Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-10 / 264. szám
Money-őrü let A Money-őrület lázában él a város lakosságának egy része. Azon a napon, amikor először árusították a cilinderkalapos szelvényeket a főtéri hírla- pospavilonban, hosszú sor kígyózott a járdán. Volt, aki csak egy darab szelvényt vett, de olyan is akadt, aki harmincat. A középiskolás fiúk a falnak dőlve bőszen kapar- gatták, de — nagy bánatukra — csak egy-egy húszast nyertek. Amiken aztán újabb szelvényeket vettek. Ezeken azonban már nem nyertek semmit. Addig-addig néztem a játékos kedvű sorbanálló- kat, amíg azt vettem észre, hogy én is a sorban állok. Vettem pár szelvényt, hátha... Hát nyertem 20 forintot. De majd megütött a guta. mert több szelvényen kétszer is rajta vçlt a 20 ezer forint, csak a harmadik hiányzott... A hírlapospavilon vezetője szerint soha nem tapasztalt nagy érdeklődés nyilvánult meg a Money iránt. Ami Amerikából indult hódító útjára, s amely a magyarokat is hatalmába kerítette. 11 iába. lassan már csak Fortuna istenasszonyban bízhatunk igazán ... Legalábbis, amíg kaparga- tunk. (é) Hold másképp gondolkodik Zsákutcában en' kamaszlélek Féltem Holdat. Ezért is találtam ki neki ezt a költői nevet. Pedig azt mondta, nyugodtan megírhatom a rendes nevét, a becenevét is. Öt főleg az utóbbin ismerik a környéken. De hát ő maga állította azt is télszeg kamaszmosollyal, hogy nem hősies alkat, nem szeretne komolyabb fizikai összeütközésbe kerülni senkivel. így aztán — de nem csak ezért — én inkább féltem és megóvni próbálom ezt a fiút. Életem eddigi egyetlen skyn headje, akit közelebbről ismerek. Tizennyolc éves. Budapestre ingázik, számitógépes szakközép- iskolába jár. Történetesen volt alkalmam tapasztalni, hogy okos és jóérzésű. Végtelen türelemmel „ereszkedik le” a nála jóval fiatalabb kis sráchoz, hogy elmagyarázza a horgászat alapvető fogásait — amely türelem és leereszkedés Hold korosztályának nem kifejezetten általános jellemzője. Több héten át Játékok olcsóbban A Szocialista Párt monori szervezete mától, szombattól 2-3 héten keresztül kedvezményes áron játékokat és édességeket árusít majd a városlakóknak. A közelgő ünnepek miatt szeretné, ha a rászorulók minél olcsóbban hozzájuthatnának ezekhez az árukhoz. Munkanapokon 9-től 16 óráig, szombaton 9-től 12 óráig várják ç vásárlókat irodájukban. A kicsiben ettől határtalan tisztelet ébred, büszke a nagy haverra, kifeszített mellel vállalja az ismerős srácok között, akik Hold kopaszra nyírt fejét, András-keresztjét, repülősdzsekijét, vasalt bakancsát visszafogott lélegzettel bámulva kérdik: — Te ismered ezt a bőrfejűt? — Naná! — mondja büszkén a kicsi. — Hát elég hülyén néz ki — állapítják meg a többiek —, abban viszont igaza van, hogy utálja a cigányokat. Holdnál azt se tudom elhinni igazán, hogy utálja a cigányokat, mindet egytől egyig, azt meg pláne, hogy a kiirtásukra is hajlandó lenne szövetkezni. De hát majd elmondja ő, mit is gondoljak róla. Üljünk le, beszélgessünk, kérem. S egy jégszikrás, hideg estén több kilométert gyalogol azért, hogy ezt meglehessük. Talán mert nem érez bennem sem előítéletet, sem gyűlöletet. Minthogy bennem vele kapcsolatban nem is él semmi ilyesmi. Rokonszenv annál inkább. — Hold, miért lettél te bőrfejű? Mióta tartozol a skyn headekhez? — Még elsős szakközepes koromban nagy hevy metá- los voltam. Volt a suliban egy lány. akivel össszejöttünk, ő cikizett mindig, hogy ez már egy lejárt téma, van ennél érdekesebb és értelmesebb is. — Ez lenne a skyn head. Azt beszélik... Azt beszélik, hogy az utóbbi hetekben, napokban megtorpant, lelassult Péteriben az új négy tantermes általános iskola építése, amelynek kivitelezője a gyáli székhelyű Fenőépszolg Fa- és Építőipari Kisszövetkezet. Nos, a lassúbb ütemnek egyszerű oka van: a beígért és megrendelt faanyag nem érkezett meg időben az építkezés helyszínére. Azt beszélik, hogy a napokban viszont megérkezett a szállítmány, következésképp az ácsok is hozzáláthatnak a munkához. Azt beszélik, hogy a most megválasztott polgármesterek fizetését sok településen nem reálisan állapították meg az önkormányzatok. Amint hírlik, akad olyan kisközség, ahol majdnem a maximumot szavazta meg a testület a polgármesternek. Akad azonban pozitív ellenpélda is. Pilisen például a 13 tagú képviselő-testület 45 ezer forintban állapította meg dr. Illanicz György havi fizetését. A polgármester többször is kérte a képviselőket, hogy vegyék vissza 40 ezerre a bérét, de a testület kitartott eredeti álláspontja mellett. Azt beszélik, hogy dr. Illanicz most azon töri a fejét: a bruttó ötezer (nettóban ez háromezer) forintból egy alapítványt hoz majd létre. Azt beszélik, újabb autósbolt nyílt Monoron a 4-es műút Monori-erdő felőli szakaszán. Az üzlet tulajdonosa számos alkatrészt, autófelszerelési cikket eddig is maga gyártott, s Kermi- engedéllyel forgalmazott. Most ezeket a saját boltjában is árusíthatja, s mivel így lerövidül a gyártó és a kereskedő közötti út, az autótulajdonosok remélik, az ár is mérsékeltebb lesz a megszokottnál. Azt beszélik, több külföldi üzletember is érdeklődött a közelmúltban a volt monori Mezőgép teljes vagy részleges megvásárlása iránt. Akadt, aki autóalkatrészeket kívánt volna ott gyártani, mást a forgácsolókapacitás érdekelt. A körülményeket látva, a gépparkot megismerve azonban — tudomásunk szerint — üzlet nem köttetett... Azt beszélik, elégedetlenek a Monor és Vidéke Horgászegyesület tagjai a hosz- szú tilalmi idők, a haltelepítések körüli bizonytalanságok s a vezetőség egyéb intézkedései miatt. A hírek szerint — elsősorban a hétvégi házzal is rendelkező horgászok körében — tiltakozásul aláírásgyűjtési akció kezdődött, amihez eddig — állítólag — százötvenen csatlakoztak. Akciójukhoz, mint mondták, szeretnék megnyerni többi horgásztársukat is. Azt beszélik, a környéken rendkívül óvatosnak kell lenniük az autótulajdonosoknak. Monoron szóbeszéd tárgya, hogyan tűnt el a közismert zöldségkereskedő, Mikla László márkás nyugati autója. A kocsit ideiglenesen használó egyik hozzátartozó egy percre ugrott be az üzletbe, miközben a motor járt, s a slusszkulcsot a helyén hagyta. A „figyelmes” tolvajnak elég volt ez az egy perc, s mire ismét nyílt az üzletajtó, elporolt az autóval... Azt beszélik, megegyezés született a november 16-ára tervezett postássztrájk elkerülése érdekében. A kisnyugdíjasok azonban most attól tartanak, hogy esetleg ennek ellenére nem kapják időben kézhez majd havi járandóságukat. Ilyenre már volt példa, mert az illetékes postahivatalba nem futott be annyi pénz, amennyi elég lett volna az aznapi pénzküldemények szétosztásához. Arról is beszélnek, hogy az Országgyűlés által megszavazott nyugdíjkiegészítés még inkább felszínre hozza majd ezt a problémát a postahivatalokban. A fajgyűlöleten alapuló, az emberek többsége számára taszító külsőségekben megnyilvánuló csoportosulás. Vagy minek nevezzem? Szövetség? — Nem ... — ingatja a fejét Hold. amely már nem világít kopaszon, mint még nemrégiben is, hanem finom kis sörték barnállanak rajta. — Ezek baráti csoportok. De a csoportok között összefogás van. Ha például én balhéba keveredem, s arra járnak más kopaszok, biztos, hogy beavatkoznak és segítenek nekem. Egyébként elég ritkán jövünk össze. Ha koncert van valahol. bárhol, oda persze az ország különböző részeiből összegyűlünk, és megbeszéljük a problémáinkat. Meg mostanában csütörtökönként a Jurtában is találkozhatunk. A Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény Nemzeti Unió, hogy úgy mondjam, befogadott minket. Én is voltam párszor. De őszintén szólva valahogy nem tetszik, így együtt az egész. Csak. megy a szöveg, hogy így a zsidók, meg úgy a zsidók, meg büdös cigányok ... Életemben én talán ha három zsidót láttam, akiről tudtam, hogy az. Meg úgy gondolom, ha a nácizmus alatt nem gyilkolták volna meg őket, ma nagyon sok olyan értékes emberünk lenne. akik előbbre vihetnék az ország ügyét. A neonácizmus- nak egyébként is ellene vagyok. — És a cigányoknak is? — Hát ez is olyan dolog, hogy ... Szóval én nem vagyok szélsőséges. Van egy-két normális cigány ismerősöm. Dolgoznak. Rendesek. — Hold, te nem is vagy skyn head, csak ránézésre! — De. Az vagyok. Csak nem értek egyet mindenben. — Mibem értesz egyet? Tulajdonképpen mit akarnak most, ebben a meglehetős felfordulásban a skyn headek? — Demokráciát. Magyarország legyen csak a magyaroké. Idegen személyek nélkül akarjuk látni az országot. — Kikre vonatkoztatjátok az idegen személy megjelölést? — Mindenkire, aki nem magyar. — Na, igen. Eszerint ha a neked egy amúgy igen rokonszenves ismerősödről kiderülne, hogy Dusán Sztojanovics- nak hívják, és szerb nemzetiségű, megszűnne a rokonszenved? — ... nem. Mondom, az én véleményem sokban eltér más kopaszokétól. Szerintem például egy kéthetes vagy egyhónapos teljes fegyveres anarchia sok mindent eldön- tene. Szelektálódnának azok, akikre itt nincs szükség, kiválasztódnának az életképesek ... Hold részletesen, de minden erőteljesebb érzelem- nyilvánítás nélkül kifejti, . hogyan is képzeli az anarchiát. Hold, mondom neki, te ezt ki fogod nőni, elvégre még csak 18 éves vagy. Nem sértődik meg, nevet, és azt válaszolja: — Amíg itt számomra nem- kívánatos egyének lesznek, addig én ezt az elvet vallom. És még azt is mondja: az országban úgy kétezren vannak bőrfejűek, de az emberek többsége hozzájuk hasonlóan gondolkodik, csak éppen nem nyíratja kopaszra a fejét és nem hord vasalt bakancsot, repülősdzsekit. Nem megy nyíltan csinnbe, mint ő is például, aki egyszer végigsétált a monori cigánytabá- non, s kapott is jókora pofonokat. Az emberek zöme nem akar pofonokat kapni. Otthon kapálgat, gyűjtöget, átlagéletet él. Hold nem akar így élni. De meggyőződése, hogy történelmet készít elő, és az ő apró cselekedetei részei lesznek a változásnak. Mit mondjak? Mit mondhatnék? Este van már, Hold elköszön, gyalogol hazafelé a sötétben. Haza, ahol öt és az öccsét egyedül neveli az édesanyja. Aki egyébként pedagógus. És nagyon félti a fiát, hiszen Holdra „rá vannak írva” az elvei. Az elvek, amik a zűrzavaros és a világgal való szembenállásra hajlamos kamaszlélekben köny- nyedén megtapadnak. Utána kellene kiabálnom: gyere vissza! Görcsösen remélem, hogy visszajön. Minden hatás és minden Jurtaszínház ellenére visz- szajön. Vissza kell jönnie. Amerre elindult, nem út. K. Zs. ŐRI íiicip Ami nélkül megreked az élet Vajon biztos, hogy mindig a régi a hiteles? Példaképek. Nekem a pár évtizeddel ezelőtti gyermekkor jut eszembe erről a szóról. Az, amikor az udvaron Szepesi Györgyöt utánoztam. Betéve tudtam a nagy íocicsa- patok, a válogatott összeállításait, s képzeletben lejátszottam magamban a meccseket. Testvéreim mindig kinevettek egy-egy meccsközvetítés után, de én ezzel cseppet sem törődtem. Másnap megint behúzódtam a kert legeldugottabb zugába és folytattam a riporterkedést. ■ Vajon vannak-e, lehet- nek-e példaképei a mai általános iskolásoknak. Erről beszélgettünk dr. Patkós Józseffel, a Gyömrői 1. Számú (Központi) Általános Iskola igazgatójával. — Olyan időket élünk, amikor az értékek hamaT devalválódnak. Az az érzésem, hogy egy-egy történelmi személyiség lehet példakép. Egyszerűen arról van szó, hogy valaki annál hitelesebb, minél régebben élt, illetve alkotott. Mi, felnőttek, de a gyerekek is, sokkal tisztábban tudják megítélni a régebbi történelem kiemelkedő alakjait. Az már a helyzet para- doxona, hogy az élő szemtanúk sokszor gátjai a reális megismerésnek. Véleményem szerint az a hiteles történelmi személyiség, aki régen élt. Valahogy így voltak a honatyák is a T. Házban, amikor az országcímeren vitatkoztak. A koronás címer „győzött”, mert a lehetséges változatok közül az volt a legrégebbi. ■ Napjaink súlyos gondjai a családokat is veszélyeztetik, ilyen helyzetben a gyerekek vajon kereshetnek-e példaképeket maguknak? — Sajnos a mai gyerekek nem rendelkeznek olyan modellekkel, ami a nevelés terén indokolt lenne. Mert a kiválasztott példaképeknek nevelő hatással kell hatni a gyerekekre. Itt van például II. Rákóczi Ferenc. Gyömrő- höz is van némi köze, hiszen az 1700-as évek elején a Má- nya-réten mondta el híres buzdító beszédét. Minderről azonban csak tanulóink kis része tud. Pedig a történelem és osztályfőnöki órák jó alkalmat nyújtanának Válassz királylányt! Kivételesen békés és egészen csendes este volt. A magnóból nem üvöltött a kasza fémes élességével semmi heavy metal generációs ellentéteket szítva, s minthogy akkor épp nem volt időzített, sem spontán szülői hegyi beszéd, sem gyermeki akció bármiféle kedély- borzolásra, a család üldögélt, írt, olvasott. Az ihletett csendben — minthogy szokatlannak bizonyult — az előttem lévő fehér papíron magam is szokatlan, s számomra is meglepő dolgot kezdtem művelni. Királylányokat rajzoltam. S már az első fantáziaportrénál rádöbbentem, hogy ez alkalmas lesz családom férfitagjainak fondorlatos tesztelésére is. A királylányok ugyanis a legkülönfélébb típusokat képviselték. Volt közöttük tűzrőlpattant kis fekete, akiről külleme alapján sugárzó életkedvet és áradó energiát lehetett feltételezni, aztán koszorúba font hajú, ártatlan szemű szőkeség, az a fajta, aki hetekig is képes álldogálni a vár ablakánál, hogy az imádott férj hazatérését lesse. Meg aztán volt élveteg, barna és félig elnyílt szájú vamp, felékszerezett, de kőhideg tekintetűnek látszó hölgy, akinek minden tincse és haja szála a rendezettségről és tökéletességről árulkodott. Hiszen ezek az eltúlzottságig jelölt külső jegyek — miként az életben is — a belső tulajdonságokról is sok mindent elmondanak. Hogy a mű elkészült, felszólítottam a környezetemben élő férfiakat: válasszanak királylányt. Választottak. Egymással össze nem beszélve, mindany- nyian ugyanazt. Ez már hordozni látszott némi tanulságot, de hogy reprezentatívabb legyen a felmérés, másnap kiterjesztettem tágabb ismeretségi körökre is az ügyet. A legkülönbözőbb korú és foglalkozású férfiak ugyanarra az egy királylányra mutattak rá. Így hát közlöm magánkutatásom eredményét, ami többé- kevésbé útmutatást ad, milyen királylánynak kéne lennünk nekünk, a hétköznapi életben uralkodó (?) nőknek, hogy minket válasszanak. Mindenekelőtt legyen szélfútta, hosszú hajunk, ami nincs semmiféle frizurába rendezve, csak úgy szabadon járja a lenge szellő. Ékszer egy szál sem kívánatos. Korona meg végképp nem kell, elég, ha egy virágbokrétát tűzünk a bal halántékunk fölé. Az arcunk legyen vidám és természetesen fiatal. Sugározzon rólunk, hogy protokoll és etikett helyett előnyben részesítjük a lélek, a arra, hogy a gyömrői eseményeket részletesebben is megismerhessék. Ehhez azonban a pedagógusok akarata, ambíciója is kellene. Azért alvad olyan kolléga a tantestületben, aki nem feledkezik meg Rákóczi gyömrői látogatásáról. IS Kulcsszerep jut tehát a tanáregyéniségeknek ebben is. De vajon most vannak-e tanáregyéniségek ? — Természetesen vannak, de egyre nehezebb a dolguk. Mart a kulcskérdés: tud-e élni nevelői szabadságával — alkotó módon. Ha igen, akkor jó tanár, ha nem, akkor szürke eminenciás. A mai pedagógusok szándéka ugyanúgy nemes, mint a régebbieké. Csak a körülmények mások. Sokkal rosszabbak. Mert hogyan tudna ma egy pedagógus kibontakozni, amikor maga is napi megélhetési gondokkal küszködik. Egyszerűen képtelen a mai pedagógustársadalom értelmiségi életmódot folytatni. Leszögezhetjük: a gazdasági jellegű társadalma gondok egyszerűen megölik a pedagógus ambícióját. A felsőbb szervektől nagyobb toleranciára, megértésre lenne szükség. Mert az nem kérdéses, hogy a nevelés kérdésében a pedagógus a legkompeten- sebb személyiség. Sajnos a szülők nagyobbik része nem ismeri el ezt az objektív tényt. O Végezetül kijelenthetjük-e, hogy a mai gyerekeknek is vannak példaképei? — Fináczy Ernőnek, a század eleji nagy keresztény nevelő-tudósnak ma is érvényes gondolatával tudok erre válaszolni: „Eszmék és példaképek állítása nélkül megreked az élet folyása, s a nevelés is értelmetlenné válik”. Gér József szív és a szellem szabadságát. Mosolyunk ártatlan legyen, s a gond ráncai semmiképp ne jelenjenek meg a szájunk szegleténél. Látsszon rajtunk, hogy nyáron szeretünk mezítláb szökdösni a réten, télen pedig örülünk a hóesésnek. Szóval nagyjából ezeknek az ismérveknek kéne megfelelnünk, hogy megközelítsük az ideált. Többségünk a kívánalmaknak messziről sem felel meg. A frizurátlanság és az ékszernélküliség még hagyján. A gond ráncainál azonban már rögvest elkezdődnek a bajok. Mostanság például — ámbár régi idők terheiről is beszélhetnék estéiig — elegendő arra gondolni, hogy élelmiszer- és egyéb árak emelése kapcsán többszörösére nőnek háztartási feladataink, melyek eddig is ráncainkat mélyítették, most azonban új szarkalábak jelennek meg. Azt már ne is mondjam, hogy aki majd az energiakorlátozás okán kézzel mossa a zoknikat éji órákon, az nemigen sugározza, hogy szeret mezítláb szökdösni a réten. Az egész dologban csak egyetlenegy vigasztaló van. Jó, jó, hogy egyre kevésbé leszünk hasonlatosak az ideális királylányhoz. De ami azt illeti, a hétköznapi „uralkodásban” társaink se kiköpött királyfiak egytől egyig. Úgyhogy majd csak úiegleszünk egymással. Koblencz Babérág a kövön Gokat beszélünk az öregekről, akiknek mostanában sokkal nehezebb az élete. Nehéz a fiatalabb korosztályoké is, de hát nekik még talán akad erőtartaléka. Nem anyagi értelemben persze, hanem életenergiában. Mondom: talán ... Mert a folytonos pénzhiánnyal való küszködés kilúgozza az energia javát is. Nem kímélve eközben az érzelmeket sem. Mindez akármiről eszembe juthatott volna. Akármiről, hiszen az embernek csak a szemét kell kinyitnia, hogy lássa a példák szomorú sokaságát. Mégis: a monori református temetőben. egy szerény sírkő mellett állva tűnődtem, halottak napján. Roskadtak az elhunytak sírhelyei akkor is a virágoktól, koszorúktól, drága mécsesek pislogtak a krizantémszirmok árnyékában. Ezen a kis síremléken azonban babérág volt, csöpp márványtáblába vésve. Felette a felirat: „Havas Ferenc táncművész nagymamája”. Ettől melegedett meg a szívem, nem a virágözöntől. Ettől a kőbe vésett babérágtól támadt az az érzésem, hogy a szeretet mégiscsak örök. Hogy a nagymamának igenis része van minden babérban, amit unokáik learathatnak. S hogy az unokák ezt a szívükkel tudják. (írásképp hogyan is él- *-’■* hetnénk tovább? —ez
