Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

fegyveres a földön Amíg nem terelnek bennün­ket a tenger mélyére vagy a föld alatti városokba, mindig lesz, aki kérdez valamit a csillagoktól. De kit kérdeztek meg a csillagok eddig? Sen­kit sem! A csillagokat mi nem érdekeljük. Viszont an­nál többet érdeklődtünk mi az égi tüneményeknél. Választ persze nem kaptunk. Így már az ókori babiloni, egyiptomi, kínai, indiai népek megszemé­lyesítették az éjszaka felbuk- Izanó csodákat. Honnan tud­ták volna — akkor —, hogy amit ott fenn bikának, kos­nak, ráknak látnak, nos, azok a csillagok teljesen eltérő tá­volságban élik életüket golyó­bisunktól és egymástól, s csak mi látjuk „őket” összetartozó­nak! „Azt a 12 csillagképet, me­lyeken át a nappálya áthalad, állatövi csillagképeknek vagy zodiákusnak nevezzük” — ir­ta dr. Xántus János A termé­szet kalendáriuma. című köny­vében. Azt még a gödöllői úti­könyvek sem jegyzik, hogy ezek a csillagképek a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem terüle­tén, egy víztorony körül kő­alakban megörökítettek. November 21-én lépett a Nap a Nyilas jegyébe és ott tartózkodik december 20-ig. Az égi -fegyverest a földön kaptuk lencsevégre. (Balázs Gusztáv felvétele) ILLŐI Nem utaztak hiába A napkeleti kölesek csillaga Az éjszakák égboltja a maga elérhetetlen messzesé­gében ragyogó ezernyi csillagával, szabályosan megis­métlődő mozgásaival és sohasem látott jelenségeivel ál­landóan foglalkoztatta a régi emberek és népek képzele­tét. Igyekeztek összefüggést találni a földi és égi törté­nések között. Általános volt például az a vélekedés, hogy ha meghal valaki, lehull egy csillag az égről. És úgy gondolták, hogy a nagyon ritkán tapasztalható új csillagok feltűnése egy-egy istenség, félisten, csá­szár, vagy más, rendkívül nagy ember születését jelzi. Máté evangéliuma szerint Jézus születését is kísérte ilyen égi jelenség. A bibliai leírás­ban a napkeleti bölcseket egy „csillag” figyelmeztette arra távoli hazájukban, hogy meg­született a zsidók királya. Azért jöttek Jeruzsálembe, hogy felkeressék az újszülöttet, és hódoljanak előtte. Érthető a rómaiak által az akkori Pa­lesztina uralkodójává tett He- ródes király megütközése a hír hallatára. Titokban maga elé rendelte őket, hogy megtuda­kolja, mikor tűnt fel ez az égi jel. Meghagyta nekik, hogy ha megtalálják a gyer­meket, jöjjenek vissza, és je­lentsék neki. Ha valóban volt égi jelen­ség Jézus születése előtt, vagy annak idejében, úgy a csilla­gászat fel tudja tárni, mi is volt az. Az első feladat annak tisz­tázása, hogy mikor is lehetett ez a jelenség. Heródes bizo- nyíthatólag Kr. e. 4 első felé­ben hosszas betegség után halt meg. tehát csak az ennél korábbi évek jöhetnek számí­tásba. A második kérdés az, hogy milyen feltűnő és nyil­vánvalóan ritka csillagászati jelenség látszott i. e. 8-4 kö­rül az égen. Elsőként gondolhatunk üs­tökösre, amely — a teljes nap- fogyatkozásokat leszámítva — a legnagyobb lélektani hatást gyakorló csillagászati jelenség volt az ókorban. A 14. század­tól kezdve a legtöbb képző- művészeti alkotáson görbült csóvájú üstökös látható a bet­lehemi jászol fölött. Meggondolandó azonban az, hogy ezeket a különös égites­teket többnyire kard vagy tőr alakúnak látták a régiek, és ezért véres háborúk rosszin­dulatú jelképének tekintet­ték. Egy üstökös tehát nem le­hetett örömhír bejelentője. De ellene mond az üstökösfelte­vésnek, hogy hiányzik említése az akkor már régóta gondo­san vezetett kínai csillagásza­ti krónikákban. A másik, ugyancsak feltűnő és ritka égi jelenség a nóva- és szupernóva-feltűnés. E két jelenség előidéző oka ugyan különböző, de mindkettőnél egy-egy nagy csillag belsejé­ben keletkezett robbanásról van szó, amelynek következ­tében a csillag hirtelen kitá­gul, fénye több ezerszer, mil- liószor, sőt a szupernóva­robbanás esetén több milli- árdszor akkorára nő. Ezt a felvillanást a tér nagyobb tá­volságaiból is észlelni lehet a Földről az ég olyan helyén, ahol azelőtt nem is látszott ez a csillag. Olykor a Nap és a Hold után a szupernóva a leg­fényesebb égitest, amely kivé­teles esetben még nappal is látszik. A kínai csillagászati króni­kák azonban épp a kérdéses évekből semmi ilyenféle je­lenség feljegyzését nem tartal­mazzák. Az ó- és középkor folyamán csak öt szupernóva-íellángo- lást észleltek a régiek, utol­jára 1604-beiv Ezt Kepler — a bolygómozgási törvények felfedezője — tanulmányozta behatóan. Minthogy épp az előző évben, 1603 végén, nem messze a szupernóva égi he­lyétől a Jupiter és a Szatur­nusz bolygó néhány hónapon belül három ízben is megkö­zelítette egymást. Kepler arra gondolt, hogy talán e két fé­nyes bolygó ritka találkozása volt a kiváltója a csillagfel­villanásnak. Utánaszámolt a két bolygó ún. „legnagyobb” együttállásainak — azaz olya­noknak, amelyek során egy éven belül háromszor is meg­közelítették egymást e boly­gók. így jutott el i. e. 7-ig, amidőn a Jupiter és a Szatur­nusz legnagyobb együttállása a Halak csillagképében követ­kezett be. Kepler úgy vélte, hogy megtalálta az akkori ',,betlehemi csillag” feltűnésé­nek okát. De mi köze a bolygóegyütt- állásnak a betlehemi csillag­hoz? A Máté-evangélium mágu­soknak nevezi a napkeleti böl­cseket, vagyis ezek bizonyára mezopotámiai csillagászpapok voltak. Talán éppen azok. akik i. e. 7-re előre kiszámolták az igen ritka, háromszoros boly­góegyüttállást. Számukra — A PAJKOS VÉLETLEN is­mét huncutkodott: kőhajítás- nyira egymástól egy időben tar­tott előadást a gödöllői mű­velődési központ színpadán a néhai Brezsnyev pszichológu­sa — és munkatársunk meg­tudta, hogy nem volt az — és a városháza tanácstermében az a maroknyi társaság, amely szintén az egész Kárpát-me­dencében élő magyarságot kép­viselte az összmagyar Testület helyi szervezetének vitaestjén. Amíg lljics élt, Paszternákot nem engedték külföldre, a más és más államokban élő magyarokat pedig egymáshoz nemigen hagyták közeledni. Kimozdult sarkából a vi­lág. A szédítő gyorsaságú nemzetközi változások nyomán lassan már abban is kételke­dünk, hogy Keleten kel a Nap és Nyugaton nyugszik. Nem fe­ledhetjük el közben, hogy a több tízmillió közép-európai nem hagyta el a helyét. Nyu­gaton aláfújtak, Keleten fel­emelték azt a leplet, melyet Jalta után ránk terítettek. Hazánk és a magyarság hely­zete Közép-Európában. Ez volt a találkozó témája. A vi­lág magyarságát összefogni szándékozó, s már negyedmil­lió tagot számláló összmagyar Testületnek fél éve alakult meg a gödöllői fiókszervezete. A városban él az erdélyi szár­mazású történész alelnök, Ka­tona Szabó István. Bevezető előadásában azt igyekezett tu­datosítani, amit bensőnkben már érzünk: ahogyan a szom­szédos államok évtizedeken át egymáshoz viszonyultak, az a múlté. Ezután részletesen ki­fejtette, hogy Románia — pon­tosabban a román vezetés — kitart a pánromán koncepció, vagyis az összes román egy országban való egyesítésének «Ive mellett. Ezt olyan diplo­Már a határörök is kivándorolnak Elnémult a tiltó hang máciatörténeti furcsaság is jellemzi már, hogy egy diplo­mata kormányfőt, köztársasá­gi elnököt támadott meg. A GÖDÖLLŐI ESZMECSE­RE részvevői talán mindenki­nél gyorsabban értesültek Václav Havel drámai beszé­déről, amely az északi szom­szédunkban kialakult alkot­mányos válság megoldását Mészáros János pozsonyi lapszerkesztő és közíró a telefaxon érkezett beszédet még szinte rögtönözve fordí­totta. A prágai írótárs — ál­lamfő elmondta, hogy Cseh­szlovákia az első világháború következménye. Most, amikor végre mód nyílt egy korszerű államszövetség létrehozására, fennáll a veszélye a szétsza­kadásnak. Ha ez bekövetke­zik, elszakadhatnak a két köz­társaságot a világhoz kapcsoló .szálak. A vendég arról is szólt, hogy a felvidéki magyarok számára egyáltalán nem mind­egy, hogy Cseh és Szlovák Köztársaságban élnek majd, vagy Szlovákiában ... Az elő­ző lenne a jobb, természetesen átjárható határokkal, hogy e divatos kifejezéssel éljünk. Dr. Botlik József, a Magyar Nemzet újságírója szerint — akinek megjelenés előtt áll a Kárpátaljáról írott könyve — a magyar külpolitikának ab­ból kell kiindulnia, hogy 1920 óta a magyar meglopott nem­zet. Szomszédaink a leleple­zéstől és a visszavételtől fél­nek. Kutatásai nyomán szá­mos példával hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy 1945-ben szovjet ösztönzéssel tudatos magyarirtás történt. A Kár­pátaljáról „háromnapos mun­kára” 40 ezer magyart depor­táltak, akiknek csak a harma­da tért haza. 1988-ban erről még tilos volt szólni, ma már kopjafákat állítanak. Tito Ju­goszláviájából is hiányzik egy férfigeneráció a magyar nem­zetiség köréből, s amikor a legjobb volt a két ország veze­tőinek a kapcsolata, 1961 és 1980 között egyharmaddai csökkentették a vajdasági ma­gyar iskolák számát. A hallgatóság tájékozatla­nabb részét, szinte áramütés­ként érte, amikor arról szólt, hogy milyen sok a magyar az afganisztáni veteránok között. A változások nagyon fontos jele viszont, hogy Be- regovo lakosságának több mint 80 százaléka arra szavazott, hogy a város neve Beregszász (legyen). A TÖRTÉNÉSZ ÚJSÁGÍRÓ őszintén megvallotta: ezen a tájon egy-két évtizedig a na­cionalizmus kora jön el. A medve talpa alól szabadulva minden nép nemzeti érzéseire ébred. A magyar külpolitika sarkalatos pontja, hogy nem törekszik erőszakos határvál­toztatásra. Szerinte nem azt kell nézni, hogy most mit mond Kohl kancellár. Vagyis teljességgel elképzelhetőnek tartja, hogy adott esetben a felvidékiek népszavazást tart­sanak, s annak eredménye­ként — ha úgy döntenek — csatlakozzanak Magyarország­hoz. Bartis Ferenc, az összma­gyar Testület elnöke, aki meg­járta Ceausescu börtönét, töb­bek között arról szólt, hogy Magyarország propagandája a Nyugat felé hallatlanul siral­mas. Az őrségi magyaroknak pedig éppen olyan segítségre van szükségük, mint a másutt, a határon kívül rekedt ma­gyarságnak. A vitában szinte még érde­kesebb eszmefuttatások követ­keztek. A pozsonyi vendég úgy nyilatkozott, hogy ő szlovákiai magyar akar maradni. Dr. Vinczeffy Zsolt, aki oroszlán- részt vállalt a külhoni ma­gyarság gödöllői egyetemi kép­zésének megvalósításában (az egyik ötletadó dr. Kecskés Mi­hály professzor volt) kifejtet­te, hogy el kell fogadtatnunk magunkat Kelet felé is. Olyan körülményeket teremthetünk, hogy nem lesz érdekes, hol húzódik az államhatár. De hol tartunk ma? Az agráregyete­men vannak olyan honi hall­gatók, akik a beregszászi ma­gyar diákokat ruszkiknak, az erdélyieket pedig oláhoknak nevezik. Egy sepsiszentgyörgyi ven­dég a legégetőbb gondnak ne­vezte, hogy a hajdan határőr székelység soraiból is sokan vándorolnak el Romániából. SZAMOS PÉLDÁT hallhat­tunk a diktatúrák kegyetlen­ségeiről, de nem tudjuk, mit hoz a holnap itt, Közép-Euró­pában. Figyelni kell arra, mi történik körülöttünk, nem sza­bad homokba dugni a fejün­ket, de az is biztos, hogy ak­kor tudunk a legtöbbet segíte­ni azokon, akiken átszaladt a határ 1920-ban, ha Magyaror­szág gazdasági és erkölcsi té­ren erős anyaországgá válik Balázs Gusztáv akárcsak a mai csillagjósok, asztrológusok számára — a Jupiter a hatalom csillaga, ki­rályi csillag volt. A Szatur­nusz a szombati nap és az ezt a napot ünneplő zsidó nép csillaga, a Halak pedig egy­részt a Mezopotámiától nyu­gatra eső, a Palesztina: ten­gerparton élő népek, másrészt a születéssel összefüggő csil­lagkép volt. Ha tehát a kirá­lyi hatalom csillaga a zsidó nép csillagával a születés Pa­lesztina csillagképében mutat „legnagyobb” találkozást, a csillag jóspapok számára egy­értelműen azt jelentette, hogy „megszületett a zsidók kirá­lya”. Bizonyára ezért utaztak napkeleti hazájukból Jeruzsá­lembe, hogy meggyőződjenek e magyarázatuk helyességé­ről. S mint tudjuk: nem utaz­tak hiába. P. T. A. Rendkívüli véradás Segítséget várnak A gödöllői vérellátó állomás és a rendelőintézet közösen rendkívüli véradást szervez a Vöröskereszttel. Mint ismere­tes, a kórházakban egyre ke­vesebb az életet mentő vér. Sok esetben az egészségügyi dolgozók és azok a személyek segítenek az életveszélyben le­vő beteg felnőtteken és gyer­mekeken, akik maguk is átél­tek valamilyen nagy műtétet, vagy családjukban volt vérrel megmentett személy. Kérik tehát a rászorulók nevében mindazokat, akik te­hetik, jelenjenek meg a rend­kívüli véradáson december 19-én, szerdán. Délelőtt az I. számú rende­lőintézet földszinti műtőjében lehet jelentkezni, 8—13 óráig. Délután pedig 13 és 15 óra kö­zött a véradóba várnak min­denkit. A próbákon is ott a helye Reflektorfényben: a súgó ... legalábbis egy röpke be­szélgetés erejéig. Mert máskor, bár prákat tölt a színpadon, rá sosem hull a fény. A közönsé­get nem is érdekli: van-e egyáltalán, és hol van, hogy férfi-e vagy nő, fiatal vagy öreg. A publikumnak az a fon­tos: jó legyen az előadás! Eb­ben viszont szerepe van a sú­gónak is. A Gödöllőn gyakran megforduló kaposvári társulat esetében például annak a fe­kete hajú, élénk tekintetű, csi­nos, fiatal nőnek, aki a „sú­gást” választotta hivatásul. — Netán kicsiny gyermek­korától ... ? — Á, dehogy! — nevette el magát a be sem fejezett kér­désre Domonkos Szilvia. — Érettségi után fényképész sze­rettem volna lenni, de nem jött össze. Munkát kerestem lakóhelyemen, Kaposváron, s így jutottam el próbaképpen a Csiky Gergely Színházba is. Akkor ugyan nem volt rám szükség, de körülbelül fél év­vel később szólt egy rendező- asszisztens ismerősöm, hogy lenne öltöztetői állás. Már a színház falai között, öltöztető­nőként jöttem rá, hogy sokkal jobban érdekel á súgói mun­ka — színházközelibb! Másfél éve már, hogy ezt csinálom. S hogy mit csinál egy súgó? Szilvia beszámolója szerint két részből áll munkájuk. Meg­kapnak egy darabot, s annak első elolvasásától a bemuta­tóig minden próbán részt vesz­nek. A premier után pedig ter­mészetesen valamennyi elő­adáson jelen vannak. Az ak­tívabb munkát, nagyobb kon­centrálást a próbák igénylik, hiszen ilyenkor a színészek még nem tudják szerepüket, ezért a szöveget kezdetben a súgó mondja számukra folya­matosan előre. Előfordult, hogy egy zenés, hangos, sok­szereplős jelenet próbája után szinte elment a hangja, any- nyira megerőltette a hangszá­lait. Nem jellemző ugyanez az előadásokra, amelyeken a szí­nészek már jól tudják a szö­veget, s a súgó inkább csak a biztonság okáért ül a ... hol is?! Hiszen az ősrégi súgó­lyuk megoldás mára szinte teljesen eltűnt a színpadok­ról! — A színfalak, díszletek ta­karásában helyezkedünk el. Ha teljesen zárt a díszlet, ak­kor mögötte keressük meg azt a pontot, ahonnan — ha már nem láthatjuk a színészt — leg­alább jól halljuk, és viszont. A hangerőt úgy kell megvá­lasztanunk, hogy a szereplőt segítse, de a közönséget ne,za­varja. Persze inkább súgunk egy kicsit hangosabban, mint hogy „bennsülés” miatt leáll­jon az előadás. — Hogyan jelzi a színész, hogy súgásra van szüksége? — Általában úgy fordul, hogy a súgóra tudjon pillan­tani. De a próbák folyamán megismerjük annyira a színé­szek játékát, hogy azonnal rá- érzünk, ha baj van, ha elbi­zonytalanodnak. Előfordul per­sze az is, hogy segítség nélkül is kivágják magukat egy-egy nyelvbotlásból, memóriaza­varból. — ön a .színfalak mögött áll, mindig árnyékban. Nem vá­gyik a fénybe? — Hogy szeretnék-e színész­nő lenni? Nem! Apróbb sta- tisztálásokat szívesen elválla­lok ugyan, de csupán ennyi! Igaz, a súgást sem tekintem perspektívának. Nem tudom, konkrétan milyen munkakör­ben is dolgozhatnék a jövőben. Egy biztos: mindehképpen a színház falai között szeretném megtalálni végleges hivatáso­mat. P. É. A táblán szabad a gazda Itt mindenki ingyen hirdethet. Igaz. nem valami szép látvány, ami a táblán kialakul az összevissza felrakott, kisebb-nagyobb méretű hirdetések kavalkádjáhól, de hát ki tud jobb megol­dást Magyarországon a hirdetések köztéri elhelyezésére? Még mindig jobb, mint amikor a fákra, az épületek falára szegezik, ragasztják az emberek az ajánlatokat (Erdősi Agnes felvétele) «

Next

/
Thumbnails
Contents