Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-20 / 298. szám
1 nvvr HAÏ. » A i 1090. DECEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Hosszú sora van annak Az ürömi svábhurka mézesgyönggyel locsolva Kezdjem azzal, Imre nemcsak barátom, de komám is, Kati lányát mi tartottuk keresztvíz alá. Először tavaly invitált torba, de én meg letorkoltam: eridj. te sváb, nem tudtok ti jól, ízesen fűzni. Ebbéli véleményem nem egészen alaptalan, néhány németországi utamról és égy csereüdülésről kiéhezve jöttünk meg Magyarországra. Most, a napokban Imre újra meghívott, s ez alkalommal nem tudtam kitérni. — Az asszony beteg, Kati vizsgára készül, magam nem tudok megbirkózni egy disznóval egyedül... Leszámítva gyermekkorom szájtátiskodásait a perzselő- tüz mellett, más tapasztalatom, gyakorlatom mines e téren, mondtam is Imrének, túl nagy reményeket ne tápláljon, sok haszna nem lesz belőlem. — Azt csak bízd. rám — mondta a koma. Pénteken hajnalban érted megyek. De ne öltönyben gyere, hanem rossz ruhában. És öltözz fel melegen. Jobb későn, mint soha — Mit jelent nálad a hajnal? — éltem a gyanúperrel. — Fél négyet. — Megvesztél? Hajt a tatár? — Az nem. De a cocáért Csengődre kell elug- rani. A Jancsi szerezte. — Aha — motyogtam mérgesen. ..Elugrani”.. Mintha a szomszédba mennénk. Merthogy Csengőd „csak” itt van nem messze, Bács-Kiskun megye közepe táján. Imre pontosan fél négykor bezörget. Kissé hangosra sikerült, a környék összes kutyája i'elvonít. Keresstülfuriká- zunk a városon, Soroksár után rátérünk a bajai útra. Hogy ne unatkozzak, a koma bedob egy kazettát, egy Lagzi Lajcsi- sat. A bitang zenétől nem tudok aludni. Korán kiérünk, még a hold is fent van az égen. Olyan vékony, hogy tűbe lehet fűzni, én meg úgy reszketek, mint a miskolci kocsonya. Nem sokáig, János, a gazda, belém diktál egy bögre mézesgyöngyöst. Van miből, János szőlősgazda, maga sem tudja, összesen hány szőlőtőkéje alszik a kunsági aranyhomokban. János egy fogalom. Százszor hallottam róla, de most látom először. Jobb későn, mint soha — bazsalyog rám a pohara mögül. János apja meg az Imréé barátok voltak, egy században szolgáltak regrutakorukban. Aztán amikor Rákosiék elkezdték a svábokat zaklatni, János apja egy éjjel, lopva, bekopogtatott az ürömi házba. — Pakoljatok! Ez a mocsok Sztáiin-bérenc ki akarja a svábokat telepíteni. Jó helyről tudom. Lejöttök hozzám, a présházban e 11 esztek. Míg csitul a helyzet. Nagy szó volt az akkor, több mint szívesség. Imre és családja a csengődi présházban dek- kolta át a zűrös időket. A két öreg azóta megtért az ősökhöz, -de a két „srác” — közel vannak a hatvanhoz — megmaradt örök barátnak. Míg iszom a bort. János befog a szekérbe. — Nem akarsz hajtani?.— kérdi tőlem. A ló akkora, mint egy dromedár, jófajta muraközi. — Ha én veszem kézbe a gyeplőt, soh’sem érünk a cocáig — vallom be őszintén. Fene csípős a szél a szőlők közt. Mert errefelé mindenütt szőlő van, a vizet csak főzni, mosdani használják. Fűt a bor, nagy ándunggal veselkedek a disznónak. Kapaszkodók a fülébe. Pedig a disznófüil nem metrókapaszkodó. a fülhöz disznó is tartozik. János megbotlik, ráesik Imrére, a kétmázsás röfi megugrik, rohan körbe az udvaron, s fel- sepri velem a tyúkganéjt. A két koma restellkedve fut utánunk, s fertályóra múlva a renitens hurkánakvalót már gázlánggal pörzsölilk. Rám a vízhordás marad, rakom a fát az üst alá. A nedves akác füstöl. de nem akar égni. Ám ez még hagyján, az igazi próbatételt. ,a..hélmosás jeleftti.: „Per, dig nekem csak a vizet kell lötyköljem a gőzölgő, de nem túl illatos belekre. Kárpótlásul megmutatják a pincét. Huszonnégy hordót számolok ösz- sze. a négy legnagyobb egyenként ötezer literes. 1911-ben készültek. A dédi és a hízó esete A pincézéstől elpilledek, a visszautat átalszom. Felőlem kántálhat Lagzi Lajcsi. Hogy aszongya: A Dunában úszik egy harcsa, fogom a... Még nincs dél, mikor a kettőbe hasított röfk becipeljük az ürömi kisházban. A nyári- konyhába. Ebédre bekapunk valamit, aztán a következőket csinálom: hagymát dinsztelek, zsemlekockákat pirítok, húst (és az ujjamat) vagdalom kolbásznak, élesztem a tüzet az abálólé alatt, darálok, kötözök, töltök — már magam sem tudom. mi mindent bíz rám a koma. Mikor látja, hogy lankadok, bedob egy-egy mesét, vele vagy másokkal megtörtént kópéságokait. Dunakeszi, Rákóczi: dec. 20—21én háromnegyed 6 és 8: Shaolini harcművészet (szín. kínai—hongkongi kaland). 22—23-án fél 4: Vük (szín. magyar rajz). 22—23-án háromnegyed 6 és 8: Ifi Einstein (szín, zenés ausztrál bohózat). 25— 26-án fél 4 : Brémai muzsikusok (szín. mb. soanyol rajz). 25—26-án háromnegyed 6 és 8: Ghost (szín. mb. am.). Dabas, Kossuth: dec. 21-én 6: Rendőrakadémia 5. (szín. mb. am. vígjáték). 22-én 6: hegénybúcsú (szín. mb. am. vígjáték), 23-án 6: Az aranyfiú (szín. mb. am). 25-én 6: Halálos fegyver 2. (szín. mb. am, krimi). 26-án 6: Bízzál bennem (szín. am, bűnügyi vígjáték). Érd, műv. ház.: dec. 20-án fél 6: Halálhoz 3000 (szín. mb. olasz—spanyol sci-ti). 23-án fél 6: Családi ügy (szín. mb. am. krimi). 26-án fél 6: A gyanúsított (szín. mb. am. krimi). Gyá). Dózsa: dec. 20-án fél 6: Ford Fairlane kalandlai (szín. mb. am. akció). 21-én fél 6: Lököttek (szín. mb. am. vígjáték). 22-én fél 6: A gyanúsított (szín. mb. am. krimi). 23-án fél 6: Az istenek a fejükre est"k 2. e-zín. mb’, am. vígjáték), 2o-én fél 6: Kutyám,. .Terry I.ee (szín. mb. am. bűnügyi vígjáték). 26-án fél 6: A kemény- fejű (szín. mb. olasz vígjáték). Nagykáta, Rákóczi: dec. 20—21-én 6: Hajszál híján (szín. mb. am krimi). 22-én 6 és 8: Cinema paradiso (szín. francia—olasz). 23-án 6 és 8: Zsaroló zsaruk (szín. mb. francia vígjáték), 25—26-án 6: Száguldó falka (szín. mb. kanadai kaland). 25—26-án 8: Zsaroló zsaruk 2. (szín. mb. francia vígjáték). Százhalombatta, műv. kp.: dec. 20- án 6: Még drágább az életed (szín. mb. am. akció). 21-én 6: Nincs kiút (szín. mb. am. krimi), 22-én 6: Vad orchideák (szín. mb. am. erotikus). Szentendre. Dunakorzó: dec. 20— 21- én 5 és 7 : Vad orchideák (szín. mb. am. erotikus), 22—23-án. 3 és 7: Ford Fairlane kalandiai (szín. zenés am.). 25—26-án 3 és 7: Még drágább az életed (szín. mb. am. akció). Szigetszentmiklós, Kossuth: dec. 21-én 6 és 8: Roxanne (szín. mb. am. vígjáték). 22—23-án 6: Odüsz- szeia (szín. mb. csehszlovák rajzfilm). 22—23-án 8: Halálhozó 30M (szín. mb. olasz—spanyol sci-fi). 21—26-án 6: Ford Fairlane kaland jái (szín. am. akció). — Ezt hallgasd meg! Pesthidagkúton vagy Solymáron történt, mindjárt a háború végén. Egy sváb család torra készült, de előtte való nap meghalt a dédi. Mi legyen nyanyával? — tanakodott a család. Végül is betették a koporsóba, a koporsót meg ki tettek a színbe. És reggel levágták a hízót. Perzselés után früstök. tűikor jönnek ki, volt disznó, nincs disznó, nem lelték, eltűnt-. Jelentették a rendőrnek, két napig keresték. Közben valakinek eszébe jutott a dédi, ideje volna elparentálni. Előhozzák a koporsót, kinyitják, hát ott van benne a disznó, a dédi meg egy rossz ágyban, a szénapajtában. Irtó botrány lett, még Pestről is kijöttek a nyomozók. De soha sem derült fény az elkövetőkre. ' A nyavalyás puliszkafaló — Régi szép idők — mereng el Imre. — Az — hagyom rá. — Mert akkor nem két ember kellett megbirkózzon egy ekkora döggel! Este nyolcra a zsír kisütve, a hús lesózva, keresztlányom két vizsgatétel közt hurkát süt, krumplimóringot készít, savanyúságot bont, megteríti az asztalt. — Na, nyavalyás erdélyi puliszkafailó — buzdítgat Imre. — Leszóltad a sváb hur- .iát, pedig még meg sem kóstoltad. Ess tneki, ne kéresd magad! Hogy milyen a sváb hurka? A hasaszalonnát kockára vágva kisütik, niajd hozzáadják a pirított zsemlekockát. Finomra dinsztelt hagymával, majoránnával, borssal, sóval, paprikával és őrölt fahéjjal fűszerezik, majd hozzáadják a tejjel, vörösborral hígított disznóvért. A töltéshez csak a vastagbél jó, s csak addig szabad »hálni, míg fél jön a felszínre. El kell ismerjem, a sváb hurka isteni eledel. Kivált, ha csengődi mézesgyönggyel locsolják, annak is a ’88-as év- járatávaL Matula Gy. Oszkár Jó évet zár az I3US2 Minden ötödik Eredményes esztendőt hagy maga mögött az IBUSZ utazási iroda. Ebben az évben 110 ezer magyar állampolgárt utaztattak külföldre, s tizenegy- és fél százalékos árbevételi növekedést értek el. Ez utóbbi nemcsak annak köszönhető elsősorban, hogy a tavalyihoz képest külföldön is emelkedtek az árak, hanem, mert.az egynapos bevásárlóutazások drasztikus csökkenésével párhuzamosan jelentősen nőtt a klasszikus értelemben vett idegenforgalom. A vállalat, pontosabban a részvénytársaság illetékesei szerint a vízumkötelezettségek mind több feloldása szintén jótékony hatást gyakorolt a magyarok utazási kedvére. Sokuknak az ötvendolláros éves keretösszege nemigen tette volna lehetővé, hogy hosszabb időt töltsenek külföldön. Már elkészült a jövő évi programfüzet is. A könyvecske a szomszédos országoktól a távoli egzotikus tájakig gazdag, sokrétű választékot ajánl mind programok, mind pedig az árak tekintetében. Külön fejezetet szenteltek a szakmai programoknak és a nyelvtan- folyamoknak. Néhány példának. A Nyelvtanfolyam Párizsban című, 15 napos városlátogatással, pihenéssel egybekötött ajánlat. Az Adria partján tartott heti húszórás olasz nyelvkurzus eddig hiányzott a választékból. A részvételi díjak 35 ezer forinttól 355 ezer forintig terjednek. Az IBUSZ exkluzív ajánlatai hawaii koktéllal kezdődnek és kenyai szuperszafarival végződnek, melynek az árai igencsak borsosak, de az előzetes igényfelmérés azt mutatja, azért lesznek jelentkezők. Akik egyénileg szeretnének utazni, és ráadásul hajóval, azok akár vitorlással az adriai szigetek között is vakációzhatnak. A jövő évi programfüzet 173-féle belföldi üdülést tartalmaz, ezek közül minden ötödik új. Például különleges ajánlat a Kapuvártól délre fekvő Dőry Kastélyszálló, melynek parkját a Kis-Rába osztja ketté. Jövőre Budapest számos esemény színhelye lesz: májusban IBUSZ-maraton futóversenyt rendeznek, júniusban 3000 reumatológus orvos, júliusban 4000 Jehova tanúja látogat a fővárosba, augusztusban pedig egy kétezer fős kémikuskongresszusra kerül sor. M. I. Ez is egy fiaskó Olvasom a Ráckevei Újságban, a városi önkormányzat hatósági osztálya tárgyalást folytat különböző kivitelezőkkel az utcanevek változása miatt szükségessé vált táblacserék ügyében. A zománcozott táblák „csekély” 140 forintba kerülnek, és február végéig elkészülnek, sőt fel is szerelik őket. A hír annyiból nem új. hogy a fél ország egyebet nem csinál az utóbbi időben, mint utcatáblát, stempln, cégjelzést, s az ördög tudja mit nem — bősz ambícióval cserélget. Miiért ne? Futja az ország pénzéből. Ráckeve nem nagy város, és nyilván kevés utca kap új nevet. S kerül ez líó ezer kemény forintjába a ráckevei polgárnak, Most nem azon kívánok meditálni, hogy ennyi pénzből hány ingyenebéd telne ki a rászorulóknak, vagy hány hátrányos helyzetű kisgyereknek okozhatnánk vele karácsonyi örömet. En országos méretekben g o nd o 1 k o dók - szá m o ! o R, és csak kisvárosokban. Ráckevéhoz hasonló kis város 144 van ebben afc országban. Tessék beszorozni 140 ezerrel. Az nem több és nem kevesebb mint 201€0 GüO forint. És még hol van az ezernél több kistelepülés, a megyeszékhelyek, Budapestről már nem is beszélve. Ezt a temérdek, ablakon kidobott pénzt is nyugodtan a múlt fiaskóihoz írhatjuk. Mert a pártállam potentátjai önmaguk halhatatlanságát biztosítandó, az utcák, terek, közintézmények névadásának jogát is kisajátították maguknak. S tették ezt a demokrácia nevében, a demokráciát ob- ligón kívül hagyva. Ugyan, melyik utca Lakóit kérdezték meg az utóbbi negyven év során, egy etért-e a névadásokkal? Okuljunk ezen is. Ne hebehurgyán, lóhalálában tartsuk az új utcakereszt elüket. Ha személyhez kötődik, válasszunk oly at, akinek a tetteit, érdemeit az idő már igazolta, s húsz-ötven év múlva az utódok nem kérdőjelezik meg és nem értékelik át a maiak döntését. Sem Ráckevén, sem másutt az országban. (—gyé—) ünnepi anziksz Budaörsre Szokatlan helyről kaptunk karácsonyi és újévi üdvözlőlapot: a Hajléktalanok Budaörsi Rehabilitációs Otthonából. A számítógéppel szerkesztett lapocskán egy gyermekét Ölelő fiatal nőt látni. Csak sejteni lehet, de nem biztos: ö Mária és fia, a kis Jézus. Ismétlem, csak sejteni lehet, s innen a dilemmám: ha nem a csonka szent családot jelképezi a' kép, akkor mire »kannak asz- szociéttatmi az ililusztráoióval a budaörsi hajléktalanok? Nincs szándékomban idét- lenkedni, kivált nem egy ilyen súlyos problémával, de én valami jurtaszerű építményt rajzoltam volna a lapra, előtte egy égig érő, hatalmas fenyőfával, körülötte sok ember, a jurta ajtaja nyitva-tárva, s az megy be rajta, aki akar, cerberusok és tízparancsolatok nélkül. Szándékosan nem kőépületet írtam. Arra most nem telik, szegény az ország. De ■ talán egy jurtára még futja, s az emberi szívek melege sem hűlt még annyira ki, hogy egy nagy, országra szóló felhívás nyomán ne adna ki-ki 10—20 forintot a fedélre rászorulóknak. Kellemes karácsonyt és boldog új esztendőt kívánt nekünk a magyar társadalom egy olyan rétege, melynek a legkevesebb az esélye, hogy melegben szerettei közt töltse a szentestét, s az új év szebb, jobb jövendőt hoz majd rá. Mi mégis vissza kívánjuk a jókívánságokat és üzenjük: hisszük, hinnünk kell abban, hogy ez a HAZA valameny- nyiünket el tud és el is fog tartani, hogy eljön az idő, amikor nemcsak jurta, de ház is jut minden jó szándékú, becsületes polgárnak. Boldog karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt, hajléktalanok! —gyé— Ráckevei bűnügyi krónika Rács mögött a tettesek Egy embert megöltek, összesen 228 bűncselekmény történt eddig idén Ráckevén, tudtuk meg Bíró László rendőrkapitánytól. A legkülönbözőbb ügyekben összesen majdnem 2300 nyomozást folytatták le munkatársaim. Egy kivételével valamennyi rablás tettesét sikerült elfogni, ugyanúgy, mint ahogy a gyilkos is a rács mögött van. Rohamosan nő a közlekedési balesetek száma, aminek nemcsak a felelőtlenség, hanem a szűk utcák is az okozói. A rendőrkapitány szerint sokat javítana a közbiztonságon, ha a településeken megalakulnának a polgárőrségek, s e helyi testületek segítenék a hivatásos rendőrök munkáját. A helyzet nehéz, de nem reménytelen Mibe kerül a szendvics Pomázon? Szendvics az, amit annak látogatott bibliotékáiban. Szerb, nevezünk. Ezt morogtam a fogaim közt nemrég a pomázi művelődési ház büféjében. Egyetlen falás volt csak az a süteménynek is pici szalámis kenyér, amiért tizennyolc forintot fizettem. — Miféle privatizáció ez — akartam kérdezni az igazgatót, de minit kiderült: dr. Hamvas Ferenc már az őszi szezon elején leköszönt. Jelenleg a csobánikai általános iskola tanára. Hivatalos kinevezés nélkül most Zsidei János közművelődési csoportvezető dirigálja a házat, már amennyire dirigálás természetű. A vezetői stílusáról szóló fejtegetéséi hallgatva meg is feledkeztem a szendvicsről. Van ennél fontosabb téma. Például a ház jövő évi költségvetése. ENGEDJÉK DOLGOZNI Ötnyelvű felirat közli a főbejáratnál, hogy a községi művelődés házába lépünk. Négy nemzetiség anyanyelvén írt könyvek gyűjteménye található a fokozatosan és nagy gonddal kialakított és sokak által német, magyar, szlovák és cigány nyelvet beszélnek otthon a különféle nemzetiségű pomázi családok. Ennyi nép és nemzet hagyománya, kultúrája találkozik és gazdagít a Duna mentén. Ám az érték csak akkor maradandó, ha merítenek belőle, ha adnak is hozzá. Az itt dolgozó népművelőknek tehát ötszörös az emberi, szakmai felelősségük. CSAK AZ ÉRTÉKET Ritka eset, hogy a kulturális élet pangásának idején, azt hallja az ember, amit Zsidei János mond. Az év utolsó hónapja elejéig 36 százalékkal túlteljesítették a bevételi tervet. Ez eredetileg 360 ezer forint lett volna. A támogatás négymillió forintot tett ki. — Mire telik januártól? Milyenek lesznek az anyagi kondícióik? Erre a kérdésre a beszélgetés pillanatában még csak annyit mondhatott a népművelő: — A helyzet nehéz, de nem reménytelen. Az idén kapott 4 millióval bllencvenegyben is működőképes lenne a ház. Az a pénz viszont feltétlenül kell. Még akkor is, ha a bevétel idei növekedése bizakodásra ad alapot. Ha most 700 ember rendszeres szellemi tevékenységét foglalják szervezeti keretbe a házban működő csoportok. Remélhető, hogy jövőre már 1 ezer 100-an lesznek. Ám, minit tudjuk: drágul az energia, négyszerese várható az idei költségeknek. A színvonalat viszont nem adhatják alább. Talán az sem naivitás, amit a szakember remél, hogy meg is kapják azt a 4 milliót. Ez teremt biztos alapot az örvendetesen felélénkült igények kielégítésére, újabbnál újabb társaságok szerveződésére. Ezeket nem erőltetik. Ügy jó, akkor marad életképes mindegyik, ha külön beavatkozás nélkül jön létre. Pontosan idézve a megbízott vezetőt: „Az intézmény nem arra való, hogy a régi séma szerint föntről lefelé közvetítse a kultúrát.” Másrészt, ha jól értem, arra sem, hogy szintén a régi séma szerint kívülről, felülről érkezzenek valamiféle „elvárások”. — Itt mi dolgozunk. Ránk vonatkozó döntéshalmazok nem tennének jót. A művelődési ház pártsemleges. Ha engednek bennünket dolgozni, akikor a közvélemény feladata munkánk tisztességes mérlegelése ... Fő- és mellékállású, technikai és szellemi dolgozó, összesen 11 emberből álló gárda bízik abban a falak között, hogy minden népcsoportban munkálkodnak a belső mozgató erők. Minden társaság megtalálja a maga hozzáértő vezetőjét. A lehetőség szerint kell kiszolgálni a megfogalmazott igényeket, segíteni, ha a népművelő szaktudását kérik. Ahhoz viszont ragaszkodni kell, hogy a művelődési ház még az anyagi feltételek megteremtése mellett is csak igazi értékeket szolgáljon, közvetítsen — foglalja össze véleményét a vezető. TISZTES HASZONNAL — Ez tiszteletre méltó és jogos szándék — bólintok, miközben beugrik ismét a szendvicsélmény. — Nem ez az első eset, hogy valaki szóvá teszi. Sajnos, amikor bérbe adták a büfét, nem határozták meg az árszínvonal feltételeit. A jövőben igényesebbek leszünk. A bérlet feltételeként szabjuk, hogy ne vendéglátói, hanem tisztes haszonnal járó szolgáltatói szempontok érvényesüljenek. Kovács T. István
