Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-05 / 259. szám

4 1990. NOVEMBER 5„ HÉTFŐ A SAJNÁLAT ÉDESKEVÉS „...hogy értelmes életet éljenek” A világ olyan, amilyen — számukra sötét. Látszatra ez nem akadály; vidámak, ügyesek, (ürgék. Zsong a te­rem, csendes szóra inti őket a nevelőnő. Aztán énekel­nek: Galamb ül a torony tetején... Zeng a dal, aki messziről hallja, nem is sejti: vak gyerekek hangja. Ha csak egyetlen lenne, akinek ezzel a betegséggel kell él­nie, az is sok volna, Pest megyéből azonban harminc­haton tanulnak a vakok budapesti általános iskolájá­ban. Többségük ott is él, a diákotthon lakója. — Kevés, ha a látók sajnálják a vakokat — mondja végezetül az igazgatóhelyettes. — Tenni kell értük. Munkát és munkalehetőséget adni, hogy értelmes, érté­kes életet éljenek. Pest megye jó példával jár elöl: valamennyi helyi tanács megszavazta az igényelt vak személyi járadékot. Ami azt igazolja, a látók átérzik, hogy a segítségnyúj­tás nem korlátozódhat mondjuk egy jótékonysági kam­pányra. V. É. Nem többet, csak drágábban Kétórás könyvek kellenek Ismerős a panasz: sok a munka, kevés az idő, amire este hazajut a család minden tagja, szinte vége a napnak. A tájéko­zódás a világ dolgairól? Legfeljebb a Híradó, vagy egy napilap, de ez utóbbi is csak sietősen átfutva. A könyv, nos, az már ne­hezebb dió — arra végképp alig jut idő. Így van ez? A könyvüzletek és utcai pavilonok választé­kát látva úgy tűnik: bőven van miből válogatni, persze hozzá lehet tenni, nem min­dent érdemes otthon polcra rakni. A valódi helyzet azon­ban, nyilvánvalóan a látvány alapján, kívülről nem ítélhető meg. Ebben elsősorban a könyvértékesítéssel foglalko­zók az illetékesek. BUDAÖRSÖN például a Té­ka könyvesboltjának közel há­rommillió forintos az árukész­lete, s bár a bevétele nem csökken, ez elsősorban az ár­emelkedés következményének tudható be. Ügy tűnik, nem többen és többet, hanem drá­gábban olvasnak az emberek. S minthogy fogytán az idejük és kevesebb a pénz is, így ál­talában az olvasmányosabb, könnyedebb, olcsóbb, úgyneve­zett kétórás könyvek iránt nőtt az érdeklődés. Van azonban egy szűkebb értelmiségi réteg, amely a törzsközönséget jelen­ti: ők kifejezetten az értékes, maradandó ismeretterjesztő-, illetve szépirodalmat keresik. Elsősorban ezeknek az olva­sóknak a megtartására irá­nyulnak a különféle akciók is: nemrégen ért véget a Téka nagy sikerű leértékelt vására, s ennek Budaörsön is volt egy formája. Itt a bolt vezetője szabad kezet kapva, 50 ezer forint értékhatárig saját ha­táskörében határozott el árle­szállításokat. A kéthetes ak­ciónak nagyon jó volt a vissz­hangja: ez is egy módja az olvasóvá válás támogatásának. Ugyancsak Budaörsön a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat illetékesei úgy véle­kednek: a forgalom ötszázalé­kos növekedése nem azt jelen­ti, hogy többet olvasunk, ha­nem, hogy jobban megfizetjük a köteteket. Ma már nemigen lehet 200 forint alatt könyvet vásárolni, s ennek sok ember látja kárát, mert a családi költségvetést Ie-lefaragva tör­vényszerűen a kulturális ki­adások kerülnek az utolsó sor­ba. Kedvező tendencia viszont — s ezt is jól érzékeli a könyvterjesztő vállalat —, hogy a múlt év végén feltű­nően virágzó szex- és pornó- irodalom iránt csökken az igény, a piacot elözönlő érték­telen irodalom hulláma levo­nulóban van. Természetesen a kiadóknak nagy szerep jut a könyvpiac jelenségeinek köz­vetett irányításában. Hiányzik például a jó minőségű, szép kivitelű kötött könyv, amely esztétikai megjelenése miatt a polc dísze is lehetne. SZÁZHALOMBATTÁN a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak van egy üzlete: itt úgy látják, hogy a 800 ezer forinttal megnőtt forgalom nem csupán az áremelés ered­ménye, hanem ténylegesen többen vásároltak, többen ér­deklődtek. Tagadhatatlan persze, hogy itt is elsősorban a kikapcsolódást és a könnyed szórakozást nyújtó olvasmá­nyokat keresik. Nagyon nagy az igény viszont a gyerme­keknek szóló irodalom iránt — igaz, ezek is elég drágák. Az újdonságok mielőbbi piacra kerülését Százhalombattán is fontosnak tekintik — nincs raktározás, aki akarja és tud­ja, azonnal megvásárolhatja az új köteteket. És persze a drá­gát is: hiszen nagy szó pél­dául, hogy a december elejéig megjelenő nagyon szép lexiká­lis kiadványra, az Emberiség krónikája című 2500 forintért kínált munkára máris ötven előjegyzést tartanak számon, pedig messze még az ajándé­kozás, a karácsony. Vasvári Éva Egyre több a szellemi fogyatékos Az értelmi fogyatékosok ok­tatásával és képzésével kap­csolatos aktuális kérdéseket vitatták meg szombaton, az Értelmi Fogyatékosok Orszá­gos Érdekvédelmi Szövetsége II. országos fórumán. Ritlerné Józsa Judit, a szer­vezet főtitkára elmondta: a mai helyzetben komoly gon­dot okoz, hogy a kormány megújhodási programjában szinte egy szó sem esik a fo­gyatékosok gondjairól, a prog­ramból úgy tűnik, mintha az országban csak egészséges ál­lampolgárok élnének. Mind­ezt tetézi, hogy a Művelődési Minisztérium sem foglalkozik érdemben a problémákkal, te­hát olyan helyzet jött létre, hogy a gondok kizárólag csak a szülök és a gyógypedagógu­sok vállát nyomják. A valóság pedig sajnos az. hogy, mint azt a nemzetközi adatok is bizonyítják, a né­pesség 3 százaléka — Ma­gyarországon ezek szerint 200- 300 ezer ember — valamilyen mértékben szellemileg káro­sodott. A hajszolt élettempó, a környezeti ártalmak, a káros szenvedélyek növekedése miatt a fogyatékosok száma a jövőben még tovább emelked­het. Mindez óriási feladat elé állítja a társadalmat — és a kormányzatot —, hiszen eze­ket az embereket is fel kell készíteni az életre, illetve be kell illeszteni a társadalomba. Feltámasztott őslények? Ha nem számítjuk a világ­mindenség keletkezéséről foly­tatott, s valószínűleg soha vé­get nem érő vitákat, a tudo­mány talán leggyakrabban és legtöbbet feszegetett kérdése az, miért pusztultak ki a dino­szauruszok. Más kérdés, hogy a rejtélyes sorsú állatok fel­tehetően azért kerültek az ér­deklődés középpontjába, mert roppant méreteik mellett min­den azóta ismert élőlény el­törpül. Az igazság az, hogy a dinoszauruszokkal egy időben, körülbelül 70 millió éve, a föl­dön addig élt állatok jelentős része kihalt, pontosan máig sem ismert okokból. Szerencsére a kőzetrétegek, amelyek az évmilliók alatt egymásra halmozódtak, meg­őrizték az utókornak a kréta időszak gigászainak csontma­radványait is, néhol szinte teljes épségben. A legközis­mertebb amerikai lelőhelyek mellett igen híres — noha jobbára csak szakemberek tudnak róla — a Góbi-Altáj- ban talált mongóliai dinoszau­rusz-gyűjtemény. Talán nem reménytelen, hogy e méltán világhírű kol­lekció egy részét — 17 teljes és ugyanennyi részleges csont­vázat — Budapesten is meg­tekinthessük. A mongolok .fel­ajánlották a Természettudo­mányi Múzeumnak az anyagot kiállításra, sőt esetleges nyu­gat-európai további forgalma­zásra is. Hatalmas méretek­ről lévén szó, a csontvázakat csak darabokra szétszedve, húsztonnás konténerekbe cso­magolva, vasúton lehetne ha­zánkba szállítani. Megfelelő tér is kellene a kiállításuk­hoz, legalább 400 négyzetmé­ternyi terület, 10 méter körü­li belmagassággal. Ezenkívül persze pénz, pénz, pénz. Pénz a szállításhoz, a hatalmas tu­dományos érték biztosításához, a kiállítás megszervezéséhez. Nem kétséges viszont, hogy a kiadások megtérülésére reáli­san lehet számítani, közben a hazánkban eddig példátlan látványosságot feltehetően fo­kozott érdeklődés kísérné. A magyar fél természetesen nyugat-európai kiállítások megszervezéséből anyagilag is részesedne. A múzeum bízik benne, hogy hazai pénzinté­zeteink látnak fantáziát e hasznos kezdeményezés támo­gatásában, mert a kiállítás anyagi fedezetét a Természet- tudományi Múzeum egyedül képtelen előteremteni. Képünk az ulánbátori Köz­ponti Múzeum egyik jól meg­termett kiállítási tárgyát áb­rázolja. Külön szobák — házaspároknak Kollégiumlakók Gödöllőn A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem Nyisztor György­ről elnevezett kollégiumában csak az esti órákban vibrál az élet. Kora reggel és nappal ki-ki előadásokon, szeminá­riumokon vesz részt, vagy az egyetemi kocsmában, büfében „lógja el” az időt. A- kollégium három épületé­ben több mint ezer hallgató él, tizenkét házaspár kapott külön szobát. Az egyetemi kollégiumi tanács tájékozta­tójából kiderült, hogy az el­múlt két esztendőben mintegy száz hallgató számára béreltek lakást a városban. Ebben a tanévben már más a helyzet, részben az áremelkedések miatt csak 80 egyetemista ka­pott albérletet. Mint kiderült, a lehetőségek a múltban sze­rencsésen egybeestek az igény­lők számával, körülbelül eny- nyien szerettek volna főbérlő nélküli lakásokban lakni. Ám az élet változik. A városban bérelt, valamint a kollégiumi szobákért 600 forintot kell téríteni havonta. A kollégisták szerint, ha sza­badabb is az élet a városi la­kásokban, sokkal jobban örülnek, ha a „Nyisztorban” kapnak helyet. Míg a lakások 2—5 személyesek, a kolesz szobáiban — a házaspárok el­helyezését kivéve — három— három hallgatót szállásoltak el. Minden tanév elején külön izgalmat jelent az ország szin­te minden tájáról, sőt külföld­ről érkezett fiúknak és lá­nyoknak a szobatársak meg­választása. Mondják is, még az a szerencse, hogy mindenki maga döntheti el, kivel kerül­jön egy helyiségbe. S ha a kö­rülmények úgy hozzák, hogy már az első napokban össze­tűzésre, veszekedésre kerül sor, a beköltözés után egy meghatározott ideig lehetőség van — szoba- és szobatárs­cserére. A kollégiumban 150 szovjet, vietnami, laoszi és angolai hallgató lakik. Számukra a nyelvtanuláson kívül többféle mód nyílik új ismerősök, ba­rátok szerzésére, illetve a ma­gyar környezetbe való beil­leszkedésre. A kollégiumi ta­nácsban ők is rész vehetnek. A magyar fiúk és lányok sze­rint, jelenlétük színesíti a diákszálló életét, mert többek között — kiállításokat rendez­nék hazájukról, nemzetközi főzőversenyükön mutatják be országuk konyhaművészetét. Az ilyen alkalmakkor különö­sen szépszámú kóstolóközön­ség gyűlik össze, és összeha­sonlításokat tesznek az egyete­mi menzával. A kollégisták készségesen kísérnek végig minden érdek­lődőt. Büszkén mutogatják a klubszobákat, minden emele­ten a tévészobákat, főzőhelyi­ségeket. A kollégium portá­ján található a büfé, a hall­ban — kizárólag a szorgalmi időszakban — esténként tea­ház és turmixbár üzemel. Ugyancsak itt található a vá­rosi posta egy kihelyezett részlege. Az egészséges élet­módot folytatókat több kon­dicionálóterem és egy szau­na várja. A hírek szerint itt állandó a zsúfoltság. És vége­zetül nagy segítséget jelent a könyvtár, amely igazodik a hallgatók napi elfoglaltságai­hoz, esténként nyújt lehetősé­get könyvek és folyóiratok ta­nulmányozására. a vizsgákra való felkészülésre. M. I. Szakirodalom devizáért Magyarországon is megren­delhető a világ bármely kiadó­jánál megjelent legfrissebb or­vosi és tudományos szakiroda- lom, s nyolc napon belül — tengerentúli ország esetén» hat hét — megkapja az érdeklődő. Ezt jelentették be annak a szerződésnek az apropóján, amelyet a holland Martinus Nijhoff Eastern Europe, a Me­dicina Könyvkiadó Vállalat és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése kötött. Frederik Johan Zuijhoek, a holland cég igazgatója tájékoz­tatójában elmondta: a kezde­ményezés különlegessége, hogy a magyar érdeklődők a nyu­gat-európai bolti árnál mint­egy 15 százalékkal olcsóbban juthatnak hozzá a könyvekhez, a folyóiratokhoz. Igaz ugyan, hogy csak devizáért. Föníciai-napok cipőosztályunkon Női, férfi­és gyermekcsizmák, cipők gazdag választékban. Ajánlatunk: férficipő, 3060 Ft Salamander női félcipő, kétféle fazonban, 2190 Ft hótaposó, férfi- és fiúméretben, 1860-1710 Ft. — A vak gyerekek nagy többsége szerencsére időben eljut hozzánk — mondja Kurtz Mária, a diákotthon igazgatóhelyettese. — Ez an­nak köszönhető, hogy jól ki­alakult együttműködési kap­csolataink vannak a körzeti és szakorvosokkal, valamint a védőnőkkel, akiktől az első jelzések érkeznek. De mi ma­gunk is szerveztünk egy uta­zó tanácsadó szolgálatot a megyébe: ez a korai megsegí­tésért jött létre. El lehet kép­zelni, mennyire elesettnek és bátortalannak érzi magát az a család, ahol előáll egy ilyen tragikus helyzet: őket igyek­szünk praktikus tanácsokkal és útmutatásokkal ellátni. Ta­pasztalatunk szerint a szülők­nek nehéz kialakítani egy merőben új életvitelt, megta­nulni: mit kell tenni a vak gyermekért — ami hasznos ne­ki. Többségük túlságosan vé­di a kicsinyét, s bár ez em­berileg érthető, mégsem vezet jóra. Volt olyan apróság, aki úgy került hozzánk, hogy nem tudott rágni — az édesanyja még ettől a munkától is igye­kezett őt megkímélni. Ez per­sze egyedi eset. A lényeg: úgy kell nevelni a gyerekeket, hogy képesek legyenek a látók közé beilleszkedni, s felkészül­jenek a csalódásoktól sem mentes felnőttéletre. A vakok nem sajnálatra, sokkal inkább segítségre, okos és tudatos pártfogásra szorulnak. Az épület él, délutáni nap­közis foglalkozások vannak. Az aulában református hit­tanórára gyűltek össze a gye­rekek, a másik helyiségben zenélnek. A folyosón jobbra tartó a közlekedés, itt meg kell tanulni a rendet, külön­ben baleset történhet. Csak az idegen, a látó hibázhat — a vak gyerek soha. — Mindent szemléltetve, tárgyakkal oktatunk — mond­ja Cseh Erzsébet tanárnő. — A gyerekek fogalomalkotása erőteljes érzékelés útján tör­ténik. Egy-egy osztályban ma­ximum tizenhármán tanulnak, velük a házilag átdolgozott tankönyvekből pontírással és -olvasással, a látókéval azonos tanterv alapján haladunk. Amit azonban mi másként csi­nálunk, az a szakmára törté­nő felkészítés. Itt a szövés, t kosárfonás, a kerámia, s a szá­mítástechnika alapjaival is­mertetjük meg a gyerekeket De nyelvet is tanulnak, bí­zunk abban, hogy példáu mint szinkrontolmácsok, na­gyobb eséllyel helyezkedhet nek el. A napközisek lassan haza készülődnek, érkeznek értük szülők. Lakatos Lajosné tízéves Marikáért jött — Gö döllöröl. Türelmesen várja hogy a kislány felöltözzön úem sietteti, nem kapkodnak — Teljesen át kellett szer veznünk az életünket — me séli az asszony —, fél lábba Pesten, fél lábbal Gödöllői élünk, s persze minden a gye rekért történik. Rengeteg idi és pénz megy el, de nem szá mit. Egyet megtanultam a évek alatt: nem szabad enged ni, hogy a feszültséget és i türelmetlenséget a gyerekei megérezzék, mert ezzel hát ráitatjuk a fejlődésüket. Erős nek kell lennünk, hogy ők i erősek legyenek.

Next

/
Thumbnails
Contents