Pest Megyei Hírlap, 1990. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1990-10-13 / 241. szám
Szereidre vágyó apróságok Ha széthullik a család Ç Amikor nagyanyám úgy ^ ítélte meg, felnőttem, ak- ^ kor egy könyvet kaptam § tőle ajándékba. Az 1943- ^ ban a Szent István Társu- ^ lat által kiadott ö meg én >: elműt, amit Dán György t; zárdalelkész írt, s a házas- ^ ságra, a családi életre való ^ felkészítésre szánta leá- $ nyoknak, asszonyoknak. A könyv első soraiban a Tudományok tudománya fejezetben így szól hozzánk: Kedves Leánytestvérem, valószínűleg házasságban töltőd majd el egész életedet! Így jónak, vagy rossznak, megelégedettnek vagy elkeseredettnek ítéled majd életedet aszerint, amilyen a házasságod lesz. Gyakran keservesen csalódnak az emberek házasságukban, gyakori a szerencsétlen házasság! Tanácsot, segítséget, fájdalom, többnyire csak akkor keresnek, amikor szerencsétlen házaséletük már sürgős segítségre szorul, sőt bizony néha már csak akkor, amikor elkésett a segítség. Fontos tehát, hogy amikor annyi mindenfélét tanulunk, olvasunk az életben, a legnehezebb és legfontosabb tudományt: a jó házasság tudományát is megtanuljuk. A házasság, mondják, olyan, aki benne van, az kifelé kacsingat. aki pedig kívül van, az arra vágyik, hogy társra találjon. Régen tragédiákba is torkolhatott, ha valakit nem a hőn szeretett ifjúhoz vagy hölgyhöz adtak a szülők, hanem vagyont vagyonnal, földet földdel házasítottak. Am, ma azt hiszem, senki sem mondhatja, hogy kényszerházasságot kötött, mert szabadon választhat élettársat magának. Ám szomorú tapasztalatok bizonyítják, hogy a lángoló szerelem egyik percről a másikra át tud csapni szörnyű gyűlöletbe, igaz, mondják, mindkét érzés egy tőről fakad. A tolerancia, a tűrőképesség hiánya a legszebben induló kapcsolatokat is elronthatja. No meg ott van a szerepzavar. amellyel, azt hiszem, valamennyi asszony "megküzd. Amikor először fogalmazódott meg bennem, hogy nem tudom igazán beleélni magamat abba a sokféle szerepbe, amit csinálnom kell, illetve akárhogy szeretném is, egyiket sem tudom tökéletesen megvalósítani — magamat okoltam, mert nem tudom az időmet jól beosztani, rosszul sáfárkodom vele. Am amikor ugyanazt a gondolatsort hallottam másoktól is, megnyugodtam: nemcsak egyedül bennem van a hiba. Ugye, elvárják tőlem, hogy a munkahelyemen helytálljak — s mert a családi jövedelem árakhoz viszonyított értéke kevés —, soha nem engedhettük meg magunknak, hogy esetleg négyórás munkaidőt vállaljak, s több időm legyen a családra, a házastársra. S így maradtak mindig a tudat alatt rossznak ítélt megoldások. S maradt az örökös lelki- ismeret-furdalás: kevés az az idő, amit a gyerekeknek szánunk. Persze azt hiszem, a gyerek, a gyerekek testi, lelki harmonikus fejlődését még mindig jobban elősegíti egy egyben levő, ám rohanó életet folytató család, mint az, amelyikben valamelyik szülő távol él, esetleg új családot alapított. Soha nem tudtam felfogni és megérteni, miként lehet az, hogy amikor elválnak a szülők, akkor a távol élő, a tartásdíjfizetésre kötelezett, nemcsak hogy igyekszik kibújni a fizetés alól, hanem sok esetben nem is kiváncsi többé gyermekére, holott előtte láthatóan nagyon szerette őt. S azt sem tudtam megérteni, hogy a mai asszonyok — tisztelet a kivételnek — szinte sportot űznek abból, hogy elválnak férjüktől, s az indokok sokszor érthetetlenek a kívül-" állónak. S a válások legtöbbször akkor következnek be, amikor évek gürcölése árán végre révbe jutnának, felépül a saját családi otthon, eközben elhidegül a házastársi kapcsolat. S ilyenkor a szenvedő alanyok a gyerekek, akik legtöbbször nem tudják, csak sejtik, miért váltak el a szüleik. Nekik titkolniuk kell, hogy mit éreznek, a legjobb barátnak, barátnőnek mondják el véleményüket: hiányzik az apu, az anyukája nem engedi, hogy meglátogassa apját és ígv tovább. A pedagógus azt látja, hogy a harmonikus családban élő gyermekekkel — de nem is mindig csak azokkal — nincs nagy gond a tanulásnál. Ám akik csonka családban élnek, azok mások, ők magukban tartják gondjaikat, zárkózottak. S ha baj van a tanulással, magatartással, legfeljebb egy-egy elejtett szóból tudnak következtetni arra, hogy a szétszakadás időszakát éli a család. MÁR 1989-ben tudósítottunk e hasábokon, hogy székesfehérvári központtal szerveződik egy kis közösség — a Doni Bajtársak Köre. Látva az engedékenyebb politikai vezetésben levő lehetőségeket, megalakulhatott e szervezet. A Váci Hírlapban megjelent felhívásunk ugyan nem volt eredményes akkor, sokan még félelemben éltek, s nem mertek jelentkezni a szervezendő zarándokúira. Nem rajtunk, a szervezeten múlt a sikertelenség, hanem az akkori szovjet partnereken. A kegyeleti utazás — hogy felkeressük a Don- kanyari csatatereket — nem valósulhatott meg. E néhány mondat előzményéhez tartozik személyes élményem. 1982-ben próbáltam felkeresni a régi harcterek valamelyikét. Hat napig tartózkodhattam — természetesen IBUSZ-úton — a hatalmas országban, amikor egy orosz barátom segítségével (szegény Leonyid rákban halt meg azután, negyvenkét éves korában!) elszökhettem társaimtól, s átkelhettem a Donon. Bizony, egyetlen temetőt, egyetlen katonasírt sem találtunk! Kétnapos kutatás után, tekintettel, hogy barátom szabadságát kockáztatta e kaland miatt, feladtam a sírkeresést. A Váci Fórum májusi számában közölt felhívásomnak már nagyobb volt ez eredménye. A bajtársi körnek ma tíz tagja van a városban. Ketten még élő szenvedői a negyvennyolc évvel ezelőtti orosz télnek, a többiek kegyeletből, hozzátartozói jogon támogatnak bennünket. Velem együtt most már bizakodnak abban, hogy a kör fáradozása nem volt hiábavaló. Erre a köztársasági elnök ukrajnai látogatása ad reményt. Ugyanis ekkor jelentette be L. Kravcsuk, az Ukrán Köztársaság elnöke, hogy támogatja a magyarok kívánságát, miszerint Ukrajnában, a valamikori csataterek közelében felállíthatnak egy emlékművet annak a kétszázezer magyar áldozatnak az emlékére, akik értelmetlen halálukat lelték a Don mellett. Kravcsuk elnök kérésének teljesítését — mint ellentételt — Göncz Árpád megígérhette: azt. hogy támogassuk majd Ukrajna önállósági törekvéseit, azt, hogy ismerjük el majdan országuk függetlenségét; s továbbá azt. hogy ápoljuk ezután is hazánk földjében nyugvó ukrán katonák sírját. L. Kravcsuk harmadik kérése a legkönnyebben teljesíthető. Talán emlékeznek olvasóink arra, amit májusban írtam: „...most, amikor megkezdték kivonulásukat a szovjet csapatok, különösen fontos a teljes megbékélés. Vállalt és humánus feladatunk marad a hazánk földjében nyugvó idegen katonák sírjának ápolása. Ám a mi halottainkkal másoknak kell megbékélniük, s nem akadályozhatják a hozzájuk vezető utunkat...” TALÁN most, az ukránokkal együtt érezhetjük úgy, hogy az elesett katona elhagyott sírjából is jelkép lesz, intelem marad az utódok számára és tagadása a hiábavaló halálnak! Csankó Lajos A hitoktató szerint azok a gyerekek, akiknél hiányzik valamelyik szülő, ragaszko- dóbbak, szeretetéhesek, nem tudják, nem érzik magukban, mi az a szeretet, hiszen legtöbb helyen hiányzik az apa. Sok esetben egészségtelen kapcsolatok alakulnak ki gyerek és szülő között. Ismerősöm mesélte — aki maga harmonikus családi életet él, persze nekik sem volt mindig könnyű —, hogy amikor barátnőjétől megtudta, három hónapos ismeretség után akar fia megházasodni, nemtetszését fejezte ki, s azt a választ kapta, legfeljebb majd elválnak. S ezt olyart asszony mondta, aki maga is több mint húsz éve él együtt a férjével. — Talán mi is hibásak vagyunk, talán mi rontottuk el gyerekeink nevelését! — mondja ismerősöm. Alighanem igaza van, ám akármilyen nehéz ma élni, a receptet nem nehéz megtalálni: szeretet, megértés, kölcsönös tisztelet, tolerancia. Könnyű ezt mondani, de nehezebb megtartani — mondhatják, ám a család szerepe nemcsak a gyerekek fejlődése szempontjából vitathatatlan, hanem a nyugodt, kiegyensúlyozott életet is ez a kisebb- nagyobb közösség biztosíthatja. (halász) A guberáló Kora reggel, hat óra múlt néhány perccel. A tízemeletesek között, a Földváry téren az egyik szeméttárolóban inas, hetvenes éveiben járó férfi turkál, mustrál- gatja a keze ügyébe kerülő hulladékokat. Ha valami felkelti az érdeklődését, rövid gondolkodás után zsákjába dobja. A buszt már amúgy is lekéstem, bőven van időm a következő járat indulásáig. — Megkezdjük a műszakot? — biccent felém barátságosan az apóka. — Igen. Hogy megy az üzlet? — Egyre rosszabbul. Takarékosabbak lettek az emberek, jobban megnézik, mit dobnak ki a szemétbe. Ráadásul még szégyenlősködnek is. A múltkorában egy negyedkilós kenyeret félkilónyi újságpapírba csomagoltak. Rengeteget bajlódtam, mire sikerült kibontanom. Persze azért elvétve alig használt ruhadarabok is kerülnek a tarisznyámba. — S mire fordítja a bevételt? — Hozzávágom a nyugdíjhoz. A feleségemmel békésen eléldegélünk belőle, nincsenek nagy igényeink. Ha meglátogatnak bennünket a gyerekek, a zsebükbe nyomok néhány forintot. Szükségük van a segítségünkre, házra gyűjtenek! Bartha Gyula VÁCI Tízparancsolat — szülőknek Milyen is a gyermek? Tibor atya nemrég került a városba. Az első hittanóra, amit tartott, nagy élményt jelentett. A gyerekek beszámoltak az osztálytársaknak, s a második, harmadik alkalommal már növekedett is a létszám. Az atya nemcsak a gyermekeket tanítja, hanem a szülőkhöz is szól, így küldte el meghívóját a szülői értekezletekre, amelyen olvasható a keresztény szülőknek szóló tízparancsolat. Amit, úgy hisszük, nemcsak a vallást gyakorlóknak illik megtartani, hanem minden gyermekét szerető, s más világnézetet valló szülőnek is. Íme: 1. Soha ne feledkezz meg gyermekednek tett ígéretedről; 2. Soha ne tégy olyat, amit gyermekednek tiltasz!; 3. Hibáidat ismerd be előtte, soha ne próbálj mást vádolni értük! 4. Ne szakítsd félbe gyermekedet, amikor beszél; 5. Ne becsüld le gyermeked vágyait, szándékait, soha ne mondd neki, hogy ostoba; 6. Óvakodj az igazságtalan büntetéstől; 7. Ne beszélj túl sokat a pénzről; 8. Ne beszélj másoknak gyermeked titkairól; 9. Ne hangsúlyozd, milyen okos, ügyes és szófogadó voltál az ö korában; 10. Szüntelen igyekezz beleélni magad az ő helyzetébe. (H. E.) Fórumj szövetség, társaság A művelődés szabadsága Egyet kell értenem Vass István országgyűlési képviselővel. Ö mondta október nyolcadikén, a váci Madach Imre Művelődési Központ egyik rendezvényén, hogy a kultúra legalapvetőbb sajátossága a szabadság. Csakhogy, hol ez a szabadság mostanában? A tudás, a művészi értékek terjesztésének és terjedésének igen sok akadálya van. A legfontosabb, hogy a művelődéshez idő kell, s lehetőleg kipihent idegrendszer. Ezzel együtt pénz, amiből szolgáltatni, ajánlani és alkotni lehet, másrészt mindezt igénybe venni, szakmai szóval mondva: befogadni. A honpolgár kezdetben azért nem olvas, mert nincs ideje. Azért nem vesz színházjegyet, mert egyre romló reálbéréből már nem telik neki. Később meg már az lesz a baj, hogy a keletkező és kielégítetlen igények egy idő után kialusznak, a fásultság közömbösít. Innen az újabb lépcsőfok már lehet az igénytelenség is. Nem mellékes körülmény, hogy míg van, aki még a XIX. század legnagyobb magyar festőit sem ismerte meg, a fokozatosság követelményét el nem ismerők már az avantgárd, a nonfiguratív tárlatokra invitálják. Ez legfeljebb egyszer lesz sikeres, bár formálisan, de több alkalommal még úgy sem. Most, amikor még kevesebb lesz a mecénás, nem emelik, hanem csökkentik a kulturális intézmények támogatását, áruvá teszik a kultúrát, egyre nehezebb lesz az igazi értékek közvetítése. Ennek pedig nagy a veszélye, mert a nemzeti műveltség, a közerkölcs mai ismeretében minden korábbi időszaknál fontosabb lenne az emberi személyiség gazdagítása, nemesítése. A felsorolt gondolatokat ismertette lényegében az az erősen szakzsargonban írott levél, amely a művelődési központból érkezett váci értelmiségiek, tanárok, művészek, lokálpatrióták címére. Előttük fejtette ki erről szóban is nézeteit dr. Bea Józsefné igazgatóhelyettes, javaslatot téve arra, hogy az országban megalakult Szabadművelődési Szövetség példájára Vácott is alakuljon hasonló szervezet. Ez tartozhatna az országos szövetséghez, lehetne akár független, bármely néven. A fő cél a kulturális érdekek védelme, terjesztése, a közízlést rontó tendenciákkal szembeni módszerek megtalálása. az anyagi alapok megteremtése, a meg'évők védelme. A kibontakozó élénk vitában El, ha nem is virágzik Az áttűnések varázsos műfaja Bár Európa-, sőt világszerte megismerték városunk nevét a diaporáma műfajának művelői, idehaza, szű- kebb pátriánkban nem övezi különös figyelem. Sajnos egyáltalán nincsenek események, amelyek a váciak tömegeit képesek volnának megmozgatni. A látvány pedig, amit a diaporáma nyújtani tud, egészen különleges. Aki most elmulasztotta, az ilyen fesztiváli keretek között. csak két év múlva pótolhatja. szerző Kilenc ország diaporáma- művészei küldtek versenymunkát ez alkalommal. A magyarokon kívül Belgiumból, Hollandiából, Csehszlovákiából, Romániából, Ausztráliából, Franciaországból, Jugoszláviából és Dél-Afrikából. Ez utóbbi versenymű az elő- zsűri rostáján kihullott. Az idei, XIII-iik nemzetközi dia- poráma-fesztiválon sajnálatos módon csak kevés külföldi szerző jelent meg személyesen is. Ennek oka, hogy egy időben zajlottak Németországban egy nagyszabású fotótechnikai vásár eseményei, valamint az ausztriai Linzben is ekkor volt egy rivális diaporáma- fesztivál. Kocsis Ivánt, a Magyar Diaporáma és Multivízió Egyesület főtitkárát kérdeztük: vajon most a video korában még mindig olyan varázsos műfaj-e a diaporáma? — Ami a beküldött munkák számát illeti, nincs okunk aggódni. 41 műből válogathatott a zsűri, végül 30 vett részt a díjakért folytatott küzdelemben. A diaporáma varázsát véleményem szerint nem kisebbíti a video, hiszen az egészen más. Csak azok gondolják így, akik szerint a diaporáma a mozgókép babérjaira pályázott. Erről szó sincs, a miénk egy külön műfaj. Az, hogy Nyugaton és idehaza is némileg csökkent az ilyen fesztiválok száma, inkább annak tulajdonítható, hogy kiöregedtek, elfáradtak a diaporáma úttörői. — Vannak-e új színek, formák, esetleg új technikák, amivel teljesebbé teszik a látványt és zavartalanabbá a műélvezetet? — Alapjaiban nem változott, de nem is változhatna, hiszen akkor lényegétől fosztanánk meg. Mégis mindig van újdonság. Technikailag a képkeverés terén kellett tökéletesíteni a vetítéseket. Az áttűnések során probléma volt, hogy adott esetben nem elég gyors. Ezért már nem két, hanem négy diavetítőt is használnak. Külföldön nem ritka a számítógép vezérelte vetítés. Ez lehetővé teszi, hogy mindenkor százszázalékosan érvényesüljenek a szándékai. — Itt is használták ezt a legkorszerűbb módszert? — Nem, megmaradtunk a maximum négygépes vetítés nél. Am egy újításról mégis beszámolhatok. Idén háttérvetítéssel adtuk a képeket. Ez azt jelenti, hogy a közönséget nem zavarja a technika, csak a produkciót látják. Nagyon sikeres volt — válaszolta a főtitkár. A beszélgetés végén közöljük a díjazottak neveit: a fesztivál fődíját, a trófeát magyar szerző, Kovács Sándor Dalok a labdatérről című munkájával nyerte el. Fesztiválplakettet kaptak: Bá- nyay Gábor Metamorfózis, Eifert János Helyzetjelentés, Jacques van de Weerdt (Belgium), Jean és Antonius Klumper (Hollandia) Rembrandt, hol vagy? című alkotások. A további számos díj közül, mivel még húszat adtak ki, csupán a váci felajánlásokat emeljük ki. A Forte Fotokémiai Ipar tiszteletdíját Bá- nyay Gábor Boleró ja, a Vác Város Tanácsának tiszteletdíját Szőke János Drótok között je és a Dunai Cement- és Mészmű Kft. tiszteletdíját Eifert János Helyzetjelentése kapta. Dudás Zoltán többeg között Makiári József, a Vox Humana énekkar karnagya annak a nézetének adott hangot, hogy szerinte egy ilyen városi testületnek valakivel polemizálnia is kell. Ez a valaki pedig előreláthatólag az anyagi alapok nagy részének biztosítására hivatott ön- kormányzat lesz. Ehhez a sorok írója, akit inkább a szakmai érdeklődés vonzott a helyszínre, s közben tudósítóvá lett, azt teheti hozzá: polemizálni ma már csak hátország előterében lehet, valakik nevében, érdekében, nem csupán önmagáért a társulatnak. Az ide csatlakozó, művelődni vágyó lakosság érdekeinek kell tehát a szószólójává válni, ám azokkal közvetlen kapcsolatban. Az is elhangzott már, hogy az anyagi alapok gyengék, bizonytalanok. Ezért hiányzik a kulturális kontroll, nincs egyezményes értékrend. Itt bonyolódtunk bele, egy kicsit talán régi beidegződés hatására is, a városi kábeltévé műsorának kritizálásába. Főként az esti pornófilmek kerültek a jelzők pergőtüzébe. Keresve a módját, miként változhatna a műsorrend, amely nem a szabadság, hanem a szabadosság terméke, nem az ember nemesítésének szempontjai, hanem az üzleti érdekek motiválják. Szellemi környezetszennyezés, tiltás, beavatkozás. Mindez téma volt ezen az estén, melyen egy fiatalember azt ajánlotta; legjobb ellenszer az ilyen műsorok ellen az, ha más csatornára kapcsolunk. Fején találta a szöget! Igazat adhatunk, vagy majdnem azt adhatnánk neki, ha nem zavarna bennünket, hogy miközben állandóan felnőttnek nyilvánítjuk a mai magyar társadalmat, itt sem teszünk ember és ember között különbséget. A differencia körülbelül annyi, mint a mértékletesen fogyasztó borkedvelő és az alkoholista között. Mint tudjuk, e szenvedély másokra is káros. El kell ismerni, ma még vannak, akiket segíteni kell az értékek kiválasztásában. Nem jó, ha a pozitív, nehezen elért eredményeket a szórakoztatás kábító, vegyi fegyvereivel lövik szét. Azt persze, nem szabad elfelejteni, hogy az említett gondoknál sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy a kábeleken lakásunkba érkeznek a távoli országok műsorai, hogy szélesebb a horizont, hogy nyelvtudásunkat tarthatjuk szinten a műsorok nézése közben. Mindez azonban rész létkérdés volt azon a megbeszélésen, ahol a jelenlévők végül abban állapodtak meg: szükség van egy olyan társadalmi fórumra, amely felkarolja a váci közművelődés ügyét, egyesíti az erőket. Az elnevezést rövid időn belül meg kell határozni, az alapszabályt pontosan ki kell dolgozni, s a szervezetet meg kell alakítani. (K. T. I.) Jön a Fradi - és a rendőrök Azok a futballmérkőzések, amelyeken a Ferencváros is pályára lép, nemcsak a sport- kedvelőknek mennek eseményszámba, hanem a rend őreinek is. Éppen ezért emlékszünk a váci vendégszereplésekre is. Ezen a szombaton ismét Váci Izzó—FTC-mérkőzés lesz a ligeti stadionban. Megtudtuk, hogy a rendfenntartásra óriási erőket vetnek be. Négyszer annyi rendőrt mozgósítanak, mint korábban, összesen 120-at. Egy 30 főből álló különlegesen kiképzett rendőrcsapatra is számíthatunk, akik talán még pajzzsal is fel lesznek szerelve. Rajtuk kívül tíz rendőrkutyás járőr is szolgálatot teljesít ezen a napon. A Váci Izzó MTE szervezői javasolják, hogy a helyi lakosság. ha gépkocsival érkezik, ne a stadion közelében parkoljon. Saját érdekükben is tegyenek ígv. hiszen köztudott, milyen károk keletkeztek a korábbi Fradi-meccseken a közelben álló személygépkocsikban. A Donhoz készül a baj társak köre Tisztelet az elesetteknek