Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-01 / 282. szám

Gödöllő egykori címerei Gödöllő kúriáiig község XVIII. század végi pecsétjét láthatjuk először a fiait önvé­rével tápláló pelikán motívu­mát, ezt a kora középkori ere­detű keresztény szimbólumot. Ugyanez a motívum maradt meg az 1768-as mezővárosi rangra emelkedő település ké­sőbbi címereiben is. A ma hasz­nálatos — 1974-ben bevezetett — címerben, csodálatos módon szintén bent maradt a pelikán, igaz, vágott nyakú csirkeként, és szocialista új szimbólumok­kal gazdagítva. Hamarosan el­jön az idő, amikor városunk­nak rehabilitálnia kell egyko­ri címerét, a kérdés csak az, a számos variáció melyikét — esetleg kombinációját — vá­lasztjuk. Az elmúlt évben foly­tatott kutatások és vizsgálatok alapján a városi múzeum a XVIII. századi mezővárosi cí­merhez való visszatérést fog­ja javasolni, azzal a kiegészí­téssel, hogy a címerhasználat bizonyos körében a XIX— XX. századi variációk is alkal­mazhatók legyenek. Ezek egyi­ke az itt látható XIX. század végi címer, barokkizált kék­ezüst címertakaróval, melynek eredetijét a városi múzeum őrzi. Varga Kálmán Sajó tos örökségii n k Fotók múzeuma alakul Hamarosan megalakul Ma­gyarország első önálló fotog­ráfiai múzeuma! A képanya­got a Magyar Fotóművészek Szövetségének 36 ezres gyűjte­ményére alapozva, alapítványi pénzösszegek felhasználásával kívánják minél teljesebbé ten­ni. A múzeum kinevezett ve­zetője december elsejétől Kin­cses Károly fotómüzeológus, aki szükebb pátriánkban, töb­bek között a gödöllői művelő­dési központban végzett igaz­gató-helyettesi munkásságáról, kiállítás rendezéseiről ismert. A múzeum a fotózás kezde­teitől napjainkig minden típu­sú fényképet és azzal kapcso­latos tárgyakat, fényképezőgé­peket, laboratóriumi felszere­léseket, leveleket gyűjt. Kér­nek mindenkit, hogy az arra érdemesített fotóit, s már em­lített tárgyait ajándékképpen, vagy vételre ajánlja fel a mú­zeumnak, amely az elmúlt más­fél század magyar kultúrájá­nak sajátos örökségét kíván­ja ápolni. Érdeklődni, jelentkezni a Magyar Fotóművészek Szövet­ségénél — Budapest, 1054, Bá­thory u. 10., telefon: 131-3147), illetve az igazgató lakásán (Hévízgyörk, 2192 Kossuth Lajos u. 92., telefon: 52) le­het. Népművészet az agráregyetemen ? Mérnök helyeit lehet technikus Ha minden jól megy, ak- s kor a Gödöllői Agrártudo- ■x mányi Egyetem öregdiák- ^ jai egy-két év múlva rá ^ sem ismernek egykori is- ^ kólájukra. Természetesen nem a külcsín fog megvál- $ tozni, az már így is szép, ^ vonzó. A GATE új vezeté- ^ se felismerte, hogy a tár- § sadalmi és politikai válto- $ zások az agrár-felsőoktatás ^ megújhodását követelik, ^ amelynek koncepcióját az ^ eddig elért eredményekre > alapozva a demokratiku- ^ san megválasztott testűié­it t éknek, tisztségviselőknek i kell kidolgozni. Novemberben elfogadták az egyetemi tanács 1990/91. évi munkatervét. Ebben az idő­szakban várhatóan súlyos­bodnak a gazdasági gondok az oktatás és a kutatás terüle­tén is. A testület mégis úgy látja, hogy egy jól átgondolt fejlesztési koncepció alapján és az egyetemi élet radikális átalakítása révén lehetőség mutatkozik újabb külső for­rások bevonására! Fontos lépés lesz ezen az úton az egyetemi tanács de­cember 3-i ülése, melyen az egyetemi autonómia főbb jellemzőinek megvitatása mel­lett bonckés alá veszik az in­tézmény oktatási rendszeré­nek fejlesztési irányelveit. Ezek az elgondolások már ko­rábban megszülettek, s a nyár során a professzorok ta­nácsa és az egyetemi kerék­asztal-tanácskozás is igazított azokon. Az irányelveket dr. Kocsis Károly rektor terjeszti az egyetemi tanács elé. Milyen jövő is vár a GATE-re ezek szerint? Az egyetem általá­nos képzési céljait az ezred­forduló táján felmerülő ak- rártermelési és általában vi­dékfejlesztési célok, valamint a vidéki környezet megóvás, - hoz szükséges felsőfokú vég­zettségű agrár szakemberek­kel szemben támasztott igé­nyek határozzák meg. Az iparilag fejlett európai és ten­gerentúli országokban az ag­rár-felsőoktatás sokkal szerte­ágazóbb és rugalmasabban al­kalmazkodik a kis- és köze­pes farmgazdaságok, továbbá az integrált agronómia!, mű­szaki és ökonómiai ismerete­ket igénylő termelés, termék- feldolgozás és -értékesítés komplex láncolatához, általá­ban a piacorientált agrárter­melés igényeihez. A GATE alapvető képzési főirányai az ezredfordulóig a képzés tartalmi színvonalá­nak számottevő javítása mel­lett agrártudományi (növény­termesztési és állattenyészté­si), agrár-műszaki (agrárgé­pészeti és biotechnikai), ag­rárökonómiai (üzemtani és piacgazdálkodási), valamint az agrár tanárképzési területek felé csoportosíthatók. Ha lesz rá pénz, oktatási prog­ramjuk új típusú vidékfej­lesztési főiránnyal is bővít­hető, amely a vidéki környe­zetgazdálkodáson kívül ma­gában foglalhatja a vidéki településfejlesztés, az agro­business, az agroturizmus, a mezőgazdasági és helyiipari feldolgozó tevékenység, a a háztartási tudományok, sőt a népművészetek témaköreit is. Fontos irányelv, hogy az egyetemre bekerülő hallga­tók a természetes kiválasz­tódás alapján, az érdeklődési körüknek megfelelően, az egyetemen eltöltött idő függ­vényében egyre csökkenő lét­számban, egyre magasabb szintű végzettség irányában folytathassák tanulmányai­kat, s mindazok, akik az egye­temet elhagyják, az ott töltött időtől függően különböző szintű jogosítványokat sze­rezhessenek. (így például, aki az eiső évben kihull a rostán, megfelelő szakvizsgák letétele esetén technikusi oklevélért folytathatja a tanulást.) Az új képzési formákat, melyek részletes kifejtéséhez ezen írás terjedelme szűk, fel­menő rendszerben már a kö­vetkező tanévtől kezdődően be kívánják vezetni. Balázs Gusztáv Piahálok, naptárak Biczó András emlékére Hiába volt sokoldalú, vá­lasztott műfajai nem tették lehetővé, hogy művészetével a fővonalba kerüljön. A pla­kátok, címkék, falinaptárak, üdvözlőkártyák és könyvil- lusztrációk nem tartoztak az igazán megbecsült művésze­ti ágak közé. Biczó András 1888-tól 1957- ig élt, legtermékenyebb kor­szaka a ’20-as évek közepétől a negyvenes évek közepéig terjedő évekre esett. Sokirá­nyú munkásságát hi vatott be­mutatni az az emlékkiállítás, amely deceber 1-jén nyílik! a gödöllői galériában. A ja­nuár 6-ig látható színes, vál­tozatos anyagot a művész fia, Biezó Tamás rendezte két se­gítőtársával. Kathy Imrével és Wirth Irénnel. Az emlékkiállítást dr. Ben­da Kálmán történész nyitja meg szombaton 18 órakor. A honismeret közkatonái Ha száz közül csak egy is Talán a legszebb népműve­lési terület a honismeret. Szervezeti keretét nevezhet­jük körnek, szakkörnek vagy klubnak. Foglalkozzanak a tagjai országjárással, írjanak falukrónikát, régészkeri,jenek, gyűjtsenek vagy fényképez­zenek, egyaránt lendítő erőt képviselnek helységük köz- v életében. Többféle és többirányú ér­tékes honismereti, helytör­téneti munka jellemzi körze­tünk községeit is. Erről a te­vékenységről beszélgettem Polónyi Péter nyugalmazott múzeumigazgatóval, aki a gö­döllői járás egykori népmű­velési felügyelőjeként szinte megszállottja, apostola volt e területnek, e elsősorban az értékes emberi sorsok gyűjté­sét szorgalmazta. — A munkás életből kifelé tartók tapasztalatátadása a munkás életbe most indulók­nak — ha száz közül csak egy is odafigyel — már nem lesz haszontalan — vallja. Ilyen megfontolással kezd­te el gazag életű idős ernbe­LLDl 'Társadalmi körnvezetünk- ben egyre inkább érlelő­dik az a felismerés, hogy az egyházak létét, tevékenységét nem lehet a hitélet szférájára szűkítve, pusztán a vallásos embereket érintő ügyként meg­ítélni. Ma már senki nem vitatja — amit nem is oly rég még konok fölénnyel tagadtak —, hogy az országot emésztő gon­dok enyhítésében nem nélkü­lözhető az egyházak segítsé- ßc. Az ezernyi fajta népbeteg­ség orvoslásában, a szegények, a testi és lelki betegek istápo- lásában, az alkoholizmus, a narkománia, az öngyilkossá­gok, a válások, az abortuszok elleni küzdelemben a hívő emberekre és papjaikra, az egyházak intézményeire, be­folyásoló erejére bízvást szá­míthatunk. Nem kevésbé fon­tos a hivatásuk a nevelésben, a közszellem, a mentalitás formálásában, az ország újjá­születésének erkölcsi megala­pozásában. A társadalom arra való felkészültségének erősítésében, hogy vállalni tudjuk az áldo­zatokat, hogy az egyéni boldo­gulás, érdekérvényesítés mohó ösztönei ne falják fel a mások sorsáért, a nemzet jövőjéért érzett felelősségtudatot, hogy a kíméletlenség, a követelőzés, az előnyök hajszolása helyett a belátás, a méltányosság, a segítés készsége bontakozzék ki az emberekben. Emberségünk, erkölcsi és nemzeti tudatunk mai válsá­gos állapotában különös jelen­tősége van a történelem valla­tásának, az ' együvé tartozást, Városunk és az egyházak Gyógyszerészek, tanárok egymásra utaltságot tudatosí­tó hagyományok ápolásának. Múltunkról megfeledkezve kiszakadunk a közösségből, idegenné válunk nemcsak a hazában, de még lakóhelyün­kön is! Az önkormányzati rendszer kiépülése a lokális identitástudat, a gödöllőiség mibenlétének tisztázását is fontos feladattá teszi. Ehhez pedig hozzátartozik az egyhá­zak településünk történetében betöltött szerepének ismerete is. Városunk történetének leg­korábbi, de mindmáig forrás- értékű feldolgozását Gödöllő első — és lelki pásztori mun­káját 36 évig itt végző — plé­bánosának, Odray (Odrobe- nj/dk) Jánosnak köszönhetjük. Gödöllő hajdan és most című, 1875-ben megjelent, 184 olda­las műve a városi múzeum könyvtárának egyik legféltet­tebb kincse. Megírásához fel­használta paptársai munkáját is, a minden plébánián folya­matosan vezetett krónikát — az úgynevezett História domust —. amely nélkül egyetlen te­lepülés történetét sem lehetne megírni. E történetíró lelkészek fel­jegyzései tájékoztatnak arról is. hogy Gödöllő első gyógysze­részei papok voltak. A besnyői kapucinus kolostorban műkö­dött patikájuk 1769 óta, a gyógyszerészdiplomával is ren­delkező páter Joachim irányí­tásával. Gödöllő első iskoláit is az egyházak alapították. Iskolát hozott létre és tartott itt fenn a református, a katolikus és az izraelita egyház. Egy szer­zetes atya vezetésével a bes­nyői zárdában is működött is­kola, ahol 20-30, többségében babatpusztai parasztgyerek oktatásáról gondoskodtak. A minorita szerzetesek jóvol­tából nyílt meg az első helyi gimnázium, múzeumunk épü­letében, 1911-ben. Gödöllőt a legnagyobb, még­pedig a premontrei szerzetes- rend iránti hálára itt felépí­tett rendházuk, és 1930-ban megnyitott gimnáziumuk kö­telezi. Iskolájukat — annak színvonalára és szellemiségé­re, tanáraira és tanítványaikra gondolva — a magyar műve­lődéstörténet egyik nagy büsz­keségeként tarthatjuk számon. A premontreiek öröksége nél­kül nem lehetne ma itt az épü­letükbe telepített Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem, ennek pedig itteni létrehozása városi rangunk elnyeréséhez is hoz­zájárult. A premontrei rend tagjai­nak iskolán kívüli tevékenysé­ge is tiszteletre késztet. A já­rási közművelődési egyesület­ben végzett, sokirányú isme­retterjesztő munkájuk széles körben éreztette kedvező há­tasat* Áldásos működést fejtettek ki egyházaink különböző szo­ciális intézmények és más szervezetek, egyesületek kere­tében is. Árvaotthonuk, sze- retetházuk, cserkészcsapataik, a GRIE, az iskolanővérek, a betegápoló apácák tevékeny­ségét példaértékűnek lehet ma is tekinteni. Csonka lenne a leltár, ha nem emlékeznénk meg azokról a jeles egyházi személyiségek­ről, akik munkásságukkal a helytörténetbe is beírták a ne­vüket. Erdélyi Ferenc, Petőfi barát­ja, a ’48-as forradalom és sza­badságharc idején a gödöllői nemzetőrség megszervezője ; Römer Flóris, az európai hírű régészprofesszor, a Pest me­gyében elsőként Gödöllőn. 1875-ben megalakított Mú­zeum Egylet elnöke; Kovács Bernardin, a baloldali maga­tartásáért börtönre ítélt mino­rita tanai ; a gödöllői gyermek- és ifjúkor és a művésztelep tagjaival való barátság élmé­nyét oly sok művével tanúsító Sik Sándor; Szabó Aladár, a kiváló egyházi író és hitszó­nok;' Kurnorovitz Bernât aka­démikus, Fényi Ottó tanár úr, az alma mater szellemének élő és éltető letéteményese, mind­mind elévülhetetlen érdemeket szerzett. 1-1 isszük, hogy Gödöllő a fej­lődés új szakaszába lépve megfelelően fogja értékelni azt, amit az egyházaktól és pap­jaiktól kapott, és munkájuk gyümölcsöző hatása megmu­tatkozik az emberek egymás­sal és városukkal való viszo­nyának alakulásában is. Polónyi Péter rek vallatását tíz-tizenöt év­vel ezelőtt. Elmondása szerint minden esetben nehéz élettel, kemény sorssal találta magát szemközt. Az isaszegi Szathmáry Zol­tán múzeumalapító tevékeny­ségét 6aját hangszalagom is őrzi. — Lehettem olyan nvolc- kilenc éves. Bérben szántották a földünket, kimentem édes­apámmal. S az eke egy telje­sen ép sarkantyút borított ki a földből. Gyönyörű szép sar­kantyú volt. Kérdezgettem édesapámat, honnan azok a vasdarabok — meg pénzek is kerültek elő az eke nyomán.. ö mesélte aztán, hogy ezen a vidéken 1849-ben véres har­cok voltak, s ez az egész táj nagy történelmi vidék __ A r égi pénzeket, sarkantyűda- rabokat, karddarabokat meg­őriztem, egyelőre minden cél nélkül. Amikor tényleges ka­tona lettem, megnéztem egy múzeumi kiállítást Sopron­ban. Akkor annyira megfo­gott, hogy ott szép rendben láttam a régi tárgyakat, pus­kákat, kardokat, pénzeket, használati eszközöket, hogy nem tudtam szabadulni a va­rázs alól, s ez a szenvedély már el fog engem kísérni a sárga földig. A zsámboki Lapu Istvánné Kákái Margit 1920-ban szüle­tett egy tízholdas parasztgaz­da ötödik gyerekeként. Már kisgyerek korában szívesen hallgatta az idősek elbeszé­léseit, jól ismerte a falu ha­gyományait, és felnőttként igyekezett ezeket megőrizni, átörökíteni. 1970-ben szervez­te meg a falu honismereti szakkörét. Összegyűjtötte a falusi élet tárgyi emlékeit, s e gyűjtőmunka eredménye­ként nyílhatott meg 1982-ben a zsámboki falumúzeum. 1986- ban jelenhetett meg az aszó­di Petőfi Múzeum kiadásá­ban, Korkes Zsuzsa segítségé­vel, Lapu Istvánné Visele- tek és szokások Zsámbokon című munkája. Számtalanszor beszélgettem Zsámbok Margit nénijével, többször írtam is a találkozá­sainkról. Tartalmas, szép órá­kat töltöttünk el a falumú­zeum udvarán levő diófa alatt. Vittem hozzá távoli vendége­ket, köztük idős barátaimat, s azok gyerekeit, utokáit is. Senki nem akadt, akit Lapu Istvánné meg nem „baboná- zott” volna: mesélő kedvével, marasztaló kedvességével, szülőházában és a zsámboki hétköznapokon megismert és máig megőrzött néprajzi is­mereteivel. Egy évtizede még hímző szakkört vezetett, gyerek né- pijáték-csoportot irányított. Gyűjtött és táncolt a népi együttesben, énekelt az asz- szonykórusban. Intézmény volt önmagában. Lehet-e elismerés nélkül szólni, a már örökre eltávozott galgamácsai Vankóné Dudás Juliról, vagy a Versegen élő Martonné Homok Erzsébetről? Tisztelettel említhetjük a ba- gi\ Tóth Mihályt, Deme Jó- zsefnét, a hévízqyörki Kovács Sándort, a galgahévízi Erös- váry Pált, az ikladi Ecker Dá­nielt, a szadai Cziberéné Szí­tó Máriát, a nagytarcsai Mol­nár házaspárt, a Gödöllőn élők közül a mogyoródi dr. Farkas Györgyöt és Heltai Miklóst. Külön írást érdemel­ne dr. Asztalos István aszódi múzeumigazgató ilyen jellegű tevékenysége, a vállalkozók emberi, szakmai segítése. Sokan vannak a tettre ké­szek, a fáradhatatlanok, bár munkájuk ritmusa mostaná­ban akadozik. Pedig napjaink­ban kellenének igazán a fa­lukrónikások, hogy élő ta­núként megörökítsék a rend­szerváltás embertipró gond­jait. — Segítségre várunk, arra, hogy ismét legyen a munkán­kat összefogó, irányító szer­vezet — hallottam a falvak­ban. Szavukat az illetékesek­nek továbbítom.. Segítsenek, amíg nem késő. Fcrcsik Mihály Kézilabda Ezt a találó hasonlatot Urszulytöl kölcsönöztem tudó­sításom címének. A múlt hét végén ismét pályára léptek a GSC kézilabdacsapatai a Queen Kupában és a megsze­rezhető nyolc pontból héttel tértek haza, annyival, ahány pötty található egy átlag ka­ticabogáron. A fiúk tényleg levezetésnek veszik ezt az időszakot, elég lazán állnak a mérkőzésekhez. A bajnokságban egy osztály­ban szereplő MAFC ellen vé­gig szoros mérkőzésen 20-28- >a nyertek, majd a Pénzügy­őrrel megosztoztak a ponto­kon, gólzáporos. 32-32-es dön­tetlen született. Mindkét talál­kozón Urszuly volt a legered­ményesebb, 14, illetve 13 gól­lal. A leány ificsapat előbb a jó erőket felvonultató Soroksári VOSÉ hasonló korosztályú együttesét fektette két váilra, 19-15-re nyertek. Utána azt hittük, rangadót játszanak a lányok a Váci Forte ellen. Tévedtünk, mert a GSC ebben a korcsoportban lényegesen előrébb tart most a váciaknál, a felkészültségben különbség az eredményben is igazoló­dott, 20-8-ra diadalmaskodtak lánykáink. Üjság a női csapatnál, hogy tétmérkőzésen most debütált az agráros Böszörményi Orso­lya, akit az Orosházi MTK-ból igazoltunk át. A kapus rend­kívül tehetséges, jó eséllyel pályázik az NB-s felnőttgár­da kapusposztjára is, nem csak adottsága, hanem kivéte­les szorgalma révén egyaránt! Markó Gábor /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents