Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1993. NOVEMBER 3., SZOMBAT i^£ûian 3 Két változat a lakáshitelek kamatáról Magasabb ösztöndíjak A kormány csütörtöki ülésén számba vette azokat a törvénytervezeteket, amelyeket az ország, főként a gazda­ság működőképessége érdekében még ebben az évben meg kellene alkotnia a Parlamentnek. A kormányülésről tartott pénteki tájékoztatón László Balázs szóvivő ezzel kapcsolatosan elmondta: a jövő évi állami költségvetés mellett a kabinet sürgetőnek véli az adótörvények, vala­mint a befektetési törvény módosítását, illetve a földtu­lajdon rendezéséről szóló és a koncessziós törvény mi­előbbi megtárgyalását. László Balázs — még a kor­mányülés konkrét napirendjé­nek ismertetése előtt — el­mondta azt is, hogy a kabinet tanácskozásán egy rövid ideig Antall József is részt vett. Rátérve a kormányülésen megvitatott témákra, elsőként a lakáscélú hitelek kamattámo­gatásainak kérdéséről szólt a szóvivő. Mint mondta, a kor­mány két változatot vizsgált meg a kamattámogatások ren­dezéséről,: természetesen abból kiindulva, hogy az Alkotmány- bíróság még ez év elején al­kotmányellenesnek ítélte a ka­matadót. Az első változat sze­rint az 1988. decmember 31-e előtt nyújtott kamatmentes vagy 1—3,5 százalék közötti kamatozású kölcsönök kamatá­nak mérteke egységesen évi 15 százalékra emelkedne, oly módon, hogy a havi törlesztő­részlet növekedése ne haladja meg az 1500 forintot. A másik lehetséges változat értelmében a hitelek felét elengedné a költségvetés, míg a fennmaradó részre a mindenkori bankhitel kamatai lennének érvényesek. A szóvivő tájékoztatójából kiderült, hogy a kormányülé­sen foglalkoztak a diákönkor­mányzatok követeléseivel, ille­tőleg az egyetemi és főiskolai hallgatók ösztöndíjának fel­emelésével. Mivel a díákönkor- •vnányzatok továbbra is kevés­nek tartják a 3150 forintos ösztöndíjösszeget, a kormány jóváhagyta a közoktatási és művelődési miniszter javasla­Kormánynyilatkozat az emberi jogokról Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló Európa tanácsi konvenció elfogadásának 40. évfordulója alkalmából pénteken nyilatkozatot tett közzé a magyar kormány. Eszerint a Magyar Köztársaság Országgyűlése és kormánya az Európa Tanács­ba való felvétel küszöbén, s hivatalosan is csatlakozva annak vonat­kozó konvenciójához, kinyilvánítja, hogy az emberi jogok teljes körű, feltétlen biztosítását és maradéktalan tiszteletben tartását a civilizált gondolkodás és magatartás elengedhetetlen feltételének tartja. A de­mokratikus magyar Országgyűlés eddig elfogadott törvényei, valamint alkotmányunk fajsúlyos bizonyítékai azon szándékunknak, hogy hangoztatott' alap- és irányelveinket mielőbb átültetjük a gyakor­latba, s hogy jogrendszerünket az európai értékekre és normákra építve és azokba illeszkedően alakítjuk át. Térségünk legégetőbb, eddig elfojtott és elhallgatott, s a vélemény- és szólásszabadság kiteljesedése révén felszínre került problémája az országaink területén élő nemzeti, etnikai, vallási és egyéb kisebbsé­gek teljes körű jogainak biztosítása. Az egységes és közös Európához való csatlakozás csak a nemzeti és kisebbségi ellentétek következetes és átfogó megoldásának útján lehetséges. A Magyar Köztársaság kormánya hangsúlyozza : a kisebbség csak akkor lehet egyenjogú és egyenrangú a többséggel, ha közösségként elismerten élhet, tanulhat, dolgozhat, kulturálódhat, ha a többséget megillető jogokon kívül identitásának és közösségi létének megőrzé­sét és fejlesztését szolgáló sajátos jogokat élvezhet, amivel semlege­sítheti a kisebbségi létéből adódó hátrányokat. A magyar kormány kizárólagosan e fenti elveket tartja alkalmaz- hatónak a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek esetében, melyekre mint az ország társadalmi, szellemi kulturális életének‘gaz­dagít óira s nem mint a többség jogainak és mozgásterének csorbí- tóira tekint. A kormány arra törekszik, hogy a szomszédos államok­kal — a fenti elveket alapul véve — jó együttműködés alakuljon ki a nemzeti kisebbségek kérdéskörében is. Az itt élő nemzeti kisebbsé­geknek önazonosságuk, közösségi létük megőrzéséhez szükségük van az anyaországok támogatására, s Magyarország is felelősséget érez minden magyar nemzetiségű személyért, éljen az ország határain in­nen vagy túl. A Magyar Köztársaság kormánya a nemzeti kisebbségek kérdésé­nek megnyugtató és átfogó rendezése érdekében aktívan részt kíván venni egy egyetemes kisebbségi charta kidolgozásában. Addig is, míg e charta létrcTn, felhívjuk a szomszédos országokat, hogy két­oldalú alapon dolgozzunk ki megállapodást a tárgyban — hangsúlyoz­ta egyebek között a kormánynyilatkozat. tát, amely szerint a jövő évre tervezett kétlépcsős támogatás- emelésből előrehoznak erre az évre 10 százalékot. Egyúttal azt is jóváhagyta a kormány, hogy jövőre az első félévben a hallgatói normatív állami tá­mogatás összegét 20 százalék­kal, a második félévben pedig további 30 százalékkal emel­jék. A kormány megvitatta a jö­vő évi költségvetés, azaz az ál­lamháztartási törvény — egy­előre még konkrét számadato­kat nem tartalmazó — elvi alapjait is. Erről a szóvivői tá­jékoztatón Botos Katalin pénz­ügyminisztériumi államtitkár számolt be részletesen az új­ságíróknak. A jövő évi költ­ségvetés elvi alapjául szolgáló három törvényjavaslat lényegét összegezve kijelentette: a piac- gazdaságra való áttéréshez — a piac és a vállalkozók szabad­sága érdekében — meg kell szigorítani az állam gazdálko­dását. Hozzátette: az inflációs időszak és a piacgazdaság fo­lyamatos kialakítása egyaránt kötöttségeket igényel. Éppen ezért a közpénzeikkel való gaz­dálkodást a Parlament és a nyilvánosság erős kontrollja alatt kell folytatni. Botos Katalin elmondta: el­képzelhető, hogy a kormány­zati szándékok ellenére jelen­tős lesz a feszültség a fo1 gyasztási cikkek ára és a köz- szolgálati bérek között. Hang­súlyozta ugyanakkor, hogy az utóbbi időkben tapasztalható gyors termelőiár-emelkedést okosabb és szorosabb gazdálko­dással mindenképpen vissza lehet fogni. Haladék a Hégépnek Néhány hónappal ezelőtt nagy vihart kavart az a kör­nyezetszennyezési botrány, ami Biatorbágyon pattant ki. Annak idején lapunkban is megírtuk, hogy áprilisban a Hégép Kisszövetkezet 169 ton­na vegyi hulladékot rakott le engedély nélkül a helyi Alsó­majorban. A Környezetvédel­mi Minisztérium kötelezte a szövetkezetét, hogy október 31-ig szállítsa el a galván- iszapot, öntödei salakot és tűzi horganyt tartalmazó hordó­kat. Tegnap egy delegáció érke­zett a helyszínre, hogy ellen­őrizzék: a Hégép betartotta-e a határidőt. A küldöttség tag­ja volt a Pest Megyei Tanács környezet- és természetvédel­mi titkára, Meleg Zoltán is. Érdeklődésünkre elmondta, hogy 153 hordó még mindig az ominózus helyen vesztegel. A Hégépnek — úgy tűnik — ugyancsak jól jött a múlt hét végi taxisblokád. Vis majorra hivatkozva ugyanis kérték, hogy a határidőt november 5-re módosítsák. A delegáció tagjai kénytelenek voltak en­gedni, mivel elképzelhető, hogy a háromnapos forgalom­bénulás miatt nem értek el a hulladékszállító autók a Deb­recen melletti Lászlóházára. A delegáció kérésére hétfőn a helyi polgármester ellenőrzi majd, útra keltek-e a hordók. Meleg Zoltántól azt is meg tudtuk, a bőrhulladékhegyek egyelőre a helyszínen marad­nak, nem tudnak velük mit kezdeni. A vigasztaló az, hogy a maradék bőröket az istál­lókban, fedett helyen tárolják, s csak akkor lenne veszélyes a környezetre, ha víz hatásá ra a káros króm kioldódna. H. E. A kisgazdák még talpon vannak Olyan hírek járják, hogy a kisgazdapárt taglétszáma a választási vereség után, a si­kertelen földvisszaadási kísér­letek miatt, s az állandó bel­ső pártharcok következtében a felére csökkent. Mennyiben járulnak ehhez hozzá a Pest megyei párttagok, kérdeztük a megyei főtitkártól, Izsó Mi- hálytól. A főtitkár pontos, számsze­rű adatokkal nem tudott szol­gálni, hiszen a közelgő nagy­választmányi gyűlés miatt SZAEMGGNDOLKODÓ Élmény a barikádon Mindenki, mind a három... mind a ti­zenhárom. huszonhárom, ötvenhárom oldal adjon hálát az Úristennek. Ki-ki a magáé­nak. Istenben nem hívők köszönjék meg a sorsnak a múlt heti országúti eseménye­ket. A forradalmas napok, a barikádélmé­nyek annyira kellettek a magyar társada­lomnak, mint bő őszi esők a forró, aszályos , nyár után a termőföldnek. A magyar társadalom a demonstrációikat . tekintve harmincnégy aszályos esztendőt tudhat maga mögött. Utoljára 1956-ban érezhette az utca embere, hogy többre ké­pes, mint engedelmeskedni, mint egyéni partizánakciókkal könnyíteni önnön hely­zetén, túljárni egyszer-egyszer följebbvalói eszén, valami kis előnyt kicsikarni, kibújni némely rendelkezés alól. 1956 óta minden megmozdulást föntről irányítottak. A május elsejei fölvonuláso­kat éppúgy, mint a tiltakozó és szolidáris akciókat. A legutóbbi egy-két évben is. A legnagyobb — különben valóban nagysze­rű, nemes célokat szolgáló — eseményekre, tüntetésekre is hívtak bennünket. Úgyszól­ván csak mint tömegekre volt ránk szük­ség. Az élmények elraktározódnak. Az öre­gek emlékeznek a világháborús szenvedé­sekre, az utána következő fölemelő évekre, majd a sanyarú időszakra. De már 1956 ka­maszai is apa-, sőt a fürgébbek nagyapa­sorba jutottak. Azok is statisztikailag elis­mert ifjúkoruk vége felé járnak, akik 1956-ban születtek. Nemhogy forradalmas napokról nincs élményük, olyan megráz­kódtatásokra sem emlékezhetnek, mint a tsz-szervezési kampány. Olyan felbuzdulás­ra sem, mint az 1968-as reformokat előké­szítő szellemi csatározások. Jártam a barikádon. Szívbizsergetően jó volt látni a csillogó szemeket, az elszánt­ságot, a fontoskodástól sem mentes embe­rek duzzadó öntudatról árulkodó intézkedé­seit, hallani szavaikat, érveiket, vitáikat. Fi­gyeltem a kamaszokat. Egymást oldalba bökve tanakodtak, most mi lesz, nekik be kéne menniük az iskolába, de hát hiába, áll az élet, nem mennek a villamosok, buszok, ezt mondják majd tanáraiknak. Ez tetszik, ez a csend — mondta a cso­portosulás hátsó sorában egy szemüveges kölyök. Igen, országos csendet teremtettek azok, akik járműveikkel rendes körülmé­nyek között lármát csapnak. Normális kö­rülmények? Hárem napig a csönd volt nor­mális. Három nap: országos sóhaj. Nagy leve­gővétel, országos kiáltás, itt vagyunk, ezek (is) vagyunk. Nemcsak hívásra megyünk vagy nem megyünk, ha kell, döntünk ma­gunk. Országos kiáltás és sóhaj után pihenj állás következik. Fehér ingesek, csokor­nyakkendősök, a többi a ti dolgotok. Tár­gyaljátok meg, számoljátok ki. De ne fe­ledjétek, itt vagyunk. Amit egyszer meg tudtunk tenni, arra másodszor, sőt har­madszor is képesek vagyunk. PLEBEJUS most mérik föl tagjaik szá­mát, a végeredményre még két hetet várni kell. Becslése szerint azonban a tavaszi hat­ezres taglétszám nem csök­kenhetett jelentősen, a kilé pők helyére újak is jönnek. — Ebben a megyében olyan emberek léptek be a pártunk­ba, akik elvből kisgazdák, te­hát a pártpolitikai csatározá­sok nem befolyásolják állás­pontjukat olyan mértékben, mint az ország többi részén. — Ök kitartanak pártjuk és elveik mellett még egy ilyen látványos bukás után is, mint a helyhatósági volt? — Többségük igen. A tava­szi 12 százalék után legutóbb a választópolgárok 6 százaléka szavazott a kisgazdapártra. Minket az sem vigasztal, hogy nálunk nagyobb pártok maga­sabbról- zuhantak ugyanebbe a mélységbe, de ugyanakkor tudni kell, hogy a függetlenek között nekünk is vannak em béreink. Nehéz időszak volt, de mi i(,t, Pest megyében még talpon vagyunk. J. a. ■üA HÉT HIREHHH SZÁRNYASKEREK Nemzetközi konferenciára került sor Szegeden, A rendszerváltás lélektana címmel. © Debrecenben műemlékvédelmi kiállítás nyílt meg. © Pécsett tudo­mányos ülésen emlékeztek meg az 1965-ös nagy dunai árvíz huszonötödik évfordulójáról. © Komáromban Haláljelek elnevezéssel fotótárlat tekinthető meg. © A hét híre az is, hogy osztrák vasúti kocsik bemuta­tóját rendezték meg a budapesti Déli pályaudvaron. fx.Srtl kellett sokáig, várni rá. A forgalom megindulása után másfél évtizeddel, az Egyesült Államok pennsylvániai vona­lán megtörtént a világon az első tömeges vasúti baleset. Az 1856. július 17-én bekö­vetkezett tragédiában hatvan- ketten vesztették életüket, a sebesültek száma pedig száz felett volt. A vizsgálat egye­bek között megállapította, hogy mind a halottak, mind a sebesültek egy része esetében a sérüléseket a kocsiszekrény, valamint a berendezés alkat­részei okozták. Az első intő példa volt ez arra, nem elég csupán szállí­tani az utasokat, hanem vé­deni is kell őket minden le­hetséges módon az ütközések, kisiklások stb. következmé­nyeivel szemben. A vasúti jár­művek gyártói termékeik kí­nálatakor ma is megkülönböz­tetett helyet adnak a bizton­sági megoldásoknak. Annak például, hogy a felborult (ol­dalán vagy tetején álló), de­formálódott kocsiból viszony­lag egyszerű és gyors módon legyen lehetséges a bennre­kedtek kiszabadítása. Volt olyan időszak hazánk­ban, amikor hét cég is készí­tett vasúti személy- és te­herkocsikat,. mozdonyokat. Tekintélyes értékű kivitelt is sikerült elérni ezekből a ter­mékekből, napjainkra azon­ban odajutottunk, hogyha, a vasút kocsit szeretne vásárol­ni; akkor lényegében a kül­földi gyártókra számíthat. Ami önmagában nem lenne baj. A baj ott van, hogy köz­ben ijesztően leromlott mind a személy-, mind a teherkocsik műszaki és fizikai állapota. A vasútnak hosszú ideje nincsen pénze jelentősebb vásárlások­ra. Tavaly például 12 sze­mélykocsi került be újonnan a forgalomba, az előtte való esztendőben öt, s még előtte, azaz 1987-ben egy darab sem... Ennek egyik, nem mellékes oka a hatalmas ráfi­zetés a személyszállításban. Ma a megyében az utasoknak csupán a 15-16 százaléka vá­sárol teljes árban menetje­gyet, az összes többi valami­lyen formában és mértékben kedvezményt, avagy teljes díj­elengedést élvez. A vasútnak bevétel kellene, ehhez elen­gedhetetlen a tarifák emelése, a drágább díjak viszont csök­kentik az utaslétszámot... bűvös kör ez. Ma a megyében a vonatra szállóknak majdnem a hatvan százaléka harminc kilométer­nél kisebb távolságot tesz meg. A jellemző tehát az ún. ingázók hivatásforgalma, akik viszonylag kevés időt töltenek a szerelvényeken. Erre hivat­kozva alakulhatott ki az a hi­bás szemlélet, amelynek a hí­vei szerint a célhoz jutásnak a ténye az érdekes, és nem fontosak az utazási feltételek. Ennek következtében jöttek létre azok az utazási feltéte­lek, amelyeket bizony még ma is szenvedhetünk. Még ma is, holott, szemben az ötvenes és a hatvanas években követett gyakorlattal, az ún. elővárosi vasúti közlekedés tárgyi felté­telei sokat változtak. Fényko­rában a Dunakeszi, Járműja­vító a Bah és Bahc, majd a Bac jelű kocsijaival sokak mindennapjait könnyítette meg. Amint segítség volt azoknak a könnyű motorvona­toknak az üzembe állítása is, amelyek egy adott időszakban az ingaforgalom tipikus jár­műveivé váltak, egészen ad­dig, míg uralkodó szerephez nem jutott a villamos vonta­tás. Vanderbilt, a leghíresebb vasútkirály, bátran kitétette a kocsikban a feliratot, Ön az én vendégem. Hazai viszo­nyaink között a szárnyaske­rék, azaz a vasúti jelvény hor­dozói, többségükben bizony alkalmatlanok ilyen felirat­nak az elhelyezésére, mert az utas azt hinné, csúfolódnak vele... A valamikori waggo- nokat persze nem lenne nehéz kicserélni — hiszen futnak meg' ma is favázas kocsik —, ám á tavaly beszerzett sze­mélyszállító alkalmatosságok darabonkénti átlagára 45 millió forintot tett ki, s bi­zony gyakran megtörténik, a sok millió értékű tárgyat a vandál rongálás hetekre, hó­napokra kiemelteti a forga­lomból. ftz első magyar mozdony­nak — mert akkoi még ez volt a szokás a világ minden táján — a Derű nevet adták. Ma nem valami derűs a vasút, a vasúti személyszállítás hely­zete ... de: amikor 1904. áp­rilis 19—25-e között sor ke­rült hazánkban az első, or­szágos vasutassztrájkra —■ egyébként a kormány a csend­őrség és a katonaság beveté­sével törte le —, a 40 ezer ember nagyobb biztonságot követelve az elöregedett, cse­rére szoruló kocsikat sem fe­lejtette ki követelései sorá­ból ... A világ első országos vasutassztrájkjának a részt­vevői — 1877-ben, az Egyesült Államokban — szintén előáll­tak ilyen követeléssel, őket is a hadsereggel bírta jobb belá­tásra a kormány... Mészáros Ottó Pilisvörösvári üzletnyitás Keti-szinek u Iiézíttloi Új színfolttal gazdagodott Pilisvörösváron a vállalko­zók palettája. A magyar— német vegyes vállalat, a Keti Kft. nyitotta meg üzletét a fő­városhoz közeli községben. A Fő utcán lévő ház — amelyben az új bolt is találha­tó — több színben pompázó külső vakolatával már maga is reklámozza a kft. tevékenysé­gét. A Keti ugyanis festékeket és külső, belső vakolatokat ér­tékesít. Hans Erich Keller ügyvezető igazgató elmondta, hogy az álta­luk behozott nyugati technoló­giát szeretnék nálunk is meg­honosítani. A német üzletem­ber megjegyezte, hogy Magyar­országon sok szép házat látott, de az utcák meglehetősen söté­tek, komorak. A Keti termé­kei persze nemcsak élénk szí- neikkel/tűnnek ki, de a szak­emberek szerint tartósak, esz­tétikusak is. Olyan festéket is árusítanak, amely a betonfalra fel vive biztosítja a fal száraz­ságát, de az épület mégis szel­lőzik. A festéshez, vakoláshoz szükséges szerszámokat is meg lehet vásárolni az üzletben, de olyan szakemberekkel is ren­delkeznek, akik megrendelésre a vakolást elvégzik. Az általuk forgalmazott technológiával nem csak az új épületeket le­het vakolni, festeni, hanem a régi házakat is felújítani, re­noválni. A vásárlókat természetesen az is érdekli, mennyit kell fi­zetni a külhoni árukért. Az igazgató úgy fogalmazott, az áruk drágábbak ugyan, de gazdaságosabbak is, mivel ke­vesebb mennyiséget kell belő­lük felhasználni. Az új boltban megtudtuk, hogy Solymáron szintén van egy lerakatuk, ahol bárki fel­adhatja megrendelését. Tervük, hogy több vidéki városban — Szegeden, Békéscsabán — is nyitnak üzletet. A termékská­lájukat bővítik, a közeljövőben tapétát is árusítanak majd a pilisvörösvári üzletben. H. Ê.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents