Pest Megyei Hírlap, 1990. december (34. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-13 / 292. szám

1990. DECEMBER 13., CSÜTÖRTÖK p/vr MM. » f. Állóvíz az építőipar körül Eltűnt a haszonnyelő FELROBBAN-E A KOALÍCIÓ? Súlyos terhekkel bajlódik az építőipar. A vállalatok több­sége vegetál: a beruházási kedv s a finanszírozási for­rások radikális visszaesése miatt kevés a munka. A nagy, látványos építkezések ideje le­járt, az önkormányzatok lapos erszényből gazdálkodnak, s bár mindenki reméli, hogy előbb-utóbb lesz kimozdulás e merev holtpontról, egyelőre állóvíz veszi körül az iparágat. A Pest Megyei AÉV is ha­sonló cipőben jár, pedig a megyében mindenütt találkoz­ni munkájuk nyomával. Szi- getszentmiklóstól Vácig, Gö­döllőtől Szentendréig: iskolák, kórházak, művelődési házak, lakótelepek és áruházak jelzik, hogy a cég életképes volt. A megtorpanás a nyolcvanas évek végén következett be, s tartott napjainkig. Az okokról szólva, a válla­lat vezetői elmondták, hogy az elmúlt tíz évben egymást követték a kudarcok — egy­részt a vállalat rossz és elhi­bázott lépései, másrészt a gaz­daságpolitika rossz stratégiája miatt. Az említett időszakban például a központi irányítás a leányvállalatok létrehozását szorgalmazta, mondván: ezek jobban, rugalmasabban reagál­nak a kisebb építési igények­re, nem dolgoznak nagy költ­séggel,. mozgékony szerveze­tek. A PÁÉV is létrehozta a maga leányvállalatait — ket­tőt —, s mint utólag kiderült, többek között ezzel ásta alá eredményességét, mert egysé­gei veszteségtermelők lettek. Az elképzelésekkel és tervek­kel ellentétben éppen nem a kisebb, hanem a nagvobb épí­tési feladatokra vállalkoztak, s persze belebuktak. Ugyanak­kor a nyolcvanas években már kezdtek megjelenni a kis- szövetkezetek, a munkaközös­ségek. azok a jobban fizető és hàtékor^abban dolgozó egysé­gek, amelyekkel nem tudták felvenni a versenyt. A nagymarosi vízlépcsöépí- iéshez kapcsolódó létesítmény- beruházás során is leült a PÁÉV. Jelentős volt a válla­lása, mintegy 260 millió fo­rint értékű munkát kellett határidőre befejeznie, s hogy ez meglegyen, alvállalkozókat foglalkoztatott. Teljesen fonák helyzet alakult ki: ezek ma­gasabb összegre szerződtek, mint amit a PÁÉV a beruhá­zótól kapott. A határidő azon­ban sürgetett, a munkának kész kellett lennie, kénytelen volt alvállalkozókkal dolgoz­taink Az már szinte nem is szolgált meglepetéssel, hogy —• mivel itt jobb kereseti le­hetőségek teremtődtek — az emberek, a jó szakmunkások szép csendesen átvándoroltak oda. És akkor még nem szól­tunk az anyagárakról, amelyek menet közben a csillagos égig emelkedtek. Merthogy a szer­ződéskötéskor adott munkák, adott anyagok és adott árak szerepelnek, a változásokról nem szól a fáma. Ezt legfel­jebb a vállalat nyögi — ha bírja. A nyolcvanas évek végére meglehetősen kilátástalanná vált helyzetből radikálisan kel­lett a kilábalást megkezdeni. Az első döntés a leányvállala­tok jogutódlással történő meg­szüntetése volt. A PÁÉV, át­vállalva a munkát, a tarto­zást és a veszteséget, felosz­latta a két egységet — s ez­zel négyszáz fős létszámleépí­tésre is sor került. A másik elhatározásuk, hogy hozzá­nyúlnak a megcsontosodotl szervezethez, amelyről kide­rült, hogy ebben a formá­ban alkalmatlan az eredmé­nyes működésre. Szaküzemeik­ből kft.-ket hoztak létre — számuk mára kilenc —, s nyolc szerződéses részleg is dolgo­zik a vállalat keretében. Tel­jesen önállóak, maguk szer­zik a munkát, saját pénzesz- közökkeT gazdálkodnak; meg­szűnt a közös nagykalap, amely felemészti a hasznot, s a bajok ellen oltalmat ad. Az alternatíva tehát: az érde­keltség kialakítása. • S ezzel, el is jutottunk a mához, amely azért némi ta­nulsággal szolgál. Elsősorban azzal, hogy bár pillanatnyilag a kisvállalkozások az életké­pesek^ azért fel kell készülni a ndgybátlgltítok megőrzésére is, hjszen a. jövőben, bizonyá­ra lesznek — mert kellenek — építkezések. Egyelőre azon­ban nincsenek versenyhelyzet­ben az iparág cégei, mert Olyan gyatra a háttéripar és olyan előnytelen a gazdasági környezet, hogy egy pályáza­ton nem is jöhetnek szóba — mondjuk egy osztrák jelent­kezővel szembeni Kiszorulnak a piacról. Amit azonban ma még elvisel a gazdaság, azt a jövőben talán már nem teheti. Érdemes tehát gondolni a hol­napra is. Va. Ê. Ketyeg a Torgyán-bomba A kárpótlás körüli vita las­san egy éve folyik, hiszen ez a téma már az országgyűlési vá­lasztások idején is a kampány­háború középpontjában álit. Többször úgy tűnt: a probléma szétfeszíti a koalíciót, máskor pedig közelinek látszott a meg­egyezés. Ez utóbbira engedett következtetni az a tény, hogy a kormány a Parlament hétfői ülésén beterjesztette a régen várt dokumentumot, melynek címe: „Törvényjavaslat a tu­lajdonviszonyok rendezése ér­dekében az állam által 1949. június 8-a után az állampolgá­rok tulajdonában igazságtala­nul okozott károk részleges kárpótlásáról”. Az ülésen bombaként robbant Torgyán József — a Kisgazdapárt frak­cióvezetője — napirend előtti felszólalása, melyben közölte, pártja még tárgyalási alapnak sem hajlandó elfogadni a szó­ban forgó dokumentumot. Sol­tész Istvántól, az Országgyűlés főtitkárától azt kérdeztük, be- folyásolja-e mindez a törvény- javaslat parlamenti sorsát? — Ha a kormány egy tör­vényjavaslatot benyújt, azt a Parlamentnek meg kell tár­gyalnia, ebben nem mérlegel­het, csak arról dönthet, hogy mikor vitatja meg. Ennek a törvénynek a tárgyalásában a kormány sürgősséget kért. Ez a házszabályok értelmében azt jelenti, hogy a sürgősségről va­ló döntést követő ülésnapon kell napirendre tűzni a javas­latot, ha a bizottságok eleget tettek az előkészítés megkívánt feltételeinek. Tekintettel arra, hogy a kormány az elmúlt idő­szakban szinte csak sürgős tör- -vényeket terjesztett a Parla­ment elé. ez az idő természe­tesen kitolódik. Úgy tűnik, hogy ebben az évben már nem tárgyalják meg a képviselők ezt a törvénytervezetet.' Az első időpont, ahol a Par­lament egy törvényjavaslat sorsáról dönthet, az az általá­nos vita vége. Ennek lezárása után vagy részletes vitára bo­csátja a törvényjavaslatot, vagy pedig átdolgozásra visz- szaadja az előterjesztőnek, többségi szavazattal. Ilyenre az új Parlament időszakában nem került még sor. Termé­szetesen még az is előfordul­Q ön miért repült az állá­sából? Szakmai gondok vol­tak? Nem fért meg a vezetői­vel? — Hogy pontosan miért, nem tudom. 1974 óta dolgoz­tam a tanácsnál. Nem volt vi­tám az új vezetéssel. Sőt. Po- rdezainét a költségvetési 4 üzemnél, korábbi munkahe­lyén én kerestem meg, hogy vezetőnek jöjjön el a tanács­hoz, a titkárságra. Vezér Mi­hály? Már élt a pályázati rendszer, amikor rábeszéltem, pályázzon. A művelődési ház­ban volt gazdasági vezető, utána lett nálunk pénzügyi osztályvezető. Hisz mint sze­mélyzetisnek. oktatási ügyek­kel foglalkozónak, ez is dol­gom volt. Viszont akadtak már jelei annak, hogy az új fel­állásban nem számítanak rám. A magamfajta, minden lében kanál ember szereti tudni, hogy mit kell csinálni, s miért. Az első jel? 1975-től minden választás megszervezése az asztalomra került. Az idén Paróczainé mint megbízott vb-titkár. kihagyott ebből a munkából. Amit már viszont furcsálltám: a jegyzői pályázat kiírását is masa fogalmazta meg. Olyan kitételt is beleve­vő. amit a jogszabály nem ír elő; nesvven év a korhatár. Hát ebbe csak ő maga fért bele. viszont az állásra jelent­kező üevészek, jogászok nem. A testület elé is Paróczainé készítette elő a saját pályáza­tát. Pedig november 30-án ez még az én feladatom lett vol­na. Bekérték tőlem a személyi anyagokat is a jegyzői hivatal­ba. A miértre nem kaptam vá­laszt. Pedig nem ott lenne a helye. Amit viszont nem vi­tatok: a szervezeti átalakítás­ra szükség volt, de a régi. jó szakemberek eltávolítására nem! Talán értettem valamit a dolgomhoz: 1990 nyarán ép­pen az SZDSZ akkori elnöke, Takács János Károly kért tel arra, hogy tartsak előadást ar­ról: miként lehet s kell éssze­rűbbé tenni a rossz tanácsi Szervezetet. • Ésszerűsítették a hiva­talt? — Ha ésszerűsítésnek lehet nevezni, hogy az öt osztály helyett ma nyolc iroda van, nyolc vezetővel. Igaz, a pol­gármester hangsúlyozta, hogy nem lesz nagytakarítás, min­denki legalább fél évet kap a bizonyításra. S lám, ötödikén, hatodikén Mikulás-csomagként felmondólevelet osztogattak. Jó néhány levelet a kezembe nyomtak, adjam át, s a térli- vevényt írassam alá. Amikor pedig visszamentem a tértive- vényekkel, kiderült, az iktató­ban lenne az 'új helyem. Dönt- sem el, vállalom-e? Nemet mondtam, s erre a polgármes­ter kihozta a szobájából a kész, nevemre szóló felmondó- levelet. S másnap reggel az SZDSZ helyi újságja, a Libe­llât. hogy részletes vita után vetik el a törvényjavaslatot.. — Ezek szerint Torgyán úr bejelentése a törvényjavaslat parlamenti útját nem befolyá­solja? — Torgyán József ugyan a napirend előtt, de a tárgysoro­zat meghatározása után szó­lalt fel. amikor már elfogadta a Parlament, hogy a javaslatot sürgősséggel tárgyalja meg. Egyébként eleve szokatlan do­log, hogy egy koalíciós kor­mányban a belső ellentétek ilyen látványos formában kapjanak 'nyilvánosságot. Egy törvényjavaslat kidolgozásáért a kormány felelős, éppen ezért ő terjeszti be és nem a szak­tárcák. A kormány olyan kol­lektív testület, ahol ott van minden koalíciós párt, így képviselőiknek alkalmuk van ellenvetéseiket szóvá tenni. A Parlament tehát abból indul ki, ha a kormány nyújtja be a javaslatot, akikor a koalíciós pártok egyetértenek vele. Ha ez nem így van, azért a kor­mánypártok tartoznak magya­rázattal. Kónya Imrét, az MDF frak­cióvezetőjét a felszólalás poli­tikai következményeiről fag­gattuk. — Torgyán József felszólalá­sával jelezte a Kisgazdapárt aggályait. Ezt én méltányolom, tudomásul veszem, hogy sze­retnék, ha eredeti program­jukból minél több valósulna meg a koalíciós körülmények rál Trend már az elbocsátottak névsorával jelent meg ... • Nem történt törvénysér­tés? — Legalább egy bizonyosan. A munka törvénykönyve úgy rendelkezik: ha a dolgozónak azonnali hatállyal felmonda­nak, az elszámolást, a bérét, a munkakönyvével együtt ke­zébe kell adni. De a hivatal törvényességének őre, a jegy­ző ekkor még a munkaköny­vét sem adta. Csak a felmon­dólevelet. • Tudja, hogy hol hibázott? — Talán ott, s akkor, ami­kor megmondtam o polgár- mesternek, ki, miért nem al­kalmas a jegyző pozíciójára. Mert az autokratikus vezetés egy sor veszélyt hordoz ma­gában. S még a törvényesség­ről: az államigazgatásban nemcsak a régi tanácstörvény, hanem az új önkormányzati szerint sem dolgozhat külföldi állampolgár. Még akkor sem, ha tisztességes, ha becsületes. Addig nem, míg nem kapja meg a magyar,állampolgársá­got. Törvénysértő, hogy ilyet alkalmaz az önkormányzat. Ezt nem azért jegyzem meg. mintha azt kívánnám, „neki se legyen jobb”, hanem mert törvényesség is van a világon! Az ember úgymond, csak nézi, hogy mi történik. Bár az el­bocsátottak többsége hallgat Mefl egy városban él a döntés­hozókkal. az erős párttal. Egy kis városban... Mi tagadás, a tények arra utalnak, hogy az SZDSZ-esek nagytakarításba kezd­tek Százhalombattán, Éppen annak az SZDSZ-nek a tagjai, amely keményen elhatárolta magát a Justitia-tervtöl, egy­általán az MDF ilyenféle elképzeléseitől. De számomra már úgy látszik, hogy az önkormányzati választásokon hatalomra juiván. erről bizony megfeledkeztek. Takarítanak, takaritgat- ják az útból a leváltott tanácsi rendszer volt alkalmazottait. Talán mégis más az elv, mint a gyakorlat? Varga Edit között is. Politikai tárgyalások során kell majd dönteni arról, mit lehet beépíteni elképzelé­seikből. Szerintem ez a ‘ tör­vényjavaslat elfogadható ki­indulópontnak, a tervezetei, alapul véve be lehet építeni olyan módosításokat. ame­lyekkel a Kisgazdapárt politi­kai elképzelései a jelenleginél jobban érvényesülnek. Torgyán József nyilatkozatá­ból megértettük, hogy szá­mukra elfogadhatatlan a tör­vénytervezet. Természetes, hogy mindent megtesz eredeti programja érvényesítéséért, ám azt is tudomásul kell ven­nie. hogy a koalíciós partnerek törekvései nem érvényesülhet­nem minden egyes kérdésben egyforma módon. Újabb poli­tikai tárgyalásokra lesz szük­ség. és ezt követheti majd a végleges törvényi rendezés, L. László Ján js A miniszterelnöki sajtóiroda az alábbiak nyilvánosságra ho­zatalát kérte tegnap a Magyar Távirati Irodától: A kormánykoalíciót alkotó pártok képviselői szerdán az Országházban egyeztető tár­gyalásokat folytattak a kor­mány által benyújtott kárpót­lási törvényjavaslatról. Meg­állapították, hogy egyes kérdé­sekben további konzultációra van szükség, s ezért megálla­podtak a szakértői megbeszé­lések folytatásában. A fele sem igaz Bizottság van, de nem vizsgáló Van bizottság, de nem vizs­gáló — tudtuk meg Fodor Gá­bortól, az emberi jogi, kisebb­ségi és vallásügyi bizottság vezetőjét a minap a Parla­mentben. A Die Furche oszt­rák katolikus lapból átvett információk tehát még rész­ben is csak félig-meddig iga­zak. Igaz, hogy létrehozott a par­lamenti bizottság egy albizott­ságot, a hat párt egy-egy kép­viselőjének részvételével, de ez az albizottság nem indított vizsgálatot. Igaz, hogy az Álla­mi Egyházügyi Hivatal tevé­kenységével kapcsolatos az, aminek ők utánajárnak, de egyelőre csak anyaggyűjtésről van szó. Arról, hogy keresik az akták, az iratok lelőhelyeit, amelyet részben már megta­láltak, a Művelődési Minisz­tériumban, s az is igaz, hogy ezek az iratok igen érdeke­sek. Azonban az, hogy egyhá­zi személyek felelősségrevoná- sáról, sőt Paskai László legi­timációjáról bármit is állítot­tál; volna, enyhe túlzás. Az albizottság föladata mindössze az, hogy információ­kat gyűjtsön, s azt egy jelen­tésben az állandó bizottság elé terjessze. Erre azonban még hónapokat kell várni — mondta Fodor Gábor. — jakubovits — Hozzászólás cikkünkhöz Önmérséklet, hivatástudat! „Ki heccel kit?’’ címmel a Pest Megyei Hírlap 1990. de­cember 11-i számában megje­lent egy írás, a pedagógus­tüntetés idején velem történt beszélgetés alapján. A Par­lament folyosóján, a rokon­szenves újságírónő kicsi mag­nójával a kezében kérdezett, és én nagyon szívesen vála­szoltam. A megjelent végered­ménnyel kapcsolatban azon­ban kell néhány kiegészítést tennem. Nagyon fontos dolgok kimaradtak, amik az egész írás hangulatát és az- össz­benyomást alapvetően befo­lyásolták. Bizony, nagyon nem tetszett nekem ez a tüntetés! Nem azért, mert nem volna jogos minden hasonló követelés, hanem többek között azért, mert nem szeretem, ha a volt állampárt által kinevezett is­kolaigazgatók támogatásával a volt állampárti szakszervezet (akiket felelősség terhel a pe­dagógusok jelenlegi helyze­téért) mintegy „felülről” szer­vezik azt. A legitimáció meg­szerzésének nem az a mód­ja. hogy igazgatóiktól szinte feudális függésben lévő peda­gógusokat most nagy bátran közösen hecceljék föl a de­mokratikusan megválasztott parlament és kormány ellen a különböző szakszervezetek ! Én nemcsak takarékosko­dást, csöpögő vízcsapok elzá­rását, energiatakarékoskodást javasoltam, hanem gazdálko­dást is! Azt, hogy tandíjas tanfolyamokat lehet szervezni, és aulát, tornatermet nem jelképes összegért (500 Ft) kell bérbe adni akkor, amikor pl. egy lakodalmas sátort 10-15 ezer Ft-ért adnak kölcsön! (Az már mostani megjegyzé­sem, hogy az önkormányza­toknak is gazdálkodni kell! De a gazdálkodást önmérsékletet tanúsítva akkor kellett volna megkezdeni, amikor a polgár- mesterek fizetését megállapí­tották.) Akkor is vihart kavart pe­dagógusi körökben, amikor el­hangzott, most ismételve bi­zonyára hasonló a fogadtatása az abonyi nagymama meg­jegyzésének: „a pedagógusok A függetlenektől függ Valkay György is ringbe száll Valkay György, a volt Pest Megyi Tanács elnökhelyettese az utóbbi napokban felröppent hírek szerint szintén jelölt le­het a megyei önkormányzat elnöki vagy alelnöki tisztjére. Végül is melyikre? — Én e két poszt közül bár­melyiket elvállalnám, de hogy valójában melyik tisztség je­löltje lehetek, az nem rajtam múlik, hanem azon, hogy mi­re javasolnak engem a kép­viselők* a közgyűlésen. — A megyegyűlés mely tag­jai támogatják önt? — Ismereteim szerint főként a függetlenek, azok, akik is­mernek a megyei tanácsnál 1974 óta végzett munkám alapján. — Mint esetleges elnök-, illetve alelnökjelölt, kérem, mondja el, milyen program­mal rendelkezik? — A lényeges teendőket nyolc pontban foglaltam össze. Ezek közül néhány: az önkor­mányzati vagyon kezelése so­rán a vállalkozói alapú va­gyongyarapítás. az elmaradott területek gondjainak felválla­lása, az agglomerációban lévő települések összefogása, egy területi környezetvédelmi bá­zis létrehozása, a munkahely­teremtő beruházások segítése — tbe — 'nemhogy fizetésemelést érde­melnének. de csak fele fizetést, mert az iskolákból analfabéták kerülnek ki”. Véleményem szerint ez a pedagógusok felé­re igaz is. De az is igaz, s ezt el is mondtam az újságírónő­nek, hogy ha azt akarjuk, hogy szűnjön meg az elnőiesedés, a képesítés nélküliség és a to­vábbi kontraszelekció akkor bizony fel kell emelni a peda­gógusfizetéseket, hogy von­zóvá tegyük anyagilag ezt a pályát jobban felkészült szak­emberek számára.is. Az egész írásból úgy tűnhet, mintha pedagógus létemre pe­dagógusellenes lennék. Szó sincs róla! Ez azért is lehetet­len, mert pedagógus családból származom, férjem, öcsém, só­gornőim szintén pedagógusok. Húsz évig tanárként dolgoz­tam, ezért nagyon jól ismerem az iskolát. Azt nem kívülről Ítélem meg, és egyáltalán nem másképpen új helyzetemben, mint országgyűlési képviselő. Ugyanez volt a véleményem tanárként is mint most kép­viselőként. Sót, pedagógus- képviselőnek tartom magam! De nem a követelődző, tünte­tő pedagógusok állnak hozzám közel, hanem azok, akik a be­csületes tanítás mellett soha el nem számolt túlórában ver­senyeztetik a sportoló, éneklő, szavaló gyerekeket, akik szom­bat, vasárnap kirándulni is szakítanak időt osztályukkal, akik nem kollegájuk fizetését nézik a fizetési jegyzéken, ha­nem tudják, érzik, tanítónak lenni nem így-úgy fizetett foglalkozás, hanem hivatás. Ismerek egy idős pedagógus házaspárt, 6900 és 6500 Ft-ból élnek. Sosem hallottam még őket anyagiak miatt panasz­kodni. de a bácsi ma is hely­történeti, és néprajzi tanul­mányokat írogat, a néni tan­könyvíráson töri a fejét, ön­mérséklet és hivatástudat! Ma, amikor nemcsak országot, de hazát kell és lehet építeni, hozzájuk hasonló pedagógu­sokra volna szükség. Tudom, vannak ilyenek, nem is keve­sen, de ők nem voltak tün­tetni. Király B. Izabella (MDF) országgyűlési képviselő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents