Pest Megyei Hírlap, 1990. november (34. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám

1990. NOVEMBER 14., SZERDA WÊ£M*m 3 0 MONDTA Örökség Ahogyan a Heti Világ- gazdaság (90/45.) nevezi, a „benzinlázadás’’ kulcsfigu­ráinak egyike volt Nagy Sándor, a Magyar Szak- szervezetek Országos Szö­vetségének elnöke. Jogos döntés tehát interjút kérni tőle, készíteni vele. A be­szélgetés közben, ahogyan az természetes ebben a mű­fajban, a pályakép is fel­rajzolódik az olvasó előtt. Ami nem haszontalan, sőt, kimondottan tanulságos. Amikor ugyanis a pályá­nak a szakszervezetekre ju­tó részéről esett szót, N. S. a többi között azt mondot­ta: „1988 nyarán, amikor főtitkárnak választottak, látnom kellett, hogy már csak egy csődtömeget örö­költem”. Ami a csődtöme­get illeti, nincsen, mert nem lehet vita közöttünk. A mondat azonban játékosan homályos, ki-ki úgy értel­mezi, ahogyan neki tetszik. Például az a .......már c sak ..Tehát 1988 nyarán már csak csőd volt? És előtte? Előtte talán nem volt csőd a szakszervezetek megnyomorított szerepkö­re, szereplése? Avagy a csődtömeg, mely jellemezte a helyzetet, pusztán a fötit- kárelőd hagyatéka volt, az­az nem a szakszervezetek­re általában, hanem a tiszt­ségre vonatkozott? S még tovább, ha 1988 nyarán N. S.-nek azt kellett látnia, hogy „már csak egy csőd­tömeget” örököl, mást nem, miért és miként vette át ezt a vállat roppantó, már- már megalázó,, mert az Jrinteítet lehetetlen hely- Ereibe hozó hagyatékot? Tipródásunknak, töpren­gésünknek ezzel sincsen vé­ge, mert hiszen amit 1988 nyarán látott N. S., miért nem látta korábban? Ugyanis 1984 decemberétől már a SZOT titkára volt, azaz három és fél eszten­dőn át a szűk vezetésnek a tagja, akinek bizony illett volna látnia, miként apad (ha volt) a jó, és miként nő a csődtömeg. S ha mégsem látta, akkor vajon mit lá­tott helyette? Az ö szemé­ben volt a hiba, avagy azokban, akik (kik?) át- meg átszabták a látóhatárt? S ha olyan váratlanul derült ki, mi is az örökség (de: mi is?), vajon egyszer, ép­pen a szakszervezeti moz­galom megújulása-megújí- tása érdekében, nem kelle­ne félreérthetetlenné tenni az örökhagyókat és az örök­séget?! KLIENS Leszavazták a minisztert Halasztott határozathozatal Csupán az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban való tagság elfogadásáról és az ezzel kapcsolatos más kérdé­sekről szóló országgyűlési határozatot fogadta cl keddi ülésén az Országgyűlés, a többi törvényjavaslatról a határozatot el­napolták. Délután háromnegyed ötkor fejeződött be a mun­kanap. Az építési tilalom feloldásának elhalasztása érdekében tett javaslatot az építésügyről szóló törvény módosítására a környezetvédelmi bizottság, valamint Kádár Péter. Kedden — az érdemi munka megkezdése előtt — a Parlament úgy dön­tött: az indítványt sürgősséggel tárgyalja majd. Ezután a plénum ott foly­tatta, ahol hétfő este abba­hagyta: az illetékekről szóló törvényjavaslat általános vi­tájában szót kérők véleményét hallgatta meg, A képviselők többsége a la­kásszerzés megkönnyítése ér­dekében emelt szót, javasolva például, hogy ha a gyermekek együtt laknak a szülőkkel, a szülők halála esetén az első örökölt rész- vagy lakástu­lajdon legyen illetékmentes számukra. A javaslatok között szerepelt, hogy lakástulajdon ajándékozása esetén az egyéb­ként járó illetéknek csak a fe­lét kelljen megfizetni. Volt, aki azt szorgalmazta, hogy ne le­gyen különbség a lakosság és a különböző ingatlanközvetítő intézmények illetékkötelezett­sége vagy -mentessége között. Balás István pedig egyenesen azt indítványozta: jelentős mértékben csökkentsék az ille­tékkulcsokat. A képviselő meg­ítélése szerint nem progresz- szív, hanem lineáris kulcsot kell bevezetni, mert a prog­resszivitásnak elsősorban ei- kobzó funkciója van. Bár több hozzászóló nem je­lentkezett, az elnöklő Szabad György — a házbizottság ko­rábbi döntésének megfelelően ,t- az.általános vitát nem zárta Te, csupán elnapolta, mondván: legyen mód további módosítá­sok érlelésére. Ugyancsak a délelőtti órák­ban zárult le a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az elhangzott képvise­lői javaslatokra, észrevételek­re Balsai István igazságügy- miniszter válaszolt. Elmondta, hogy a versenyjog három leg­fontosabb részét tartalmazó rendelkezésekhez — köztük a kartelltilalomhoz, a gazdasá­gi erőfölénnyel való visszaélés tilalmához, valamint a fúzió- kontrolihoz — érkezett a leg­több módosító indítvány. Rá­mutatott, hogy a magyar gaz­dasági viszonyok között a ké­szülő versenyjognak egyik leg­fontosabb része a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés ti­lalmáról szóló szabályozás. A gazdasági erőfölény meghatá­rozásába külföldi tapasztalatok alapján került be az a pont, Pesszimista a szakértők jövőképe Közgazdasági horror? Közgazdasági horrornak le­hetünk tanúi, ha a magyar gazdaság mutatószámait vesz- szük figyelembe — ez a vé­lemény is elhangzott a Ko- ping-Datorg egyik szakértőjé­től azán az eszmecserén, ame­lyet a* MTESZ budapesti szer­vezete és gazdasági vitafóru­ma rendezett, a szövetség Kos­suth téri székházában a ma­gyar gazdaság jövőbeni kilá­tásairól. Az előadók — köztük Vér­tes András, a Gazdaságkutató Intézet igazgatója — rendkí­vül pesszimistán láttatták ha­zánk gazdasági jövőképét. Fő­ként a jövő évi kilátásokat ítélték kedvezőtlennek: véle­ményük szerint a magyar gaz­daság elmélyülő válságával kell számolni a megváltozó külgazdasági körülmények miatt. Mintegy 1,5—2 milliárd dolláros veszteséget jelent az országnak a kelet-európai ke­reskedelemben kialakuló cse­rearányromlás. Ám a belső feltételek sem nevezhetők ró­zsásnak a gazdasági kibonta­kozás számára. Nem tisztázot­tak például olyan alapvető problémák, mint a privatizá­ció kérdései, a nyomasztóvá váló költségvetési hiány, amely az előrejelzések szerint mintegy 120-170-180 milliárd forintra is rúghat, szemben a 100 milliárd forintos előirány­zattal. S az inflációs nyomás ugyancsak erősödhet, amely­nek mértéke a számítások sze­rint elérheti a 38—49 száza­lékot is. Ahhoz, hogy ebből a krízis- helyzetből kilábalhassunk — hangoztatta az egyik előadó —, mindenekelőtt konkrét stabilizációs kormányprog­ramra van szükség, s a bi­zonytalansági tényezőket, amelyek még jelen vannak a gazdaságban, a minimumra szükséges csökkenteni, s mindehhez nélkülözhetetlen a külföldi segítség. amely a piaci részesedés ará­nyában vizsgálja a kérdést. Ennek mértékével kapcsolat­ban azonban rengeteg módosí­tó indítvány érkezett. Balsai István azonban továbbra is úgy vélekedett, hogy a fejlett versenyjoggal rendelkező or­szágok gyakorlatához igazodva azt a megfogalmazást kell megtartani, amely szerint erő­fölényben van az, akinek a vizsgált időszakban az érintett piacon az adott áru tekinteté­ben a 30 százalékot meghalad­ja a részesedése. Több képviselő abbéli aggá­lyát fogalmazta meg, hogy a magyar piac sajátosságai foly­tán a legtöbb szereplő részese­dése meghaladja a 30 százalé­kot, ezért ők állandóan bele­ütköznek majd ebbe a tilalmi plafonba. Az igazságügy-mi­niszter ezzel szemben arra fi­gyelmeztetett, hogy a törvény a gazdasági erőfölények meg­létét önmagában nem tiltja, csupán az azzal való vissza­élést. A tisztességtelen piaci ma­gatartás tilalmáról szóló tör­vényjavaslat ügyében a hatá­rozathozatalt a következő ülé­sen tárgyalják meg. Ugyancsak a jövő héten szü­letik döntés az árak megnHa'- pitásáról szóló törvényjavas­latról,- amelynek tárgyalását az Országgyűlés kedden délben lezárta. Délután interpellációk és kérdések tárgyalásával folyta­tódott a munka. Az interpellá­ciók sorából érdekesnek bizo­nyult Horváth Vilmos (SZDSZ) képviselőé, aki horvát nyelven azt kérte a művelődési és köz­oktatási minisztertől, hogy a televízió rendszeresen, állan­dó időpontban sugározzon hor­vát nyelvű műsort. A mi­niszter támogatta a képviselő igényét, és egyetértett azzal, hogy a nemzetiségek kultúrá­jának fenntartása az ország érdeke. A választ nemcsak a Parlament, de az ellenzéki képviselő is elfogadta. Kósáné Kovács Magda (MSZP) interpellációjában ar­ról érdeklődött, hogy terve­zik-e az érdekképviseleti szer­vek bekapcsolását a privatizá­ciós program elkészítésébe, illetve annak végrehajtásába. Itt pontosan az előbbi eset for­dítottja játszódott le: mivel Mádl Ferenc válasza nélkülöz­te a konkrétumokat, azt nem­csak a szocialista képviselőnő, de a biztos kormány többségű Országgyűlés is elutasította. A házbizottság az ebédszü­netben' megtartott ülésén nem talált olyan előterjesztést, amelyet kedden még megtár­gyalhattak volna, ezért a ter­vezettnél mintegy másfél órá­val korábban fejeződött be a keddi munka a Parlamentben. Végezetül Vörös Vince beje­lentette: a kormány sürgősség­gel benyújtotta a köztársasági megbízottak jogállásáról, hiva­taláról és egyes feladatairól, valamint a bírák, az ügyészek, a bírósági és ügyészségi dol­gozók• előmeneteléről- és java­dalmazásáról szóló tôrvénÿ.i a- vaslatokát. A pléhtim thindkét előterjesztés sürgős tárgyalását elfogadta. Hozzászólás cikkünkhöz Fájdalomdíj vagy fizetés A Pest Megyei Hírlap 1990. november 8-i számában „Mil­liókat érő polgármesterek?” című cikkükben nem titkol­ható célzattal közlik az olva­sókkal, hogy a nagymarosi polgármester fizetése 51350 forint, több, mint a váci és a Budapest XI. kerületi polgár- mesteré. Azt azonban elmulasztották megírni, hogy ez a bruttó fi­zetés a valóságban a csatolt illetmény jegyzék szerint 28 149 forintot tesz ki a személyi jö­vedelemadó és a járulékok levonása után. Kérem, hogy a teljesség kedvéért ezt is közöljék a Pest Megyei Hírlap olvasóival. Megjegyzem egyébként, hogy a Nagymarosi önkor­mányzati Képviselő-testület szuverén joga a polgármester illetményének a megállapítá­sa. Az én esetemben pedig a testület méltányolta, hogy mostani munkaviszonyom’ előtt már 50 évet ledolgoztam. Ép­pen Nagymaroson voltam köz- igazgatási jegyző 1946—1950- ig, majd politikai okokból a közigazgatásból valósággal el kellett menekülnöm. 1956-ban pedig a Nagyma­rosi Nemzeti Bizottság elnö­keként, majd az egész szobi járás nemzeti bizottsága és közigazgatási vezetőjeként dolgoztam. Ezért a tevékeny­ségemért pedig 10 évi börtönt kaptam a Kádár-féle kor­mánytól. illetve bíróságaitól. Az önkormányzati képvise­lő-testület határozata mögött tehát mindezek az indokok, illetve az eddigi pályafutásom megítélése benne foglaltatik. <5 írásunkban nem csak a ^ nagymarosi első ember fizclé- i sét közöltük, hanem tételesen y öl másik polgármestertársáéi Is. (Utólag megjegyezzük — s hittük, ez természetes —, hogy minden esetben bruttó pénz­ről volt szó.) Találomra citál­tuk a példákat, bár a nagyma­rosi fizetés fclemlitésében any- nyi célzatosság azért volt, hogy tudomásunk szerint az az összeg a legmagasabb a me­gyében. Kétségtelen — s ezt nem is vitattuk —, hogy az önkor­mányzat joga megállapítani az illetmény összegéi. Arról vi­szont a. fenti levélből értesül­tünk — mi tagadás, döbben­ten —, hogy Nagymaroson a kalkulációba belejátszott Or- mándy József politikai múltja és a jogtalan börtönévek. Kár­pótlást azonban csak a tör­vény ítélhet meg, az igazság­talanul elszenvedett sérelme­kért nem indokolt az önkor­mányzat költségvetését terhelő polgármesteri fizetéssel elégté­telt adni. F. E. SZAKÉRTELEM NÉLKÜL Elcsúszhat az olajon Azzal a minap megjelent hírrel kapcsolatban, hogy Sze­ged város önkormányzata 1991-re élelmiszerért cserében magá nszá 11 í tők tói 300 ezer ton­na tyuraeni olajat vásárol, Bu­do Dénes, a százhalombattai kőolajfinomító tájékoztatási főmunkatársa elmondta: a kő­olajbeszerzés közelgő liberali­zálása kapcsán várhatóan mind több vállalat és szervezet vásárol olajat. Az importőrök­nek azonban gondolniuk kell arra is, hogy az így beszerzett nyersanyagot szállítani, átme­netileg tárolni is kell. A jó minőségű, a jelenleginél ke­vesebb környezeti ártalmat okozó, elfogadható árfekvésű nyersolajat a kőolajfinomító is megvásárolja, ha az össze­egyeztethető saját beszerzései­vel, 'készletezésével és terme­lésével. A százhalombattai kő- olajfinomító egyébként partner kíván lenni a szakmai tanács­adástól kezdve a kőolaj meg­vásárlásáig. Arra azonban már most felhívja a figyelmet, hogy kellő szakértelem nélkül senki ne lépjen az olajpiacra. Ugyanis lehetetlen nyereségre szert tenni, ha a feldolgozás technológiáját elmulasztják összevetni a több tucat minő­ségi változatban előforduló nyersolajjal. Egyébként — tette hozzá Buda Dénes —• a rövidesen Parlament elé karü­lő „olajtörvény” követelmé­nyei a nyugati gyakorlathoz hasonlóan gátat állítanak majd a spontán beszerzők elé azzal, hogy a piaci beszerzés szerinti kötelező készletezést is előírják. A régió érdekeiért Képviselő-választás Budaörsön Üjabb szakaszába lépett az önkormányzati rendszer mű­ködtetésének beindítása, kedd délután Budaörsön került sor a Pest Megyei önkormány­zati Képviselő-testület első tíz képviselőjének megválasztá­sára. Pest megye 182 települése tíz körzetközpont köré tömö­rül — Budaörs, Szentendre, Vác—Dunakeszi, Gödöllő, Mo- nor, Nagylcáta, Nagyltörös— Cegléd, Dabas, Ráckeve—Szi- getszentmiklós, Érd—Százha­lombatta —, s noha a lista elején Budaörs áll, a novem­ber végéig lezajló küldöttgyű­lés és képviselő-választások sorrendjét nem a térség faj­súlya, hanem a véletlen dik­tálta. Budaörsön 57 küldött jelent meg, a 19 település egyenként három jelöltet küldött a vá­lasztásra. A megjelenteket dr. Csathó István. Budaörs új pol­gármestere köszöntötte, köz­tük dr. Petrik Jánost, a volt megyei tanács ma még funk­cionáló vb-titkárát és dr. Erdé­lyi Lászlót, a szervezési és jogi osztály vezetőjét, akikre a vá­lasztás levezetésének tiszte hárult. Dr. Petrik és dr. Erdélyi a tanácskozás előtt közösen nyi­latkozott lapunknak, többek között azt próbálták érzékel­tetni, hogy mi a különbség a volt megyei tanács és a most megválasztásra kerülő önkor­mányzati képviselő-testület hatásköre közt, illetve milyen szerepet tölt majd be egy kép­viselő az általa patronált kör­zetben. — Számbelileg alig van el­térés. A megyei tanácsnak 101 tagja volt, az önkormányzati képviselő-testületnek 96 tagja lesz, lévén, hogy a megyében 960 ezer ember él, s a jogsza­bályok értelmében minden 10 ezer lakosra egy képviselő jut. — Amiből is az következik, hogy nem minden település­nek lesz saját képviselője? — Ez a múltban sem volt, noha akkor merőben más sze­repet töltött be egy képviselő a tanácsban. Rajta múlt, hogy milyen előnyöket és mennyi pénzt kapott a megyétől az általa képviselt két-három, vagy ennél több település. A megye elosztó szerepe meg­szűnt, mint ahogy a megye és a település közti alá- és föléren­deltségi gyakorlat is a múlté. A jövőre a mellérendeltségü, korrekt partneri kapcsolat a jellemző, ez viszont azt fel­tételezi — kívánja — a kép­viselőktől, hogy ne csupán a szűk pátriájukra összpontosít­sanak, hanem a térség, ponto­sabban a megye összérdekében gondolkodjanak és döntsenek. A választásokat megelőzően ugyanez elhangzott a jelöltek előtt is, persze bővebben, mindazonáltal néhányan vol­tak. akik azt taglalták, vajon az érdekek konfrontálásakor milyen esélye van egy olyan településnek, melynek nincs saját képviselője a megyénél. A vita során nem kapott helyet a pártok csatározása — még csak utalások sem tör­téntek —, ami nyilván abból adódott, hogy a jelöltek zöme párton kívüli, független. A választások eredménye­ként a budaörsi régiót a kö­vetkezők képviselik a Pest Megyei Önkormányzati Képvi­selő-testületben: Szilágyi Lász­ló (Perbál), Szegedi Pál (Zsám- bék), Hermán István (Tök), Kállai László (Telki), Varga Sándor (Törökbálint). Juhász Ágostonné (Budajenő), dr. Baske Ferenc (Pilisvörösvár), dr. Bak Ferenc (Tinnye), Ka­sza Péter (Piliscsaba) és Sza­bó Andrásáé (Páty). (—matula—) 890 milliós aktívum Kedvező dollármérleg A legújabb összesítés sze­rint kedvezően alakul a ma­gyar külkereskedelem dollár­egyenlege: október végéig 890 millió dolláraktívum keletke­zett, szemben a tavaly ilyen­kori 285 millió dollárral — közölték a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériu­mában. Az export az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 16 százalékkal emelkedett, s ösz- szesen 5130 milliárd dollár értékű volt. Ezen belül figye­lemreméltó, hogy az EGK-tag- államokba a magyar vállala­tok 24 százalékkal növelték kivitelüket. A legnagyobb mértékben — 41 százalékkal — az NSZK-ba irányuló ex­port nőtt. A teljes magyar dollárim­port viszont ugyanakkor mindössze 2 százalékkal emel­kedett az elmúlt év első tíz hónapjához képest, s így ösz- szesen 4 240 milliárd dollár volt. Bár ebben még nem sze­repel az októberben a medi­terrán térségből megrendelt 518 ezer tonna kőolaj után fi­zetendő mintegy 170 millió dollár, s természetesen az sem, hogy az év hátralevő ré­szében még további, mintegy 140 millió dollár értékű olaj vásárlására kell számítani, nem biztos, hogy romlani fog a dolláregyenleg. A magyar vállalatok ugyanis az év utol­só hónapjaiban rendszerint a szokásosnál többet exportál­nak. Az év első tíz hónapjában a rubelelszámolású export érté­ke 4 351 milliárd volt, s ez 23 százalékkal kevesebb, mint a tavalyi kivitel. A rubelim­port 4 552 milliárd volt, ami 19 százalékos visszaesést mu­tat. Az így kialakult 199 mil­lió rubeles passzívum viszont megfelel a terveknek. Az el­múlt évben ugyanis ilyenkor 438 millió rubel aktívumot mutatott az egyenleg, azaz ek­kora összegű kamatmentes hi­telt nyújtott Magyarország a K GST-partnereknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents