Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-17 / 295. szám

1990. DECEMBER XT, HÉTFŐ MST , .MACI ' í 3 Rekord árbevétel agrárexportból Piac diktálta kockázat (Folytatás az t. oldalról) A szombat délutáni szekció­üléseket követően vasárnap új helyszínen, a Budapest Sportcsarnokban folytató­dott a Magyar Demokrata Fórum IV. országos gyűlé­se. A valamivel több, mint egyórás szavazási procedúra után elfogadott új alapszabály egyaránt megjeleníti a ke­reszténydemokrata, a népi­nemzeti és a nemzeti-liberális gondolatot, s leszögezi : az MDF-nek célja a magyar haza, a nemzet szolgálata. Az alap­szabály rendezi az országos választmány és az elnökség vi­szonyát is. A 88 tagú választ­mányba a területi szervezetek delegálnak küldötteket. Vi­szont az országos gyűlés vá­lasztja a 21 tagú elnökséget, élén az elnökkel. Az alapszabály elfogadását követően megkezdődött-a sza­vazás. Ezt a szekciók megbí- zottainak beszámolója követte a hozzászólásokkal. A politikai program szekció munkájáról Csengey Dénes számolt be, kiemelve: nincs szükség az MDF irányvonalá­nak, stratégiájának megváltoz­tatására, hiszen az helyesnek bizonyult. Mint mondotta, en­nek ellenére azzal magyaráz­ható a választók elfordulása az MDF-től, hogy lassan való­sulnak meg a párt stratégiai követelései, mindenekelőtt az elszámoltatás, a számonkérés. Zavar forrása, hogy a szakap­parátusban, illetve a gazdaság- irányításban nem történt meg sem a vezetők megerősítése, sem a kompromittálódott ele­mek eltávolítása. A szekció lassúnak találta a privatizá­ció ütemét; ez akadályozza a magyar középosztály kialaku­lását. Késő délután lépett a szóno­ki emelvényre Antall József Zárszavában a többi között ezeket mondotta: a kormány­fő dolga, hogy vállalja az egyeztetés leiadatát, az egy­más ellen feszülő ellentétek között. Ugyanakkor tisztában kell lennie azzal, hogy — Bánk báni fordulattal élve — tiborc panaszának meghallgatása nélkül nincs kormányzati munka. A kormány megszív­leli a bírálatokat, s továbbra is igyekszik helyesen felmérni az ország lakosainak vélemé­nyét, hangulatát. Részletesen foglalkozott a kormányfő az igazságtétel kér­désével is. Álláspontja szerint ez jogi kérdés, s ahol a jog eszközei megengedik, bűnvádi Elmaradtak a politikai döntések (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy Ferenc József, a FKgP elnöke politikai beszámolóban nem véletlenül emelte tehát ki, hogy a párton belüli cívódás és annak sajtóbeli kiteregetése gyengítette a párt tekintélyét, a koalícióban is. Hangsúlyozta ugyanakkor, a Kisgazdapárt mindvégig kitart politikai el­vei és a magántulajdon szent­sége mellett. A vele kapcsola­tos személyes vádaskodásokra reagálva fájlalta, hogy a leg­több bírálat éppen a Kisgazda- pártból érkezett. Nagy Ferenc József nem árulja el a fajtáját — jelentette ki. A demagógiában látta a pártra leselkedő legnagyobb veszélyt Kiss Gyula főtitkár, aki úgy ítélte meg; ha az FKgP nem képes nemzeti gyűjtőpárt­tá válni, félő, hogy elveszti po­litikai súlyát, befolyását. A párt k\nyújtott kardja a parlamenti frakció, s e kard­nak kell diadalra vinnie a kis­gazdapárti eszmét, erről szólt Tárgyán József frakcióvezető. Elítélte képviselőtársait, akik szavazataikkal hozzájárultak, hogy ne jöjjön létre a Parla­mentben a politikai felelőssé­get vizsgáló ad hoc bizottság s ígérte, nyilvánosságra hozza az ellenszavazók nevét. A zárt ülés befejeztével az­tán kiderült: a párt elnökéül — a szavazatok 53 százaléká­val ismét Nagy Ferenc Józse­fet választották. A főtitkári posztra jelölt Oláh Sándorra, illetve Torgyán Józsefre le­adott voksok között mindössze egy volt a különbség, ezért többen javasolták a szavazás megismétlését. Am végül Tor­gyán József bejelentette: tudo­másul veszi Oláh Sándor győ­zelmét. A nagyválasztmány öt alelnököt juttatott a vezető­ségbe: közöttük a Pest megyei Dragon Pált. Torgyán Józsefet egyetlen párton belüli tisztség­re sem választották meg a kül­döttek. A feszültség azonban a vá­lasztás lezárulásával sem oldó­dott: a nagy választmány nem hagyta jóvá a leköszönő párt­vezetés beszámolóit, több fel­szólaló'is hángot addíf'iyái’iú- jának, hogy tetemes — egye­sek szerint 50 milliő forintos — hiány m'^atkozik a párt­kasszában. További indulatos felszólalá­sokban tették szóvá a küldöt­tek, hogy „napjainkban rosz- szabb a politikai helyzet, mint 1956-ban volt ', hogy „körmön­font maffiával állnak szemben, amely uralja az országot”, hogy „a jogtalanul elvett föl­deknek feltétlenül vissza kell kerülniük eredeti tulajdono­sukhoz”. Zsíros Géza felhívta a figyelmet, hogy eldöntetlen még: a tulajdonrendezés, a kártalanítás során figyelembe vegyék-e a földdel nem ren­delkező jelenlegi tsz-tagok ér­dekeit, avagy sem. A felszóla­lásokból úgy tűnt; nagyon is végesek a kompromisszum­készség határai, többen egye­nesen földfoglalásra buzdítot­ták tagtársaikat. — Senki nem fog felelőssé­get vállalni azért, ha a nép feljön Budapestre és a kasza kiegyenesedik — hangoztatta küldött-társai egyetértő taps­vihara közepette egy másik szónok, miután többen is kese­rűen állapították meg: az MDF iránti lojalitásért cserébe sem­mit sem kapott a Kisgazdapárt. Mivel az ülés végére a nagy­választmány határozatképte­lenné vált, a legközelebbi ösz- S2ejövetelig -*■ várhatóan jövő év novemberéig — tehát a Kis­gazdapártnak félig elfogadott alapszabállyal kell tevékeny­kednie, s a délután meghall­gatott határozati javaslatról sem döntöttek, csupán meg­hallgatták azt a jelenlévők. A nyilatkozattervezetben — en­nek végleges sorsáról az el­nökség dönt majd — viszont kimondják: amennyiben ta­vaszig nem születik számukra elfogadható földtörvény, visz- szahívják a földművelésügyi minisztert, az agrárpolitikáért való felelősséget pedig átadják a kormánykoalíció vezető párt­jának. Varga Kálmán, még lehettek vohia önzetlenek és tisztessé­gesek, s ettől még dolgozhat­tak tovább együtt. Üjabb és újabb kísérletek: készüljenek együtt a tavaszi választások­ra. alakítsanak egyeztető fóru­mot a tanáccsal, nehogy a szakemberek elszaladjanak. Az MDF * már nem akart együttműködni. A vezetőség, amelyben akkor már tisztséget kapott Gémesi, az ellenzéki kör bántatlansági nyilatkoza­ta után vissza akarta hívni, le akarta mondatni Pappot, a ta­nácselnököt. A tanácselnök megelőzte a hadjáratot, s ön­ként visszalépett. Érdekes ha­sonlóság, mondja Varga Kál­mán, Roszik kezdte piszkálni Cservenkánét, aztán a helyére ült. Gémesi kezdte piszkálni Pappot, s aztán a helyére ült. wmmmmmm—mMa Keressük a pillanatokat, a napokat, az eseményeket, ami­kor elromlott a dolog. S köz­ben azt mondja Varga Kálmán, most rosszabb a helyzet, mint három-négy éve. Mert. akkor egy visszahúzódó hatalommal álltak szemben, most meg egy terjeszkedővel. S amikor már nemcsak a terjeszkedési szán­dék látszott, de a győzelem is világos, lett. a tavaszi válasz­tások második fordulója után Varga Kálmán belépett a sza­baddemokratákhoz. Mert úgy gondolta, hogy az emberek fi­gyelnek rá, hát nem mindegy, hogy kiknek a nevében szól. Aztán még azt is gondolta, hogyha élesen szemben is áll­nak egymással a pártok, im­már a kisvárosban is, azért kö­zös ügyeiket csinálhatják kö­zösen. Félretéve a pártpoliti­kát. Ezért is indult a helyható­sági választásokon, s ezért is jutott be Öt Fidesz—SZDSZ közös jelölt az önkormányzat­ba. De ez a választás sem volt már tiszta, az MDF menet köz­ben eltért az előzetes megál­lapodásoktól. Varga Kálmán még ezután is reménykedett, hogy majd a testületben ... Aztán jött az ominózus ala­kulás. A szabaddemokraták meg a Fidesz, meg a szocialis­ták vagy nyolcféle variációt ajánlottak a polgármesterhe­lyettesi meg a többi poszt el­osztására. Hogy a kétharma­dos többségű MDF engedjen valami teret az ellenzéknek is. De nem sikerült. Ötször sza­vaztatott az MDF-es polgár- mester, végül már sírt és zsa­rolt, ha ném az ő jelöltjét sza­vazzák meg. Hatodszorra Var­ga Kálmán is, a többi négy is beadta a derekát. Megszavaz­ták a helyettest, s aztán kilép­tek a testületből, visszaadták a mandátumokat. Hogy miért? Igen, hogy miért? Nem tudja. Nem lehet pontosan válaszolni erre. Var­ga Kálmán azt mondja, lehet, hogy elrontották. Lehet, hogy nem kellett volna megszavaz­ni. Lehet, hogy csak kilépni kellett volna. Lehet, hogy hagy­ni kellett volna Gémesit, hadd mondjon le ő. De már olyan reménytelennek látszott min­den. Mert őt már behívatták az MDF-irodára. Neki már letelefonáltak. Számonkériék. Az kérte számon őt, akivel két éve együtt kezdték. Meg azok szavazták le a javaslatait, akiknek csak néhány hete gyűlt föl a lelkűk a városért. És megjelentek már azok az aranyláncosok is, akik nem a városért, csak a saját kis üzle­tükért kilincselnek a hivatal­ban. Mert már föltűntek a má­sodik vonalbeliek,akik á fizeté­süket számolják, s akik %ö- öptt összemosolyognak a hiva­tal szakemberei. Mert most már nem a régi ígéret számít, hanem az új egzisztencia. És azért, mert a másként gondol­kodók most már egészen más­ként gondolkodnak. Úgy, mint az új hatalmasok. És a puszi- pajtások, a barátok most már berendelős, letelefonálós hiva­talnokok lettek. Bekapta őket a hatalom. Varga Kálmánt meg kivetette magából. S most megint a partvonal­ról figyeli, hogy mi lesz. Azt mondja, nem lesz semmi. Jó három év múlva lesznek me­gint választások. s ki tudja, mi lesz addig a kisvárosból. Mi lesz a kastéllyal, a mozival, az utakkal, amit a pártérdekek eddig csak romlani hagytak. S mi lesz vele, a megint másként gondolkodóval, akinek febru­árban lejár a szerződése a múzeumban. S ez a múzeum az önkormányzat alá tartozik. Annak joga van pályázatot ki­írni az igazgatói helyre. S ha a hatalom saját természete szerint működik, várható is az üldözési hullám. Legalábbis Lakiteleklől Laki telekig ezt mutatják a pillanatok, a na­pok, az események. Amelyek végtére Is elrontották a dol­got. Varga Kálmán szerint végzetesen. Jakubovits Anna eljárás kezdeményezhető a fe­lelősökkel szemben, ám ahol erre a jog nem ad lehetőséget, nincs mód a felelősségre vo­násra. Az MDF a békés átme­net feladatát vállalta magára — fűzte hozzá. Mint mondot­ta: erkölcsileg ugyan szörnyű, hogy a megkaparintott vagyon­ra alapozva most az egykori felelősök gazdagodnak, ám a világon szinte mindenütt ha­sonló folyamatok játszódtak le a piacgazdaság kialakulá­sának hajnalán. Antall József kérte, hogy ne egy diktatóri­kus kormánnyal szemben tá­masztott követelményrendszert állítsanak a demokratikus úton hivatalra emelt kormány­zat elé. A kormányzat esetle­ges megbuktatására spekulá­lóknak Antall József viszont azt üzente: Magyarországon a törvényes eszközökre támasz­kodó középpárti kormányzás van és marad is. Lapzárta előtt kaptuk ahírt: az MDF IV. országos gyűlése hatalmas többséggel ismét An­tall Józsefet választotta a párt e!nö!céüI.*Antall József a le­adott 948 voksból 908-at ka­pott. Az országos gyűlés megvá­lasztotta az elnökség további 20 tagját; köztük van — má­sok mellett — Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István. Furmann Imre, Für Lajos, Horváth Balázs, Jeszenszky Géza, Kónya Imre, Lezsák Sándor. December 15-én, szombaton a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen kezdődött közép­magyarországi agrárpolitikai tanácskozás, ahol a Földműve­lésügyi Minisztérium politikai államtitkára, dr. Sárossy László, és munkatársai a kor­mányzat agrárpolitikájáról, a magyar mezőgazdaság jövő évi közgazdasági kilátásairól, valamint az ágazat 1991-es piaci lehetőségeiről fejtették ki gondolataikat. Az államtitkár elismerte, hogy jogos az ágazatban dol­gozók elégedetlensége, mert mindeddig nem született meg a tulajdoni ellentétek feloldá­sát előmozdító* új föld- és szö­vetkezeti törvény. Utalt arra. hogy rendszerváltásnál egy tárca nem vállalhatja magára a felhalmozódó feszültségek súlyát. A mostani ellentéteket több évtizedes örökségnek ne­vezte. Dr. Sárossy jónak ítélte a ha­zai élelmiszer-ellátást és fel­hívta a figyelmet arra, hogy az idén nz ágazat exportból 1 milliárd 850 millió dolláros rekord árbevételt könyvelhet el. Szólt arról is, hogy jövő­re minden korábbinál erőtel­jesebbek lesznek a fogyasztói és a piaci kihívások. A nemzetgazdaság állapotá­ra a totális csőd a jellemző, s a mezőgazdaságnak eredmé­nyeivel kell hozzájárulnia ah­hoz. hogy a magyar gazdaság túlélje az új évben reá váró bel- és külpiaci nehézségeket — mondotta. Dr. Vajda László, az FM kereskedeimi főosztályának helyettes vezetője elmondta, hogy az előrejelzések szerint jövőre öt százalékkal csökken az élelmiszer-fogyasztás, s pél­dául a tej. a hús fogyasztói ára átlagosan 15-20 százalék­kal emelkedik. Az Európai Kö­zös Piac 12 tagországa idén a magyar élelmiszerek legna­gyobb felvevőjének bizonyult, ez az államkasszába mintegy 900 millió dollárt hozott. De nem hagyható ki a számítás­ból’ az EGK-ban is túlterme­lés van egyebek között tejter­mékekből és húsból. A témához kapcsolódva hangzott el az is, hogy 1900. január 1-jétől, aki vagy akik külkereskedelmi joggal ren­delkeznek, hatósági megköté­sek nélkül exportálhatnak me­zőgazdasági termékeket. Mi­vel a piac diktál, így minden­kinek kockázatot kell vállalni a siker reményében. Ezen a tanácskozáson végül is megfogalmazódott, hogy hi­ányzik a magyar agrárpoliti­kából a versenypozíció, s ezen belül a szükséges árrendszer, mint például az irány- és kü­szöbárak. A gödöllői agrárta­nácskozás szervezői, köztük a Pest—Nógrád Megyei Agrár­kamara végül is olyan témák megvitatását szorgalmazta, amelyek jelen vannak és ha­tással lesznek az ágazat jövő­jét alakító parlamenti és kor­mányzati üléseken egyaránt. Gyócsi László ÚJ NEMZETI A HŐERŐMŰ HELYEN Bicske—Bécs világkiállítás? (Folytatás az 1. oldalról) Először — hogy tisztázzuk, mi is hozhat százmilliós tőkét néhány önkormányzatnak az Expo Vidéken Alapítvány révén — az érintett illetékese­ket, a frissiben megválasztott és a találkozóra kivonult pol­gármestereket kérdeztük. Biatorbágy, Palovics Lajos elmondja: valóban érkezett a nevére egy távirat. Mivel azon­ban Budapest XXIII. kerülete fejléccel kezdődött, ő úgy gon­dolta, tévedés vagy beugratás lehet, s nem szentelt neki kü­lönösebb figyelmet. Hiszen van dolga' és intéznivalója Buda­pestre utazgatások nélkül is éppen elég. Zsámbék, Zink Imre polgár- mester: „Persze, mi is meg­kaptuk a kecsegtető értesítést. S úgy gondoltam, feltétlenül el kell mennem a gyűlésre, le­hetséges, hogy valami csoda folytán végre jó elképzelést hallanék. Hogy is ne mentem volna, amikor százmilliós ígé­retekkel hívtak? Bár ne tet­tem volna! Már ott kezdődött a baj, hogy igen sokan állni kényszerültek, mert a kultúr­terem szűkösnek bizonyult. Ahogy a tv-híradó is mondta, az érdeklődés valóban óriási volt. S addig nem is volt ko­molyabb baj, amíg a tévések köztünk voltak. Csak azu­tán ... Arra akartak ott rávenni bennünket, gyorsan írjuk alá a kormánynak szánt kérvényt, melyben kérjük az Expót vidékre hozni. Ezt persze meg kellett tagadnunk, hiszen, nem dönthetünk a polgáraink véle­ménye nélkül. De hiába érvel­tünk, jöttek a további javas­latok: kössünk opciós szerző­dést a bicskei termelőszövet­kezettel, vegyük meg akár 200 ezer forintért holdanként föld­jüket, s adjuk el valami auszt­ráloknak, immár 100 ezer dol­lárért. A lényege az egésznek pedig’az, hogy ne Budapesten legyen a világkiállítás, hanem a Bicske—Etyek—Felcsút által közrezárt területen. Mert ugyebár a főváros — úgy tű­nik — nem él a rendezési jo­gával. — Megvallom, nekem, mint Zsámbék elöljárójának, igazán fontos lenne, ha e terv meg­valósulna. Nem is hagytam el sebtiben a termet, mint so­kan. Vártam, hátha mégis ki­sül az egészből valami. Azon­ban amikor rátértek az elő­adók arra, hogy hülyeség az angol és a német nyelv kö­zös használata az Expón, s térjünk rá egységesen az esz­perantó nyelvre — amivel persze különben semmi bajom —, hát akkor már én is távoz­tam. így jó másfél óra el­teltével már csak tizenöten maradtak a kultúrotthon- ban .. Gyors telefon a cégbíróság­ra. Az alapítványok jegyzéke­it is megnézzük. A fantaszti­kus tervről szóló kiadványban szereplő ausztrál—magyar alapítványnak van ugyan be­jegyzett száma, azonban a Printer Press Multimedia Hungarian Arts Marketing— Ausztrália cégnek se híre, se hamva. Aztán az újabb nyo­mok Szombathelyre vezetnek, ahol is egy magát megnevezni nem óhajtó illető a Számítás- technikai Ügyvitelszervező Vállalat telefonszámán elérhe­tő, és készséggel elmondja el­képzeléseit. Eszerint ez a cég létezik, bejegyzett, bár nem itt, hanem Ausztráliában. Szoros kapcsolatot tartanak a leendő kiállítás budapesti program- irodájával. Úgy gondolják, a föltétlenül szükséges 8 milli­árd dollár előteremtése nem csekély feladat. S Budapest emiatt húzódozik, ő — infor­mátorunk — ez ügyben már járt is Ausztráliában, ahol rendeztek korábban Expót, az ott szerzett tapasztalatai alapján el tudja dönteni, mi mindenre van szükség. Többek között , kiállítóépületekre és legalább félmillió szálláshely­re. S persze arra, hogy a szín­hely legfeljebb 1 órai közle­kedéssel elérhető legyen a fő­városból. így még kinn, Auszt­ráliában jutottak arra. legyen a világkiállítás az imént em­lített területen. S ily módon Győrtől egészen a Dunáig va­lamennyi település érdekeltté válna, hiszen a már megépüli nyaralóikat adhatnák ki szál­láshely gyanánt'a boldog tu­lajdonosok. Névtelenségbe burkolózó be­szélgetőpartnerunk hozzáfűzte még azt is: az autópályák, be­kötőutak, a bicskei vasúti le­ágazás kiépítése természetesen továbbra is állami feladatnak tekintendő. A telefonkérdés megoldása bombaüzlet szerin­te, ezért versengeni fognak majd a különböző tőkés tár­saságok. No és persze a kül­földre szakadt magyarság jócskán kivenné a részét a fejlesztésekből. Ügy véli, az érintett terület polgárainak természetesen egyetlen fillér­jébe sem kerül így az Expo vidéken megrendezése. A ko­rábban rossz döntés miatt el­kezdett és félbehagyott bicskei hőerőmű környéke tűnik al­kalmasnak arra, hogy ott fel­épüljön ' végre a Nemzeti Színház. II. János Pál pápa 1991. augusztusi látogatásakor már az ugyanott felépülő ba­zilikában tarthatna szentmi­sét. A sikeres világkiállítás után pedig a mindenkori nem­zetközi vásároknak adnának itt helyet. Természetesen a külföldi cégeké maradna az általuk megvásárolt terület. Ismeretlen informátorunk végül csak arra kért, az ő fog­lalkozása maradjon titokban, ugyanúgy az előző sikertelen és sokakban rossz szájízzel maradó alapítványának emlé­ke is. Az ő tevékenysége sok­rétű, pusztán emberbaráti szí­vességből végzi az Expo Vi­déken Alapítvány teendőit. Üe ha nagyon akarom, írjam meg nyilatkozóként egy má­sik úr nevét, akit majd tájé­koztat erről, nyilván az illető ugyanezt mondaná el... Baráth Etele kormánybiztos Párizsból adott nyilatkozatá­ról (Budapest féléves haladé­kot kapott a végleges döntés­re, s egyúttal Csepelt jelölte meg az Expóra alkalmas te­rületként), úgy látszik, még nem hallott a sokrétű szom­bathelyi emberbarát. A be­szélgetés végén makacsul meg­erősítette: a kormány és a Parlament — reméli — a vi­dék mellett dönt. Kétségtelen, hogy a Budapest XXIII. kerületének kiszemelt területre ugyancsak ráférne az infrastrukturális fejlesztés. Az is tény, hogy mindig voltak emberek, akik megszállott­ként küzdöttek elképzelé­seikért, igazukért, a jövőért. Azonban a Bicske—Bécs vi­lágkiállításért folyó harc hasz­not legfeljebb a homályban maradó magyar—ausztrál cég vezetőinek hozhat. Persze ne­kik is csak akkor, ha lesz, aki bedől hangzatos szólamaik­nak ... Fekete Ildikó Hallani kell Tiborc panaszát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents