Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-28 / 279. szám

1990. NOVEMBER 28., SZERDA A főkapitány úr pályázik ? A rendőri munka - szolgálat Üj dolog, ilyenne} eJdig nem találkoztunk: az országos rendőrfőkapitány pályázatot hirdetett rendőrfőkapitányi munkakörök betöltésére. A pályázatokat 1990. december 15-ig kell benyújtani cs 1991. január 21-ig bizottságok bírálják cl azokat. A munkakör betöltésének alapvető feltételei: büntetlen előélet. 30—50 év közötti életkor, az egyetem állam- és jogtudományi karán szerzett dip­loma. vagy Rendőrtiszti Főiskolán szerzett képesítés, legalább 5 éves bűnügyi büntetőjogi vagy közbiztonsági gyakorlat és egészségügyi alkalmasság. □ Ezredes úr, pályázik? — kérdezem dr. Németh Ferenc Pest megyei rendőrfőkapi­tányt. — Igen. Ügy érzem, a felté­teleknek megjelelek. Rendőri pályafutásom legjelentősebb szakasza volt az elmúlt három esztendő, amit ebben a munka­körben töltöttem. Idekerülé- sem után munkatársaimmal együtt elindítottunk egy folya­matot, amit szeretnénk befe­jezni. □ Kérem, hogy foglalja ösz- sze ennek a lényegét. — Megpróbálunk kialakítani egy állampolgárokhoz valóban közel álló rendőrséget. Ehhez a tevékenységhez megfelelő szemléletű munkatársakra van szükség, akik képesek megérteni, hogy csak a jog­szabályok alapján lehet dol­gozni, és amikor feladataikat teljesítik, az egyfajta szolgá­lat. Ebben a munkában már eddig is rengeteg részered­mény született. O Például? — Pest megyében a bűnözés növekedési üteme kisebb mér­tékű, mint az országos átlag, és ez mindenképpen a mi erő­feszítéseink eredménye. Az agglomerációs területeken köz­ismerten nagyon nehéz a hely­zet ilyen szempontból, hiszen a főváros közelségéből adódóan is rendkívül sok a deviáns megnyilvánulás. A legfonto­sabb részeredmények közé so­rolhatjuk azt is, hogy' biztató a bűnözésfelderítési tevékeny­ségünk. □ Hogyan tervezi a folyta­tást? — Bízom abban, hogy az ország gazdasági teherbírásá­nak függvényében a rendőri munka feltételei a közeljövő­ben javulnak. Sajnos jelenleg közismerten nehéz körülmé­nyek között dolgozunk, gondo­lok itt például fontos techni­kai felszerelések hiányára. Sokat kínlódunk, gyötrődünk ezek miatt, és jó lenne ezen a poszton dolgozni akkor is, amikor már sok szempontból könnyebb és eredményesebb lehet a munka. , □ ön tagja volt annak a szervezetnek, amit ma állam- pártnak nevezünk. Számol-e vele, hogy ez a körülmény esetleg hátrányt jelenthet a pályázat elbírálásánál? — A Belügyminisztérium vezetőinek álláspontja, hogy a pályázatok elbírálásánál a szakmai alkalmasság és az eddigi eredmények számíta­nak. Egyébként természetesen nem tagadom, hogy párttag voltam, de ahhoz az ellenzék­hez tartoztam, amelyik változ­tatni akart és sohasem hittem abban, hogy a szocializmusban majd elhal a bűnözés. A kü­lönböző fórumokon 5-10 év előtt elhangzott felszólalása­im is azt bizonyítják, soha sem éreztem úgy, hogy a po­litika határozza meg a rend­őrség munkáját. Emiatt na­gyon sok vitám, összetűzésem volt. □ Gondolt-e arra, hogy mit csinál, ha mégsem ön nyeri meg a pályázatot? — Egyelőre ezzel nem fog­lalkozom. Hivatásom az, hogy rendőr vagyok. Ezt tanultam, mindig fegyveres testület tag­ja voltam. Egy családi tragé­dia is szerepet játszik abban, hogy a bűnüldözés megelőzése nagyon fontos a számomra. A nagyanyám és a húgom 15 év­vel ezelőtt gyilkosság áldoza­ta lett. Küzdeni kell a bűnö­zők ellen, én erre tettem fel az életemet. Ga. J. A képviselő hatalmi arroganciával vádolja Antall József írásban válaszol Csupán egy határozatot ho­zott kedden késő délután a meglehetősen foghíjas Ország- gyűlés: elfogadták, hogy de­cember 1-jétől az ország húsz települését megyei jogú vá­rossá nyilvánítják. A nap másik figyelemremél­tó eseménye Tamás Gáspár Miklós szabaddemokrata kép­viselő interpellációja volt An­tall Józsefhez, a kormány be­harangozott átalakításáról. Négy konkrét kérdést fogal­mazott meg az interpelláló képviselő: tervezi-e a minisz­terelnök a kormány szerkeze­tének átalakítását; ha igen, milyen koncepció alapján; mi­lyen minisztériumok élén ter­vez változást, változik-e a tár­cák elosztása a koalíciós pár­tok között; tárgyalt-e már az átalakításról a koalíciós part­nerekkel, illetve az MDF-fel. Antall József a kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, a A FÖLDRŐL KÉT(?) MENETBEN „Az FKgP alkalmatlan a koalícióra” 0 Igaz a hír? Bogárdi Zol­tán, Pest megye szobi körzeté­nek országgyűlési képviselője nem indul újra az MDF Or­szágos Elnökségében eddig be­töltött tisztségéért. — Igaz. Elnökségi tagnak lenni, 31 település képviseletét ellátni, a Parlament mezőgaz­dasági albizottságát vezetni stb. túl sok teendő egyszerre, s a munka a gazdasági törvé­nyek és a költségvetés vitája idején csak nő. Amúgy is cél­szerű lecsökkenteni a párt- és kormánymunka közötti átfe­déseket. Csakhogy Bogárdi Zoltán az MDF földprőgraihjának „aty­jaként” ismert, s még arról is, hogy talán legkeményebb el­lenlábasa a kisgazdák föld­visszaadási tervének. Lemon­dását hozhatjuk-e összefüg­gésbe az MDF-földprogramról való esetleges lemondással is? Ez a kérdés már csak azért is motoszkál a hírlapíróban, mert a múlt heti kiskunmajsai ötpárti megegyezés aláírói kö­zött az MDF részéről más sze­mélyek voltak jelen. — Szó sincs ilyesmiről — rázza fejét a tömött bajszú fiatalember. — Azért nem mentem el Kiskunmajsára, mert úgy vélem, a földtulaj­donlás törvénytervezetének megalkotása a kormánykoa­líció, s nem öt vagy hat párt dolga. Híve vagyok egy széles alapokon nyugvó megállapo­dásnak, de az alapokban a kormánypártoknak kell meg­egyezniük. Azonkívül volt másik okom is a távolmara­dásra; ha ott vagyok a szak­értői tárgyalásokon, tapaszta­lom, hogy a kisgazdák elég különösen viselkednek. Talán a személyem sokkolja őket? Kíváncsi voltam, ha távol ma­radok, felszabadultabb-e a magatartásuk? Nos, a megál­lapodás magyarázata alapján úgy vélem, nem változott semmi. 0 Bogárdi úr, legalább tiz módosító indítvány kéziratát látóm a kezében. Ezek mind a földkérdéssel kapcsolatosak? — Nem föld: mezőgazdaság. Mert ha a föld tulajdonjogi kérdését megoldjuk, számta­lan olyan gonddal találjuk szembe magunkat, amelyek ta­lán még nehezebbek, mint a tulajdonlás viszonyai. Gon­doljon csak a tejtermelők, a borászok, a málnások gondjá­ra, a túltermelésre, a gépellá­tásra, a vidéki -munkanélkü­liségre ... A földtulajdonlás kérdését, sajnos, túlságosan fölfújták, ezzel minden egyéb gond a háttérbe szorult. @ Viszont ez a gond mára sártengerré dagadt. Kihúzha­tó-e a koalíció kátyúiba ragadt szekere? Várható-e megálla­podás a pártok szakértői kö­zött? — Meggyőződésem, hogy itt már nem szakértői tárgyalá­sokra van szükség. Ott már megindult a privatizációs fo­lyamat. A tájékoztatás után, mely szerint jelentős tőkebevonásra van szüksége a gyárnak, a lá­togató nagyvonalúan kijelen­tette: tetszik nekem ez a gyár, megveszem! Ennél az üzletnél egyébként olyan ma­gánemberként lépett fel, aki nagyon jelentős anyagi háttér­rel rendelkezik. Szívesen be­szélt róla. hogy gazdasági ta­nácsadóként dolgozott koráb­ban egy eladósodott afrikai ál­lamban, melynek ügyeit sike­rült rendbe tennie. Ez éppúgy nem volt igaz, mint a másik szövege, miszerint ő gróf Szé­chenyi István leszármazottja. Továbbá az sem igaz, bár szí­vesen hangoztatta, hogy szál­lodái lennének Jugoszláviá­ban. A jugoszláviai szállodák­hoz mindössze annyi köze van, hogy egy alkalommal ott is adós maradt a számla kiegyen­lítésével. Az élénk fantáziájú férfiú egyébként a Tisza-parti város­ban már nem szállodában la­kott. hanem lakást bérelt, ahol a telefonhasználatot is bele­számítva 60 ezer forint adóssá­got csinált. Ekkor már az ad­dig használt Mercedes gépko­csit is eladta, amely egyéb­ként egy külföldi cég tulajdo­na volt és csak kölcsönözte tőlük. Mesélt viszont arról, hogy várja az új Volvót és ezért nincs szüksége a Merce­vonatkozóan meg kétséges, hogy mint állítja, Budapesten született-e, avagy Ameriká­ban. De mint a továbbiakban szó lesz róla, még más va­riációk is felmerülhetnek ... Távirat az Interpoltól desre. Gépkocsi viszont kel­lett neki, tehát gyakran köl­csönkért egyet a Szegedi Kon­zervgyárból. Ott úgy gondol­ták, az lesz a legegyszerűbb, ha bérelnek egy autót a szá­mára, addig is míg megérke­zik a sajátja. Hősünk tehát már csak egy bérelt Wartbur­gon száguldozott, de még min­dig töretlen volt, iránta a bi­zalom. Sok pénzt ígért új üz­lettársainak. Valamint azt is mondta, hogy Szegeden kíván megtelepedni és felfejleszti a várost. Úriási összegeket ígért a gyár fejlesztésére, a tarto­zások kifizetésére, valamint még egy 6 millió márkás ala­pítványt is a város javára. Időközben azonban a Pro- montorvin feljelentése alapján a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányságon 1990. november 12-én elrendelték az ügyben a nyomozást. Felvették a kap­csolatot az Interpollal és a ka­pott információk alapján no­vember 13-án Szegeden őrizet­be vették azt a férfiút, akit Joseph Lapointe néven ismer­tek. Ekkor még tagadta, hogy ő lenne az a Joseph Madol, akit a kanadai rendőrségen, mint csalót tartanak nyilván, és az útlevelét is a hatóság megtévesztésével szerezte. Miután azonban tudtára ad­ták, hogy ujjlenyomatai meg­dönthetetlen bizonyítékul szol­gálnak, már elismerte, hogy ő az. Tovább személyi adataira A tájékoztatón az újságírók arról is próbáltak választ kap­ni az Állami Vagyonügynök­ség képviselőjétől: milyen ga­ranciái vannak annak, hogy valóban tőkével bíró üzletem­ber óhajt Magyarországon gyárat vásárolni és nem ka­landor? Hiszen jelenleg úgy tűnik, hogy már egy névjegy- kártya is elég a bizalomhoz. Mint a válaszban elhangzott: adott esetben egy magyar bank szolgált olyan referenciával, hogy az illető úr rendelkezik a szükséges tökével. S hogy ez miként történhetett? A nyomo­zás nyilván majd erre is kiter­jed. Az viszont tény, hogy a tényleges üzletkötéshez a pénzt le kellett volna tenni, anélkül gyárat mégsem lehet vásárol­ni. Történetünk főszereplőjének feltehetően más neve is van azokon kívül, amiket már em­lítettünk. A sajtótájékoztató előtt néhány perccel ugyanis az Interpoltól újabb távirat érkezett ezzel kapcsolatban. A történet tehát még folytató­dik. Gál Judit nem tudunk előbbre lépni. Po­litikai döntést kell hozni. ® Visszatérve az ön elnök­ségi tagságának felmondásá­hoz: ezzel nem ereszkedett le a politika síkjáról a szakértői vonalra? — Ellenkezőleg. A parla­menti frakcióban fogok politi­zálni. Még erőteljesebben képviselem a mezőgazdaság érdekeit, a vidéket, választói­mat. & Szándékai keresztezik a kisgazdák akaratát... — Én olyan törvényeket szeretnék alkotni, amelyek a gyakorlatban megvalósíthatók, az igazságosság szem előtt tartásával a falu jövőjét szol­gálják. Akinek más elképze­lései vannak, annak valóban keresztezem a szándékát. Már nem hiszem, hogy ez az egész Kisgazdapártra vonat­kozna. Viszont elkeseritőnek tartom, hogy a koalíció egy pártja ahelyett, hogy a tör­vényalkotást szorgalmazná, erőszakos földfoglalásokra buzdít. Az FKgP véleményem szerint ma alkalmatlan a koa­lícióra. Meg kellene tisztulnia, párttá szerveződnie, s abba kellene hagynia választási karnpányát. Sajnos nélkülük viszont bizonytalanabbá vál­na a jobbközép kormányzat helyzete. O Bizonytalanabbá válna kisgazda miniszterek nélkül is? Várható a földművelésügyi miniszter lecserélése? — Hogy várható-e, arról a miniszterelnöknek joga nyilat­kozni. Én , csak esetleg elke­rülhetetlenségéről beszélhet­nék ... (A Kisgazdapárt álláspontját holnapi számunkban dr. Zsí­ros Géza fejti ki.) Tóth Béla Endre megígért határidőre a Ház asztalára kerül az ország jövő évi költségvetése. A feltett kérdésre a kormányfő pedig bejelentette: élni kíván a ház­szabály adta lehetőséggel, mi­szerint 30 napon belül írásban válaszolhat az interpellációra. Kilátásba helyezte azt is, hogy ennek formája esetleg újság­cikk lesz, hiszen a képviselő maga is a sajtóban publikálta először interpellációját. „Csalódtam, mélységesen fáj­lalom, hogy a miniszterelnök ilyen módon hárította el a kor­mány-átalakításra vonatkozó kérdéseim megválaszolását. Antall József megnyilvánulá­sát hatalmi arroganciának te­kintem, jóllehet elismerem: törvényes lehetősége volt így reagálnia” — nyilatkozta egyébként utóbb az MTI tudó­sítójának Tamás Gáspár Mik­lós. — Sajnos ez a reagálás azt sejteti: a miniszterelnök nem. tudja a válaszokat. Nem téte­lezném fel ugyanis, hogyha lennének kész válaszai akkor elhallgatná azokat. Ez pedig ijesztő, bizonytalanságra, kap­kodásra, koncepcióhiányra utal, s ezt nem lehet személyeske­déssel elintézni — hangsúlyoz­ta a képviselő. A képviselők egyébként ked­den folytatták az illetékekről szóló törvényjavaslat hétfőn félbehagyott részletes vitáját, és elsősorban a váláskor fize­tendő illeték összegén vitat­koztak. Volt, aki sokallta az eredetileg javasolt 6 ezer fd- rintot, sokak számára megfi- zethetetlennek tartotta. A tör­vényjavaslatról a jövő héten határoz a plénum. Ugyancsak későbbi időpont­ra halasztották a köztársasági megbízott jogállásáról szóló előterjesztés részletes vitáját. Az ellenzéki képviselők ellent­mondásosnak, kidolgozatlan­nak. s más törvényekkel ütkö­zőnek ítélték a Horváth Balázs belügyminiszter által előter­jesztett törvényjavaslatot. Néhány perccel este bét óra előtt fejezte be az adótörvé­nyek módosítását indokló elő­terjesztését Botos Katalin ál­lamtitkár. Az illetékes bizott­ságok vezetői — a kisebbségi és az ellenvéleményeket is is­mertetve — úgy nyilatkoztak, hogy a törvényjavaslatok ál­talános vitára bocsáthatók. Er­re várhatóan a következő — hétfői — plenáris ülésen kerül sor. A kormányátalakítási kíván­ság immáron egy hónapos ju­bileumát ünnepli, de Antall József — úgy tűnik — még mindig csak önmagával játszik szimultánt. A lábrakapott pletykákat az illetékesek cáfol­ják. Palotás János, a taxisbln-» kád hőse tartja magát az el­határozásához, nem akar mi­niszter lenni, Kónya Imre ha­tározottan elutasítja azt a le­hetőséget, hogy belügyminisz­ter lenne, a kisgazdák esküsz­nek arra, hogy nélkülük nem lehet kormányozni, András- falvy Bertalan menesztését mindenki biztosra veszi, de a fáma arról nem szól, kit tud­na a kormányfő a helyére ül­tetni. A magát elpusztíthatatlan- nak ítélő kormányfő pedig ezenközben hallgat. Még az is lehet, hogy jókat somolyog magában, úgy mondjuk, mint tegnap délután, amikor Tamás Gáspár Miklós interpellált hozzá a kormányátalakítás ügyében. Az SZDSZ képviselő­je a nyulat akarta végre ki­ugratni a bokorból, hiszen hetek óta mindenki, még a kormányzó pártok képviselői is kétségek között vergődnek; ki megy, és ki marad. Azt sem lehet mondani, hogy nem kapott volna elég tippet An­tall, már minden újság meg­írta a maga elképzeléseit. Ha még ebből sem tudott volna legalább három kormányra valót összeállítani, akkor is ott Képviselő-választás Cegléden és Nagykátán A városiak nem jutottak be Tegnap délután Cegléden titkos szavazással megválasz­tották Cegléd és Nagykőrös, valamint a környező települé­sek megyei önkormányzati testületi tagjait. A 45 képvi­selő közül 43-an vettek részt a küldöttértekezleten. Mind- annyiuk szavazata érvényes, s ily módon 12-en foglalhatnak majd helyet a megyei önkor­mányzatban : Berényi József (német kisebb­ség) ceglédberceli, Bimbó Jó­zsef (független) dánszent- miklósi, dr. Kiss Tibor (füg­getlen) albertirsai, Kocsis Fe­renc (MDF) jászkarajenői, L abancz Árpád (független) nyársapáti, Pásztor József (független) törteli, dr. Tóth Sándor (független) csemői, Utassy Miklós (független) ko- cséri, Vass Andrásné (függet­len), mikebudai, Vass János­áé (független) újszilvási, Vá­gó Béla (független) kőröstetét- leni, Veres Mihály (független) tápiőszőlősi képviselők vesz­nek részt majd a megyei ön- kormányzat munkájában. Érdekes az, hogy éppen a két nagyváros: Cegléd és Nagykőrös képviselői nem ju­tottak be a megyei önkor­mányzati testület tagjai közé Nagykátán és körzetében is megtörtént a választás. A vá­rost és a térséget 6-an fog­ják képviselni a megye köz­gyűlésében. Dr. Bencze József (független), farmosi, Bodrogi Györgyné (SZDSZ) nagykátai, Dávid István (független) tóal- mási, Földi László (függet­len) tápiószelei, Józsa László (független) tápiógyörgyei, Ma­dat Zsigmond (független) tá- piószecsői képviselők kerültek be a megyei önkormányzati testületbe. vannak neki az osztálytársai. Méghozzá szép számmal, néz­zünk csak körül a magyar közéletben. Nem hihetjük ko­molyan, hogy kimerültek vol­na a készletei — ám Antall József továbbra is, bölcsen hallgat« Egyszemélyes sakk­partijának következő lépéseit borítékolni fogja — ezt vá­laszolta tegnap TGM nyíltsi­sakos kérdéseire. És hogy pa­raszttal lép-e, vagy a bás­tyákkal van valami terve, azt legkésőbb harminc nap múlva tudjuk meg. Ami addig sem maradhat kétséges előttünk, az az, hogy mégis mozog. Nemcsak a Föld, hanem a népi legitimáció leg­erősebb pillérének kinevezett MDF. Naponta szűnnek meg szervezetek, naponta robban­nak bombák, hogy az alapító tagok közül ki mindenki lép ki. Biró Zoltán, Dénes János kilépése után Lezsák Sándor a legújabb, aki a közelgő kongresszuson a pletykák sze­rint nemcsak a pártvezetéstől, hanem az egész párttól meg­válik. A pletykákat persze tagadják a pártért felelősséget érző vezetők, de csak idő kér­dése, hogy mindezekre fény derüljön. Minthogy az is: az MDF, a kisebb-nagyobb moz­gások terén, éppen valódi párt­tá készül-e válni, amelyik most a tisztítótűzön esik át; a gyűjtőpárt, a mozgalom kez­deti stádiumát cseréli-e föl egy kellőképpen körülhatárol­ható, egységes irányvonalú politikai szerveződésre — vagy csupán arról van-e szó, hogy igazi pártemberek kerülnek vezető pozícióba, s ezzel együtt reflektorfénybe a továbbra is ellentétektől terhes, tisztázat­lan erőviszonyokkal birkózó csoportosulásban. Kónya Imre példái hatá­rozottan állítja, hogy jót tesz pártjának ez a sokszínűség, amelyben tagjaik némelyike rendszeresen és alapos indo­kokkal támadja saját kormá­nyát. Kónya Imre szerint ez az egészséges demokrácia, ez az egészséges pártélet. Kónya Imre szerint — ebből a logi­kából fakadóan — mi sem ter­mészetesebb annál, mint hogy egy polgári engedetlenségi mozgalom forrpontig hevített pillanatában saját miniszte­reik vérre menő csatát vívnak saját pártjuk tagjaival. Kónya Imre szerint a belső ellenzék nagyon egészséges dolog. Ez így is lehet, csak nehogy rájöjje­nek az MDF-ben is, hogy a? ellenzék tulajdonképpen ellen­ség, s hogy az ellenség köztük van. Mert ilyenről bizony már hallottunk. (—jakubovits—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents