Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-19 / 271. szám

4 rrvr . MKliiEt 1909. NOVEMBER 19., HÉTFŐ A PERIFÉRIÁRÓL MÉG INKÁBB A SZÉLRE Ki kel át az úszómedence alján? Linz és Bretzfeld Budaörsön A „véletlen” ossz játék ^ Sok életre szóló szerződést írtak már alá azon a kolóniái író- ^ asztalon, ele olyat, mint most, talán még soha. Meg kell adni, ^ Budaörs új polgármestere kiváló rendező, van érzéke a „han- ^ gulati aláfestéshez”. Az Intermentor—Hamberger Kft.-vei kötött ^ szerződés aláírási ceremóniája a városi házasságkötő teremben $ zajlott le, s noha csak jelképes volt az aktus, az okmányokat $ tanúként Herr Herbert Sickinger, Bretzfeld város polgármes- $ tere szignálta. — Az ifjúgárdistákat kérem, — adtam le flegmán rendelé­semet a Magyar Szocialista Párt székháza telefonközpon­tosának, de majd leestem szé­kemről, mikor a hölgy termé­szetes hangon válaszolta: — Kapcsolom. Hogyan? Az Ifjú Gárdát? Arról tudok, hogy országos szervezetük Ifjúsági Unió né­ven, más formában tovább él. De az ÍG is? Nem volt időm töprengeni, egy fiatalember máris szólt a kagylóba, kész uz intetrjúra. Persze nem az MSZP-székházban, itt csak vé­letlenül akadtam rájuk, hanem bérelt irodájukban. Itt fogad a a Budapesti Ifjú Gárda elnöke, Kovács Kálmán és Feikus Szilvia titkár. Kabátomat szekrénybe akasztják, látom, felső polcán szépen élére hajt­va a zöld színű egyenruha. — Három éve nem gyártják már, saját pénzünkön vesszük a hasonlót a katonai ruházati boltban. — S ezzel máris ott vagyunk, ahol a part szakad. Az Ifjú Gárda és a militariz- mus. Az IG, mint a KISZ munkásőrsége. Elkeseredetten rázza a fejét a két ifivezető. — Még mindig ez a kép él rólunk? Ez már az utóbbi 20 évben sem volt igaz. Tagsá­gunk háromnegyede nem volt KISZ-tag. Fegyverünk? Még légpuskával sem rendelkez­tünk. — De járnak még lövészet­re... — Saját pénzünkön, s na­gyon ritkán. De miért ezt em­legetik? Ugyanúgy a tűzoltó­képzés, a polgári védelmi teendők elsajátítása is napi-:, rendünkön van. Ha valakit az utcán baleset ér, az ifjúgár­dista tudja, hogyan kell rajta segíteni. Műanyag mütyüröket mutat­nak: nyílt csonttörést lehet ve­lük szimulálni, azon gyakorol­ják a kötözés technikáit. — Lehet, van, akinek szálka a szemében, hogy egyforma ruhában járnak kirándulni. Alberto Moravia Nobel-díjas olasz író — akit a közelmúlt­ban temettek el — lelki feke­telistára került: egyházi szer­tartásban nem részesíthető, templomban tilos megemlé­kezni róla. És ha netán vala­ki mégis megtenné, súlyos kö­vetkezményekre számíthat. A La Repubblica szerint a dön­tést „egészen magas szinten” hozták. S minthogy név sze­rint is akadt egy főpap, Ma­rio Canciani — lévén baráti viszonyban az elhunyttal —, aki az oltár előtt is el szere­tett volna köszönni Olaszor­szág legnagyobb mai írójától, telefonfigyelmeztetést kapott, hogy álljon el a szándékától. Kézzel festett arasznyi és kétarasznyi szobrocskákat gyárt a két éve alakult pilis- szentiváni Artico művészeti tárgyakat készítő kft. Az olasz Geotex céggel és a magyar Hungarotexszel közös alapítá­sú vegyes vállalat olasz Capo- dimonte stílusú figurákat ké­szít poliészter, gyanta, már­ványpor alapanyagból. A szobrocskák sajátosan olaszos, idilli világúak. A kétszázfaj­ta minta között van például olyan, amely kislányt kutyá­val, vagy hintázó gyerekpárt ábrázol. A pilisszentivániak negyven helybéli dolgozóval a Kőfara­gó és Épületszobrászati Válla­lat ottani üzemében öntik, csi­szolják és festik a tárgyakat. A festés részben bérmunká­ban készül. A szobrokat elein­járőrversenyezni fiataljaink. De hát a mi srácainkat ezzel lehet megfogni. Tudja, jó 60 százalékuk az ipari tanulók közül kerül ki, s nagyon sok közöttük a halmozottan hátrá­nyos helyzetű fiatal. Előfor­dult, hogy olyan srác jelentke­zett nálunk, hogy úgy kerültek elő zsebéből a pillangós bics­kák, mint a Zoli bohóc hege­dűi: mindig volt másik. De nálunk megváltozott. A klu­bunkba járt, nem pedig csava­rogni. Olyan ember lett belőle, hogy az úszóversenyen beug­rott a mély vízbe a csapat si­keréért, pedig nem is tudott úszni. Át akart gyalogolni a medence fenekén a túlpartra — mondja Kovács Kálmán, s Feikus Szilvia folytatja. — Az a félelmünk, hogy ezekre a halmozottan hátrá­nyos helyzetű fiatalokra ma nem figyel senki. A klubjain­kat sorra felmondják, s ezek a srácok mennek az utcára. Az új ifjúsági szervezetek főként a gimnazista elitből alakulnak. Akik eddig is a periférián voltak, még inkább a szélre sodródnak. A mai fiatalok kö­zött terjed a sátánizmus, nö­vekszik a bűnözés — kinek jó ez? Kesereg a két vezető, főként azért, mert képtelenek kap­csolatot teremteni más szerve­zetekkel. Pedig írogatnak le­veleket humanitáriusoknak, katonáknak, keresztényeknek. Válasz azonban sehonnan sem érkezik. — Pedig mi nem zárunk ki semmilyen együttműködést. Előfordul, hogy a táborunkba 'íideszes gyerekek is jönnek. Senkit nem zavar, hogy a gal­lérján virít a narancssárga jelvény. — Talán politikai ellenér­zésből maradnak távol önök­től azok a szervezetek, melyek­kel együtt tudnának működni? — A politika a mi mun­kánkban már félszázaléknyit sincs jelen. Igaz, a Baloldali Az ok: az elhunyt kétes erköl­cse. Canciani tisztelendő úr azon kevesek közé tartozott, akikkel a magát vallásosnak nem tekintő író a hit misztéri­umairól is beszélgetni szokott. Különös rendezői utasítása a sorsnak, hogy Moravia utolsó nyilvános szereplése egy könyvpremierhez kapcsolódik, ő mutatta be Canciani köny­vét — amely a túlvilágról, a halálról íródott. „Néhány nap­pal a halála előtt felhívott te­lefonon, és számos egyéb kér­dés mellett azt kérdezte, hogy az egyház, a története során mikor fedezte fel a szexet? Holnapután — válaszoltam ne­ki.” te csaknem kizárólag az olasz piac számára gyártották, de a tavaly visszaesett külföldi meg­rendelések miatt idén már je­lentékenyen nőtt a hazai üzle­tekbe szállított mennyiség. Eddig mintegy hatmillió fo­rintot érő szobrot adtak el a magyar piacon. A tavalyi ex­port csak hárommillió forint értéket tett ki, idén viszont is­mét több az olasz megrende­lés. Az Olaszországba, irányu­ló szállítás év végéig a tervek szerint eléri a tízezer dara­bot. Az esztétikai mércéről az Artico gondoskodott: a szob­rocskákat az Iparművészeti és Kereskedelmi Vállalat zsűriz- tette. így aki kedveli az édes­kés, idilli nippeket, aligha csa­lódik e hazai termékekben. (Kocsis) Ifjúsági Társulás egyik alap­szervezeteként működünk, mert semmiféle anyagi, tech­nikai bázissal nem rendelke­zünk, s ők befogadtak. Annyit említünk magunkról, hogy baloldali értékek mentén dol­gozó, pártoktól független if­júsági szervezet vagyunk. De ez a mi számunkra természe­tes, hiszen a srácaink túlnyo­mórészt ipari tanulók, s mun­kások lesznek. A minap a Bör­zsönyben, Kemencén tartot­tunk járőrversenyt. Volt egészségügyi feladat, különbö­ző állomások vietnami híddal, patakátkeléssel, de a régen hagyományos politikai állomás kimaradt a sorból. Programnyilatkozatukat la­pozgatom. Turisztika, egész­ségvédelem, környezetvédelem, sport — olvasom benne. Poli­tikáról ennyit: „ ... érdekek megjelenése elsősorban a ta­nuláshoz. az első munkahely­hez, valamint a lakáshoz való jog területén.” Ez tehát, ma a Budapesti Ifjú Gárda, cégbíróságon be­jegyzett, önálló jogi személy. Ha valaki azt gondolta, a hír­lapíró poénkodni fog létük felett, tévedett. Hiszen annál, hogy ki hogyan viszonyul eh­hez az ifjúsági szervezethez, sokkal fontosabb kell hogy le­gyen: azon törje a fejét, való­ban, mi lesz a perifériára szo­rult srácokkal? Vaion a mai bicskás gyerekek között lesz-e olyan, aki, mint Jézus a Ho’t- tengeren. gvalng akarjon át­menni az úszómedence a' ián? Tóth Béla Endre Ötödik önálló kiállítását nyitotta Hornyák László buda­pesti grafikusművész Százha­lombattán, a kiállítás rende­zője és házigazdája a helyi Matrica Múzeum munkaközös­sége. Hornyák László a fiatal kép­zőművészek közül az egyik nagy ígéret. 1954-ben szüle­tett Budapesten, tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol 1981-ben szerzett diplomát. Már főiskolásként el­nyerte a Kondor Béla-díjat, s 1983-tól kezdve több ösztöndí­jat, melyekkel bejárta Skandi­náviát és az Adria mellettti tájakat, úti élményeit rajzok és grafikák őrzik. Mostani kiállításának — ki­tárulkozásának — meghívójá­ban egy Ottlik Gézától köl­csönzött' idézet olvasható: A művészetnek nincs szüksége Jóval több történelmi té­májú kötet jelenik meg nap jainkban, mint korábban. Miért bíznak egy-egy ilyen mű sikerében a kiadók? Alig­hanem azért, mert a nehezedő gazdasági körülmények között sem alszik ki az emberekben az igazság megismerésének vá­gya. E belső igény természe­tes késztetés o vásárlásra, hogy azáltal korábban még fel nem tárt vagy eltorzitott, vagy éppenséggel elhallgatott té­nyek, összefüggések világosod­janak meg előttük. Ehhez igen gazdag kínálatot találnak. Oly­annyira, hogy az ugyanezen témát feldolgozó szerzők közül válogathatnak. A történelmi témájú köny­vek megjelentetésében élen jár az IKVÁ. A napokban újszerű ötletet valósítottak meg. A Já­tékos történelmi önképző cí­met viselő alkotás már kike­rült a piacra. Szerzői — dr. Sza­bolcs Ottó és Zsoldosné Olay Ágnes — a bennünk pislákoló természetes kíváncsiságra és já­tékosságunkra építettek. E két örök emberi vonásra alapozva szeretnék megtanítani a könyv forgatóit a történelem önálló megismerésére, illetve ezen ké­pességük — s gondolkodásuk Dr. Csathó Istvánnak nem­csak jó érzéke, de szerencsé­je is van. Alig iktatták be hi­vatalába. s máris akkorát lé­pett, mint még egyik elődje sem, akik Budaörsöt igazgat­ták. A Linzben bejegyzett Hamberger Bovg.m.b.h. épít­kezési vállalat és a budapesti Intermentor cég házasságából létrejött kft. rövidesen meg­kezdi a budaörsi autós bevá­sárlóközpont építését, a 7,5 milliárd forintos nagyberuhá­zásba, sportként, Budaörs 16 hektár földterülettel szállt be mint üzlettárs. Ennek értéke — a legmagasabb telekárak­kal számolva — közel sincs arányban azzal a haszonnal, amire a városnak kilátása van az elkövetkező években. Nem tudott landolni Sajnos, Hamberger úrral nem tudtam beszélni, a rossz időjárás miatt magángépe nem tudott a budaörsi reptéren landolni. Johann Roth, a vál­lalat igazgatója és Kemecsei Ferenc, az Intermentor elnö­ke is csak nagyon röviden nyilatkoztak: a bevásárló- központ 170 000 négyzetméte­res területen, közvetlen az M7-es mellett épül fel a mai kor kívánalmainak megfele­lően, s szupermodern lesz. A beruházás munkalehetőséget kínál a város és környéke la­semmilyen igazolásra, létjo­gosultsága indoklására. Ezen lehetne vitatkozni. Mert napjainkban nagyon is sok az olyan művész, aki ön­célú alkotásaival a megbot- ránkoztatásra törekszik, fütyül a közönség véleményére. Hornyák László nem ezek közé tartozik, alkotásai egy merengő, tépelödő művészem­ber lelkének tükörképei, mely­ben nem nehéz felismerni az alkotó mondanivalóját. Hor­nyák a fény és árnyék nyel­vén próbálja ugyanazt elmon­dani, amit Ottlik szavakban mondott el: A világ különb hely, az élet nagyobb szabású dolog, mint amilyennek embe­ri ésszel látszik. A november 16-án megnyílt kiállítást december 9-ig lehet megtekinteni a Matrica Mú­zeumban. — fejlesztésére. Céljuk az is, hogy a diákokat hozzásegítsék a iskolai történelmi feladatok sikeresebb megoldásához, az érettségire, egyetemi felvételi­re való felkészüléshez. Ám mindezt élménnyé teszik. E szórakoztatva okitó, gondolkod­tató könyv nemcsak a tanulás­ban segít, hanem a bonyolult jelenben való eligazodásban is — egy okkal több arra, hogy a felnőttek is forgassák. A közel háromszáz oldal ter­jedelmű könyv sokféle játékot tartalmaz. Egyik sem igényel sok időt, tizenöt-húsz perc is elegendő a történelmi nyomo­záshoz. Eközben gazdagítjuk, felfrissítjük ismereteinket. A sorrendiséget nem kell be­tartanunk! Teljesen szabadon, érdeklődésünknek, kedvünknek megfelelően válogathatunk az kosságának, gyökeresen meg­változtatja Budaörs infra­strukturáltságát. És most ejtsünk néhány szót arról is, mit keresett Herbert Sickinger Budaörsön a héttagú bretzfeldi küldött­ség élén ezen a borongós, hét­végi délutánon. Bretzfeld egy kis város Stuttgarttól 50 kilométerre, s a távolságot véve alapul, ke­vés a valószínűsége annak, hogy valaha is testvérvárosi kapcsolatba lép Budaörssel. A kapcsolattartás alig kétéves, ám az ezt kiváltó okok annál régebbiek. 1946-ban az NSZK északi részében telepítették le h Budaörsről elűzött svábokat, (általában a német ajkú lakos­ságot), ezek nagy része ma is Bretzfeldben és környékén él. A héttagú küldöttség a né­met nemzeti napok rendez­vénysorozatra érkezett Buda­örsre. egyikük, Hans Prach úr a város szülötte, ma is jól beszél magyarul, csak a rit­kábban használatos szavakat keresi. Zömök, ősz hajú férfi, 69 éves. Félórás beszélgetésün­ket minimum tízszer megsza­kítják. sokan ismerik, sokan emlékeznek még Janira. Nulláról indulva — Engem mindenki úgy is­mert: a Prachék Janija. Pedig csak anyám élt, ő nevelt fel, apám, még ’29-ben meghalt. : 1945..februárjában Svábhegyen estem fogságba, négy kemény évet húztam le a Kaukázus­ban „orosz kenyéren”. 1946- ban a kirovod'áli láger ma­gyar foglyok újságjában ol­vastam: Budaörsön megkezdő­dött a svábok kitelepítése, már el is indult az első szerel­vény Németországba. Ettől kezdve még két évig mardo- sott a bizonytalanság, vajon mi lett anyámmal? 1948-ban szabadultam és december 29- én értem Pestre. Budaörsöt messzi elkerültem, mert akkor már suttogták, a hazatérő svábokat internálják. A pesti rokonoktól megkaptam anyám címét, s január 6-án „átlép­tem” Ausztriába. Február 8- án, négy év után, Lehrens- teinsfelben rátaláltam anyám­ra s együtt, a zéróról indulva, újra kezdtük. egyes játékok között, amelyek­re a fokozatosság jellemző: mindig az ismertebb témáktól haladnak a kevésbé ismertek felé — legyen szó akár sze­mélyekről, eseményekről, hely­színekről. A feladványok nagy részével önállóan kell megbir­kózni, de akadnak társasjáté­kok is. A könyv szerkezeti felépí­tésénél fogva igen könnyen kezelhető: a játék témájára utaló címet a feladványok kö­vetik. Megtaláljuk benne a megoldásokat is, igy egyszerű az ellenőrzés. Az olvasók több­sége minden bizonnyal nem sorrendben kezdi a feladvá­nyokat, lesz, aki a Kakukkto­jással, a Keresztrejtvénnyel, más a Történelmi sportjáté­kokkal vagy a Keresd az asz- szonyt! címűt választja. A hu­A mama úgy halt meg 1969- ben, hogy közben egyszer sem járt idehaza, nem tudott virá­got tenni a férje sírjára. — Én is csak 1971-ben jö­hettem először, de azóta rend­szeresen hazajárok. Nem ér­dekes? — néz rám Prach úr szomorú mosollyal. — Ha ide­jövök, azt mondom, hazame­gyek. Ha innen visszatérek Bretzfeldbe, akkor is azt mon­dom: Jiaza. Az ember egy éle­tet leél önmaga hibáján kívül gyökértelenül. s úgy kai meg, hogy nem tudja, hol is az iga­zi otthona. Prach úr egyike azoknak, akik már az 50-es években megalakították odakint a bu­daörsi svábok baráti társasá­gát, s minden év májusában megtartják a hagyományos budaörsi búcsút. A honvágy — Ügy, mint itthon. Dalo­lunk, táncolunk, felelevenítjük a régi szokásokat, s a nagy nevetgélésekbe egy-két könny­csepp is kipottyan ... Amit Prach úr egyszerű szavakkal elmond, Frau Su­zanne Karlyberger a költészet nyelvén teszi a színpadon. A Budaörsön született. Augs- burgban élő írónő ősi sváb öl­tözetben, egy szál gyertyafény mellett lirai monológban mondja el kiűzetésük balladá­ját a szülőföldről. A zsúfolásig teli művelődési ház nagyterme egyetlen néma döbbenet. Min­denkiben ott van a kérdőjel: mire volt ez jó, kinek használt, miért kellett 8000 embert meg- a'ázni, kiszakítani az ősi talaj­ból. — A honvágy. Az volt a legborzasztóbb — suttogja mellettem Prach úr. — Az el­ső években, kivált az idősek, úgy hulltak, mint ősszel a légy. Nem tudták megszokni a száműzetést. A történethez tartozik, hogy Herbert Sickinger felfigyelt a városkájukban élő budaörsiek rendezvényeire, no meg az összetartásra, s 1988-ban hiva­talosan megkereste Budaörs akkori elöljáróit. A levelezést személyes találkozás követte, majd megvetették az alapjait a testvérvárosi kapcsolatok­nak, Herbert Sickinger a szerző­dés aláírása után megjegyez­te: Milyen a véletlen, uraim. Minket nem választott el a vasfüggöny, mégsem tudtunk egymásról. Linznek és Bretz- feldnek Budaörsre kellett jön­ni, hogy megismerkedjen. mór kedvelői valószínűleg a Tréfás történelmi fejtörőhöz lapoznak, amelyen belül pél­dául ilyen kínrimek találha­tók: ha a csata álló, kell ak­kor egy álló. Vagy: a király kalapos, a reformja alapos. A kínrímek kedvelőinek a Titkos küldetésen akad meg a sze­mük. Az olvasónak rejtekúton kell eljutnia az ugyancsak tit­kos célponthoz. Az útirányt minden esetben egy történel­mi dokumentum rejti, s ha si­kerül rájönnie, hogy melyik ország melyik városába kell utaznia, ott megkapja a követ­kező küldeményt. Az első do­kumentumhoz mindig mellé­kelnek egy másodikat is, ezt azonban csak akkor szabad el­olvasni, ha az elsőt nem sike­rült megfejteni. A Játékos történelmi ön­képzőt minilexikon zárja, amely közli a játékokban elő­forduló történelmi személyek nevét — idegeneknél a nevük kiejtését is — s legfontosabb életrajzi adataikat. Ez a rész nem csupán az ismeretek bőr vitásét célozza, hanem arra is alkalmas, hogy adatainak fel- használásával űj játékokat al­kosson az olvasó. Bene Mihály Moravia, kétes erkölcsű Lelki feketelistán Csaknem giccsek, de mégsem azok Olasz nippelc a Pilisből • - V J < " r : ül fi mxi ff *1 Iliit * / i% gl A Matrica Százba lom baltán Fény és árnyék (— gyé —) Véletlen? Ki tudja. Személy szerint élek a gyanúval; a polgár- mester jól időzített húzása. Merthogy Sickinger úr is üzletem­ber, s ki tudja, a Hambergék példáján nem kap-e kedvet ma­ga is egy budaörsi beruházáishoz. Hans Prachról se feledkezzünk meg. Prach úr nyílván be­számol majd az eseményekről, s talán azt is hozzáfűzi: Em­berek, úgy tűnik, ma már nemcsak vendégeskedni, hazaláto­gatni, de pénzt befektetni is érdemes Magyarországon. 31. Gy. O. A király kalapos, reformja alapos! Rejtekúton a titkos célponthoz

Next

/
Thumbnails
Contents