Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-28 / 279. szám

1990. NOVEMBER 28., SZERDA mi*, ru] 5 •• lires orvosi fáskáva! ment a men fős Egy gégemetszés anatómiája Idős orvosok vallják, a halált nem lehet megszokni, ki-, vált, ha a haláltusa hosszas és gyötrelme». Jómagam kevés­szer álltam haldokló mellett, ami nem is volt igazán haldok­lás, csak csendes elmúlás, a természet rendje. Mégis megrázott. Amit most átéltem vasárnap, nemcsak megrázott, az iszo­nyat denevérkarmai még mindig fogva tartanak. Milyen volt a halott élőnek, mosolygósnak, vagy mérgesnek? — már soha nem tudom meg, soha azelőtt nem láttam. A ba­rátja, aki mindvégig ott állt mellette, azt mondja: jóképű, jó­pofa srác volt és fiatal. Harmincegy éves. Én ebből már nem láttam semmit. Amit láttam, amire rádöbbentem, az már csak egy vonagló. véres hústömeg volt. Vitamin is van a tápban Delet harangoztak a gyáli templomban, Czírják Róbert kikísérte a barátját a kapuig. Pandúr Péter beszállt a mé­regzöld Simcába és elindult. A családhoz, Zuglóba. Időben otthon akart lenni a vasárnapi ebéden. Nagykőrösi út, 19 a. A kerí­tésen belül nem túl feltűnő, fehéresszürke épület. A Mari— Feri Pensio. A penzió csak íe- dőnév, a ház valójában álcá­zott találkahely. Idejárnak a közeli kamionparkolóból a tö­rök sofőrök „kikapcsolódni”. P’etyka, rosszmájú állítás? Nyilvánosan egyik laptársunk kürtölte világgá, s úgy tűnik, nem is alaptalanul. Különben miért vonták be a működési engedélyt? Ez viszont nem je­lenti azt, hogy az intézmény beszüntette a működést. Szem­tanúk állítják, a 34-JDM-91 rendszámú, Isztambulban be- jégyzett fehér BMW egész dél­előtt. a 19;a számú ház előtt vesztegelt, s utasai, két kreol­barna, jól fésült török úr a Mari—Feriből távozott fél egy körül. A BMW fent állt az útpad­kán, vezetője. Karageci Nihot, jelzés és körültekintés nélkül ugratott le az úttestre, mely enyhén nedves volt. A mö­götte érkező SZ 43-01 rend­számú. Robur pilótája meg­ijedt, fékezett; a fékezéstől a kocsimentő_bal_ hátsó része át- soclródőíí “az út bal ' oldalárá, ahol épp akkor haladt el a JI 6G-21-es Simca, amit Pan­dur Péter vezetett. — Egy csattanást hallottam, majd csend lett — mondja az egyik szemtanú. — Mikor erre­felé néztem, a kocsiból már csak ez maradi — mutat a roncsra. — Rohantam telefo­nálni. — A Simca mögött jöttem — diktálja jegyzőkönyvbe a látottakat az ER 52-18-as wartburgos. — Mindent lát­tam, lehetetlen volt elkerülni az ütközést. Egyértelműen a török a hibás! A telefonbejelentést a XVIII. Kerületi Rendőrkapitányság ügyeletese. Urban Györgyné rendőr törzsőrmester vette, majd továbbította az Orszá­gos Mentőszolgálat központjá­nak. — Azt is hozzátettem, hogy súlyos fejsérülés történt, ami ambulanciás kocsi kikül­dését igényli — jegyzi meg Urbánné. akit később meg­kerestem. A 12.40-kor történt bejelen­tésre 13.10-kor ért ki a mentő, s a jelek szerint nem ambu­lanciás kocsit küldtek. A bal­eset látványa addig is rémes volt, de ami ezután követke­zett, az felért egy horrorral! Mire a sérült hordágyra került, a külső vérzés elállt, a tüne­tek heveny belső vérzésre utal­tak. mdy-fuUadáshoe 'vezet­het. Ilyenkor kell gégemet- kzésrálKátm^ázm — ha vSh mi­vel. Az MB 19-67-es mentöko­téért négy év és négy hónap szabadságvesztésre ítélte, és a gépjárművezetéstől további öt esztendőre eltiltotta. Az ítélet jogerős. Ga. J. esi műszertáskájában viszont nem volt sem szike, sem más vágóeszköz, mely alkalmas a gégemetszéshez. Amiért is száz ember szeme láttára egy rossz, életlen bicsakkal nyiszálták a haldokló torkát a mentősök, akár egy kétbalkezes cseléd a kendermagos jérce gégéjét! Szörnyű látvány volt, Később bementem a XVIII. kerületi mentőállomásra, állí­tólag az MB 19-67 hozzájuk tartozik. — Tévedés — mond­ták az itteni mentősök, ám készséget nem mutattak a fel­derítéshez, az ügyeletes orvos­nő csak tippet adott: majd a 04 megmondja. Szintén tő­le tudom: a bicskás gégemet­szést az egyetemen is tanít­ják. Arra viszont nem adott egyértelmű választ: miként hiányozhat egy mentős táská­jából a sebészkés? A XVIII. kerületi rendőrsé­gen még mindig Urbánné tart ügyeletet. Felhívja a 04-et, ahonnan azt a meghökkentő választ kapjuk: ők sem tud­ják. hol érhető el az MB 19-67. A központi garázs sem tudja? — Kérdezzük meg a Pétsrfy- kórház traumatológiai részle­gét, úgy tudom, oda vitték a sérültet — mondom Urbánné- nak. A kórháznál nem tud­nak a kocsiról és nem tudnak Pandur Péterről. Urbánné új­ra a 04-hez apellál, most már emeltebb hangon, és ered­ménnyel. A válasz: Pandúr Pé­ter útközben exitált, ezért nem találjuk a Péterfyben. Bár nem vagyok szakértő, a látottak alapján meg merem kockáztatni : Pandur Péter ha­lála nem azon múlott, hogy bicskával és nem szikével vé­gezték el rajta a gégemetszést. Az^iás kérdés, hogy a men­tők., félórás késése mennyivel járult hozzá az „útközben” bekövetkezett halálához. Írom ezt azért idézőjelben, mert élek a gyanúval, Pandur Pé­ter már akkor halott volt, amikor a kocsiba betették, a mentősök a lincshangulat lát­tán nem merték a helyszínen hagyni. Az alkalmi publikum fel­háborodása abszolút jogos volt. — Mi akarunk közelebb ke­rülni Európához?! — kiabál­ták az emberek. A minősítés is helyénvaló volt: Magyaror­szág egy távoli helyőrség az egészségügy Szaharájában ! M. Gy. O. Legenda a Makacsul tartja magát az a tévhit, hogy a tanyai vagy há­zi baromfi húsa, tojása egész­ségesebb, mint a gyorsított nö­vekedést serkentő szerekkel felfújt nagyüzemi táposoké. Sokan nem bíznak az üzletek­ben kapható fehér héjú tojá­sokban sem, mondván, annál biztosan egészségesebb a sár­gásbarna színű. No és a tojás sárgája? Tartja magát a legen­da, hogy amelyik tojás sárgá­ja sötét színű, azt fűvel, vagy­is természetes táplálékokkal etették, míg ha a nagyüzemi sárgája ennél fakóbb, akkor a tyúk tápot kapott. Az eddigi hiedelmekbe most fölsorako- kozott egy újabb is: nevezete­sen az, hogy a nagyüzemi ba­romfitartók antibiotikumok­kal kezelik a jószágot, s ez az ember immunrendszerét ve­szélyezteti. A Baromfitenyésztők Egye­sülésének mezőgazdasági tit­kára, dr. Lakatos István el­mondta, hogy naivság például a tanyasi csirkét előnyben ré­szesíteni a nagyüzemivel szem­ben. Ma már a háztáji terme­lők nagy része is táppal eteti jószágait, másrészt a nagyüze­mi tápokat rendkívül szigorú nemzetközi szabályok szerint kell összeállítaniuk. Ugyan­ilyen szigorúak a hazai piac­ra és az exportra szánt ba­romfihús minőségi követelmé­nyei is. A hazai baromfitenyésztés évtizede^ óta méltán világhí­rű, de ugyancsak nincs mit szégyenkeznie korszerű táp­jainknak se, mivel ezeket sza­kadatlanul fejlesztik. A kor­szerű nagyüzemi tápnak szin­te teljes egészében természe­tes alapanyagokat — kukori­cát, árpát, korpát — kell tar­talmaznia, amelyhez bizonyos . százalékban ipari eredetű szerves anyagokat —, vitami­nokat és növényi eredetű nö- ' vekedést serkentő anyagokat adagolnak. Ez utóbbi össze­tevőkről érdemes tudni, hogy ezek a serkentő anyagok soha­sem lehetnek karcinogének, vagyis rákkeltők. Ezekről elő­zetesen, komputerizált kísér­leti módszerrel minden egyes alkalommal meg kell győződ­niük a tápkutatóknak, mielőtt egy-egy új termékkel piacra lépnek. A nagyüzemi tápok összeté­telében csupán annyi módosí­tásra van lehetőség, amennyit az egyenértékű összetevők sárgájáról engednek. Például az idei rossz kukoricatermés ellensúlyozá­sára a tápok kukorica alkotó­elemét bizonyos mértékig az­zal egyenértékű korpára vagy árpára cserélhetik. Ez a ba­romfi húsának minőségét sem­miképpen nem rontja. A tojások héjának és sár­gájának színe meg csupán a tojók fajtájától függ. Ami az antibiotikumokat és a növekedést serkentő szereket illeti, itt is a szigorú nemzet­közi szabályok az érvényesek. Az antibiotikumok adagolását nem tiltja a törvény, ha azt, a baromfi gyógyítására használ­ják. Viszont betegségmegelő­ző, preventív jelleggel sem­miképpen nem adható, főleg nem folyamatosan. Ugyancsak tilos a roboráló, azaz mester­séges növekedésserkentő sze­rek használata. Tehát alapta­lan a félelem, hogy a tápos baromfi fogyasztásával az em­ber immunrendszere károsod­hat. A szabályok és törvények betartása nemcsak kötelező, hanem jól felfogott érdekük is a hazai baromfitenyésztőknek, hiszen az exportra menő és a hazai húst egészségvédelmi szempontokból együtt minősí­tik, vagyis nem lehet tudni, melyik szállítmány kerül mondjuk Kölnbe és melyik Aszódra. Az egészségvédelmi feltételek betartását minden baromfifeldolgozó vállalat szakszolgálata folyamatosan ellenőrzi. Sajnos a tápok ára egyre meredekebben szökik fölfelé, ezért fokozatosan visszaszoru­lóban van megyeszerte a baromfitenyésztés. Kevésbé meredeken, de hanyatlik a háztáji tenyésztés is. Pest me­gye nagyüzemi és kistermelői baromfiállománya tavaly "'év elején 4 millió 300 ezer darab volt. Az Országos vágóbarom­fi-állomány napjainkra 250 ezer tonnára esett vissza, en­nek mintegy tíz-tizenkét szá­zalékát Pest megye adja. A felügyelő szervek évek óta nem jelezték, hogy a nagyobb' — hernádi, a gyáli, a sziget­csépi, vagy az ócsai, a szent- mártonkátai — telepről szár­mazó, vagy a kistermelői ba­romfit meg nem engedett mó­don akár antibiotikumokkal, akár serkentőszerekkel kezel­ték volna. K. K. Sziklai-dosszié 1956—1390 Fórum Budakeszin Lapunk tegnapi számában ért véget az a cikksorozat, amely hét részben foglalkozott az 1956-os budakeszi esemé- nj'ekkel, Sziklai Sándor hon­véd ezredes, és apósa, Kiss Lajos halálának körülményei­vel. A publikáció nyomán Buda­keszin az ErkeL Ferenc Műve­lődési Központ fórumot szer­vezett. Ma este 18 órára vár­ják mindazokat, akiket érde­kel az ügy, illetve további in­formációkkal szolgálhatnak a 31 év elüti tragédia körülmé­nyeiről. A fórum vendégei dr. Gyürkéi Jenő hadtörténész, a Hadtörténei Intézet legújabb kori osztályának vezetője, és Szalay Róbert őrnagy. Az eseményen természetesen lapunk is képviselteti magát, hiszen a cikksorozat szerzői szintén meghívást kaptak Bu­dakeszire. Teljes szélességben Tegnap több mint két hónap eltelte után elkészült Budaör­sön az M7-es autópálya felett átívelő közúti híd felújítása. Az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei leszigetelték, új aszfaltréteggel látták el a több mint negyedszázada épült -fe­lüljárót. Tegnap a reggeli órákban eltávolították az út­testet kettéosztó talpfákat (Hancsovszki János felvétele) Sajnos ismét egy olyan eset, amikor vétlen áldozatai van­nak az ittas gépkocsivezetés­nek. A büntetőügyet másod­fokon a Pest Megyei Bíróság tárgyalta. A gépkocsivezető: Forgách Ferenc 34 éves kisiparos eddig már mintegy 35-40 ezer kilo­métert vezetett baleset nélkül. Múlt év október 26-án ba­rátjával a taksonyi Ürge csár­dában pezsgőzött. Forgách Fe­renc egymaga elfogyasztott egy üveg pezsgőt, mielőtt 13 óra 45 perckor beült a Ladá­jába, hogy Dunavarsányba hajtson. A barátja a mellette lévő ülésen foglalt helyet. A gépkocsivezető hármas se­bességbe kapcsolt, amikor a íöldútról a szilárd útburko­latúra tért. Emlékezete szerint csak mintegy 40-55 kilométe­res sebességgel haladt. Ám a műszaki szakértő a nyomok­ból 85-95 kilométeres sebes­ségre következtetett. S mint utólag kiderült, a gépkocsi sem volt műszakilag valami jó ál­lapotban. Ilyen előzmények után tör­tént, hogy a Lada átsodródott a másik oldalra, ahol frontá­lisan ütközött egy Trabanttal. A Trabantot vezető asszony a balesetnél meghalt. Egyik uta­sa darabos csonttöréseket szenvedett. A Trabantban lévő 8 hónapos kislánynak össze­tört az állcsontja és az orvos­szakértői vizsgálat szerint ma­radandó fogyatékosságot szen­vedett. Deformálódott az arca és soha sem nőnek ki az alsó fogai. A gépkocsivezető azzal pró­bált védekezni, hogy mellette ülő barátja, aki ugyancsak so­kat ivott, rádőlt és emiatt tör­tént a baleset. Ám ez nem szolgált mentségére, hiszen a gépkocsivezetőnek kell ügyel­nie arra is, hogy utasán be le­gyen kötve a biztonsági öv. A Pest Megyei Bíróság Forgách Ferencet halált okozó, ittas gépjárművezetés büntet­Úii je&yzeS kedvesinálósiak Ha a bóvlivonat elindul a teli szénásszekér, amire egy­két villányival még ne férne. B iharpüspölki. A Golgota-já­rás újabb stációja. Itt szállnak fel a román vámosok és útlevél vizsgálóik. Vonatunk átalakul perzsa kirakodóvá­sárrá. À szőke, öt dioptriás szemüveges vámos hölgy hisz­térikusan hetyeg — kínjában — s könyökig vájkál a bátyúk aljában, mint egy kültelki ócskás. Mert ott lapít a tiltott szajré: toalettpapír, tíz-ihúszas csomagolásban, a háztartások többségében újságpapírt hasz­nálnak. Vidra és Drobeta ko­nyak. Pamutgatya és -atléta minden méretben. Gyerekci­pő, kötött nőd blúzok rikító papagájszínekben. Sonkakon- ,zerv félkilós kiszerelésben. Minimum öt éve nem láttam pultra kitéve, nem is jut el az üzletig. Az utasok egy részét lepa­rancsolják. Ezek a kezdők. Akik még nem tudják, nem tapasztalták ki, mennyi a Vá­mosok tűréshatára. Hangos el­lenvetés, lázongás nincs. Mert azt mindenki tudja, a renitens­kedésért, pimaszkodásért be­ütnék egy jelet a paseportba. Akkor pedig nincs csencs egy évig, a nagypofájú legfeljebb viszonteladóként házalhat a magyar margarinnal a Torda és Régen környéki falvak­vakban. A román vámosok alapos munkát végeznek, másfél órás Eddig: azt hittem, a vonatok minden fajtáját ismerem. Hát tévedtem. Mert nemcsak expressz-, gyors-, személy-, teher-, he­lyiérdekű, vicinális és kofavonat van. A sínen gördülő köz- és teherszállítás intézménye egy újabb fajtával bővült, ezt hív­ják bóvlivonatnak. Ez a vonat Keletről érkezik, de nem a mesés keletről, a román „turistákat” és a román ipar — főleg a könnyűipar — termékeit zúdítja Magyarországra en gros tételben. Kötött és konfekció árut, lábbelit, edényt, kerámiát, égetett szeszes italt, sőt újabban használt holmit is. Ez utóbbiak — bár nincs rájuk kereslet — „ütik” az újat, s ez még a legenyhébb minősítése a keleti szomszéd termékeinek. késéssel indulunk tovább. Ed­dig román vasutast nem lát­tunk, Keresztesen két MÁV-os is betuszkolja magát a vagon­ba. — A helyjegyét is kérem — szól rám az egyik. — Meg­mondaná, hogy miért? Amint látja, folyosóálló vagyok, a helyemet másnak is kiadták. — Az nem számít. Ez hely­jegyes vonat, kötelező a hely­jegy. Különben is miért nem reklamált az úr Romániában? Szóval a szabál az szabál. Egy hölgyet megbírságolnak. Nincs helyjegye, de neki van igaza. Én 65 lejért és másfél órás ácsorgás árán vettem helyjegyet, ő nem állt sorba és fizet 100 forint bírságot. Az eredmény ugyanaz, mindket­ten állunk. Pestig. Mert any- nyi jóérzés nincs az ülőkben, hogy néha-rtéha átengedjék a helyüket az állóknak. Ugyan minek? Arrafelé, ahonnan jö­vünk, az udvariasságot csak hírből ismerik, Európa még messzi van. K ülön tanulmányt érdemel az utasok beszédtémája. Én, aki itt lakom, nem isme­rem úgy az utcákat, tereket, aluljárókat, mint az a hástóti nénike Kolozsvár mellől, aki hetente jár fel cuccolni Pest­re. Tippeket, címeket cserél­nek, az utcákat pontosan be­jegyzik a térképen. Szobázta- tók és nepperek címjét, akik úgy élősködnek e páriákon, mint kullancs a birkán. Szolnokon néhány gyanús alakkal gyarapszik az illuszt­ris társaság. Egyikük mellém áll, suttogva kérdi: Nincs szüksége szállásra? Tudok egy szobát, kétágyas, ötszáz fo­rintért. Egy éjjelre. — Fürdő­szoba van? — kérdem az ür­gétől. — Hogyne! Még nőket is szerválunk. Hol él maga, uram? — néz rám lebiggyedt szájjal. — Ötszázért fürdőszo­básat?! Majd egy mellénk fu- rakodó nagykeblű hölgynek: Csókolom Florica. Üzente Pa-' li, Laci pénteken délután szol­gálatban lesz. Akkor menje­nek vissza a 656-os mentesítő­vei. Lehet, tévedek. Élek a gya­núval, hogy a Laci egy ma­gyar vámos. Azt már menet­ben kifigyeltem, a mi vámo­saink nem olyan fitetősek, mint a román kollégák. Fül­ketársam 10 kiló rizst vitt át a határon, két kiló fűszerpap­rikát és 20 zacsek borsot. — Kell ez a disznótorhoz — mondta az élesdi böllér, sőt azt is elmondta, mikor miket vitt át, mivel botolt á ladányi piacon. Bóvlival, kacattal. E urópa átjáróháza lettünk, a keleti bóvlik végállo­mása. Teli velük a Lehel, a Bosnyák, Lőrinc, Kelenföld, Gyál és a főváros minden aluljárója. Itt lelnek gazdára a mentesítő vonatokon érkező román kacatok. Mert árunak nem nevezném. Nem kétséges, a románoknak jó ez a mentesítő járat, ne­künk aligha. Nekünk másfajta mentcsítöre volna szükségünk. Olyan vámtörvényekre, olyan szigorításra, melynek nyomán nem jön be bóvli és nem megy ki érték Magyarországról! Délután kettőkor csiihögünk be a Nyugatiba, majd kétórás késéssel. Az út csodás volt, teli élménnyel. Tíz órát álltam lá­bon — néha fél lábon — egy első osztályú jeggyel a zsebemben. Matula Gy. Oszkár fogd sem nö már • • Az Ürgében pezsgőzött No de maradjunk az ominó­zus vonatnál, mely Kolozsvár­ról startol és Biharkeresztesnél lép át magyar földre. Hivata­los neve Balt-Orient mentesí­tő gyors. A végcél Budapest, a két földrajzi pont közti távol­ság 404 km, melynek me­netideje — normális kondíciók közt, gyorsvonattal — maxi- murp öt óra. De hol állunk mi (pontosabban a szomszédok) a normális körülményektől? Meghívom a kedves olvasót, kövessen végig, legyen útitár­sam Napocától (Kolozsvár ceausescui új neve) Pestig hétköznap, amikor — edzett utasok szerint — viszonylag nincs is nagy zsúfoltság e „luxusvonaton”. R eggel négy óra. A kolozs­vári peronon alig lehet megállni. Sokan a lócákon vagy földön ülve bóbiskolták át az éjszakát, ezek előző este érkeztek a szomszédos Beszter- ce-Naszód és Zilah megyéből, ahonnan nincs direkt járat Nyugatra. Magyar szót elvét­ve hallok, a naszódi utaskö­zönség román, s a „kincses” kolozsváriak közt is kevés a magyar, bár később, már ideát, kiderül, majd minden­ki jól beszél magyarul (pró­báld meg Kolozsvár főterén, a Mátyás-szobornál: nu stiu ungureste=nem tudok magya­rul). Beáll a vonat, megrohanják A háború után láttam ilyen dulakodó, egymást tipró be­szállást, de nem helyjegyes gyorsra. Én nem tolakszom Minek?! Én naiv! Pillanatok alatt kiderül, előző nap telje­sen feleslegesen álltam más­fél óráig sorban, az 508-as vagon 92. sz. helyét kétszer is kiadták, sőt, Váradon is akad egy sorstárs, ő ott vett jegyei négy nappal előbb, ő is a 92-ei helyjegyet kapta. Átzúgunk a Szamos völgyén. Csúcsán még néhányan fel- szállnak. Váradon igazolódik a régi bölcs mondás: nincs aí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents