Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-06 / 260. szám
1990. NOVEMBER 6., KEDD rrsr Mh.uvt: i 5 A földalatti után telefonrendszer ^ ''' # centenáriumot A Telefongyár vezérigazgatója, dr. Beke-Martos Gábor a budapesti Hungária körút és Gizella út közötti telken elterülő gyár alaprajzát helyezte az Írásvetítő alá. Mint a legtöbb hazai gyártelep, ez is sok kisebb-nagyobb épületből, teljesen elavult és kevésbé korszerűtlen csarnokokból álL Azután az „ilyen volt — ilyen lesz” reklámszlogen mintájára újabb fóliát tett az írásvetítő lámpája elé, pontosan rá a mai alaprajzra. Egy modern ivarvállalat tervét, amely gyakorlatilag egy irodaházból és egy szerelőcsarnokból áll, ahol a telek felét zöldterület és parkoló foglalja el. Ugyanúgy, ahogy a Siemens cég bécsi központjában, ahol a budapesti Telefongyár fiatal vezérigazgatója előadást tartott magyar újságíróknak. KIPRÓBÁLT RENDSZERREL INDUL Különleges helyszínen, különleges sajtótájékoztatóra került sor. A bécsi Siemens cég vezetői többek között azért választották a tájékoztató helyszínéül az osztrák fővárost, mert szerették volna bemutatni, milyen technikai fejlődés, vagy inkább technikai robbanás előtt áll a Telefongyár. A német világcég — amely a legnagyobb elektronikai konszernek között a rendkívül előkelő ötödik helyet foglalja el — már éppen száz esztendeje jelen van Magyarországon. Azt talán sokan tudják, hogy a Siemens építette Budapesten a millenniumi földalatti vasutat, amely első volt Európában, de azt már kevesebben, hogy a kéregvasutat eredetileg Bécs- nek tervezték. Ám Ferenc József kimondta az ítéletet: odalent csönd kell hogyv legyen, a föld a halottak nyugvóhelye. A Siemens magyarországi jelenlétének századik évfordulóját újabb munkával szeretné ünnepelni: EWSD telefonrendszerének hazai telepítésével. Ezért jelentkeztek a Magyar Távközlési Vállalat rendszerválasztási pályázatára legkorszerűbb digitális telefonrendszerükkel, amely már a világ negyvennégy országában működik megelégedésre. A Siemens vezetői azt is elmondták; nyerni szeretnének, és remélik, hogy a Magyarország által világbanki hitelből megvásárolandó két telefon- rendszer közül az egyik a Siemensé lesz. A gyártási színvonal érzékeltetéséi-e a legjobb módnak az üzemlátogatás tűnt. Ezt a Siemensnél valóságos rituálé előzte meg. A tapasztalt, sokat próbált újságíró számára nem meglepő, hogy fehér köpenybe bujtatják a látogatás előtt. Hiszen így van ez a tehenészetben, a konzervgyári bemutatók vagy kórházlátogatások alkalmával. Ám egy olyan üzemcsarnokban, ahol a beérkező elektronikus alkatrészek meózásától és raktározásától, a szerelésen át a telefonközpont fémszekrényeinek hegesztésén, maratásán, festésén át minden egy épületben történik, még soha nem jártunk, ráadásul nem fehér, pamutköpenyben. A védőruhát mindenkinek be kellett gombolni, hiszen az érzékeny elektronikai alkatrészek legnagyobb ellensége a sztatikus elektromosság, a por és a korrózió. ZSEBKENDŐNYI TERÜLETEN MINDEN Azt mondják, a budapesti telekárak már elérik a bécsit. Mégis az osztrák fővárosban a magyar arányokhoz képest zsebkendőnyi területen végzik, közvetlenül egymás közelében a legkülönfélébb munkaműve- '.eteket. _A gondos, tervezés — amelyben a munkafázisok sorrendje köré álmodják az épületet — eredményezi, hogy a telefonközpont-gyártás során az alkatrészek, részegységek és természetesen a termékek a legrövidebb úton mennek végig a gyártása folyamaton, s gyakorlatilag ugyanott ahol bejön az alkatrész, a szerelőcsarnokot körbejárva távozik a késztermék. A Siemens már szerte a világban sikerrel gyártja digitális telekommunikációs rendszereit, és az eredményességük egyik titka éppen a helyszíni gyártásban rejlik. Ezért lehet nagy jelentőségű a korszerűsítés útjait kereső budapesti Telefongyár és a Siemenes kapcsolata. Már épül a Gyömrői úton az a kábelgyár, amely a Siemens és a Magyar Kábelművek gazdasági társaságának a Dunakábelnek a vállalkozása. Itt a mintegy 1,2-1,6 milliárd forintos beruházás üzembe helyezése után évente nyolcszáz kilométernyi rézkábelt és később üvegszálas kábelt tudnak gyártani. Hiszen, ahhoz, hogy Magyarországon öt éven belül 5-600 ezer fővonalat kapcsolhassanak be — s ezzel megközelítsük a mai ausztriai telefonsűrűséget — a kábelhálózat mennyiségi és minőségi fejlesztésére is szükég van ! BICEGŐKKEL AZ OLDALUKON Pest megyében a budapesti Telefongyárnak két gyáregysége is dolgozik. Az egyik Nagy- kátán, a másik Bugyi községben több száz embernek biztosít megélhetést. Kérdés, meddig, hiszen teljesen természetes, hogy a Telefongyár tervezett nagy váltása után sokkal kevesebb és szakképzettségében is más összetételű munkásgárdára lesz szüksége. A vezérigazgató szerint a Siemens az együttműködést a budapesti gyárral és alig fele annyi dolgozóval képzeli el... Az igazsághoz tartozik, hogy a Magyar Távközlési Vállalat pályázatának végeredménye döntően befolyásolhatja: lesz-e üzlet a Siemens és a Telefongyár között. Elgondolkodtató az is, hogy a november végén elbírálásra kerülő pályázatra több világcég nevezett valaha jó nevű, ma viszont ugyancsak súlyos gondokkal küszködő magyar nagyvállalattal az oldalán. így például ringbe szállt a BHG és a Videoton is. És valamennyiüknek, hasonlóan a Telefongyárhoz esetleg a léte múlik ezen a döntésen. Móza Katalin Az intézet kapuján belépőt több nyelven íródott tábla fogadja: Mezőgazdasági Múzeum által védett traktor és eke fejlődéstörténeti gyűjtemény. Alapítva 1970-ben. Sétálgatva az immár muzeális gépek között, bizony megmosolyogni való a tábla szövege. Hogy a múzeum által védettek azt egy percig sem kétlem. Ám az eső, a fagy ellen bizony nem védik ezeket a matuzsálemeket. Még a tábla sem, amely hajdan jó szándékkal készült, s a MÉM Műszaki Intézet embléma árulkodik, kié az érdem. A hajdani szándék dicséretes, ám az idő nem állt meg. Itt Gödöllőn időközben alig három kilométerrel odébb helyet kapott — fedettet, felszereltet, impozánsát — o napjainkban már európai hírű Mezőgazdasági Gépfejlődés-történeti Gyűjtemény, ahol szakembemiMll. ! , « ^ ! Mm »«; ír rof •••!•• ss ,-v rci.v:*: v»:> ” w i?'**'&■ ■*.*>& .e WUMtili'.t ÍVmámm Bent, Pesten, egy járőrszolgálatos rendőr aligha figyel fel egy lezárt kocsira az éjszakai utcán, ám Gyálon Kalmár Márkus rendőr zászlósnak nyomós okai voltak, hogy gyanút fogjon egy idegen kocsi láttán. — Túl azon, hogy a környéken nincs senkinek ilyen kocsija, a közelben van egy ABC- áruház, s az időpont is akörül járt, amikor a legserényebbek a betörők — idézi fel a történteket a zászlós. — Ellenőriztük a boltot, aztán bementünk a rendőrségre. Felhívtam a nyilvántartót, hogy megtudjam, kié a kocsi. Egy debreceni nevet és címet kaptam. ami még gyanúsabbá vált. Kapcsolatba léptünk a debreceni kollégákkal, akik még az éjjel kinyomozták, a kocsit a tulaj eladta Pesten, (je hogy kinek, azt nem tudja, nem készült róla írás. Egyébként ez nem egyedi, sőt jellemző lazaság, Ezen az éjszakán volt még egy fogása Kalmár Márkusnak és Benkő János törzsőrmesternek. Lekapcsoltak egy háromtagú társaságot, bizonyos Martocsány György, Salamon András és Mocsár Sándor nevű „urakat”, akiknek éjjel szottyant kedvük a gyá- li utcákon sétálni. Gyanús, feltűnő tárgy nem volt náluk, mindazonáltal nevük belekerült a rendőrnoteszba. Az igazoltatás után Kalmárék még egyszer körülnéztek az ÁBC-nél. Egy óra húsz perckor még minden rendben volt. Reggel az első telefonhívás mégis ettől az ABC-töl érkezett. a vezető jelentette, az éjszaka folyamán kirabolták a boltot. — A gyanús kocsi fél háromkor még ott állt a közelben, négy órakor hagyta el Gyált, mint ahogy azt egy szemtanú elmondta a nyomozás során. Ennek alapján jogosan feltételeztük, hogy a betörést e két időpont közt követték el, s a kocsinak köze van az esethez. A nyomozásba a dabasiak is bekapcsolódtak, amíg ők helyszíneltek, Kalmárék végiglátogatták ama három úriembert, akik éjjel szoktak egészségügyi sétára indulni. Mar- tocsányról mindjárt két érdekes dolog is kiderült. Azelőtt szabadult egy előzetesből, s nem Gyálon él a szülőkkel, hanem a barátnőjénél, a XX. kerületi Prieszol József utcában, egy lakásban Mocsár Sándorral és annak élettársával. — Találtak valamit a lakásban? — A két „hölgyön” kívül senkit, semmit, ami egy normális polgári lakásból kirína. Ám itt, ebben a környezetben egy rendőrnek szemet szúr a zacskóban tartott neszkávé, a két rúd csabai szalámi, s az új termosz is gyanús volt. Alaposabb körülnézés után még mást is találtunk. A neszkávé üvegeit a kukában és Martocsány Györgyöt a fürdőszobában, jóllehet barátnője azt állította, napok óta a színét sem látta. Mondanom sem kell, Martocsány nem mosdási szándékkal lapult a mosnivaló közt. Ezt követően a rendőrök a XXI. kerületi Kossuth utca 49-ben „tették tiszteletüket", Salamon Andrásnál. — Salamon épp reggelizett. És mit gondol, mit? Csabai szalámit! Átkutattuk a lakást, közben ő szóval tartott bennünket, erősen bizonygatta az ártatlanságát. Arra viszont nem tudott elfogadható választ adni, mit keres a teraszán egy nagy teljesítményű, áttételes erővágó olló. amivel a tízes gömbvasat is könnyű „elcvikkolni”. Közben a stáb többi tagja is dolgozott, az autó után kutattak, méghozzá sikerrel. Kiderült, hogy a kocsi is a Salamon ingóságai sorába tartozik, nemcsak az olló. — Az egyelőre tisztázatlan, hogy részt vett-e Salamon más hasonló bűntényben, ám az aligha kétséges: szándékosan nem íratta a kocsit a nevére. Számolt a lebukás veszélyével, amennyiben a forgalmi rendszám alapján nyomoznak utána. A 36 éves, leszázalékolt Salamonról valami olyasmi is kiderült, ami miatt joggal pironkodnak a rendőrök. Salamon a BV állományából került betegnyugdíjba, gyáli szereplése alapján a pandúrból rabló lett. A tettesek horogra kerültek. De hová tűnt a 260 ezer forint értékű áru a Toldi utcai ABC-ből? A betörés után Salamon egyenesen a VII. kerületi Rottenbiller utca 24. sz. alatti nonstop közérthez hajtott, itt adta le a lopott árut. Részlet az éjszakás eladónő vallomásából, aki, mint állítja, ártatlan. — Nem volt tudomásom arról, hogy az áru honnan származik. Az én dolgom csak annyi volt, hogy átvegyem, tételesen, írjam fel a szállító nevét, és mondjam az illetőnek, reggel kilenckor jöjjön vissza, Tamás úr akkor fog fizetni. — Abból, hogy a szállítót fel kellett jegyezni, arra következtetünk, meglehetősen nagy volt itt a nyüzsgés, Tamás „úrnak” nemcsak a Sa- lamon-banda szállított. A Tamás orgazdasága egyértelmű: a 260 ezer forint értékű áruért mindössze 81 900 forintot fizetett. Amiből 56 ezret sikerült lefoglalnunk. A gyáli és dabasi rendőrök 36 óra alatt felgöngyölítették a betörést, melynek leginkább az Állami Biztosító örülhet, ez alkalommal nem kell fizetnie. Nyugaton ilyen esetekben a biztosító jutalmat fizet a nyomozóknak. Nálunk a sikert elvárják, hozzátartozik a rendőri munkához. Salamontól és társaitól egy időre nyugta lesz a társadalomnak. Salamon visszakerül a volt munkahelyére, csak más minőségben. Azelőtt ő vigyázott másokra, most majd reá vigyáznak. Olyanok, akik méltók a mundérra, akik miatt nem kell a testületnek pirulnia. Matula Gy. Oszkár rek szerelik, óvják, restaurálják a gépeket. Az előbbiek áznak, korrodálódnak, ebek harmincad jár a jutottak — az utóbbiak csillognak, működnek, olykor még főszereplők is korabeli filmekben. Pedig ami közös bemnük: pénzben — forintban, márkában egyaránt — számítva komoly értéket képviselnek. Nem kívánok mások dolgába avatkozni, főleg nem tanácsokat adni.' Csak talán piciny laikus ötletem támadt a két gödöllői gyűjtemény láttán: egy helyen, egy irányítás alatt az erre hivatott szakemberek keze között méltóbb helyen lenne e több tucatnyi gépmatuzsálem. A Mezőgazdasági Gépfejlődés-történeti Gyűjteménynek teret adó épület falain belül minden bizonnyal nem csak a Mezőgazdasági Múzeum által lenne védve. Kép és szöveg: Győri András Egy fehér folttal kevesebb Bizonyára sokan megcsodálták Zsámbékon azt a gyorsan felépült házikót, amelyik a Mányi utcából szinte egyik percről a másikra a semmiből nőtt ki. A pár hét alatt elkészült épület homlokzatán nagy betűkkel hirdetik: itt autószerelő műhely működik. Megkerestük Szabó Zoltánt, aki a vállalkozás gazdája, szakmája karosszérialakatos, hogy válaszoljon kérdéseinkre. A-fiatal vállalkozó elmondta, hogy két nap alatt tervezte el, hogy felhagy az addigi munkájával — segédmunkásként dolgozott —, és az újrakezdési kölcsön segítségével szerelőműhelyt nyit. Az elgondolástól a megvalósításig mindössze két hónapra volt szüksége. Az építkezésben csak az apósa segítette őt, munkadíjat tehát nem kellett fizetnie. A felvett kölcsön éppen elég lett, még a berendezésekre. szerszámokra is futotta. Szabó Zoltán elmondta még, hogy szerencsés embernek tartja magát, mert, a vállalkozói kölcsönt négyéves lejáratra és kamatmentesen kapta. Tény, hogy ez az új vállalkozás a szolgáltatások egy fehér foltját tünteti el. Zsámbékon eddig nem volt autójavító műhely, a község lakói a szomszéd falvakba vagy a fővárosba kényszerültek utazni a beteg járgányaikkal. Hogy ez a szolgáltatás életképes maradjon, ahhoz a javítóműhely kedvező fekvése önmagában kevés. Szabó Zoltán utalt is rá, hogy tisztességes munkával akarnak boldogulni. Mert hallottunk olyan esetről is, amikor a szerencsétlen kuncsaft bevitte egy maszek szervizbe az autóját, majd a javítás után újra visszavitte egy másik hibával, és ez addig ismétlődött, míg rá nem jött arra, hogy a szerelő szándékosan így idézte elő a problémákat, hogy állandóan legyen munkája. Virág Márton Svéd-magyar együttműködés Nagykátán A kamionok Moszkva felé tartanak Az ország villamos távhálózatának fontos alkotó elemei azok az acéloszlopok, amelyeken a vaskos kötegű vezetékek nyugszanak. Ezeket az acéltornyokat csaknem két évtizede a Pest Megyei Villany- szerelő Vállalat nagykátai lakatos és acélszerelő részlegében gyártják. Megbízható, gondos munkájuknak a jele, hogy tevékenységük jó híre távoli országokba is eljutott. Ennek köszönhető. hogy a svédországi Spaach cég — amikor bekapcsolódott a Közép-Kelet Európa több országában kialakuló IKEA áruházlánc építkezéseibe — a Pest megyei vállalatot alkalmasnak találta közös gyártási feladatok ellátására. A nagykátai részleg életébe pezsgést hozott ez az együttműködés. Egy addig csak részben használt munkacsarnokba Svédországból új .gépek érkeztek, amelyek alkalmasak speciális igényeket szolgáló alumínium ajtó- és ablakszerkezetek gyártására. A nagyká- taiak sikeres bemutatkozása után most már folyamatos az együttműködés. A Spaach cég jelenleg Moszkvában vesz részt egy IKEA áruház építkezésében. Ezekben a hetekben most már folyamatos a kamionok útnak indítása Moszkva felé a Nagykátán készült alumínium ajtó- és ablakszerkezetekkel. A svédországi partner a közelmúltban járt ismét a Pest megyei vállalat központjában, hogy a jövő évi tervekről tárgyaljon. Pontos mennyiségre még nincs megrendelés, de az már bizonyos, hogy a jövő évben az eddiginél több alumínium nyílászárót gyártanak majd Nagykátán a Spaach céggel együttműködve. K. Z. Ebek harmincadján
