Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-15 / 294. szám

2 1990. DECEMBER 15.. SZOMBAT Hét végi világpolitikai kitek Több mint csupán dátumvita Washington és Bagdad eltérő nézetei a tárgyalások időpontjáról Samir elégedett lehet washingtoni utazásának eredményeivel Albánia újabb nekirugaszkodása elvezet a tényleges változáshoz ? Altalanos PILLANATKÉP Mit nem adnának a világ fővárosaiban, ha valóban lé­tezne az a mesebeli kristály­gömb, ami megmutatja a jö­vőt! Egy hónapnál is keve­sebb van már csupán hátra a január 15-i dátumig, amelyet a Biztonsági Tanács Iraknak megszabott a Kuvaitból való kivonulásra. Ki tudja ma meg­mondani, hogy mi lesz e ha­tárnap után? Washington a megelőző héten tárgyalási ajánlatával lépéselőnyhöz ju­tott. Az, hogy kifejezte készsé­gét, hogy Tarik Aziz wa- shingtoni eszmecseréjével, és Baker tervezett bagdadi misz- sziójával még egy utolsó lehe­tőséget biztosít Szaddam Husz- szeinnek a békés megoldásra, világszerte kedvező visszhan­got keltett. Bagdad azonban, a jelek szerint, erre is kész forgató- könyvvel rendelkezett. Látvá­nyosan lemondott a „túsz- kártyáról”, azaz elengedte az addig „eleven emberi pajzs­ként” a stratégiai pontokon visszatartott mintegy ötezeröt­száz külföldi állampolgárt. Az Iraki vezetés különböző csator­nákon ezzel egy időben olyan jelzéseket adott, hogy ha na­gyobb tekintélyveszteség nél­kül lehetővé teszik, hogy csa­patainak utasítást adjon a Ku­vaitból való távozásra, akkor ennek nincs akadálya. Feltéve, ha bizonyos határkiigazítóst engedélyeznek neki, és a ' kö­zel-keleti átfogó rendezésre beleegyeznek egy nemzetközi konferenciába, amely intéz­kedne, hogy az Izrael által 1967 óta megszállt területeken érvényesüljön a palesztinok önrendelkezése. Bagdad dátumjavaslattal is élt. Azt indítványozta, hogy Baker amerikai külügyminisz­ter január 12-én — azaz há­rom nappal a Kuvait kiüríté­sére adott végső dátum előtt — érkezzen Bagdadba, hogy tárgyalásokat kezdjen Szad­dam Husszeinnel. Az amerikai vezetés ingerültséggel fogadta a dátumjavaslatot. Mint rá­mutattak: az iraki vezetés nem véletlenül jelölte ki ezt az időpontot, arra számít ugyanis, hogy a tárgyalások puszta té­nye megakadályozza azt, hogy Bagdad ellen bevessék a végső szankciót, a katonai megol­dást. Ha ugyanis Irak január közepén a diplomáciai rende­zés látszatát kelti, s újabb meg újabb „magyarázatokat” kér, Washington elszigeteli magát, ha felrúgja a megkez­dett eszmecserét és erőszakos megoldáshoz folyamodik. A Fehér Ház viszont január 3-át jelölte meg utolsó határidőnek a Baker—Szaddam Husszein megbeszélésre. Washingtoni forgatókönyv szerint e talál­kozón csak arról lehet szó, hogy az Egyesült Államok dip­lomáciájának vezetője világos­sá tegye: mielőtt a fegyvereké lesz a döntés, Iraknak nincs más választása, mint hogy fel­tétel nélkül elhagyja az általa augusztus 2-án lerohant szom­szédja területét. BUSH INGERÜLT KIFAKAD ASA Szaddam Husszein most lát­hatóan a világközvélemény pszichológiai megdolgozásába kezdett. Bagdadban adatokat tettek közzé arról, hogy a Biz­tonsági Tanács blokádintézke­dése miatt állítólag másfélszáz gyermek halt meg eddig, mert az orvosoknak nem állt ren­delkezésére a szükséges gyógy­szer. Irak úgy tünteti fel, hogy a dátumvita hátterében az van, hogy az amerikai vezetés valójában már csak a katonai megoldásra készül, s minden tárgyalási javaslat egyszerű porhintés. Ezért, eszerint Bag­dadnak nem maradt más lehe­tősége, mint felkészülni a há­borúra. Szaddam Husszein kormánya, amely augusztus­ban az agressziót elkövette, úgy tesz, mintha maga lenne valamiféle igazságtalan ké­szülő támadás áldozata .., Meg kell védeni hazánkat — hangzik a propaganda. Ezért polgári védelmi gyakorlatokat rendeltek el. Az iraki televí­zióban arra oktatják a lakos­ságot, hogy mit kell tenni lé­gitámadások esetén, s hogyan lehet lassítani az ellenség elő­renyomulását, ha betör az or­szágba, s miként lehet a meg­szállt területeken szabotázsak­ciókat végrehajtani. A túszok szabadon bocsátásá­val egyébként Bagdad bizo­nyos pszichológiai tőkéhez ju­tott. A keresztény világban a szeretet ünnepe, karácsony elé időzített iraki lépés megtette a várt hatást. Szaddam Husz- szein — el kell ismerni — ügyes taktikus. Az sem volt nyilván hátsó gondolatoktól mentes, hogy Ortega, volt ni- caraguai államelnöknek azt mondotta, hogy kivonulna Kuvaitból, ha nem érné olyan tekintélyveszteség emiatt, amely rendszere bukásához vezetne. Megismételte: beérné csupán két stratégiailag Irak számára fontos szigettel, és a határmenti néhány olajlelő­hellyel. Ha ezekre most ga­ranciát kapna, kész lenne csa­patainak utasítást adni Kuvait elhagyására. Meglepő, ha ezek után, Washingtonban rugalma-r sabb, a háború elkerülését kö­vetelő stratégia kidolgozását követelik a Fehér Háztól? Egy ilyen fegyveres akcióban ugyanis elkerülhetetlenül sok ezer amerikai halottja lenne a sivatagi harcoknak. A kiala­kult helyzetre jellemző, hogy Bush elnök ingerült nyilatko­zatot tett, amely szerint nem lehet jutalmazni emberrabló­kat. Ezt az váltotta ki, hogy sokak szerint a túszok szaba­don bocsátása Irak vezetésének békés jelzése, s ezt figyelem­be kellene vennie a Fehér Háznak. * BÉKEKONFERENCIA. DE MIKOR? Washingtont csalódás érte amiatt is, hogy a houstoni szovjet—amerikai külügymi­niszteri tárgyalásokon kitűnt: Moszkva nem hajlandó arra, hogy egy január 15-i, feltéte­lezett Irak elleni hadművelet­re akárcsak jelképesen, né­hány száz főnyi csapatot küld­jön. Pedig a Bush-kormány- zat, amely érdekeltnek tartja magát abban, hogy Gorbacsov vezetésével a peresztrojka erői maradjanak a kormányrúdnál a Szovjetunióban, egymilliárd dollár kölcsön folyósítását tet­te lehetővé élelmiszer-szállít­mányokra. Washingtoni véle­mények szerint ugyanis, ha éhínség következik be a szov­jet államban, nagy a veszé­lye annak, hogy a reformok híveit katonai diktatúra söpri félre Moszkvában. A szovjet vezetés azonban afganisztáni kudarca miatt óvakqdik attól, hogy akár csu­pán jelképes haderővel részt vegyen egy háborúban; hiszen ki láthatja előre, hogy ennek milyen következményei lehet­nek? így inkább Moszkva egy­részt az angolai rendezéshez nyújtott inkább segítséget Wa­shingtonnak, s luandai, még meglevő befolyását arra hasz­nálta fel, hogy nyomást gya­koroljon a jövő évi tűzszünet elfogadtatására, majd az azt követő, nemzetközi felügyelet- tel tartandó szabad választá­sokra. Másrészt belement ab­ba, hogy Samir izraeli minisz­terelnökkel tárgyalást folytas­son külügyminisztere útján, s itt látványosan elejtse a nem­zetközi konferencia előfeltéte­lét ahhoz, hogy a Szovjetunió később rendezze diplomáciai kapcsolatait Izraellel. ■ A békekonferencia ügye egyébként a Biztonsági Ta­nácsban napirenden van. Wa­shington elvben immár kész ennek elfogadására. Csak ép­pen az időzítés kérdése vita­tott. A Bush-kormányzatot két meggondolás is gátolja abban, hogy beleegyezzen ennek az értekezletnek sürgős megtar­tásában. Egyrészt az, hogy Szaddam Husszein éppen ezt szabta meg Kuvaitból való ki­vonulásának előfeltételéül. S ha az Egyesült Államok elfo­gadná most ennek a konferen­ciának megtartását, az meg­hátrálásnak tűnhetne. Más­részt, a Biztonsági Tanácsban a szavazás e kérdésben egybe­esett azzal a nappal, amikor az amerikai elnök fogadta Sa­mir miniszterelnököt. Az Egyesült Államok kényes helyzetben van közel-keleti ügyekben. Tekintve, hogy Iz­rael fő szövetségese volt min­dig a térségben, nem akar szembekerülni Tel-Avivval. De azt is tényként kénytelen fi­gyelembe venni, hogy az Irak- ellenes koalícióban részt vesz­nek olyan államok is, amelyek az Izrael által megszállt terü­letek önrendelkezési jogáért lépnek fel. Követelésük a kö­zel-keleti békekonferenciára tehát Washington számára nem elhanyagolható. Samir elégedett lehet mégis, mert a rendezési értekezlet csak a kuvaiti válság megol­dása utáni időkre halasztódott. Az Egyesült Államok, a ■ jelek szerint, kész emellett megfon­tolni azt az egymilliárd dollá­ros izraeli segélykérelmet, amit az tesz indokolttá, hogy a Szovjetunióból mintegy mil­liónyi zsidó kivándorlása vár­ható. Ami pedig a Szovjet­uniót illeti, új magatartására jellemző, hogy maga kérte a Biztonsági Tanács palesztinai szavazásának elhalasztását, amíg Sevardnadze nem tárgyal Samirral, illetve később Tö­rökországban nem folytat esz­mecserét Jasszer Arafattal. ISMÉT A SHKODRAIAK ... Ügy tűnik, hogy Albániában véget értek a kicentizett re­formlépések. A hét elején még gumibotos rendőrök verték szét a diákmegmozdulásokat, s halottak, sebesültek maradtak az utcákon, és újra megtöltöt­ték a börtönöket a rendszer ellenfeleivel. Kitűnt azonban, hogy már e 3,1 millió lakosú országban sem lehet útját áll­ni a fejlődésnek. Ramiz Alia államfő, az Albán Munkapárt első titkára menesztette az uralkodó párt politikai bizott­ságának több tagját, és zöld fényt adott a többpártrendszer előtt. Másnap meg is alakult az első demokratikus polgári párt. Ugyanezen a napon meg­mozdulás kezdődött Shkodrá- ban, ahol három éve fegyve­res akció zajlott le. Annak idején sikerült eltávolítaniuk a shkodraiaknak Sztálin hatal­mas szobrát. Most a shkodraiak, hagyo­mányaikhoz híven, ismét so­rompóba léptek. Kinyilvání­tották, hogy nem kérnek a fe­lülről, lassanként a hatalom által csepegtetett reformokból. Az 1985 óta kormányzó Ramiz Alia, katonaságot vezényelt ki ellenük, de nem lövetett a za­vargás részvevőire, akik pedig rátámadtak az Albán Munka­párt helyi székházaira. A ren­det lövöldözés nélkül sikerült helyreállítani, de a helyzet fe­szült. A vezetés azt ígérte, hogy februárban szabad vá­lasztást tartanak. A londoni rádió kommentátora üdvözölte az ígéretet, s nyugati főváro­sok kormányköreit idézve, ki­fejtette reményét, hogy a vok­solás nemzetközi ellenőrzés alatt zajlik majd le. Arkus István Felmentették a lengyel kormányt A lengyel parlament fel­mentette Tadeusz Mazowiecki kormányát. A szavazás során 224-en voksoltak a kormány felmentésére, 16-an ellene és 122 képviselő tartózkodott a szavazástól. A szejm ugyan­akkor határozatban kötelezte a minisztertanácsot, hogy az új kormány létrehozásáig folytassa munkáját. A lengyel elnökválasztás el­ső fordulójában elszenvedett veresége után kérte a mi­niszterelnök maga és kormá­nya felmentését, de a szejm úgy határozott, hogy kérését csak akkor veszi fontolóra, ha előbb elkészül a kormány beszámolója eddigi tevékeny­ségéről. A dokumentum nem egészen tíz nap alatt megszü­letett. A pénteki ülésen beszédet mondott Tadeusz Mazo­wiecki, a távozó kormányfő, s ebben rövid kivonatát adta kormánya beszámolójának. Elmondotta, hogy kormá­nya tevékenységének 15 hó­napja során mélyreható átala­kítást hajtott végre Lengyel- ország politikai és gazdasági rendszerében, példát mutatva egész Közép- és Kelet-Euró- pának. Az összeomló tervuta­sításos, centralizáilt gazdaság helyére racionális gazdasági rendszert sikerült állítani, amelyben már megvannak a piaci konkurencia és egyen­súly alapjai, és ez a kormány már nem üres kincstárat hagy maga után, mint az előző. Bonntól Moszkvának Kiadatási kérelem A német kormány hamaro­san kérni fogja Moszkvától, hogy adja át a német igaz­ságügyi szerveknek Erich Ho- neckert — jelentette be pén­teken Dieter Vogel kormány- szóvivő. Ennek érdekében rövidesen a külügyminiszté-. riumba kéretik a Szovjetunió1 bonni nagykövetét, hogy tisz­tázzák vele az eljárás részle­teit. A szóvivő közlése szerint a kormány csütörtökön kapta meg a berlini igazságügyi sze­nátor átiratát. Ebben Jutta Limbach arra kéri a kor­mányt, hogy a szovjet kor­mánynál eszközölje ki Erich Honecker átadását a német igazságszolgáltatásnak. Magyar kormányátalakítás Külföldi visszhang, kommentárok A magyar kormányátalakí­tásról szóló első külföldi hír- ügynökségi jelentések Kupa Mihály pénzügyminiszteri ki­nevezését emelték ki a legje­lentősebb személyi változás­ként. A német DP A meglepe­tésként könyvelte el a kor­mányfőnek ezt a döntését. Az amerikai AP valószínűnek tart­ja, hogy a külföldön élő ma­gyarok ügyeivel foglalkozó új miniszteri poszt létesítése nö­velni fogja a feszültséget Ma­gyarország és Románia kö­zött. Mindegyik nagy hírügynök­ség utalt rá, hogy Kupa Mi­hály, az új pénzügyminiszter nagy gyakorlattal rendelkező, kitűnő pénzügyi szakember. Megemlítik, hogy ő volt az 1988-as adóreform „atyja”. Az osztrák APA hírügynökség az akkor bevezetett adórendszer „nyugati stílusára”, az ameri­kai AP ellenben népszerűtlen voltára emlékeztetett. A hírügynökségek azt is megemlítették, hogy Kupa az Antall-kormány első olyan minisztere, aki már a régi rendszerben is magas tisztsé­get töltött be. A Reuter kiemeli, hogy a kormányátalakítás megerősí­tette a Pénzügyminisztérium befolyását. A DPA szerint a jövő hétra jelzett újabb kormányátalakí­tás feltehetőleg a sókat bírált kisgazda minisztereket fogja érinteni. Pénzreform Észtországban ? Saját fizetőeszköz a korona Nem hivatalos értesülések szerint Észtországban vasár­nap pénzreformot hajtanak végre. Tallinnban már széles körű szóbeszéd tárgya, hogy a hét végén a balti köztársaság­ban bevezetnék a saját fizető- eszközt, a koronát, e híreket azonban hivatalos forrásból nem erősítették meg. Az észt fizetőeszköz „fel­élesztésének” gondolata még az elmúlt évben fogant a köz­társaság közgazdászainak kö­rében, s Rein Otsason, az észt állami bank elnöke a tavasszal hozzá is látott e tervek gya­korlati megvalósításához. Az új bankókat már ki is nyom­tatták (a tallinni kormány szigorúan titokban tartotta e szerződés részleteit, de való­színűleg egy skandináv pénz­jegynyomdában készülhettek), s az elképzelések szerint ka­rácsony táján kívánták végre­hajtani a pénzcserét. A ké­sőbbiekben a tallinni gazda­sági vezetők hivatalos nyilat­kozataikban elálltak terveik­től, azzal az indoklással, hogy az észt korona bevezetése „egyelőre gazdaságilag nem indokolt”, s nem jelöltek ki új időpontot a pénzreformra. A kormány elé terjesztették DepofHizált hadsereg A jugoszláv nemzetvédelmi minisztérium-''- îtfdif^âftÿo'ztâ, hogy módosítsák az ,általános honvédelmi törvényt, és tilt­sák meg a pártok tevékeny­ségét, politikai szervezetek alakítását a fegyveres erők­nél. A hadsereg depolitizálásáról szóló javaslatot pénteken hoz­ták nyilvánosságra, azután, hogy a minisztérium az indít­Szovjet—koreai nyilatkozat Kétoldalú A kétoldalú kapcsolatok ál­talános elveiről szóló nyilatko­zatot írt alá pénteken Moszk­vában Mihail Gorbacsov szov­jet és Ro Te Vu dél-koreai el­nök. A szuverén egyenjogúság, a területi sérthetetlenség és a politikai függetlenség tiszte­letben tartása, a nemzetközi jogi normák érvényesítése, az ENSZ céljainak és elveinek tisztelete, az erőszak alkalma­zásának vagy a vele való fe­nyegetőzésnek a megengedhe- tetlensége — ezek azok az el­vek, amelyeket a kétoldalú nyilatkozat első helyen említ. A két ország arra törekszik, hogy viszonyuk a jószomszéd­ságra, a bizalomra és a köl­csönös előnyökre épüljön. E célok elérését a megkötendő kormányközi megállapodások fogják segíteni, amelyek arra irányulnak majd, hogy létre­jöjjenek a kapcsolatok a poli­tika, a gazdaság, a kereskede­lem. a kultúra, a tudomány, a humanitárius kérdések te­rén. A két vezető leszögezte, hogy támogatják országaik üz­leti köreinek együttműködési törekvéseit össze akarják hangolni erő­feszítéseiket a nemzetközi ter­rorizmussal, a szervezett bű­nözéssel és a kábítószer-keres­kedelemmel vívott harcban. A nyilatkozat nemzetközi része hangsúlyozza, hogy a szovjet—dél-koreai együttmű­ködés célja egyebek között olyan nemzetközi légkör meg­teremtése, amely enyhíti a fe­szültséget és megteremti a bi­zalom légkörét Észak- és Dél­Korea jövendő újraegyesítésé­hez. A szovjet fél támogatásáról biztosítja Szöulnak a Korea- közi párbeszédre irányuló lé­péseit. Dél-koreai részről pedig kinyilvánítják, hogy a szovjet reformpolitika sikerét a jövő nemzetközi kapcsolatai egyik fontos tényezőjének tartják. A nyilatkozat szerint Moszk­va és Szöul kapcsolatainak fejlesztése semmilyen mérték­ben sem érinti a két fél har­madik országhoz fűződő vi­szonyát. vánvt véleményezésre a szö­vetségi1 kórffiáW kész­tette. A pártok tevékenységének betiltása akkor vetődött fel, amikor a közelmúltban magas rangú katonai vezetők részvé­telével megalakult a Kommu­nista Szövetség—Mozgalom Ju­goszláviáért nevű párt, amely rövidesen megtartja hivatalos alakuló kongresszusát is. A posztkommunista párt ellen keményen tiltakoztak Szlové­niában és Horvátországban, és követelték Ante Markovics miniszterelnöktől, hogy tegyen lépéseket a hadsereg depoliti- zálása irányában. Fran jo Tudjman horvát elnök és Mi­lan Kucan szlovén elnök et­től tette függővé azt, hogy tá­mogatja-e a Markovics-kor- mány reformprogramjának folytatását. ' Egyelőre nem ismeretes, hogy mikor tűzi napirendre az indítványt a szövetségi parla­ment. A honvédelmi törvény egyébként más szempontból is felvetődött. Janez Jansa szlo­vén védelmi miniszter kifejtet­te, hogy kérdéses, miként rea­gál majd a szövetségi haderő a szlovén népszavazás határo­zatára. H»*I£ël«8i események egy mendSatfcNan Mihail Gorbacsov szovjet egészségügyi intézménynek adomá­nyozza a Nobel-békedíjával járó 700 ezer dollárt, illetve a neki ítélt olasz Fiugi-díjért kapott 450 ezer dolláros összeget — közölte a TASZSZ. A A jövő héten Budapestre látogat Jean-Pierre Chevenement francia védelmi miniszter. A Az Európai Közösségek pénteken megkezdődött, rendes év végi csúcsértekezletének fő témái : a közösség politikai és pénzügyi uniója, a Szovjetuniónak és Kelet-Európának nyújtandó gaz­dasági segély, az öbölválság és a GATT-tárgyalások. A A ro­mán parlament képviselői felhívást intéztek az ország lakos­ságához: kötelességünk békében és egységben megünnepelni a múlt decemberi események évfordulóját. A Az ENSZ-közgyű- lés pénteken hajnalban ismét az arab—izraeli konfliktus ren­dezését célzó közel-keleti békekonferencia összehívását szor­galmazó határozatot fogadott el. A A Bundesrat, a német tartományok képviselete pénteken egy rendelkezéssel szabad utat biztosított ahhoz, hogy Bonn és Varsó még az idén alá-^ írhassa a lengyelek vízummentességét biztosító megállapo­dást. A Éles vita után a bolgár nagy nemzetgyűlés tegnap december 19-ig meghosszabbította Dimitar Popov kijelölt mi­niszterelnök kormányalakítási megbízatását. A Űjabb három izraelit öltek meg késsel pénteken, minden jel szerint palesz­tin iszlám szélsőségesek a Tel-Aviv melletti Jaífában.

Next

/
Thumbnails
Contents