Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-24 / 276. szám
Országúti krimi Meglátni és megszeretni csak egy pillanat műve volt. Ösztöneitől vezérelve, rögtön vadásztaktikába kezdett. Előszűr felmérte a helyzetet, majd óvatosan kezdte becserkészni. Amaz csak véletlenül vette észre a veszedelmet, amikor az út szélén poroszkálva, hátrafelé villantgatva figyelte az utána jövő forgalmat. Az üldöző felgyorsította az eseményeket. A sűrű forgalomban átvágott ö is arra az oldalra, ahol pillanatnyi vágyainak megtestesítője közlekedett. Az üldözött — félve a várható erőszakoskodástól — tartós futásba kezdett. Ez esetben azonban nem vált be a női logika, mert egy idő után vészesen kezdte megközelíteni a másik. A megerőltető futástól lihegve megállt, s megadóan várta elkerülhetetlen végzetének a beteljesülését. Az üldöző — meg- érezve a közeli győzelem örömét — elvakulva vetette rá magát. Még orrában érezte a férfiúi vágyakat ingerlő nőstény szagát, amikor minden elsötétült előttük. Az országúton két, laposra taposott kutnatetem hirdette sokáig e tragikus végű történet hitelességét. K. I. Cs. Meg term é ke nyí ti-e a holnapot a nagyszülők hite? ki idő lesz a legjobb orvosság Az egyetemi hallgatóság és a miniszter között nagyobb az életkori különbség, mint ameddig tartott Magyarországon a kommunista rendszer. Nagy Ferenc József hetven felé tart, a diákok egy része a húszat sem töltötte be, a többség még távol van a huszonöttől. Olyan fiatalok, mint a miniszter volt ’45-ben. A földművelési tárca vezetője már a piacgazdaságra gondol, a gödöllői egyetem Szénanátha című lapjának diákújságírója pedig ezt írja egy cikkében az üzemi gyakorlatról: ... energiáid 95 százalékát abba fekteted, hogy képletes elfoglaltságokat keresel magadnak! Az előd — Hütter Csaba — nem járt itt. A Kisgazdapárt elnöke most egyszerre a kollégium és az ideiglenes diáktanács vendége a Gorka-terem- ben. Túl hosszú előadást tart, miközben mögöttem sokan nem rejtik véka alá véleményüket: pusmognak. A miniszter felidézi a ’45 előtti birtokviszonyokat, s a parasztság sorsának alakulását napjainkig. Ezután rátér arra, hogy tavasszal minden párt földrendezést ígért, s önkéntes földkiméréssel is reklámozták magukat. A választások után azonban csak az FKgP tartotta felszínen a? ígéretét. A múlt sérelmeit is rendezni kívánó programjuk szerint önkéntesen ajánlják a magángazdálkodást. Nem akarják, hogy ellenség legyen a tsz-tag és a nem tsz-tag földműves. A mai bizonytalanság nem tartható fenn soelismeri, hogy a fiatalokat a múlt nem érdekli, de szemükre veti, hogy aki a múltat nem tiszteli, az a jövőt sem érdemli. Szerinte azok mentek tüntetni, akik előtte a diákpresszókban tortáztak. A közönség felmorajlik, de nem kéri ki magának. A vendég elmeséli, hogy amikor a taxisblokád idején Párizsban járt, ott is tüntetett a diákság, és a rendőrség vízágyúzott — holott Francia- országban szintén demokrácia van. Pikáns tőle hallani, hogy az adósságainkat nem fogjuk tudni kifizetni, el kell hogy engedjék a hitelezők azok egy részét. Ezután számos nyugat-európai példával igazolja, hogy kisgazdaságokból, öt hektárról is meg lehet élni feleséggel, gyerekkel, ugyanakkor az egyetemisták rámutatnak, milyen nehéz helyzetbe kerültek a honi mezőgazdasági vállalkozók. A beszélgetés vége felé féléves munkájának szerény eredményeit is összegezni igyekszik, de többször kifejti, vannak régi vállalati vezetők, akik keresztbe tesznek. A szocializmus is — képmutató máza alatt — kitermelte a maga arisztokráciáját, amelynek tagjai jól megvoltak a fennálló körülmények között. Meggyőződése szerint olcsóbb és jobb termékekkel be lehet törni a nyugati piacra, miközben nem mondunk le a keletiről sem, csak tudjanak fizetni! — Ma azonban — s ez annak is következménye, hogy az előző rendszer jogszabályokkal bástyázta körül önmagát — ha az atyaúristen lenne a miniszterelnök, az sem tehetne többet a jelenlegi kormánynál. Bár időnként mosolyognak a hallgatók a nagypapás miniszteren, amit észre is vesz a vendég, a százhúsz perc után kisebb tapssal búcsúzik a hallgatóság. Nagy' Ferenc József viszonozza. Vajon közelíthető-e a két pólus? Vajon mit hoz a jövő, azután, hogy a közvetlen múlt nem folytatható? Megtérmé- kenyíti-é a holnapot a nagyszülők hite? Mit ír majd két- három év múlva üzemi gyakorlatáról az akkori diák? Balázs Gusztáv Wittmann Hugó és a történelem Nyaralóból rendőrőrs lett jókora telek a Hősök Ligetétől (jelenleg még a Találkozók útja néven restelkedik!) a tó felől az Ady Endre utcáig és a Kemény Kálmán útig terjedt, erre épült a jókora, elöljáróban már említett nyaraló, jó tervek alapján, ideális fekvéssel. A köztulajdonba vétel után vita volt a hasznosításról. A közvélemény itt látta megoldhatónak a második községi or- vosi rendelő és lakás gyors elhelyezését. Rendőrőrs lett be- ; löle,jó messze a főútvonaltól, mondhatni, jól eldugva. Amikor az őrs — egyre jobban van okunk bánni — megszűnt, adott volt a lehetőség, hogy ezen az ideális helyen megnyíljon és működjön az annyira hiányzó újabb óvoda. Erre átalakították, hiába tiltakoztunk, cikkeztünk, rendőrségi szolgálati lakásokká, évekre betelepítve a házat. Közben, mert nyilván kellett a pénz, a szép nagy egységes komolexumból kihasítottak két telket és a ház ablakainak a froritján eléépült két hétvégi ház. De milyen! A sarki — már elnézést a tulajtól — egy szörnyszülött torz építmény. Lassan megürültek a szolgálati lakások, hiszen lakóikat elhelyezték. Ekkor merült fel az igény, hogy Veresen is legyen idősek klubja. A nyolcvanas évek közepén tanácselnökünk úgy nyilatkozott, nincs rá szükség, mert 1990-re felépül az új tanácsháza és az akkori (és jelenlegi) helyén idősklubbal egybekötött községi szociális otthon nyílik. De nem nyílik! Sokáig arról volt szó, hogy itt nyílik majd szervizút a Honvéd üdülőhöz. S a legújabb fejlemény: az egész komplexumot eladták a Honvéd üdülőnek, amely az egészet le akarta bontani, de erre szerencsére eddig nem került sor. Tudnánk jobb sorsot is neki, ha egyszer községünkből üdülőjellegű települést akarunk kifejleszteni. Egy kicsit lejjebb szállva a magas fellegekből: alakítsunk egy gazdasági társulást. Az igényelje meg a honvédségtől az üdülőt. Azután a még rendelkezésre álló épületekből csináljon — a termálvizet is figyelembe vévbe — egy üdülőszállót, a hozzá tartozó étteremmel, a nagyközség számára nyitottan. Biztos lenne vállalkozó. tőke és megfelelő propagandával vendég is. És ha szabad javaslatot tennünk, legyen a neve, községünk egykori neves sportolója, s a komplexum eszmei .örököse után Vadas Marcell Üdülő! Fazekas Mátyás S Aki régi verest, Ismeri a há- S zat is a tóparton — és ismerte 8 á családot is .. . Először a csa- S iádról számol be a krónikás, S Wittmann Hugó (vasnagyke- § reskedó az Elemér utcában) S 1881-ben, felesége, Irén 1888- S ban született és 1909-ben kö- § lőttek házasságot, 1919 számuk- S ra is — egy más látószögből § nézve — a kifosztást, első n tönkremenetelüket jelentette. « Hugó bácsi, lelkes horgász és S sportbarát, számos sportcikk S első importőre, már a húszas S években tavunk szerelmese y lett. A harmincas években már megvette a tó feletti legszebb telkeket és felépítette jellegzetes nyaralóházát, sok kis vendégszobával (ami később, a szobák száma miatt a ház veszte lett, kollektivizálás alá esett!) káig, mert abban sem a nagyüzem, sem a régi földjén gazdálkodni akaró paraszt nem élhet. Külhoni példákat sorol. Hogyan gazdálkodik, fejeli a cukorrépát és kasszírozza a magas bevételt az osztrák sógor. A hallgatók bele-bele- kotyognak: nem ismeri a magyar, csak az osztrák mező- gazdaságot! Ö azonban folytatja: Magyarországon a mezőgazdaság támogatását a másik kézzel el is vonták. Ha a kisgazdák kapták volna a gépeket és nem a tsz-ek, akkor most nem itt tartanánk. A húsz-, legfeljebb huszonéves diák persze ezt az utóbbit nem hiszi el. Mit tudnak ők arról a múltról? Nagy Ferenc József pedig beszél tovább: a paternalista államban felnőtt két generáció, melynek tagjaiból a a rendszer kiölte az egyéniséget — és ennek tragikus szemléletbeli következménye nehezíti a kibontakozást. A legnehezebb dolgok egyike a világon a gondolatok átértékelése. A gondolkodást diktatórikusán nem szabad megváltoztatni. Az idő lesz a legjobb orvosság. A hallgatók megkérdezik, mi a véleménye a diákdemonstrációról. A miniszter előrebocsátja, válasza nem fog tetszeni. Azt mondja, Nyugaton a hallgatók dolgoznak azért, hogy megteremtsék tanulásuk anyagi alapjait. Az első pillanattól érezni a generációs különbséget. A miniszternek múltja van és unokái. A fiatalok úgy érzik, hogy nekik jövőjük sincsen! Egy ötödéves hallgató elpanaszolja, hogy harmincszázalékos a banki kamatláb, a mezőgazdaság profitrátája pedig 5-6, esetleg 7 százalékos. Mit lehet ezzel ma, holnap kezdeni? Tudja, hogy talán másfél évtized is kell a kibontakozáshoz, ám addig is élni kell! Nagy Ferenc József Paradicsomi állapotokat teremtettek maguknak és három gyermeküknek. A két lány, Teri és Liczy, szépségesek voltak és merészek az új módival, például sortot hordtak. (!) Teri polgári életet élt, kozmetikus lett és férjét behozta a kereskedésbe, később Ausztráliába távoztak. Liczy nagyvilági karriert futott be. Először színésznő volt (i'olnay Klárival játszott a Francia szobalány színműben), majd Nagy-Britanniába férjezett. kétszer. Mindkét férje főrend volt, így ő lady: Marci fiuk: Vadas Márton műkorcsolyázó főiskolai világbajnok a többszörös magyar bajnokság mellett és 1932-ben Garmisch Partenkirchenben az olimpián helyezett. A második világháború során üzletüket elvették, ez volt második tönkremenetelük. Üldözöttek voltak, de szerencsésen túlélték. Mindent kezdtek elölről. Hugó bácsi már 60 éven túl. Ekkor már Veresegyházon volt állandó lakásuk. A fordulat éve újabb változást hozott életükben: üzletüket államosították — íme a harmadik és végleges tönkremenetelük — őket pedig ki akarták telepíteni az öreghegyre, agyagpadlós szobába. Ezt sikerült a Seiffert-házaspárnak megelőznie, nagy házukban — ez se volt akkor veszélytelen — üresen állt egy nagyszoba és egy kis teakonyha, befogadták őket. Így a kitelepítés, községünk egyik szégyenfoltja, a Kemény Kálmán utcán belül zajlott le. Hugó bácsi a hatvanas évek elején, nyolcvan éven túl elhunyt. Irén néni sokáig élt, világéletében rossz szemekkel, csaknem vakon és egyre süketebben —, de ragyogó fejjel, elmével. 1987-ben, teljesen elszegényedve, pár hónappal 100. életéve előtt, elment férje es két lánya után ... Most pedig lássuk a házat! A LJLO! Szerel a traktoros ••■»W-S;':*.-.' "•"’"I! A karbantartást végző traktoros a galgamácsai Galga-parti Összefogás Tsz határában szinte elvész a Rába—Steiger motorházában .(Erdősi Agnes felvétele) Alapítvány a könyvtárért Megmentik önmagukat Közismert, hogy a könyvek ára 1986 óla folyamatosan, a folyóiratoké pedig 1988 januárjában ugrásszerűen emelkedett. Az átlagosan 100 százalékos árnövekedés különösen érzékenyen érinti a könyvtárakat, amelyek költségvetése nem képes alkalmazkodni e sajnálatos tendenciához, ugyanakkor szolgáltatásaik színvonalából sem szeretnének engedni, sőt! A gödöllői Juhász Gyula Városi Könyvtár például, alkalmazkodva a kor igényeihez, igazi információs központtá kíván válni. Ehhez megfelelő technikai feltételek — például számítógépes rendszerek és programok, telefax — szükségesek. Szakemberek is kellenek, akik a gépeket kezelni tudják —, erre a könyvtár dolgozóit szeretnék kiképezni. A könyveket, folyóiratokat, egyéb kiadványokat az árak rohamos emelkedése ellenére is fontosnak tartják beszerezni. Mi hát a megoldás? A városi könyvtár érdekes formát választott: a szolgáltatásokból származó saját ez évi bevételéből alapitványt tett. Az alaptőkét 100 ezer forint, és az MTA—Soros-alapítványtól kapott fénymásoló gép 133 ezer forintos értéke, összesen tehát 233 ezer forint jelenti. A kitűzött célok, a tervezett korszerű munka megvalósításához azonban ennél jóval több. pénzre lesz szükségük. A Gödöllői Könyvtárért Alapítvány nyitott: pénzzel éppúgy lehet támogatni, mint ingó vagy ingatlan vagyon adományozásával. Az alapítványtevők elsősorban a város lakóira számítanak. Könyvtárhasználókra, akik tudják, hogy o könyvtár a demokrácia egyik színtere, amely mindenkihez egyenlő mértékkel közvetíti kulturális szolgáltatásait. Várják azon vállalkozók, intézmények támogatását is, akik egy szakszerűbb, informatívabb könyvtárat jobban tudnának használni. Az alapítvány vagyonának folyamatos felhasználásáról 3 tagú kuratórium dönt majd, amelynek elnöki tisztét Szekeres Erzsébet iparművész tölti be. A nagyobb összegű .felajánlásokat a Budapest Banknál vezetett számlára várja az alapítvány, az egyéni támogatók kisebb befizetéseit pedig a könyvtárban. P. É. Valamit el kell(ett volna) érni Egyszer csak elfogy a szó Nevelési tanácsadókban, ügyvédi munkaközösségek irodáiban gyakran találkoznak válás előtt állá szülőkkel. A családgondozók sokféle környezetben megfordulnak, különböző helyzeteket megismernek, s a szülőkkel folytatott beszélgetésekben gyakran ugyanazt hallják: a gyerek születése után romlott meg a házas- s Ságunk! Az átlagember azt hiszi, hogy az újszülött érkezése összeköti a házaspárokat, a szakember szerint éppen az ellenkezője történik: — a gyerek születése — ami tulajdonképpen a házasság legfőbb értéke — széttöri azt. Igaz lenne? Dr. Szomszéd István válóperes bíró így vélekedik: — A legtöbb válás az eleve elhibázott házasság végére tesz pontot. A megalkuvással kezdődő házasságéra. Olyan házasságokról van szó, amikor egymáshoz nem illő partnerek anyagi meggondolásból kelnek egybe, néha pedig azért, mert a lány teherbe esett, és így akarják elkerülni a szégyent. Van, amikor túl fiatalon, a munkába állás, a beilleszkedés lázas, bizonytalan időszakában, mintegy szövetségest keresve lépnek házasságra. Gyakran rosz- szak a lakáskörülmények, esetleg az erőszakos anyós, após beleszólási kísérletei mérgezik a légkört, másutt drága az albérlet, és végigszenvedik a lakásra várás anyagi, érzelmi terheit. Ilyenkor jelentkezik a válás, mint megoldási lehetőség, a kilátástalannak tűnő helyzetből való menekülés egyetlen útja. A felnőttek esetleg meg tudják találni a saját életprogramjukhoz szükséges feltételeket, de a gyerek, vagv gyerekek nem. Az ő felnevelésük viszont olyan feladat, amelyhez a társadalom nehezen tud igazi segítséget nyújtani. — Az a legnagyobb gond — hallottam Kun, Zsuzsa család- gondozótól —, hogy a házasodok többsége csak saját életcéljainak kiteljesedését, megvalósulását yárja a családalapítástól, a hófehér paripán — Ladán. Opelen — érkezett partnerétől. Amíg a házasság előtt mindkét személy külön egyéniség volt, s egyedül képeztek 100 százalékot, a házasságban már csak 50-50 százalékot tarthatnak meg magukból. De hát ezt a lemondást, vagy nevezzük csak azonosulásnak, kevesen vállalják. A csalódások sokszor éppen abból adódnak, hogy a születő gyerek úgy megváltoztatja a házaspár között kialakult kapcsolatot, hogy titkolhatatlan lesz a korábban még önmaguk előtt sem ismert érdek. — A gyereknevelés — folytatja a sok-sok bontópert tárgyalt bíró — különösen, ha az anyagi és lakásfeltételek is hiányosak, kegyetlenül beszűkíti a két ember életterét. A családos férfi az anyagiak megteremtésére koncentrálja erőit. Egész, életét betölti a valamit, el kell érni programjának teljesítése. Az anya pedig — legalábbis egy ideig — az otthonra összpontosít. Mindkét félben indulatok kavarognak. A bensőséges együttlétek csökkennek, az átduzzogott esték pedig a múlt érzelmi tartalékait emésztik, holott a duz- zogás gyakran a kóróst takarja: — velem is törődj. — Nem tudom, hogyan éltek fél évszázaddal ezelőtt, de a válások nagyon ritkák voltak — vetem közbe. — A régi sémák már nem használhatók. A házasságot romboló problémák a régebbi korok házasságaiban !s Jelen voltak, de a házasság megtartását a szokások és a kisebb közösségek erkölcsi kényszere biztosította. A ma embere érzékenyebb, kevésbé konfliktustűrő, a nők pedig — önálló keresetükből fakadóan is — szabadabbak. Mindennél fontosabb lenne a megelőzés. Jellemző, hogy milyen helytelenül viselkedünk, amikor kezdődik a baj. Egyszerre elfogy a szó, nincs meghittség. nincs összebújás, beszélgetés. A feszült légkör, a veszekedések, a késői haza jövetelek, a kelletlen együttlétek mögött ott rejtőznek azok a mozzanatok, amelyek közös erőfeszítéssel érthetővé válnának. Ha a megbékélés önállóan nem megy, sajnos kevés helyre fordulhatnak segítségért a házaspárok. Pedig a válást a megelőző, tanácsadó munka esetleg kiküszöbölhetné. Szerveződik a családsegítő központok hálózata. Jó lenne, ha ezekben a központokban szervezetté és természetessé válna a házassági tanácsadás. Hasznos lenne, ha az egyházak. a különböző felekezetek együttműködnének a családi tűzhely megőrzésén fáradozó állami, társadalmi szervezetekkel. Hogy kevesebb legyen a vasárnapi szülő, a hétvégi gyerek, hogv ismeretlen legyen a csonka család és több legyen a szeretettel bélelt otthon. Keresik Mihály 4
