Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-19 / 297. szám
1990. DECEMBER 19., SZERD A 5 rrvr MH. » hl. Minden garas sokat számít Cseppfolyós mindest kalkuláció A tízperces bajnok Energiafaló mosógépek Gazdasági vállalkozásokra ösztönző világról beszélünk, de úgy tűnik hogy a pénzből, a kecsegtető üzlet indításához szükséges tőkéből még mindig nincs elég. Egyelőre sokak számára marad hát a szellemi tőke. Amihez néhány hete a Budapesti—Pest Megyei Műszaki és Agrár Klub hozzákezdett, az tulajdonképpen a gondolkodó ember leleményes észjárásának következetes közreadása. A klub tagjai felmérték az átlagos háztartás valamennyi számításba jöhető energiaigényes eszközét, tárgyait, mégpedig az idén november elsején érvényes energiaárak alapján. Szerintük például egy lakás világítása, takarékosan. 60 wattos égővel havonta, mintegy 143 forintból megoldható. Viszont 100 wattos égővel, ami ugye érthetően energiafaló, máris közel 390 forintra ugorhat a fényköltség. Ezért azt javasolják, hogy ne a világítás leoltásával takarékoskodjon a honpolgár, hanem az égőtestek ésszerű elhelyezésével és működtetésükkel. Minden bizonnyal sokak számára újdonság, hogy ha a szoba fala világos színű, kevesebb árammal is több a fény. Egyre több a háztartásokban az automata mosógép. Ha mérsékelt a masina igénybevétele, akkor 73-78 forint közötti értékű az áramfogyasztás, míg fokozott igénybevételkor már a számok 171 és 220 forint közöttiek havonta. Az elektromos boylerek szinte a dupláját fogyasztják annak, mint a földgázfűtésűek. Lényegesen több energiát igényelnek a színes, és kevesebbet, az átlagos fogyasztás harmadát a fekete-fehér tv-ké- szülékek. A felmérés után a mérnökök következtetése: a legnagyobb fogyasztó a mosógép és a boy- ler. Mosásnál amit csak lehet, előzetesen érdemes beáztatni, mert így olcsóbb programmal is képes jól dolgozni. Sajnos, a régi típusú gépek menthetetlenül a legkiemeltebb energiapazarlók. A házi .lubicl. lás, a kényelmes fürdés eg>- egy alkalommal hat forintba kerül, ezért úgy vélik, hogy amikor csak lehetséges, zuhanyozzon a család, mert annak energiaköltsége mindössze két- három forint. A téli napokon, érthetően, szereti az ember, ha kellemesen meleg az otthona. Ezzel kapcsolatban különösen széles körűek az összehasonlítási lehetőségek. A legköltségesebb az olajjal, a szénnel, míg kevésbé költséges a földgázzal és az elektromos energiával a fűtés. Elképesztő,. hogy például egy olajkályha havi üzemeltetése 1060—1850 forint között ingadozik. A cserépkályha 220 és 650, míg a vaskályha, mérettől függően, 200-600 forint közötti összegeket emel ki zsebünkből. Egy gázkonvektor 370 és 630, míg a cserépkályhába épített Héra égő átlagosan 320 és 540 forint közötti energiamennyiséget habzsol havonta. És ismét csak az elmaradhatatlan végkövetkeztetés ahhoz hogy a melegedés egyre kevesebbe kerüljön: otthon is öltözzön fel. Ekkor ugyanis elég lesz a lakást 20— 22 Celsius fokra felfűteni, ami önmagában évi 600 és 1000 forint közötti megtakarítást eredményezhet. Vagy egy másik: helyezzen el párologtatókat a szobában, mert ha megfelelő a páratartalom, csökken a fűtési igény. Megoldható minden bizonnyal a következő jó tanács is, miszerint: csak rövid ideig, de akkor intenzíven szellőztessünk. A felsoroltak érthetően nem azonosan érintenek mindenkit. Az viszont tény, hogy a lakosság mind tekintélyesebb hányada kényszerül belépni a szegények táborába. Amikor a forintokon és filléreken múlik az, hogy V vagy Y mennyi húst. gyümölcsöt vagy tejet tud vásárolni, akkor .mieteten bizonnyal sokat jelenthetnek az okosan megspórolt, mondhatni úgyis, hatékonyan kigazdálkodott energiaköltségek. Gyócsi László Zsákban futnak a tyúkok Persze csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hall- ia. Hogy lába kél a bontott disznóknak. Mert mit lát a szorgalmas gazda, ha felébred? Semmit! Nagy-nagy semmit. Pedig esküszik rá, hogy este még ott voltak. Igaz, már nem röfögtek, de ott voltak. Így van ez manapság. Veszélyes dolog Őrizetlenül hagyni a disznókat. Legyen az akár élő, akár holt. Mint ahogyan a tyúkokat sem szabad éjnek éjjelén magukra hagyni. Mert ezt is beszélik. Többnyire ugyanis húszas csoportokban indulnak el a tyúkok „zsákban futni”. Nem úgy, mint azok az „úri” hölgyek, akik a sógorra várva szép nyugodtan ültek az árok partján. Először az istennek sem akartak szaladni, ám később igen sietőssé vált nekik. Mert azt is beszélik Veresegyházon, hogy valami kabátfélét szellőztettek nagy igyekezettel, ezért á nagy sietség. Azt beszélik, de nem mondják Veresegyházon. Ugyanis egy közmondás járja: ne szólj szám, és reggelre megmaradnak a tyúkjaim. Orosz Endre Az egészség sokat vitatott ára Az minden kétségen felül áll: sokan szeretnék végre tudni, mi mennyibe kerül az egészségügyben. Az indítékokat illetően már nem ilyen egyértelmű a helyzet. Kuszák az érdekek. Vegyük csak sorra! A beteg érdeke gyógyulni. Lehetőleg ingyen. Ez persze nem olcsó, fizeti ugyanis a munkáltató a jövedelem 43 százalékát kitevő társadalombiztosítási járulékot, s a dolgozó a 10 százalékos nyugdíjjáruilékot. Továbbá a világbanki számítások szerint még évi 13-15 milliárd forint hálapénzt — országosan. Az orvps érdéke gyógyítani. Tisztes jövedelemért persze, amit a bçritékot sűrűn kapók hálapénzként is elfogadhatónak tártanak, a többiek persze nem, de azért a zömük azt vallja: jobb a szabályos fizetség. Az állam érdeke, hogy polgárai ne töltsék minden tizedik napjukat táppénzen. Az egészségügyé ezen belül, hogy olyan működési és fenntartási feltételeket keressenek, melyek a hierarchikusan felépülő hálózat kissé túlbürokratizált, de azért elfogadható hatásfokú gyógyító tevékenységét lehetővé teszik. Mi mennyibe kerül? A társadalombiztosítás érdeke, hogy a lehető legjobban és legolcsóbban gyógyítson az egészségügy, így a befolyó pénzekből több jusson nyugdíjakra, járulékokra, gyesre, gyógyszerre. A feltörekvő egészségügyi vállalkozók érdeke: betegeket nyerni a monopolhelyzetű állami egészségügytől, saját, többnyire szűk spektrumú szolgáltatásukhoz, amit megpróbálnak olcsóbban és jobb színvonalon nyújtani, mint az „állami”. Talán az iméntiekből is sejthető: szinte mindenkit érdekel, hogy végül is mi menynyibe kerül. Ezt vizsgálja évtizedek óta Zálogh Sándor, a százhalombattai városi szakorvosi rendelőintézet gazdasági igazgatója. így beszél: — Általánosságban nem tudom megmondani, hogy hány forint egy betegség gyógyítása. Konkrét adataim perszé vannak, de ezek csak itt, Százhalombattán, a mi felszereltségünk, egészségügyi ellátási lehetőségeink mellett igazak. Például tudható, hogy 1981- ben 26 forint volt egy körzeti orvosi vizsgálat költsége, tavaly pedig már 110. A gyermekkörzetinél 26-ról 81-re nőtt az összeg, a szakorvosoknál 42-ről 88-ra, az üzemorvosnál 24-ről 62-re... • S mi számit ezekbe a summákba? — Igyekeztem alapos lenni. Figyelembe vettem a bérköltségeket, ami durván az egésznek a felét adja, a többi körülbelül 15-35 százalékos arányban oszlik meg az általános költségek (igazgatási, gépkocsi-ellátási, fenntartási, mint a posta- és a telefondíj), valamint az energia-, anyag- és szakmai fogyóeszköaköltség között. © S ezekből az adatokból jutott valamilyen általánosításhoz? — Városi viszonylatban igen. 1981-ben egy lakosra 598, tavaly pedig már 1499 forintnyi egészségügyi kiadás jutott. De a további általánosítás már hibás lenne ... 9 Miért? Ezekből a számokból nem tudhatná a társadalombiztosítás, mennyit is fizessen a betegellátásért? S nem dönthetné el, hogy az ősz- szeget az állami körzeti orvosnak, vagy a vállalkozó családorvosnak juttatja? Fedezte a hiányt — Szerintem semmiképpen. Légióként azért nem, mert az egészségügy fenntartási és működési kiadásai évtizedeken át kedvezményesek voltak, részben ma is azok. Állandóak az árváltozások, s az eddigi kalkulációk nem tartalmazták a berendezések, gépek, épületek avulását, az amortizációt. Változnak a munkabérek, s az utánuk számított társadalom- biztosítási és nyugdíjjárulékok is. Konkrétabban: például az energiáért a nagyfogyasztói szerződés díjszabása szerint fizettünk, azaz 30 százalékkal kevesebbet. Nagykereskedelmi áron kaptuk a gyógyszereket, az élelmet, a textíliát, a mosószereket. S az olcsóságban a legnagyobb tétel az alacsony bér volt, ami leszorította az egész ágazatban a dolgozók után fizetendő társadalombiztosítási járulékot is... Egyáltalán: az egészségügy „nettórendszerben” gazdálkodott, annyit kapott a költségvetésből, amennyi épphogy elég volt a működéséhez. A társadalom- biztosítás pedig az államkassza feltöltésének egyik eszköze volt, innen fedezték sokáig a költségvetés hiányát. 9 S ezek az eltérések a valódi ártól íróasztali számításokkal nem korrigálhatok? Kincs reális költségkalkuláció? „Árnyugalom" kéne — Nézze, van többféle számítási rendszer is, többféle kísérlet is. Például olyan, ahol az egy vizsgálatra vagy egy betegre fordított összeget a legapróbb részletekre bontják, mintha a röntgenfelvételnél az áramot, a gépkopást, a filmet, az előhívó vegyszert, a, papírt, amire a diagnózist írják, a gépszalagfogyást, s az egy vizsgálatra jutó munkabért, energiát, közműdíjat, takarítást és még sok mindent külön figyelembe vennének. A másik módszerrel az egy lakosra jutó átlagos gyógyítási és diagnosztikai költséget számítják, a harmadikkal az egy bizonyos betegségben szenvedőre jutó pénzt. De mindegyik számítás „cseppfolyós”, mert túl sok tényezőből áll, amelyek zöme gyakran változik. És persze nehezen általánosítható. Erre csak egy példát: ahol a kórház vízbázisa jó, ott kevésbé kell lágyítani a vizet, kevesebb mosószer, vagy a desztilláláshoz kevesebb energia, fogyóeszköz kell... f 9 Tehát nincs is esélye annak, hogy valaki pontosan megmondja, mi mennyibe kerül az egészségügyben? •• *.i. — Ehhez legalább egy évig tartó „árnyugalom” kellene. Vagy intézményesített, országos sztenderdszámítás, megfelelő személyi dokumentációs és információs rendszerrel. Ez utóbbi nagy hiány, fehér holló az az egészségügyi intézmény, melynél megtalálható. Nem vagyok tehát optimista: nem bízom benne, hogy igazán megalapozott, reális költségszámítás készül a közeljövőben. V. G. P. Aki legény a lányok között Az Országos Gép- és Gyorsíró Szövetség termében hirdettek bajnokot a fürge ujjú versenyzők között. A selejtezőket követően 36-an kerültek a gépírás döntőjébe. Harmincöt hölgy és egy férfi. A tízperces verseny országos bajnoki címét a budakalászi Soós Ferenc szerezte meg 7804 leütéssel és három hibával. — A selejtezőben nyolcezer fölött ütöttem — mondta az oklevél' átvételét követően a többszörös bajnok. — Néhány éve kaptam a gömbfejes, hi- bajavítós gépemet, aki akkor csúcsmodellnek számított. Ma már a mezőnyben csak én írok ilyennel, a többiek korszerűbb elektronikus írógépet használnak. Ez még növeli sikerem értékét. A gyorsírók között idén nem indult, pedig gyakorlási lehetősége mostanában igencsak akadt — sűrűk az Országgyűlés ülései... R. F. Tisztul a patak Haladnak a kotrók Befejeződött a törökbálinti hosszúréti patak kotrásának első szakasza. A medertisztításra azért volt elengedhetetlenül szükség, mert a patak az utóbbi években már egészségre káros mértékben elszennyeződött és iszapossá vált. A rendbehozatal első szakaszában korábban háromszáz métert, most pedig újabb kétszáz métert tisztított meg a kivitelező pomázi vízműtársulás. A hosszúhegy! patak község felőli szelvényének korszerűsítésére két tervet dolgozott ki a pomázi vízműtársullás. A két változat elsősorban anyagi vonatkozásokban különbözik, de mindkettő megvalósítható. A törökbálinti önkormányzat a helyi településfejlesztési munkabizottság külső tagját, Vaszilijevits-Sömjén Pétert kérte föl szakértői véleményezésre. A végleges terv elfogadásáról még tárgyalnak az' önkormányzat és a vízmű képviselői. Alberfirsa—Újhartyán között Összekötő utat terveznek Hallgat a csend a budakeszi tájon Rókakölykök emberközelben Amikor leesett az első hó, s hétvégén szeretnénk kiszellőztetni magunkat, jólesik egy családi séta Budakeszin, a vadasparkban. Akár autóval,s akár a 22-es autóbusszal megyünk, a táblákkal jelölt útvonalon, eltéveszthetetlen a bejárat. Katonáknak, diákoknak, kisgyerekeknek ingyen — mint a hajdani vurstliban — s a felnőtteknek is mindössze 10 forintos beléptidíjért kicsit a vadonban érezhetjük magunkat. Kati és Gyurka — amint afféle jól nevelt rókakölykök, vidáman szaladgálnak. A parkba toppanókat ők köszöntik először. Jurtaszerű, két rókalyukas összkomfortjuk igazán tágasnak tűnik. Korántsem egykedvűek, az élet borúsabb oldalát még nemigen ismerhetik — hiszen csak májusban lesznek egyévesek. Bár tortát valószínű nem kapnak, de igencsak jól táplál tnak tűnnek, most is jókora halfej maradványokkal küzdenek. Kissé gyanakvóan néznek, mintha féltenék jó falatjaikat. Úgy látszik, mégsem tűnünk olyannak, aki eledelükre pályázik, mert hivó szavunkra néhány bizonytalan körülpillantás után szívesen közelebb jönnek. A vadaspark látogatói a be»' lépőjegyükön térképet találnak, amelyen gondosan feltüntették a látnivalókat, a magaslestől a nagyvadbemutatóig. Választhatunk a kijelölt séta- utak közül. 3500 méteres és kicsit hosszabb, 5000 méteres is a rendelkezésünkre áll. Minden havas, a gyaloguta- kat jócskán síkosra gyalulták a szánkózók. Ez már a tél, a fák is fehérek, s csönd van. A terület jókora, a látogatósereg meg se kottyan, eloszlik jócskán. Nicsak, a kerítés mellett némi röfögés, a messziről farönk- nek látszó valami igyekszik észrevetetni magát. Jutka az, a szolid vaddisznólány. Fiatal, csinos, még nem méretes példány. Ö ugyan nem szabadon él, de ez egyáltalán nem zavarja. Nyugodtan vakargathat- juk, kívánságra pózba vágja magát, tűri a fényképezést, a gyerekek hirtelen mozdulatait. Titkos eleséget természetesen nem kap tőlünk, de azért egy kis jutalom-fülvakarás kijár neki. Féltékenység persze az állatok lelkében is dúlhat, hirtelen megjelenik egy hatalmas dámszarvas. Úgy látszik, ő a parancsnok, orrát kidugja a kerítésen, gyönyörű barna szemek, az üdvözlése igazán szívélyes. A látogatók számára nem jejent veszélyt az állatok közötti séta — jóllehet mindenki csak a saját felelősségére jöjjön. Persze ugyanúgy, mint a szabad erdőkben, itt is szerencse kell az állatok megpillantásához. Kutya behozatalát azért tiltják, hátha baj származna a találkozóból. Apróvadaktól kezdve muflonig igazán sokféle lakó kerülhet utunkba. Akik elfáradnak, letelepedhetnek az erdei padokra, az asztalokon teríthetnek. Gőzölög a nyitott termosz, előkerül az uzsonna, a forró tea. Kelemen Andrásné a pénztáros. Meleg kuckóban ül, szívesen mesél élményeiről. Elmondja: itt még a nyugdíjasok is készek kisebb túrákra, a vidám társaságokkal bolyonga- nak. A tűzgyújtó helyeken — csak a kijelölteken — szalonnát is süthetnek, jó néhányuk törzsvendég már. Miközben néhány belépőjegyet elad, elpanaszolja, nincsen telefon a parkban. A biztonság kedvéért talán mégicsak élni kellene a kornak neméppen legfrisebb vívmányával. Nincsen messze a Fodor Szanatórium, oda már eljutott a vonalhálózat, nem is érthető igazán, miért nincs haluk. Ügy véli, nagyobb figyelmet kellene fordítani közös értékeinkre. Ügy hírlik, autópálya készül, s szabdalná a földet szanaszét. Fogy az erdő? Most rrrég nem lehet tudni, marad-e itt minden így, idilli békében. Most még csak arra fordítanak külön figyelmet, hogy a vadaspark féltett, ritka növényzete is átvészelje a közelgő karácsonyt. A fenyő- féléknek bizony gyakran nyoma vész... (fekete) Nem a személygépkocsiké a jövő a városi közlekedésbem — hangzott el a budaörsi Ta- lento Alapítvány Levegő munkacsoportjának legutóbbi tanácskozásán. Bármennyire is hihetetlenül hangzik: Budapest áll az utolsó helyen az európai fővárosok környezetszennyezési listáján, bár évente mintegy 600 ezer tonna szénmonoxid, szénhidrogén és ólom kerül a levegőbe. Tény, hogy nincs még egy olyan főváros, amely hasonló átmenő forgalmat bonyolít le. Átkelő Duna-híd szinte csak Pesten van, a bajai el van zárva a teherforgalom elől, a dunaföldvárit pedig a vasúttal megosztva használják a kamionok, teherautók. Most tervezik, s talán jövőre kezdik építeni az Albertirsát Üjhar- tyánnal összekötő utat. Így a 4-es autóútról rá lehet majd hajtani az MO-s körgyűrűre. Addig, amíg ez utóbbi teljesen elkészül, a közlekedésszervezők azon fáradoznak, hogy a fővároson áthaladó teherforgalmat átmenetileg Érd és Vác felé irányítsák, nem kis bosszúságukra az ott lakóknak. Tény, hogy az ország valamennyi útja igen rossz állapotban van. Csak a közúti hálózat rendbehozatalára mintegy 240 millió forintra lenne szükség. S néhány szót a tömegközlekedésről. Ezen az összejövetelen a részt vevő illetékesek elmondták, hogy a városokban az autóbuszok kipufogógáza mindössze 6-7 százalékát, a teherautók 40, a személygépkocsik több mint 50 százalékát bocsátják ki a légszennyező anyagoknak. Ez alól a vidéki nagy városok item kivételek. Sokan nem is tudják, hogy a fővárosban leselejtezett autóbuszok még vagy egy-két (sokszor több) esztendeig koptatják a vidéki utakat. Ott sem szennyeznek kevésbé. Hogy mit tanácsolnak a Levegő munkacsoport tagjai, s más környezetvédők? Ha csak tehetjük, utazzunk tömegközlekedési eszközökkel, így több hely jutna az ólmot, szénmo- noxidot kiszűrő zöld területeknek: parkoknak, játszótereknek. Biztató, amit a BKV illetékese elmondott. A vállalat pályázatot nyújtott be a Környezetvédelmi Minisztériumhoz. Szeretnének néhány esztendőn belül gázüzemű autóbuszokat vásárolni. Ezekből majd talán jut néhány a vidéki, köztük Pest megyei utakra is. Jó hír: a közeljövőben kerül a Parlament elé a környezetbarát közlékedés politikai koncepciója. M. I.
