartom a kapcsolatot. — Milyen volt az MLSZ-ben? — A későbbiek folyamán a Magyar Labdarúgó Szövetség titkára lettem. Közben elvégeztem a testnevelési főiskolát, ami a munkámhoz komoly segítséget adott. Ebben a beosztásban alkalmam volt megismerni sok híres sportvezetőt, sportolót, s nagyon büszke vagyok arra, hogy sportbarátaimnak nevezhetem őket. Szepesi György, Krizsán József, Baráti Lajos, Illovszky Rudolf, Rákosi Gyula, Bozsik József, Mészöly Kálmán, Nyilasi Tibor, a pomázi Pintér Sándor és még folytathatnám a sort. — A különböző szintű magyar válogatottakkal bejártam a világot, csak Ausztráliában nem voltam. Amerikában New York és Cleveland, az ázsiai Irán, az afrikai Mozam- bik, vagy a Kanári-szigetek — mind felejthetetlen élményt jelentettek. — Útjai során milyen élményei yoltak? — A legmeghatóbb pillanatot mindig az jelentette, amikor a mérkőzések előtt, több ezer kilométerre hazámtól felcsendült a magyar Himnusz és a zsúfolt stadionban a főárbó- con ott lengett a piros-fehér- zöld zászló. Bizony ilyenkor könnybe lábadt a szemem. — A nagyon sok eztori közül csak egyet idézek. 1980. december 5-én a mozambiki Ma- putóban voltunk, 10 ezer kilométerre Magyarországtól. Mikulás este lévén Sándor Tubi, a népszerű gyúró, vattából szakállt és bajuszt ragasztott magának, majd a hazulról hozott köntöst és sipkát felölitve jött le hozzánk az étterembe. Amikor a szálló pincérei meglátták lefelé jönni a lépcsőn, hanyatt-homlok menekültek. Nem tudták ki is ez a szokatlan öltözetű látogató. Elmondtuk e szokás magyarországi eredetét, s erre ők is jót nevettek. Mi pedig azon szórakoztunk, hogy Mikuláskor mezítláb sétálhattunk az Indiai- óceán partján. — Hogyan tovább? — Az MLSZ-től nyugdíjba vonultam és nyugdíjasként a PLSZ főtitkári tisztét látom el. Jó érzés újra a régi sportbarátokkal találkozni. Így a ceglédi Virág Ferenccel, Bujdosó Mihállyal, Száraz Györggyel, a vecsési Trasszer Lajossal, vagy az aszódi Gazsó Pállal, a fóti Varga Lászlóval. — Fiam is sportvezető, a Magyar Szabadidő Sportszövetség ügyvezető igazgatója. Sőt, ő sem lett hűtlen Pest megyéhez, hisz rövidesen ceglédi óvónő, tornász-edzőt vesz feleségül. — Hetvenéves koromban tu- domásul kell venni az élet rendjét, jöjjenek a fiatalok. Éppen ezért a szövetségben viselt főtitkári tisztségről leköszönök. De amennyiben igénylik tapasztalataimat, örömmel állok a megye sportjának szolgálatába. Szívesen segítek fiatalabb sportvezető kollégáimnak. Pest megyében szeretnék maradni mindaddig, amíg egészségem engedi. Végeredményben ez kötelességem is, hiszen sokat köszönhetek ennek a megyének. U. L.
