Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-08 / 262. szám

1990. NOVEMBER 8.. CSÜTÖRTÖK kútiem 3 Milliókat éré polgármesferek ? Kereshet-e egy kis község polgármestere többet, mint budapesti százezreket irányító kerületi kollégája? Elö- fordulhat-e, hogy a negyveuezres lélekszámú Vácott ala­csonyabb a város első emberének javadalmazása mint a lényegesen kisebb Nagymaroson, Budakeszin vagy Ócsán? Bizony, a polgármesterek javadalmazásában még ennél nagyobb furcsaságok is megtörténhetnek. Általános tapasztalat, hogy a település lélekszámútól függet­lenül, a legtöbb helyütt igye­keztek elérni az adható maxi­mumot. sőt, az ócsai példa bi­zonyítja, hogy törvénytelenség­re is sor került, amit utóbb kellett korrigálni. Igaz, mind­ennek az ellenkezőjéről is tu­dunk: Zsámbékon például Czink Imre előbb bizonyítani akar, ezért azt indítványozta a testületnek, hogy hagyják meg eddigi tanácselnöki fizetését, azaz a 2S ezer forintot. így járt el egyébként több régi elnök­társa is, akik tisztában vannak településük pénzügyi helyzeté­vel. A jogszabályalkotó tehát a fizetés megállapítását a helyi önkormányzatokra bízta, így eshetett meg, hogy a nagyma­rosi első ember többet keres (51 ezer 350 forintot), mint például Vác városát vezető kollégája, de magasabb a bé­re a fővárosi XI. kerületi pol­gármestertársáénál is. ö egyébként 165 ezer ember sor­sáért felelős, és 48 ezer 750 fo­rintot kap a legnagyobb fővá­rosi kerület irányításáért. De a miskolci első ember pénze se érheti el az 52 ezer forin­tot. S ha már felhoztuk a vá­ci polgármester 48 ezer 500 fo­rintos bérét, melléállíthatjuk a tárnoki első polgár 48 ezer forintját. Ha ezekhez az összegekhez hozzátesszük még az alpolgár- mester(ek)nek folyósított pénzeket, máris milliókban számíthatjuk az éves bérkölt­ségeket, 1 ki tudja, hogy gondoltak-e erre a képviselő- testületi tagok. Pontosabban néhol biztos, hogy nem, mert a megyei tanácshoz máris ér­kezett olyan kéretem, misze­rint a meglevő bérkeret és a megszavazott összeg közötti külöbséget biztosítsa a me­gye. írták ezt pedig azért, mert kézhez kapták a Belügymi­nisztérium önkormányzati fő­osztályának levelét dr. Szabó Lajos főosztályvezető aláírá­sával, amelyben azt írja: „In­dokolt, hogy ahol szükséges és lehetőség is van, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ad­jon támogatást a működés biz­A jovo ii A brit tulajdonba került Ganz vasúti járműgyár új néven — Ganz-Hunslet — állandóan továbbfejleszti termékeit. Most el­készültek a tervek, egy városi villamosvonatról és nyugat­európai igényeket is kielégítő villamosról. A kész tervek meg­valósulását a jövő évben láthatjuk tosításához (pl. polgármesteri fizetés). Kérdés csak az, miért nyújtózkodnak tovább egyes önkormányzatok, mint amed- . dig a takarójuk ér, és milyen alapon, s főleg miből adjon ki­egészítést a megye? Tény1, hogy a képviselő-testü­letek alakuló ülésére nem ké­szült központi útmutató. A fentebb már citált levél azon­ban érinti, mire célszerű fi­gyelemmel lenni. Eszerint a képviselő-testület előbb arról dönt, hogy a polgármester függetlenítve vagy társadalmi megbízatásban látja el a fel­adatát. Ezután szavaznak, a polgármester leteszi a hivata­li esküt, majd megállapítják a bérét. Feltételezhető tehát, hogy volt település, ahol a fo­rintok megállapításánál igen­igen latba esett, hogy kinek fizetik majd az indokolatlanul magas vagy méltánytalanul alacsony bért. Persze szép számmal akadt olyan település is, ahol — egyébként nagyon helyesen — megfordították a táncrendet, azaz előbb állapí­tották meg a fizetést, s csak utána szavaztak, ki legyen a polgármester. A törvény nem köti feltéte­lekhez a 13. havi bért — Tö­rökbálinton még a 14. havit is oda akarták adni —, pedig nem lehetetlen, hogy előbb-utóbb lesz olyan önkormányzati tes­tület, amelynek tagjai inkább kihúzatnák az összes fogukat, mintsem egyetlen petákot 'is adjanak a polgármesterüknek. Mégsem tehetnek majd sem­mit. Nem szabályozza továbbá a törvény, hogy a jól dolgozó települési vezetőknek mikor adható fizetésemelés, s meny­nyi lehet a jutalmuk. Márpe­dig, ha a bérük megállapítá­sánál kiindulópont volt a mi­niszteri fizetés, akkor elvileg szempont lehet a bársonyszé­kek tulajdonosainak minden­kori jutalma is. Csak hát bir- ják-e majd ag önkormányzatok pénztárcával is az iramot? Rá­adásul ha az első embereket most magas lóra ültették, mi lesz az apparátus és az intéz­ményrendszer javadalmazásá­val, ugyanis az egységes bér- gazdálkodásba ők, a jegyzők, orvosok, iskolaigazgatók is be­letartoznak. Egy szó, mint száz, könnyen a feje tetejére állhat a helyi költségvetés. A fiaskót a tele­pülésnek kell elviselnie, hiszen a polgármestereket négy esz­tendeig nem lehet visszahívni. F. E. Se doktrína, se kórkór ós védelem Mire készül a hadsereg? Semlegességre semmi esély • Nincs ok, szándék, erő a háborúhoz Menekülök áradata indáikat felénk Q Keli egy fegyveres testület A függetlenségét visszaszerző Magyar Köztársaság­nak a semlegességre semmi esélye, miközben a területén állomásozó szovjet csapatok kivonulása folyamatban van, akárcsak a Varsój Szerződés felbomlása. Kontinen­sünk egyetlen pőlitikai*-katonai szervezete feltehetően csak a NATO marad. Lépnünk kellene, szomszédaink azonban minden lépésünket árgus szemekkel figyelik. Magyarország Európában a biztonság tekintetében is új helyét keresi. Sejthető volt, hogy ebben a helyzetben hon­védelmünk átfogó reformja nem várathat sokáig magára. Pletykák terjedtek már eddig is, hogy készül hazánk új ka­tonai doktrínája, a Pest Me­gyei Hírlap azonban bizonyos­ságot közöl. Ezek szerint a Honvédelmi Minisztérium Védelmi Kutató Intézete már elkészítette elő­tanulmányát, mely nyomán a körkörös védelmet elfeledhet­jük, akárcsak a nem túl sze­rencsés katonai doktrína fo­galmát is. Helyesebb, ha a „Magyar Köztársaság honvé­delmének elvei és követelmé­nyei” kifejezést használjuk. Nos, ezek az elvek, követel­mények már a HM biztonság- politikai és nemzetközi főosz­tályán fogalmazódnak tovább, úgy, hogy at a — tervek sze­rint — november végén ösz- szeülő kibővített HM-kollégiu- mi ülés elé terjeszthető legyen. Ha itt a szakma, a pártok kép­viselői, a Parlament honvédel­mi és külügyi bizottságának szakértői elfogadják, akkor a honvédelmünk reformja alap­jául szolgáló tervezetet széles körű társadalmi vitára bocsát­ják. Elvégre olyan jelentőségű dologról van szó, amelynek elfogadása nem lehet egy párt, vagy egy pártkoalíció monopó­liuma, ebben az egész ország­nak kell egyetérteni. S egyéb­ként is honvédelmünknek a belpolitikai viharoktól függet­lenné kell válnia, illetve csak a külső feltételek változásától függhet. Dr. Szentesi György mérnök-ezredes, a HM bizton­ságpolitikai és nemzétközi fő­osztályának vezetője az új el­vek, követelmények kidolgo­zását példa nélküli vállalko­zásnak nevezi. — Abból indulunk ki, hogy ma Közép-Kelet-Európa or­szágainak sem oka, sem szán­Könnyebb a tű fokán, mint... Bátorító! nem hagytak cserben — Hogy fogadták a testület­ben? — Tudomásul vették, hogy megválasztottak. — Gratulációk? — Ahhoz képest kevesen, hogy ... Azaz, ha pontos aka­rok lenni, volt, akitől jólesett volna. Inkább csak azok fe­jezték ki jókívánságaikat, akik között gyakrabban járok. — Zavarja ez a körülmény? — Nem zavar. Tulajdonkép­pen elég későn indultam, mert nem nagyon akartam a helyi ügyekkel foglalkozni. Csak az országos és a megyei megbí­zatásaimat szerettem volna teljesíteni, mégpedig jól. — Végül indult, sikerrel. — Igen, hát négyszáztizen- két szavazatra volt szüksé­gem, s végül négyszáztizenné- gyet kaptam. Baranyi Béla nyugdíjas nyomdász, betűszedő, régi. jó ismerősöm. Voltam már ven­dége otthonos lakásában, amit maga épített fel a családjával. Nagy szerencse is, hogy kész van. A gépírószakmát tanult kislány is férjhez ment, önálló életet kezdett. Már csak a tíz­éves fiúcskát kell felnevelni. A mai világban ez sem lesz könnyű, mert korán, negyven­évesen jött a négyezer forint­nál alig több nyugdíj. Abból bizony meg sem lehetne élni, ha a felesége nem dolgozna. A házépítéskor megemelte ma­gát. Ez volt a pont arra az i-re, amit már korábban is megraj­zoltak Ifjúkori küzdései, a ne­héz gyermekkor. Másféle kép is kialakult Veresegyházon Baranyi Béláról. Olyan, ami tiszteletet ébreszt az egész Baranyi család iránt. Hiszen a testvér ás szorgalmasan gyárt­ja s adja tovább tisztes áron a béléstesteket a falu házépí­tőinek. Bélának a nyugdíjazás előtt is volt ideje, hogy másokért szóljon és dolgozzon. így ke­rült a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége ve­zetőségébe, így lett az MCDSZ megyei vezetősége ellenőrző bizottságának a tagja. Most, a tizennyolc évi nyomdászkodás után, hogy nem ingázik a fa­lu meg az Akadémiai Nyomda budapesti gépterme között, szinte főállású képviselő-tes­tületi tag lehet. Úgy is fogja fel sok ember, cigány és nem cigány, aki felkeresi. Előad­ják neki bajaikat. Például azt kérik, hogy járjon utána a föld­visszaigénylésüknek. Csendes ember, akihez in­kább mennek, nem ő nyújtja a kezét a társadalmi rangért, így történt meg, hogy egy fa­lugyűlésen Pásztor Béla, a mostani polgármester kérde­zett rá: — Béla, miért nem in­dul a választásokon? Kérte és jelölte volna őt a Veresegyházi Faluszépítők és Fejlesztők Egyesülete, az MCDSZ meg a pártok, de ha már indult, <t cigány kisebbségért tette, de függetlenként Előbb azonban konzultált dr. Moha Imre ál­latorvossal, Fendler Oszkárral, a községfejlesztési bizottság tit­kárával. Mert mint Pásztor Bélának válaszolta a kérdésé­re, nem akart magának poli­tikai kudarcot. — Nem is kellett elszenved­nie, mert bátoritói nem hagy­ták cserben. Most már a pol­gármesteri hivatal munkatár­sairól is tudja biztosan, hogy segíteni fogják. A hagyománynak számitó cigánybálok szervezésében már nagy a gyakorlata. Ott az idén is ő lesz a házigazda, a rendező. Veresen — ahogy fe­léjük mondják — mindig dol­goztak a cigányok, de most ne­héz idők kezdenek járni. Már van közöttük négy munkanél­küli. Egyikük meg is kereste. Talán sikerül neki helyet ta­lálni. Szeretne játszóteret építtet­ni azon a részen, ahol a leg­több a gyerek, sorompót kért már a vasúti átjáróhoz, oda, ahol a legtöbb veszélyt látja. A tervbe vett útépítések mel­lett burkolatot kér az Újtelep felé vezető földütra. Jó lenne, ha tiszta lábbelivel tehetné meg útját cigány és nem ci­gány a reggeli vonathoz, a Tompa Mihály út felől is. Szaporodnak majd a szociális gondok, együtt kell működni a megfelelő bizottságokkal, előadókkal. A kisebbséget képviseli, de az egész község dolgába beleszólhat. Szinte magának mondja ki, hogy ilyen nagy tisztesség érte, ,s a társaságomban döbben rá vég­leg, mekkora felelősség is ez. Azért mondja ki félhangosan: — Nagyon foglalkoztat, hogy kilépek a helyi MDF-szerve- zetből, meg a faluszépítők, fa­lufejlesztők társaságából. Azért, hogy mind több időm jusson az önkormányzati ügyekre. Végül nagyon határozottan köti a telkemre: Ha már ki­faggattam, legyen benne a cikkben az is: mindenkinek köszöni a bizalmat.,. Kovács T, István déka, sem pedig ereje nincs iuojui'ÚZili e^yuidssai. ixtje­ienuieio, hogy ma magyar or- ö4.uy eyym ozoiuszeaus uiiain restéről sem szamunat Kato­nai anciora. ugyanis nincs nuert megtámauni minaeu TermetünKon nem taialnaio enogiaiasra csaDitó nyers­anyag, energiaiorras vagy mnaairuktura. a velünk hatá­ros nemzetek nincsenek etaao- souva . DaOk.jaink.nai, tenat az sem várnato, hogy iraki tipusu megoldassa! lota esszék tarto­zásaikat. £> olyan nemzeti ki- sebüseg sem el területünkön, metyet valamely szomszédos nép tegyverrel akarna felsza­badítani. Tenát nincs ok, amiért megtámadhatnák ha­zunkat. De latnunk ken, hogy környezetünkben olyan válto­zások zajlanak, melyek kime­netele megjósolhatatlan. Nem zárhatjuk ki annak a lehető­ségét, hogy valamelyik szom­szédos országban polgárhábo­rú robbanhat ki, s ennek kö- vetkezmenye lehet Magyaror­szág határainak szándektalan megsértése: menekülők árada­ta indulhat felénk vagy fegy­ver- és élelemszerzés céljára csoportok törhetnek be terüle­tünkre. De számítanunk kell arra is, hogy hazánk egy leg­újabb kori népvándorlás cél­pontja lehet. Határaink sért­hetetlenségének biztosítására tehát feltétlenül kell egy fegy­veres testület. De mekkora le­gyen a létszáma? Milyen le­gyen a felépítése? Fegyverze­te? Kiképzése? Ehhez kezdtük el a már említett elvek és kö­vetelmények kidolgozását. Hozzátehetjük, hogy a fej­lett demokráciával rendelke­ző országokban hasonló ka­tonai koncepciók kidolgozását pártok, polgári szakértők szok­ták kezdeményezni. A rend­szerváltás körülményei között nálunk ezt — civil szakértői gárda híján — a Honvédelmi Minisztérium kezdeményezte. Ne higgyük azonban, hogy ez­zel katonáink előnyökhöz, ki­váltságokhoz akarták juttatjji magukat. A tágabb értelmű biztonságpolitikai koncepció toplistáján a mai Európában a szakértők a biztonság katonai vonatkozásait az ötödik hely­re sorolják, ezt megelőzi fon­tossági sorrendjükben gazda­ságunk, majd társadalmunk biztonságának koncepciója, az emberi jogok és környezetünk biztonságának koncepciója is. Igaz, van olyan költségvetés, melyből bizonyos esetben a legnagyobb szeletet e bizton­ság katonapolitikai vonatkozá­sa hasíthatja ki: ha független­ségünk kerül veszélybe, árát életünkkel fizethetjük. — Mi sem akarunk megtá­madni senkit — folytatja Szentesi ezredes. — Európa térképén nekünk nem Tria­non, hanem Helsinki a biztos pont. Nincsenek területi igé­nyeink, a helsinki egyezmény­ben foglaltakhoz tartjuk ma­gunkat, az új élvek kidolgozása során is. — Határainkon túl azonban több millió magyar nemzeti­ségű emberéi. Az új elvek, kö­vetelmények szerint mi a teendőnk, ha egy szomszédos országban emberi jogaik ke­rülnének veszélybe? — Fegyveres erővel a hatá­rainkon kívül élő magyarság jogait nem biztosíthatjuk. Ez politikai kérdés. A magyar fegyveres erők Magyarorszá­gon kívüli alkalmazása csak ENSZ-felkérés alapján ellen­őrző vagy békefenntartó tevé­kenységre korlátozódhat. De ehhez is a hazai alkotmányos procedúra betartása szüksé­ges. — Velünk határos országok­nak van tudomásuk új el­veink, követelményeink kidol­gozásáról? — Ha szakmailag elfogadha­tónak látszik a tervezet, s azt- össztársadalmi vitára bocsát­juk, minden részletében alkal­muk lesz megismerni, titkaink nincsenek. Igaz, a Varsói Szerződéshez tartozó partnereink, a „hatok” előtt végképp nincs titkolni- valónk. Hiszen a közelmúlt­ban éppen Budapesten írták alá a bécsi megállapodás ér­telmében az öt legfontosabb fegyverfajtában országonként megtartható mennyiséget sza­bályozó megállapodást. No­vember 19—22. között pedig Párizsban e hatok a tizenha­tok (a NATO-tagállamok) ré­széről a hagyományos fegyver­zet drasztikus csökkentését előirányzó szerződés aláírása következik. Talán a nem is távoli jövőben, mi, hatok, egy­szerre csatlakozhatunk az össz-eurőpai biztonsági rend­szerhez, mely minden európai ország számára megteremti a háborúktól, a katonai konfron­tációktól mentes közeget. A „Magyar Köztársaság honvé­delmének elvei és követelmé­nyei” egy ilyen csatlakozás feltételeinek is megfelelnek. Hogyan is értelmezzük Szentesi György szavait? Ha semlegességre semmi esély, valamely katonai szövetség­hez tartozni kell, máshova aligha csatlakozhatunk, mint az Európában minden bizonnyal egyedül maradó Észak­atlanti Szerződéshez. Ki tudja, akár néhány hónap múl­va nem szaporodik-e meg a NATO tagjainak száma né­hány volt varsói szövetségessel?... Tóth Béla Endre Nem az óra a hibás . . Napvilágra került a közvélemény-kutatás eredménye a blo­kádról. Az első adatfelvételt mintegy háromszáz budapesti ál­lampolgár telefonos megkeresése nyomán regisztrálta a Ma­gyar Közvéleménykutató Intézet, második alkalommal pedig négyszáz fővárosi embert kérdeztek meg személyesen is. Idő­hiány miatt — a gyors reagálás érdekében — nem volt mód országos mintából véleményt alkotni, s éppen ezt kifogásolja most a kormány. No persze, enyhén szólva elégedetlen az ered­ménnyel ts, hiszen a megkérdezettek 78 százaléka a taxisok pártján állt, hét százalékuk azonosult a kormány álláspontjával, míg 15 százalékuk egyik felet sem támogatta. Nosza, a Kormány meg is bízta az egyik magáncéget, a Me­dián Kozvéleménykutató Intézetet az újabb vizsgálódással. A Mediánról annyit érdemes tudni, hallottuk Tamás Páltól, a Magyar Közveleménykutató Intézet tudományos igazgatójától, hogy a munkatársai korábban különböző megfontolásokból az o intézetükből távoztak, s ezzel a munkával esnek át a tűzke­resztségen, lévén első kormánymegbízatásukról van szó. Az újabb vizsgálódás egyébként két-három heti munkát igényel, és potom háromszázezerbe kerül. Csakhogy az előzetes Információk szerint az eredmények a már Ismertekhez ha­sonlóak. Nem gond, van még néhány magáncég ... Az igazgató azt mondja, szakmailag nem sérti ókét, hogy újabb kutatást kezdeményeztek, az intézetben ezt a megbízást a kormány hozzá nem értésével magyarázzák, ök amúgy is megszokták már a bírálatot, hiszen régebben azzal vádolták az intézet munkatársait, hogy a kormány ügynökei, most vi­szont azt feltételezik róluk, hogy az ellenzékhez szegődtek. Ja kérem, nem racionális gondolkodó az, aki az órájára haragszik azért, mert elkésett a randevújáról. —fe-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents