Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-07 / 261. szám

PFKT mm» *>; 1990. NOVEMBER 7., SZERDA Kővé dermedt virágtartók A parkokba készülnek a különböző nagyságú virágtartók, díszpadok, melyek a pilisszent- iváni Kőfaragó- és Épületszobrász-ipari Vállalat műhelyeiből kerülnek ki (Erdősi Ágnes felvétele) Egeret ölt a füst — Dohányzói? — Nem. — Szeszt iszol? — Nem. — Gyógyszereket szedsz? — Csak ha beteg vagyok. —- Kábítószert, ragasztót pró­báltál? — Nem. — Es fogsz? — Nem. Biztos, hogy nem . . . — Miért biztos? —/ Mert árt. Akár a többi. Meg otthon sem örülnének. — Van valami szenvedélyed? — Igen. A pecázás... Gáspár Tamás nyolcadikos a Piliscsabai Általános Iskolá­ban. Részese az itt is zajló „drogprogramnak”, akárcsak Keczkés Péter, aki így beszél: — Láttam egy videofilmét ar­ról, hogy a cigi milyen káros, a tüdőnek mennyire árt. A fil­men az egerek pár nap alatt elpusztultak a cigarettafüsttől. Volt szó az italról, a többiről is. Maradok én is az ártalmat­lan szenvedélynél: érméket gyűjtök. Még a csokoládét is visszafogtam, árt a fogak­nak ... Az iskolában néhány éve komolyan veszik azt, hogy Ie- gven egészséges a felnövekvő nemzedék. Bujalka Istvánné igazgatónő mondja: — Két kí- ' sérlet is van nálunk. Az alsó­ban négy osztály kéthetente egy órában egészségneveléssel foglalkozik. A felső tagozaton pedig negyedik éve tart a drogprogram, két osztályban. De tévedés lenne azt gondolni, hogy az ügy csak a kísérletek résztvevőit érinti: kihat az is­kolatársakra, a szülőkre is. Dezső Zoltánné első osztály- bjur tanít : — A lényeg ebben a korban a gyermek önismere­te. Játékosan vezethetjük rá, hogy miként is épül fel és működik a szervezete. Példá­ul papírból kivásjuk a szer­vek kontúrját, egyszerű mo­delleket készítünk, vagy éppen mikroszkópon egysejtűeket né­zünk, s rengeteg képet. A lé­nyeg az, hogy megalapozzuk az ismereteket (ezek zöme a íelsőtagozatos tananyag része) amelyek nélkül nem érhet el hatást a későbbi egészségne­velés. — Hatás? Van! Két nyolca­dik osztály tanulói vesznek részt a drogprogramban, s egyikük sem dohányzik már ... Ugyanis ezek a fiúk- lányok ötödikes korukig már hatvan százalékban megismer­kedtek a cigarettával, volt aki rendszeresen szívta. A szeszt is megkóstolták, az egyikük olyan „sikerrel”, hogy-még-az iskolából is kimaradt. A töb­biek viszont nem isznak. Ötö­dikben a dohányzás, hatodik­ban az alkohol, hetedikben is­mét a nikotin volt a témánk, s most nyolcadikban a kábító hatású anyagokról, a második félévben pedig a nemi betegsé­gekről, közte az AIDS-ről esik szó. Kísérletezünk is. Elég pa­pírzsebkendőre fújni a füstöt, láthatóvá válik a kátrány ... Dr. Hanusz Klára, a telepü­lés gyermekorvosa sokat emle­getett személy az iskolában. Nem véletlen, ő „hozta” az egészségnevelő programokat. S, ahogyan vallja, ezek is csak részei az egésznek. A közel­múltban jelent meg a cikke az Egészségnevelés című folyó­iratban. ezt írja benne: „Fel­adatunknak kell tekinteni mindazon szakemberek mun­kájának összefogását, mind­azon emberek segítő tevékeny­ségének megszervezését, akik a gyermekek kiegyensúlyozott fejlődését akarják elősegíteni.” — Hogyan? — Meggyőződésem, hogy a gyermekorvos dolga egy köz­ségben a csemeték egész test i - lelki fejlődésének kézben tar­tása. Ennek lényege a megelő­zés. Piliscsabán 1200 a ma 14 évesnél fiatalabbak, a leendő szülők száma. Az, hogy az ő gyermekeik mennyire lesznek egészségesek, a maiak életvite­létől függ majd. Ehhez mérten komplex kell hogy legyen a nevelés. Elkezdődik már a ter­hesgondozásnál, s folytatódik felnőtt korig. Az iskola ebben partner. Hozzájárul, hogy olyan nemzedék cseperedjen, amely az egészséget értéknek tekinti, önmagát és életfolyamatait jó] ismeri. — A Pest Megyei Hírlap is írt már a Gyermekházról, me­lyet ön vezet, s melyről cikké­ben ír. Mi e ház szerepe? — Kettős: egyrészt a meg­előzést szolgálja, a szülősze­repre való felkészítést, a játé­kos beszédművelést, a mozgás és ritmusérzék fejlesztését, a művelődést, ismeretterjesztést, az önismeret elmélyítését, másrészt a korrekciót, A gyer­meknevelési és gondozási ta­nácsadás, a logopédiai, vagy a gyógytorna-foglalkozás, a re­laxációs tanfolyam — egytől egyig irányítottan e célt igyek­szik elérni. Nyitott a ház, s tükrözi az „egészet”: orvos, pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus, gyógytornász, védőnők fáradoznak azon, hogy minden hozzánk betérő felnőtt és gyerek tartalmasán, épülésére tölthesse itt az időt. V. G. P. I A szakszervezet és a privatizálás Az követelőzzön, aki kenyerét félti? A pénztárosra huzatos ajtó nyílik. Az üzletvezető négy­zetméternyi fülkéjében gyen­ge teljesítményű hősugárzó iz­zik. Itt adminisztrál a levegőt­len, rossz világítású. helyiség­ben. A zöldséges- és üvegvisz- szaváltó kislány télen is utcá­ra nyíló, nyitott ablaknál fo­gadja az üzletfeleket. Egész­ségük védelmében jogosan léphetne fel a szakszervezet. — Volt, és lesz még erre ép­pen elég ok — ért egyet ezzel a véleménnyel Menyhárt Er­zsébet, annak a megyei szak- szervezeti szövetségnek a tit­kára, amely a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Pénz­ügyi Dolgozók Szakszervezete újjászervezett utóda lett. Az élelmiszer-, a belkeres­kedelmi, a külkereskedelmi, a fogyasztási, a termelőeszköz­kereskedelmi dolgozók önálló, ágazati tömörüléseiből alakult ki a Kereskedelmi Szakszer­vezetek Szövetsége. Az önálló­ság mindenütt erősödött, egé­szen az első vonalig, ahol a közvetlen csatákat kell meg­vívni. Ezek sikerének feltétele a képviseletre jogosító biza­lom, érdekkonfliktusok ren­dezése közben a tisztségvise­lőket védő törvény. Ha az szb- titkárnak, a bizalminak félte­ni kell a kenyerét, ha nem áll mögöttük biztos háttérként a tagság, akkor ezután sem lesz­nek jobbak, tekintélyesebbek a szakszervezetek. Aki többet ajánl — Mögéjük állni? Követe- lődzni? Mi jelenleg még arra sem merünk gondolni, hogy is­mét itt vannak a nyirkos, őszi reggelek, s csontunkig hatol a huzat, a hideg. Ezt az egyik bolt csemegeosztályán pana­szolják. A privatizációs törvény most a téma, szakmai berkekben. Szorong az, akit érint, meg akit nem. A szeptember 25-én életbe lépett rendelet szerint a tíz személynél kevesebb mun­katársat foglalkoztató élelmi­szerboltokat, a tizenötnél ke­vesebb alkalmazottal működő vendéglátó egységeket ver­senytárgyalás keretében kell megvételre felajánlani. Az ott dolgozóknak előváráslási jo­guk van, de az csak akkor érvényes, ha más pályázó nem ajánl nagyobb összeget. — No de ismerve a keres­kedelmi alkalmazottak jöve­delmét, az esélyegyenlőség erősen kétségbe vonható — mondja a megyei szövetség titkára. — Igaz, hogy ezen se­gítene az egzisztenciális alap, de ki meri azt a mai körül­mények és feltételek ismere­tében megkockáztatni? Gazdátlanul maradnak ? Hiába kivétel a törvény alól az ÁFÉSZ, még a szövetkezeti boltosok körében is tapasztal­ható bizonytalankodás. A Nyugat-Pest Megyei Élelmi­szer Kereskedelmi Vállalat a maga kis boltjaival, a Pest Megyei Vendéglátó 240 étter­mével és eszpresszójával, a vá­ci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Pest Megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi, a Fan­tázia Kereskedelmi Vállalat, a Pest Megyei Tüzép. a maga kis egységeivel érdekelt terü­letünkön. Mindkét cég módo­sítást kért a rövid, összesen harmincnapos határidőre, s így a hatvan nap lényegében az esztendő végéig tartó ha­táridőt jelent. A Belkereskedelmi Dolgozók Szakszervezete még Németh Miklós kormányának küldte meg állásfoglalását. Küldött újabbat a jelenlegi parlamenti pártok vezetőinek, magának a miniszterelnöknek. Mindegyik dokumentumnak az a lényege, hogy elsősorban a munkatár­sakat kell tulajdonhoz juttat­ni. Ha szükséges, akkor ked­vezményes hitel- és kamat- kedvezményekkel garantálva létbiztonságukat. Meg kell őrizni, sőt javítani kell az ed­dig elért szociális feltételeket, munkakörülményeket. Nyitott kérdés például az, hogy mi lesz a gyesen, gyeden lévő kismamákkal, a nyugdíjasok­kal? Ki neveli a szakmai utánpótlást? Ki védi meg a szakképzett munkaerőt, ha egy üzlet laikus, családi vállalko­zók kezébe kerül? Az Élelmiszer-kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete azt kérte a kormányfőtől, hogy kaphasson képviseletet az Ál­lami Vagyonügynökség igaz­gatóságában, amikor ezek a kérdések kerülnek napirendre. A kereskedelmi szakszerve­zetek nem titkolják afölötti ag­godalmukat, hogy a .magán­kézbe kerülő vállalatoknál nem lesz elég pénz a törvé­nyes felmondási idő kifizeté­sére. Minden döntésről gyors, nyilvános tájékoztatást, a hát­rányosan érintettek foglalkoz­tatására sürgős intézkedési tervet követelnek. Ezen kívül többek között azt is, hogy a korengedményes nyugdíj a foglalkoztatási alapot terhelje. A gyesről, gyedről, sorkato­nai szolgálatról munkahelyük­re már visszatérni nem tudó­kat szintén részesítsék végki­elégítésben. A szakminisztéri­um gondoskodjék a kereskedő­képzésről. A munkanélkülivé vált pályakezdőket is illesse meg a minimálbér nyolcvan százaléka. Tüneti kezelés Ügy látszik, az ilyen és ha­sonló kérdések miatt á keres­kedőszakmában is feszültségek várhatók. Határozottabb sze­repet kell vállalniuk védel­mükben a szakszervezeteknek. Ennek az a feltétele, hogy a sok kis egységre, kft.-kre, részvénytársaságra, magán­cégekre tagozódó foglalkozási ágban együtt maradjon a tag­ság. — Feltehető, hogy a most kialakult új szervezeti formá­kon, hatáskörökön ismét vál­toztatni kell majd — véleke­dik erről az újságíró. — Mi ugyan igyekeztünk felkészülni az új helyzetre — mondja Menyhárt Erzsébet így folytatva: — A feladato­kat, követelményeket a folyto­nos változások formálják majd. A központ, a megyei szövet­ség mindig megteszi a ma­gáét, amikor világossá válik, milyen stratégiát követel az adott helyzet. A tüneteket azonban ott kell kezelni, ahol keletkeznek. — Nem lesz könnyű —gon­dolom. A szakszervezet ereje attól függ, milyen háttér előtt áll munkaadóival szemben a mozgalom tisztikara. Összetar­tó, szervezett erő nélkül nincs hatékony érdekvédelem egyet­len szakmában sem. Kovács T. István Hé&köznapi porSré egy szikár asszonyról Csak tipikus magyar nyugdíjas Az eladásnál buktak le Kezdő páros a tettes Május végén kezdődött és októberben ért véget a Buda környéki betöréssorozat, mely­ből csaknem másfél millió fo­rint értéket zsákmányoltak a tettesek. Balogh Barnabás százados, a budakeszi rendőrállomás pa­rancsnoka elmondta, az elmúlt hónapokban négy alkalommal törtek be a pátyi gazdaboltba, ahonnan színes tévéket, vi­deókat és más műszaki cikke­ket vittek el. Biatorbágyon és Perbálon is megszaporodtak a betörések. A pátyi és a biator- bagyi iskolából is sok holmi eltűnt. Az ajtót felfeszítve, a lakatot leverve találták. A rendőrség, mint ilyenkor szokásos, először a nyilván^ tartott bűnözőket, a közel­múltban börtönből szabadul­takat ellenőrizte. Ám mint utólag kikerült, az eredményes akciót ez alkalommal egy kez­dő páros hajtotta végre. Jelzések jöttek arra vonat­kozóan, hogy két fiatal férfi videokazettákat kínál eladásra a diszkóban, mégpedig na­gyobb mennyiségben. Egyikük szemben lakik a négyszer ki­fosztott gazdabolttal. A ház­kutatás során kiderült, hogy a büntetlen előéletű, foglalko­zás nélküli Finta János, vala­mint barátja. Urbán Zoltán fosztogattak a környéken. Az értékes műszaki cikkeket a fővárosban a Lehel piacon áru­sították. A rendőrök a tettestársakat őrizetbe vették, majd előzetes letartóztatásba kerültek. Ga. J. Etust egy Ócsa közeli répa- földön prezentálták mint ideá­lis riportalanyt, ötezer forin­tos nyugdíjával ő az a tipi­kus magyar nyugdíjas, akiről manapság annyit beszélnek. Etus töpörtyűt ebédelt, rossz fogaival nehezen birkózott a porcos, kemény étellel. Rágás közben ráncai életre keltek, vitustáncot jártak., s ettől va­lahogy olybá tűnt a sovány arc, mintha viselője groteszk grimaszokat vágna, ezzel fe­jezvén ki véleményét és nem­tetszését a környező világról. Különben nemcsak a foga rossz, a lába. karja, válla is „vacakol”, de mindezt már úgy megszokta, mint Krisztus szamara: a fanyerget. Etus szikár, alacsony öreg­asszony, amiért is mindenki nénizi Viszont ez nála nem a kor velejárója, öt már 40 évesen is nénizték a nála idősebbek. Etus József Áronnéra ha­sonlít. én legalábbis ilyennek képzelem a Mamát. Csak ő nem a mosókonyhák gőzében hervadt meg, hanem a kispes­ti Kistexben. három hónap híján 28 évet rohangált a gyű­rűsfonóban. Akkor rohangált, most> gör­nyed, hajlong napi 500 fo­rintos napszámért. Ebből ugyan már többre is telne, nemcsak tepertőre, de Etus spórol. Gyomra rég hozzá­idomult a tepertős, zsíros ke­nyeres koszthoz, sajt, kolbász meg más flancos étel csak ün­nepnap kerül az asztalra. Hogy miért spórol? Építkezik. Na nem magának, neki van haza, az anyjától maradt rá. Nem nagy, nem is főúri, de saját ház. Viszont Janinak ilyen sincs, s ha már örökbe fogadta, illik a gyerekkel tö­rődni. A gyerek — Jani — 33 éves. A „lelencből” vette ma­gához. Merthogy neki nem adott az Űr gyereket, s nem élet az élet, ha nincs gyerek a háznál. Jani jó gyerek. Nem iszik, hazaadja a fizetését. Igaz, ki­csit izé ... szóval... nem di­li! Dehogy! Csak nehéz a fel­fogása. Rakodni, udvart seper­ni így is jó, ám az anyag- mpzgatói fizetésből nem telne építkezésre. Hát ezért jár Etus napszámba és ezért a tepertő. Nehezen áll kötélnek, nem akar „politizálni”. Az ördög nem alszik. Demokrácia, szó­lásszabadság? Mondták ezt máskor is. Hogy mikor volt jobb? Rákosi idejében vagy a Kádár-korszakban? A gyűrűs­fonóban egyformán teltek az évek, a hőmérő higanyszála nem vett tudomást a politikai korszakokról. Nyáron — ki­vált éjjel — 40 fokig is fel­szaladt. Ilyenkor a száj ki- cserepesedik, a nyelv meg­duzzad. s poshadt íze van az állva bekapott ételnek, de még a víznek is. Ha valaki, Etus csak tudja. Kitapasztal­ta. A 28 év nagy részét éjjel húzta le. Mert éjjel többet fi­zettek. ráadásul nappal volt ideje a kertben gürizni, ásni, kapálni, veteményt gyomlál­ni. Amit mond, többnyire ál­talánosságok. Próbálom pro­vokálni. Rákosi. Kádár, Grósz, Németh, Antall — egyre megy. A soron lévő leszólja, bírálja az elődöt, de ez nem jelent semmit. A közmon­dás is azt mondja: a kutya a kutyát csak megugatja, de nem harapja meg. Akkor meg minek acsarkodni? Etus — bár nem közgazdász és nem politikus — ritkán té­ved a helyzet megítélésében. Most tíz éve tévedett. Akkor azt mondta: eddig sem volt rózsaszínű az élet, de ha így megy, teljesen elszürkül. Nos nem elszürkült, elfeketedett. Ennél feketébb már nem is lehetne. Az ember úgy botor­kál ebben a fekete világban, mint vak ember a zsúfolt ut­cákon. Hol ennek ütödik, hol annak csapódik. Egyszer a kenyér árát emelik, máskor a szénét, s ha így megy, a Jani háza sose készül el, nem se­gítenek a tepertős ebédek. Etus, Kovács Istvánné nem volt ideális riportalany, ahogy ígérték, csak tipikus magyar nyugdíjas. Régebben pártos pátosszal róluk mondták: a munka névtelen katonái. Név­telen katonák, hősök, akikét jeltelen sírba tesznek, hősök, akiknek soha nem emelt szob­rot senki. (— matula —) 1

Next

/
Thumbnails
Contents