Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-21 / 299. szám

1990. DECEMBER 21., PÉNTEK Adagolva kapná a pénzt a szentendrei skanzen? Már a bizalom is hiánycikk Igenek és nemek harca. Vi­lágkiállítási pártolók és ellen­zői; kapnak össze útón-útfélen. Mi a véleménye, jó-e nekünk, legyen-e Expo 1995? Erről kér­deztük dr. Balassa M. Ivánt, a Szentendrei Néprajzi Mú­zeum muzeológus főosztály- vezetőjét. Három program — A világkiállítást én is vissza nem térő lehetőségnek tartom. Évek óta akarom-netn akaroiji viták zajlanak emiatt, ahelyett, hogy időnket kihasz­nálva, jó alaposan felkészül­tünk volna rá. Hiába, minket fogva tartanak a hagyotpár nyaink. Tudjuk, már eleink is addig rágódtak, míg 1895 he­lyett 1896-ra jött össze a mil­lenniumi kiállítás. 9 Ha mégis lenne Expo ’95, arra nézvést milyen tervei vannak a falumúzeumnak. Mi­lyen fejlesztések előtt állnak? — Szomorúan tapasztaltuk, hogy a mi múzeumunk nem szerepel a világkiállítás infra­strukturális alaptervében. Nem értem, . a világkiállítás prog­ramirodája milyen indoklással hagyott ki minket. Mi magunk 5 évre szóló tanulmánytervet készítettünk, 3 fejlesztési ver­zióval: az elsőt minimális programmal, egy, a vágyainkat is tükrözőt (merészebb elkép­zeléssel), és egy köztes varián­suk Vegyük szemügyre azt a le­hetőséget, ha lesz Expo. Köny- nyen belátható, hogy tömegek jelennek meg kapuink előtt. Éspedig rapszodikusan, nem egyenletes eloszlásban. Mi nem tehetünk ki megtelt táblát, hi­szen elvileg akárhány látogató elfér, és önállóan mozog terü­letünkön. Tudható az is, hogy az Expo legtöbb látogatója 1 napos programban gondolko­dik. Szentendre e célra kézen­fekvő,' jól megközelíthető, és tartalmas választás. S akkor a városra nehéz napok kö­szönthetnek, esetleg lehetet­lenné válik a helyzet. Mosta­nában az évi április 1—októ­ber 31. közötti nyitvatartási időszakban átlagban negyed- millióan jönnek el hozzánk. Nos, e szám igen könnyen vál­hat sokszorosává, számításaink szerint ez — rendkívüli körül­mények között — akár egymil­lióra . is növekedhet. Naponta 7000 látogató ijesztően sok. A föútról a hozzánk vezető ka­nyarodósáv legfeljebb 4-5 jármű befogadására alkalmas. Eddig is volt esetenként példa arra. hogy a hozzánk igyekvők miatt a teljes forgalom bedu­gult. És ez csak egyetlen meg­oldandó gond, mely illusztrál­ja, mi mindent kellene tőlünk függetlenül, de ránk való te­kintettel megoldani. S persze, itt a múzeumban is fejleszté­sekre lenne szükség. Nyitoti kérdés Jó volna a 46 hektárnyi terü­letünket valamivel nagyobbíta- ríi. A most épülő nyugat-dunán­túli egységünk elkészült, ehhez a melléképületek hiányzónak még, reményünk szerint meg­lesz ’95-re. Szeretnénk folytat­ni eddigi gyakorlatunkat, egy- egv tájegységet komplett ob-, jektumokkal képviseltetni. El­A kihajló ág volt a bűnbak Kétszáz tiltakozó aláírás A fákért mindig perelnek. Ha vágják az erdőt, tiltakoz­nak az emberek. Néha fölösle­gesen, mert belül korhadt tör­zsnek kapják meg a végső íejszecsapást. Szödligel dísze a vasút melletti erdősor, mely­nek szélén tavaszonként szí­nes, virágos dísznövények pompáznak, nem öregedett el. @ Mégis, miért kellett oly kegyetlenül megritkítani, hogy alig maradt belőle valami? Sokak kérdését tolmácsolva érdeklődünk Schröck István polgármestertől. — Erről még a tanács és a MÁV határozott. Nem volt konfliktusmentes a döntés. Legalább kétszáz tiltakozó aláírás érkezett a vb-hez. A MÁV volt a kezdeményező, mert, a szélső ágak ráhajlottak a villamos vezetékre. Saját te­rületről lévén szó, műszaki okokra hivatkoztak. A tanács pedig legalább a kitermelés jogát igyekezett megszerezni. Látva a vasút melletti képet, nehéz elhinni, hogy becslés szerint 40-50 méterről is beha­jolnának az ágak. • Egyáltalán meddig me­hettek el az egészséges törzsek kiirtásában a vasutasok? Jegyzőkönyv készült annak idején a tanácson. E szerint 20-25 méter volt a megenge­dett határ. A vágás-mellett előírták az újratelepítést is. A végrehajtás felügyeletét a MÁV pályafenntartási főnök­ségre és a váci pályamesteri hivatalukra bízták. .A szakirá­nyítást és konkrét bonyolítást egy gödi erdészeti szakember kapta meg, magánvállalkozás­ként. Az erdészeti szakvéle­ményről a falugyűlést is tá­jékoztatni kell. O Ez a fórum a jövőben is megmarad? — A törvény közmeghallga­tást ír elő. Más kérdés, hogy milyen nevet adunk neki itt, helyben. A lényeg az, hogy tá­jékoztatni .fogjuk az embere­ket. • Kérdés persze, hogy a Budapest—Szob vasútvonal jellegzetes állomásán hány év múltán pompáznak majd is­mét a szép dísznövények? — Azok maradtak. Jó lenne még hozzá madárberkenyét, erdei díszfákat is telepíteni. Ezt szeretnénk elérni partne­reinkkel. készült a Fetső-Tisza-vidék, a Kisalföld blokkja, jó lenne például a Közép-Tisza-vidéket is bemutatni. Mi úgy dolgo­zunk, hogy a megtalált, szá­munkra fontos házat szétszed­jük, s minél több eredeti da- dab felhasználásával itt újra felépítjük. Arról ismét vitát rendezhetnénk, vajon a kör­nyező országok magyarlakta területeiről is hozzunk-e há­zakat? Ez ma még nyitott, po­litikától áthatott kérdés. Jó évzárás # A falumúzeum előtt mun­kagépek serénykednek. Ilyen­kor, a havas esőben? — Végre lesz új, méltó fő­kapunk. Saját erőnkből ezt már igazán nem tudnánk meg­oldani. Ezért kompromisszu­mot kellett kötnünk, s ennek alapján tíz évre bérletbe ad­juk a bejáratunkat, cserébe el kell viselnünk 6—8 különféle árusítópavilont. Igaz, tartunk attól, hogy a butikáru színvo­nala leronthatja az általunk képviselt nívót. 9 Milyen vastag a -skanzen pénztárcája? — Saját bevételünk a belép­ti díjakból, a kiadványainkból, filmezések helypénzeiből, va­lamint programjaink díjaiból tevődik össze. Ehhez járult ed­dig az állami támogatás. Idén nem növekedett ugyan a dotá­ciónk, mégsem zárunk rossz évet. Viszont riasztó híreink vannak jövőre: nem tudni még, mennyi pénzt kapunk. Fő aggodalmunk azonban az: az új államháztartási törvény­nyel olyan szabályok várhatók, melyek a mostanra már — örömünkre —' elfelejtett rovat­gazdálkodási rendet hozzák vissza. Ha mondjuk, jó áron téglát és faanyagot tudnánk venni, a legjobb lehetőségről is lemondhatunk, ha a bank, mint hírlik, havi bontásban adagolva adja a forrást. Van végre számítógépes nyilváptartásunk. Ezt már ele­minek tartjuk. Elkelne ugyan­akkor a telefax. Amúgy kö­szönöm, jól vagyunk. Azaz csak lennénk. Ha nem érez­nénk úgy, ebben az országban már a bizalom is hiánycikk ... Fekete Ildikó Józsa László tápiógyörgyei polgármester régi ismerősünk, hiszen lapunkban már tanács­elnök korában is igen sokat szerepelt. Náluk ugyanis min­dig történt valami, és történik most is, hiszen a népszerű, mozgékony, agilis fiatalember szinte állandóan újabb és újabb ötleteken töri a fejét, amelyekkel a rábízott falu éle­tét szebbé, jobbá teheti. Jól ismerik őt szűkebb környeze­tében is, hiszen nem tartozik az irodában ülő hivatalnokok közé, és a faluban részt vesz minden megmozdulásban, tár­sadalmi munkában. — Tápiógyörgyén születtem 1947-ben — meséli életútját — nős vagyok, két lányom és egy fiam van, gyermekeim közül kettő már középiskolás, a leg­kisebb általánosba jár. — Gépipari technikumot, majd a közgazdasági egyete­met végeztem, ahol alkalmam volt Liska Tibor előa'dásait hallgatni. Tőle tanulhattam meg, hogy a fennálló rend egy­általán nem szent. Bár a Liska- modell nem volt „járható út'’, de a kritikus szemléletmódot jól át lehetett tőle venni, és a 80-as évek elején szellemileg tényleg ő indított el csoporto­kat az új felé. Közben igen sok helyen megfordultam, sokféle munkakörben dolgozhattam, a segédmunkástól, a lakatostól kezdve a műszaki szerkesztőig, főkönyvelőig sok minden vol­tam. A közigazgatáshoz 1987- ben kerültem, az elődöm le­A HITACHI-ELEMZŐ A le§gyorsehb A világ leggyorsabban elem­ző . komputerei fejlesztette ki a Hitachi japun vállalat. Az átfogóan „gondolkodó” számí­tógépet igyekeztek az agy min­tájára felépíteni. 2.3 milliárd műveletet végez másodpercen­ként, tízszer többet, mint a jetenlegi szuperteljesítményű gépek — közölték a Hitachi kutatói. Fő erénye azonban mégsem a gyorsasága, hanem az e'.emzókepessége. A tucat­gépek — mint mondják — ottr honosán mozognak ugyan a számok világában, s képesek logikus műveletek villámgyors végrehajtására is, de zavarba jönnek, amint intuícióra vol­na szükség, például optimaü- zációs vagy egyéb elemző fel­adatok elvégzéséhez. Az „agy- számítógép” gyenge számoló, viszont problémaérzékeny. Pil­lanatok alatt képes elraktároz­ni a betáplált információkat, es tanulmányozásuk után vil­lámgyorsan jelzi, melyiket taríja a legjobb megoldásnak. A gépet a Hitachi két év múl- v^ tervezi forgalomba hozni. Konkurencia a szénpiacon A lüzép kimarad Ügy tűnik, a magán-kiske­reskedelem érzékenyen és gyorsan reagál a hagyomá­nyos tüzelőanyag, a szén ár­emelésére. A lakosság, felké­szülve az esetleges jövő évi újabb emelésre, á legtöbb helyen most komoly anyagi erőfeszítései árán, de mégis igyekszik tartalékkészleteket vásárolni. Az állami árusító­telepeken ezért — főleg a legnépszerűbb német bri­kettből -— megcsappantak a készletek. így van ez Szigét- szentmiklóson is, ahol felis­merve ezt, a kiskereskedő László Lajosné építőanyag­telepén a jövő évtől ismét árusít szenet is. Lászlóné ko­rábban az építőanyagok mellett már kínált szenet, de kereslet híján két éve abba­hagyta. Most visszakéri tü­zelőanyag-kereskedői enge­délyét. Szenet közvetlenül a bányáktól szándékozik ven­ni, így várhatóan az ő ke­reskedelmi árai és kínálata komoly konkurenciát jelent majd,az állami szénkereske- dásnek. mondott, és helyére engem vá­lasztottak tanácselnöknek. Kérdésemre, hogy polgár- mesterré választását vajon mi­nek köszönhette, így válaszolt: — Talán annak, hogy elnök­ségem idején stratégiai hibát nem követtem el. Az emberek megismertek, és a bizonyossá­got nem akarták felcserélni a bizonytalansággal. Tápiógyör- gye az utolsó 15 évben igen sokat fejlődött, így abban a három évben is, amikor én ve­zettem a települést. Ritka, ma­napság az olyan falu, ahol az infrastrukturális ellátottság, persze a telefon kivételével teljesen rendben lenne. Ná­lunk jó állapotú az út- és víz­hálózat és az iskola, uszodánk is van. Így legfőbb célunk, az intézményhálózat további ní­vós működtetése. — Persze ugyanez rejti ma­gában a kihívást . is. Jó szín­vonalat értünk el, az emberek ehhez szoktak hozzá, tehát meg kellene tartani a rohamo­san hanyatló gazdasági körül­mények között is. Ugyancsak hozzászokott a lakosság ahhoz, hogy nálunk, a faluban mindig történik valami. Jó lenne, ha ez is így maradna. +— Jelenleg persze még alig tudjuk, hogy milyenek az anyagi lehetőségeink, illetve nem lehet még felmérni, hogy amink van, aZ mire lesz elég. Megnyugtató, hogy tisztessé­ges tartalékaink halmozódtak fel, ám ezt nem lenne szabad felélni, helyi adókat pedig K. T. I. HOZZÁSZÓLÁS A HOZZÁSZÓLÁSHOZ Lapunk december 11-i számában „Lakitelek után Tápiőszent- márton” avagy „A volt tanácselnök nagytakarításra készült” című cikkünkben jelent meg az a mondat — „Ezúttal ugyanis a helyi pártok kértek fel, hogy jöjjek és próbáljak meg közvetí­teni a dolgozók érdekében” — amellyel kapcsolatosan a tápió- szentmártoni Kisgazdapárt táviratilag helyesbítést kért. Ponto­sításuk szerint csak az ellenzéki pártok kérték a segítséget. Hozzászólásuk december 14-1 számunkban jelent meg, ezzel kap­csolatosan időközben a tápiószentmártoni Fidesz ugyancsak táv­irati úton az alábbi hozzászólást küldte: „A Fidesz és a KDNP helyi csoportjai senkit nem kértek fel az ügyben közvetítésre, viszont a kisgazdák pénteki számban megjelent kiigazítása to­vábbi félreértésekre adhat okot. Véleményünk szerint ellenzéki pártok alatt többnyire az SZDSZ-t és a Fideszt szokás érteni, és nem a Kisgazdapártot. Az más kérdés, hogy Tápiószenímárton- ban a Kisgazdapárt ellenzékbe kényszerült választási szereplése eredményeképpen, tehát pontosításunk így szólna: csak a helyi önkormányzatban ellenzékbe szorult pártok kértek segítséget” — irta Czerván György, a tápiószentmártoni Fidesz nevében. Az ö pontosításuknak is köszönettel helyt adunk, ám ezzel a további vitákat részünkről lezártnak tekintjük. NEM VESZTES, AKI KIESIK ! Végigjárta a ranglétrát... A MASZEK IS RINGEE SZÁLLT Hűiét a csi ég Ha nem is szebb, de olcsóbb (Petényi Iätvan felvétele) Mint az élet minden terü­letére, a fenyőfavásárra'is be­tört a maszek kiskereskede­lem, alaposan megingatva ez­zel a korábbi betonkemény állami ármonopóliumot. A ha­zai üzleti verseny kialakulásá­nak egyik jele például, hogy Szigethalom főutcáján magán- fenyőfastand nyílt, ahol apa és fia árusítja a karácsony­fákat. Ami az árakat illeti, a korábbi egyhangú paletta most tovább színesedett a ta­valyihoz képest. Míg például a főváros egyes kerületeiben kétszáz, sőt kétszázötven fo­rintot is kérnek a lucfenyő és az erdeifehyő méteréért, a szi­gethalmi maszek kereskedő ennél lejjebb tette az árakat. Hát persze, hogy jobban vi­szik tőle, mint máshonnan! Igaz, amit a vásárló nyer a fenyőfavásár révén, azt elve­szíti a vámon, mert a tartó­san felfelé kúszó élelmiszer- árak gondoskodnak arról, hogy az idei karácsony drága ünnepünk legyen. RÚZSFCLTOS LEVÉL Love story a börtönben A szerelmes levélnek is sor­szama van, a bélyegzőt is rá­ütötték, és úgy csatolták egy per anyagához. A sűrűn tele­írt kockás papírlap egyébként olvasatlanul sem tűnne hiva­talos irománynak, ugyanis egyik oldalát rúzsos szájlenyo- mat ékesíti. A toll- és a rúzs­forgató hölgy nyilván így akarta szemléltetni a „sok pu­szit” amit a börtönbe küldött, egy előzetes letartóztatásban léyő férfiúnak. Mint írta, be­csempészni igyekezett a sze-' relmes sorokat —, de ez úgy látszik, hogy nem sikerült. A sok puszi nyilván magán­nem vethetünk ki, mert azt a lakosság nem bocsátaná meg nekünk, és tovább nem is ter­helhető. Józsa Lászlótól megkérdez­tem, hogy mit szólt újravá­lasztásához a családja. Igen ér­dekes. választ adott: — örültek, hogy nem buk­tam meg! Ennek a választási időszaknak ugyanis ez volt a fő hátulütője. Régi reflex él az emberekben; aki nem nyert, az megbukott. Pedig ez nem igaz. Majd négy esztendő múlva, a következő szavazá­sok idejére megerősödik a de­mokrácia annyira, hogy meg­változtassa az emberek szem­léletét ebben a kérdésben. Természetesebben fognak te­kinteni arra, aki kiesük, nem fogják vesztesként értékelni azokat, akiket nem választot­tak meg. Sz. K. ügy lenne, de ez esetben éle­sen ellentmond a hölgy val­lomásának. ö ugyanis kihall­gatásakor azt mondta, ’ hogy semmi közé a véres ügy két szereplőjéhez. A sértett is, a vádlott is, csak albérlő volt a lakásában, és semmi más. Sőt mi több, amikor az egyik meg­jött a börtönből — ahol né­hány hónapos büntetését töl­tötte — ő megmondta, hogy a másiknak menni kell. Mégis maradt, és ebből lett, a baj. A két dudás, ahogy monda­ni szokás, nem fért meg egy csárdában. Egy kiadós italozás után Pál felragadta a konyha­kést, és mellbe szúrta Pétert. A szúrás, olyan alaposra sike­rült, hogy a másik férfi — a régebbi albérlő — csaknem belehalt. Pál pedig — aki ugyancsak többször volt bün­tetve — emberölési kísérlet vádjával került a bíróság elé. Az asszony pedig, aki a nyo­mozás során csak mint főbér­lő szerepelt ez ügyben, lírai sorokat igyekezett becsempész­ni a börtönbe; haragszom is ... sajnállak is ... szeretlek is ... nem tudlak elfelejteni... gondolatban veled vagyok ... És panaszkodik is a környe­zetére, ■ mert úgy néznek rá, mint »a véres rongyra, őt te­szik mindenért felelőssé. Hiányzik nagyon a távollevő, a zárkába •dugott kedves, aki úgy látszik házias férfiú lehet, hiszen az asszony szerint, mióta nincs otthon, pucolatlan a tűz­hely, neki kell. levinni a sze­metet, és nem porszívós sen­ki ... Igaz, a másik férfiú, a sér­tett még kórházban van. Úgy látszik a levélből, hogy a fő­bérlő vele is tartja a kapcso­latot. A hölgy beszámol arról, hogy Péter jövő héten talán hazatér, s ami a jövőt illeti, fogad . fűt-fát. Ám a főbérlő nem hisz neki, attól fél, hogy többet fog mellette sírni, mint reggelizni. A hölgy, ha hinni lehet az írott szavaknak, csak a vád­lottra gondol, drukkol, hogy minél kisebb büntetést kap­jon, és várja a viszontlátást a januári tárgyaláson. S mit mond a másiknak, a sértettnek, aki rövidesen ha­zamegy a kórházból? És mit mond a Pest Megyei Bírósá­gon, ahol - majd tanúként ki­hallgatják? Talán azt, amit eddig is, hogy neki semmi kö­ze az egészhez... Ga. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents