Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-30 / 281. szám

1990. NOVEMBER 30., PÉNTEK <!&é’íiian 3 A váci ihat is msgnysrták Drága a fény A Max Meyer autófestéke- kei; forgalmazó, bécsi székhe­lyű cég nemrég alakított egy osztrák—magyar kft.-t a fővá­rosban, s a vastag pénztárcá- júakat akarja megnyerni. A külföldi vállalkozók —, akik komoly üzleti kapcsolat­ban állnak Európa szinte va­lamennyi autógyárával — ha­zánkban már több magyar autójavító vállalatnak aján­lották fel festékeiket, világ­szerte ismert fényezési techno­lógiájukat. továbbá az álta­luk készített szerszámokat, festékszóró berendezéseket. Legutóbb bemutatót tartottak Vácott az ottani szakemberek­nek és a leendő felhasználók­nak, autótulajdonosoknak. Er­rol kérdeztük Margó Györgyöt, a helyi Autójavító Kisvállalat igazgatóját. Tőle tudtuk meg, hogy cé­gük. mint sok más vállalat, szintén anyagi gondokkal küzd. Ahhoz, hogy talpon tudjanak maradni, új szolgál­tatásokkal kezdtek kísérletez­ni. A javítás mellett nemrég használt autók adásvételével, majd később újak árusításával igyekeztek becsalogatni az ér­deklődőket. Margó György el­mondta, hogy az osztrák—ma­gyar kft. képviselői körlevél­ben értesítették az ország 87 autójavítással foglalkozó válla­latát, s ahonnan visszajelzés érkezeit, olt szakmai magya­rázatokkal fűszerezett bemu­tatót tartottak. A Meyer cég üzletkötői a gyakorlatban mutatták be sa­ját technológiájuk lényegét. A gyár fejlesztői továbbá olyan festékeket főztek ki, amelyek­ből bármely színárnyalat ki­keverhető. Az osztrákok ötle­tét átvette a váci Autójavító Kisvállalat —, ahol szintén kérni lehet a Meyer-festéke­ket és -fényezést. M. I. fhen&feser új munkahely Fóti földön nyügáti tőké Tizenötezer új munkahely létesül Fót határában. A 3. sz. főútvonal közelében jövőre kezdődő beruházásról Kovács Árpádtól, a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet elnökétől kaptunk tájékoztatást. Mint megtudhattuk, az osztrák Credit Anstalt Bankverein leányvállalata a Creditanstalt- Alag (az utóbbi rövidítés nem az Alagi Állami Gazdaság nevére utal) szerződést kötött a közös gazdasággal. Ennek alapján 35 millió schilling ér­tékű beruházással ipari öveze­tet alakít ki, ahol a különbö­ző nyugati cégek saját tőkéből üzemeket létesítenek. Ehhez a bank teremti meg a szükséges infrastruktúrát, az üzletháló­zatot, a szociális intézménye­ket, s természetesen kiépíti a közműhálózatot. A termelőszövetkezet mint­egy 72 hektárnyi földterületét apportként, négyzetméteren­ként száz schilling értékben viszi be a vállalkozásba. A termelőszövetkezet közgyűlése hozzájárulását adta a föld ér­tékesítéséhez, amelyért hektá- ranként 4 millió forintot fi­zetnek az eredeti tulajdono­soknak. A bevétel egy részé­ből létrejövő alapítvány afféle biztonsági és szociális tartalé­kot jelent majd a tsz-dolgozók számára. Ebből egészítik ki egyebek között az alacsony nyugdíjakat. A szociálpolitika támogatása a színvonalas üdü­lés feltételeinek a megterem­tését is jelenti. A szövetkezet pedig ötven­százalékos arányban részese­dik a beruházások hasznában. Hazai viszonyok között az ilyen üzletekről hallva kicsit meglepődünk. Ezért érdeklőd­tünk, hogy egyáltalán miért éri meg beruházni, aztán más cégeknek átadni a területet egy bank számára. Nos, a köz­művesített, infrastruktúrával ellátott terület drágábban ér­tékesíthető, ez jelenti a vál­lalkozók közös hasznát. A jogelőd tanács támogatta a kezdeményezést. Az új ön- kormányzat Fót érdekeinek érvényesítését vizsgálja. Vár­ható, hogy a létesülő telep já­rulékos beruházásokat, kör­nyezetvédelmi intézkedéseket tesz majd szükségessé. Az az előny azonban senki számára sem lehet kétséges, hogy a község és a környékbeli fal­vak munkaerejét szinte telje­sen leköti az új ipari bázis, amelynek kialakítása során, versenytárgyalások alapján, egyébként már az építkezés idején is előnyt élveznek a helybeli vállalkozók. Nyugati töke, nyugati válla­latok, magyar munkaerő, de ugyanakkor magyar földterü­leten. A Vagyonügynökség jó­váhagyta a terület átadását. Kérdés azonban az, ami sokak számára megfogalmazódik: vajon nem fogy-e ki alólunk ilyen ügyletekkel az értékes termőföld? A többség azonban azt tartja, hogy ez a veszély nem áll fenn, mert a jól szer­vezett, intenzíven termelő me­zőgazdasághoz jóval kevesebb terület is elegendő/ K .T. J. Ráckeve-Szigeíszentmiklós Képviseli a megyeházára Pest megye Ráckeve—Szi- getszentmiklós körzetében is lezajlott a megye képviselő- testületébe küldendő tagok vá­lasztása. A megválasztott sze­mélyek túlnyomó többsége független, a pártok színeiben indult képviselők neve mögött közöljük pártállásukat. Íme, a névsor: Bányai Judit (Szi­gethalom), Bodor Ferenc (Tö­köl), Bóna Zoltán (Dunavar­sány), Csáti Sándor (Rácke­ve), dr. Földvári Zsuzsanna (Kiskunlacháza), Juhász Antal (Szigetszentmiklós, Keresz­ténydemokrata Néppárt), Kóta István (Szigetcsép), Luttenber- ger Gusztáv (Dunaharaszti, Szabad Demokraták Szövetsé­ge), dr. Péteri Zoltán (Majos- háza) és dr. Sitnikiewicz Lász­ló (Dömsöd). FŐIGAZGATÓI PALY AZAT DECEMBERBEN Békeközveiítők Zsámbékon Mint arról már olvasóinkat korábban tájékoztattuk, Zsám­békon a tanítóképző főisko­lán a jelenlegi vezetők között a véleménykülönbségek nem éppen parlamentáris formában kaptak kifejezést. Az elmúlt héten az intézmény főtitkára állítólag ököllel leütötte, majd megrágta a főigazgatót, aki az esetet jelentette az illeté­kes főhatóságnak is. A Műve­lődési Minisztérium szóvivőjé­től, Láng Pétertől megtudtuk: bár fontosnak tartják, hogy a helyzet Zsámbékon mielőbb normalizálódjon, az ügyben mégsem indítanak vizsgálatot, hanem felállítanak egy négy­fős bizottságot más főiskolák vezető tisztségviselőiből, hogy megfelelő tájékozódás után segítségükkel rendeződjön a zsámbéki intézmény élete. A kollegiális bizottság nem titkolt célja, hogy a szemben álló fe­leket megbékítse, nem beavat­kozó, hanem segítségnyújtó jelleggel. Láng Péter elmond­ta még, hogy Hoványi Lajos ideiglenes főigazgatói megbí­zása törvényes és jogszerű volt, mert csak a végleges ki­nevezéshez kell a főiskolai ta­nári cím. A tervek szerint de­cember 5-én jelenik meg a pályázati felhívás, és január végén már végleges főigazga­tója lehet a Zsámbéki Tanító­képző Főiskolának. Virág Márton Megyei munkaügyi központok Vám- és illetékmentes takarmányimport Csütörtökön ismét ülést tartott a kormány. A kora esti órákban tartott szünetben László Balázs szóvivő mielőtt röviden ismertette volna a kormányülésen történteket, megerősítette a Népszava csü­törtöki számában napvilágot látott hírt: miszerint a mi­niszterek külön-külcn és együtt felajánlották lemondá­sukat Antall József miniszter- elnöknek. Ez azonban még októberben történt, lényegé­ben elvi jelentőségű lépés volt, azzal a céllal, hogy meg­könnyítsék a miniszterelnök számára a kormány átalakí­tásával kapcsolatos elképzelé­sek megvalósítását. A kor­mányfő azonban ezzel a lehe­tőséggel azóta sem élt. Rátérve a kormányülésen történtekre, László Balázs el­mondotta, hogy a testület szá­mos olyan rendeletet alkotott, amelynek célja az, hogy biz­tosítsa az önkormányzatok működőképességét, s létrehoz­za a megfelelő szervezeteket azoknak a hatósági feladatok­nak az ellátására, amelyekhez különleges szakemberekre van szükség. Így egy kor­mányrendsiet értelmében fo­gyasztóvédelmi főfelügyelőség jön létre. Erre az intézmény­re azért van szükség, mert a piac Magyarországon még fej­letlen, ám a fogyasztók érde­keit védeni kell. Ugyancsak kormányrendelet alapján megalakul az Orszá­gos Munkaügyi Központ, vala­mint megyei szervezetei is. Ezzel lényegében létrejön a munkaerőpiac intézményrend­szere, amelynek feladata a munkaközvetítés, a munka­nélküli segély megállapítása. A kormány törvényjavasla­tot fogadott el az árvaszékek felállításáról. Az elképzelés szerint a gyámügyi feladato­kat az árvaszékek, a helyi ön- kormányzatokkal közösen lát­ják el. A kormány döntése alapján további hatósági feladatokat ellátó szakmai szervezetek jönnek létre, így például megalakul az egységes közle­kedési. főfelügyelet, a megyei és fővárosi földművelési hiva­talok hálózata, valamint az állami népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálat. A testület foglalkozott az állattenyésztés helyzetével is. Mivel a jelenlegi becslések alapján jövőre a vágóállat-ál­lomány erőteljes csökkenése válható, a kormány a terme­lési kedv ösztönzésére intéz­kedéseket hozott. A legfontosabb: a takar- mányimport vám- és illeték- mentessé válik azon vállalko­zók számára, akik a behozott takarmányt legfeljebb 2 szá­zalékkal növelt áron értéke­sítik. Végül szó volt a közelmúlt­ban Olaszországban járt ma­gyar küldöttség tárgyalásai­ról is. Az olasz kormány fel­ajánlotta hazánknak, hogy az energiagondok enyhítésére se­gítséget nyújt. A kabinet erre a célra 12 milliárd líra érté­kű hitelt ajánlott fel, melyet motorbenzin vásárlására hasz­nálhatnánk. A kormány meg­bízta a Magyar Nemzeti Bank elnökét, vizsgálja meg, érde­mes-e igénybe venni a kor- mánykölcsönt. val a Kék fényben találkoz­tam ’88 márciusában. Bár ő is nyereségvágyból követte el a tettét, korára való tekintet­tel nem valószínű, hogy fel­húzzák. Kanalas 1969-ben szü­letett, most 21 éves. Ebéd a börtönben — Vele szeretnék elbeszél­getni — mutatok a személyi lapra felragasztott három di­menziós fotóra. Sovány, nyú­zott arc, mely nélkülözi az intelligencia jeleit. A továbbiakban Kovács Mik­lós őrnagy, majd Lippai Ká­roly százados kalauzol, mind­kettő régi és jól képzett neve­lő. Folyosókon, ajtókon hala­dunk keresztül, melyekhez nincs kulcs. Halk búgás, kat­tanás, az ajtók önmaguktól nyílnak. Persze nem minden­kinek. A központ kamerákkal figyeli a börtönön belüli min­den mozgást, az ajtók csak akkor nyílnak meg, ha a diszpécser is akarja. Itt min­den gombnyomásra működik, a biztonságot az elektronika garantálja. Végignézek egy bevonulást az üzemből. Az el­ítéltek áthaladnak egy észle­lőzsilipen, mely a legapróbb fémtárgyat is jelzi. De mert szúróeszközt fából is lehet csinálni, a biztonság okáért sZelektatív ellenőrzést is vé­geznek, a kiszólított egyént tetőtől talpig megmotozzák. Az ördög nem alszik, a rabok leleményessége nem ismer ha­tárt. Egyetlen gémkapocs elég a kórházba jutáshoz. És ez itt, főnyeremény. Kikapcsoló­dás, változatosság, a kórház­ban nővérek vannak, lehet bámészkodni, megereszteni a fantáziákat. — Az egyik el­ítélt lenyelte a főorvos asszony karóráját, amíg vizsgálták — meséli Lippai százados a Sze­geden megtörtént esetet. Az el­bitorolt ketyegő némi káposz­táié hatására előkerült, de a tulajdonos nem tartott rá igényt... Ha lúd, legyen kövér, élek a meghívással, elfogadom az ebédet. Nem a tiszti étkezdé­ben és nem a tiszti ebédet. — Azt kérem, amit a rabok esz­nek — mondom Kovács őr­nagynak. — És szeretném lát­ni a konyhát. Belép a rablógyilkos A nyáron egy tátrai luxus­hotel konyháján jártam. Túl­zás nélkül állítom, a szegedi Csillag konyhájának felsze­reltsége és tisztasága vetekszik a Tátrában látottal. A két műszakban üzemelő étkezte­tést Horváth József és Tímár András főtörzsőrmester irá­nyítja, a szakácsok, segéd­szakácsok és minden más konyhai samesz elítélt. Mind­egyik elvégezte a szakácsisko­lát, ha kikerülnek a börtönből, lesz szakmájuk. Látogatásom napján a me­nü: gyorsleves és meggyes pi­te. (Valójában gulyás, csak a húst nem darabolva, hanem darálva teszik a levesbe). A cukrosok rizsgarnírungot és sült húst is kaptak (tészta he­lyett), a diétásoknak külön főznek, az étrendet orvosi elő­írások rögzítik. Naponta 3200- 3600 kalóriának megfelelő éle­lem jár annak, aki dolgozik, a cukrosoknak 4000. A fenyített — el van tiltva a munkától — csak 2200 kalóriára jogo­sult, aznap nem kapta meg a süteményt. A börtön nem jótékonysági intézet, kosztért, kvártélyért, ruháért, mosatásért, fűtésért napi 54 forint térítést számol fel az igazgatóság. Ebből ugyan nem telne meggyes pi­tére, 22 fokos hőmérsékletre, sem tv-re a zárkában. Hogy a többletet ki fizeti? Mi! Az adófizető polgárok! A szívem a szokottnál erő­sebben ver, rögös tollkoptató pályafutásom alatt még soha nem ültem szemtől szemben egy rablógyilkossal. Kopognak. Belép az elítélt, mögötte a smasszer. Előbb az őr jelent, majd az elítélt. Lip­pai százados bemutat bennün­ket egymásnak, a kézfogás elmarad. — Attila, hajlandó nekem úgy elmondani a balhét, ahogy az megtörtént? Nem kötelező, ha akar azonnal távozhat. Matula Gy. Oszkár (Folytatjuk) Reflexzóna L apunk első oldalára került a közelmúlt­ban a botrány, a betiltott dunakeszi va­lóság. Pontosabban: Dunakeszi Valóság. Lapcím ez, s á képviselő-testület, szinte első ténykedéseként — természetesen: demokrati­kus úton. azaz szavazással — betiltotta a la­pot. Az ok: egy állítólagos bíráló cikk. A kö­vetkező lapszámunkban már arról adhattunk hírt, a hogy a város első embere, a polgár- mester visszakozót fújt, nem találva szabá­lyosnak (törvényesnek) a testületi döntést. Én azonban azt kérdezem: és ha „szabályos”, akkor...?! Akkor valóban demokratikus? Eszem ágában sincsen hamari következteté­seket levonni a városi testület hamari dönté­séből. A gyakorlatlanságnak ebben a döntés­ben jelentős a szerepe, de bizonyos: jelen­tős a reflexek hatása is. Azoké a reflexeké, amelyek éveken, évtizedeken át alakultak ki, rögződtek belénk, amelyek létrehozták a ma­guk különleges zónáit gondolkodásmódunk­ban. Ezeknek a reflexeknek a működését én természetesnek tartom. És természetesnek, hogy amikor működnek ezek a reflexek, ak­kor a nyilvánosság segítségével — és ami nem mellékes: közösen — keressünk gyógy­szert a bajra. Ha egy ilyen eset van, ha pusztán egyetlen lapnál bukkannak fel a demokráciát nem ér­tő demokraták cenzorokként, akkor talán fe­lesleges lenne a töprengés. A . töprengés azon, miféle reflexzónákat hurcolunk magunkban, miként cselekszünk olykor úgy, hogy csak a cselekvést követően kezdünk el gondolkodni. Az esetek azonban sokasodnak, korántsem maradnak meg « helyi lapok körén belül — mert ezeknél a lapoknál, tisztelet a ritka ki­vételnek. csinos helyi háborúk zajlanak, kizá­rólag pártmezekbe öltözött hadfiak segítsé­gével —, hanem sokkal-sokkal tágabb terepet fognak át. S ebből kiderül: a lap csupán ürügy. Hamarjában összeszámolva hat olyan tele­pülést ismerek, ahol a vesztes polgármester­jelölt (a több közül az egyik) szabályosan sza­bálytalan (mert minden etikai normának fity- tyet hányó) háborút indított a nyertes, azaz a már hivatalában levő polgármester ellen. Eb­ben a háborúban csupán puskalövésnek szá­mít az olyan, némi rasszizmust sem nélkülöző vád, hogy „segélyekkel vette meg a cigányok szavazatát”, ám már tüzérségi gránátnak az, hogy „a kommunisták csempészték be a testü­letbe”. Különösen a volt tanácselnökök közül polgármesternek választottaknak jár ki a ref­lexszerű vád: segítette őket az apparátus, se­gélyekkel korteskedtek stb. A valóságtól, a té­nyéktől függetlenített ítélkezés nem más, mint annak a reflexzónának a működése, amely évtizedek politikai géntorzulásaként jött létre. Ha e reflexzónába vetül valakinek a képe, akkor nem az a fontos, tényszerűen ki­csoda az a valaki, hanem hogy a „mi” embe­rünk-e, avagy az „övék”. Szépíthetném a helyzetet, de felesleges: ma sajnálatosan gyakran mozgatja a mérleg nyelvét az a mi, ez az ők (sőt: ezek...!), az­az az emberek ma ugyanúgy nem tényleges értékeik alapján foglalják el helyüket a helyi hatalmi szervezetben, mint korábban. Ha ugyanis a volt tanácselnök független jelölt­ként kapott bizalmat, akkor „átmentő” (és a volt elvtársai által sikerre vitt, még ha koráb­ban nem is volt tag az MSZMP-ben), ha vi­szont belépett valamelyik pártba, ha elfogad­ta annak támogatását, akkor nincsen semmi baj vele... És a képességek? És a lakosság­nak a szavazatokban megnyilvánuló akarata? Miért semmi az, aminek a legfontosabbnak kellene lennie? Azért, mert az emberek nem képesek he- tek-hónapok alatt kitörölni magukból azt, ami reflexként^ működik, olyan politikai reflex­ként, amely — lényegében erre alapozódott a néhai MSZMP egyre hibásabb gyakorlata — sokkal-sokkal fontosabbnak láttatja az egy­séget (bár az csupán az egységnek a látszata), mint a valóság diktálta teendőket. Tapaszta­lom: ma ott, ahol egyáltalán vannak ilyenek (mert a megye kisebb településein semmiféle pártszervezet nincsen), a különböző politikai csoportosulások már-már reménytelen küz­delmet folytatnak „egységük” meg- vagy új- játeremtése érdekében. Régi bolsevik reflex ez: egységben az erő. Csakhogy maga a törté­nelem a tanú rá, a folytonos hirdetés ellenére soha nem létezett egység. Hogyan létezhetne akkor napjainkban, a sok párt sokféle irány­zata között, s egyáltalán: minek, mire az egy­ség? Meglehet, éppen a különbözőség, az el­térő néző- és álláspontok folyamatos ütközése és ütköztetése kínálja a megoldást: a hala­dást. Mindennapos politikai tevékenységünk — megkockáztatom tapasztalataim birtokában az állítást — ma sokkal inkább tükre a reflex­zónák működésének, mint a múlttal teljesen szakítani kívánó és sokszorosan deklarált parlamentáris demokráciának. Ahogyan ma­gában az Országgyűlésben is működnek a reflexzónák — elég hozzá megfigyelni adott esetekben a pártok „tömbszavazatait” —, még inkább úgy hozzák mozgásba az érintet­teket helyben, çgy-egy településen, testület­ben. Senkit sem szabad keresztre feszíteni azért, mert elsőnek (hiszen a reflex, biológiai értelemben, akaratunktól független reakció) a reflexek mozdulnak benne, a reflexzónák kezdenek működni. K eresztre feszíteni nem szabad miatta sen­kit sem. a rossz reakció (éppen ' mert reflex, mert nem ment át a gondolat szűrőjén) nem más. mint a politika selejtje. A selejtért persze nem jár dicséret, s még kevésbé lehetséges a selejtet, ha kell. erő­szakkal is, jónak elismertetni. Ma azonban van hajlam erre; a pártok nem ismerik fel hibás reflexeik, veszedelmes reflexzónáik ve­szélyeit, s még kevésbé jutottak el eddig az egyének, a pártok emberei. A mai helyzetben logikus tehát a következtetés: a pártok jövő­jét lényegében majd az szabja meg, milyen magatartást tanúsítanak saját hibás reflexe­ikkel szemben. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents