Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

1990. DECEMBER 15., SZOMBAT Szeretné megérni Európa átjárhatóságát Külhoniak és itthoniak Több mint ötszáz küldöttet várnak vasárnap, december I6-án reggel 9 órára a Kertészeti Egyetemre. Ott tartják ugyanis a Magyarországi Németek Szövetségének rendkívüli kongresszu­sát. A negyvenezres Pest megyei németséget negyvenkilenc küldött képviseli. 9 Miért hozták előbbre a rendezvény időpontját? — kér­dezzük Hambuch Gézától, a szövetség főtitkárától. — Lényegesen átalakult kö-| rülöttünk a világ — kezdi a főtitkár —, nemcsak hazánk­ban, hanem Közép-Kelet-Euró- pában is. Egyesült a két német állam, amely egyik anyaorszá­gunk. Mindez számunkra talán soha vissza nem térő lehetősé­get kínál. Élnünk kell ezzel, mert a kormány kisebbségi po­litikájával nem lehetünk elé­gedettek. Nem tudjuk, milyen lesz a kisebbségi, a sajtótör­vény, de mégis vannak olyan akut kérdések, amiket most kell megoldani. Azonkívül megkérdőjelezték minden szö­vetség legitimitását, a régi kül­döttek lemondtak, újakat kel­lett választani. 9 Milyen változások kez­dődtek el a szövetség életében? — Amit hinni sem mertünk: sok-sok új közösség jött létre, s szerveződik most is, akik az ott élő németség érdekeit kép­viselik. Egyébként is föderatív szövetséget szeretnénk helyi, körzeti, területi szervezetekkel, csúcsszervezettel, amelyek az érdekvédelem mellett partner­kapcsolatok kiépítésével is fog­lalkoznak. Ismerkedjenek egy­mással a külhoniak és az itt­honiak, lássák az embert a másikban is. Ily módon lehet valós képet kialakítani Ma­gyarországról és Magyarorszá­gon — a nemzetiségekről! Ez amolyan népi diplomácia, ame­lyet mi — többek között — a kultúra segítségével korábban is folytattunk. 9 Magasabbra kerültek a szellemi, kulturális értékek? — Még az NSZK-val jött lét­re egy megállapodás 1987-ben, hogy segítik a magyarországi németeket a nyelv és a kultú­ra ápolásában. Ennek azonban magyarok is részesei ! Az évi kétmillió márkából ösztöndí­jak, technikai eszközök költsé­geit fedezik. Létezik egy ala­pítvány is, amely kultúrcso- portok utaztatását, testvérkap­csolatok támogatását szolgál­ja. Nagyon szerettük volna pél­dául, ha Pilisvörösváron is lé­tesítenek német nemzetiségi kulturális és oktatási komple­xumot. Sajnos, a Pest Megyei Tanács késlekedése miatt ez nem valósulhatott meg. Vörös­vár azonban nagyon fontos te­lepülésünk. Ott is szeretnénk hasonló centrumot építeni. A bajor államtól remélünk 1 mil­lió márka adományt ehhez. Nagyon sok múlik viszont a helyi önkormányzaton is. 0 Hogyan látja a nemzeti Színházi levéli Sosem lehet tudni? George Bemard Shaw (1856 —1950) korai színdarabjait ké­sőbb csoportosítva adta ki. így voltak Barátságtalan színmü­vek — például a Szerelmi há­zasság meg a Warrenné mes­tersége —,.és Barátságos szín­művek — például a Candida, A sors embere és a Sosem le­het tudni. Előbbiekben élesen támadta a korabeli brit viszo­nyokat, a századforduló előtti brit társadalmat, a viktoriá­nus erkölcsöket, utóbbiakban kevésbé élesen. Ma már elég­gé eltűnt a színművek közötti effajta megkülönböztetés. Leg­feljebb annyit szoktunk mon­dani: ez Shaw munkásságá­nak fontos vagy kevésbé fon­tos műve, az életmű csúcsai­hoz tartozik, vagy sem. Az 1897-ben írt — sa fen­tiek szerint a barátságos szín­művekhez sorolandó — Sosem lehet tudni nem tartozik a csúcsokhoz. Leginkább arról szól, Shaw szellemességével persze, és a gúnyoros ír hu­mort ezúttal sem mellőzve, hogy miképp válnak semmivé a gyakorlatban a nagy női emancipációs törekvések és hogyan omlik össze a híres el­mélet a nemek kibékíthetetlen harcáról. A férjét otthagyó, három gyerekét egyedül (és rosszul) nevelő Mrs. Clandon (aki ugyan Mrs. Crampton, de férje nevét nem óhajtja hasz­nálni) írónő lesz és sok falvé- dőszöveg-mélységű „gondolat­tal” teli könyvet ír a jövő szá­zad (a XX.!) asszonyáról. De el nem válik, és a gyerekei­nek sem árulja el, hogy ki is az apjuk. Crampton úr, a gaz­dag hajógyáros, véletlenül botlik bele volt családjába, és miközben visszakapja őket, minden marad a régiben. Clandon-Crampton asszony sem óhajtja feladni addigi életmódját és elveit, gyermekei sem óhajtják a közelebbi kap­csolatot apjukkal, és Cramton úr sem igen fogja megváltoz­tatni addigi merev, viktoriá­nus elveit a nő, a feleség he­lyéről, szerepéről a család éle­tében. Ámbár, mint a darab­béli bölcs és az uraknál sok­kal jobban nevelt, sokkal in­telligensebb pincér mondja: mindig történhet valami, so­sem lehet tudni. Ám ez inkább csak egy ügyes darabzáró mondat, sem­mint igazi mondanivaló vagy darabösszegezés. Shaw igenis tudja, hogy ebből az álszent, öntelt és szűk látókörű brit felső középosztályból nem jön­nek igazi próféták vagy meg­váltók. A legjobbjaik is leg­feljebb a lázadásig jutnak el, mint például Vivie Warren. Vagy, mint Candida, felisme­rik, hogy mégiscsak a jó csa­ládi élet a legjobb. A Várszínház most elővette a Sosem lehet tudnit, és Csi­szár Imre rendezésében elég­gé unalmas, vontatott, gyér humorú előadást produkált be­lőle. A rendezőnek ugyan ez az első Sfiatu-szcenírozása, ám Gábor Miklós vagy Vass Éva már alaposan jártasak Shaw stílusában. Mégis, az ő Cramp- tonuk és Mrs. Clandonuk is szürke, sótlan és jelentékte­len. Leginkább még Agárdi Gábor sokat látott, mindent megértő pincére tud Shaw szándékai szerinti figura len­ni, és Kováts Adél bájosan impertinens Dolly kisasszonya idézi a szerző pompásan ka- rakterizáló alakrajzát. Ennyi viszont kevés egy akár közepes Shaw-előadáshoz is. Takács István Crampton úr (Gábor Miklós) legidősebb gyermekével, Glóriá val (Molnár Zsuzsa) tfkládi László felvétele) kisebbségek helyzetét idehaza és külföldön? — Két ország közeledésé­ben nagyon fontos szerepet játszanak a nemzetiségek. A magyar kormánynak jobban kellene építenie erre! Adott esetben például delegációk tagjaiként utazhatnának kül­földre, olykor ez nyomatékot adna a küldetésnek. Mi aka­runk segíteni ennek az ország­nak, tudunk azzal is, ha meg­maradunk, ha megakadályoz­zuk az asszimilációt. A politi­kai-társadalmi változások után is azonban hiába kerestem le­vélben a kapcsolatot a tévével, a rádióval, a kormány néhány tagjával, hogy erről beszél­jünk. Ugyanakkor jól érzéke­lem, hogy a kisebbségek szere­pe a mi térségünkben különö­sen fontos — mondhatni —, hi­vatalos rangra emelkedett. 9 Mivel magyarázza ezt? — A hazai németség jó kap­csolatot épített ki Dél-Tirollal; Dániában, Belgiumban élő né­metekkel. Ennek köszönhetően szövetségünk elsőként lépett be a volt szocialista országok közül az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójába, a FUEV- ba. Elismerés számunkra, hogy legközelebbi kongresszusát Magyarországon rendezi meg jövőre. Baj viszont, hogy a magyar külpolitika elsősorban a határon túli kisebbségi ma­gyarokra gondol, de a mi prob­lémáink elsikkadnak — a saj­tóban is! Itt látom a naciona­lizmus veszélyét, amely meg­nehezítheti valódi bekerülé­sünket Európába. 9 Mi jelenthetne előbbre lépést? — Remélem, sikerül a kül­dötteket is meggyőzni arról: törekedjünk a kulturális auto­nómiára. Hogy mi határozhas­suk meg, milyen kulturális tá­mogatásra, iskolára, sajtóra, külkapcsolatokra van szüksé­günk. Az államtól várjuk a fel­tételek biztosítását, a támoga­tást. Akad azonban olyan do­log, amihez nem kell pénz. Ilyen például a kisebbségi tör­vény! Biztosítsák végre a Par­lamentben a kisebbségi képvi­seletet, de azt a három embert mi választhassuk meg! A kongresszuson szorgalmazni fogom: ne csak kérjünk, kö­veteljünk. azt is határozzuk meg — mi a teendőnk. Német­nek vallom magam, mindig is az voltam, de hűséges állam­polgára ennek a hazának. Ám szeretném megérni az átjár­hatóságot Európában! A sok­színű Európában. Vennes Aranka Lehel', hogy mégis szupénztár? J ézus-életraj zok filmen, tévében Brian Deacon, a Jézus-film címszereplője Az időzítés kitűnő: kará­csony előtt a mozikban és a televízióban is Jézus-életrajz- filmeket vetítenek. A belőlük megismerhető Jézus azonban mintha két személy lenne. Hogyan? Hát lehet a betle­hemi kisded életéről, tanítá­sairól többféle életrajzot is el­mondani? Lehet. Jézus életének eseményeit és tanításait a Biblia Újtesta- mentumnak vagy Újszövetség­nek nevezett részében négy evangélista: Máté, Márk, Lu­kács és János írta meg. E négy evangéliumot nevezik kánoni­nak, mert az egyház ezeket az írásokat fogadta el kánonnak (mércének), és nyilvánította hitelesnek és szentnek. Vala­mennyi evangélium jóval ké­sőbbi, mint azt sokan vélik. Szerzőik nem voltak kortár­sai vagy éppen tanítványai (apostolai) Jézusnak. Ezért is (és még sok más okból) a négy evangélium — bár az alapdol­gokban egyezik — sok részlet­ben eltérően adja elő Jézus születésének, életének, tanítá­sainak, kereszthalálának és feltámadásának történetét. Más a stílusuk és a hangvételük is. Máté például elsősorban zsi­dók, Márk pogányok, Lukács (a leghitelesebbnek mondott szerző) pedig főként görögök számára írta az evangéliumot — ami egyébként görög szó, s azt jelenti: jó hír. Az a Jézus című film, mely most a mozikban látható,'Lu­kács evangéliuma alapján ké­szült, még 1979-ben. John Heyman angol rendező ügy válté, hogy Lukács evangéliu­ma valósággal irodalntí’"'fóií- gatókönyv, pontos helyszín­leírásokkal, párbeszédekkel, drámai jelenetekkel. A leírta­kat valóságosnak és hitelesnek fogta fel, Jézust és valamennyi többi szereplőt valóban léte­zett személynek tekintette. Ezért gyakorlatilag semmi mást nem tett. mint hogy apróléko­san rekonstruálta a Megváltó történetét, mind a helyszíneket, mind a korabeli tárgyi körül­ményeket illetően. Eredeti színhelyeken — Jeruzsálem­ben, a Genezáret-tónál, a Jordán folyónál, bibliai álla­potban megmaradt kis falvak­ban — forgatott. Minden esz­közt, ruhát a Jézus idejéből való formában készítettek el. Felépítették Heródes templo­mának díszletmá£át. Halászha­jókat, járműveket építettek. Aszfaltutakat borítottak be kővel, kaviccsal, homokkal. Te­levíziós antennákat és tornyo­kat bontottak le, házak tucat­jait cserepezték újra, stb. öt­ezer statiszta és több mint negyven színész működött köz­re. A Jézust játszó angol Brian Deaconon kívül mindenki iz­raeli. A filmet nálunk is vetítet­ték egyszer, 1984-ben, az ak­kor hazánkban rendezett evan­gélikus világszövetségi nagy­gyűlés részvevői előtt. Egy év múlva készen volt a teljes szinkronja. 1986-ban videón is forgalmazták. Mégsem vetít­hették a mozikban, mert va­lakik úgy vélték: ártalmas kle­rikális propaganda... Teljesen más az a film, mely, A Názáreti Jézus címmel, de­cember 23-án estétől négy rész­ben kerül a tévénézők elé az 1-es csatornán. Ezt egy világhí­rű rendező, Franco Zeffirelli készítette. 1976—77-ben fő­ként János evangéliuma alap­ján. Ez a film is nagyon hite­les a külsőségekben, de kife­jezetten játékfilm igényű. Vi­lágsztárok sora — Anthony Quinn, Laurence Olivier, Pe­ter Ustinov, Christopher Plum­mer, Fernando Rey, Michael York — szerepel benne. Mária Zeffirelli korábbi Júliája, Oli­via Hussey, Jézus pedig Ro­bert Powell. Gyönyörűen fény­képezett, nagy hatású film, melynek egy erősen rövidített moziváltozatát már bemutat­ták nálunk ez év áprilisában. A legmelegebben ajánlhatom, hogy aki teheti, vegye fel vi­deóra, mert a téma ilyen mű­vészi szintű előadását érdemes már csak szemléltető Biblia- ismertetésként is megörökíte­ni. (takács) Újabb gyűjtemény Szállóigék eredete A Káról! Gáspár által 1590- ben fordított Biblia első ki­adásának 400. évfordulója al­kalmából Bibliai eredetű szál­lóigék, szólásmondások, köz­mondások címmel kötetet je­lentett meg a győri Hazánk Könyvkiadó. A szerző, Csiz­madia Károly, csaknem 600 szólást, köznapi beszédben használatos fordulatot, a nép ajkán még ma is élő aforiz­ma-tömörségű kifejezést gyűj­tött össze, melyeknek forrása a Biblia. Valamennyi szólás­hoz pár soros magyarázatot fűz, illetve megjelöli a szálló­igék- bibliabeli eredetét. A kötetet rövid tanulmány ve­zeti be, amely tájékoztatást ad a Biblia irodalmi és néprajzi vonatkozásairól. sz&mmMTi A. TAYLOR: NINCS KIÚT Megállt, hogy levegőt kapjon. Szakadt róla a veríték. Nem volt kétsége, hogy az üldözök lőni fognak, ha nem áll meg fel­szólításukra. De nem akart börtönbe kerülni, így aztán újra nekilódult. Itt kell lennie a határnak... A felázott föld a ci­pőjére tapadt, Wagner azonban nem mert megállni, még ar­ra sem, hogy ledobja a cipőjét. Aztán egy folyómeder következett, remélte, hogy itt majd lerázhatja a kutyákat, az ugatás ugyanis egyre közelebbről hallatszott. Vászonzacskót szorított a hóna alá, a zsákmányt, bár ez nem volt igazán nagy, nem lehetett több 30 ezer már­kánál. A pénztárosnő nem ijedt meg a pisztolytól. Biztos meg­érezte, hogy nem profi áll előtte: megnyomta a vészcsengőt. Az út homokosra váltott, s bevezetett a nádasba. Óvatosan haladt és széthajtotta a nádat. Hamarosan a tó partjára ért. Fogalma sem volt, hogy melyik részére. Pedig a rablás előtt Mia tanácsára autóval bejárta a menekülés útját. Mia! Angya­li arccal mesélt neki a szép életről. — Semmit sem kockáztatsz — mondta csábítóan. Minden sikerül, ha rám hallgatsz. Mia korábban a bankban dolgozott, és ismerte a biztonsági rendszert. Most is hallja a szavait: „Légy nyugodt, nem lesz baj!” Káromkodott. Az okos Mia kifelejtette a tervből, hogy a pénztárosnő is nyugodt. Már a menekülés elején majdnem elkapták. Három irány­ból jöttek a rendőrautók. Egy földút mentette meg, de az se­hová sem vezetett. Az autót is ott kellett hagynia és gyalog próbált egérutat nyerni. Szerencsére az üldözők nem tudták tartani az ő iramát. Aztán meghallotta a kutyaugatást... Mit csináljon? A tó túlsó oldalán ott a határ, bár most nem látszott a köd miatt. Ez lenne a vég? Merthogy úszni nem tud. Alkonyodott, s a köd is sűrűbb lett a víz fölött. Mintha valakit látna... Igen, az alak a vízben állt a csónak mellett. Gyorsan a fejére húzta a harisnyaálarcot. A férfi megijedt a pisztoly láttán. — Beszállás — mordult rá. A férfi ránézett, szemében a félelem tükröződött. Már a hatvan fölött járhatott, de fürgén mozgott. — A másik oldalra, gyorsan! — Igen — mondta készségesen és begyújtotta a kis motort A csónakban halak voltak, Wagner tulajdonképpen szíve­sen elbeszélgetett volna az öreggel, most azonban csak az volt a fontos, hogy minél előbb a túlsó parton7 legyen. A kutyaugatás egészen közelről hallatszott. — Gyorsabban! — Nem lehet. Ezzel nem lehet. — Az öreg mereven előre nézett, csak néha vetett egy-egy fitymáló pillantást utasára. Talán öt méterre lehetett ellátni és Wagner örült a köd­nek. A kutyák nyilván elérték a helyet, ahonnan elindultak. De most már bottal üthetik a nyomát. Kis idő múlva sötét foltot látott a vizen. Homo!: súrlódott a csónak orrához. Megkönnyebbülten felnevetett. Megmene­kült ... — Mennyire van ide a határ? — kérdezte. — Talán 300 méter — mondta az öreg. — Wagner kiugrott a csónakból és futni kezdett. Aztán gyorsan megállt. „Én hülye! Az öreg még nem mehet el, mert a nyakamra küldi a rendőröket.” Visszafordult. Az öreg azonban már eltűnt, a motor már a ködben zakatolt. Az ismét hallható kutyaugatás felriasztotta. Menni kell, hiszen már csak 300 méternyire van a szabadulás. Onnan majd telefonál Miának, és utána fog jönni kocsival. Aztán irány a Földközi-tenger. Bár azt hitték, hogy legalább százezer lesz a zsákmány. Nehezen küszködött a bokrokkal. Ágak csapódtak az arcá­ba, a talaj ismét mélyebb lett és vizet érzett a cipőjében. De csak a határra gondolt. Tavirózsák végtelen szőnyege tűnt fel előtte, félni kezdett, tehát futott a víz mentén. A felismerés szinte letaglózta. Nem a határ volt itt, hanem a víz, a tó. Az öreg becsapta: egy szigeten tette ki. Persze, hiszen a tó közepén két kis sziget is van, emlékszik rá a tér­képről! A szíve a torkában kalapált. A kutyák már elcsen­desedtek. Rádöbbent, most már nincs is szükség a kutyákra, hiszen innen nincs hová menekülni. És ezt már pontosan tud­ják az öregtől. Még csak sietniük sem kell. Leült a homokba és várt...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents