Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-18 / 296. szám

1990, DECEMBER 1*., KEDD 5 r»vr mu. »/;/. Bújj, bújj, zöld ág... Nem tetszenek látni a kolléganőmet a képen? Az nem csoda, mivelhogy besétált a betongyű­rűkbe. Nem akart bújj, bújj, zöld ágat játszani, csak arra volt kíváncsi: milyennek láthatja a világot bévtilről kifelé egy csőlakó? Bennem is (cltámadt az a bizonyos oldalakat lyukasztó érzés, s kérdést intézek az ismeretien illetékesek­hez. Hogyan, miért kerültek ide e nagyméretű darabok? S miért éktelenkednek már esztendők óta Piliscsaba legszebb részén, Klotildligeíen, az István úton? S egyáltalán, mik ezek? Csator­nacsövek, kútgyűrük? Ám szavaim alighanem kútba hullanak... (Hancsovszki János felvétele) Kérvénytömsg a Kárpótlási Hivatalnál Nyugalomba vonult nyugtalanok FALUFéRM BUDAKESZIN; Nem akarnak mozgó vonatra felszállni , A helyhatósági választások óta a megyében talán az első falut órumot tartották a minap Budakeszin. A megjelent állam­polgárokat Szemereki Zoltán (MDF) polgármester köszöntötte, majd bemutatta a 16 pályázó közül megválasztott jegyzőt, Ma­jomé Stahácz Évát, aki ismerős, hiszen hosszú évek óta vb- titkár volt. A népes hallgatósággal megismertették a bizottsá­gok vezetőit, külső, belső tagjait, majd a polgármester tájékoz­tatója után a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdések ke­rüllek szóba. A hónap végén bizony sokan számlálják a napokat és fillér­jeiket, hogyan is osszák be az alig beoszthatót, hogy elég le- gven a legszükségesebbre, amíg megérkezik a postás a nyugdíj­jal. Az egyre erősödő infláció a jövő évre sem ígér jobb ki­látásokat. A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság adatai szerint ma a minimális öregségi nyugdíj négyezerhatszáz forint. Ótszáz- tizenháromezer idős ember él ötezer forint alatti összegből. Közel egymillióan öt- és hat­ezer forint közötti nyugdíjat kapnak havonta. Pçst megyében több mint kétszázezer nyugdíjas él. Csak­nem ötezren kapnak mezőgaz­dasági, majdnem kétezren szakszövetkezeti, továbbá mintegy kétezren baleseti já­radékot. és akkor még nem említettük azt a több mint háromszáz embert, akik nem társadalombiztosítási ellátás­ban részesülnek. A kormány az idén 36.2 mil­liárd forintot hagyott jóvá a Egy sistergés, egy nyikordu- lás, egy rántás. Elhalványul a lámpák fénye, a szerelvény megmozdul, gyorsulni kezd, kerekei máris ütemesen kat­tognak: po-kol-ba tart.,. po- kol-ba tart... A Metropol expressz nekivág az éjszaká­nak, hogy reggelre Berlinbe érjen. Űtitársaim a magyar és a szlovákiai határőrök és a vámosok. A szerelvény végén kezdik az ellenőrzést. A ha­tárőrök lecsavarozzák a vagon mennyezetét, zseblámpával vi­lágítanak a tető alá. — Embert vagy csomagot keresünk — mondja Petyánsz- ki András főtörzsőrmester. Né­mán bólint, mikor kérdem, szoktak-e találni. Azután sor­ra járják a fülkéket. — Paszportkontroll, bitte — köszönnek az elsőbe. Tarka szoknyás, varkocsba font hajú idős asszony nyújtja cigaret­tafüstje mögül világútlevelét, az útlevélkezelő gyakorlottan üti be pecsétjét. — Jó utat — köszön el, de mögött^ már ott a vámos: — Pulóver van? — Csak három, nagyságos úr, meg ami rajtam van. — Az mennyi? Mutassa. — Majd rövid vizsgálás után: — Ej kereskedelmi mennyiség. Hol a kereskedelmi miniszté­rium engedélye? — De hát hideg van. nagy­ságos úr, hát nem érzi, hát nem fűtik ezt a kocsit! Az útlevélkezelők már a vagon elején járnak, szaporán csattog a bélyegzőjük. Mögöt­tük a vámosok: pulóver van? — Ajándékba visszük, áld­ja meg magát az Isten. — Ajándékba? Mariska né- ném, magát már ismerem, ti­mint ismert — szintén emelik a nyugdíjakat. A Nyugdíjfo­lyósító Igazgatóság dolgozói még az ünnepek alatt is dol­goznak, hogy az új esztendő­ben időben kaphassa meg mindenki az őt megillető ösz- szeget. Dr. Nagy Sándortól, a Nyug­díjfolyósító Igazgatóság jogi főosztályának vezetőjétől kér­tünk tájékoztatást a jelenlegi helyzetről. — Sajnos, évről évre romla­nak a nyugdíjasok életkörül­ményei. Panaszaik, sérelmeik itt csapódnak le. Hozzánk for­dulnak problémáikkal, melye­ken igyekszünk a legrövidebb időn belül segíteni. Egyre több nyugdíjas vesz fel OTP-köl- csönt, amit késve vagy csak nehezen tud visszafizetni. Ha­vonta hatvan-hetvenezer letil­tás érkezik hozzánk. Ebben az évben négyszer volt nyugdíjrendezés, a re­habilitált elítélteknek az el­múlt év augusztusától kezdtük folyósítani a nyugdíjakat. zenhetedszer utazik az idén Berlinbe. — Jó nagy családom van nekem... — Mi csak először utazunk — mentegetőzik előre egy vékonyan öltözött fiatal pár. — Hány pulóver van? — Tíz-tiz. — Sajnálom. Szobnál ma­guk is leszállnak. Vác város fényei csillognak a vonat ablakából. Kápráztató fehér hólepel borít odakint mindent, nem látszanak a há­zak hiányos palatetői, az udva­rokon összehordott limlomok, autóroncsok, most nem uralja a tájat a DCM szürke pora. Már a szerelvény közepe felé tartunk. — Árulják már el az újság­író úrnak, hová mennek? — kérdi a kétméteres, másfél mázsás szlovák vámos tört magyarsággal egy tarka ruhás csoporttól. — Síelni megyünk, nagys'úr, síelni. — Na, akkor egy nótát az újságíró úrnak, hadi halljuk. S a kis társaság, ameny- nyire a foltozott szatyrok, ko­pott bőröndök között teheti, Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, szorít bennünket az idő, és sok a jogosult. Közel kétszázezren nyújtották be kártérítési igényüket, ebből még százhetvenezer az elbírá­latlan beadvány a Kárpótlási Hivatalnál. Szorosan együtt­működünk velük. Egy számí­tástechnikai részleget alakí­tottunk ki a kárpótlási ügyek gyors és pontos feldolgozására. Bizony hosszú időbe telik, amíg ilyen tömegű beadvány sorsa eldőli" Néni égy esetben fordul elő, hogy az illető több címen kért kártérítést, illetve jóvátételt. Mondjuk, hadifo­golyként, kitelepitettként, 1956-os elítéltként. A Kárpót­lási Hivatal az érvényben lévő jogszabályokat figyelembe vé­ve a megfelelő csoportba so­rolja a kérelmeket. AZ elmúlt egy évben négy kormányrendelet szabályozta a kártérítések módját, lehetősé­geit. Néha még a szakemberek is elbizonytalanodtak a beso­rolásoknál. S. I. rákezdi: hopp, hopp, di-dáj- dáj. — Ez nem igaz — rázza a magyar vámos elkeseredetten a fejét. — A határnál vagy minden harmadikat le kell szállítani. — De hát mi a francot csi­náljunk? ! — fakad ki egy asz- szony. — Próbáljon meg maga hétezerből kijönni! — Uram! Uram! — ragadja meg a karomat a folyosóra szorult férfi. — Mi nem va­gyunk bűnözök. Tessék, néz­ze meg az igazolványomat. Látja? Munkahelyem is van. Matróz vagyok a hajógyárban. Havi nyolcezer forintért. Ugye? Maga látja, hogy nem vagyunk börtöntöltelékek. _Csak egy ezrest akartam ke­resni ezzel a tíz pulóverrel. — Én kitaníttattam a lá­nyomat — mondja padtársa —, csak nem tud munkába állni. De azt meg nem engedem, hogy azt az életet élje, ami ne­kem kijutott. Segíteni akartam neki: ennek az öt pulóvernek az árával. De mi lesz, ha már ez se lesz? — De hát én miről tehetek?! Én tehetek róla. hogy maguk ros.r.ul élnek?! Én csak egy vámos vagyok. Le kell szállí­Megnyugtató volt hallani, hogy a 19 tagú testület nem üres zsebbel vette át a falut, mert pillanatnyilag 40 millió forint áll rendelkezésre, szem­ben a három évvel korábbi 60 milliós deficittel. Ezért nem okoz különösebb nehézséget, hogy három utca lakóinak — a maguk kezdeményezte jog­erős bírósági végzés alapján — megfizessék azt a 2 millió forintot, amelyet a még 1985- ben lezárult önerős gázberu­házás hagyott maga mögött. A közműberuházásokat egyébként ezután is támogat­ják, külön keretet biztosítva e célra a szociálisan rászorulók­nak, hogy egy-egy család a kényszerűség okán ne legyen kerékkötője a lakótársak tö­rekvésének. S mert jó ütem­ben halad a megyei OTP he­lyi fiókjának kivitelezése, töb­bek között a szerződések meg­kötéséért sem kell majd a fő­varosba utazni. Generációkra meghatározó Az önkormányzatnak egyéb­ként ma olyan alapos vagyon­leltár áll rendelkezésére, amelyhez fogható negyven esztendeje nem volt. A téte­lek között sajnos a legkeve­sebb á föld, mert Budakeszi határának kezelője többséggel a Kertészeti Egyetem Tangaz­dasága, a Pilisi Parkerdő Gazdaság és a Belügyminisz­térium. A jövendő földtör­vényen múlik, hogy a rendkí­vül értékes területekkel az önkormányzat gyarapodhat majd, vagy kénytelen lesz tu­domásul venni, hogy az egy­kori községi földeken tovább­ra is mások az urak. Húsba vágó kérdés ez, hiszen Buda­keszin számos nyugati vállal­kozó jelent meg, de a mostani törvényeink alapján elsősor­tanom magukat, . mert meg­szegték a szabályt. Értsék meg. Addig el sem indul a vonat. Mert már bent állunk Szo- bon. — Te jobbra, te meg előre — adja ki a parancsot a határőr főtörzsőrmester beosztottjai­nak. — Ügyeljetek, nehogy visszaszóljanak a vonatra. Felfejlődik a kis csapat, a Két vámos pedig újra végig­járja a kupékat. — Leszállni. Maga ia. Halló! Jöjjön ki a vécéből! Majd oda­lent elintézi! Értse meg: ad­dig el sem indul a vonat. Mit szól ehhez a többi utas, mit gondol ? Kászálódnak lefelé motyó- jukkal. batyujukkal családok, egyedülállók. Nem tiltakoznak, nem káromkodnak, csak topo­rognak a friss hóban. Mi lesz most? — kérdik tekintetük­kel. — Nem hiányzik ez nekünk — törli meg izzadó homlo­kát az egyik vámos. — De hát minket kötelez az előírás: az, hogy kereskedelmi meny- nyiségű árut tilos kivinni. Az pedig három pulóver. Mi csak a szabályt tartjuk be. Hogyne. Érthető. A nyáron még százával hordták ki a ban a kezelőkkel tárgyaltak, egyezkedtek. — Az önkormányzat nem akar mozgó vonatra felugrani — jelentette ki Poros László (MDF) képviselő. Ezt a gon­dolatot folytatva a polgármes­ter azt mondta, hogy csak ak­kor mutatnak zöld utat a Te- leportnak, ha meggyőződnek róla: a vállalkozók mögött valóban fedezet áll, s biztosít­ják a falunak a megígért fej­lődést, elsősorban a teljes kö­rű infrastruktúra-fejlesztést. A projekt gazdáitól azt kérte a testület, hogy készíttesse­nek a településre szabott át­fogó hatástanulmányt. A csábító ajánlat — Ez az egymilliárd dollá­ros beruházás generációkra meghatározza az életünket, lehet, hogy a népszavazás ki­írása is indokolt. Kivált, ha tudjuk: a kiszemelt területtől szinte karnyújtásnyira ott a budaörsiek beruházása, a Bu­da Park is — mondta a polgár- mester. Budakeszi önkormányzata tisztában van azzal, hogy minden fejlődés gátja az elégtelen infrastruktúra, egy oldalon tehát ezért csábító a Teleport ajánlata. Kevés a fő­várostól kapott vízkontingens, emiatt nem tudnak évek óta parcellázni. Szakálla nőtt már az állampolgárok telefon- igényléseinek, jóllehet a jövő év elején 200 új vonalat kap a falu, de ezzel korántsem le­het kielégíteni az igényeket. Kritikán aluli a közbiztonság, aminél már csak a közleke­désbiztonság rosszabb. A fő­városba vezető Fő utóén csak az elmúlt két hónapban két halálos baleset történt, ezért látszik szükségesnek a sebes­pulóvereket Németországba. Ott átvette az árut a vietnami, egy úton márkák ezreit is meg lehetett keresni. Ma már en­nek a világnak vége. A kiuta­zó magyarok kézből, „lengyel módra” árulták a kötöttárut Lipcse, Drezda, Berlin főterén. Ki tudja, talán reklamáció ér­kezett diplomáciai csatorná­kon, hogy magyarok rontják eme immár európai városok képét, vagy a magyar hatósá­gok akarták még megelőzni ezt? Mindegy. Jött az eligazí­tás, hogy pulóverből tízet, majd hármat lehet kivinni. Érthető. Csak nem fogjuk ezekkel a kötött holmikkal blamálni magunkat? Hiszen ezeken a placcokon nemsoká­ra fél hazánk lesz eladó. Úgyhogy most itt állunk Szob csillagom égboltja alatt, a tarka ruhás sereg vékony cipői nyomán recseg a hó. Itt vannak a kimerült vámosok, a fáradt határőrök, no meg a kalauznő, kétségbeesve, mert a leszállítottak nem voltak hajlandóak kezeltetni jegyü­ket. Az ügy érintettjei közül csak a kötődések nincsenek itt, akik egy-egy ilyen járaton százezreket keresnek. Csak a viszonteladók nincsenek itt, akiktől a Metropol utasai fel­vert áron jutnak pulóverhez. Cfafc azon államférfiak nincse­nek itt, akik még mindig kép­telenek az efféle kényszerű vállalkozásokat jogszerű me­derbe terelni. No de már nem is törődünk velük, jön az el­lenvonat, éppen jó, Pestre tart, felszállunk rá. Utazunk rajta visszafelé az éjszakában, s hallgatom, hogy jé, ennek is ugyanazt zakatolja a kereke: po-kol-ba tart. Po-kol-ba tart. Tóth Béla Endre ségkorlátozó táblák és a jelző­lámpák elhelyezése. Még a tanácsi vezetés ren­delte el — nemzetiségi telepü­lésről lévén szó —, hogy a falu határában kétnyelvű hely­ségtábla fogadja az utazókat. Különös, de éppen a svábok kifogásolták a kiírást, jóllehet, hozzájuk mások is csatlakoz­tak. Vita kerekedett abból: a kiírt Wudiges vagy a Buda- kesz felirat a helyes. — Mindössze egy éve lakom a faluban, és sváb sem va­gyok. Mégis örülök a táblá­nak. mert ha Erdélyben és Szlovákiában elvárjuk a két­nyelvű feliratokat, akkor itt sem kifogásolhatjuk — jelen­tette ki Szabó Tibor. A Wudiges-Budakesz vitát Siklósi Gyula régész, törté­nész igyekezett elsimítani, mondván, az előbbit a nép­nyelv használta, bár kétség­telen, hogy a Budakesz elne­vezés szerepel a dokumentu­mokban. S ha már nála volt a szó, elmondta: miközben a te­lepülés energiát fektet a te­metőben lévő régi sírok felku­tatására, rendezésére, a régi sváb házak — mint őrzésre érdemes épülatek — fotómel­léklettel történő lajstromba vé­telére, szomorúan tapasztalta, hogy tavaly óta már két ar­chív felvételük van az Erdő utcából. Az élet szerencsés já­téka. hogy éppen a régész há­zának kertjéből bukkant elő egy honfoglalás kori temető maradványa, ami arra buzdí­totta Siklósi Gyulát, hogy ala­pítványt tegyen, s az adomá­nyokból néhány esztendő múl­va egy emlékmű felállításának költségeit lehessen fedezni. A helytörténeti munkához egyébként tevőlegesen járul hozzá az újjáalakult Szépítő Egyesület, s számos feladat vár a napokban életre hívott Gazdakörre is. Nyilvánvaló, hogy éppen e két társaságnak fontos szerepe lesz az egykori munkásmozgalmi múzeum új anyaggal való feltöltésében. Érintett a gamesi is A fórumon természetesen szóba került a helyi intéz­ményrendszer átalakítása, mely érinteni fogja a gameszt. Tőlük az adott intézmények­hez telepítik a pénzügyi gaz­dálkodást, ugyanakkor a szer­vezetet vállalkozó típusú, a lakosságnak is szolgáltatáso­kat nyújtó egységgé kívánja átalakítani a polgármester. Átrendeződés várható az ok­tatásban is, mert nemsokára megnyitja kapuit a nyolcosz­tályos katolikus gimnázium, ezzel párhuzamosan az állami középfokú oktatási intézmény­ben a reáltárgyak felé tolódik el a hangsúly. Az egészségügyi ellátásban is javulnak a felté­telek, ha a laborvizsgálatokat helyben végezhetik. Még a tanácstestület kapta az aján­latot; a Máltai Szeretetszol­gálat ingyen adna a település­nek mentőkocsikat, ha bizto­sítanák a szükséges épületet és a személyzetet, egyben a környék ellátását. Ebben a kérdésben akkor dönt az ön- kormányzat, ha a jövő évi gazdálkodás feltételei ismertté válnak. örvendetes tény, hogy a környék polgármesterei nem­régiben egy asztalhoz ülve be­széltek többek között a sze­métszállítás, -elhelyezés és -tisztítás problémáiról, s Bu- dajenőn már tervezik az új szennyvíztisztítót. Szóba ke­rült, hogy szívesen fogadná­nak Budakeszi székhellyel kö­zös zeneiskolát, s ugyanitt, a buszvégállomásnál tervezett szolgáltató pavilonsor iránt is komoly a környék érdeklődé­se. Az ilyen megbeszélés öt­letadó lehet, de egyben arra is jó, hogy a szinte mindenütt megjelenő, sokszor nagyon is hasonló elképzelésekkel ko­pogtató nyugati vállalkozókkal megpróbáljanak az adott falu, egyben a régió érdekei alap­ján tárgyalni. F. E. nyugdíjkiegészítésre. Jövőre — Egy éj a Metropol expresszen Minden harmadikat le kell szállítani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents