Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-09 / 263. szám

1990. NOVEMBER 9., PÉNTEK FFftr Mt;u Mi Tűzoltó ieszel? A tűzzel nem szabad játszani, de a gondolattal már óvodáskorban szabad és lehet is. Amikor még szabad a pálya, azaz a pályaválasztás. S talán ma a játékból feltett, méretre készült sisak egy életre szóló je­gyességet jelent a vörös kakas elleni küzdelemmel, az életek, az értékek mentésével. Azzal a küzdelemmel, mely egyidős az emberiséggel... Januártól változik a í.ÍV-menetrend Ha hétvége - vágányzár A Csepel Autógyár munká­sai ezen a hétvégén dolgozzák le a karácsony és újév közötti munkanapokat. Mint Balogh Imrétől, a Csepel—Ráckeve HÉV üzemegység-vezetőjétől megtudtuk, emiatt szombaton és. vasárnap a szerelvények három helyett hat kocsival közlekednek. A vonatok a rendes menetrend szerint köz­lekednek majd, de a Ráckevé­ról a fővárosba, illetve Buda­pestről, a Csepel-sziget fővá­rosába utazóknak számítaniuk kell vágányzárra. Karbantar­tási munkák miatt BKV-autó- buszok szállítják az embere­ket Dunaharaszti és Sziget- szentmiklós—Gyártelep meg­álló között. Balogh Imre elmondta, hogy az üzemegység karban­tartói — az időjárástól függő­en — síncserén dolgoznak majd a pályán, két helyen: a Duna-híd, valamint Haraszti környékén. Továbbá megtudtuk még,, hogy jövő év januárjától mó­dosított menetrend bevezeté­sét tervezik ezen a HÉV-vo- nalon. Mint már lapunkban is beszámoltunk erről, a szerel­vények vezetői régóta jelzik a vállalat vezetésének, hogy sok szerelvény indul csak egy­két utassal. XJgyapakkoi;. sokan kerték egyes napszakokban újabb járatok indítását. Az üzemegységvezető tájékozta­tásunkra elmondta, az új me­netrend a meglévő pénzügyi lehetőségekre támaszkodva, az utasok igényeihez igyek­szik igazodni. A terveket most egyeztetik a vállalat illetéke­sei. M. I. TÖRÖKBÁLINTON Vámudvar A jelenlegi vámszabályok szerint a törökbálinti Depóban raktározott, a külkereskedelmi forgalomba kerülő árukat a helyszínen vámkezelik. A privatizációs folyamatok­kal összhangban, a raktárbá­zisra egyre több magánsze­mélynek érkezik különféle áruja. Ezeknek az ügyfelek­nek a lakóhelyük szerint ille­tékes hatóságnál kell a vámo­lást intézniük. Ez az ügyinté­zés feleslegesen rabolja az em­berek idejét. A Depó vezető­sége szeretné partnereit meg­kímélni e bürokratikus eljá­rástól. Felterjesztést küldtek tehát a vámhatósághoz, s ebben ké­relmezték annak engedélyezé­sét, hogy magánszemélyek ré­szére is tegyé lehetővé a hely­színi vámolást. Az engedély birtokában, ezt rövidesen kéz­hez fogják kapni, úgynevezett vámudvart kívánnak létesíte­ni. MATRICA ROMJJU FÖLÖTT SZÁZHALOMBATTA Bezárt ajtókkal távol Európától Matrica. Római kori telepü­lés a Duna mellett, a légiósok­kal együtt mintegy ötezren lakták. Matrica helyén, Matri­ca romjain épült Százhalom­batta, melynek 1964-ben, a nagy ipari beruházások előtt 1800 lakosa volt. Ami a régmúltat illeti, in­formációimat nem történé­szektől szereztem, tehát nem perdöntőek. Ám jól tükrözik az őslakosság lokálpatriotiz­musát és nem titkolt büszke­ségét, melyeket a történelmi múlt táplál. — A mi őseink már kétezer évvel ezelőtt itt éltek — mondja egy idős bá­csi az utcán, s derűs tekintete csak akkor fátyolosodik el, amikor a hőerőmű felé néz, mely fölött szürke pántlikák lebegnek, a nagy betonkémé­nyek füstje. Ma 18 ezer lélek él a város­sá izmosodott Battán, de a la­kosság zöme most, negyed év­század múltán is heterogén, mely, az összetételből adódik. Aligha van olyan megyéje, csücske az országnak, melyből ne vonzott volna embert az 1965-ben kezdődött kettős be­ruházás, a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunamenti Hő­erőmű felépítése. Mi az az erő — túl az anya­giakon —, mely képes lekötni, megtartani az embert egy számára idegen közegben? Lehet-e ezt az erőt egy fóru­mon belül szervezetten és tervszerűen „kitermelni”? En­nek próbáltam utánajárni a százhalombattai művelődési központban. A LÁTSZAT CSAL Hivatalos neve Barátság Művelődési Központ és Könyvtár. Nem tudom, milyen stílusba tartozik, látszatra grandiózus. A hatást növeli az előtte nyújtózó jókora tér, melyhez lépcsőkön lehet eljut­ni, akár egy panteonhoz. — A látszat csal — mondja Takács Péter, a ház igazgatója. — Nem nagy ez a komplexum egy 18 ezer lakosú városnak, melynek rajtunk kívül nincs más számottevő művelődési fóruma. A kihasználtságunk százszázalékos, szünnap nél­kül dolgozunk. Az alkalmi rendezvényeket hetekkel előre be kell jelenteni, olyan zsúfolt a programunk. Takács Péter listákat, kimu­tatásokat tesz az asztalra. Le­írni is sok volna, hány csoport, tanfolyam működik, tevékeny­kedik. Egyesek alig 15 főt, a legnagyobb 400 fiatalt foglal­koztat a falak közt. MIT HOZ A JOVO? Eszkoz, de nem a haiaiom eszköze A város első számú szolgálója Utoljára a tavaszi válasz­tásokat megelőző napokban találkoztunk, a gyóni iskolá­ban készült interjú magnófel­vételét még most is őrzöm. Amolyan „kordokumentum”. — Olyan „világrengető” dol­gokat mondtam? — néz rám kérdőn Horváth, István. Dabas új elöljárója. — Ha nem is világrengetőt, de elgondolkoztató dolgokat. Akkoriban a Kisgazdapártnak nem volt túl nagy ázsiója a körzetben, amit személy sze­rint azzal magyarázok, önön kívül egyetlen prominense sem volt a pártnak errefelé, aki megfelelő szuggesztivitás­sal tudott volna harcolni. Tisz­teltem önben az ambíciót, de nem hittem a sikerben. Akkor bejött a megérzés, most, az önkormányzati választásoknál tévedtem. Pontosabban: kelle­mesen csalódtam. Igazolva lá­tom a régi mondást: az igazi szorgalom, az igazi jó szándék mindig elnyeri jutalmát. — Nem vagyok meggyőződ­ve, hogy Dabason mindenki osztozik ebben az örömben. Sajnos itt a rendszerváltás még a legelején tart. Letűnt a színről a tanácselnök, a rend­őrkapitány, a párttitkár, a munkásőrparancsnok, de túl ezen még mindig a régi rend által kinevezett személyek ül­nek a kulcsfontosságú székek­ben. Van köztük olyan, aki látszatra ugyan 180 fokos for­dulatot vett. Ám megnyilvá­nulásai, munkastílusa, a hata­lomról alkotott elképzelése, de főleg a vezetői módszerei ma is a régiek. Q Ez vonatkozik a városhá­zára is, „tisztogatásra” készül? * — Ezt nyilván azért kérdezi, mert rossz híremet terjesztik. Az apparátusból sokan hiszik, hogy túladok rajtuk. Aki be­csülettel elvégzi a feladatát, azt miért bántsam? Pusztán azért, mert a politikai néze­teink mások? Sem a városhá­zán, sem máshol nem kívánok senkivel leszámolni. Az ter­mészetes, hogy mindenkivel nem értünk majd egyet, de igyekszünk kompromisszumos megoldásokat találni. Ennek érdekében a két alpolgármes­terrel végiglátogatjuk a város minden intézményét — üzeme­ket, tsz-t, iskolákat, egyháza­kat —, s próbáljuk kitapogat­ni, ki mit vár tőlünk, egyút­tal mi is elmondjuk, mit vá­runk tőlük. 0 Konkrétan mit várnak? — Ugyanolyan erőfeszítése­ket másoktól, mint amit mi diktálunk magunknak a város közállapotának jobbításáért. A kereskedelem tegyen meg mindent a lakosság jobb ki­szolgálásáért, hogy Dabäs épp­úgy megkapja mindenből a legjobbat, akár a főváros. A közbiztonságunk katasztrofális, sok a felderítetlen bűntény. A rendőrség legyen partner a rendcsinálásban. Szóval min­denki a maga területén pró­báljon többet nyújtani, mint eddig. Akik ezt megértik, azoknak nincs mitől félniük. 0 Ügy hírlik, Sári szeretne Dabastól elválni. Ez azzal a ve­széllyel jár, hogy a település elveszti városi státusát. — Valóban elhangzottak ilyen igények, amiket jogos­nak érzek. Ezt a három köz­séget önkényesen egyesítették annak idején, mit sem törődve a lakosság Véleményével. Sári jócskán megsínylette az össze- boronálást, hisz a fejlesztési alapból ő kapott a legkeveseb­bet, a pénz nagy része ráment Dabas városiasodására. Nem­zetiségi szempontokból is tör­téntek mulasztások. A sári szlovákok jogosan mondják: ha a Csallóközben kétnyelvű helység-, utca- és üzlettáblákat kérnek a magyarok, miért nem illeti meg ugyanez őket ná­lunk szlovákul? — Ami a városi státust il­leti, Dabasnak és Gyónnak van annyi lakosa együtt, hogy akkor is megmarad városnak, ha a társközség leválik. De ha nem lennénk város, az sem baj. Nem a formai, hanem a tartalmi elemek a meghatáro­zói egy településnek. Részem­ről mindent elkövetek, hogy a régi sérelmeket orvosoljuk. Ha ez sikerül, talán alábbhagy a leválási szándék. 0 Programjában szó volt annak a közel 10 ezer holdnyi területnek a sorsáról, melyet 1953-ban „tizedelt el” a hon­védelmi tárca. Hogy áll most ez a kérdés, polgármesterként is tovább harcol? — Most még csak igazán! Az előbbi kormánnyal nem tudtam dűlőre jutni, ami ért­hető. Ki ismeri el szívesen a melléfogását? ; Mert ez a szu­pernek tervezett lőtér közel sem csúcs ebben a műfajban. Már írtam Für Lajos honvé­delmi miniszternek, kértem a probléma felülvizsgálatát és a földek visszajuttatását a vá­rosnak. Nem igaz az az állítás, hogy a terület alkalmatlan mezőgazdaság céljára. Föld­művelésre és állattartásra egy­aránt jó. Sajnos „kapuzárás” előtt Kárpátiék belevertek egymilliárd forintot a lőtér korszerűsítésébe. Csak tud­nám, miért. Most ott áll, a gaz benőtte, a bunkerek teli homokkal. Már az a hivatko­zás is sántít, hogy a szovjetek is beleszólnak a dologba. Ne­künk kell az a terület. Min­den mezőgazdaságilag használ­ható földterületre szükségünk van, egyrészt a magunk, más­részt az ország gazdasági ér­dekeinek szempontjából. 0 Önmaga pályafutását mi­ként ítéli meg? — X-es gyerek voltam, mi után végeztem az általános­ban, nem engedtek tovább ta­nulni. Az illetékesek a nevem mellé tettek egy X-et, ezzel aztán egyetlen iskolába sem vettek fel. A nagyszüleim 30 holdjának alapján én kulák- sarj voltam, az ilyennek nem volt joga a tanuláshoz. Jóval később, a hatvanas évek köze­pén levelező szakon végeztem el a Kandó Kálmán Híradás­technikai Technikumot, majd a Műszaki Egyetem kétéves oktatói szakát. — Az indíttatásnak tudom be, lélekben soha nem szakad­tam el a földtől, ma is aktí­van gazdálkodom. Pályafutá som mostani szakaszát nem úgy tekintem, mint aki végre felért az Ararát csúcsára. A polgármesterség eszköz, de nem a hatalom eszköze. A pol­gármester feladata a szolgálat. Magamat Dabas város első számú szolgálójának tartom, és nem az új idők szerencse­fiának. M. Gy. O. — Igyekszünk mindenfajta kulturális igényt kielégíteni. Célunk — és ' feladatunk —, hogy Batta lakossága kiélhes­se alkotókedvét, hasznosan és jól tölthesse a szabadidejét, mindezt olcsón, elfogadható áron. Eddig a BMKK működtetése tanácsi hatáskörbe tartozott, az intézmény évi költségvetési összege 27 millió forint körül volt. Ebből 22 millió állami támogatás, ötmilliót a bevétel­ből fedeztek. Nem vitás, eny- nyi pénz még a rohamos inf­lálódás mellett is tetemes ősz- szeg, s ismerve az anyagi hely­zetét (az örökséget...), ma­gától adódik a kérdés: vajon megmarad-e mecénásnak az új önkormányzat? — Ismétlem, itt egy tető alatt mindent megtalálni, ami a kikapcsolódást, szórakozást és önképzést jelenti. Soroljam? Mozi. Egyetlen mozija a vá­rosnak. Évi 60 ezer látogató­val. Két kórus. Az ország leg­jobbjai közé tartóznak. Forrás táncegyüttes. Nemcsak ideha­za, de külföldön is számon tartják őket. Nem lehet őket úgy leírni, megszüntetni, nem­zeti kultúránk részei. 1985 óta százak tanultak ná­lunk varrni, szabni, szőni, gépírni, gyorsírni, idegen nyel­veket. Ki vállalja ezt át tol­lúnk, vagy ha megszüntet­nénk, mi tölti majd ki az így keletkező űrt? Mellesleg, bár nem ez a legfontosabb, de ez is egyfajta igény: itt működik a városi református bibliakör is. Két éve. Mi már akkor nyitottunk az egyház felé, ami­kor más, hasonló intézmé­nyeknél még nem is gondol­tak a nyitásra. Mint később megtudom — s ez is az okos kihasználtságot igazolja —, tanterem híján, amíg a 4. számú általános is­kola elkészül, a 3-as kilenc osztályának a házban tartják a délelőtti óráit. — Nem csupán ez a kap­csolatunk a fiatalsággal. Mi az induláskor azt is vállaltuk, hogy részt veszünk az új, fel­növő nemzedék nevelésében. Ami a felnőtt lakosságot il­leti, segítünk abban, hogy a heterogén város homogénné váljon. A környék — ipari jel­legénél, valamint az itt folyó tevékenységnél fogva — nem túl vonzó. Kell tehát egy olyan közeg, mely mindezt ellensú­lyozza, a pihenés, kikapcsoló­dás óráiban. Ez a közeg mi vagyunk, joggal hiszem, hogy az ebben vállalt feladatoknak mindeddig eleget tettünk, s ha rajtunk múlik, a jövőben sem lesz ránk panasza a lakosság­nak. Mit hoz a jövő? Az önkor­mányzati törvény az iskolá­kat, az egészségügyet és a kö­zösség által használt tereket (ide tartoznak a művelődési házak is) úgy tünteti fel, mint amiért a helyi önkormányzat felelős, viszont nem tisztázott, nincs előírva a norma szerinti támogatás, a pénzügyi háttér. Azt sem lehet tudni, hogy milyen lesz az önkormányza­tok pénzügyi helyzete,.. A BIZALOM PRÓBÁJA — A helyes az volna, ha a rezsiköltségeket központi alap­ból kapnánk, a tevékenységhez szükséges pénzt pedig a helyi önkormányzattól — fejti ki véleményét Takács Péter. — Az önkormányzatok érdeke, hogy megmaradjunk, saját maguk ellen tesznek, ha a kul­turális fórumokat elsorvaszt­ják. A választók bizalmában a kulturális igények kielégítése is benne van. Ha azt látják, hogy erről a városatyák meg­feledkeznek, vagy meg akar­nak az ezzel járó gondoktól szabadulni, nyilván megvon­ják bizalmukat az önkor­mányzattól. Az önkormányzati felelőssé­gen túl ott van a kormány és a Parlament felelőssége is. Azé a kormányé és azé a Parlamenté, melyben szép számmal vannak tanárok, mű­vészek, népművelők, tudósok. Pont ők ne tudnák, hogy a művelődési házak össznépi kultúránk és nemzeti vagyo­nunk részei? A bezárt ajtókkal nem kö­zelebb, hanem távolabb ke­rülnénk Európától. Matula Gy. Oszkár Lángoló roncs; kifosztott turisták Buszokra vadásznak I rr •• //f a bűnözök A személyautók után, úgy tűnik, most már nagyobb zsák­mányra, buszokra vadásznak a bűnözők. Az elmúlt hétvé­gén Pest megyében kifosztot­tak egy turistabuszt, egy uta­zási kft. gépjárművét pedig el­lopták, majd felgyújtották, eddig még ismeretlen tettesek. Mint a Szentendrei Rendőr- kapitányságon hallottuk, no­vember 4-én, vasárnap délben egy angol utasokat szállító IBUSZ-busz állt lezárva Vi- segrádon, a Nagyvillám par­kolójában. Míg az utasok — és feltehetően a pilóta is — a táj szépségében gyönyörköd­tek, valaki felfeszítette az ab­lakot, és összeszedett minden ruhaneműt, s más holmit, amit a gépkocsiban talált. Az uta­soknak okozott kár mintegy negyedmillió forint, s ezen túl­menően a busz is megrongá­lódott. A másik, két nappal koráb­ban történt esetnél a kár egy­millió forint. A Szigetszent- miklósi Rendőrkapitányságra, valamint a tűzoltóságra érke­zett riasztás, hogy lángol egy autóbusz Taksony külterüle­tén. A gépjárművet már nem lehetett megmenteni a pusztu­lástól, teljesen kiégett. Azono­sították, hogy ez az autó, melynek eltűnését korábban már bejelentették. A tönkrement gépkocsi a Boszporusz—Korinthosz Uta­zási Kft. tulajdona volt, és Szi- getszentmiklóson, a lakótele­pen parkolt lezárva. Október 31-én éjjel tűnt el, eddig isme­retlen körülmények között. Mint a Szigetszentmiklósi Rendőrkapitányságon meg­tudtuk, elharapóztak az olyan gépkocsilopások, amikor a tet­tesek elhagyatott területre hajtva, az alkatrészeket kisze­relik, majd a karosszériát fel­gyújtva távoznak. Ga. J.

Next

/
Thumbnails
Contents