Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-09 / 263. szám

1990. NOVEMBER 9., PÉNTEK 3 Hitelez a költségvetésnek is Még több benzin Százhalombattáról Ö írta A naiv Mindig akadnak naiv em­berek. Miért éppen ma ne lelhetnénk ilyeneket? Csak ki kell nyitnunk a Kritika legújabb számát (90 10.), s máris kihívó naivitással vi­gyorog ránk egy cím. „A demokratikus szocializmus jövője.” Na ugye! Ilyesmi­re pocsékolni a papírt! Ami­kor ugyanarra a helyre mennyi átok-szitok férne rá bolsevikokról, népiesekről és urbánusokról, liberáli­sokról és konzervatívokról, átmentökröl és fundamen­talistákról ... S akkor vala­ki olyasmit írjon papírra, hogy a demokratikus szo­cialisták „törekvéseinek célja a szabadok és egyen­lők társadalma.” Esze ágában sincsen be­érni ennyivel! Nem sokkal később így folytatja re­ménytelenül naiv szerzőnk: „Eltekintve a meglevő kul­turális és világnézeti kü­lönbségektől, a szocialistá­kat egyesíti egy olyan békés és demokratikus világtár­sadalom látomása, amely a szabadságot és az igaz­ságosságot szolidaritással köti össze.” Kapkodja az olvasó a fe­jét, hiszen hová tették az eszüket a Kritika szerkesz­tői, amikor egy ilyen dolgo­zatnak a publikálására vál- lalkozták? Minek manapság az ilyesmi? Mármint hogy szabadság, igazságosság, szolidaritás?! Hát ki a fene ér rá ilyesmivel foglalkoz­ni, legalábbis kedves, ki­csiny hazánkban?! Na per­sze, némi mentsége a szer­kesztő uraknak, hogy a dol­gozat fordítás, az eredeti a Die Neue Gesellschaft (nyu­gatnémet folyóirat külön- számában jelent meg. Némi ::ientség ez, de lehet-e mentség arra, hogy valaki „...a szociális kötöttségek­kel nem rendelkező magán- tulajdon önkényességét” em­lítse?! S ha csak ilyesmit említe­ne szerzőnk, a naiv. De bi­zony említi „a dolgozó em­ber méltóságát” is, a gazda­sági demokráciát, amely „eszköze a hatalom ellen­őrzésének”, s még arra is képes, hogy „az elfogadha­tatlan munkanélküliség el­leni hatékony küzdelemről” kemény mondatokat írjon le. Ez már sok. ugye?! Ha hazai földön termett volna meg ez a naiv tollforgató, már hullanának rá a szit­kok, az átkok. Ezer szeren­cséje ennek a könnyelmű alaknak, hogy nem magyar. Willy Brandtnalc hívják. KLIENS A százhalombattai kőolaj fi­nomítóban üdvösük a benzin­ár-liberalizáció és a fix ter­melői adó bevezetésének, vala­mint az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szervezeti át­alakításának tervét, de értet­lenül fogadják, hogy korábbi jelzéseiket figyelmen kívül hagyva, a költségvetés tovább­ra is tőlük várja az évi 40 milliárd forintot kitevő fo­gyasztási adó befizetését. Bár­milyen furcsa is, de jelenleg a fogyasztói adót a kőolajfino­mító hitelezi meg az ÁFOR- nak és a költségvetésnek. A pénzt a fogyasztás időpontjá­tól függetlenül, tizenöt napon­ta, másfél milliárd forintos tételekben fizeti be az állam­kasszába. Ez a gyakorlat a korábbi tervgazdaságban nem okozott gondot, mert a tröszti elszámolásban a kiadás a „nagy kalapon belül” maradt. Ezzel a megoldással a kőolaj- finomító befizetései a költ­ségvetés számára a pénz fo­lyamatos és biztos beérkezé­sét jelentették, és jelentik ma is. A piacgazdaság kialakuló körülményei között azonban ez a hitelezés nem tartható, hiszen a benzinkereskedelem és -ár liberalizációja kapcsán piaci kínálatban és verseny­ben a DKV így egyértelműen hátrányos helyzetbe kerül. Ezt a kérdést is a liberalizáció logikájához illeszkedően ren­dezni kell — vallják Szá?ha- lombattán. Százhalombattán egyébként kiegyensúlyozott a kőolaj be­érkezése és megbízható a tar­talékolás — mondta el Buda Dénes, a DKV tájékoztatási főmunkatársa. A 180 ezer ton­nás kőolajkészletben a 32 ezer tonna hazai mellett 95 ezer tonna szovjet és 53 ezer ton­na arab nyersolajuk van — ez 8-10 napi tartaléknak felel meg. A finomító jelenleg, az OKGT-vel és az fi.F OR-ral egyeztetett program alapján, napi 22 ezer tonnás feldolgo­zási kapacitással működik. Benzinből — jóllehet a tá­rolásban nem érdekeltek — 4-5 napi készletet tartanak, és értesüléseik szerint az ÁFOR tárolói is televannak. Hozzá­tette: az ÁFOR novemberre 28 ezer tonna 86-os, 62 ezer tonna 92-es, 29 ezer tonna 98-as oktánszámú és 4 ezer tonna ólommentes benzin­igényt jelentett be, amit a fi­nomító teljesíteni is fog. Lehetetlen munkakörülményeik és nagyon alacsony fize­tésük miatt november 8-án sztrájkot kezdtek a fővárosi 114. postahivatalban, amíg a posta vezérigazgatósága érdemben nem válaszol követelésükre. A kevés pénzből élőkkel való együtt­érzésből a sztrájk napján is kézbesítik a postások a nyugdíja­kat és a gyermekgondozási díjakat Csak részben részesedik a Pesf Vidéki Gépgyár Repülő javító bázis Tökölön A kormány múlt hét végi ülésén napirendre tűzte a tökö­li repülőtér mellett létesítendő repülőgép-javító bázis ügyét is. Az ülésről kiadott közlemény hírül adta, hogy a kormány az angol—magyar vegyes válla­lat alakításához szükséges ha­tósági engedélyek és garanciák megoldásáról is határozott. A hét elején a Pest Vidéki Gépgyárban dolgozók a szo­kottnál is nagyobb érdeklődés­sel forgatták az újságokat, s izgatottan tárgyaltak arról, hogy ez milyen pozitív válto­zást hozhat a gyár életében. A hivatalos közlemény erre vo­natkozó néhány sora meglehe­tősen szűkszavú volt, s jó né­hány kérdésre információ hiá­nyában a helyi vezetők sem tudtak válaszolni. Ezért kerestük fel Héjj An­tal mérnök-ezredest, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium védelmi titkárságának főosz­tályvezetőjét, aki a kormány­ülésre az előterjesztést készí­tette. — Nem lep meg, hogy a Pest Vidéki Gépgyárban nem ren­delkeznek bővebb információk­kal. Bár a kormányhatározat érinti a PVG-t, az ügyben nem ők a főszereplők. Az előzmé­nyek egy évvel ezelőttre nyúl­nak vissza. Az angol Line up cég akkor jelentkezett, s vá­zolta elképzeléseit. Meglehető­sen bonyolult és szerteágazó ügyről van szó, amely több tár­cát iS érint. Az idén júniusban az angolok ismét felkeresték Bőd Péter Ákost, s a miniszter úr ezt követően bízott meg en­gem az előterjesztés elkészíté­sével. Tököl kedvező helyszín, hiszen a repülőtéren a gépek fel- és leszállhatnak, s ott a PVG is, amely szakképzett sze­mélyzeténél alkalmas lehet a szerelési munkák elvégzésére. A kormány lehetőséget lát ar­ra, hogy megalakuljon ez a vegyes vállalat, de a részvények többsége az angol partner bir­tokában lesz. Ami a magyar részt illeti, nem tudni még, ki milyen arányban részesedik majd a tulajdonból. A kormány által ígért garanciák elvi lehe­tőséget adnak arra, hogy most már valóban meggyorsuljon a munka, s a vegyes vállalatot a cégbíróságon minél előbb be­jegyeztessék. Ezzel egy időben már meg kell kezdeni a 100 millió dolláros beruházás elő­készítését. A végrehajtás sze­rintem két évet vehet igénybe. Ebben a minisztériumunknak koordináló szerepe lehet, hi­szen mint mondtam, több tár­cát — pénzügy, közlekedés, honvédelem, ipar —, valamint az Állami Vagyonügynökséget és a szanáló szervezetet is érinti valamilyen formában a javítóbázis létesítése. A jövő év első napjaiban el lehet kez­deni a beruházást. — A Pest Vidéki Gépgyárat — amely éppen felszámolás alatt áll — hogyan érinti a ve­gyes vállalat létrehozása? — Azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy a közös vál­lalkozásban a PVG milyen for­mában, milyen tulajdonhá­nyaddal részesedik. Az biztos, hogy az ott dolgozó szakembe­rek részt vesznek majd a javí­tóbázis munkájában, így nem kell félniük attól, hogy nem lesz rájuk szükség, s elvesztik munkahelyüket. A beruházás elkészüléséig is gondoskodni kell a foglalkoztatásukról, eb­Hideg napok a konténergyárban Nem csőbe húzták, csődbe jutottak Szomorú látvány, ha egy gyárban hétköznap, munka­időben csak mutatóban látni dolgozó embereket. Lehangoló, ha tudjuk: a többség azért hiányzik, mert nem tudnak nekik munkát adni, s megint eggyel nő azoknak a magyar vállalatoknak a száma, ame­lyek előtt a csőd, a felszámolás rémképe lebeg. Vácott a Ganz Danubius Rt. konténergyárában már két he­te leállt a termelés. Az üze­mekben csak a tmk-sok, kar­bantartók, leltározók dolgoz­nak. A többiek otthon, kény­szerszabadságon pergetik nap­jaikat. Az emeleti irodában Moha-, ry Károly igazgató kiskabát- ban fogadja a látogatókat, a szobákban ugyanis hidegek a fűtőtestek, a gázszolgáltatás is megszűnt. — Lehet, hogy egy-két na­pon belül az Elektromos Mű­vek is kikapcsolja a villanyt, mivel nem tudjuk a számláin­kat rendezni. Gondolom, most már nem csodálkozik azon, hogy a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak is tartozunk. Csődben voltunk és vagyunk. Az előzményekről annyit tud­ni kell: rablógazdálkodás kö­vetkezményeképpen 198S-ra a hajógyár is tönkrement. Hogy elkerüljék a felszámo­lást, a vállalat gyárait részt vénytársasággá alakították át. Papíron mindenki tiszta volt, az alapítás után három nappal azonban minket már 450 mil­liós adósság terhelt. Ez lízing- és készleti dijakból, valamint járadék]ellegü bankhitelből te­vődött össze. A lízingdíjak a forintleértékelések következ­tében tovább növekedtek. 0 ön tisztában volt azzal, hogy a megalakítandó rt. pénzügyei — finoman fogal­mazva — meglehetősen zava­rosak, s hogy az önállósággal együtt milyen terheket vesz­nek a nyakukba? — Természetesen tudtam, hogy mit vállalok. Azért mondtam igent, mert a horri­bilis adósságok ellenére sem láttam reménytelennek a hely­zetet. Csak zárójelben jegy­zem meg, ha nem én lettem volna az igazgató, az rt. akkor is megalakul. Én nem egy olyan gazdasági egységet vet­tem át, amelynek a termékei eladhatatlanul hevernek a raktárban. Az itt készülő konténereinket kizárólag a tő­kés piacon értékesítjük. A ne­vünket ismerik, a vevőink a minőséggel is mindig elége­ben az angol és a magyar tu­lajdonosok is érdekeltek. A gyár vezetése és személyzete minden tőlük telhetőt megtett annak érdekében, hogy ez a javítóbázis létrejöhessen. — Mi lesz a tököli repülő­tér sorsa, hiszen a javítóbázis csak egy részét foglalja le? — A tököli repülőtér nemzeti vagyon, amely több célra is hasznosítható. Csak egy részén javítják majd a Boeing-gépe­ket. Közben persze a vegyes vállalat igénybe veszi a repülő­tér szolgáltatásait, a gépek le­tel szállnak, tankolnak, parkol­nak. A repülőtér hasznosításá­ra egyébként pályázatot írtunk ki, s a kiírás természetesen tar­talmazza azt is, hogy a terve­zésnél figyelembe kell venni a javítóbázist is. — ön is említette, hogy az angolok már egy évvel ezelőtt jelentkeztek. Nem voltak tü­relmetlenek, hogy eléggé ké­sőn született érdemi döntés eb­ben az ügyben? — A hatékony lépések meg­tétele valóban elég soká vára­tott magára, de nem szabad elfelejteni, hogy közben ná­lunk egy rendszerváltás is vég­bement. A héten találkozom a külföldi partner jogi képvise­lőjével, néhány nap múlva pe­dig a Line up céggel is tárgya­lunk, aztán megkezdődhet az érdemi munka. H. É. dettek voltak. Arra számítot­tam, hogy a termelésünket si­kerül felfuttatni, s ezáltal ki­húzhatjuk addig, amíg egy kül­földi partnerrel vegyes válla­latot alakítunk. Volt is jelent­kező bőven, megállapodás azonban nem született. Az adósságok törlesztésére két év haladékot kértem, sajnos csak hat hónapot kaptam. Az első önálló évünkben 700 milliós árbevételt értünk el, kétszáz­zal többet mint 88-ban. Idénre 1 milliárd 200 milliót tervez­tünk, de ezt. már nem tudjuk teljesíteni. A szállítóinktól — a Dunai Vasműtől és a Dél­alföldi Fafeldolgozótól — már nem kapunk alapanyagot. Ért­hető, hiszen nem tudunk fi­zetni. A gazdasági környezet nem volt segítségünkre, ne­vetséges, hogy a banki átfu­tás nálunk milyen hosszadal­mas, a külföldi partner pénzé­re is hónapokat kell várnunk. Ironikusan azt szoktam mon­dani, megjutalmazom azt, aki olyan törvényt vagy réndele- tet tud mutatni, amely a ma­gyar ipar fejlődését segítené elő. Pedig a nemzeti jövede­lem jelentős részét mégiscsak ennek az ágazatnak kellene megtermelnie. 0 Mi lesz a munkások sor­sa? — ötszáznegyvenen dolgoz­nak a gyárban, többségük ki­váló szakember, minősített hegesztő. A múlt. héten mun­kásgyűlést tartottunk, ame­lyen beszámoltam a. kialakult helyzetről. Kértem, hogy még egy kis türelemmel legyenek, nem szeretném, ha szétszéled­Szükség van profi határ­őrökre, nemcsak a hivatás miatt, azért is, mert Magyar- ország igen különös helyet kezd elfoglalni Európa, Ázsia és Afrika között: Bulgárián, Románián keresztül hozzák szervezet embercsempészek a Nyugat-Európába vágyókat, s aztán hazánkban '— miután átvették az akár ötezer dollá­ros csempészeti díjat — sor­sukra hagyják a szerencsétle­neket. Akik nálunk ödöngé- 1 vek egy darabig, majd neki­vágnak a zöldhatárnak. Ma­gyarország az új népvándor­lásban szándék szerint tranzit­ország, a végeredményt tekint­ve célország. Milyen mérték­ben? A határőrök szerint ma országunk területén több száz­ezres a gazdasági menekültek tábora ! (Csak összehasonlítá­sul: Ausztriában számukat harmincezerre becsülik.) S az itt rekedtek egyre gyakrabban követnek el határ­sértést. A balassagyarmati ha­tárőrkerület alig 232 kilométer hosszú szakaszán (ide tartozik Pest megye Cseh- és Szlovák Köztársasággal közös határa is — idén 495 személyt állítottak elő tiltott határátlépés kísér­letéért. Ez a szám azért külö­nösen megdöbbentő, mert eb­ből háromszázan szeptember­november hónapban próbálták az átjutást, novemberben csak hetedikéig már hatvankilencen vágtak a rézsűnek. Az emelke­dés tehát robbanásszerű. Törö­kök, románok a leggyakoribb hívatlan látogatók, de albántól bangladesiig, libanonitól Szí­riáiig minden náció megfor­dult már határunkon. Az egyetlen nemzet, melynek fia még nem akadt fenn a határ­őrök éberségén, az az ausztrál. A szlovák—magyar határ- szakaszon — az országban el­sőként — hivatásos határőrök­kel cserélik fel a sorállomá- nyúakat. Ez azt is jelenti, hogy a zöld parolinosok létszáma a felére csökken. Bírják-e a ha­tár új ostromát? Erről számolt be tegnap Éli Zoltán alezredes, a balassagyarmati határőrke­rület parancsnokhelyettese. ne a gárda. ígéretet tettem, hogy december végéig min­denki megkapja a teljes fize­tését, s ha januárban indul­ni tudunk, akkor majd levon­juk a nyolcvan és a száz szá­zalék közti különbözetet. © Ezek szerint ön még bí­zik abban, hogy itt újra meg­indulhat a munka. Netán ar­ra számít, hogy nem felszá­molni, hanem szanálni fogják a céget? \ — Még mindig nem látom reménytelennek a helyzetet. Még mindig bízom abban, hogy sikerül külföldi partnert találni a vegyes vállalat ala­pításához. Ezt egyébként az Állami Fejlesztési Intézet — időközben a Ganz Danubius helyett ők lettek a fő rész­vénytulajdonosok — is támo­gatja, számos tárgyalást foly­tatnak ez ügyben. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy a tőkés hajlandó megvenni a gyárat, a berendezést, de nem kapkod az adósság után. Ugyanakkor vétek lenne az ál­lamnak hagyni, hogy ez a gyár — amely valutát termel — megszűnjön. Közben az idővel is versenyt futunk, hi­szen ha a szakembergárda szétszéled, hiába jön ide a külföldi vevő, nem lesz kivel újrakezdeni. A szívem mélyén remény­kedem, de közben tudom, hogy a mi ügyünk a fejleszté­si intézetnek vagy a banknak huszadrangú probléma, az ál­lamról pedig már nem is be­szélek. — Mikor áttértünk a hiva­tásos járőrök, útlevélkezelők alkalmazására, azzal fogadtak a környékbeli falvakban: raz­zia van, hogy ennyi határőrt lehet látni? Ugyanis a keve­sebb profi több, mint a sok sorállományú. Bebizonyoso­dott, hogy hatékonyabbá, jog­szerűbbé vált a hivatásos állo­mányra történő cserével a munkánk. Pest megyében jóval a kitű­zött határidő, 1991 februárja előtt lezajlott a csere Berne- cebarátiban és Letkésen. A szobi határátkelőn nem történt még meg a sorállomány cseré­je hivatásosokkal, talán azért nem, mert határunk ezen pontja főként vasúti forgalmat enged át, s a vonatok zöme éppen az éj leple alatt közle­kedik. Sokan visszariadtak az éjszakázástól. Igaz, a környék­beli középiskolákból jó né­hány fiatal indul majd a kör­mendi tiszthelyettes-képző is­kolára, hogy utána a szobi vas­útvonalon kezeljék az útleve­leket, de ez az a határállomás, ahol még felvételt nyerhetnek a biztos kenyérre vágyók. Zajlik hát az élet a megye északi határán, csendesebb csak a vámosmikolai határőr­őrs épülete lesz: az állomány- csere költségeinek fedezésére eladják. Vevő van is rá — fő­városiak nyitnának benne szo­ciális otthont —, már csak a vagyon eladását tiltó rendelke­zés feloldása hibádzik. Ha a kerület végrehajtó alegységei­ben csak profi határőrök jár­ják a végeket, a szolgálat fenntartása olcsóbb lesz, mint a sorállományú gárda alkal­mazása volt. így hát várható, hogy a jövőben — a határát­kelés gyorsítására, egyszerűsí­tésére már a vasúti pályaud­varokon tudják kezelni a kül­honba szabályosan igyekvők útlevelét. Az állomány ilyen célú bővítésére nőket is vár­nak alkalmazásra, mert mint mondják: nem elég, hogy pro­fibb lett a határőrség, de szebbnek is kellene lennie. T. B. E. Hargitai Éva Zöld parolin hivatásos vállon Profik a végeken Kézbesítősztrájk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents